Berlin utcái

[Edward R. Murrow]

A nyüzsgő utcák, széles sugárutak, koszos aluljárók, szűk sikátorok és minden egyéb.

[Edward R. Murrow]

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Hans Fellschmudt magánkalandja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Hans büszkén lépkedett este, a sötét kis utcában. Fekete egyenruhája és halálfejes jelzése a sapkáján biztosított számára annyi védelmet, ezen a lepukkant környéken, amennyire az életbenmaradáshoz szüksége volt.
Új lakóhelyére igyekezett éppen. Szerette ezt az életet, mert hatalmat kapott. Arra persze egy percig sem gondolt, hogy talán egyszerűsége, együgyüsége juttatta erre a posztra. Egy ilyen ember, nem is gondolhatott volna ebbe bele mélyebben. Igaz, mindezek ellenére nagyon jó katona és titkosrendőr volt. Pont olyan, amilyennek lennie kellett: Német. Ez az egy szó jelentette a tisztavérűséget és a sebészi precizitást a mérnöki tervezéssel karoltve. Emiatt az egy szó miatt viselte Hans olyan büszkén az egyenruhát.
Persze minden vércseppe és szolgáló magatartása vagy egyéb érdeme is kevés lett volna, ha nincsenek olyan tulajdonságai, amik segíthetik a munkájában. Egyik ilyen tulajdonsága a jó hallása. És most ismerős, ámbár nyugtalanító zajok ütik meg a füleit. Valaki jön utána.
Vajon tényleg Hansot követik?! Vagy egy erre járó lakó érkezik haza, mint ahogy ő is a jelenlegi szállása felé tart?! Nem lehet tudni.
Felmerül azonban a kérdés! Mit tesz Hans, miután meghallja a háta mögött egyenletesen haladó lépteket?!

[Hans Fellschmudt]

*Berlin. Este. Minden csendes és kihalt és csak Hans léptei hallatszanak a koszos, mocskos utcán; mely visszhangozva csapódik vissza a házak falairól.
Már messzirõl hallani lehet lépteit, hallani azt, hogy a Halál egyik harcosa trappol végig határozottan és kíméletlenül ezen a nyamvadt ucán.
Igen, a Gestapo egyik kopója, nem ismer kegyelmet.
Valószínûleg még az anyját is sittre vágná, ha államellenes bûncselekményt követne el.
Sitt? Nem, kivégzõ osztag mniimum!
Aztán ez lehetne akasztás, lefejezés és egyéb nyalánkságok.
Ám ez soha nem fordulna elõ és erre a gondolatra büszkén ki is húzza magát még jobban.
Az õ anyja egy nagyszerû minta német polgár és száz százalékig árja!
Soha nem követne el álam ellenes bûncselekményt, se semmilyet!
Se az apja!
Õk tiszták!
Elégedett pengevékony mosoly jelenik meg az arcán és megigazítja sapkáját.
Imádja a beosztását, a munkáját, az egyenruhát, a hatalmát, mely ezzel a munkával jár és a legnagyobb örömet szeretné szerezni Heydrichnek: tökéletes, kifogástalan munkát végezni.
De pszt!
Hans ugyan nem torpan meg, ám hallása, amely kitûnõ, már rögtön észre veszi egy másik léptek zaját, ami természetesen nem az övé.
Ugyan nem paranoiás, de ezekben az idõkben ilyen magas pozícióban és ráadásul ilyen munkában õ potenciális áldozat a civil német polgároknak, akik gyûlölik a Gestapot.
Ott pihen oldalán a Lugerje és nem teketóriázik elõrántani azonmód, ha balhét szimatol és veszélyt.*
- Állj! Ki vagy, mit akarsz, azonosítsd magad! -*kiált bele a sötétségbe és elõ is rántja az említett makulátlan tiszta és szép fekete fegyvert.*- Fegyver van nálam és nem félek használni! -*dörgi az éjszakába bele.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Egy ballonkabátos férfi torpan meg, alig húsz méterre. Kerek szemüvegén megcsillan az egyik közeli házból kiszűrődő lámpafény. Így jobban megnézve, Hans láthatja, hogy egy 180 magas, kifejezetten vékony férfi áll tőle nem messze. A feje kopasz, talán őszülő, nagyon rövid haja van. Borostát is felfedezhet rajta a Gestapó Főtörzsőrmestere.
A férfi felemeli a kezét, amolyan megadó módon, majd ékes németséggel szólal meg.
- Ne lőjjön! Ne! Kérem! Nem csináltam semmit.
Bár távolról Hans nem láthatja az arcát, a férfi hangja cseppet sem ideges vagy ijedt.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Az illetõ megáll és ránéz Hansra.
Hans kihasználja az alkalmat és gyorsan megnézi magának a fickót: nagyjából 180 cm, ballonos kabátú egyén szemüveggel megspékelve, rövid hajzat és némi borosta, ha jól kivette ezt az éjszakai sötétségben.
Típikus bûnözõ... na jó, nem.*
- Aha, persze. Akkor miért követ éjnek idején egy Gestapo-s tisztet perceken keresztül? -*blöfföl, hisz lehet, hogy tényleg ez a helyzet, de nem megy ebben biztosra.*- Valamit csak-csak akar. Azzal a rizsával pedig nekem ne jöjjön elõ -*meglengeti a Lugerjét és fenyegetõen a fickóra szegezi újfent.*-, hogy csak erre vitte az útja. Ez kérem tipikus bûnözõi betanult szöveg... valamit akarhatott mindenképp. Teszem azt, mi van, ha esetleg az ellenségnek készíti elõ az információkat és egy kémmel állok én most szemben, avagy profi bérgyilkossal? Mert a látszat csalhat! -*s a fickó elé lõ nagyjából a lába elé. A golyó belefúródik a talajba és fenyegetõen tudatja a férfival/vel azt a tényt, hogy nem ildomos packázni Hans Fellschmudttal, hanem tessék kerek, egyenes választ adni.*
- Ha nem válaszol rendesen, bevitetem! Öregapó! -*förmed rá a fickóra és ragadozó vigyor jelenik meg arcán.*- Mellesleg olyan nyugodt, mint délutáni sétája alatt az ember! Biztos rosszban sántikál! -*ordítja oda neki magából kikelve.*

//Megkérnélek, hogy a történet folyamán, ne használj szmájlikat. Köszönöm. Sir Stewart Menzies//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A lövésre, az idősebb férfi hátraugrik és a földre kuporodik. Az út kövezetén sötét folt jelenik meg, a férfi valószínüleg magaalá vizelt.
- Kérem ne lőjjön! - hebegi - KÉREM NE ÖLJÖN MEG!
A végén már üvölt és hallani a hangján, hogy zokog. Hans néhány másodpercig hezitál, aztán ütemesen csattogó csizmák zaját hallani, egy mellékutcából. Két, puskájukat előreszegező barnainges férfi futott egy lámpa fényébe. Ránézésre pihentek valahol, mert túl hideg van ilyenkor a laza öltözethez.
- Megállni! Azonosítsa magát! Ha mégegyet lő, kénytelenek leszünk tüzetnyitni!
Látni a két katonán, hogy az Allgemeine-SS egységébe tartoznak. Alig lehetnek többek, mint 20-22 év. Az egyik egy őrvezető, a másik egy egyszerű honvéd.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Hanst picit meglepetten éri a férfi reakciója, majd az üvöltése. Vigyora olyan széles lesz, amilyen csak lehet... aztán elképed, de fegyvere magabiztosan a férfire irányul.*
- Maga itt könnyít magán?! Se szó se beszéd?! Szánalmas! Nem egy kis tipegõ pisis ön, hanem egy derék német polgár! Elvilleg! -*bömböli megbotránkozva.*
- Gyáva -*morogja, de azért valószínûleg jól hallhatja a fickó is.
Nem tudni mi történt volna a továbbiakban: Hans lelõtte volna? Bevitte volna a Gestapora és ott kihallgatták volna, meg elverték volna?
Egyik is, másik is lehet.
Ám a Sors furcsa, kibogozhatatlan tekervényes szálainak köszönhetõen két újabb fickó került elõ látszólag a semmibõl.
A csizmáik dobbanása messzirõl hallatszott már, de valahol a közelben pihenhettek.
Hans végigméri õket büszkén, bátran, hideg tekintettel, majd még mindig a fegyvere csövét a már magán könnyített férfire szegezve válaszol megvetõen.*
- Pizsama parti uraim? -*veti oda.*- Nézzék! Én a Gestapo Fõtörzsõrmestere vagyok! Ez az alak meg követett engem és most nem vallja be, hogy mi is volt az igazi szándéka! Mert valami biztos volt! Szerintem ez egy gyáva haza áruló bûnözõ, aki az ellenség keze alá játszik! -*fröcsögi megbotránkozva.*- Lemaradtak a legjobbról! Az elõbb bevizelt! -*fintorog.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A két fiatal egybõl haptákba vágta magát. Látszott az arcukon, hogy hamar felmérték a helyzetet.
- Uram, jelentem. Von Schwarcz Hadnagy a közelben lakik. Azért futottunk ki uram! Kívánja, hogy elvezessük a férfit?
A megszólaló õrvezetõ hangja kissé remeg, de katonásan pontosan ejti ki a szavakat.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Leereszti picit a Lugert. Most már nem lehet baj, a fazon ott a földön aligha tesz valamit is három fegyveres ellen.
Badarság lenne.
Végig hallgatja a jelentést és bólint.*
- Rendben, hogyne -*biccent kegyesen az õrvezetõnek.*- Mondja meg Von Schwarz hadnagynak, hogy, ha nincs kifogása ellene, elfogyasztanék vele egy-két pohár bort. A fickót meg -*néz megvetõen a férfire, aki követte.*- vezessék el, akkor -*egyezeik bele és helyére teszi a Lugert.*
- Tudják... -*kezd bele filozofikus hangnembe.*- a hierarchia egy ilyen erõs birodalomban, mint a Harmadik Birodalom, melyre a Führer roppant büszke lehet -*mondja elégedetten.*- csak úgy maradhat rend, ha az ilyen alakokat az utolsó szálig kigyomláljuk. Ezt pedig vas fegyelemmel és vas marokkal érhetjük el.

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Uram. Von Schwarcz hadnagy nem hivatalosan pihen a közelben. Kérem ezt az információt kezelje diszkréten. Nagyon megüthetem a bokámat, amiért elárultam.
A fiatal katona lehajtja a fejét és valószínüleg szánakozó arcot vág, aztán egy intéssel jelzi a beosztottjának, hogy induljon a földön reszketõ férfiért. A közkatona oda is szökell, majd felrángatja a ballonkabátos fickót.
- Nem lesz gond. - szól oda társának, majd elkezdi taszigálni arrafelé, ahonnan jöttek.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt//

*Ránéz a katonára és bólint.*
- Legyen jó napja, akkor -*egyezik bele nagy kegyesen.*
- Követem magukat aztán lerendezzük ezt a hazaárulót -*figyeli, ahogy a másik muksó oda szökell és felrángatva elkezdi taszigálni.*
- Amúgy nyugodt szokott erre felé lenni a környék? -*érdklõdik úgy, mintha csak egy egyszerû kis csevegést folytatnának. Persze sose lehet tudni. Lehet, hogy egyszer majd ez a két SS fickó fog ülni a Gestapon elmulasztott kötelességért, ha rosszul váalszol és azt mondja, hogy néha történik itt egy-két érdekes dolog.
Sose lehet tudni...*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Az õrvezetõ összecsapja bokáit, ezzel jelezvén, hogy tudomásul vette, hogy a Gestapós tiszt követni fogja õket. Aztán, csatlakozott a társához és kétoldalról támasztották meg a ballonkabátos férfit.
- Jelentem, nem tudom. Elõször posztolok Von Schwarcz hadnagy megbízásából.
Most már Hans is közelebb ment az állítólagos követõjéhez és láthatja, hogy egy hetvenes éveiben járó, mégis sportos testalkatú férfiról van szó. Bár vékonynak tûnhet, az avatot szemnek hamar feltûnnek az izomcsoportokra árulkodó jelek.

A négy férfi, zavartalanul halad végig a sötétebb utcácskákon, majd a kivilágított utcákon. Vagy húsz percet sétálnak szótlanul, mire megérkeznek a legközelebbi csendõrségre. Belépnek a kétszárnyú ajtón, majd az ügyeletes tiszt fogadja õket.
- Heil Hitler! Egy feltételezett bûnelkövetõt hoztunk. - Jelentett az õrvezetõ. A ballonkabátos férfi meg sem mert mukkanni. Aztán az ügyeletes tiszt, aki egyébként egy Õrmester volt, átvette a fogjot és elvezett.
- Ezzel a mi munkánk véget ért, Fõtörzsõrmester úr. Engedelmével távoznánk.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Az õrvezetõ bokázik... Hans egy atyai jóindulattal mosolyog rá és bólintásával jelzi, hogy megértette.*
-Rendben. Csak érdeklõdtem, fel szerettem volna mérni a terepet -*ezen kívül több szó nem esik köztük.
Az utcák kihaltak, a kutyát se érdekli, hogy Berlin egyik szokványos estéjén egy ballon kabátos egyént fog közre kté SS fickó és egy Gestapo-s magas rangû.... viszonylag magas rangú tiszt.
Az már hab a tortán, hogy valószínûleg a ballon kabátos csak útban volt és rossz helyen volt rossz idõben... aztán megjárta.
Mikor Hans így menetelve ismét ránézett, meglepve tapasztalta, hogy elég idõs és kora ellenére jól is tartja magát.
~Majd csak lesz valahogy vele. Kiszedjük belõle odabent amit kell és mehet a kivégzõosztag elé... vagy akasztás, vagy egyéb. Elõb-utóbb meg fog törni, akármennyire is jól tartja magát.~
Mélázgat magában és várakozóan mered elõre.

Hamarosan meg is érkeznek a legközelebbi rendõr örs felé. Hans ezt az eltelt idõt a kabátos egyén felbukkanása és ide cipelése közt olyan fél órára saccolja, de ez lehet kevesebb és több is.
Most nem lényeges tényezõ az idõ, felesleges, nem fontos.*
- Heil Hitler! -*mondja szolgálat készen Hans is, majd az õrvezetõ hangját hallva feléjük fordul.*
- Rendben, köszönöm az együttmûködésük.*- Talán szólok majd egy-két jó szót az érdekükben. Leléphetnek -*nekik is tiszteleg, de ahogy csak a nagy "kutyák", vagyis tisztek szokták a beosztottaiaknak... meglendíti picit a karját.*- Heil Hitler -*persze lehet ,hogy rossz szót fog szólni náluk, áhh neeeem.*
- Hova, hova õrmester? -*szól még a távozó félben lévõ tiszthez.*- Nem hagyom csak így itt ezt az egyént -*s melléje szegõdik és követi most meg õt.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A két SS fiatal távozóra fogja, gyors tisztelgés után. Aztán Hans az Õrmester után lép s már a pult mögött van, ahogy az elõállított és az azt elvezetõ õrmester is.
- Uram, kérem lépjen a pult elé. Nincs felhatalmazása arra, hogy az õrsön intézkedjen. De ha van valami problémája, akkor szólhatok a hadnagyomnak és vele tisztázhatja a kérdést.

[Hans Fellschmudt]

*Ismét megenged magának egy mosolyt, ahogy hallja az õrmestert.*
- Nézze, ha nem látná, a problémát most hoztam be, így meg van a felhatalmazásom is arra, hogy itt legyek. Mellesleg, ha nem látná, Gestapo Fõtörzsõrmester vagyok, de legyen... szívesen beszélek a hadnagyával... bárki is a maga hadnagya, biztos lesz oly késséges és együtt fog mûködni velem és a Gestapoval -*jókedvûen mosolyog.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Ahogy gondolja uram. - Mondja az õrmester, majd az elõállítottat egy székre ültetve, egy telefonhoz lép. Feltárcsáz egy számot. - Itt a 24. õrszoba. Kérném az ügyeletes hadnagyot, hogy jöjjön át hozzánk....igen várok. Tíz perc. Köszönöm.
Azzal lerakja a telefont és kényelmesen az asztalának támaszkodik, Hanssal szembe.
- Tudja, mióta ilyen béke és rend uralkodik németországban, sokkal kevesebb éjszakás rendõrre van szükség.
Aztán ezzel a mondattal le is zárta a beszélgetést a csendõr.

Tíz, tizenöt perc várakozás után, a csendes utcáról egy gépjármû zaja szûrõdik be. Egyre közeledik a zaj, majd halk fékcsikorgással áll meg az örs bejárata elõtt. Egy Csendõr egyenruhás, fiatal hadnagy ugrik be az ajtón. Arcán a fiatalság és a fõiskolán végzettség öntelt magabiztossága. Mikor meglátja Hansot, egy pillanatra megtorpan, majd az idõsebb Õrmesterre terelõdik a tekintete.
- Heil Hitler.
- Heil Hitler - köszön vissza Hans egybõl, de el is nyomja az õrmester köszönését.
- Jóestét. Huss hadnagy vagyok. Miben lehetek a segítségére?

[Hans Fellschmudt]

Hans Fellschmudt

- Ahogy gondolom -*válaszolja.
Egykedvûen álldogál, hátra teszi kezét és vár.
Semmi nesz. Már-már álmosító a csend, de ez a Gestapó fõtörzsõrmesterére nem hat, hisz most nagyon is elemében van.*
- Nem mondja? -*õ se látja értelmét a beszélgetés folytatásának, ezért csak ennyit mondott.

Aztán motor zúgása veri fel a csendet és hamarosan csikorgó kerekekkel fékez le egy autó és pattan ki belõle tulajdonosa.
Aztán be is ugrik az ajtón és a formalitások után talán picit meglepetten néz õ rá, Hansra.
A hadnagyról látszik, hogy nem nagyon szagolhatott még fronti szelet, s árad belõle a magabiztosság, meg az iskolában tanult tudás is és aszerint éli minden napjait.
Csak hát az élet nem köti magát az iskolában leírtakhoz, néha bizony tud nyaktörõ fordulatot is venni.*
- Heil Hitler Huss hadnagy -*köszönti továbbra is mosolyjal az arcán.*- Az õrmestere volt olyan kedves közölni velem, hogy nem áll szándékában rögtön együtt mûködni, elõbb beszélnem kell magával. Hajj, ezek az õrmesterek milyen pattogósak -*csóválja meg a fejét és, mikor tekintete egy pillanatra az õrmesterre téved, semmi jót nem lehet Hans tekintetébõl kiolvasni. Reméli a frászt tette bele ezzel az õrmesterbe.
Az a célja, hogy megrémissze, hogy ne érezze magát az õrmester többé biztonságban és megtanulja, hogy nem tanácsos a Gestapó útjába állni.*
- Tehát az õrmestere azt állítja, hogy nincs felhatalmazásom arra, hogy itt mászkáljak és, ha problémám van, szóljak. Megmondtam neki is, ahogy magának is hadnagy, hogy a problémám az a fickó, akit behozattam két SS emberrel. A felhatalmázosm egyben a problémám is. De nem szeretem sokat ismételgetni magam, mert, akkor elõbb-utóbb, de van, amikor elõbb morcos leszek és az nem jó -*a hadnagyra néz jelentõségteljesen.*- Tudja, szeretem, ha a dolgok gördülékenyen mennek -*jegyzi meg zárás képpen.*- A fickó haza áruló -*veti még oda a problémájára, aki eddig meg se szólalt.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Ahha. Értem. Megmotozta az elõállítottat? Mibõl feltételezi, hogy az az ember hazaáruló?! Aztán. Ha a maga hatásköre, miért nem egy Gestapó irodába vitte kihallgatásra? Egyáltalán tudja ki ez?!
A hadnagy hangja bársonyosan folyt torkából. Amolyan baráti érzést ütött meg, de mégis érezhetõ volt az apró rosszallás és kioktatás is.
- Kérem szépen, mi a berlini csendõrségnél, büszkék vagyunk arra, hogy precízek vagyunk. Tehát kérem mutassa a papírját, amit felettese aláírt s arra jogosítja fel, hogy elvegye tõlünk az elõállítottat. Amennyiben jelenleg nincs ilyen önnél, kérem szerezzen be egyet. Amennyiben ezt késõbb kívánja megtenni, az Õrmesterem felveszi a vallomását, aztán megvárja, míg hozza a papírokat. Van kérdése?
Azzal a hadnagy, aki talán még fiatalabb is volt néhány évvel Hansnal, egy cigaretta tárcát vesz elõ, kabátja zsebébõl.
- És úgy tûnik, hogy ön csak egy fokozattal áll az Õrmesterem felett. Ezért kérem, ne sértegesse.

[Hans Fellschmudt]

Hans Fellschmudt

- Onnan, hogy ártani akart egy gestapós tisztnek -*vágja rá rögtön, mert nem tágít a mai mûsora mellõl, akinek a fõszereplõje a ballonos kabátú fickó lesz.*- Mert ez volt a legközelebb. Együttmûködés hadnagy, tudja... ez az egyik szabály manapság, amit ezek szerint ön nem nagyon tart be.
- Máris papírok után hajkurásztat engem, ez így nem jó -*csóválja fejét Hans.*- De legyen... elmegyek és szólok késõ este Heydrich Obergruppenführernek, hogy kell papír, mert valami hadnagy nagyon kötõdik egy bizonyos szabályhoz, de egy másikat se tart be teljesen.
Heydrich Obergruppenführer ezt nem fogja méltányolni, arra mérget vehet és mire kettõt pisloghatna hadnagy, máris gyökeres változást vet maga számára az élete negatív irányban.
Nekünk ez csak pozitív lesz, hisz tanuló célzattal küldjük ki valamelyik frontra. Kellenek oda a tisztek majd.
- De, ha nagyon akarja, hogy felverjem Heydrich Obergruppenführert az álmából -*hatalmas sóhajtás és tesz egy lépést az ajtó felé.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Felõlem akár a Führert is hívhatja. Együttmûködésre pedig hajlandó vagyok, amennyiben kapok róla papírt. Még önmagát sem igazolta.
Azzal rágyújt egy cigarettára és leveszi sapkáját.
- Én várok Fõtörzs.
Azzal hagyja elmenni a gestapós altisztet.