Berlin utcái

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Mikor a felvonó ajtaja kinyílik, öt katona pattan fel és vágja vigyázba magát.
- Heil Hitler. - harsogják egyszerre, majd mikor meglátják ki érkezik, rosszalló pillantásokat vetnek az érkezőre.
Hans, a hatást látva, elégedetten elvigyorodik. Aztán kihúzva magát kilép a folyosóra.
- A foglyomért jöttem. Néhány órája hozták át ide a rendőrségről.
Egy őrmester lép Hans elé.
- Jóestét, vagy egy napja nem hoztak új foglyot....uram.

//Tudtommal közel sem vagy tiszt. Most szerencséd volt, hogy nem buktál le. Nézz utána a dolgoknak. Van külön topic a rangoknak. Legközelebb nem leszel ilyen szerencsés.//

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*A hatás leírhatatlan. Azért mégis megpróbálom. Vigyázba vágják magukat a katonák és harsogják a heil hitlert.
Hans elvigyorodik és közli, hogy miért jött.
Aztán fejét vakarja.*
- Nos, akkor elnézést, pedig úgy tudom ide hoztak egy hatvan-hetven év körüli szemüveges ballon kabátos férfit... így se rémlik? -*kérdi és vár.*

//bocs//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Uram, ha azt mondom, hogy nem hoztak be új embert, az úgy is van. De ha gondolja, megnézheti a cellanaplókat.
Azza az őrmester sarkon fordul s egy szekrényhez lép. Kulcsot vesz elő a zubbonya bal felső zsebéből és nagy műgonddal kinyitja az ajtót. Majd kivesz egy füzetet s azzal tér vissza Hansohoz. Kinyitja és a Főtörzs orra elé nyomja.
- Látja uram. Tegnap óta senkit nem hoztak be. Ne nálam keresse az emberét.

[Hans Fellschmudt]

- De nekem azt mondták, hogy itt van -*válaszolja kissé ingerülten Hans és nem tudja mi legyen.*
- Rendben, mutassa -*és figyeli, ahogy nagy mûgonddal kinyitja a fickó a szekrényt és kiveszi belõle a könyvet, amiben az ilyesmiket feljegyezni szokták.
Átfutja elõször gyorsan tekintetével, majd látván, hogy semmi új fogoly nem érkezett, mégegyszer meglesi, immár tüzetesebben, s közben hallja a muksó szavait.*
- Értem -*sóhajt -*akkor veszett ügy ez -*legyint.*- Köszönöm az együttmûködését. Heil Hitler! -*és tiszteleg majd sarkon fordul... és némi téblábolás után, amit tanácstalansága jelent, hogy merre induljon, kilép végül is az ajtón, ha arra van irodája és elindul irodája felé.*

//most, akkor, hogy is vagyunk Penitus? Egyébként thanks reagot. Hans hol dolgozik, milyen mellék izében és merre a fogoly?//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt.

//Üzenet ment arról, hogy hol is dolgozol [Kieg: Észak Berlini parancsnokság]. A rabot, meg lehet megkeresni.//

Hans már a lépcsőn sétál visszafelé az előcsarnok irányában. Hosszú napja volt s az éjszaka sem volt rövid. Lassan kezdi érezni, a nem alvás hátrányait. Mindent azonnal akart és utána is járt a dolgoknak. Ha így folytatja, még fekélye lesz a végén. De az nagy előcsarnokban lévő órára tekint s nyugtalanunl veszi tudomásul, hogy hajnalodik. Alig van pár órája a szolgálat megkezdéséig.
Ráadásul itt ez az ügy, az eltűnt férfival. Von Schwarcz az egyetlen nyom ami megmaradt arról az idős férfiról. De ezen nem sokáig tud tiszta fejjel tűnődni Hans. Az éjszakai rohanás és az alvás hiánya akkor érződik meg rajta, mikor kilép, a csipős berlini reggelbe. Hirtelen enyhe, de igen zavaró fájdalom kezd el lüktetni a halántékán.

Vajon most mit tesz a Főtörzs? Hazamegy, rendbe szedi magát és vissza szolgálatba? Vagy tán egyből szolgálatba lép? Vagy visszamegy a főparancsnokságra és utánakérdez Von Schwarcnak? Esetleg, egy másik, itt nem szereplő cselekményt fog véghezvinn?

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

//Igen, láttam üzit és thanks. A kiegészítést is.//

*Sok volt ez mára!
Lassan lépdel ki az épületbõl, s egyszer csak azt érzi ,hogy hatalmas kõsziklaként nehezedik rá a fáradság súlya.
Na, igen.
Aki ennyit rohangál fel-alá holmi ballon kabátos fazonért késõ este, az megérzi ezt egy idõ után.
Se nem öreg, se nem fiatal Hans, középút egyenlõre, de meg kell hagyni: fárasztó munka.
És most nehéz idõket is élünk, a gyõzelem napja még messze, de reméli Hans, hogy áldásos munkája és kollégái tevékenysége, meg az egész Birodalom dolgos polgárai és katonái munkája meghozza majd azt, amit a Führer akar. A végsõ gyõzelmet, mikor felül kerekednek az untermensch népeken.
Meg a jenkiken.
És egyebeken.
Az órára pillantva még az épületben látja, hogy hajnal van és ez nem jó jel.
Nem aludt, s kevés ideje lenne pihenésre.
A szolgálat meg hamarosan kezdõdik számára ismét.
Mit évõ legyen?
Kilépvén erõs fej fájást érez.
Nem jó, határozottan nem jó!
Hírtelen remek ötlete támadt!
Pár órácskája van, a ballonos egyén is biztos bent hüssöl egy cellában és majd folytatják a fiúk a kihallgatást.
Reméli így van, mert, akkor van ideje ezzel is foglalkozni és nem kell aggódnia.
Ellenben ismer egy remek kuplerájt, ahol elsõ osztályú lányok várják a fáradt embereket, hogy kielégítsék minden vágyaikat.
Egy ilyen lánnyal töltött maradék éjszak után Hans biztos újult erõvel vágna bele reggel a munkába!
Venne egy gõzfürdõt a hölggyel és közben megadná neki, amire áhítozik.
Elmosolyodik.
Úgy dönt útnak indul az új célja felé, a kuplerájba.*

//remélem tudod mi az a kupleráj ... és remélem jó ez így. Amúgy adtam egy karmát neked, mert jókat írsz! Fõleg az elõzõ reag is tök jó, ott a végén lévõ szöveg, amolyan beharangozás, vagy mi... lényeg, h teccett.//

[Edward R. Murrow]

//Hans Fellschmudt//

Hans a könnyebb megoldást választotta s egy általa jól ismert kuplerájt keres fel. Amikor odaér, egy álmos Madam nyit ajtót, aki meg van lepődve a korai időponton. De a vendég, az vendég alapon beengedi a "tiszturat" s hamar felkelti egy igen csinos, ámbár barna hajú lányát, hogy szolgálja ki a "tiszturat". A lány, nem mellékesen tizennyolc éves Kinga, készségesen felvezeti az egyik emeleti szobába a megfáradt Hansot. Ide sem volt rövid az út, s alig van már csak három óra a szolgálatba lépésig. A főtörzs ráadásul annyira elfáradt, hogy megmozdulni is alig bírt. Így egy forró fürdőt rendelt, amit meg is kapott. Bár a lány, aki nagyon lágyan fürösztötte Hansot, próbálkozott intim masszázzsal is, a férfi leállította. Túl fáradt ő most ehhez.

A fürdő után Hans kényelmesen s mezíttelenül elnyúlt egy kárpitozott szófán. Kinga Hans hátára ült, a lány könnyű volt, így a férfi szinte meg sem érezte, aztán kellemesen maszírozni kezdte a vállát.

Paták ütemes csattogása ébresztette Hansot, szende álmából. Felpattant s körülnézett. Beletelt néhány másodpercbe, hogy rájöjjön hol van. Aztán a legközelebbi ablakhoz ugrott s kitárta a redőnyt.
A délelőtti nap melegen simogatta meg Hans arcát és mezítelen felsőtestét. A kis mellékutcában, amin a bordélyház állt, egy egylovas bérkocsi haladt végig. Hans érezte, hogy baj van. Ruháihoz ugrott és sietve felöltözött. A mozgások hangjára érkező Kinga, kedvesen mosolyog a főtörzsre.

Mit teszel, körülbelül egy órát aludtál el a szolgálatbalépésből s innen még vagy fél óra az állomás helyed, ha rohansz.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*A helység picit messze van tõle, így ezzel is idõ tellik el, mire oda ér.
Közben már olyan fáradt, hogy legszívesebben bedõlne egy pihe puha jó meleg ágyikóba, de hsznosítsuk a kellemeset a hasznossal!
Ágyikó és egy lány!
Jókedvû mosoly jelenik meg arcán és tiszteleg a Madamnak, aki picit meglepõdve engedi be.
Talán "korán" érkezett, mert az ilyen "üzemek" késõn indulnak ám be.
Sebaj.
Õ megteheti.
Õ tiszt.
Ráadásul a Gestapo kötelékében szolgál!
S ezzel õ mindent le is tud.
Hamar rá is akaszkodik egy fiatal, nagyon csinos barna hajú lány, akinek megtudja a nevét: Kinga.*
- Szép neved van -*dícséri elbûvölõ mosolyjal, aztán, mikor félre vonulnak, megkapja, amire áhítozott.
Jó meleg fürdõ a lánnyal, aki néha ugyan próbált rámászni, hogy mást is kicsaljon ebbõl a helyzetbõl, hisz az a szakmája igazából, ami következne a fürdõ után, de Hans leállítja, mondván túl fáradt és elnézést kér tõle.*
- Legközelebb is eljövök és, akkor mást is fogunk csinálni -*kacsint mosolyogva és a tekintete sokat ígérõ. Látszik, komolyan gondolja és, ha a lánynak sincs ellenére, akkor a következõ találkájuk még kellemesebb lesz.
Aztán a masszás.
A lány rátelepszik Hans hátára, de oly pille könnyû, hogy már-már meg se érzi.
Elnyúl az ágyban Hans és hagyja, hogy a lány kimasszírozza belõle a feszültséget, fáradságot és jól érezze magát közben.

Mintha egy perc telt volna el!
Paták dobogására ébred és azon bosszankodik, hogy ki a fene lovagol végig kora reggel Berlin utcáin?
Erre mit lát?
Verõfényes napsütés!
S egy lovas kocsi ment végig azon az utcán, ahol a ház is elhelyezkedett.*
- Uhh, ne haragudj, mennem kell -*sajnálkodik nagyon Hans.*- Nagyon jó voltál, még látjuk egymást -*ígéri mégegyszer a lánynak - hisz este is ígérte - és, ha hagyja amaz, egy puszit ad neki, majd természetesen ki is fizeti a szolgáltatás árát, ha még nem tette volna meg, majd gyorsan felöltözik, megigazítja magán a ruhát és elkösönve a Madamtól és az alkalmazottaktól kilép az utcára.
Késésben van.
Megpróbálhatja, hogy gyorsan a munka helyére fut, de.... esetleg.... stoppolhatna is.
És az lehet, hogy gyorsabb módszer.
Tesz egy próbát, reméli talán egy Kübel lesz az amelyik lefékez és egy kolléga, aki a Gestapora tart.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hansnak nincs szerencséje. A kuplerájból egy mellékutcára jut, ahonnan a korábban hallott hintó, épp most fordul ki. Gondolja, több esélye lehet a főutcán. Ki is ér oda, ahol van forgalom. Gyorsan haladó autók az utakon, járókelők a járdán. Hans megpróbálhat stoppolni, beérheti a lassan haladó hintót, esetleg tehet mást is.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

Szégyen!
Gyalázat!
A Gestapo emberét semmibe veszik és nincs fogása!
Fogát csikorgatja tehetetlenségében és mérgében és csak nézi a rohanó autókat.
Latolgatja melyiket inthetné le, még a hintó ötlete is fejében kering, de az hamar tova is szálldos máshova.
Mélyet sóhajt és elordítja magát.*
- Állj! A Gestapo nevében azonnal álljon meg és húzódjon félre!

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hans ordítására sem változik meg semmi a forgalomban. A gyalogosok annál inkább megriadnak s megállnak. Ha Hans már valaha ült autóban, akkor tudhatja, hogy elég nehéz meghallani egy kósza kiáltást, mikor az ember vagy harminc kilométer per órás sebességgel száguldozik.
A járókelők között azonban feltűnik, két barna inges, fekete nadrágos, SS katona. Testükön keresztbe egy szíj, s ahol az az övükkel találkozott, ott egy tőr.
- Uram, segíthetünk?
Egyikükön sincs rang vagy századjelzés.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Szitkozódik egy sort, mikor semmi se történik.
Az persze eszébe se jutott, hogy azért, mert autóban ülve a forgalom zaja miatt aligha hallhatták meg a sofõrök.
Ellenben a járõkelõk!
Igyekeztek eltûnni, minél kicsibbre zsugorodni és arcukon ott ült a félelem.
Elégedetten vigyorgott Hans.
Közben arra lett figyelmes, hogy a lépések most hírtelen õfelé közelednek és nem csak úgy zajonganak a gyalogosoknál.*
- Igen -*méri végig a másik kettõt.*- Heil Hitler! -*tiszteleg.*- Munkahelyemre gyorsan szeretnék oda érni és késésben is vagyok. Erre a pór nép ide se bagózik. Van valami ötletük?

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Jozef. Fuss már el Francz bácsiért. Hozzd az autóját. - utasította a barna hajú srác, a szőkét, aki el is indult abba a kis utcába, amiből Hans jött k nemrég.
- Uram, mindjárt itt lesz az autó. Örülök, hogy segíthettünk. Tudja, ezek az autók nagyon gyorsan mennek és alig lehet hallani valamit kívülről, ha bent ül az amber. - Mondja oktatólag, mégis alázatos hangon a fiatal úriember.

Egy perc sem tellik el, egy VW jelenik meg a sarkon s a szőke fiú vezeti. Nagy rutinnal fordul ki s megáll Hans előtt. Aki eddig a Főtörzzsel beszélgetett, most a hátsó ajtóhoz lép s kinyitja azt. Megvárja míg Hans beszáll, majd becsapja az ajtót s ő maga az anyósülésen foglal helyet.
- Gyerünk Jozef, a Főtörzsőrmester úr, nem ér rá!

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//


- Ja, rájöttem -*morogja és figyeli, amint azok ténykednek. Egyik eliramodik a kocsiért és hamarosan egy szép VW bogár jelenik meg és fékez le elõtte.*- Szép autó -*jegyzi meg és beszáll hátulra, majd kényelmesen elhelyezkedve, kalapját megigazgatva várja a startot és a száguldást.*
- Köszönöm, hogy segítenek. Mellesleg milyen a munka, hogy bírják? -*érdeklõdik, hogy addig se kukuljanak az autóban, hanem legyen valami téma.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A kényelmes elhelyezkedés nem megy annyira jól. Az autó kicsi, a hátsó ülésen főleg. A sapkáját kénytelen Hans levenni, mert alacsonyan van a tető. Ez egy civil autó és abból a fajtából sem a legjobb.

- Köszönjük uram, jól megy. Vannak olyan pillanatok, mikor feladná az ember az egészet. De azért szeretjük. A munka a kötelességünk. Ha elvégezzük, akkor jót teszünk a hazánknak.
Közben, gyors előzésekkel tartanak északnak.

Alig húsz perc alatt elérik a Gestapó Észak Berlini parancsnokságát. A barna hajú férfi kipattan s ajtót nyit Hansnak. Az épület bejárata mellett álló katonák nagyot néznek, de vigyázba vágják magukat.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Még sem megy könnyedén a kényelmes elhelyezkedés, sem a sapka igazítás.
A kocsi kicsi, szûkös, így a sapkáját is leveszi és combjára helyezi és úgy fogja egyik kezével.
Néha kinéz oldalra, egyébként csak érdeklõdve figyeli a másik kettõt elõl és a vezetési stílusukat.
Igen remek sofõr ül a volánnál.*
- Értem. Csak végezzék lelkesen a munkájukat. A Führer büszke önökre! -*jelenti ki határozottan.*- Remekül vezet autót -*jegyzi még meg.*- Esetleg, ha a jövõben egy tábornoknak kell sofõr, szólhatok pár szót az érdekében, ha akarja. Mi is a neve? A társának is találhatok valami jó munkát -*fecseg és elégedetten ül hátul.
Az õ pozíciójában ezt lehet.
~Na azt a ballonost kell még elõkeríteni.~
Tolakodik agyába a kellemetlen érzésd, hogy a fickóról még mindig nem tudja hova is vitték be.

- Még egyszer köszönöm! -*mondja hálásan és tiszteleg.*- Heil Hitler! További minden jót! -*majd az elképedve bámuló katonákra siklik a tekintete.*
- A papírok, ha kellenek -*és vár. Ha kell, akkor oda adja ellenõrzésre, aztán nekik is karlendítés és betrappol az irodájába, majd valami muksótól megtudakolja, hogy nem látta-e a ballonost itt.*
- Heil Hitler! Látott egy majdnem 70 éves férfit ballon kabátban, szemüvegben, amint behurcolják ide? Nem tudom hova vihették, de valahova bevitték és azóta se hallottam semmit felõle.

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hanssal már nem beszélgetnek a katonák, az út hátralévő részében.

Az elképedt őrök, nem kérik a papírjait, az ajtó mögött posztoló őr, csak aláírásra nyújtja a belépő könyvet. A dátum és időpont melletti aláírás után, Hans a szűk folyosók során végül eljut addig a teremig, ahol tucatnyian dolgoznak. Hans feltűnésmentesen sompolyog az asztalához, ami elég nehezen megy, mert az egyes munkaállomásokat, semmi sem takarja. Mikor odaér, leveszi kabátját és a fogasára helyezi. Leül az asztalához s az ott halmozódó iratokra vet egy pillantást. A feladata egyszerű. Bejelentéseket olvas és értékel, a nemzet ellenségeiről. A feltételezett zsidókat, baloldaliakat, másként gondolkodókat kell kiszűrnie a sok bejelentésből. Az asztalán a tollak, üres papírok mellett, van két pecsétnyomó. Az egyik alján ez áll: Bűnös. A másikon pedig: Ártatlan. Az asztal bal oldalára kell tenni a Bűnösöket, ezeket a bejelentéseket elviszik és továbbítják egy emelettel feljebb. Az asztal jobb oldalára tetteket is elviszik. Ezek az "ártatlanok". Ezeket a papírokat a pincébe viszik. Ahol bekerülnek a megfigyelési akták közé.

Hans gondolatai a ballonkabátos férfi körül forog, ezért még nem kezdi el a munkát. Azonban Hans közvetlen felettese, Marton Gastnat zászlós az asztalához lép.
- Magyarázatot várok Fellscmudt Főtörzs. Miért késett?!

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*A kocsiban több szó nem esik, így elkönyvel imagában, hogy a jövõben, ha kell valakinek egy jó sofõr, akkor tudja kit keressen.
Hisz miért ne?
A hallgatás beleegyezés és nem kapott negatív választ.
Se pozitívat.
A katonák annyira elvannak kint képedve, hogy talán ezért nem kérik a papírjait.
Megereszt feléjük egy vigyort.
Bent aláírja, hogy, mikor jött be, majd beslattyog az osztályára és igyekszik észrevétlenül irodájába slisszolni.*
- Na, meg is volnánk -*mondja, miközben a fogasra akasztja a kabátát és lezuttyan a székre. Rengeteg papír várja. Átkell vizsgálni õket és elkell dönteni, hogy ki bûnös, ki ártatlan.*- De unalmas -*mormogja.*- Remélem hamar elõléptetnek -*álmodozik egy igen rövidet és elhessegeti a gondolatot, majd kezébe veszi az elsõ papírt.
Ám, ekkor a felettese egy zászlós, bizonyos Marton Gastnat bömbölve megkérdezi, hogy miért késett.*
- Heil Hitler! -*áll fel és tiszteleg.*- Hans Fellschmudt jelenti uram, hogy fontos megbízatásban voltam egész éjjel és egy tettest üldöztem! Sajnos eredménytelenül uram! Éjjel már nem volt idõm hazamenni és reggel idõben jöttem, de a forgalom hátráltatott, uram! -*hazudja szemrebbenés nélkül.*- A fickót behozatták a Gestapo valamelyik -*megnyomja a "valamelyik" szót és folytatja.*- épületébe.

[Edward R. Murrow]

- Fontos megbízásban? Szóval fontos megbízásban! Én nem adtam parancsot vagy megbízást önnek. Én vagyok viszont a közvetlen feletettese. Ha nem tudok közvetlen megbízásról, akkor nincs! Esetleg tévedek? Volt parancsa? - A zászlós, már ordít, mire befejezi a mondatot. A teljes osztály megáll. A némaság súlya nehezedik az egész teremre.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Sóhajt egyet Hans, de amúgy vigyázban áll.
Gondolatban vigyorog egyet, de csak gondolatban.
Megáll az élet, ha ez a fafej kinyitja a száját.
Mindenki õket nézi és vár.*
- Nyugalom, nem kell ordibálni -*mondja lazán.*- A fazon belém futott és gyanús volt a képe. Én meg bevittem a zsarukhoz, de onnan elvitték és szerintem most már a Gestapo fõhadiszállásán játszanak a fiúk -*vigyorog egyet ezen Hans.*