Berlin utcái

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Hans döbbenten néz, hogy egy embert, hogy hagyhatja ennyire hidegen Heydrich Obergruppenführer neve. Hisz Heydrich híres a kegyetlenségérõl.
No mindegy.*
- Hozom a papírt és, akkor igazoltatom magam is -*morogja, majd sietõs léptekkel távozik és senkire sem vet ügyet.

Kint ismét az utcákon.
Kihalt minden, csak úgy, mint korábban és talán a csillagokat is látni a kék égen.
Hideg is van este, de amúgy semmi különös, csak úgy, mint korábban.
Hans céltudatosan döng végig az utcán, zajt keltve, nem rejti véka alá közlekedését.

[Gestaponál]

Mint mindig, a Gestaponál az ajtó elõtt két õr posztol és a feléjük tartó Hansra pillantanak unottan.*
- Hans Fellschmudt Gestapo tiszt fõtörzsörmester -*közli és valószínûleg be is engedik, de, ha papír kell itt is, hát oda nyújtja és az átvizsgálás után lép be.
Bent fényárban úszik a helység köszönhetõen a kerek fekete lámpáknak.
Oda fordul az aktuéális õrhöz, akármihez és így szól.*
- Valamelyik barom hadnagy a zsaruknál mindenképpen akar egy papírt, melyben felhatalmazásom világosan kitûnik a számára. Bevitettem oda az SS két emberével egy ballonos kabátú fickót, aki haza áruló és azzal jön nekem, miért oda vittem be. Mert az van legközelebb! Ha akar egy jó mûsort látni, akkor szól Heydrich Obergruppenführernek, bár nem ajánlom... de a hadnagy akarta.
Mindegy, kell az engedély -*vázolja talán kissé zavarosan is a dolgot, de a lényeg így is kivehetõ és vár.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A papírja megnézése után, a két őr beengedi Hansot. Odabent egy tizedes posztol éppen, egy asztal mögött. Amint meglátja az érkező Főtörzsőrmestert, feláll és tiszteleg.
- Uram, jelentem. Nincs felhatalmazásunk arra, hogy a tábornok urat zavarjuk. A legmagasabb tiszt akit én elérhetek, az Grauwald ezredes. Uram. Ő pedig nem tartózkodik jelenleg az épületben. Jelenleg... - a tizedes beletekint az előtte lévő nagykönyvbe - Herrman főhadnagy az ügyeletes tiszt. Ha fel kíván hozzá menni, akkor be kell jelentkeznie.
Azzal a tizedes Hans felé fordítja a vaskos könyvet és egy tollat nyújt felé.
- A Főhadnagy úr irodája, a 3. emeleten, a 304-es.

//Remélem nem hitted, hogy kéyned-kedved szerint ugráltathatsz egy tábornokot?!//

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt//

*Hans remélte valamelyest, hogy zavarhatja Heydrichet, de hát õ se gondolta komolyan.
Bólint egyet sóhajtva és aláírja nevét a könyvben.*
- Rendben, köszönöm az információt tizedes. Jó lesz Hermann hadnagy is -*egyezik bele. Van más választása? Nincs.
Ott hagyja a tizedest és elindul fel az emeletre.
Néha találkozik egy-két emberrel a folyosókon, vagy néhány õrrel némelyik ajtó elõtt, egyes õrök egy helyben posztolnak, mások jrákálnak fel-alá a folyosókon.
Fõ a biztonság!
Elsõ emelet meg volt...
... reméli oda ér minden akadály nélkül a harmadikra.*

//nem ... ha akarsz írhatsz valamit, hogy történik-e vmi érdekes, de nem fontos//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hans végigjut az emeleten gond nélkül. A folyosók kihaltak és nagyrészt sötétek. Az alsó szinteken vannak őrök és éjjel amúgy is kevesen tartózkodnak az épületben. Aztán az a bűvös ajtó, a 304-es. A Főtörzsőrmester kopog.
- Szabad. - szólt ki a hadnagy. Hans belépett. A szobában egy titkárnőnek fenntartott asztal áll üresen, kicsit beljebb, papírhalmok és mögötte egy civil ruhába öltözött ismerős. Hans egyik barátja, Nichola Herman Főhadnagy. Ennek a férfinak köszönheti közvetlenül Hans az előléptetését és ő a közvetlen felettese.
- Drága barátom. Ilyenkor? Hogyhogy, mondd mi a baj?!

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Nos, úgy néz ki gond nélkül végig jut ezen az emeleten és a harmadikon minden zavaró tényezõ nélkül megleli a 304-es ajtót, mely számára most igen fontos.
Kopgosáa után kiszûrõdik a bebocsájtást nyerõ szavak és máris benyit.
Egy ízléses szobával áll szemben Hans, ahol egy titkárnõ számára fenntartott íróasztal ásítozik üresen.
Hans fel is vonja érdeklõdve a szemöldökét, hogy hol is az a csinos lány innen?
Mögötte papír halmok, odébb pedig a régi jó barátja, Nichola Herman Fõhadnagy, immár civil ruhában.*
- Csak nem készülõdsz? -*kérdi és köszön.*- Heil Hitler! Szép estét! -*becsukja az ajtót.*- Titkárnõd merre? -*érdeklõdik.*- Eljátszadoztam volna vele *vigyorog egy jót.*
- Barátom, hát semmi különös csak belebotlottoam egy hazaárulóba, vagyis õ botlott belém -*oda sétál az asztalhoz és leül vele szemben, a másik oldalt természetesen barátjának tartja fent, hisz megilleti az a hely, pozíció.*- Hetvenes éveiben járó ballon kabátos szemüveges fazon... egész jól tartja magát... gondoltam eljátszadozom vele, mert úgy is öreg már. De most már hajlok affelé, hogy hagyom a francba a szerencsétlen flótást, pláne, hogy azok a barmok a zsaruknál minden áron papírt kérnek a felhatalmazáshoz, hogy én mászkálhatok ott náluk! -*öklével az asztal szélére csap mérgesen.*- Heydrichet mégse verhetem fel az Isten szerelmére! Engem is, õket is elküldené ki a frontra, vagy Torgauba, vagy tudom is én hova! De az a minden lében kanál Huss Hadnagy minden áron papírt akar! -*sóhajt és gondterhelten néz barátjára.*
- Szerinted hagyjam az öreget? Meg a zsarukat? Ha az öreget hagyom, a kripókat (kriminalpolize asszem) móresre kéne tanítani, hogy ne húzzanak újat velünk, Gestapo-sokkal, nem? -*tûnõdik.*
- Van vodkád, vagy valami jó italod? Holnap hozok neked valami jót kintrõl, ha gondolod. Valami klassz ritka import árut -*veti fel még.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Drága barátom - kezdi Herman - Először is. Egész éjszaka szolgálatban leszek, így nem készülődök. Egy bizonyos rang vagy beosztás felett, nincs szükség egyenruhára. Ezenkívül megkérlek, hogy ne játsz a titkárnőmmel, nem játék...
Nichola feláll és egy szekrényhez sétál.
- Írj jelentést. Sajnálom, a szabályokat be kell tartani. Honnan tudod, hogy hazaáruló? Mi az, hogy eljátszadozol vele?! Ez itt komoly dolog Hans.
Mikor eléri a szekrényt, kinyitja és egy üveget valamint két poharat vesz elő.
- Konyak...- mondja, majd tölt a poharakba. Aztán felveszi őket, az egyiket Hansnak adja. - egészségedre.
Miután felhajtják az italt, Nichola visszaül az asztala mögé.
- Ha nyomós okod van azt feltételezni, hogy hazaáruló, akkor kiállíthatom a megfelelő papírokat és áthozzák ide...szóval, mi történt, mond el részletesen. Mert mégsem hozhatunk be akárkit kényünkre, kedvünkre, bárhogy is látszik. A rendőrök, meg végzik a dolgukat. Őket sem bánthatjuk, mert te úgy véled jónak.
Azzal az asztala fiókjában keresgélni kezd.
- Egyébként meg el sem jutnál addig, hogy a tábornokot felébrezd. Attól, hogy Ő tette a válladra a rangjelzéseket, nem lettetek pajtások. Azt se tudja ki vagy....rólam sem tud, pedig közelebb dolgozom hozzá....nah, mi legyen. Áthozassam a fogjot?

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

- Ja? Bocs -*feleli kicsit fáradtan, ami csak minimálisan tudható be a kései idõpontnak. Inkább a problémája fárassza le most, ami itt az egész ballonos férfi körül forog... amit voltaképpen õ teremtett magának - mármint problémát - és hát most ügyesen ki kell másznia belõle... de, ha a ballonos nem jön.... na mindegy.
Lehet, hogy csak paranoiás.
Láthatja talán Nichola is, hogy picit máshol jár az õ, Hans esze, s talán könnyen ki is található fáradt pillantásán, mely az asztallapon pihen, hogy ezen a kérdéskörön agyal, amirõl éppen csevegnek.
Persze azért figyel is, csak nem nagyon és bólogat hozzá szórakozottan.*
- Aha.... igen... azt hiszem igazad van... -*hátra dõl a széken, kényelmesen elnyúl benne, tehát felvesz egy kényelmes terpeszkedõs pózt és sóhajt egyett.*- Talán csak túlhajszoltam magam... a sok munka, stressz... -*belegondol mit tett az elõbb és kifakad.*- A fenébe! Az a vén trottyos tudod mit csinált, mikor ráfogtam a Lugerom? Ott helyben könnyített! -*nevetni kezd, de hamar elhal nevetése és fáradtan továbbra is tekint barátjára.*- Francba... és, mert követett. Paranoiás lennék szerinted Nichola? -*az elõtte lévõ konyakkal teli pohárra néz és egybõl felhajtja.*
- Nagyon jó! Te barátom mindig remek minõséggel tudsz szolgálni! -*néz elismerõen Nichola Herman Hadnagyra. Vagyis Fõhadnagyra.*- Biztos nem kérsz valami árut tõlem a napokban? Ami hiány cikk itt Németországban és esetleg fáj rá a fogad? Megpróbálhatok utána nézni -*fecseg és észbe kap, hogy eltért a témától.
A papírokra néz.... lemondó pillantás, legyint utána rögvest.*
- Hagyd... azt hiszem túl reagáltam az egészet... meg a stressz, sok munka... -*ismétli önmagát.*- Úgy, hogy bocsáss is meg az idõd rablásáért.
- Egyébként mit keresel az asztalodban? -*majd válaszol a tábornokkal kapcsolatos témára.*- Igen, tudom... -*sóhajt megint fáradtan, gondterhelten.*- Szerinted egyszer jutok olyan magas pozícióba, hogy észre vegyen? Meg te is. De szerintem te mindenképpen. Remekül végzed a munkád, sokra viszed még -*dícséri Nichola Hermant, a barátját. Két ok miatt is: barát és nem árt a baráti kapcsolatokat jól tartani és kitudja, hogy még a jövõben nem-e jöhet jól a barátja egy zûrösebb ügyben a segítségére.*
- Na, de ne mond, hogy nem azért vannak részben a csinos titkárnõk, hogy munka közben megpihenve legeltethessük szemünket rajtuk -*vigyyorog jót Hans.*

[Vlagyimir Grigorij]

Berlin utcáin feltünõen szokatlan Szovjet tiszti egyenruhában lévõ magas átlag testalkatu férfi.Láthatóan nem kedveli a németeket.Kimért hangon szól csak hozájuk. Az I.világháborúban sokszór ütközött meg német katonákkal és az esetleges hadifoglyokkal sûrün próbált meg kapcsolatot teremteni de a német hadifoglyok makacssága és enyhe lenézése nagy ellenszenvet keltett benne a németek iránt.De most egy feladattal jött Berlinbe.A reichstag-ba tart ,hogy megpróbáljon beszélni egy német tábornokkal a közelgõ háború eseményeirõl.A Nemzeti Szocialista németórszág nagyon megváltozott mindenütt másszemmel néznek rá mert orosz.De õ szintén avval a kimértséggel közeliti meg õket.

[Vlagyimir Grigorij]

Amikor a Reichstag-hoz ért a lépcsõrõl 3 német tiszt sietve távozott.Eléjük ált és azt mondta:
- Elénézést de én egy megbeszélésre jöttem a Reich Marshal-hoz és pár kollégájával, találkozóm, van.
Mire a három német tiszt mintha semmibe venné Grigorij szavait sietve beszálltak egy elõkelõ fekete autóba.
Grigorij-nak eddig a német tisztekkel jó viszonya volt de most kiábrándult belõlük.S azzal tovább ált a Reichstag-felé.
Ahogy az ajtóhoz ért két német katona eléállt és megkérték, hogy távozzon..Érezhetõ volt az oroszokkal való ellenszenv de, hogy még a katonák és tisztek is...Grigorij hát megfordult és ment a pályaudvarra ,hogy visszautazzon Moszkvába.

Mikor már az egyik lába már a vonat lépcsõjén volt hirtelen két SS katona megfogta a vállát, és azt mondták:
- Ön Vlagyimir Grigorij Szovjet tiszt?
Mire Grigorij:
- Igen én lennék az….
- Kérem jöjjön velünk…
Mondta a két SS katona.
Vlagyimir érezte, hogy valami nem stimmel a szovjet-német kapcsolattal. Mire vissza kisérték a Reichstag elé és az épület kolosszus elõtt már ott állt Hermán Göring és bekísérte a Reichstag-ba majd egy tárgyalóteremben, ahol már 5-német tiszt várta õt.
Göring azt mondta neki:
- Elnézést a kellemetlenségért…
De a kellemetlenség okát nem mondta, meg és azzal nekiültek a tárgyalásnak, amiért Grigorij eljött a német fõvárosba.

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Drága barátom. Épp írni akartam neked egy engedélyt, hogy áthozhasd ide a fogjodat. De ha nem hát nem. Ezenkívül egyébként dolgoznék tovább...még van pár órám és azt szeretném hasznosan tölteni. A titkárnők pedig azért vannak, hogy dolgozzanak. Egyébként is. A titkárnőm vagy ötven éves. Igaz jól tartja magát...
Nem fejezi be a mondatot, inkább félretesz egy nyomtatványt, az asztalán, majd egy jelentést kezd olvasni. Aztán néhány másodperc kínos csend után barátjára néz.
- Nos, akkor ha nem kell az engedély...úgy tudom, nem vagy szolgálatban...

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

- Értelek én és hálás köszönet -*bólint Hans.*- Csak hát nem akarom megütni bokámat és belátom és köszönöm egyben, hogy emlékeztettél, hogy valószínûleg felesleges kockázatot vállaltam volna egy hatvan-hetven éves jelentéktelen kis senki civil behozatásával és valószínûleg a halálos ítélete aláírásával. Úgy, hogy elnézést.
- Aha, nos, te tudod, a helyedben azért kipróbálnám a titkárnõd -*vigyorog Hans jókedvûen, cinkos kacsintással.*- Még, ha ötven éves is... mert nagyon jól néz ki.*
- Rendben, további jó munkát drága barátom! -*áll fel Hans és rázza meg erõsen Nichola Herman kezét, ha amaz engedi.
Erõsen és hálásan szintén.
Örül, hogy van ilyen barátja.*
- Szép estét, a legközelebbi viszontlátásra! -*azzal a Führer elõtti tisztelgésre lendíti karját.*- Heil Hitler! -*és, ha nincs Nicholának mondani valója, kimasíroz, de az ajtóból vissza szól.*
- Ja, szólok a kopóknak, hogy engedjék el azt a szerencsétlent -*és becsukja az ajtót, ha barátja nem "tartja fel" esetleg a mondani valójával, kérdésével.
Kilép a folyosóra és egykedvûen elindul lefelé.*

//Na mi legyen? :S//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hans újra lesétálja a lábát. Belép az ismerős őrörsre. A már jól ismert Őrmester ült az asztalánál.
- Heil Hitler. - Köszönti Hans a csendőrt. Amaz felnéz. Komótosan feláll és lendíti a kezét.
- Heil. Főtörzsőrmester. Ön itt? Nemrég vitték el a férfit, akit behozott...

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Ismét sétál egy jót Hans és az õrse battyog be.
Az õrmester ott üldögél, mint mindig.
Köszönés után csodálkozik egyet.*
- Igen? Kik? Gestapo? Mikor, mit mondtak és hova vitték? -*tudakolja.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Az őrmester fáradt szeme a Főtörzsre tekint. Aztán megcsóválja a fejét és egy sárgás nyomtatványt a kezébe véve, feláll és elindul Hans felé. Mikor odaér, átnyújtja a papírt. Hans mohón olvasni kezdi. Egy teljesen hivatalos, pecsétes okmány, mely parancs az ismeretlen férfi áthelyezéséről. Az okirat a Gestapó főparancsnokságról jött és Von Schwarcz hadnagy írta alá.

(Itt jegyezném meg, hogy Hans a gestapó egy fiók irodájában dolgozik.)

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Érdeklõdve méri végig az õrmestert, ahogy az fáradtan feláll és egy sárga nyomtatványt nyújt át neki.
Innentõl csak az irat érdekli Hanst.
Nagyokat pislog, látván, hogy Von Schwarcz hadnagy írta alá és áthelyezték a foglyot a Gestapora.*
- Köszönöm -*és visszaadja, majd sarkon fordulva kilép az utcára ismét, de oda szól az õrmesternek.*- Itt végeztem. Mára. - *megint az utcán.
~Vajon mit akarhat aGestapo ettõl az embertõl? Végül is tényleg látszólag nem tett semmi szabály ellenest, ami a megannyi paragrafusban törvényként díszeleg, de hát a Gestaponál sose lehet tudni. Jobb lesz, ha megnézem. Ha bûnözõ, akkor jövök szórakozni. Remélem a fiúk engedik.
Von Schwarcznak meg biztos jó oka lehetett rá, hogy ezt tegye.~.
Gondolkodik egy nagyot a séta alatt és ismét a Gestaponál találja magát.
Tiszteleg és közli.*
- Az imént értesítettek a rendõrségen, hogy a foglyot - egy hatvan-hetven év közötti szemüveges ballon kabátos férfi - áthozták ide és Von Schwarcz fõhadnagy adott rá engedélyt. Hol találom a foglyot? Ugyanis én hozattam be hazaárulás vádjával, gondolom emlékszik rá. Szeretném megnézni, ha lehetséges -*vár a válaszra.*

//oké, thanks infot.//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hans, akkor ezekszerint a Gestapó főhadiszállására ment.

- Heil Hitler! - üdvözölte a Gestapó főhadiszállás portáján a posztos Hansot. Kissé álmosnak tűnik, de a nap ezen órájában ez nem is meglepő. - Uram, én ilyenről nem tudok. Kérem azonosítsa magát. Aztán útbaigazítom a megfelelő osztályra.
Azzal kinyújtotta kezét a papírokért. Amint megkapja és megnézi őket, eredetinek találja. Majd egy listára tekint, de nem találja Hans adatait, így megállapítja, hogy nem helyi dolgozó. Matat egy kicsit a papírok között, ír, aztán egy papírlapot és egy tollat nyújt át. A papírlapon látható az aktuális időpont, a bejárat megnevezése, a posztos őr neve és rangja. Azonkívül kitöltendő hely a "Vendégek" nevének, rangjának, igazolvány számának és egy vonal az aláírásnak. Ha ezt mind kitöltötte Hans, akkor elmondhatja, hogy melyik osztályra kíván menni.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt//

*Felnyög lemondóan.*
- Ó, a formalitások, igaz? -*sóhajt fáradtan és elõkotorja az iratait, oda nyújtja a fickónak, hadd vizsgálgassa.*- Gondolom nehéz munka, de mindent a haza a biztonságért -*mosolyog jóindulatúan.Az ellenörzés valószínûéeg probléma mentesen lezajlik, hisz Hans papírjai rendben vannak mindenbizonnyal.
A jegyzõkönyvbe, vagy hova bevési hamar a nevét, rangját, meg amiket kell és tiszteleg újfent, ha mindennel végeztek.*
- Szóval útba igazítana, hogy a foglyot hova vezették? -*kérdi mégegyszer.*

//Hans most hol dolgozik végül is? :S Azt mondtad, h vmi fiók irodában :S, erre én azt hittem, h Gestapo :S .//

[Sir Stewart Menzies]

//Ismeretádadás.

Mivel a gestapó feldata háborús időkben megnőtt, illetve mivel kiemelt célpontja lehet egy esetleges terror cselekménynek, ezért több részre osztták. Hans az egyik alrészlegben dolgozik, aminek a székhelye nem a főparancsnokság. Vizsgaidőszak után, leírás hegyek fognak születni a titkosszolgálatokról.//

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A papírok ellenőrzése után, a posztos egy listára tekint.
- Nos uram, nem tudom mikor hoztak utoljára fogjot. Nem ez az egyetlen bejárat. De a cellák és a kihalgatók, a második pinceszinten van. A felvonót csak a tisztek használhatják. Az előcsarnok jobb végén van az egyik ajtaja a lépcsőháznak.

[Hans Fellschmudt]

- Köszönöm -*feleli Hans és elsétál az adott irányba.
Tisztek.
Õ tiszt, nemde?
Nos, nyugodt szívvel használhatja hát a felvonót.
Belép és, ha esetleg ott is lenne õr és kérné a papírjait, megmutatja, ha nincs semmi probléma, lemegy a cellák szinjére és keresni kezd egy ott lévõ ügyeletes katonát, akitõl megtudakolhatná, hogy a fogoly itt van-e.*