Berlin utcái

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

A zászlós feje elvörösödik.
- Maga! Maga! Üljön le és végezze a munkáját. Ez bekerül az aktájába! Maga tiszteletlen és szégyent hoz aze gyenruhájára a magánakciójával!
Azzal a zászlós hátatfordít.
- A többiek pedig munkára! - Azzal megindul a terem végében álló legnagyobb, a saját asztalához.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Fapofa elõ és úgy figyeli a feleletet, majd elordítja magát.*
- Heil Hitler! -*kar pedig elõre és utána levágja magát a székbe.
~Na te fa fej! Még, hogy aktába kerülök mi? Mire betesznek oda, én már ezredesi rangba leszek és beváglak valami büntetõszázadba!~
Kezébe veszi az egyik iratot és elkezdi tanulmányozni.
Szokványos eset.
~De mi van a ballonossal? Mintha a föld nyelte volna el! Ez a tetû se válaszolt rá, nem is tudott róla.~.
Miután elolvasta, hümmögött párat és a megfelelõ pecséttel lepecsételte, majd a megfelelõ oldalra tette... és szépen dolgozott tovább.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Körülbelül tíz perccel azután, hogy Hanssal kiabált a felettese, a Zászlós elhagyta az irodát. Fél órával később egy aktával tért vissza. Aki már járt a helyi iratgyűjtőben, könnyen felismerhette, hogy egy személyzeti akta. Kinyitja, majd csatol hozzá egy új oldalt. Majd felkel és húsz percre távozik.

Délután három óra. Már nincs sok vissza a szolgálatból, de Hans feje egyre nehezebb. Fáradt. Alig fél óra van már csak a szolgálatból.

Vajon kibírja a hátralévő időt? Ha igen, hova indul után?

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Unalmasan tellik el a munka nagy része.
A fószer elmegy az aktáért és belejegyzi, ami történt.
Ezt leszámítva semmi.
Már nem sok van hátra.
Fél óra talán.
Ám Hansra ismét rászakad az az ismerõs, nehéz fáradság, ami tegnap hatalmába kerítette.
De most kitart.
Most megpróbálja végig dolgozni a maradék idõt, majd pedig elmegy valahova... inni valami erõsítõt és kávét.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

Hans a munkaidő lejárta után, egyenesen egy közeli kocsmába ment. Furcsamód, bár közel volt munkahelyéhez a hely, mégsem tolongtak kollégái sem az asztaloknál, sem a pultnál. De ez így pont meg is felelt. Néha azért a sok egyhangú egyenruha látványa zavaróvá válhat.
Hans a törzshelyére ül s a tenyeres, talpas menyecske, a maga 90 kilójával már hozza is az étlapot.
- Egy snapszot...meg egy bécsi szeletet kérek, tört krumplival. Egy kávét és egy kancsó bort. - Sorolja kívánságait, mielőtt a csaposné megszólalhatott volna.

Hans már a vacsorája végefelé jár s már oltogatják a lámpákat felfele, mikor egy alacsony, testes SS tiszt lép az asztalához.
- Heil Hitler, Herr Fellschmudt... - ahogy hans felnéz rá, láthatja, hogy az idegen haja rövid re nyírt, s arcán erősen verejtékezik. - Szabad leülnöm az ön asztalához?

A galléron lévő rangjelzésből meg tudod állapítani, hogy egy Őrnaggyal van dolgod.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt//

*Átlagos kocsma, pont megfelelõ.
A pultos egy igazi tehén a maga 90 kilójával és bizonyára ehhez dús keblek párosulhatnak, ahogy általában lenni szokott.
De nem Hans esete az ilyen nõ.
Viszont leadja a rendelést és szó nélkül kihozz.
Már este van és lassan zárnak is, mikor vacsorája vége felé járva egy SS tiszt, egy õrnagy leszólítja.*
- Heil Hitler! Foglaljon helyet. Mi a gond?

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Gond, nincs semmiféle gond... - Mondja, miközben leül. - azaz van. Minden. Korrupció! Besúgók mindenütt. Nem a mi embereink. Idegen hatalmaké...
Egy kendőt vesz elő zubbonya felső zsebéből s megtörölgeti a homlokát.
- Még be sem mutatkoztam. Kramer őrnagy, Gestapó. Különleges ügyosztály. - Nagyon nyíltan beszél, bár itt már lehet is. A hely üres. Még a kocsmárosné sincs a pultnál.
- Hallottam a mai és az éjjeli kálváriájáról. Érdekes események. Érdekelné egy előléptetés és még nagyobb szolgálat a hazájának?

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Befalatozza az utolsó falatokat, megissza, ami még megiható és úgy hallgatja a szavakat, majd bólint.*
- Hm. Van benne valami
- Honnan értesült? Csak úgy véletlen estem a ballonosba -*tájékoztatja néiképp gyanakvó tekintettel.
Aztán íriszei felcsillan az elõléptetést hallva.*
- Hogyne! Mirõl lenne szó? Kér enni, inni valamit?
- Hans Fellschmudt fõtörzsõrmester vagyok -*mutatkozott be a végén észbe kapva.*

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- Gestapó. Különleges ügyosztály. Mi mindenről értesülünk. - Erősen bámulja néhány másodpercig Hans vacsorájának maradékát.
- Nem, a hely már bezárt. Nem iszom vagy eszem semmit. Meg tudja, otthon az asszony...ha nem eszem rendesen vacsorát, akkor az asztal körül kerget....de hol is tartottam? Igen. Hadnaggyá teszem magát. Azon kívül kap egy egész hírszerző osztályt a keze alá. Válalja?

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt kalandja//

*Tûnõdve hallgatja a férfit.
Az asszony résznél elvigyorodik és együttérzõn bólint.
Amikor a másik befejezte mondani valóját, akkor csend telepszik kettejük köré.
Különleges Ügyosztály.
Hallott róla talán.
Egy egész csapatot kapna?
Egy egészet?!
Az a kis féreg zászlós, aki ma leordította a fejét elbújhat szégyenében!
Ki fog deríteni róla mindent!*
- Nos, hát nekem nincs még asszonyom. Majd ráér ez még a késöbbiekben.
- Az, hogy engem bíz meg ezzel a tiszteletre méltó feladattal, nagyon szépen köszönöm, igazán jól esik. Örömmel elfogadom! Lenne azonban egy féreg, akit eltakarítanék szívesen az utamból. Megoldható? Hovatovább egy ballonos fazont úgy elnyelt a föld a minap, mintha nem is lett volna. Gestapo ügy.

[Edward R. Murrow]

Hans Fellschmudt

- c..c..c...ide figyeljen fiam. Nem fogok megtűrni ellenségeskedést a századomon belül. Így gyorsan felejtsen el minden tisztátalan gondolatot, mely egy másik némethez fűzi! Azonnal. Nem a szervezeten belül kell ellenséget szereznie!
Azzal ismét megtörölgeti gyöngyöző homlokát, majd feltápászkodik a székből.
- Ami a másik figurát illeti. A csendőrségre, ahova bevitte...szóval onnantól kezdve nincs nyomunk a ballonkabátosról. További kellemes estét.
Azzal az őrnagy kibiceg a teremből. Már majdnem becsukja maga mögött az ajtót, mikor visszaszól.
- Pakoljon össze. Holnap, minden ingó tárgyával, pénzével és egyebével legyen a reptéren. Ponban reggel hétkor, a keleti kapunál. Ne késsen! - Azzal Kramer végleg kilépett a kocsmából.
- Ostoba, mint minden náci. - mormolta a fogai között, majd elindult a rá várakozó BMW-be, majd elhajtatott.

[Hans Fellschmudt]

//Hans Fellschmudt//

- Ó -*mondta lemondóan és bólintott.*- Rendben... felejtem.
- Rendben. Akkor ennyit a ballonosról.
- Értettem, uram! Ott leszek! -*aztán magára maradt.
Az üres tányérra és pohárra nézett, majd sóhajtott egyet.
Ideje hát nyugovóra térni, holnap korán kell és idõben ott kell lennie.
Oda dobott megfelelõ összegnyi márkát a tányérra, ha még nem fizetett és felállt, majd az ajtó felé baktatott.
Kifelé lépve az elõléptetése körül forogtak gondolatai.
Váratlanul jött, mint nyári éjszakán egy zápornál a mennydörgés.
Kilépett a hideg éjszakába és jót szívott a friss levegõbõl, majd elindult hazafelé.*

//utolsó mondat elgondolkodtató... h nem-e csapda pl.//

[Hans Fellschmudt]

//Külön játék Scharlotte-al//


*Berlin egyik előkelő utcáján baktatott a Gestapo egyik hadnagya, Hans. Egyenruhában ment, mint mindig, ha kimozdult otthonról. A fekete ruha, a halálfejes "díszítés" mind-mind figyelmeztető jel volt a gyanútlan polgároknak, már, ha volt még ilyen ember Németországban. A Gestapóval nem mertek az emberek ujjat húzni... érthető módon.
Hans azt tervezte, hogy beül egy kávézóba egy kávéra, valami jó csokis desszertre, vagy egy remek étterembe inkább... és így sétált, hogy megtalálja a számára megfelelőt. Most éppen és szerencsére nem volt semmi ügye. A Wermacht gőzerővel ostromolta Krakkót és a legutóbbi jelentések szerint a fiúk lenyűgözően szerepeltek, már el is foglalták, csak a maradék ellenállást kell még felszámolniuk és az eltarthat pár napig. Addig van neki ideje, mert majd ott kell tevékenykednie, ha jól értesült az ügyében és nem valóban egy hatalmas átverés... bár ez ilyen magas szinten megengedhetetlen. Itt profik dolgoznak. Vérbeli profik.*

[Scharlotte von Schwendner]

Herr Fellschmudt részére

Scharlotte felszegett fejjel lépdel a föutcán. Új függönyre van szüksége a hálószobájába. A régi már megsárgult. Most szineset fog venni. Rózsaszint. Azon nem látszik meg annyira a szinváltozás, mint a fehéren. Utolsó darabját beköltözésekor vette az új lakásba. Az már jó régen volt. Vagy négy éve.

Az idö hüvös, nem májusi meleget tükröz. Lenge szél fodrozza szoknyáját, mely térdéig ér. Civilben jött volna, de nem ment haza átöltözni. Rögtön a munkahelyéröl ment be a központba. Az emberek kirakatokat nézegetnek, majd mikor észreveszik az SS tisztet összerezzenek. Pedig most nincs rá okuk. Normális esetben lenne, hisz ki nem aggódna, ha egy ügynök állna a közelében?

Scharlotte tovább sétál, meglát egy méterárú boltot, s felé veszi az irányt. Természetesen nem ö varrja meg a függönyt, nincs neki ideje erre. Oda fogja adni egy varrónönek. Igen, az lesz a leggazdaságosabb. Belépvén az üzletbe megpillantja a vásárlókat és az eladónöt. Nézegeti az anyagokat, majd odalép a pulthoz. Az elárusitónö nagyot nyel, majd megkérdi mivel szolgálhat.

- Jó estét! - üdvözli azt, hangja kellemes, töle nem megszokott. - Függönyhöz való anyagot keresek. Lehetöleg rózsaszint. Három méterszer négy méter. - jelenti ki, majd megnézi a választékot. Kivaálaszt egyet, fizet és távozik.

A papirtáska az újonnan szerzett matériát rejti, mely bal kezében lóg. Jobb kezében aktatáskája foglal helyet. Elmegy egy étterem mellett, majd útja egy bár felé viszi. Bemegy és rendel. Egy sört fog inni. Igen, egy sört. Ritkán fordul elö, hogy csak igy beül valahova meginni valamit. Dehát otthon úgyis csak az üres lakás várja. Nem jár szórakozni sem. Nincs is kivel. Hisz barátokra nincs ideje. Csak a negyedévente elöforduló fogadásokra megy el.

A pulthoz ül le egy bárszékre, a tövébe pedig leteszi személyes tárgyait. Amint felveszik a rendelést elöveszi táskájából cigarettás dobozát és rágyújt. Vagyis csak szeretne. Úgy néz ki kifogyott a benzin az öngyújtójából. Néhányszor megrázza, hátha az életre kel, de hiába. Kénytelen lesz valakitöl tüzet kérni, ha nem ajánlja fel senki.

[Hans Fellschmudt]

Scharlotte-nak


*Az utcán jön-megy, nem történik semmi. Emberek mennnek el mellette, igen csak sietős tempóban, mivel a Halál Angyala jár köztük és ne makarnak belé kötni... sőt, útjába se kerülni. Amikor lát egy jó bárt, gondolja a változatosság nem árt és beteszi a lábát.*
- Heil Hitler! -*lendíti a karját, a hazafiasság tüze bennne lángol. No meg kell gyakorolni azt a hatalmát a nép előtt, ami van és a rangjával jár... reméli idővel magasabb fokokat is elérhet és tán még a Führer is tudomást szerez róla! Mi több, esetleg elé is kerülhet!
De jó is lenne!
Így álmodozva majdnem elsétál egy hölgy mellett, de időben észre veszi annak gondját.*
- Had segítsek kisassz... -*kezdené, de mikor meglátja a hölgyet az egyenruhájában a többi civiltől eltérően nem rémül meg és fut árkon-bokron át, hanem elmosolyodik szélesen.*- Nocsak, egy kolléganő. Várjon. -*kiveszi öngyújtóját és tűzzel kínálja a bájos teremtést, majd neki is lendíti a karját.*
- Heil Hitler Frau...! -*habozik, reméli a másik közben kimondja a nevét és akkor úgy fejezi be.*- Hans Fellschmudt hadnagy, Gestapo. Öröm látni kollégát erre felé -*és leül mellé, kíváncsian méri végig.*

[Scharlotte von Schwendner]

Herr Fellschmudtnak

Már a földhöz vágná mérgében öngyújtóját, mikor egy másik égö tüzével találja szemben magát. Oldalra néz és meglátja egy kollégáját. Nem ismeri, de látja, hogy SS tiszt, ugyanaz a rendfokozat. Elfogadja a felajánlást és rágyújt.

A férfi üdvözlés után leül mellé. Micsoda modor ez? Csak igy kérdezés nélkük helyet foglal mellé, mentségére még az sem szólhat, hogy máshol nincs hely. Böven van. Valósziünüleg azt képzeli, ez a kis gesztus feljogositja bármire. Ennek ellenére Scharlotte nem veszi különösebbképpen zokon, mert úgyis egyedül van.

- Köszönöm szépen! - mondja semmit mondó hanglejtéssel. A tiszt végigméri, arcátlanság. Na, mindegy. Ezt teszi Scharlotte is. A férfi magas, alakja arányos elosztású, kék szemei tükrösek, mint egy halottnak, szöke haja, mint egy igazi németnek. Az is lendit rajta, hogy SS tiszt. Talán nem is olyan nagy baj, hogy csatlakozott hozzá.

A csapos hozza az italát. Talán meglepödsz, hogy egy nö sört iszik. A nö belekortyol a habos csodába. A pultra helyezi, majd a töle jobbra ülö férfihez fordul, keresztbe tett lábaira támaszkodva, mikor az a nevére kiváncsi.
- ... Fräulein von Schwendner! - javitja ki a megtévedt urat. - Hajadon vagyok. - jelenti ki, csak hogy elkerülje a következö kellemetlen kérdést. Hát igen, Scharlotte nem arról hires, hogy élettársa lenne, vagy egyáltalán, hogy randizna. Nincs rá ideje.

Újabb korty a sörbe a kinos csend miatt. Oly sok mindenben van gyakorlata az egészen egyszerü jelentés irástól kezdve a kinvallatásig, de a beszélgetésben nem sok. Söt. Fogalma sincs, hogyan kezdeményezzen beszélgetést. Tanácstalan. Megvárja amig a férfi szól, talán az sürübben csinál ilyet.

[Hans Fellschmudt]

*Ő magától értetődőnek vette, hogy ezek után nyugodtan helyet foglalhat a nő mellett. Ha tudná mire gondol a másik... de nem tudja. A sörön tényleg meglepődik, nem is tudja leplezni csodálkozását, de úgy gondolja ez se probléma, mert általában a nők, hogy is mondja... nőies italokat fogyasztanak. Itt persze meglehet kérdezni, hogy a sör az most miért nem nőies?? Mert a férfiak szokták inni... néha pedig a nők is... de nem probléma a dolog, egyáltalán nem. Végre nem egy egyszerű német lánykáról van szó.
A csend számára nem kínos, így nyugodtan vág bele abba a gondolatába, ami az utcán is foglalkoztatta.*
- Értettem Fraulein Schwendner. Nem tudom, de gondolom biztos hallott a német erők csapat mozgásairól, melyek már megindultak Krakkóba és porrá zúzták szét az ott lévő ellenséges csapatokat. Most már napokon belül miénk lehet a város. Egyszerűen zseniális a Führer! -*fanatikus tekintet.*- Csak azért mondom magának, mert ez azt jelenti, hogy addig van időm, míg el nem foglalják teljesen a várost... utána oda megyek tevékenykedni egy elit csapattal. Felmérjük a helyzetet... és tisztogatunk -*sátáni vigyor, ami talán meglepi a nőt.*- Szóval nem tudom, hogy maga mit tervez a közel jövőre, de szíves örömest találkoznék önnel még esetleg holnap, meg azután, mert látom tökéletes társaságnak bizonyul -*majd a pincérhez, vagy csaposhoz fordul.*
- Egy sört -*közli nyers hangján és ismerve az itteni árakat - néha megfordul - oda dobja már előre az összeget... egy fikarcnyival se ad többet.*

[Scharlotte von Schwendner]

Hansnak

- Természetesen hallottam róla! - mégis mit gondol ez az ember róla, hol él? A Holdon? Ettöl zeng az SS! - Kedves öntöl, Herr, hogy megosztja velem ezeket az adatokat. - közli halvány mosolyjal az arcán. Belesziv cigarettájába és folytatja. - Én nem szeretek a munkámról beszélni. Söt, mi több! Nem tehetem. - sürü füstfelhö közepette kortyol söréböl és várja az ellenreakciót.

Nem beszél munkáról. Az titkos. Minek is kürtölné szét mindenkinek, hogy Krakkóba utazik? Valósziünleg találkoznának a táborban, de nem mondja el neki. Miért tenné? Mi köze hozzá? Scharlotte-nak sincs semmi köze ahhoz, hogy a Gestapo tiszt mikor melyik zsidó családot küldi a halálba. Nem rá tartozik és kész. Nyilván nem azért ült be egy kocsmába, hogy munkáról beszélgessen. Csak egy nyugodt órát szeretne. Semmi mást.

- Ön berlini születésü? - fordul oda hozzá. - Természetesen, ha nem titok. - folytatja némi érdeklödéssel a hangjában. Úgy tervezi, ha megissza a korsó sört, elhagyja a bárt. De talán, ha akad jó társasága, marad még. A férfi közli találkozna még vele. *Hát nem tudom! Ilyen rövid ismerettség után nem tudom kiismerni az embert!* Gondolja magában, igy kissé kellemetlenné válik a beszélgetés is. Nem tud mit válaszolni.

- Természetesen, örömmel fogadom a felajánlást! - mondja szép lassan, kimért hanglejtéssel. Ilyen esetben ezt követeli az etikett. Elfogadni. Most mit mondjon neki? *Hé, nem is ismerlek, te se engem, de azért még randizzunk!* Hát ezt igy valószinüleg még csak ki sem tudná préselni magából. Igy a könnyebbik utat választja. Eleget tesz a kérésnek. Ki tudja, meghal a város elfoglalása közben, aztán már nem jön vissza randizgatni, sose tudni.

[Hans Fellschmudt]

*Megérti a nőt, hisz a héten minimum ötször bekell mennie és ott nyüzsög munkahelyén, végzi dolgát, mely nem éppen mindig kellemes feladatokat ad. Mármint a munka. Ennek köszönhetően biztos elege lehet belőle és, ha kiszabadul onnan, akkor már inkább mással foglalkozna... nem pedig újfent a munkával. Lesüti szemét egy pillanatra bocsánat kérőleg és utána ezt mondja.*
- Értem, elnézést. Én nekem a munka a mindenem, a munkámnak köszönhetem azt, ahol tartok most és ahogy élek... nemistudom... értenék-e máshoz? -*aztán legyint és nem zaklatja ezzel a nőt.*
- Nos... rendben és köszönöm -*biccent egyet felé mosolyogva.*- Amúgy igen, Berlinben születtem és örülök ennek.
Megkapja sörét és beleiszik.*
- Egy italra ugrott be, vagy meghívhatom valami finom ételre? -*kíváncsiskodik.*- Na és ön Fraulein von Schwendner merre született?

[Scharlotte von Schwendner]

Hansnak

A férfi elmondja, hogy a munka az élete, és máshoz nem is ért. Ezzel Scharlotte is igy van, kicsit kellemetlenné válik a beszélgetés. Csendes szóváltássá inkább. Ha a nö nem úgy viselkedne, mintha vallatáson lenne, talán nem fordult volna ilyen irányba téma. Nincs neki gyakorlata a beszélgetésben, a barát keresésben. Soha sem törödött ezzel. És nem is zavarja egészen addig, mig a munkából haza nem ér egy üres, ottohntalan lakásba. Ez minden este szomorúsággal tölti el.

Inkább nem válaszol a tiszt monológhára, nehogy az annyira kiábránduljon belöle, hogy elüljön onnan. Elöfordult már ilyen. Csak nem tisztekkel. Kis túlzással, ha szököévente egyszer bemegy egy kocsmába vagy cukrászdába, természetesen civilben, akkor akadnak férfiak, akik felajánlkoznak neki, de gyorsan ráunnak, mert beszélgetés helyett afféle - mint elöbb jelzett - kihallgatásként bánik velük.

Pillanatnyi elkalandozásából Hans visszazökkenti Scharlotte kérdésének választ adásával. Berlini a férfi. És örül ennek. Min van örülni azon, hogy valaki Berlinben született? Ö is berlini, még sem tölti el különösebb örömmel. Na, mindegy, nem kérdezi meg, mert akkor újra a vallatás résznél tartanának.
- Én is Berlinben. - közli, halvány mosollyal az arcán. Annyira elszokott az arcmimikáktól, hogy csupán ennyi maradt. Öröm kifejezésénél csak egy alig látszó mosoly szája bal sarkában. Csak egy ajak rezdülés.

- Hát, - kezdi, miközben belekortyol italába. - nem tudom ez mennyire jó ötlet. Hisz alig ismerjük egymást. - természetesen lenne kedve elmenni Hansszal, de ha ilyen könnyen odaadja magát, akkor hol marad az erény? Bár mellett szóljon, hogy a férfi jó kiállásó, magas, szöke, kék szem, Gestapo tiszt, és Scharlotte éhes. A hütö pedig olyan üres, mint inflációkor a zsebed. Nincs ideje elmenni a közértbe vásárolni, mindig útközben vesz valamit a pékségben, ebédelni a parancsnokság menzáján szokott - többnyire egyedül - vacsora, hát az is a pékségnél történik.

- Tudja mit, Herr Fellschmudt? - fordul felé öszinte kedvességgel. - Elmegyek önnel vacsorázni.