Berlin utcái

[Hans Fellschmudt]

*A mosolynak örül és ezt egy picit szélesebb mosolyjal jutalmazza, ami egyben a válasza is arra, hogy a hölgy is berlini lakos. Tény, hogy tulajdonképpen semmi öröm sincs abban, hogy ebben a városban született, mert ez egyszerű tény. Ámbár, ha figyelembe vesszük a körülményeket... Nagy Németország... és az a történelmi kor, amit most átélnek... akkor igenis örülhet!
Heil Hitler!*
- Jó, akkor menjünk innen szerintem, mert egy ilyen szép hölgynek, mint maga, nem ilyen bár dukál. Valami előkelő étterem inkább. Sokkal inkább. Egyet ért Fraulein Schwendner? -*érdeklődik és, ha már a nő is cigizett, ő is. Elővesz egy jó márkájú cigit és meggyújtja mafgának, szájába helyezi és átadja magát a cigi élvezetének. Kifújja a füstöt jólesően, majd kiissza maradék sörét, hogy ne rá várjanak. A nőn múlik úgyis, hogy hol szeretne enni.*
- Vagy tud egy remek helyet? -*kérdezi meg, hátha tud, vagy van kedvenc étterme, mert akkor oda viszi, had legyen jó napja, estéje beszélgető partnerének.*

[Scharlotte von Schwendner]

Hansomnak

A férfi azt mondja, menjenek innen egy étterembe. Scharlotte kénytelen lesz ezt visszautasitani. Elöbb hazamenne átöltözni, és még hasonló dolgokat. Egyébként rendben. Elfogadja a meghivást. Nem is tudja mikor randevúzott utoljára. Már olyan rég volt, hogy nem is tudja, hogyan kell viselkednie.

Elköszön az úriembertöl, miután megbeszélik a találkahelyet egy óra múlva. Nincs kedvenc étterme, mert sose jár sehova. Igy átengedi a választás lehetöségét. Mosolyogva sétál haza a hosszú utcán a lakásáig. Azonnal a fürdöszobába veti magát. Lezuhanyzik, lemossa magáról a munkát, a gondokat és reménykedik, hogy eredményes estéje lesz.

Kinyitja szekrényét, nem bövelkedik elegáns ruhákban. Söt. Akad ugyan néhány, amiket fogadásáokon és ünnepségeken hord, de az nem túl sok. Kiválaszt egy szük, térdig érö, kék darabot, mély dekoltázzsal. Megy a szeme szinéhez. A szépitkezö tükör elé ül. Púdert, majd halvány pirt ken fel arccsontjára. Szempillaspirállal megdúsitja pilláit, egy kis szemhéjfestéket is feltesz, aztán következhet a rúzs. Az a legfontosabb. A vörös ajkak. Férfi szivek elcsábitója.

Haját kiengedi a szoritásból, melyet a konty okoz, még hazaérkezésekor becsavarta néhány tincsét, hogy az hullámosnak hasson. Jól kifésüli. Hosszú, szöke haja vállaira borul, egy kósza tincs sem válik ki a többi közül. Nem engedhetné meg magának, hogy késsen, de most kénytelen lesz legalább öt perccel tovább szépitkezni. A férfinek várnia kell rá. Ez igy szokás.

Végül felveszi egyik fekete magassarkú cipöjét, majd a tükör elött elvégzi az utolsó simitásokat. *Tökéletes.* Könyveli el magában, majd retikülje tartalmát ellenörzi. Púder és pénztárca, más ma este nem is kell. Nem lesz szüksége sem pisztolyra, sem bármilyen iratra, vagy jegyzetre. Ma este végre egy kicsit magával foglalkozhat.

Ahogy kilép az épületböl, megcsapja az esti , hüvös szellö, de nem zavarja. Ez a szórakozás szele. Jel, hogy jól fogja magát érezni. Lassan lépdel az utcákon, majd eljut a föutcára, ahol a megbeszélt étterem található. Itt fogják eltölteni a kellemesnek igérkezö estét.

[Hans Fellschmudt]

*Elbúcsúznak azzal, hogy picit késöbb találkoznak az adott étteremben, amiről szó esett.
Hansban felmerül a gondolat, hogy átöltözhetne, de annyira tetszik egyenruhája. Egyszerű és mégis elegáns és, ha valamelyik jött ment kis senkiházi beléjük kötne, akkor elrendezheti egyből. A ruhája hatalmat ad! Mert, hogy Berlinben nem mindenki ismeri nevét, az egyenlőre sajnos tény. Még nincs elég magasan a rang létrán hozzá.
Így hát elindul ráérős tempóban a helyszín felé.
Talán már a csillagok is feljönnek és elkezdődik az éjszakai élet a városban, mire oda ér az étteremhez, reméli nem késett.
Nem, a nő még sehol. Neki támaszkodik hanyagul egy oszlopnak és szúrós tekintettel figyeli a népet, akik érzik, hogy a Halál egyik hóhérja van itt és észre is veszik természetesen. Hamar elmennek mellőle sietve. Néhányan az étterembe mennek, mások máshová. Tellik-mullik az idő és lassan feltánik az ismerős alak, de nem egyenruhában. Hans nem mutattja ki meglepődését, de igenis elcsodálkozott azon, hogy mennyire kicsinosította magát a nő és sokkal szebb az egyenruhája nélkül. Ellöki magát az oszloptól, majd oda sétál nyugodtan és egy vékony, kedveskedő mosolyjal ábrázatán megszólal.*
- Jóestét Fraulein Schwendner... pompásan néz ki. Ha nem bánja, akkor be is mehetnénk. -*indítványozza és oda sétál az ajtóhoz, kinyitja, majd udvariasan előre engedi a másikat.
Berlinben az előkelő éttermek is ugyanúgy épülnek fel, mint egy átlagos, vagy rozoga étterem, csa kannyi a különbség, hogy sokkal ízlésesebb a dekoráció, a bútorok remek darabból készültek és a kiszolgálló személyzet sem hanyag, hanem profik, emellett valahol az étteremben esetleg taláhlató egy színpad a zenekarnak, kik a becses vendégeknek játszanak dalt, ha kérik... és, ha nem? Akkoris, mert ez a dolguk és hát valamiből élni kell ugyebár.
A lágy muzsika tehát nyomban a fülükbe mászik, s kellemes érzéssel töltheti el a két belépőt. Oldalt egy férfi fogadja őket, hogy az egyik üres asztalhoz vezesse, közben a rémült gondolat fut át a fején.
~Jézus, egy Gestapós, mivel érdemeltem ki?! Persze a hírnév ezzel jár. Ha jól megy az üzlet ,vonzza a nagykutyákat... habár ez még "csak" hadnagy... jobb lesz precízen kiszolgálni... no nem mintha a fiúk nem értenék a dolgukat, de...~
Ilyen zavaros és rémült gondolatok cikáznak fejében és talán járásában is feltűnik, hogy ideges. Nem akar rossz benyomást tenni a hadnagyra.
Közben oda sétál egy pincér is és leteszi az étlapokat, de erögtön elújságolja a mai különleges ételeket, italokat, amiből van pár, tehát ebből is nyugodtan lehet választani.
Hans a nőre néz kérdőn, hogy ő mit óhajt.*

//remélem jó reag //

[Scharlotte von Schwendner]

Hansomnak

Hans egyenruhában érkezett a vacsorára. Nem baj, bár kiváncsi rá, hogy nézhet ki civilben. Kedvesen üdvözli a férfit, majd bemennek az étterembe. Mosolyogva fogadja a bókokat, melyekkel Hans dobálózik. A férfi most elöször látja Scharlotte-t mosolyogni. Látszik, nincs hozzászokva külsejére vonatkozó dicséretekhez.

Az ültetö hosztessz egy asztalhoz vezeti öket. Hans kihúzza a nönek a széket. *Milyen figyelmes.* Gondolja Scharlotte. Az étterem semmi különös, de ez a legelegánsabb hely Berlinben és értékeli a tisztben, hogy egy ilyen helyre hozta öt. A pincér pillanatokon belül az asztaluk mellett terem, hogy felvegye a rendelést. Egy szuszra felsorolja a napi menüt és a különlegességeket.

- Egyenlöre csak egy konyakot kérek, köszönöm! - fordul oda a felszolgálóhoz. Hansra tekint, hogy ö mit rendel aperitifnek. Majd a pincérfiú lelép, s kettesben maradnak. Scharlotte, hogy elkerülje a kinos csendet, ami valószinüleg következne, belebújik az étlapba. Valami fehérjedús szénhidrátra van szüksége, ez a borjú megfelel a célnak. Elöételnek pedig leves. Minek flancoskodni?

Az asztalra helyezi a barikádját, és elkerülhetetlenül Hans szemébe kényszerül nézni. Isten tudja, mikor volt utoljára randin. Nagyon ideges. Fogalma sincs, miröl beszélgessenek. Talán a férfi kezdeményez valamiféle szóváltást. Ha nem, akkor esetleg elmeséli, hogy vett egy új függönyt. Sajnos, semmi érdekes nem történik magánéletében, amiröl beszélhetne. Munkájáról pedig nem szeretne. De viszont ki szeretné élvezni ezt a kis idöt. Ezt a mai estét. Holnap reggel úgyis Krakkóba kell utaznia.

De most nem akar ezzel foglalkozni. Csak Hansszal, aki egész este olyan kedves volt hozzá. Ilyenkor el is felejti mindazt, amit a munkája során müvel. Na, nem mintha különösebben felzaklatná egy áruló vagy kém kinzásának gondolata. De ma este nem akar azon sem elmélkedni, hogy mit csinált rosszul, vagy hogyan tudta volna eredményesebben végezni a feladatait. Mindig ezer százalékosan végzi a munkáját, de mégis felmerül benne, hogy még többet bele kéne adnia. Ez felemészti teljesen.

- Mondja, Hans, maga kedveli a mozikat? - érdeklödö tekintete átvág a levegön, s remélhetöleg megtöri a kötöttséget. - Úgy értem, milyen filmeket szeret nézni? - Közben megérkezik az aperitif és Scharlotte megrendeli a borjút krumplival és salátával. Ekkor a pincér Hans felé fordul, hogy felvegye az ö rendelését is.

[Hans Fellschmudt]

*Ülnek a széken és Scharlotte az étlap tanulmányozásába fog. A pincér illedelmesen álldogál, Hans is unottan megfogja a lapot és átrágja magát a kínálatokon, többször is visszarohan egy-egy érdekes nevű ételhez, vagy éppen némelyik kedvencéhez... melyik legyen hát? Oly nehéz dönteni.*
- Én egy korsó sört kérnék -*közli az inni valót.*- Előételnek meg jöhet a rántott sajt sült krumpli körettel. Utána kérnék egy... -*és benyög valami idétlen nevet, ami a mai nap különlegessége, egyedi és speciális étele. A pincér bólint. Elveszi az étlapokat és magára hagyja a két embert. Az italok közben az asztalra kerültek.*
- Hátttöööööööö... -*válaszol cseppet sem német tiszthez illő udvariassággal.*- Nerm is nagyon voltam mozikban, de hallom a Führer mindig levetítteti a népnek a katonai híradót.... remélem nem arra gondol, mer az nem mozi. Egyébként meg bármi jöhet. A romantikus, a kalandos, az akármi, nekem tényleg mindegy -*mosolyog.
Ő is csendbe burkolózik, de számára ez nem kínos, inkább töprengő. Egy ilyen szép hölggyel miről lehet beszélni? Tanácstalan.*
- Van valami hobbija, kedvenc tevékenysége? Én nagyon szeretek lovagolni. De mióta kitört a háború, ez is a háttérbe szorult.

[Scharlotte von Schwendner]

Drága Hans

Nos, Hans egy puccos kaját kér, amiböl az jön le, hogy hozzá van szokva az éttermi kajákhoz. Vagy pont az, hogy nagyon ritkán jut el ilyen helyre és kihasználja az alkalmat. De ez nem is lényeges. Scharlotte mindig ilyen dolgokon kezd el elmélkedni. Vajon miért csinálja ezt vagy azt... ? *Nem, nem! Ma magaddal foglalkozz! És, hogy minél jobban elbüvöld vacsoratársad!"

Miután a férfi elmesélte, hogy nem jár moziba, igy bármire kapható. Mármint filmre. Persze Scharlotte célja nem az volt, hogy meghivassa magát moziba, csupán, hogy egy beszélgetsét kezdeményezzen, ami eddig elég nehézkesen indul. Úgy néz ki, a tiszt is olyan ritkán társalog civilben mmint ö. Magánélet! Ez kell neki. De sosincs rá idö.

- Hát nagyon nincs hobbym. - jelenti ki kissé zavartan, mert kinosan érinti a kérdés. Nem szeretné, ha Hans azt hinné róla, mással sem foglalkozik, csak a munkával. Pedig mennyire igy van... - Nos... - kezdi lassan. - Gyermekkoromban jártam mindenféle különórára. - *most biztos azt hiszi, valami fenhéjázó nöszemély vagyok!* - Zongorázni tanultam. Balettoztam és sokat jártunk a családommal szinházba is. - *jaj, ez egyre rosszabb!* - Talán ezek. De, mint mondtam nem vonzott egyik sem annyira, hogy továbbra is hódoljak nekik.

- Lovagolni? - kérdezett rá kellemes hanglejtéssel. - Ez igen érdekes. - Belekortyolt italába, majd érdeklödöen nézett Hansra. - Még soha nem próbáltam. - Közben megérkezett az elöétel. Talán nem szakit meg semmit a pincér, ha esetleg a férfi mesélne egy történetet kedvtelésével kapcsolatban.

[Sir Stewart Menzies]

// Mivel Krakkó ostromának vége, szeretném kérni, hogy lassan váljatok el Berlinben és maximum ott folytassátok. Köszönöm.//

[Hans Fellschmudt]

*Egyáltalán nem találja különleges a dolgot, amit a lány mond, de ez nem is baj, sőt nem zavarja. Balett, ilyen magán iskola féle és színház? Minden valamire magára adó német és vélhetően előkelő család csinál ilyeneket, már csak azért is, hogy a szeretett Führerük büszke lehessen rájuk, hogy lám: bizony egyetlen szem kicsi lányukra nagyon vigyáznak és tömik fejébe a kultúrát, meg hasonlók.*
- Aha, hát nem unatkozhatott. Mellesleg ez egy természetes gyermek élet, ezzel nincs semmi baj -*jelenti ki határozottan.*- Sőt szerintem nagyon jó, egyszer én is szívesen elmennék színházba, hogy megnézzem milyen is egy előadás. A lovakra visszatérve természetesen fajtiszták és a legerősebb, legszebb, legéletképesebb pacik. Van egy egész karámmal belőlük, ha kedve tartja, meglátogathatjuk majd őket valamikor a háború alatt, mikor nincs semmi dolgunk -*~Hogy az mikor lesz...?~.
Picit hallgat és figyel, majd elő hozakodik egy új témával.*
- Hm, egyszer majd bemutathatnám akár a családomat is önnek, ha óhajtja kedves Shcarlotte -*mereng el a ködös jövőn.*

//jó, igyekszünk, de szerintem lesz egy-két reag még :S//

[Scharlotte von Schwendner]

Hansomnak

1 óra múlva

Miután megvacsoráztak, indulnak is hazafelé.
- Kellemesen telt az este. - fordul a férfi felé a kapualjban. Olyan jóképü. Reméli még találkoznak a közeljövöben. Ugyan el kell utaznia, s a férfinak is, de talán ez nem akadályozza abban, hogy egy újabb randit kérjen a nötöl. Minden esetre Scharlotte nem fog tolakodni. Reméli Hans is jól érezte magát.

- Jó estét, uram! - és mosoly ül ki arcára. Nem az elválás miatt, hanem, mert olyan jól érezte magát. Nagyon rég randizott, söt. Idejét sem tudja. És rendkivüli volt ez a vacsora. Nagyon kellemes. Megfordul, s belép a kapun, ha nem állitja meg egy mondattal, akár egy mozdulattal. Azt szivesen venné.

[Hans Fellschmudt]

Drága Shacrlotte-nak

*A vacsora valóban kellemese ntelt, noha nem nagyon találták meg a megfelelő témát, valahogy mégis sikerült élvezetesen elütniük az időt és így egy szép este kerekedett ki az egészből, aminek hans roppant mód örül. Nem utolsó sorban azért is, mivel nem szeretett volna csődött mondani a randin egy ilyen bájos hölgynél. Szóval szép este ez a mai.*
- Igen, pompásan -*biccent a megállapításra.

- A mihamarabbi viszontlátásra hölgyem -*emeli meg kalapját Hans udvariasan, majd sarkon fordul, de valami megállásra készteti. Visszafordul, ránéz a gyönyörű lányra és sóhajt egyet. Oda sétál hozzá és mélyen a szép szemeibe néz, majd hírtelen átöleli forrón és megcsókolja szenvedélyesen, ha Scharlotte hagyja.*- Mit szólna, ha a jövőben egy utat járnánk? Vagy legalábbis megpróbálnánk?

[Scharlotte von Schwendner]

Hans

Amikor már azt hitte nem érheti meglepetés, Hans egy hirtelen mozdulattal megragadja öt, majd megcsókolja. Elöször tiltakozik, de végül ajkuk forró csókban forrnak össze. Ahogy ölel, ahogy csókol felér az egész világgal. Legszivesebben kiugrana a böréböl.

De mint a csókok általában, csak kis ideig tartanak. Ennek is gyorsan vége. Ebböl érzed, hogy szeretnéd-e még csókolni, túl rövidnek érezted-e. Scharlotte rövidnek érezte. Ahogy elhajolt a férfitól, de csak éppen néhány centiméterre, mélyen szemeibe nézett.

Szóhoz nem tudott jutni, ezt már akkor elkönyvelte magában, mikor Hans visszafordult. Tehát, csak a tettek maradtak. Apró mosoly ül ki arcára, és ha a férfi hagyja, Scharlotte megcsókolja öt. Hisz ez minden vágya.

[Hans Fellschmudt]

Scharlotte-nak

Pici tiltakozást vél felfedezni a legelején és csak egy röpke pillanat erejéig mindössze. Meg szerencsére. Tán csak a meglepetés ereje hatott reflex szerűen a nőre, ki így próbált védekezni, de utána rájöhetett, hogy ez neki voltaképpen jó... sőt, mikor elengedik egymást, de csak pár centire húzódnak szét, s Scharlotte az ő szemeibe néz, Hans rájön, hogy nagyon élvezhette a szép teremtés. Főleg miután visszacsókolt a drága.

Átöleli romantikusan és kirekeszti elméjéből a külvilágot... kitudja meddig állnak így - mert, ha Scharlotte nem zavarja meg, akkor egy-két percig biztos -, de miután visszatért a rideg valóságba, úgy dönt, ideje kihasználni ezt a remek alkalmat.
Háború idején ugyanis sajnos az emberek életútja az előttük lévő ködbe vész és nem tudhatják, hogy holnap reggel felébrednek-e még, vagy pár nap múlva már sírban nyugszanak... és így tovább. Így Hans, ha engedi Scharlotte, a karjaiba felvéve becipeli a házba... igaz, a bejutás gondot jelenthet, mert kulcs kell, de Scharlotte biztos segítőkész lesz... és bent folytathatják édes játékukat.

[Scharlotte von Schwendner]

Hans

Egy csodálatos óra elteltével egymás mellett fekszenek Scharlotte ágyában és cigarettáznak. Bárcsak örökké igy maradhatnának-kivánja magában a nö. De nem lehet. Tombol a háború, ki tudja, mit hoz a holnap vagy a távoli jövö?

- Herr Fellschmudt, - fordul a férfi felé - azt hiszem, tegezödhetünk. - majd halvány mosoly jelenik meg szája sarkában. - Hivj Lotte-nak. - jelenti ki. Ahogy elnézi a férfi fiatal arcát, arra gondol, milyen lesz öregkorában. Jóképü, talán cask néhány ránc fedi majd, egy kis sörhas, nem tud mast elképzelni. Vajon szépek lennének a gyermekeik? Mind magas lenne és szöke. Mennyit örökölnének Hanstól és mennyit töle? Ha elöre tudna mindent, nem lenne izgalmas az élete. Nem tervezhet meg elöre semmit, úgyis máshogy alakul. De ha mégis választhatna, egy vagy két fiút szeretne és egy lányt. Az elsö természetesen ifj. Hans lenne, a második talán Fritz vagy Frantz. A lány pedig Marthe vagy Petra. Mind gyönyörü név.

Újra a falat kezdi bámulni, miközben elnyomja cigarettáját. Felül, s köntösébe bújva a fürdö felé veszi az irányt. Lefürdik.
- Mindjárt jövök! – szól oda félvállról az ágyon terpeszkedö Hansnak, aki már szemmel láthatólag otthon érzi magát a nö lakásában. És hol fognak lakni? Lehet, hogy vesznek egy házat Berlin külvárosában, ahol a gyerekek megtanulhatnak biciklizni, vesznek egy kutyát, amit mint nagyon fognak szeretni. Olyan szépnek tünik ez az egész. Belép a fürdöbe, majd a zuhany alá. Hosszasan csorogtatja magára a forró vizet. Csukott szemmel álmodozik a közös életröl. Bárcsak ne kéne reggel Krakkóba utaznia! Eddig semmit sem tartott fontosabbnak a Führernél, vagy a hazaszeretetnél, de most, ebben a percben mégis fontosabbnak tünt saját maga és, hogy nem élhet cask a munkájának.

Kilép a zuhany alól, a vizes csempén elcsúszik és egy pillanatra éles fájdalmat érez. De a fájdalom elmúlik. Már semmit sem érez. A másodperc töredéke alatt minden világossá válik. Elsötétül minden és hideg van. Aztán vége, mindennek.

*Hans valószinüleg meghallja az esés okozta zajt és valószinüleg berohan a fürdöszobába. Nem kellemes látvány fogadja. A vizes, szöke hajat sürü vér áztatja, mely a mély fejsérülésböl ömlik. A nö mozdulatlanul fekszik a földön. Siess! Talán még tehetsz valamit!*

[Hans Fellschmudt]

Az éjszaka lenyűgöző volt, Hans pompásan érezte magát, reméli a nő is hasonlóan boldog. Azok a mámoros órák, mmmm.... behunyja szemét, hogy felidézze és egy vidám msooly jelenik meg arcán. A háború örömei , de ez több annál... úgy érzi ebből sokkal több lesz, de nem jós ,hogy tudja előre kettejük jövőjét, csak reménykedni tud.*
- Hm? -*visszatér a jelenbe és megrázza fejét.*- Ja igen, Lotte, persze. Engem meg nyugodtan Hansnak... vagy aminek akarod -*von vállat mosolyogva.
Nyújtózik egyet és ásít, majd hanyat dől az ágyon és csak lazít, pihen. Ma Krakkó... milyen lesz ott? Zűrzavarral teli káosz. És Lotte? Látják még valaha egymást, esetleg összeházasodnak és lesznek gyerekeik, vagy megmaradnak pár éjszaka erejéig és újtúk elvállik, talán remek barátok lesznek, de semmi több? Érdekes gondolatok, kíváncsi, hogy lesz. Újabbat ásít, hallja kintről beszűrődni a zubogó víz zaját, ahogy a nő zuhanyozik.
Megkordul a gyomra, úgy, hogy megpróbál felkellni, de ereje sincs. Olyan jó itt tespedni. Viszont újabb neszt hall, de olyat, amiben megfagy ereiben a vér. Egy tompa koppanás, puffanás és néma csend. Szinte kirepül az ágyból, vagy mintha ágyúból lőtték volna ki és elrohan a nő felé, de ő azért vigyázik magára, nem lenne jó, ha ő is elesne a vizes talajon.
Előtte fekszik Lotte behunyt szemekkel, mozdulatlan testtel és körülötte pirosra festődik a fürdőszoba. Sarkon fordul és a telefonhoz rohan, hogy segítséget hívjon, de fenét fog ő a városi mentősökkel bíbelődni, amikor biztos, hogy késnének. A halál szolgáit hívja, a társait, kollégáit, a gestapósokat, mert ők mindig pontosak és rendkívül gyorsak.
- Itt hans Fellschmudt Gestapo hadnagy. Kérem, kapcsolja nekem egyik barátomat, Jurgent, de azonnal! - máris kapcsolják. - Jurgen, hozd a katonai mentősöket, az egyik nő a házamban elesett és betörte a fejét, úgy néz ki, hogy súlyos koponya sérülése van. Tudod, hogy tartozol nekem, siess és ezzel egyenlíted a számlát! - Jurgen morog, de mondja, hogy minden rendben lesz.
Hans meg visszasiet a lányhoz és vár, míg a katonai kórházból pár jól képzett doktor és mentős ki nem jön a helyszínre pillanatok alatt. Hans megmutatja nekik a helyet, azok benyargalnak és felnyalábolják a nőt, szakszerűen természetesen, nem úgy, mint egy rongybabát és biztosítják Hansot, hogy mindent megtesznek azért, hogy életben maradjon, majd sietve távoznak.