Krakkó ostroma //kaland//

[Ray Red]

*A németek "megjelenése" eléggé kellemetlenül érinti.* -Pont ez kellett...megkell halniuk. *Jelenti ki. Közelebb lopóznak. a házak falának simulva. Mikor elég közel vannak két katonájának int.* -"Kerülj! 15 és támadás!" *Órákat egyeztetik aztán a katonák elrendeződnek. Ray vár jó 15 percet remélve hogy átértek a társai. Int hogy támadás. minden katona kiront és tüzelni kezd, mindenki keres egy megfelelő fedezéket.* -Maga marad! *Parancsolja Gibson-nak. Ha ők meghalnak legalább ő ússza meg. A lényeg, hogy Ray is kiront és lőni kezd. Hogy milyen eredménye lesz a dolognak? Az kérdéses.*

[Franz Krüger]

Franz és a csapata türelmesen várakozott, és pár tankkal unottan lőni kezdték a menekülni szándékozó védőket. Kruger már halálosan unja az egészet, ám Richard olyan lelkesedéssel osztotta az áldást az eszeveszetten futkosó lengyelekre, hogy mármár nevetni támadt kedve.
- Julius! Semmi hír?
- A rádió néma. Ennél többet én sem tudok. Aztmondták várjunk. - ezzel lezártnak tekintette az esetet.

[Sors]

Hans Joachim Marseille és Franz Krüger:


A rádió továbbra is néma volt, de a páncélos szörnyeteg személyzete remélte, hogy nem történt semmi gond és nem szakadt meg a rádióösszeköttetés. A kapcsolatot folyamtosan próbáltál felvenni a parancsnoksággal, de hiába. Néhányan az átkozott technikát kezdték szidni, megint mások pedig a Führert és a megalomániás tervét. Csak Franz maradt néma. Az ellenség ritkult, sõt már el is fogyott, sikerült a város belsejébe szorítani õket. A tankok lassan felértek közvetlen a város határához, már csak meg kell rohamozni a várost és porig rombolni az ellenállás amúgy is ingatag alapokon álló várát.

Valami azonban mégsem stimmelt. Túl gyorsan és talán egy kicsit egyszerûen is történt minden. A helyzet kezdett egy kicsit a vihar elõtti csendre emlékeztetni. A tankok felsorakoztak, várták a parancsot, de az csak nem érkezett meg.

A katonák kezdtek elbóbiskolni, amikor az adás létrejött és a vezetõ tiszt rémült hangja verte ki az álmot mindenki szemébõl.


- ACHTUNG!!! ACHTUNG!!! Riadó, minden egységnek. Ellenséges repülõgépek közelítenek a város keleti határához, ahol maguk is tartózkodnak. Információink szerint lengyel egységek. A gépeink már úton vannak, hogy segítsenek, addig próbáljanak meg életben maradni. DE A FÜHRER PARANCSA SZERINT SENKI, ISMÉTLEM, SENKI NEM MENEKÜLHET EL! A parancs szerint a várost kell lerohanni, hát tegyenek így. Isten legyen magukkal! Adás vége...


Hát ez nem hangzott jól... Pár perc múlva mindenki megtapasztalhatta a tiszt szavainak súlyát. Repülõ motorok zaja hasította a levegõt és törte meg az általános csendet. Majd géppuskák hangja hallatszott, illetve finom koppanások, nyilván a tankok vastag páncélján csattantak a halált hozó égi áldások... De senki sem vehette biztosra, hogy csak ennyi van a lengyelekben.


Eközben a közeli repülõtéren sietõs munka folyt, hogy perceken belül felszállhasson az a durván két tucat német repülõgép, aminek a krakkói határhoz kell sürgõsen repülni, hogy lerendezzenek egy befejezetlen ügyet...


Ray Red:


Azt a pár állomásozó németet alaposan meglepte a rájuk rontó angol csapat, akiket persze nem ismertek fel, de nem is mentek vele sokra, hiszen egybõl a másvilágra kerültek. Egy egy mondat hagyta csak el ajkukat, például a "Was ist das" vagy "Was ist los". A csapat elérte amit akart, de nem volt idejük örülni, úgy 70-80 méterre kiszúrták õket és már el is indultak, hogy ellenõrizzék a dolgokat. De legalább az út szabad a városból...


Urlich Zimmerman:


A lengyelek lehajtott fejjel, szótlanul térdeltek, tarkóra tett kézzel. Urlich válaszára azonban nem érkezett válasz. Intett társának, hogy szaladjon fel, szóljon a fejeseknek, hogy tolják le a valagukat és nézzék meg a foglyokat. A férfi gyors léptekkel indult vissza az emeltre. Lépteinek zaja egyre tompult.

Eközben Urlich lentmaradt és fegyverét a három felderítõra szegezte. Fegyverük a sarokban volt, nem férhettek hozzá. Valami kényelmetlen érzés mégis a hatalmába kerítette a német férfit. Talán ez a pillanatnyi üzemzavar, de kizökkent a koncentrációból, mire az egyik lengyel egy tõrt elõrántva rátámadt. Szerencsére még épp rá tudott lõni, de másik kettõ felbátorodva neki esett, ami ellen már tehetetlen volt. Az egyiket arcon vágta a puskatussal, de a harmadik, még talpon lévõ megragadta a fegyvert és vad birkózásba kezdett a fegyverért, ami az életet jelentheti...

[Hans Joachim Marseille]

//Remélem nem baj, hogy elsőként írok, és nem borítok fel semmilyen sorrendet//


Marseille épp elindult volna a házába a repülőtéren belül...
De egyszerre mintha pánik és sietség hatotta át a reptér hangulatát.
- Herr Marseille, Herr Marseille...
A tiszt szinte levegőt sem kapott.
- Schulz, nyugodjon meg - szólt határozottan.
- Mi a próbléma?
- Lengyel repülő egységek támadják a Krakkót ostromló páncélos egységeinket.
- Szóljon a pilótáknak! - már futtában kiáltott vissza a tisztnek.
Rohamvágtában szalad a gépéhez.
- Mindennel feltöltötték?
- Igen uram.
Nem szólt többet, beugrott a gépbe és már tolta is a gázkart ameddig csak lehetett.Nagyon hamar a levegőbe melkedett.
Ezúttal nem várta meg a többieket... egyszerűen nem lehet.
nem hagyhatják sokáig egyedül a bajtársaikat.
Mert elég egy jól célzott bomba és már nincsenek is.
3000 m-re emelkedett, ugyanis a lengyel gépek nem tudtak 3000 m fölé menni és meglepetésszerűen akart támadni.
Mikor kivette az első lengyel gépek sziluettjét, azonnal levette a gázkart és szinte vitorlázott a levegőben.
Majd mikor elég közel került a gépekhez ismét feltolta a kart, és teljes sebességgel repült nyíl módjára ellenfelei felé.
Leadott egy rövidebb tüzet amivel, talán el is találta az egyik Karas farkát, ami nélkül nem nagyon tud repülni egy gép...
- Itt vagyunk fiúk - szólt halkan a gépen belül miközben ismét tüzet nyitott egy újabb célpontjára.

[Franz Krüger]

- Nyavaja! - nyögte ki nagy nehezen Richard és életre keltette az utca srkára leparkolt tankot - Csak működik az a rádió.
- Jólvan, a parancs az parancs! Támadni fogunk.
Nekiindultak Krakkó belseje felé. A széles utcák kihaltnak tűntek, ám mindenki tudta, hogy az ablakokból katonák figyelnek...
Egy katona ugrott eléjük, senki se tudja milyen céllal, mert Zven azonnal elkaszálta a géppuskával, majd a holttest begyűrődött a jobb lánctalp alá.
- Ilyen marhákat. - kommentálta az esetet Julius.
Ekkor megérkeztek az emlegetett ellenséges repülők.
- Richard! Látod azt a kis sikátort?! Be oda! Ott biztonságban vagyunk, és a nyomulást is folytathatjuk a város belseje felé. Ha valami eltorlaszolja majd szétlőjük!

//Marseille! Ezt a 3000 méteres dolgot nem értem. A légi ütközeteknél a magassági fölény volt az előny, mert sebességi előnyt is jelentett egyben. De ha épp emiatt nevezted meglepetés-szerű támadásnak, akkor igazad van, de feleslegesen kockáztatsz azért, hogy megijessz pár lengyelt? //

[Urlich Zimmerman]

*A lengyelek csüggedten várták szomorú jövőjüket, sorsukat, hogy beteljesedjen. Urlich felküldte társát, hogy szóljon már a tisztnek, akire jellemző mint minden mástisztre, hogy elcseszi a dolgot a várakozásával. Ez nem tea délután, hanem háború! Ezt kihasználva az egyik lengyel hírtelen támadni készül, de ő reflexből lelövi, a másik kettő felbátorodva valószínűleg társuk vakmerőségén neki ugranak. AZ első fájdalmas találkozást tapasztal a fegyverével, mikor arcon vágja... a harmadik azonban megragadja azt és elkezd a fegyverért küzdeni.
Azt már nem!*
- Segítség! -*kiált fel a többieknek és ezalatt egy jól irányzott térdelős rúgással próbálja gyomorszájon rúgni a lengyelt, s a fegyvert igyekszik kitépni annak kezéből... vagy nagyot taszítani rajta, hogy elessen. Még a lefejelés is szóba jöhet.*

[Ray Red]

*Gyorsan átkutatják a holt testeket.* -Jó most futás! *Parancsolja a társainak és elindulnak ki a városból, persze mindig ügyelnek rá, hogy fedezékben legyenek. Találnak egy egész jó állapotban lévő házat oda bemennek. Az emberek egy két másodperces pihenőt kapnak, közben Ray előre megy és megnézi, hogy valóban szabad-e az út ki a városból, ha igen mennek tovább, ha nem akkor itt maradnak a házban és majd kitalálnak valamit.*

[Sors]

Franz Krüger:


A feszültség a páncélos jármûben érezhetõ volt. Egy kósza bomba a halálukat jelentheti. Néhányan azon a véleményen voltak, hogy el kéne hagyni a tankot. A döntés a vezetõ kezében volt...



Hans Joachim Marseille:


A lengyelek bár gyorsan levették, mi a helyzet, de gépeik nem voltak olyan magas fejelttségi szinten, így kicsit lassan tudtak csak a támadásra reagálni. Két csapatra oszlott a lengyel repülõraj. Egy kisebb csapat az ellenséges támadót kutatta, míg a többiek a páncélos jármûveket prbálták kiiktatni a város határán, esetleg a város utcáin.

Hans elegeánsan repült, semmi gond nem volt, de egy gondatlan manõver után egyenesen a lengyelek gyûrûjébe repült. Társai késében voltak, még nem érkeztek meg, talán nem kellett volna annyira sietni.

Az esély, hogy 3000 méter fölé emelkedjen, ki volt zárva. Az ellenséges gépek tökéletesen közrefogták Hanst a térben, így fölötte is repültek. Gyorsan kellett cselekedni, mert különben az elsõ áldozat lesz a második felvonásban...


Ray Red:


Az angol csapat az erdõ fel vette az irányt, egy egy dördülõ lövésnél pedig hasra vágták magukat, néha vissza is tüzeltek. A németek követték õket, de nem lehetett sok esélyük, elérték az erdõ szélét, talán mostmár biztonságban vannak...


Urlich Zimmerman:


A még küzdõ lengyel valahogy megszerezte a fegyvert, és eltaszította magától Urlichot. De pehére olyan szerencsétlen volt, hogy elejtette a fegyvert. Utána nyúlt, Urlich addig feltápászkodott, hogy õ szerezze meg. A lengyel gyorsabb volt és a puskatussal egy jó erõset ütött német ellenfelén. Urlich elterlt, minden elsötétült elõtte, már nem tudta, hogy hol van, áll e vagy fekszik, csak azt tudta, hogy sorsa mepecsételõdött.

A lengyel megragadta az MP40-est, célzott, majd egy sorozat hangja hallott...

Urlich szerencséjére ez a golyózápor nem õt érte, a lengyelt kitömték ólomékszerrel a segítségére sietõ társai. A vezetõ tiszt hangja hallatszott:

- A szentségit Zimmerman! Majdnem elcseszte. Legközelebb ha ilyen szerencséje lesz, személyesen rúgom szét a seggét. Az istenit, segítsenek neki felállni.

Két erõs katoa lépett oda és segített talpra állni az eddig földön fekvõ németnek. Visszakapta fegyverét. A németek körülvették a két foglyot. Az egyik katona tudott lengyelül, faggatni kezdte õket. 10-15 perc után sikerült kiszedni belõlük, hogy a fõtértõl egy utcányira van egy nagy épület, ott rejtõznek az ellenállók. A tiszt elégedett volt, de nem kegyelmezett a lengyeleknek, mellkason rúgva õket, agyon lõtte mindkettõt.

- Azt hiszem ennyi elég is volt, most visszatérünk, jelentünk és bevesszük azt az épületet, vele együtt a várost is.


A kis csapat visszatért a bázisra, 4 óra múlva már a teljes német sereg megindult a fõtér felé...

[Hans Joachim Marseille]

Hans eddig két gépet lőtt le... de sajnos túlságosan a páncélos egységekre figyelt.
Ugyanis egy rossz manővert csinált aminek következtében az egyik lengyel osztag a sarkában volt.
Nem leszek tökéletes célpont - gondolta magában.
Egy kissé nagyon gyorsan jött erre, ugyanis a társai még mnidig nem érkeztek meg.
No de most az a fontos, hogy kihámozza magát a lengyelek gyűrűjéből.
Emelkedni nem tud...
Tehát most inkább a Messerschmitt gyorsaságát és manőverezhetőségét teszi próbára.
Teljes gáz, aztán egy dugóhúzó majd megpróbál kitérni a lengyel gépek mögé és így összezavarni, majd ismét szétkuszálni és megint lelőni párat közülük.
És nagyon várja már a társai érkezését...

[Franz Krüger]

- Azthiszem tényleg ésszerű lenne elhagyni a tankot... De mi lesz ha szabotálják, vagy elviszik? Itt kell maradnunk a környékén.
Gyorsan körülnézett, és tekintete megállapodott egy régi építésű masszív házon.
- Az a ház jó lesz fedezéknek. Tolass oda mellé Zven!
- Még 10 méter... 8... 4... jó állj meg! Így se túl közel se túl messze nem vagyunk tőle. Kifelé, és épületet megtisztítani!
Felkapott egy MP40-est a harckocsiból, és odadobta Richardnak, akinek nem volt fegyvere, mert fogadáson elveszítette, és csoda, hogy a feljebbvalók még nem vették észre a csalást. Akár ki is végezhetnék ezért. Így azonban 3-an pisztollyal és Richard az Mp40-essel eléggé komoly veszélyt jelentettek a lengyelekre.

[Urlich Zimmerman]

*A lengyel talpraesett volt és könnyű szerrel elvette a fegyverét, majd a földre kerül. A saját MP40ével nézett farkasszemet és kiverte a víz is... őrjítő egy helyzet... ledermedtek a tagjai és bár már egy ideje profi katonának mondhatja magát, hosszú idő óta most először mondott csődött.... az idegei? Lehet... lehet elkellene már egy kis pihenés, de a sereg csak egy priccset ad maximum és nem egy masszást csinos lányokkal körítve.
A lengyel ujja a ravaszon pihent és készült meghúzni, de a mozdulatot nem fejezhette be... a testét golyók szaggatták szét és csakhamar lesújtott rá a végzet kalapácsa. A többiek rohantak le... még jó, hogy felkiáltott.*
- Huhh... kösz srácok... -*tápászkodott fel a segítségükkel.* Elnézést uram, több ilyen nem lesz -*végig hallgatta a lengyelt ő is és semmit se reagált, mikor felettese lelőtte.
Ilyen a háború, kegyetlen és rideg.
Visszamentek pihenni, majd ismét elindultak, a főtér volt a cél, de ekkor már mindenki ment, nem csak ők. Könnyű dolguk lesz.
A főtéren összegyűltek, kiadták a parancsot és elmentek felderíteni, majd semlegesíteni azt a francos házat, hogy végre nyugtuk legyen és Krakkó teljes egészében német kézre kerülhessen.
Urlich elszánt volt és várta, hogy vége legyen az egésznek.*

[Sors]

Franz Krüger:


A német gépek épp idõben érkeztek, így elterelték a lengyel szárnyasok figyelmét, a tankok tovább gördülhettek lánctalpaikon. Hamar jött a parancs is.

- Minden jármû figyelem! Gépeink átvették az irányítást, a lengyel mocskok utolsó hibáikat követték el ezzel a manõverrel. A parancs szerint folytassa minden egység útját a lözpontig, ahol információink szerint a lengyelek marokniy egysége várakozik, hogy meglobogtassa elõttünk a fehér zászlót. Sok sikert!


A város ezen részen a tankok csörgõ, ropogó hangja visszhangzott a légtérben. Megkezdõdött hát az utolsó roham. Mostmár nem volt kétség a siker, akérdés, hogy milyen áron. A kecsegtetõ diadaltól egy-két tank fegyelmezetlenül tört utat magának, házakat döntöttek le, nem követték a sorrendet. Akik viszont képesek voltak önfegyelmet gyakorolni, megvetõen jegyeztek meg egy két dolgot az esetrõl. A tankparancsnokok megkapták a koordinátákat, melyek szerint már csak 180-200 méterre lehetnek a fõtértõl. A tankok egyszerre álltak le, néhány tankparancsnok távcsövén keresztül méregette a terepet. 3 üteg, régebbi típus lehet, illetve elszórva pár géppuskafészek és persze a barikád mögött lapukó lengyel partizának morzsája...


Urlich Zimmerman:


Szinte felemelõ érzés volt látni, amint a német katonák, mint kés a vajon hatolnak egyre mélyebre a városon belül. Már nem követett senki semmiféle sorrendet, csoportot, itt lerohanás lesz, talán csak a központ határánál lesz egy apró eligazítás. A központtól úgy 2 utcányira volt az utolsó ellenséges épület Körülvéve szögesdrótokkal, homokzsákokkal, néhány áráván hagyott géppuskafészek. Minden csendes volt, de mindenki tudta, az épület hemzseghet a lengyelektõl. Kockázatos lenne viszont szétlõni, szétbombázni az épületet ha szerencséjük van, találhatnak titkos iratokat az épületben. Ezért is lenne célszerû sietni, hogy ne pusztulhassanak el ezek az iratok ha vannak. A németek terve egyszerû vol. A tökéletes túlerõt kihasználva be akarták keríteni az épületet, így megosztva a figyelmét az ellenségnek, majd minden irányból rárontani.

//Hogy melyik irányból akarsz Te magad támadni, azt rád bízom, írd le, hogy melyik csoportba kerülsz...//



Hans Joachim Marseille:


A lengyelek saját csapdájukba estek. Azzal, hogy körbevették Hans, nem tudtak rá biztosan lõni, mert sajátjaikat is eltalálhatják. Hagyták hát, hogy Hans szétzúzza soraikat, teret nyerve ezzel magának. Az egyik lengyelnél azonban elszakadt a cérna, tüzetnyitott, de hibázott, a golyózápor végighasítottotta egy társának a farok részét, mire az lezuhant. Elszabadult a pokol: az addig rendezetten repülõ lengyel gépek felbomlottak, mindenki repült ahogy akart. Ennyi gép ellen nem lehetett hatásosan védekezni, ráadásul vad tûzpárbaj is alakult ki 2500 méteres magasságban. Egy egy golyó Hans gépét is megkarcolta, de nem komoly, mindenesetre intõ jel volt. Szerencséjéra megérkeztek társai. A felhõk közül bújtak ki és olyan elsöprõ tûzerõt képviseltek, hogy a lengyelek azt is megbánták, hogy megszülettek. Egy Walter Fritz nevû repülõpilóta szólította a rádión Hans-t.

- Szép volt Hans, de a vezetõ tiszt szét fogja rúgni a segged ezért a manõverért.

Közbe szólt egy Müller Wagner nevûidõsebb pilóta.

- Ahhoz az kell, hogy ne lõjjék szét a hátsód fiam.
- Csak nem irigykedsz, hogy ma több lengyelt küldök amásvilágra mint Te?

- Hé szájhõs, én már akkor gépeket vezettem, amikor Te még a csörgõddel játszadoztál és püfölted a földet.


Nevetés hallatszott, ez a hármas csoport együtt maradt, így irották tovább a lengyeleket, de már a város fölé kezdtek repülni...

[Ray Red]

*Befutnak az erdőbe itt jó egy óra menetelés után már kissé biztonságban érzik magukat. A biztonság kedvéjért még 1,5 órát haladnak befelé.* -Jól van fiúk most pihenő, mind annyian hulla fáradtak vagyunk ideje pihenni, még megyünk egy kicsit amíg megfelelő táborhelyet nem találunk. *Jelenti ki. A többiek kisebb mosollyal arcukon bólintanak. Szerencsére alig 20 perc alatt találnak egy egész jól védhető helyet.*
-Itt lesz a tábor. Tüzet nem gyújtunk. Te és te lesztek az első őrség, majd te és te a váltás, világos? *Kérdi amire mindenki bólint. Mikor ez megvolt pihenni térnek.*

[Hans Joachim Marseille]

A lengyel pilóták úgy repültek mintha eddig ez lenne a legelső bevetésük és még nem is gyakorlatoztak volna.
Szinte végig egymást zavarták és akadályozták a repülésben.
~Amatőrök~ - Gondolta magában Hans.
Csak érjenek már ide Walterék... hisz ennyit mégse intézhet el ő maga.
Az egyik lengyel pilóta nem bírja tovább és tüzet nyit.
de szerencsétlenségére egy lengyel gépet talál el.Ezután az le is zuhan.
Ezt látva Hans is akcióba lép és elkezdi szorgalamsan irtani a lengyel csapatot.De őt is eltalálja egy kósza golyó.
Ez egy kissé meglepte, de nem sokat foglalkozott vele.
és végre egy várva várt hanot hall a rádiójában.
Walter hangját... itt vannak.
És ismét elkezdte osztogatni a "jótanácsait".
- Tudom, hogy szétrúgják a seggem, de ne mtudtam mást csinálni.
- Müller viszont megvédi Hans-t és még be is szól egy kicsit Walter-nek.
de csak nevetnek majd együttes erővel elindulnak a város felé repülő megmaradt lengyel gépeket is lelőni...

[Urlich Zimmerman]

*Az összes német, ki talpon volt Krakkóban és járó képes, elindult a cél felé, a térhez, amelyen túl a lengyelekkel tele tömött ház álldogált. Mint megtudták, jobb lesz, ha sietnek, mert lehetnek fontos iratok, amelyekből hasznot húzhat a vezérkar és esetleg a saját malmára hajthatja a vizet.
Nos, Urlich durr bele alapon, hogy legyen már ennek vége, a szemből neki rohanó alakulatnak a tagja lett, mert szeretett volna már végre pihenni és űúgy gondolta így hamar ellehet érni ezt a célt.
Az eligazítás után "körbe ölelték" a német csapatok a lengyel házat, mondhatni élő blokád támadt az épület körül, innen a lengyelek aligha szökhettek meg volna teszem azt hátulról.
Más kérdés, hogy bizonyosan ezt nem hagyják szó nélkül és tüzet nyitnak rájuk az ablakokból. Így hát Urlich végig porolta úgymond MP40ével az ablakpárkányt és picit felfelé is lőtt, hogy megijessze az ablakban lévőket, ha kinéznek esetleg.
Ekkor adták ki a parancsot, hogy hatoljanak be az épületbe mihamarabb az iratok érdekében. Ő így tett, az elsők közt ugrott be, s remélte, hogy társa, aki ajtót nyit, nem kap golyót a hasába, netán egy oda bent felállított MG-től, vagy egyszerű kézifegyvertől. Amint beront, körbe lövi a helységet.*

[Franz Krüger]

A harckocsi végül továbbgördült és nem volt szükség meglépni a közeléből.
- Célpont a főtér! - ordította túl a géppuskájuk folyamatos tüzét Franz.
- Okés! Párszáz méternyire van! Julius! Van új parancs?
- Ellenállást megsemmisíteni egy gyors rajtaütéssel.
- Meglesz. Richard: Tölts!
- Töltve van!
- TŰZ, TŰZ, TŰZ!
Az előttük álló romokat szétlőtték, és immáron szabad rálátás nyílt a térre. Pár német egység már fedezékből lőtte a házat, azonban ők voltak az első páncélosok a helyszínen.
- Szerintetek szétlőjük az épületet? - kérdezte kéjsóváran Zven a robbantásmániás tüzér.
- NE! Az ablakokra célozz! A géppuskával és 20-assal is! Most kapnak a mocskok!

[Sors]

Figyelem! Utolsó hozzászólás következik!

//Hát elérkeztünk a kaland végére, köszsönöm, hogy ilyen türelmesen végig játszottátok, remlélem élveztétek. Az utolsó hsz-etekben csak reagáljatok az én hsz-re, és írjátok le, hogy mi történik a városban a karakterrel, a csata lezajlása után... Köszsönöm!

Egyúttal jutalmakat is kiosztok játékért.

Ray Red szintlépésben részesül.
Urlich Zimmerman szakaszvezetõvé lép elõ.
Franz Krüger tankparancsnok volt eddig, mostantól egyúttal tizedes is, vagyis 4-5 tankot iránythat, ami egy harci csapatot jelent.
Hans
Hans Joachim Marseille igazán nem tud semmi különöset kapni, egyrészt késõbb lépett csak be, de mivel speciális a karakter, így szintre nincs szükség, de magasabb rangra léptetni megint csak körülményes, hiszen nem egy fiktív karakterrõl van szó.

De azért, hogy mégis csak kapjon mindenki valamit, ezért mindegyikõtök elkönyvelhet 750 márkát/dollárt/fontot, mint a háború alatt gyûjtött kis melléKESt. //

Krakkó központja

Hans Joachim Marseille:


A lengyelek belátták vereségüket rohamason fogytak, egyre másra veszítették el egységeiket, így a még megmaradt gépeikkel menekülõre fogták, nem lehettek többen féltucatnál. Hans és két társa voltak legközelebb a gépekhez, rádió parancsot kaptak, hogy szedjék le a menekülõ gépeket, mert senki nem akar a késõbbiekben ebbõl bajt. Ha mindezzel meg vannak, térjenek majd vissza a retérre, hangzott a parancs. Úgy tûnt a Luftwaffe jó munkát végzett, megtették, amit lehetett. Már csak a cukormáz hiányzik, amit ez a pár kósza lengyel jelent...


Franz Krüger:


A ház elég ingatag volt, könnyen összedõlt, megtisztítva ezzel a terepet. A tankok egyre beljebb jutottak, már csak a fõtér határánál volt egy két löveg és a lengyelek elkeseredetten küzdöttek.


Ray Red:


A csapat a lehetõ legnagyobb körültekintéssel végzett mindent, így nem érte õket meglepetés. De megpróbáltatásaik még nem értek véget, a német erõkön kell magukat átverekedni, hogy átjussank Magyarországra, onnan pedig Auzstriába, ahol majd egy csapatszállító viszsi vissza õket az anyaországba.


Urlich Zimmerman:


A lengyeleknek nem volt esélyük, hogy tüzet nyissanak, olyan erõs volt a német ellencsapás. Porrá lõtték az épület falát, nem egy partizán lett ennek áldozata. Nem kellett sok idõ, sem sok áldozat és a németek már elárasztották a háztömböt és a legfelsõ emeletig kergették a lengyeleket. Urlich az elsõ k között foglalta el a parancsnoki szobát, innen irányítottak mindent, a felállított térképek és rádik ezt támasztották alá. Az asztalon pedig egy koszos sárga kis mappa lapult, aminek a fele elégett, miután a rangidõs lengyel tiszt megpróbálta elégetni, mielõtt Urlich lelõtte volna, így megmentve az információt.


ÁLTALÁNOSAN:


A németek durván egy nap alatt bevették a várost. A házakat átkutatták, a civileket, egy helyre gyûjtötték, a túlélõ katonákat vallatták órákon át. A páncélos jármûvek karbantartása is ekkor folyt úgy tûnt, csak néhány napot idõznek majd itt a németek, mielõtt Varsó felé indulnának...

Legalábbis ezt hiszik a közkatonák, de a parancsnoki sátorban a fejesek megbeszélést tartottak. Egy igazi kincset tartogattak a kezükben. A félig épp mappa Varsó védelmérõl szólt. A benne rejlõ információ szerint Másnap kora hajnalban kellett volna az itt állomásozó egységeknek elhagyni a várost és egyenesen elindulni Skierniewice nevû kis lengyel városba, ahol a vasútállomásnál kell várniuk a 3 nap múlva érkezõ vonatra, ami Varsó felé tart, utánpótlást szállítva. A tsiztek egyébb részleteket nem tudtak meg, de ha az utánpótlás eljut Varsóig, akkor a lengyelek könnyen bevehtik magukat a városba hosszabb idõre, vagy csak nagyo áldozatok árán lehetne bevenni a vársot... A feladat tehát adott volt, 3 napjuk maradt....


//Egy kis ajánlás: A német játékosoknak javaslom Skierniewice kalandot, ahonnan utána Varsó felé indulnak az egységek és megkezdõdik Varsó ostroma. Ez egy jó pörgõs kaland lesz, ideális bemelegítés Varsó elõtt.

Ray neked pedig javaslom, hogy keresd fel Penitust, hogy mesélje le neked a Lengyelországból való kijutásotokat, illetve a hazatérést.../

[Urlich Zimmerman]

*Akár a szökõár, úgy söpörtek õk is végig a kis épüelten hatalmas erõvel, megállíthatatlanul. Szegény lengyelek. Urlich nem fanatikus náci, hanem egyszerû közkatona, ki nem szereti a háborút és mivel belekeveredett azzal, hogy belépett a seregbe - felelõtlen volt, igen -, ezért most kénytelen a túlélsért harcolni.
A lengyelek szépen eldõltek a tüzelését követõen és a társak már csak a tiszta terepet láthatták. Urlich nyomában a többiekkel felrohant és még épp idõben lõtte agyon a rangidõs lengyel tisztet, ki a papírt próbálta elégetni, ami nyílván az irat volt.
Nos, félig siekrült neki, de ezért számos golyóval fizetett és az életével. Az elsõ sorozat a mellkasát tépte fel, a tiszt emgtántorodott és oda kapott, a következõ adag melyet egyik bajtársa lõtt rá a nyaka felé irányult, s a vérét is kiköpte a tiszt... és mire az érkezõk is reflexszerûen belelõttek, a tiszt már nem érzékelt semmit, mert kihunyt belõle az élet apró lángocskája, mely csak pislákolt ezalatt az egy perc alatt.
Csendben hátrahanyatlott és lesodort pár holmit az asztalról kezével, melyjel ügyetlenül kaszált egyet a levegõben.
Urlich komótosan, unott képpel vette felügyelete alá a szobát és rugdosta arrébb a hullát. Ennyi volt Krakkó.*

[Edward R. Murrow]

Ray Red

//Kéne egy reag, amiben leírod, hogy mik a terveitek a menekülésre, milyen felszerelésetek van, merre indultok tovább. Egyenlőre ebben a topicban folytatódik a kalandod, jelzem, ha váltásra kerül a sor!//

[Ray Red]

*Red és társai mikor felkelnek megbeszélik a továbbiakat.* -Szólok a parancsnokságnak. *Jelenti ki a rádiós tiszt. Ray bólin. A rádió kapcsolaton sok múlik, szerencsére sikerül az összeköttetés. A tiszt parancsa hogy maradjanak Lengyelországban és próbáljanak eljutni Varsóba, azt talán még nem foglalták el. Ott egy védelmi állás kiépíteni és imádkozni. Red és társai nem is tesznek mást, azonnal elindulnak Varsó felé. Felszerelésük ugyan az mind a kaland legelején, csak pár lőszer fogyott.*