Krakkó ostroma //kaland//

[Hans von Kluger]

Miután leszálltak némi tankolást követõen újra a levegõben voltak.
-No Hans azt ajánlom kapja össze magát a Reichmarsall meglátogat minket!-hallota Mölders üzenetét.
Ich verstehe, Herr Kommandant!-válaszolt Hans.
Rögtön fedezni kezdte a város felé zuhanó Stukát.
A repülõgép kioldotta bombáját és az allatuk lévõ épülettömb
felrobbant.
-Megvan a lengyel lõszerraktár...vagyis volt!-üvöltötte a rádióba.
Banditák 10 óránál!-üzente Rall hadnagy.

[Sors]

1939. szeptember 03-a, Krakkó, reggel 5 óra 57 perc.


Hans von Kluger:


A repülõk a maradék bombát is ledobták vagy a maradék múníciót is elhasználták. Lassan lengyelek légiellenállása is megszûnt... A német repülõraj, parancsnak megfelelõen visszatért a repülõtérre...


Franz Krüger:

Krakkó közvetlen közeléhez érve, az út kiszélesedett, az elsõ hullám megindult a városnak. Kb 4 tank fért volna el egyszerre egymás mellett, de csak 3-an haladtak így, biztos ami biztos. A németek nem csak a fõutat használták, aparancsnak megfelelõen, a páncélosok egy része leszakadt és oldalba kapja a lengyeleket, ezáltal teljes blokád alá vonva a várost. Franz a távcsövébe nézett. A város határán homokzsákokat és néhány lövegállást pillantott meg. A következõ percben a tank elõtt pár méterrel becsapódott valami, nyilván az egyik löveget sütötték el. Alulról az egyik katona jajveszékelve kiabált.

- Oda a megelepetés, ezek észrevettek minket. Lõnek ránk, lõnek ránk!!!

Gyorsan kellett cselekedni...


Adam Schmidt:


A német katonák megindultak városnak, miközben Adam utasította Constantin Holstein-t, hogy foglaljon el egy ideális helyet és kezdje meg kártékony munkáját. A mesterlövész úgy is tett és egy fára felkapaszkodva mérte fel a helyzetet. A látási viszonyok sokat javultak az elmúlt egy órában, így a város határát jól látta. Rengeteg lengyel katona sürgöt, forgott az árkok és homokzsákok oltalmában.

Adam és csapata közben elindult a város felé... Nem a tömegel mentek és nem is egy idõben. Úgy negyedóra után indultak el és 100 méterrel a fõútvonaltól hatoltak be a városba, hogy biztosítsanak...


Stefan Schmidt:

Schmidt és csapata elfoglalták helyüket a harckocsiba, majd megindultak Krakkó felé... Úgy 1 órá út volt mé hátra, amikor az egyik katona érdekes kijelentést tett.

- Mi a valószínûsége, hogy egy tucat tank egyszerre, pont ma lerobbanjon vagy visszavonuljon?

Tette fel a nem mindennapi kérdést. Az egyik katona értetlenkedve nézett társára. A harmadknak esett csak le. Gyorsan felnyitott a tank fedelét. Vagy 12 lengyel harckocsi közelített sebesen feléjük, úgy 800-900 méterre lehettek. A terep elég nyílt, ha meg kell velük küzdeni, megfognak...


Urlich Zimmerman:


A német sereg megindult Krakkó felé. A pár száz méter gyorsan fogyott, hamarosan az ellenállás is megmutatkozott. Sokáig zvartalanul haladhatott mindenki. De lehet, hogy ez volt a csapda. A megfelelõ távolsághoz érve, a lengyelek tüzet nyitottak, az addig mit sem sejtõ németekre. Sokan vágódtak el, vagy azért mert eltalálták, vagy épp azért, hogy ne találják el. Bár a sok katoa volt, a csapatok így is jól elkülöníthetõek voltak. Lassan megkezdõdött a lapos kúszás a város felé, hogy azt a maradék kevesebb mint 100 métert megtegyék és megtörjék a partizánok kezdeti lelkesedését... Néha vissza is tüzeltek, de még nem volt az igazi, alengyelek piszok jól beásták magukat.

[Stefan Schmidt]

Stef beugrott a toronyba lezárta a fedelek és kiadta a parancsot : Harcra!!!
A rádió vadul beindult a mieink versenyeznek ki lövi ki elsõnek a lengyel tankokat.
Stef és szakasza elkerülö hadmûveletet csinál és igy oldalról vagy szerencsés estben háturól támadnak. mondta a rádióba.
Vigyázatok azért fiúk ha ezek a tankok öregek is azért ha nekünkjönnek akkor harcképtelenné vállunk. De a tõzkezelõ már ûvölt is 3 harckocsi lõtávolban.
Stef gyermekkora óta erre vár : Ágyút tölts , cél a 1-es : TÛZ!!!!
a harckocsi megremeg a lövéstõl nem ugy a lengyel a torony lerepül róla a lövés hatására Stef ekkor tapasztalja micsoda fegyver az Õ tankjai.
Mindenki örûl a tankban a találatnak, de Jochan felkiált szerintem célbavettek.
Stef kiált: Teljes gáz és Rückwerz.

[Urlich Zimmerman]

*A több száz katona megindult vele együtt és hangtalanul nyomultak elõre.
Kísérteties látványt nyújtott a város határán vonuló tengernyi sok katona.
Urlich engedettt magának egy jobbra és balra pillantást és döbbenten konstatálta, hogy milyen sokan vannak.
~Ezzel ivánéknak meg fog gyûlni a bajuk.~.
Gondolta magában, majd halvány mosolyjal ajkain futott csendben egy kiszemelt közeli fedezék felé, ám hírtelen olyan zárótûz zúdult rájuk, amilyet õ nem pipált.*
- Haaasraaa!!!!!! -*ordította el magát, bár remélte nem kell senkit se külön figyelmeztetni. Aki nem tette meg, az meg már úgy is elkésett.
Levágta magát a földre és hason fekve figyelte a kibontakozö tûzharcot.
De csa kegy pillanat erejéig és máris tette azt, ami ilyenkor helyes. Elkezdett kúszni olyan gyorsan, ahogy csak tudott.
Csatlakozott pár katonához kúszás közben és besorolt kettõ mögé.*
- Mindjárt seggbe rúgunk titeket -*morogta kúszás közben és most nem törõdött a többiek testi épségével. Azért remélte, hogy nem szenvednek túl nagy veszteséget.*

[Franz Krüger]

-Franc ezekbe a lengyelekbe, hogy ilyen éles a szemük-pattog Zven.
-Jóvan csendesedj! Húzzunk le az útról mert ez így nem lesz jó. De egyáltalán... Honnan a francból lőnek?

A következő lövedék mellettük csapódott be, meglökve a Panzer II.-t.
Franz dühös lett, hogy most neki kell itt kuksolnia ebben a fémkoporsóban és a barátaival abban kell reménykedjen, hogy az "istenverte" lengyelek nem őket lövik ki legközelebb azzal a közeli üteggel.

-Franz Krüger tizedes hívja a tisztikart! Ellenséges ágyútűz alatt vagyunk. Megpróbáljuk kilőni őket, vagy jönnek a Stukák?

[Vlagyimir Grigorij]

Grigorij Moszkvába térte után a Kreml-be felvilágosították a Lengyel helyzetrõl.
Majd nem sokkal utána közölték vele a felsõbb orosz vezetés, hogy a szovjet tankok, katonák ezrede a Szovjet határtól nem messze felkészülnek egy esetleges német támadásra.
Mikor Grigorij elmondta, hogy a Reich Marshalal hosszas tárgyalását a Szovjet Német kapcsolatról és a tárgyalásnak a sürgetõ félbeszakításáról, azt mondta:
- Tiszturak én nem tartom Németországot olyan õrültnek, hogy megtámadja megnemtámadási szerzõdésküszöbén az arra kijelölt államot.De a tiszteket nem lehetett kioktatni.
- Márpedig a katonák ott maradnak a határon készenlétbe. Én, nem bízom a németekben.Grigorij:
- Én a Reich Marshalt és a Führert tartom olyan fernek, hogy elõbb hadüzenetet küld.De Grigoijt hamar letisztázták a szovjet tisztek és õt is a szovjet határra, küldték.
Majd katonai egyenruhát öltött ellátták õt fegyverrel és egyéb felszereléssel és következõ csapatszállító teherautóval rögtön el is, hagyta Moszkvát.
Egyre közelebb érve a határhoz a szovjet katonadalok és muzsikák már messzirõl hallatszottak a tábortûz mellet csoportos tömörülés és szovjetmódra mulattak a katonák.
Leszállva a teherautóról körülnézve az ezredeken a páncélos rengetegen a szovjet katonákhoz lépett.
- Öltek már maguk embert?
Nagy csend honolt a felsorakozott szovjet katonák sorában.
Mire egy fiatal szovjet katona kilépett a sorból és azt mondta:
- Nem uram! Embert nem öltünk még! De életünket áldozzuk a szocializmusért és az anyaországért!Majd Grigorij elmosolyodott.
-Tudják én ott voltam az I.világháború vonalaiban én már sok halált láttam és higgyék el a halálban nincs semmi ironikus,semmi hõsiesség a legbporzalmas dolog a háború. Én tudom én ott voltam a kialakuló állóháborúban a rothadó, összecapásban megégett, beteg orosz katonák köz a lövészárokban… De sose feledjék mind ezt az ember csak egy valamiért, állja ki egy valamiért, van ott és egy valamiért küszköd a fájdalmával mind lelkileg mind fizikailag az ANYAORSZÁGÉRT! És ez a legfontosabb elvtársaim, és ha kell ezért… Csak! Ezért érdemes meghalni…És fejét Lengyelország felé fordította…….

[Edward R. Murrow]

Gabriel Hawking

Órák teltek el, mire Gab valami használhatót is látott. Körülbeül fél öt magasságában már kivehetőek voltak a járművek és a angyobb hadmozdulatok, a város keleti oldalán. Egészen addig, csak a repülők zaját és a bombák fényét lehetett látni. De most...DE MOST! Csatát nem látott szemnek szörnyű látvány lehet Krakkó Keleti városrésze. Tankok tucatjainak kontúrja bontakozik ki az éjszakában az egyik oldalon, folyamatosan lőve a város védelmi vonalát. Védelmi vonal...ugyan. Homokzsákok, elavult ütegek és ideges katonák, szembenállása a megállíthatatlannak tűnő gépszörnyekkel. Persze lehet, hogy csak álca s a város igazi és használható védelmi vonalát, valahol beljebb, a házak között állították fel. Gabriel ezt innen nem tudta megállapítani. Percekig nézte az ifjú katona a tankiok sorát, majd tekintete, délebbre vándorolt. A várostól délkeletre fényszórók tüntek fel. Valószínüleg teherautók. De Gabnak nem sok ideje maradt a tanakodásra, mert egy hatalmas dörrenés hozományaként lesállása megremeget. Valószínüleg egy eltévedt tank vagy anti-tank lövedék. Ha nem süketítette volna el rövid időre a robbanás, Gab hallhatott volna egy éles reccsenést is. A hangot nem hallhatta, de a fa megingását érezhette. Vajon mit tesz most Gabriel? Lehet, hogy kidől a fa? Megvan arra az esély, hogy állva marad?

[Sors]

//Akik írtak, azoknak természetesen folytatódik a kaland, a többiek meg csatlakoznak ha lesz idejük. Szeretnék elnézést kérni a késésért, kicsit megrázó é zûrös két héten vagyok túl. Az ünnepek alatt igyekszem 3 naponként reagálni, így mindenki igyekezzen mielõbb írni. Ha valaki kimaradna, ne aggódjon, a következõ körben ugyanúgy reagálhta. Köszönöm, további sok sikert mindenkinek! //

1939. szeptember 03-a, Krakkó, hajnali 6 óra 51 perc.


Franz Krüger:

A tisztikar hamarosan visszajelzett a rádión, miközben a mezõn hangos robajjal csapódtak be a lövedékek.

- Krüger tizedes! Tizedes, jelentkezzen!

Franz gyorsan kézbe vette a rádiót, miközben parancsot adott, hogy maradjanak mozgásban, nehogy telibe lõjjék õket.

- A stukák már elvégezték a dolgukat, maximum 2-3 óra múlva lendülnek újabb offenzívába. Aprítsák fel a lengyel védelmet és szerezzenek dicsõséget Németországnak! A Führer magukra is számít!

Franz pár másodperc erejéig megdöbbenve ült a helyén, ondolkodott, de erre azért nem volt sok ideje, egy becsapódó lövedék megbillentette a tankot. Az egyik katona vicces hangnemben megjegyezte.

- Huh, ez közel volt, na lõjjük ki a mocskokat. Tûz, tûz tûz!

Mondta a fiatal forrófejû német, akit elvakított a túlzott adrenalin. Franz érezte, hogy valahogy kezelni kell ezt a túl fûtött hangulatot, nehogy valami hülyeséget csináljon a személyzet...


Stefan Schmidt:


A siker megnövelte a személyzet harci morálját, mindenki lelkesen végezte a dolgát, pedig bármelyik percben meghalhattak volna. A következõ pillanatban megszólalt a rádió.

- Tizedes, frontális támadást indítunk a lengyelek ellen. Kövessenek. Elbánunk velük...

Stef kiadta a parancsot és 4 másik tank nyomába eredt, hogy melléjük érve egyenesen a lengyel jármûvek felé vegyék az irányt...


Urlich Zimmerman:


Csak kúsztak és kúsztak a katonák elõre, néhányan elestek, de a sokan már elérték a fákat és kerítéseket, vagy egy egy kisebb épületet, ami valószínûleg valami pajta vagy hasonló lehetett. Mindenki fedezékbe vonult és próbálta becélozni az ellenséget, hogy megtisztítván a terepet, tovább nyomuljanak. A német mesterlövészek is elfoglalták a helyüket, de nem tutak akkor pusztítást véghez vinni, mint remélték... A lengyelek mindenre felkészültek, de a németek nem idõzhetnek soká...


Vlagyimir Grigorij:


Pár ór múlva Grigorijt is értesítették, Sztálin engedélyt adott, hogy megrohamozzák az orosz csapatok Krakkót. A németekkel elõrehaladott állapotban voltak már a tárgyalások, így zigorúan megtiltotta a seregnek, hogy a német egységekre támadjon. Úgy tûnik a szövetség még is megköttetik. De nincs mit tenni, most a lengyelek leszek az ellenséges fél. Pont mint 300 éve, a Romanov dinasztia uralkodása alatt. A dicsõ Szovjetúnió pedig okkal remélhette, hogy ezúttal is egy nag szeletet szerezhet a lengyel földbõl.

Az orosz csapatok még húsz percre voltak Krakkótól. Utuk zavartalan volt. Eddig...



Szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni. Teljen békességben, vidámságban mindenkinek ez a szent ünnep...

[Ray Red]

*Rayt alig 3 hete vezényelték ét ide, persze most pont itt támadnak a németek...mert ügye az oroszokat még nem láthatja...igaz lát valamit abban az irányban, hiszen az egyik 4 emeletes épületben húzták meg magukat...de hála a lengyel "kifogástalan" hírközlésnek, nem tudja eldönteni, hogy azok ott lengyelek...vagy esetleg szintén németek...de arról miért jönnének németek? Teszi fel magában a kérdést, igaz hamar rájön, hogy lehet hogy az oroszok azok...de nem akar ördögöt festeni a falra, így bízik benne hogy a lengyel hadsereg jön segíteni... Lényeg-ami lényeg, hogy ő és 5 fős csapata, egy emeletes épület legtetején tanyázik, és várja hogy az ellenség megfelelő távolságba érjen...szerencsére, úgy választották ki a menedéket, hogy legyen egy menekülési útvonal, kis neki futással, a szomszédos épület tetején lehetnek...de bízik benne, hogy erre nem lesz szükség. A repülők elől elbújtak, mert nem sokat értek volna egyszerű kézi fegyverekkel azok ellen, sőőőt felfedték volna magukat.*
-Közlegény! *Szól az egyik társának.* -Maga fedezze a hátunkat...ott! *Mutat a szomszédos házhoz átvezető részre...nem akar meglepetés. A csapat most kelet felé néz és várja az összecsapást és a menekülési útvonal, pedig nyugatra van.*

[Franz Krüger]

-Csendet. Én vagyok a parancsnok.

Csend borult a harckocsira, így a mély, gyomorrengetű dörgések és a recsegő fém zaján kívül "elnémult" a tank.
-Parancsot kaptunk-sóhajtott fel-Akkorhát legyen. Tornyot 3 órára!

Zven lelkesen engedelmeskedett.
-Torony három órán.
-Igazíts rá arra a szélső böhöncre. Innen nem találjuk el, de talán kicsit lehúzzák a fejüket a 20'-asoktól!
-Ráigazítottam uram!
-Te uramoztál engem?
-Hoppá. Kicsúszott a számon!
-Még a végén katona lesz belőled! TŰZ! TŰZ! TŰZ!

Három dörgő parancs, öt csattanó lövés, és a porfelhő ellepte az egyik állást. Nagy kérdés, hogy volt-e közvetlen találat, vagy csak a földet lőtték szét.
-Julius! Kapcsold a vezetőséget!
-Itt Franz Krüger tizedes! Nem tudnak a harckocsik hatékonyan operálni ilyen tűzben! Engedélyt kérek, hogy folyamatos tűzzel zavarjuk őket, és bevárjuk a nehézharckocsikat. A VK 3001-esek felvehetnék a harcot ezekkel a lővegekkel, de ha mi rohamra indulunk az egész offenzíva romba dől!-kockáztatott meg egy célzást arra, hogy nem egykét harckocsi van veszélyben.
A nagy űrméretű ágyúk amiket a lengyelek használtak komoly károkat okozhattak a Panzer I-II harckocsikban, amelyeknek lőtávolsága éppenhogy eléri az ütegeket, míg azok közvetlenül tudják lőni őket.

[Urlich Zimmerman]

*Az elõre vonulás szép lassan haladt, s ezen a kora reggeli órában Krakkó városának határán sok bátor és derék német katona hullott a porba, de még ennél is többen jutottak sikeresen fedezékbe és vehették fel a harcot a lengyelekkel, akik emberesen beásták ám magukat!*
- Gyertek! Az a izé ott jó lesz! -*szemelt ki magának egy fedezéknek megfelelõ helyett Urlich és szólt a két katonának, akik elõtte, illetve mögötte kúsztak.
Amazok fejüket a mondott irányba fordították egy pillanatra és íriszeikkel nyugtázták a helyet: valami pajta lehetett.
Bólintottak, hisz az õ érdekük is ám, hogy épségben kikeveredjenek ebbõl a trutyiból.
De miután szemrevételezték a fedezéket, leadtak pár fedezõ lövést, hogy õ, Urilch elindulhasson.
Amikor Urlich elért a pajtába, akkor õ fedezte a másik kettõt. //remélem nem baj Sors, hogy egy picit mozgatom az njk karaktereket és egyet-kettõt kisajátítok. Ha igen, szólj és abba hagyom.//
Rövid, pontos sorozatokkal fedezte társait és vigyorogva bólintott, mikor amazok célt értek.*
- Nah és most? -*nézett szét, mikor kollektíven összegyûlt a banda a pajtánál.
Ott volt néhány mesterlövész is, akik gondosan céloztak és elkezdték aprítani a lengyel erõket, no, de sajna nem oly intenzitással, mint várták Urlichék.*
- Majd lesz jobb is srácok! Lényeg, hogy élünk és a Führer meg büszke lehet! -*de ezt inkább fintorogva mondta a mondat másik részét és néhány katona hasonló képen helyeselt rá. A többi elvolt foglalva a lövéssel.*
- Amondó vagyunk, hogy húzzuk a belünket elõrébb! -*tanácsolta Urlich és kikukkantott a pajta oldalán. Majd ellõtt egy egész tárat, cserélt és neki iramodott egy újabb fedezék irányába, ami vagy egy fa, vagy egy épület, bármi, csak valami fedezék legyen!
Ha épület, természetesen út közben lecsatol egy kézi gránátot oldaláról és kibizotsítva bevágja az emeletre, hogy megtisztítsa a helységet, ha ugyan vannak ott ellenséges erõk.
Mert kitudja?*

//Sors semmi baj és én is Kellemes és békés Karácsony-i ünnepeket kívánok!//

[Stefan Schmidt]

Stef máris a Lengyel harckocsik útán vettete magát a tankal közben arra gondolt vajon mi lehet a testvérével Adam -mal aki a hegyivadász kommandóval a városközpont felé tör útat.

[Sors]

1939. szeptember 03-a, Krakkó, hajnali 7 óra 23 perc.


Franz Krüger:


Elkeseredett harcot folytattak a tankok a lövegekkel szemben és a vezsteség már most is nagynak mondható. Úgy tûnt, a németek nem számítottak ekkora ellenállásra, talán remélték, hogy két-három nap alatt beveszik Krakkót. Igaz, a légitámadás megtizedelte a földi védelmet, de azért így is elég hatékonynak bizonyultak a panzer I és II-esekkel szemben.

A lövõtáv nem volt ideális a tankok számára, ezért némi állóháború következett, a németek kárára.

Majd jött az újjabb parancs, a tisztikartól személyesen.

- Achtung, achtung, minden harckocsi, achtung, achtung! A Führer parancsára törjék át a védelmet, a vezsteség nem számít. Rohanják le a lengyel védvonalat és õröljék fel a partizánok erejét. Ez parancs, ismétlem, ez parancs!

Azzal az adás megszakadt. Minden harckocsiban más más reakciót váltott ki a parancs, függetlenül attól, hogy nem lehetett vele vitatkozni. Talán még elõny is származhat ebbõl, hiszen minél közelebb érnek a városhoz, annál pontosabban tunak õk is célozni. A lánctalpak nyikorogva indultak meg sebesen a város felé. Remélhetõleg a sok páncélos szörnyeteg látványa elrettenti a lengyeleket és nem tudnak majd ennyi fele figyelni.

Stefan Schmidt:

A német tankok farkasszemet néztek a lengyelek maroknyi ellenállásával. Kihasználva technikai fölényüket, jóval elõbb tudtak tüzelni. Igaz, a lengyelek ritkásabban helyezkedtek el, mint a németek, hiszen kevesebben voltak. Szerencsére a terep elég nyílt volt és sima, ideális terület és a nap is már kezdett felkelni, a kezdtei szürkületet felváltotta az egyre erõsödõ világosság. A lengyelek fürge tankjaikkal egészen sokáig húzták, igaz a pajzsuk elég szerény volt, egy közelben becsapódó lövedék is semlegesítheti. Erre jöttek rá a német vezetõk röviddel a csata megkezdése után...

//Kérlek Schmidt legközelebb hosszabb hsz-t írj, mert így nm Te játszol, hanem én írok le mindent. Példaként tudom elmlegetni Franz Krügert, aki szintén tankkal harcol és egészen igényesen játszik. Ugyanez elmondható még jó néhány kalandban résztvevõre. Csatlakozz Te is közéjük és írj bátran, engedd szabadjára a fantáziád, mintha Te is átélnéd azt, ami most történik. Sok sikert! //


Urlich Zimmerman:

A pajtában nem volt ellenség, ezt örömmel nyugtázták. Azonban nem mentek fel az emeltre, nehogy egy becsapódó lövedék vagy gránát sarokba szorítsa õket. Sõt, nem is akartak sokáig idõzni, egy jó tervet akartak, hogy hogyan tovább. 19 ember gyûlt össze, 3 tizedes, 2 szakaszvezetõ és egy Õrmester volt. AZ õrmester maga köré hívott mindenkité és a tervet magyarázta. A lényeg az volt, hogy pár ember a tetõrõl fedezi az elõre nyomuló két szakaszt, mert hogy ketté válnak, és megpróbálnak az árkokig menetelni, hogy a lengyeleket lemészárplják. Néhányan a gránátjukat is ézbe vették, hogy eltereljék az elenfél figyelmét, hiszen most mára látási viszonyok jónak mondhatók. Mindenki megbabrálta még a fegyverét, setleg tárat cserélt, majd mindenki egy nagyot fújva elindult. Az õrmester, az egyik tizedes és 4 közkatona maradt az épületben. Az egyik szakaszvezetõ és tizedes pedig választott maga mellé 4-5 jó embert és két részre bomlott a csapat. Így indultak meg, Urlichhal együtt. A német katona nem féltette testi épségét, bátran indult meg a németek ellen. Mindenki futott, néha hasra vágták magukat, majd ismét belekezdtek. Sikerült elérni az árkokat, ahol hemzsegtek a lengyelek, arra várva, hogy lelõjjenek egy-egy fritzet.


Ray Red:

Ray és csapata egyre feszültebbé vált. Ahogy közelítettek a tankok, egyre inkább érett meg bennük az felismerés, ezek az oroszokés támadni készülnek. A város ezen pontján nem volt tökéletes a védelem, valószínûleg hamar elveszítenék. Lehet, hogy nincs menekvés és a városezen része már is elesik. A rádió megszólalt.

- Õrmester! Õrmester jelentkezzen! Helyzetjelentést kérek!

Ray gyorsan a rádióhoz sietett, nem akart idõt veszíteni. Vajon mit akarhat a tisztikar?

[Ray Red]

*Ray azonnal a rádióhoz fut.* -Uram, itt Ray Red őrmester! Jelentkezem. *Egy pillanatra elgondolkozik mit is lehetne erről a helyzetről mondani...*- Uram, itt elég rossz kilátások vannak, Egyik oldalon német tankok, másik oldalon, szerintünk az orosz katonaság közeledik. Szerencsére a csapatom ép bőrrel megúszta a bombázást. *Ekkor kinéz a tankokra.*
-Nem tudom, hány tank van itt...de nem kevés, mi elég sebezhető helyen vagyunk, de remélhetőleg le tudunk szedni pár nácit...akarom mondani németet. *Megköszörüli torkát.*
-Sajnos, csak könnyű fegyvereink vannak, ezekkel a tankok ellen semmit nem érünk...van valami parancsa URAM?! *Fejezi be a társalgást, mert elég idegőrlő, az a tudat, hogy a tankok mindjárt itt vannak és semmi fegyverük a megállításukra.*

[Urlich Zimmerman]

*A pajtában, hogy a megfelelõ létszám gyûlt-e össze, azt nem tudni. Mármint a fejesek 19 embert vártak-e? Akármennyire is számítottak, ennyi választotta a pajtát.
Volt néháyn tiszt a többség meg közkatona.
Csapatokra bomlottak és a terv az volt, hogy az árkot szállják meg... a tetõrõl fedezik õket.
Valamelyik csapatba bekerült Urlich is és megindult a többiekkel ügyesen az árok felé.
Futott, levágta magát... futott, levágta magát... ezzel a taktikával sikerült az árkot elérni hamarosan.
Ott pedig hemzsegtek a vérszomjas lengyelek, hogy levadásszák õket.*
- Most kaptok -*motyogta lapulva Urlich és bevágott egy gránátot.
Remélte sikerrel jár.
A gránátot pedig Schmeissere követte.
Nem vágta be azt is, nem, hanem egy egész tárat kiürített, mikor csípõbõl kaszálni kezdett.*

[Franz Krüger]

Franz döbbenten értelmezi a parancsot.
-Végülis-kezd bele mondandójába-ennél rosszabb nem lehet. Gyerünk! Lendüljünk mi is támadásba-mondja, mikor a mellette álló harckocsik is támadásba lendülnek.

A Panzer II nyikorgó lánctalpakkal, nagy porfelhőt kavarva nekilódul a város meghódításának, és néha-néha a 20mm-es ágyúból tüzet nyit az ütegek felé, mintegy rémisztgetésül. A találatra igen kicsi az esély. Richard pakolja a tárakat sorra az oldalra nyíló závárzatba, és a négyesével acélpántba fogott lövedékek egyre fogytak a háta mögül.
Zven őrült cikkcakkban közelítette a lengyel állásokat. Franz csak pislogott. Mindez nagyjából az ő parancsai nélkül történtek.
- RICHARD! TÜZET SZÜNTESS!
-Oké. Úgyis mindjárt kifogy a lőszer.
-Éppen azért, te tuskó!

A város szélére telepített lövegekhez egyre közeledtek, és a találatok is egyre közelebb voltak.
-Franz! Az egyik üteg lőtávon belül, és be van mérve. Célpont rögzítve.
- Akkor... TŰZ!
Négy apró füstfelhő és négy 20mm-es lövedék hagyja el a rövid csövet. Az egyik közvetlenül az ágyút találta, de lepattant róla, és az egyik kezelőt fejezte le.
-Azok most egy rövid ideig csendben lesznek talán!-gondolkodik hangosan a harckocsiparancsnok.

[Vaszilij Jankovics]

Vaszilij beült a Zis teherautó sarkába, és annyira a vezetőfülke mfelé fordult amennyire lehetett. Úgy tett mintha aludna. Levette Usánkáját, felvégta, és elrejtette benne a papírt...Feltette a fejére, és kedvenc időtöltésével foglalkozott...szokásához híven aludt...

...Vaszilij felébred, körbenéz, a kocsiban sehol senki. Észheztér, majd lekecmereg a platóról. Körbenézés örül hogy végre nem sátrak minden hol, hanem épületek, és normálisan elrendezett támaszpont...nyüzsög az egész hely és ez tetszik a tizedesnek...

Megpillantok egy táblát, és ez áll rajta: "IDEIGLENES FŐHADISZÁLLÁS" ...
-Na akkor ittsem leszünk sokáig...//motyogtam az orrom alatt//
-Hé! Mirölbeszélsz elvtárs?
-Öhm...Én csak keresem a 34. Hadtestet...
-34. ?...Igen azthiszem láttam őket...

A (nyilván egy kicsit) magasabb rangben lévő tiszt mutatott egy irányt...elindultam arra...Közben matattam az Usankámban, és megnyugodva vettem tudomásul, hogy megvan még...Egy kis idő mólva megtaláltam a többieket is. Egy Templomszerűségben voltak. Benyitottam, és valami eligazításnak csúfolt valami ment éppen, és ahogy mindenki rám nézett, arra gondoltam mintha rám vártak volna...

[Panzer VII "Maus"]

-Ááá! Elvtárs! Kegyeskedett ideérni?!-rivall rá az egyik százados, mire az eligazítást végző csak legyint egyet:
-Hagyjad Szása... Itt van az a lényeg. Öcsi! Röviden amit eddig megbeszéltünk az az, hogy minél kevesebbet kell az utcán lenni, mert mindenhol orvlövészek vannak. Holnap hajnalban indulunk, bevesszük a trafóházat, a szomsédos épületeket, a városházát, kitűzzük a zászlót, kitartunk, és a harckocsizók megérkeztélvel kipucoljuk a várost.
Mindezt úgy mondta el, mintha az egész már megtörtént volna. Nem is vette figyelembe, hogy a város tele van lengyelekkel.
-Maga mostantól a 2. szakaszhoz tartozik-mutat a Szásának nevezett tiszt az egyik csoportusolásra. Azok intenek neki.
Vaszilij azt hiszi elsőre, hogy valami rossz tréfa áldozata lett. A szakasza három emberből állt. Egyikőjük púpos volt, a másik olyan bandzsa, hogy Vaszilij nem tudta eldönteni, vajon őt nézi-e vagy a századost, és a harmadik... Egy hatalmas medve?! Szőrös, keze a zsebében, legalább két méter magas... De legalább erősnek néz ki.
-Üdv-int oda barátságosan. A medve a bakancsa elé köp, a többiek kezet fognak vele.
Rövid úton kiderül, hogy a medvével nem is járt messze, a hatalmas fickó beceneve Mackó, a kancsalé Lövész, a púpos pedig Gaz. Mielőtt Jankovics eltöprenghetett volna, hogy van-e összefüggés az érdekes gerincelrendezés és a teherautó márka között a százados "takarodót fúj". Valaki megy kint az utcán, és nem orosz... Vajon ki lehet az ilyen helyzetben, aki ki mer menni az úttestre?!

[Vaszilij Jankovics]

Elég sötét volt már kinnt így nem is láttam hogy igazábol katona, vagy civil...Nem is foglalkoztatottt különösebben...de eszembejutott hogy talán nemsokára hasznosíthatnám a papírt...Követtem a Nagy medvét. gondoltam ő tudja merre fogok aludni. Nemsokkal később meg is tudtam. Ott ahl felkeltem. Feltessékelt a patóra, ő meg utánnam a másik Szovjet nép büszkeségei nemtudom hova tüntek. Gondoltam megpróbálok beszédbe elegyedni Mackóval...vagy Jegesmedvével vagy kivel. De mire kitaláltam hogy mit is kérdezhetnék tőle már horkolt, és olyan hangerővel, hogy elég nagy biztonságba ntudtam magam mert hogy erre a morgásra (mert hogy ez nem horkolás az is biztos) mér a mi bajtársaink sem mernek közeleni nem hogy a lengyelek...Usankámat begyürtem az egyik belső zsebembe, lefeküdtem a kényelmesnek éppen nemmondható fapadra, és elaludtam...

[Panzer VII "Maus"]

Vaszilij reggeli ébredése emlékezetes marad számára. Egy mély, gyomorrengető robbanás, egy erős rúgás a hátába, fél méter zuhanás, a kemény, görönygyös földre érkezés... Épp kinyitja a szemét, hogy felmérje a károkat, mikor fentről a Medve is rágurul. Az utolsó cseppként a pohárban, a tető is omladozni kezd.
A medvekoma kényelmesen elkezd feltápászkodni. Először Jankovics arcába könyököl, aztán a veséjébe tapos 50-es lábával. Felrántja a bajtársát, leporolja, és vígan közli vele:
-Ez majdnem talált! Köszi az önfeláldozást!
Vaszilij morog kicsit, ügyesen visszacsavarja elferdült gerincét, ami brutális ropogás mellett a helyére kerül, majd összeszedi magát. Fegyverét felkapja, és ismét követi Mackót, aki toronyiránt elindul a lövés helye felé. Mikor az kilép az úttestre Vaszilij bölcsen megtorpan. Némi dulakodás után az orosz betör a szemben lévő házba a falon át, egy betontuskó segítségével. Bent elcsattan pár lövés, majd egy lengyel ellenálló repül ki az ablakon. Jankovics előtt csattan az aszfaltra... Talán nem vette észre, talán igen. Felkel és kirántja pisztolyát, és rászegezi Vaszilijre, aki bölcsen földhözvágja magát... Patthelyzet. Ha az orosz emeli a fejét a lengyel pisztoly szétloccsantja az agyát, ha a lengyel néz be egy 7,62-es puskagolyóra számíthat.