|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 8, 2008 23:14:48 GMT 2
Hamar felpattantam, és a falhoz lapultam, csőretöltöttem a puskát, hirtelen befordultam, és az ijedségtől azonnal újból a földöntaláltammagam, és meghúztam a ravaszt... a Lengyel összecsuklott, persze hogy megint rám esett valaki... óvatosan felkeltam, majd elkezdtem keresni Mackót:
-MACKÓ!...HOLVAGY?
Nincs válasz, és sehol senki... Elindultam lefelé a lépcsőn, mert most semmi esély arra hogy elővegyem a papírt. Leértem, és láttam egy hatalmas bárpultot, és körülötte mindenhol székek. Kerestem egy ajtót...és nemsokalkésőbb találtamis... a puton volt egy rejtett ajtó, és azon lehetett méglejebb jutni... Visszafordultam, és elkezdem tovább keresni Mackót...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 8, 2008 23:22:55 GMT 2
Jankovics Mackót keresve bolyong az épületben. Ahogy benyit az egyik szobába egy lengyellel néz szembe. Kicsit még farkasszemeznek, aztán Vaszilij puskája elsül, és a polákot elönti a vér. Az orosz szuszog egy kicsit, majd továbbmegy. Ahogy kinyitná az egyik ajtót, az kivágódik, jól ellökve őt. Valaki berepül rajta, és jól állonvágja. Vaszilij pislog kettőt, aztán lassan minden tejfehér köddé válik, érzi, hogy lábára nem tud ráállni. Megbotlik, megpróbál felkelni, de nme sikerül. Feladja és édes ájultságba süpped.
Nem tudja mennyi idő után kinyitja szemét, de gyorsan le is csukja. A mackó áll felette, és pofozza, hogy észheztérjen.
- JÓ MÁR ÉSZNÉL VAGYOK!-rivall rá az óriásra, aki még mindig osztja neki az atyaikat.
-Akkor jó mondja, és egy üveget nyom a szájába, a lendülettől Vaszilinek majdnem kiveri az egyik metszőfogát, de az ital lecsorog a torkán, marja a nyelőcsövét. Vodka. Jellemző.
Máris kevésbé fájnak tagjai. A mackó vállon ragadja és áthurcolja a templomban. Egy vöröskeresztes fickó elkezdi az ápolását.
-Uramatyám... Mi történt ezzel?! Mintha... Tucatnyian rugdosták volna össze.
-Kicsit rácsaptam az ajtót, de má' jólvan!
-Vodka igaz??!
-Kicsike.
-Remek. Maga meg-néz Jankovicsra-alszik egyet, és ott folytatja a hadakozást, ahol abbahagyta!
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 8, 2008 23:41:40 GMT 2
- Nem alha...-Azonnal elalszom-
Amiután felkeltem, Mackó még mindíg ott várt rám...Én felpattantam, magamhoz fogtam a fegyvert, és elindultam felé. Próbált megállítani egy orvos vagymi, de én félre öktem, és elengedtem egy Haggyámá' kifejezést a számon.
-Ide figyelj Mackó koma//Mackó kissé mérgesennézrám//...Jójó koma nélkül...Most azonnal megkell keresnünk a Legmagasabb rangú tisztet itt a táborba!...Indulás!
De Mackó nemakart mozdulni...visszamentem hozzá, és ígértem neki vodkát...sok vodkát. Azonnal felpattant a helyérőm és elindultunk a kijárat felé. Közben Még egy orvos próbált megállítani, de most Mackó taszajtotta arrább a tagot...Kiértünk a térre, és a legcsicsásabb épületet kerestük... és megis találtuk. Anno valami múzeum lehetett...bementünk és egy őr állt az utunkba.
-Hé ti!... Nem mehettek be! //Mackó rámordul//
-Nyugi Mackó pajtás //Mackó mégjobban morog//...Szóval nyugi mackó...
Eközben mackó mérgesennézett az őrre. Én pedig megpróbáltam elintézni a dolgot.
- Ide figyelj. Én tizedes vagyok. Te meg gondolom valami foyatékossággal élő hogy itt kell állnod a front helyett...Bekell mennem és beszélnem a...a Nagy főnökkel
-Sztálin Elvtárs nincs itt!
- TUDOM!...nekem végülis mindegy...de én azthiszem hogy az egész lengyel honvédelem ide tart.//hazudtam neki...remélem...//
Az őr azonnal átenged. Nemtudom hogy Mackó váltotta ki belőle ezt a hirtelen engedelmességet, vagy az én " határozottságom". Kis idő mulva megtaláltuk. Mackót arra kértem hogy maradjon kint, és ne engedjen be senit, és nem szónélkül berontottam a Főparancsnokság irodájába.
- Dandártábornok elvtárs elnézését kérem hogy csak így de fontos ügyben jöttem.//nem hagytam szóhozjutni// Találtunk egy pincerendszert a...//elmeséltem neki hogy "rátaláltunk" Mackóval...mert ennyivel csak tartozok neki amiért megmentett vagy mi...szóval rátalátunk a pincerendszerre abban az épületben ahol nemrég kellemes időket töltöttem//...A beszédem közbe odaléptem a térképhez, és mutogattam hogy hol lehet körül belül a pincerendszer...És aztis közöltem vele hogy semmiképpnem lenne jó berobbantani, mivel előnyünk származhat még ebből...Láthatóan érdekelte a dolog...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 18:13:39 GMT 2
/Vaszilij Jankovics/
-Valóban? Pincerendszer. Hmm.
A dandártábornok felkel, és elkezd fel-alá sétálni. Vaszilij csak nézi. Az öreg megáll és végre egy értelmes mondatot is kinyög:
-Menjen le és vizsgálja meg. Kap pár utászt és a saját szakaszából is vigyen embereket. Még ma kérem a jelentést éjfél előtt!
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 22:27:28 GMT 2
- Igenis!
Ezzel lezárult a dolog. Kimentem, és szóltam Mackónak hogy megkéne keresni a többieket. Kimentünk az épületből és oda mentünk az első katonához.
- Nem láttad Lövészt, és Gazt?
- Kiket?
- Egy bandzsát meg egy púpost //Mackó rámmordult//...
- Azthiszem...nem
Azzal tovább is mentünk. Nézelődtem körbe hogy, hol lehetnek és egyszercsak megbotlottam.
- Gaz tevagy az?
- Én hát!
- Kapd összemagad...dolgunkvan...Lövész merre van?
- Megkeresem //Mondta Gaz//
Amíg Gaz kereste Lövészt, addig megpróbáltam összeszedni magam, mer láttam a térképet, és nem kis város ez a Krakkó. Akkor mekkora lehet az a Pincerendszer. Nemsokára Gaz visszaért.
- Üdv Lövész...//furcsán néztem rá//
- Miért nézel így?
- Áh nem semmi...nem számít. Szóval...
Ezzel belekezdtem mondandómba, és elmeséltem neki hogy most milesz. Kérdezgették hogy hogyan sikerülhet ez 4 fővel. Amint feltették ezt a kérdést, azonnal tereltem a szót....
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 22:40:04 GMT 2
A szakasz színvonalát ugyan emelte Mackó és Vaszilij, de még így is röhögtek amerre mentek. Azonban egy 7 fős szakasz megállt mellettük.
-Vaszilij Jankovics tizedes itt van maguk között?-kérdezte az egyik, egy tekintélyes méretű, mondhatni hatalmas géppuskával a vállán. A többieknél egyszerűbb lőfegyverek voltak.
-Egen.
-És őhh, ezek itten?!
-Ő Lövész, Mackó, és Gaz.
Páran illetlenül röhögni kezdtek, őket Mackó rövid úton a földhöz kente.
-Jóvan-tápászkodott fel a szakasz egyik eembere.
-Jó induljunk.
Pár perc múlva az úttesthez értek.
- Na az ki van zárva, hogy az embereim vagy én itt átmenjünk.
Mackó mordult egyet, és a nagypofájú géppuskákst kidobta az úttestre. Meglepő sebességgel pattant fel, és rohant be a házba. A következő utász ugyanígy járt, ő megpróbált visszafelé futni, de Mackó újabb mozdulata után a hangsebesség kétszeresével repült be az üvegmentes ablakon. A többiek mentek maguktól. Lövész tűnt a legbátrabbnak, aztán kiderült, hogy alighanem nem is tudta miről van szó, ugyanis vagy egy méterrel az ajtó mellett nekirohant a falnak. Mackó hóna alá csapta Vaszilijt, átsétált, átdobta vállán a fekvő Lövészt, és besétált az épületbe. Gaz engedelmesen átbaktatott. Bent egy rakás rémült nyúlként fogadták őket az utászok.
-Mit képzelsz magadról...-kezdte hergelni magát a géppuskás.
-Csend. Ott a lejárat.
Ekkor dörömbölést és lengyel ordibálást kezdtünk hallani a mutatott irányból. A géppuskás épp rászegezte volna fegyverét a lezárt nyílásra, de Mackó lefogta a fegyverét. Odasétált, és felnyitotta a csapóajtót, mire egy gránát repült ki.
Mackó lazán félresöpörte a gránátot, ami a másik szobában robbant.
-Én még azt hittem civilek... Na fűtsünk be nekik-morogta vastag szőrzete mögött Mackó-Nehogy robbantani merjetek-szólt az utászokra.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 22:52:31 GMT 2
Szerencsére elhajoltam a gránát elöl. Egmásra vártunk hogy induljon el valaki. Mackónak bólintottam hogy " dobja le az egyiket". Ő úgy is tett...
- Tiszta //Szólt lentről halkan a válasz//
- Rendben. //feleltem//. Utászok előre...
Adtam ki az utasítást és úgylátom jól összebarátkoztunk velük mer egy szó nélkül lementek...Lassan énis leértem.
- Mindenki körém. //Suttogtam// Két felé osztjuk a csapatot és a fal mentén fogunk lassan előrehaladni.
Össze állítottam a két csoportot és elindultunk. Közben halk Lengyel beszélgetéseket hallottunk..vagy túl közel vannak hozzánk, és suttognak, vagy még remélhetőleg messzebb és jó kedvük van...nem sokáig...és csőre töltöttem a puskámat...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 23:02:17 GMT 2
Vaszilij ahogyan csőre töltötte a puskáját két hibát is elkövetett. Megállt, és két, három lépéssel lemaradt a többiektől. A závárzat zaja egy lövés hangerejével is felért a csendben. Rögtön zajok hallatszottak jobbról balról.
-VÉDELMI FORMÁCIÓ!
A 11 fős csoport körbe guggolt, mindenki háta volt a kör belseje felé. Pár másodperc múlva Vaszilijjel szemben torkolattűz villant. A sötétben egy pillanatra mindenkit elvakított. Az egyik utász a lábához kapott, és hasra dőlt. Kiesett a formációbol.
-VÉDJÉTEK!
A géppuska lekerült a földre. A folyosót pár másodpercnyi folyamatos lövéssel megtisztították.
-Súlyos?!
-Csontot ért.
Néma csend támadt. Hirtelen elkezdték a veszélyt érezni. A sebesült már ájult volt. Nem a fájdalomtól, hanem mert Mackó leütötte, mert ordítani próbált.
Mindenkiben felmerült a gondolat: Hogyan tovább? Van egy sebesült, szállíthatalan, de nem menthetetlen. Le kéne hívni egy szanitécot. De ki menjen ki? Itt senki sem nélkülözhető.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 23:09:06 GMT 2
- Próbáljuk arrébb vinni //Szólt a javaslat//
- Megnepróbáld! //Utasítottam//
Közben mindenki rámnézett mintha tölem várnák a folytatást...
-Najó figyeljetek... Ez az első hogy szakaszt vezetek. Úgy hogy úgy nézzetek rám. Vele milegyen... TE! Keress egy szanitécet. Menj vele teis...Siessetek!
Amíg ők ketten elmentek, addig megpróbáltam gndolkozni azon hogy most milegyen. Közben lépteket hallottunk. Felvettem a földről a géppuskát, és a kezembevettem.
- Addig ittmaradunk amíg nem érnek vissza! ...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 23:13:46 GMT 2
Alighogy a végszót kiejtette a száján Vaszilij vérf*gyasztó ordítás tört elő a sötétből, és egy 20-30 fős lengyel katonai csoport rohamot indított. Vaszilij meghúzta a ravaszt a géppuskán.
Katt
Katt
Katt
Beakadt a heveder.
-NE!
Mackó kitépte a kezéből a fegyvert, testvéri szeretettel földhözcsapta az orosz fémet, felkapta és rövid sorozatokkal osztotta a népet.
Vaszilij is vakon belelő a tömegbe a puskájával. A roham alábbhagy. Lerakják a fegyvereket. Érezhetően melegszik a levegő idebent. Isznak egy kortyot. Ekkor veszik csak észre, hogy mégegy utász találatot kapott. Csukott szemmel feküdt a hátán, és nehezen lélegzett. Az oldalán hatalmas lyuk tátongott. Haldoklott.
-Uramatyám! EZ A POKOL!-ordított fel Lövész.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 23:20:57 GMT 2
Felvettem a földröl egy követ, és a lengyelek irányába dobtam. a Nagy csendet ez a hang törte meg. Közben felvettem a másik géppuskát, és reménykedtem benne hogy ez működik. Meg azis hogy most kirohannak a lengyelek...
- Figyeljetek Srácok! //Suttogtam// Amint megláttok ott valakit, azonnal tüzetnyitni...//Féltem kiadni a következő utasítást...de most vagy soha// Gaz te is amint meglátod őket eldobod ezt a gránátot...kibiztosítod, és dobod...// és felkiáltottam// FRGYVERT TÖLTS!...
A folyosó vége felé tartottam a puskámat...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 23:24:52 GMT 2
Néma várakozó csend következett. A csendet egy fagyos, erős akcentusú orosz nyelvű hang törte meg:
-Jóvan, fegyver eldobni, vagy meghúzom a ravaszt.
A baj csak az volt, hogy a hang mögülük szólt. Egy lengyel tiszt egy pisztolyt szorított a lábán sebesült utász fejéhez.
A fegyverek nagyokat koppanva hullotak a padlóra. Ekkor a tiszt feje szétrobbant. A szanitéc megérkezett.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 23:28:58 GMT 2
- NAVÉGRE...GYORSAN IDE! Szép lövés...
Elismerően néztem rá...
- Ez meg hogy merészkedett ide egyedül?...
- Lehet hogy nemis egyedül van // Hangzott halkan a válasz//
- Lehet
A rövid párbeszéd alatt mindenki magához vette a fegyvert...Doki...meddig tart őket rendbehozni?...vagy mikor mehetnénk tovább...vagy milesz?
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 10, 2008 23:36:11 GMT 2
A szanitéc pár pillantással megállapította, hogy a lábán sérült fickót pár perc alatt összevakarja annyira, hogy ki lehessen innen vinni, a másik pedig már halott. A nagy csöndben úgy lehetett érezni, mintha itt nem is lövöldözés, hanem egy karnevál vagy egy buli lett volna mindössze. Lengyelek sehol.
-Gyanús ez nekem. Nézzünk be a kanyaron túlra-mondta a géppuskás.
A pincerendszer a folyosó végéig üres volt. Ott pedig az egyik feljáró csapóajtaja várta őket... nyitva.
-Különös. És veszélyesnek tűnik.
Az egyetlen orosz halottat és a lengyel hullahegyet leszámítva egyedül voltak.
-Szerintem térjünk vissza és tegyük meg a jelentést. Az alagút ígéretesnek tűnik, de nagyobb erők kellenek a kipucolásához.
A döntés Vaszilijé volt, hogy megpróbál a kis csoportal végigverekedni az egész rendszeren, vagy erősítést kér, és egy két századnyi katonával visszatérve pucoltatja ki a rendszert.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 10, 2008 23:43:07 GMT 2
- Hm...Rendben. Először kutassuk át a lengyel holtesteket, és utánna vissza visszük a halott utászunkat, és a sebesültet...
Átkutattuk az összes lengyelt... a lőszereket persze összekapkodtuk. Kitudja mikor fog jól jönni... Mackó a vállára dobta a holtestet, és elindultunk visszafelé.Felértünk az épületbe, és nagy csend. Kinéztünk a házból láthatóan sehol senki...Vissza ballagtunk a táborba, és bementem a Dandártábornokhoz jelentést tenni.
- Elvtárs. Az a hely televan Lengyelekkel, nem jutottunk messzire, de ennyi emberrel nemis fogunk...
A tiszt pont kezdte volna a mondandoját...
- Ja igen. Egy sebesült, és egy halottunk van. Na megy egy nyitott csapóajtó...
|
|
|
|
Post by Panzer VII "Maus" on Jan 11, 2008 22:17:45 GMT 2
-Rendben. Most részletesen számoljon be arról, hogy mi történt! Semmilyen részletet ne hallgasson el!-mondta Vaszilijnek, és anélkül, hogy kérdezett vagy szólt volna egy széket húzott elő valahonnan, ő maga is leült, töltött két pohárba. Vaszilij beleszagolt a sajátjába. Tea. Kis rummal keverve. Furcsa egy dolog ez egy orosztól. Dehát változnak az idők. Vaszilij belekezdett a mesélésbe...
|
|
|
|
Post by Sors on Jan 16, 2008 19:00:23 GMT 2
Ray Red:
A parancs minden szavát figyelmesen végigallgatta az angol férfi.
- Az információt nem rég kaptuk Londonból, a védelmi miniszter értesített bennünket. Úgy két-három órája két ango ejtõernyõs emberünk landolt Krakkótól nem messze. Feladatuk, hogy feltérképezzék az ellenséges német egységeket. Keresse meg Gabriel Hawking tizedest vagy Anthony Gibbons õrvezetõt... A csapatának teljes inkognitóban kell maradnia. Az ellenség nem szerezhet rólunk tudomást egyenlõre. Igyekezzenek kijutni a városból... Sok sikert.
Azzal az adás megszakadt. Ray maga elé pillantott, és pár percre elgondolkodott. Cselekednie kell...
Urlich Zimmerman:
Urlich hadmûvelete elképesztõ pusztítást végzett, legalább 5-6 lengyelt a másvilágra küldött. Egyre több német katona jutott el az árkokig, úgy tûnt, a lengyelek védelmét felmorzsolják, az ellenállás eddig tartott. Lassan de biztosan elfoglalták és megtisztították a város határt. Hamarosan megkezdõdik a második fázis és a városba indulnak a csapatok...
Franz Krüger:
A tankok vészesen közelítettek a lengyel lövegek felé, és a találati arányok egyre jobbak lettek. A veszteség minimális volt, úgy tûnt a kezdeti sikertelenség után totális vereséget mérnek a német panzerek a lengyelekre. A város ezen része romokban állt, a sok becsapódó lövedéknek hála, így még az sem elképzelhetetlen, hogy meggátolják a város központjába való bejutást...
//Ebben a körben mindenki szabadjára eresztheti kicsit a fantáziáját és játszhat egy kicst szabadon. Persze ugyanúgy csak egy hsz-t írhat.
Még egy bejelentésem lenne. Hamarosan bekapcsolódik Kliment Jefremovics Vorosilov marsall is, aki az oroszoknak fog mesélni. Panzer és én folytatjuk a mesélést, a következõ körben õ fog mesélni mindenkinek, akinek most reagáltam, kivéve Franz Krügernek, feltéve, hogy aktív lesz, vagy csak ti hárman írtok, akiknek most is reagáltam. Ha ismét aktivizálják magukat a többiek is, úgy én mesélek nekik abban a körben, utána cseréljük az embereket KM társammal. Köszönöm! //
|
|
Ray Red
1. szintû / 5 pont
Angol katona
Gyalogoss?gi Őrmester
Posts: 18
|
Post by Ray Red on Jan 16, 2008 21:07:55 GMT 2
*Egy jó nagyot káromkodik...van éppen elég bajuk. És ahogy ismeri az ilyen későn érkezők fajtáját, nem ő lesz a parancsnok...ami nagyon nem tetszik neki.* -Na fiúk...azt hiszem...2 öngyilkos jelöltet kell megmenteni, a mi életünk árán...ez tök jó, nem? *Kérdi savanyú mosollyal.* -Na de, a parancs az parancs...*Int társainak és átugranak a szomszédos épületre, onnan lassan lennek a lépcsőn amennyire csak lehet és persze csöndben. Az épület ajtaján kinéz Ray és felméri a terepet...az a probléma, hogy nem tudják, pontosan merre van a 2 öngyilkos jelölt. Az biztos, hogy nem a németek mögött...mert akkor már nem élnének. Nem is az oroszok közelében, mert az eredmény ugyan az lesz. Így nem sok választási lehetőség marad...tehát arra indulnak. Komolyan körbenéz kint és kiszemel egy jó fedezéket, ami egy félig leomlott ház. Amint tiszta a levegő átrohannak oda, és ott folytatják útjukat. Nem kell sokat haladni az "épületben" és egy keskeny sikátorhoz érnek. Gyorsan átfutnak a túloldalra és a fal mellett sietve, mennek a cél felé ami most az utca vége és a németektől való távolodás.*
|
|
Gabriel Hawking
1. szintû / 5 pont
Angol katona
Angol tizedes ?s ejt?erny?s, diplom?s g?p?szm?rn?k
Posts: 7
|
Post by Gabriel Hawking on Jan 18, 2008 16:59:25 GMT 2
Gabe ott ült a fán, kicsit álmos is volt, de szíve hevesen vert, így nem aludt el. Nem is tudott volna egy jót szundítani, a folyamatos bombázások roppant nehezítõ körülménynek számítottak volna.
Hol szabadszemmel vizslatta a terepet, hol távcsövén keresztül kémlelte az égboltot, a város határt esetleg el a végtelenségbe, szemügyre véve az ellenséges hadat.
Idegesítette, hogy hosszú órákig semmi kézzel fogható információt nem tudott szerezni. De pirkadatkor már megnyugodva tapasztalta, hogy lesz mirõl beszámolnia, ha visszatér épségben Angliába. Itt egy kicsit nosztalgikus állapotba került, a hõnszeretett hazájára gondolt. A Big Ben kongásaira, az utcák nyüzsgésére, a Temze folyóra és a rajta úszó hajókra. Minden olyan nyugodt, a rideg valóság azonban, hogy most mindez veszélyben van. A tõle 200 méterre vonuló németek idõvel Angliára is veszély jelenthet. Itt ökölbe rándult a keze, kedve lett volna, egyedül megrohamozni és szembeszállni a német haderõvel. De a józan ész mást diktált, ez még nem a harc órája.
Egy kis füzetbe jegyzetelt minden információ morzsát, amit szemmel megtudott állapítani a német tankokról. Milyen harcipozíciót vesznek fel, mik az esetleges gyengepontok, hatótávolság, tûzerõ, egyszóval mindent...
Serényen jegyzetelt, amikor is a fa igen erõsen megrázkódott. Gabe egy pillanatra azt hitte, kidõl, maga alá temetve az angol férfit. Gyorsan lecsúszott a törzsén, elrakta távcsövét, jegyzetit és hasra vágta magát. Most már világos volt, könnyen észrevehtik, ha nem figyel. Úgy érezte, be kell jutnia a városba, ha többet akar megtudni.Nem lenne haszontalan, ha kideríteté, a lengyelek mekkora erõket mozgósítanak, mert vereségük szinte biztos lesz. De hogy mégis mi az az ellenállás, ami teljesen felesleges a nácik ellen, nem árt tudni.
Hol kúszásban, hol négykézláb mászott, bokortól bokorig, fától fáig. A tankoktól messzeb akart kerülni és a város egy nyugisabb pontjáról bejutni, feltéve, hogy van ilyen. Hirtelen társára gondolt. Remélehtõleg semmi baja. De most a feladatra kell koncentrálni...
|
|
|
|
Post by Urlich Zimmerman on Jan 18, 2008 18:54:35 GMT 2
*Jajgatásokkal telt meg a levegõ és halálhörgésekkel.
Az akció sikeres volt, s lengyel holttestek hevertek az árokban abszurd pózban; kifacsart végtagokkal és üveges szemekkel.
Urlichot ez nem zavarta.
Vagy õ, vagy a lengyelek.
Az árok hamarosan felszámolásra került, a német elõre nyomulás nem torpant meg és miután a aktonák elfoglalták a pozícióikat az árok rendszerben, a város határon, csak ekkor jött az új parancs: ideje bevenni a várost.
Urlich készen állt, csak egy parancsra várt, hogy merre támadjon, valami tisztet keresett a tekintetével, aki megmondhatná mit tehetne.
Hisz õ egyszerû közkatona.*
- Látod barátom? Neked már nem kell foglalkoznod ezzel -*mondta a halott lengyelnek és bakancsa orrával megbökdöste a testet.*
|
|
