Krakkó ostroma //kaland//

[Franz Krüger]

A harckocsiban kuksolók néma csendben dolgoztak, igyekeztek minél jobban teljesíteni, mert ez már nem csak egy gyakorlat volt. A harckocsijuk lőtávjába került a többi üteg is.
Franz némi gondolkodás után, szemrevételezte a legközelebbit. Valami ősöreg lovassági ágyú volt.
-Tűz, tűz, tűz!
Az ágyú dörrenései és a harckocsi "rúgásai" megnyugtatták a legénységet.
-Jíííhááááá!-ordította el magát Julius, mire Zven egy jólirányzott atyai fejcsúcslökéssel észhez térítette:
-Várd meg míg elül a por, sose lehet tudni. Én csak töltöm az ágyút, arról már nem tehetek, hogy hova talál!-csillogtatja egoját a katona.

Richard csak megrázza a fejét. Inkább nem szól bele a vitába, hanem egy nagyot harap a kenyeréből, amit isten tudja hol szerzett. Mindig evett és evett, még harc közben is akár. Most azonban Krüger kiütötte a kezéből az elemózsiát, mivel látta a szeme előtt mi lesz a harckocsiból ha még egy másodpercig mozdulatlanok maradnak. Richard lenyomta a két pedált, a harckocsi nyikorogva elindult. Franz végre ráért letolni a felelőtlen kezelőt:
-Normális vagy Richard?! Megállsz zabálni egy teljeserejű lengyel zárótűz közepén?!! Komolyan mondom, érthetetlen vagy... Már láttam magam előtt a tankunkat, ahogyan mozdulatlanná válva jófajta ementáli sajtra emlékeztető "több a lyuk mint a sajt" formációt veszünk fel... Ember öregek az ágyúk, de nem gyengék! Térj észhez!


Richard megdöbben azon, hogy Franz mennyire kiakadt, de csendben végzi a dolgát. Érzi, hogy most nem jó ötlet visszaszólni.

[Edward R. Murrow]

Gabriel Hawking

Gabrielnek szerencséje van. A sötétben sikerül elkerülnie a tekinteteket. Nem messze tőle, egy szakasznyi német csizmapár trappogott el hangosan. A bejutás ezekszerint egyszerű lesz. A közelben lévő lengyel katonáknak nincs nyoma.

Egy hely van, ahol Gabriel megkísérelheti a bejutást. Egy látszólag érintetlen homokzsákokból készített fal. Kapva kap az alkalmon s körültekint. Felpattan, majd gyors iramban halad a zsákok felé. Egy könnyed mozdulattal, amolyan tigrisugrással kerül a fal városi oldalára. Aztán elcsúszik valami sikamlós anyagon.

Gabriel a hátsójára ül, de kezével sikerül megtámaszkodnia. Ekkor látja csak a szörnyűséget. Azért nem voltak itt katonák, mert mind egy szálig meghaltak. Egy tank gránátja csapódhatott be. Elsősorban az embereket találta el. Talán csak néhány centivel kellet volna feljebb vagy lejjebb célozni, hogy más látvány táruljon a fiatal angol katona elé.

Gabriel ruháját teljesen átáztatta a vér. Bal keze egy ember koponyájában tűnik el csuklóig. Körülötte leszakadt testek látványa s égett hús émelyitő szaga.

[Sors]

Krakkó, 1939.09.03. 14:27



Ray Red:


Ray és csapata tisztázta a helyzetet a lengyel erõkkel és elhagyták az épületet. Pár perc múlva a lengyelek is így tettek, nyilán belátták, itt nincs remény. A kis angol csapat futmni kezdett, elsõsorban a fõtér felé, ahol majd reményeik szerint kijuthatnak valamerre. Egyszercsak egy hatalmas robbanás hallatszódott a hátuk mögött, mire az az épület, amiben imént voltak, porrá omlott. Az oroszok közel vannak, már csak idõ kérdése és a német illetve szovjet csapatok összeroppantják Krakkót és felõrlik a védelmet. Hirtelen megijedt Ray, mi van ha már késõ? Mi van ha már nincs ki út...


Urlich Zimmerman:


Órák teltek el a város határához való érkezéshez képest, és a fasiszta csapatok szépen haladtak elõre. A város határa már kézre került, a behatolás a város belsejébe azonban még várat magára. A csapatok ismét összeálltak, berendezkedtek egy-egy épületbe, ellátták a sebesülteket. Már csak idõ kérdése mikor indul meg a német had, hogy bevegye Krakkót és a dicsõ Németországhoz csatolja...


Franz Krüger:


Elkeseredett harcok folytak, míg nem végül a lengyelek kifogytak a munícióból és megadásra kényszerültek. NEm feltétlenül egy szép siker, de mindenképpen diadal. A német tankoknak így már szabad az útjuk a központig...

//A következõ hsz-eitekben nem kell csak leírni, hogy azt teszitek, amit én már említettem, tovább gördíthetitek a cselekményt egy hsz keretében... Persze azért reálisan //

[Ray Red]

*A robbanás nagyon megrázta őket, nem csak az ereje hanem az helye is...mert ha ott maradnak, nem valószínű hogy életben maradnak. Most nagy dilemma előtt állnak...meg keressék a két öngyilkos jelölteket, vagy meneküljenek? Nehéz kérdés...Ray végig néz a csapaton, majd hamar dönt.* -Ha ilyen ostobák voltak hogy ide jöttek, akkor vesszenek, mi nem fogunk miattuk az biztos. *Ezzel el is dönti a dolgot, és arra indul, amerre van esély ki csusszanni a harapófogóból. Tehát úgy menne, hogy párhuzamosan a két frontra, az ország belseje felé veszik az irányt, mert arra még talán van esély túl élni. Ha mákjuk van, megtalálják a két keresett személyt, ha még nagyobb mákjuk van, még túl is élik ezt a napot...*
- ELŐRE! *Kiáltja, igaz még a saját hangját is alig hallja, ezért egy karlendítéssel megerősíti a parancsot, majd az egyik mellékutcán végig rohanva egy nagyobb utcához érnek. Itt kinéz Ray, majd int hogy át a másik oldalra, futnak, ahogy tudnak. Nem lőnek senkire, csak ha muszáj mert nem akarják a figyelmet magukra vonni.*

[Urlich Zimmerman]

*A lengyel persze, hogy nem válaszolt, mert már meghalt.
Urlich sóhajtott egyet és leült az árokba, kinyújtotta a lábát, Schmeisserét a kinyújtott lábára lakta és sisakját levette.
Beszívta a levegõt, ami akár milyen lehetett.
Füsttel teli, vagy ólom szagú, egyre megy, csak had lélegezzen egy jót.
Energiáját is tartalékolni kell, mert ennek közel sincs vége.
Az egyik katona kis híján orra bukott lábában.*
- Mit tökörészik itt maga ember?? -*förmedt rá egy tiszt, egy hadnagy.
Urlich ránézett.
A hadnagy lehetett tizennyolc talán.
Zöldfülû plecsni hajhász mitugrász.*- Azonnal talpra, vagy személyesen fogok eljárni az ügyében kötelesség mulasztás vádjával, hogy a kivégzõ osztag elé dobják! -*rikácsolta, ám a következõ pillanatban valami belefúródott mellette a fölbe, mire õ ijedten behúzta a nyakát.*- Ez mi volt? -*s már cseppett sem volt bátor.*
- Ó, csak a lengyelek... még nem adták fel.
- Nos... a lényeg: keressen... egy egységet... és... elõre! -*dadogta és eliszkolt tovább.
Urlich vigyorgott.*
- Igen... uram -*újabbat sóhajtott.
A hadnagy ezt már nem hallhatta.
Urlich felkellt, Schmeissere a kezébe került és görnyedve végig rohant ki az utca szélére, egy ház tövébe, ahol már gyülekezettt egy csapat.*
- Oké, emberek! Adolf keménykedni akar és leakarja söpörni a lengyel bagázst a föld színérõl! Ehhez kellünk mi! Most szépen utcáról utcára, épületrõl épületre haladva bevesszük ezt a várost, hogy Adolf örülhessen, mint majom a farkának! -*tájékoztatta a népet egy szakaszvezetõ.
Néhányaan röhögtek, mások vigyorogtak.*- Elõõõõreeeeee!!!!! -*és elõre intett kezével, majd megindult. Urlich követte õket.*

//remélem így jó Sors//

[Sors]

Ray Red:


Úgy fél óráig menetelhetett az angol különítmény az utcákon, mikor egy gyanús alakot láttak meg. Nem tûnt németnek, sõt nem is orosznak. Talán lengyel? Az egyenruhája nem errõl tanúskodott. Inkább úgy nézett ki, mint egy angol...


Urlich Zimmerman:


A németek házról házra jártak, hogy megtisztítsák azokat, de semmi. A lengyelek teljesen visszahúzódtak és valószínûleg kemény partizán harcra lehet számítani... Urlich is beárt pár épületet, talált egy drága órát is, hát eltette, gondolta még jól jöhet, legalább tudja, mikor is üt az utolsó órája. A németek mostmár teljesen blokád alá vonták Lengyelországot, de a város teljes elfoglalása még napokig is eltrathat. Délután 4 óra fele volt, a németek tábort vertek. A rangidõs tiszt egy 12 fõbõl álló kisebb felderítõ egységet szervezett, hogy felderítsenek a város centrumában. Urlich is bele került a csapatab, így másnap hálátlan feladat vár majd rá...

[Ray Red]

*A különítmény a falnak nyomódik és elrejtőzik különböző tereptárgyak mögött. Ha valaki (pl az Isten) felülről nézi, biztos nagyokat nevetgél, mert olyan mintha mérgezett egerek lennének, össze-vissza futkorásznak, majd csend lesz, nagyon nagy csend. Red az egyetlen, ki kidugja a fejét, jobban megnézi az ott lévőket. Majd a hátát a fedezéknek veti és pár másodpercig gondolkozik. Elővesz egy elvileg fehér, gyakorlatilag már inkább szürke zsebkendőt és egy botra akassza és egy maga ki merészkedik a fedezékből, a többiek feszülten várják mi lesz az eredmény. Puskája nincs nála, csak egy pisszoly. Eleinte fut, majd fokozatosan lassul, mikor beszéd közelbe kerül, meg szólal.* -Tiszteletem uraim...esetleg segíthetek. Mit szeretnének, város nézést? Esetleg, hozzak pezsgőt, vagy inkább egy piros lámpás házba vágynának? *Poénos akar lenni, persze lehet, hogy egy golyót kap a fejébe hálaként, minden esetre folytatja.* -Óóóó, sajnálom, azt hiszem, hogy most egyikkel sem tudok szolgálni...de talán egy életüket meg mentehetem, ha már ilyen, k***ul h**yék voltak, hogy ide jöttek. *Ezt már sokkal komolyabb képpel mondja. Közben persze figyeli a környéket, hogy nem kell-e menekülni.*

//Annyit szeretnék meg kérdezni, hogy miért fogyatkoztunk meg ennyire?//

[Urlich Zimmerman]

*A német erõk házról házra vonultak, mindent és mindenkit leöltek, továbbá amit találtak, azt magukkal vitték, mondván késöbb ez még jól fog jönni.
Urlich is talált egy szép órát, ami igen drága lehet.
Zsebre vágta és vigyorogva kisétált, folytatta útját.
A város blokád alá került, az ellenállás látszólag felmorzsolódott, de ennek korán sem volt vége, hisz biztos bujkáltak még lengyelek, ellenállók, akiket fel kell kutatni és kivégezni, vagy foglyul ejteni.
Sok csapatot, bár az is lehet, hogy csak keveset, de toboroztak ilyeneket a táborban, amit felvertek a németek és sajnos Urlich is bele került ebbe, így bizony hálátlan feladattal nézhetett szembe, amire holnap kerül sor.*

//sry a késésért//

[Franz Krüger]

Franz és csapata a harckocsijukkal agresszív támadással végül kilőttek két Skoda harckocsit és egy L-60-as Landswerket. Ez jó teljesítmény volt. Julius is felkurjantott, ami tőle furcsa volt, hiszen általában néma csendben dolgozik. A lengyel erők finoman megkezdték a visszavonulást, habár ez még csak a németek harckocsizói voltak, a gyalogság igazi támadása még el sem kezdődött. Ugyan a polákok visszavonultak, de valószínűleg csak azért, hogy a város szívében újraszervezzék állásukat.
-Franz Krüger harckocsizó az Ezredesnek. Uram jelentem a lengyel erők visszahúzódnak, megtörtük őket. Folytassuk a támadást a város szívéig?

[Sors]

Ray Red:


Nem kis megdöbbenésre, az imént megszólított férfi angol volt. Gabriel Hawking társa volt az.

- Angolok? Ezt nem hiszem... Õrültek ház van ebben a városban. Javaslom húzzuk el a csíkot mielõbb, felsõbb utasításom van, hogy nem bukhatok le, bár gyanítom ezzel maguk is így vannak. Az ismerkedést hagyjuk késõbbre, ha elfogad egy javaslatot, kelet felé induljunk...


Urlich Zimmerman:

A felderítõ egység élére egy jó húsban lévõ századost neveztek ki. Reggel 7 óra fele a csapat meg is indult. A város jó állapotban volt, csak néhol volt romos épület, nyilván a gépek kártékony hatására. A csapat óvatos léptekkel haladt a krakkói utcákon. Figyelt mindenki, ha valamire lõni kéne. Tudták, a siker a kezükben, ez a felderítés csak a veszteségek minimalizálása miatt szükséges. A százados egy térkép segítségével vezette a csapatot. A központ úgy 1,5-2 km-re lehetett. Egyenlõre minden rendben volt. Hirtelen azonban az Urlich elõtt haladó katonának a karját ellõtték. Mindneki összerezdült és fedezéket próbált keresni. Nagyon váratlanul érte õket a támadás...


Franz Krüger:


- Szép volt Krüger! A Führer személyesen fogja a csapatával együtt elõléptetni. Minden egységnek! Vonják teljes blokád alá a várost. A határokat lezárni. A gyalogság hamarosan megérkezik, õket kell majd támogatniuk... Addig várjanak. A várost senki nem hagyhatja el!!!

[Urlich Zimmerman]

*Kora reggel ébresztõt fújtak és összevezényelték azokat a aktonákat egy csapatba, kiknek a felderítés jutott.
Hálátlan feladat.
Nos, Urlich és csapata egy jó húsban lévõ századost kapott, aki ismertette a tervet velük és elindultak.
Csendben, lopakodva osontak végig és fegyvereik csöve hol elõre, hol oldalra bámult és õk maguk is feszülten kémlelték a terepet erõsen koncentrálva.
Ez sem volt elég.
Egyik társuk karját egy golyó szelte át hírtelen a semmibõl és pont az Urlich elõtt lévõ katonáét.*
- Visszaaaa, visszaaa, fedezékbeeee, fedezékbeeeeeeeeeee!!!! -*vültözte a százados, de a többiek tudták a dolgukat és Urlich is.
A ház oldalához simult és egy ajtó állta útját.
Berúgta, majd felsietett az emeletre, hogy onnan nyerjen jobb rálátást a városra és Schmeisserével megpróbálta megkeresni a célpontot és likvidálni.
ha mégse tud házba hatolni ,akkor fedezéket keres, egy romos valamit és onnan kémlel ki, majd esetleg egy gránáttal próbálja megölni az ellenállót.
Közben remélhetõleg egy szanitéc igyekezett ellátni a sebesültet... ha nem, az már régen rossz.*

[Ray Red]

*Int a társainak, hogy minden rendben. Egy épület falának simulva, vált 1-2 szót az újakkal.* -Rendben van, mehetünk arra is...csak ne halál várjon ott minket. Egyébként a nevem, Ray...szólítson így. *A pár szó után, int, hogy most már mehetek tovább. Lassan de biztosan haladnak előre. Már látják, az oly ismerős kocsmájukat, ami már a város határát jelenti. Igaz még jó sok az út oda hátra, de az első bíztató jel, azóta, hogy az ostrom elkezdőt. Elég sokat haladtak, ezért egy röpke perc pihenőt engedélyeznek magoknak. Ray, most is a "vendégekkel" vált pár szót.* -Mit is mondott, hogy hívják, önt és a társát? *Kérdi érdeklődve.* -Azt meg válaszolhatja, hogy miért jöttek? Van valami küldetés, vagy csak nagy baki volt...mondjuk Berlinbe akartak leszállni...csak kifogyott a nafta? *Kérdi egy halvány mosoly kísértében. Mikor a beszélgetésen túl vannak, haladnak tovább. Hasra vetik magukat, mikor mellettük, egy lövedék ér célba, és egy házat telibe talál. Kell jó pár perc, mire felfogják, mi is történt valójában. Nem pihenhetnek, így félig süketen, folytatják útjukat a város határához.*

[Sors]

Urlich Zimmerman:


Ulrich berúgta az ajtót és a többiek gyorsan besiettek a házba, még épp idõben, mert az ellenség kiszúrta õkt és rájuk lõtt, de a golyók csak a port verték fel mögöttük.

Romos ház volt, csoda hogyállt, könnyen csapdába eshetnek, ha a partizán lengyeleknek van valami erõsebb, hatásosabb fegvyerük... Gyorsan kellett hát cselekedni, ez az egész csak átmeneti megoldás lehetett...


Ray Red:


// Csak az egyik férfival tlálkoztatok, Gabriel még kószál.//


Miközben erõltetett tempóban haladtak, Gibson válaszolt mindenre.

- A nevem Gibson, a társammal különváltunk, az angol titkosszolgált és katonai hírszerzés utasításra kell felderítést végeznünk. Többet nem mondhatok. És önök mi célból vannak itt? Nem értesültünk angol egységekrõl...


A férfin látszott, hogy értetlen egy kicsit, megkavarta a kialakult helyzet...

[Urlich Zimmerman]

- Hé parancsnok, mi legyen? -*kérdezte Urlich a rang jelzést hanyagolva, mer most ez nem érdekelte. Majd aztán legyintett.*
- Jól van, hagyjuk, figyeljetek srácok. Ki kell szedni ezeket a barmokat onnan, hogy a Führer a nyálát verhesse majd otthon a nép elõtt -*mindenki nevetett.*- Karl és Otto, ti nektek van kar98k-tok, próbáljátok feltérképezni a terepet innen az ablakból, de nehogy levigyék a fejeteket a golyók. Többiekkel megnézzük, hogy tetõre fellehet-e mászni és onnan biztos sikerrel semlegesíteni tudnánk az ellent... -*és elindul legfelülre.*

//most ez jutott eszembe//

[Ray Red]

*Lassan az ismerős kocsmához érnek.* -Befelé! *Intett a társainak. Egész jó állapotban van az épület...legalábbis a körülményekhez képest.* -Itt pihenünk úgy 15 percet. Használjátok ki! Edwin! *Szólítja egyik emberét. Aki egy másodperc múlva ott áll előtte.* -Te kezded az őrséget, majd félidőnél Alex vált téged, de azért a fejedet ne vigye le egy golyó.

*Ő és a vendég arrébb vonulnak egy kicsit és kettesben beszélgetnek.* -Mi, illetve én kiképző mester vagyok, voltam. Éppen itt képeztem ki egy kisebb lengyel alakulatot, amikor jöttek a németek. Ők Angliából jöttek, mint ahogy én is, de ők elsősorban az itt tartózkodó angol erők rendőrsége. Igaz nem vagyunk sokan, de tudja hogy van ez... *Mikor befejezi monológját végig hallgatja a fickót, majd átveszi a szót.* -Amíg nem érünk valamilyen bázisra, addig én vagyok a főnök, mert én ismerem a legjobban a környéket. Most viszont pihenjen, nem sokára megyünk tovább és nem lesz könnyű menet, az biztos. *Majd feláll és keres magának valami konzervet, amit secperc alatt be is lapátol. Szerencsére maradt egy kis rum itt, ezért megenged magának egy kortyot és mindenki iszik egy kicsit. Most nagyon jól jön egy kis ital, feldobja az embert.*

[Sors]

Ray Red:


A fickó szótlanul tudomásul veszi, hgy Ray lesz a fõnök. A 15 perc gyorsan eltelt. A város külsõ kerületeitõl egészen idáig hangzott a bombák és puskák zaja. A nap már jól megvilágította a várost. El kellett indulni, mert egy ilyen offenzíva akár a nap végére véget is érhet, így pedig nem sok esélyük és idejük marad a kijutásra. Tovább mentek az addig tartott irányba. Háztól házig, faltól falig. A város határa még úgy három kilométerre lehetett, de a fegyverek hangja egyre erõsödött...


Urlich Zimmerman:


A mesterlövészek elfoglalták helyüket és nagy hatékonyságal semlegesítették is az ellenséges egységeket. Öt perc után tértek vissza.

- Két kis rohadék jól beette magát, nem látunk rájuk. Valakinek be kell menni az épületbe, mi addig fedezni tudjuk. Ha jól láttuk már csak ketten vannak bent.

A vezetõ tiszt gyorsan kijelölte Urlichot és egy Friedrich nevû férfi, hogy hatoljanak be abba az istenverte házba. A két német katona nem túl nagy kedvvel de enedelmesen elindultak le a lépcsõn. Már három emeleten túl voltak, amikor a földszintrõl hangokat hallottak, majd beszélgetést, de nem német nyelven... Egy gránát megoldaná a problémát, de a ház olyan rozoga állapotban volt, hogy lehet, össze is dõlne egy ilyen akció után...

[Urlich Zimmerman]

*A környék meg lett hát tisztítva, de jött az újabb hír, hogy két rohadék itt lézeng lent és megkéne tisztítani tőlük a terepet. Bólint Urlich és menne a dolgára, de kijelölik a posztra. Remek... újabb életveszélyes szituáció, hát ő lassan már ezeknek a mestere lesz és a jutalmat a mocskos tiszt kapja.
Itt elgondolkozik azon, hogy valóban mocskos-e? Lehet, hogy kifogott egy jó arcot... vállat von és indul egy Friedrich nevű társával... már három emeletet megtettek, amikor hírtelen ő is és Friedrich is megtorpan. Egymásra néznek és mindkettejük tekintetéből az olvasható ki, hogy gránátot inkább ne. Eléggé rozoga épület. Ugyanis mindketten hallják azt, amit a lentiek keltenek azjt... óvatlan láb csoszogásának nesze, kicsit hangos mondatok.. éd határozottan nem német nyelven.
Urlich csendben elmutogatja Friedrichnek, hogy fedezze, nem akarja az ellenség tudomására hozni a következő tervüket.
Friedrich bólint, összpontosít, koncentrál és legjavát igyekszik hozni és résen van, figyel, szóval fedez.
Urlich pedig lassan, hangtalanul igyekszik lesétálni a lépcsőn, semminek neki érni, felszerelésével se zörgicsélni, hogy ne hozza tudomására a lentieknek, hogy jönnek... reméli sikerül... ha igen, akkor leérve tüzet nyit és jól van.*

[Ray Red]

*Egyre inkább az jár a fejében, hogy körbe kerítették őket. Úgy dönt, hogy nincs mit veszteni, ha ilyen lassan haladnak, utolérik őket...* -Emberek! Futás! *adja ki a parancsot. Nem egy esze veszett rohanás veszi kezdetét, de azért jóval gyorsabban haladnak mint előtte. Most már csak minden 3. háznál állnak meg. A város határát végül el is érik.* -Hál Istennek, aki tud most imádkozzon...*Ez persze nem volt parancs. Előre küldi 2 katonáját, hogy nézzenek körbe, fedezzék fel a környéket. "Úgy tűnik tiszta..." Mondja az egyik közlegény.* -Akkor emberek, ideje búcsút intenünk a városnak. *Ezzel elindul kifelé a városból. Itt más jóval lassabban haladnak, hiszen jóval kevesebb a fedezék.*

[Sors]

Ray Red:


A katonák tempósan haladtak, bár közben figyeltek, nehogy csapdába sétáljanak. Lassan elérték a város határát, az itteni épületek még rosszabb állapotban voltak, a csata nyomát viselték magukon. A kis csoport egy szétbombázott áz romjai között húzódott meg, mert mozgásra lettek figyelmesek. Németek, nem vitás, úgy tûnt itt táboroztak le..



Urlich Zimmerman:


az alsó szinten 3 felderítõ lengyel volt, akik épp felborogattak mindet, nem e esetleg megbújtak itt a németek. Talán gondolták, hogy az ellenség akkor feljebb lehet, ezért meg is indultak a lépcsõ felé. Ekkor ugrott elõ a két német katona, nem kis meglepetésre...

[Urlich Zimmerman]

- Halt! Wer da? Állj, ki vagy? - ordította Urlich teljes hangerőből, látván ezek gyámoltalan jószágok. Ő meg egy fél hadsereg tolongására számított. Így intett társának, ő a fegyvere csövét rájuk szegezte a katonákra és csöve ide-oda járt a három emberről.*
- Főnök, találtunk lengyel felderítőket, hármat! Mi legyen velük? Nyírjuk ki, kínozzuk meg - rávigyorgott a lengyelekre, hátha értik és megered a nyelvük.*-, vagy ejtsük foglyul őket?