Varsó ostroma //Kaland//

[Sors]

Hans Fellschmudt:


A lengyel fiú felüvöltött fájdalmában, teste megfeszült, majd rángatózni kezdett, mire két erõs felépítésû német rontott rá, hogy lefogja. A lengyel szemeibe köny szökött, fájdalmasan dünnyögött, szitkokat szórt mindenkire, aki a helyiségben tartózkodott. Hosszas percek teltek el így, mikor Hans ismét megkérdezte tõle: "MIT TUDSZ TE KUTYA?!"

A fiú behunyt szemmel csak azt ismételgette, hogy kegyelem, meg hogy nem tud semmit...


Urlich Zimmerman:


Elmúlt éjfél, amikor a lengyel tiszt visszajött és kiadta a parancsot, hogy indulás. Urlih nem értette, de amikor mindenki felállt és elindult, tudta mi a teendõ. A sor végén haladt. A sötétben csak egy két uta lámpa adott támpontot, nehogy hasra essen valaki, így meneteltek percekig a kietlen utcákon. Elérkeztek ahhoz az épület komplexumhoz, amit úgy egy órája még Urlich jóvoltából bontottak meg a haroló felek. A rangidõ tiszt megálljt parancsolt, majd határozott kézmozdulatokkal jelezte, hogy nézzék át a környezõ házakat...


Urlih az egyik 4 fõs csoporttal tartott, betérve egy romos kis sorházba, ami 3 emeletes volt, de nem túl bizalom gerjesztõ, ki tudja mikor omlik össze...

[Schiller von Fokker]

-Schiller megkapta a várt eredményt. Azok az emberek, akik eddig a raktár melletti kis házban voltak, és még az ő pár szavának hatása alatt voltak, most a lángokban álló épület felé, vagy éppen attól el rohangáltak.
-Ég mint a Reichstag!
Gondolta Schiller.
-Ezeknek még az oltáshoz is parancsok kellenek.
-Azért, hogy ne keltsen feltűnést, a házak melletti árnyékban futott vissza társaihoz.
Szerencsére most senkinek sem tűnt fel, mindenki a lángokkal volt elfoglalva.
-Rendben fiúk! Ezzel egy ideig elszórakoznak. Most, hogy mindenki itt van,
nézzük meg a kocsit, amit Jens mutatott, és húzzunk innen a francba.

//Bocs, hogy sokáig nem írtam, elfoglalt voltam .Remélem, most már Jens is bekapcsolódik... //

[Urlich Zimmerman]

Nappal az egész város zajos volt a harcok miatt, éjjelre azonban minden oly csendes lett, hogy Urlich azt hitte, bizony béke idő van és mindenki barátja mindenkinek. Ám nem. Sóhajtott egy szomorút, hogy miért kell egyes embereknek háborúzniuk és csatába taszítani egy egész nemzetet, na mindegy, most már itt vannak, túl kell élni, ez a lényeg.
Indultak, mert itt volt az idő és Urlich látta, hogy mindenki feláll, ő se tett másképp. Elhagyták a fő teret, vagy legalábbis gyülekező helyett, ahol csak pár katona és teherautó, meg egyéb jármű pihent immár.
Utcáról utcára haladtak, a lengyelek nem sejtettek semmit, ő meg nyugodtan baktatott valahol hátul, s mikor pillanatra megálltak, úgy tűnt neki, hogy valami ismerős helyre tévedt.
Nini!
Amott az a kocsma, ahol ádáz harcot vívtak és az egyik fiú halálát lelte... Friedrich, vagy ki. Persze nem csak ő halt meg. Emitt meg a többi ház, ott az a kis pad, szóval felismeri a helyszínt Urlich. A csoport vezetője jelzi, hogy kutassák át a környéket és Urlich belekerül abba a négy fős csapatba, akiknek a kocsmát kell megnézniük. Vagyis mégsem... a srácok egy romos ház felé veszik az irányt. Eléggé ingatag tákolmány, de a lengyelek bemasíroznak, így ő is.
- 1 Nie rozumiem tego dlaczego musimy rewidować dom. On pada z nóg natychmiast. Tam jest ani żywej duszy tu. - szólt az élen haladó lengyel, a többiek sóhajtoztak szomorúan, de rátették a lábukat a lépcsőre, majd felsorjáztak... és ekkor, mikor Urlich is bosszankodva ment volna utánuk, hatalmas robaj rázta meg az épületet és Urlich az utolsó pillanatban macska ügyességgel és nagy ugrással vetődött ki az utca kövezetére... sorban összeomlott az összes épület, a lengyeleknek esélyük sem volt arra, hogy kijussanak.
A zaj bizony megtette a hatását.
- Mi a franc volt ez?
- Úgy hangzik, hogy valami megadta magát. Több valami.
- Épületek omlottak össze.
- Megnézzük?
- Muszáj, a parancsnok nem szeretne meglepetéseket éjjel látni. Igazolnunk kell, hogy az épületek maguktól dőltek össze és nem ellenséges erők tevékenységétől - hallotta Urlich sorba a boldog szavakat és elvigyorodott. Német őrjárat volt és feléjük vették az irányt, csak, hogy a lengyelek is hallották.
Fedezéket keresve elbújtak és vadul integettek Urlichnak, hogy jöjjön... Urlich jött, peckesen és előre szegezett fegyverrel. De nem tett semmit, csak lassúságával az őrületbe kergette a szakaszvezetőt, aki mikor lehasalt melléje a sisakjára csapott mérgesen és káromkodott. Alighogy Urlich elhelyezkedett, befordult az öt tagú, zseblámpával is felszerelt német őrjárat. Körbe világították a terepet és egymást ugratva nevetgélni kezdtek.
A szakaszvezető célra tartotta fegyverét és lövésre készült.
Urlich nem várt tovább, előkapta kését és belemélyesztette a férfi hasába, tövig nyomta, majd újra és újra szúrt, miután kivette. A fegyver nem dördült el, hang se jött ki a férfi torkából.
A másik maradék lengyel ebből nem vett észre semmit, Urlich pedig elkiáltotta magát németül.
- Fiúk, ide! Lengyel ruhában vagyok, ne lőjjetek! Itt vannak a lengyelek! - döbbent kiáltás az őrjárat tagjai felől és értetlen lengyel pillantások a háttérben, Urlichra azonban nem lőttek, mert a lengyelek nem tudtak németül és azt hitték, hogy a sötétben még rejtőzik egy német csapat és most reszketve hevertek a földön.
A lámpa fénye Urlich felé kezdett kúszni a talajon, ahogy a fiatal német fiú felé sétált. Ekkor nyitottak tüzet mögötte a lengyelek és a fiú hanyatt esett holtan, mire válasz lövés érkezett és némi puhatolódzás után bemérték a lengyeleket. Így eldobtak egy gránátot, ami telibe kapta a csapatot, ezt a kiáltás bizonyította.
Urlich felpattant és mivel az őrjárat nem rá figyelt, oda rohant hozzájuk és vállára tette kezét az állva lövő egyik közlegénynek.
- Nyugi pajtás, Urlich Zimmerman vagyok
- De jó neked komám! Én meg Thomas Linke, most pedig ne bájcsevegjünk, hanem irtsuk ki ezeket! - Urlich elvigyorodott. Thomas Linke a harccal volt elfoglalva és a sötétben szintén nem látta a lengyel ruhát Urlichon, a lámpák fényei a lengyelekre vetődtek továbbra is. Pillanatok alatt végeztek a szakasszal és Thomas felsóhajtott. Ekkor kiáltott fel meglepetten.
- Lengyel! Kém!
- Nyugi! Urlich Zimmerman vagyok és németE! A csapattal vonultam be még tegnap mindenkivel együtt, de ők visszafordultak, mert nem látták esélyét annak, hogy élve kijussanak. Én maradtam, mert elvesztettem legjobb barátom és a halottakért akartam küzdeni. Felvettem egy lengyel ruháját és tovább mentem és egymagam lelőttem legalább egy tucat lengyelt és belebotlottam nem messze egy gyülekező helyre, ahol elvegyültem köztük és éjjel akartak rajtunk ütni, vagy felderítő munkát végeztek, nem tudom... de lényeg, hogy így szándékoztam visszatérni a német vonalak közé. Sajnos nem sikerült jobban felderítenem a lengyel erőket, nem tudom mennyien vannak, a téren jó sok ember és járgány volt - magyarázott gyorsan Urlich.
- Hm, rendben, én hiszek neked, de majd meglátjuk mit mondanak a táborban. Gyere. Ha igazat mondasz, hős vagy - méregette még mindig picit gyanakodva Thomas Linke. - Ha nem, hallj meg míg oda érünk.
- Nyugi komám - biztatta Urlich.
- Te tudod, na indulás srácok! - parancsolta Linke és elindultak hátra hagyva az egy német halottat.

[Hans Fellschmudt]

Fejét vakarta. Eddig nem kellett annyira embereket kínoznia, szóval tapasztalatlan kissé. De előveszi lugerjét és a fegyver markolatával jó erőset rávág a fiú hasára.
- BESZÉLJ LENGYEL KUTYA! - üvölti rá és újabb és újabb ütéseket mér, míg a lengyel vagy el nem kezd köpni véreseket, vagy nem hány egy nagyot. Mert előbb-utóbb a sok hasra mért ütéstől úgy véli valami ilyesmi reakció fog bekövetkezni.
- Kötözzék ki az ajtóhoz és hagyják kint egy egész éjszakára. Meglátjuk mit fog tenni. Egyszer adjanak enni egy száraz üres kenyeret és minden fél órában öntsék le jéghideg vízzel... ha nagyon ki van a fiú, szóljanak. Nem halhat meg, értették? - néz szúrós, mérges tekintettel rájuk. - Én addig elmegyek a sátramba, de azonnal értesítsenek, ha valami eredményt értünk el. És akkor is, ha kibukott a srác, hogy alig pislákol benne az élet. Mert még megpróbálok kiszedni valamit belőle szóban, mielőtt meghalna - azzal eltette lugerjét és ráköpött a fiú hasára, majd mérgeskedve és káromkodva távozott.
Reméli ez megteszi.

[Sors]

Schiller von Fokker:


A kis csapat kihasználva a felfordulást, bepattant a jármûbe és gázt adva gyorsan elhajtottak. A városon azonban nem volt egyszerû átkelni, és félõ volt, hogy eltévednek, ráadásul negyed óra bolyongás után már a lengyeleknek is fltûnt, hogy átejtették õket. Pár civil jármûvel, amit a városban elkoboztak vették üldözõbe a német csapatszállítót, miközben a nap elsõ sugarai már megvilágították a tájat. A sorra célba érõ találatok elõre vetítették azt ami néhány perc múlva be is következett. A jármû egyik kerekét kilõve a kocsi felborult és az egyik romos háznak vágódott. Az egyik német fiú szörnyet halt, a többeik szerencsésebbek voltak, így a roncsból kiszabadulva csak a rájuk rontó lengyelektõl kellett tartaniuk...


Urlich Zimmerman:


A csapat már épp indult volna vissza a táborba amikor nagy dörrenést hallottak, tõlük pár utcányira. A vezetõ, Linke utasítást adott, hogy nézzék meg mi az, ezen most már ne múljon a náci csapatok sikere. Elindultak hát, az egyre javuló látási körülmények között, mivel kelt fel a nap. Az égen kisebb füst oszlott szét, a forrása pedig aza hely volt, amerre tartottak. A katonák között egybõl megindult a találgatás, miközben mindenki tüzelésre készen tartotta fegyverét. Hamarosan már puska dörrenésket hallottak, így okkal sejthették, hogy további német egségekre bukkanhatnak, megszaporázták hát lépteiket. A következõ sarkon befordulva egy totál károsra tört teherszállítt láttak, mögötte pár megbújó bajtárssal.

//Ez esetben Schiller-rõl és Jens-rõl van szó így mostantól figyeljetek egymás írásaira is...//


Hans Fellschmudt:


Hans távozott a vallatás helyszínérõl, amikor egy hatalmas robbanásra kapta fel a fejét. A tábor lakói megelevenedtek és kitódultak sátraikból a nagy robajra. Hans türelmetlenül ragadta meg az egyik közkatona gallérját és utasította, hogy kerítsen valakit, aki tudja mi folyik itt...

[Schiller von Fokker]

-Megmenekültünk!
-Mondta Schiller a mellette gubbasztó Jens-nek, amikor
meglátta a feléjük rohanó német tiszteket.
-De hamar rádöbbent, hogy ez még nem teljesen igaz,
és ezt a gondolatát meg is osztotta Jens-sel.
-Remélem, sietnek, és együtt várhatjuk be a Lengyeleket.
-Szerencsére az üldözőik, látva, hogy a németek által már
elfoglalt területek felé tartanak, jelentősen lelassították a
tempójukat.
-Nem hiszem, hogy feladták volna.
-Mondta Schiller.
-A harcoktól, és a tábortól még elég messze vagyunk, nem
várható jelentősebb segítség ezeken a derék fiúkon kívül.
-Zimmermanék közeledő csapata felé mutatott.
-Szerintem csak bevárják az erősítést, és akkor újra feltűnnek.
-Kis szünetet tartott, majd egy sóhajtás után még hozzátette.
-Ha nem találunk valami gyorsabb járművet, mint ez a roncs,
és nem jön erősítés, akkor kezdhetjük újra az egész
menekülősdit…

//Örvendek a találkozásnak Herr Zimmerman! //

[Jens Zuchman]

Jens a kocsiban tért magához, néhány másodperces ájultságot követõen. Kimászott a kocsiból. A karján lévõ seb felszakadt, és a kötés is átvérzett. Egy kicsit még kábult volt, de Schiller szavai felrázták. Kibújt egy kicsit a kocsi takarásából. Mögöttük a lengyelek a kocsikkal. Elég sokan voltak a túlélõk ellen, de talán az imént megérkezõ csapattal lehet valamennyi esélyük.
-Az a német egység még a hasznunkra lehet. De úgy lenne az igazából ütõs a belépõjük, ha meglepnék õket.-szólt Schillerhez.
Felvette az elesett német fiatal fegyverét és folytatta:
-Valahogyan szólnunk kéne nekik, hogy várjanak amíg ideérnek. Addig mi majd lefoglaljuk õket. Mindenki vegyen fel egy megfelelõ lõállást. Ha megérkeznek a polskik, tûz!
-De valakinek szólni kéne, hogy még ne támadjanak a többiek.
Rámutatott egy srácra és elküldte. Ezután szétnézett maga körül és egy füstgránátra talált. A futár után kiáltott:
-Ha meglátják, a fehér füstöt jötnek.
A fiú ezután elrohant.
~Remélem bejön!~
Aztán a kocsinak támaszkodott és várta a támadást.

//Jó újr veletek harcolni:)//

[Urlich Zimmerman]

A csapat elindult visszafelé, mikor hatalmas robbanás űzte el a csendet és Linke ijedten behúzta a nyakát, majd mikor konstatálta, hogy bizony közvetlen veszély nem fenyegeti őt, káromkodott egy cifrát. A társai nevettek. Linkén kívül még négy német fiatal alkotta az őr járatot, ebből kettőnek volt Schmeiser-e, kettőnek pedig kar98k-ja. Linkének mp40-e volt, Urlichnak meg ugye a lengyel ruhája és a lengyel lőfegyvere, ami körülbelül kar98k féle lehetett, de pontosságban meg se közelítette annak szintjét.
- Franc essen ezekbe a lengyelekbe! Adják már fel a várost! Nem tudják megtanulni ezek, hogy jobb élni, mint meghalni? - mérgeskedett Linke. - Nézzük meg mi a pálya skacok - a többiek bólintottak, Urlich követte őket. Mint ahogy halkan elsuttogta a Kohler Leichman nevű fiatal katona, Linke és ők bizony régi barátok, mind egy városban születtek és gyerek koruk óta hű társak egymáshoz. Az a fiatal fiú, ki előbb meghalt, nem ismerték, itt a táborban látták először, mikor is beosztották hozzájuk. Linke az őr járat parancsnoka.
Ahogy utcáról utcára haladtak, a zajok úgy váltak erősebbé és mikor befordultak a sokadik utcán, egy totál káros teherszállítóra bukkantak és a mögötte megbúvó pár németre.
- Váó - kommentálta Urlich és Linke füttyentett egy elismerőt, majd már azon lett volna, hogy oda siet, de ekkor látta, hogy az autónál lévők lő pozíciót vettek fel.
És egy katona rohan feléjük az autótól lélekszakadva.
- Uraim... a legjobbkor jöttek! - mondta lihegve a srác, akit Jens küldött. - Még... várjanak a füstre! Az a jel! Oda át lengyelek vannak. Magukkal együtt sikerrel verhetnénk vissza őket, de fontos a jó időzítés!
- Rendben kölyök, csigavér, megoldjuk. Skacok gránátot le és dobni, ha a füst megérkezett! Remélem oda át már senki nincs a mijeink közül - dünnyögte a végét Linke és mikor meglátták a füstöt, mindenki hamar elővett egy gránátot, kivéve Urlich és lecsatolták, elszámoltak kettőig, háromnál dobták.
Jensék láthatták, hogy gránátok szálnak át a fejük felett és a negyedik másodpercnél irtózatos robajjal és hangzavarral csapódtak be a kocsin túl, remélve pár lengyelnek az életét ezzel megkeserítették rendesen.
Ezután Linke és két mp40-es srác oda rohant, hogy tűzzel árasszák el a területet, a két lövész pedig Urlich-al a kocsi menedékében - már amennyi fedezéket nyújtott - elkezdték pontos lövésekkel aprítani a lengyel erőket.
Ha Jens és társai végig mérik őket, Urlich szembe szökő jelenség lehet eléggé viseltes lengyel ruhájában, koszos képével és itt-ott vérfoltos arcával, avagy kezével. Semmi fanatizmust nem vehetnek észre szemében, ugyanis az soha nem volt és nem is lesz.
Urlich kezdi megutálni egyre jobban a náci rendszert és csak is a túlélés az, ami érdekli. Az éjjeli csatangolás a lengyel védelmi vonalak mögött megviselte fizikailag és már fáradt is volt, ez arcán is látható. Reméli ezután visszatérhet a táborba és alhat egyet. Vagy hunyhat egy picit.

[Hans Fellschmudt]

Elégedetten távozott. Csak sikerül kicsikarni valamit.
Alighogy a sátrához ért és betette a lábát, hatalmas robbanás bolygatta meg a tábor békéjét és mindenki kirohant, fel-alá kezdtek szaladgálni, a fejetlenség és a káosz kezdett elhatalmasodni.
Hans megijedt a robbanásnál, de hamar összeszedte magát, káromkodott és az első keze ügyébe akadó akárkit elkapta.
Egy közlegény volt.
A szerencsétlen.
- Ide figyeljen katona! Keressen valakit, aki tudja mi a fészkes fene történt a NÉMET HADERŐK TÁBORÁBAN! Érti? Mi történt, szabotázs, vagy a lengyelek jutottak be ide, tudni akarom! Hozzon elém valakit! - utasította idegeskedve és paprikás hangulatban.
- Glp! - ijedt meg a közlegény, majd vigyázzba vágta magát és tisztelgett. - Uram, igen uram! - és elnyargalt, közben magában azt gondolta, hogy miért is jött erre a részre a táborban. Ha nem botlik bele Hansba, akkor nyugodtan csinálhatna akármit. Ahogy futott, egyenesen belerohant egy ezredesbe, akit szépen feldöntött és ketten együtt a sárban csúsztak tova a katonák lábai között. Az ezredes kalapja lerepült, messzire gurult.
- Fiam, mégis mit képzel?! - háborgott az ezredes.
- Hupsz, bocsánatot kérek ezredes úr, de keresnem kellett valakit, aki tudja mi van a táborban. Egy... öh... gestapós akarja tudni mi a helyzet - mondta mentegetőzve a közlegény, miközben feltápászkodott és felsegítette az ezredest, aki középkorú férfi volt.
Az ezredes csupa kosz, sár volt, nem különben a közlegény.
- Gestapós? - és megroggyant az ezredes térde. Magabiztosságából is sokat vesztett. - Menjünk - sóhajtott. A közlegény mutatta az utat.
Hans türelmetlenül várt, megörült, de elképedt, mikor megérkezett az ezredes.
- Mi van, felnyalta a tábort? - gúnyolódott Hans látva a koszos egyenruhát.
- Kicsit több tiszteletet, ha kérhetem! Ezredes vagyok!
- Nem mondja! Én meg Hans Fellschmudt! Na, térjen a lényegre és számoljon be erről a zűrzavarról, vagy lehet még rosszabb is magának az estéje! - fenyegetőzött Hans, nem riadva meg attól, hogy, ha kell, bizony egy ezredest fog bántalmazni.

//Sors, mást nem tudtam írni, remélem ez is elnyeri tetszésed.//

[Sors]

Hans Fellschmudt:


Az ezredes visszanyerte bátorságát, ismét átjárta a pozíciójából fakadó erõ és kemény, száraz hangon hadarta a tényeket.

- Sokat mi sem tudunk, de gyanítjuk, hogy a nemrégiben beküldött tárgyaló csapat tagjai hajthattak végre szabotázs akciót mélyen Varsó városában. Az egységeink már felkészültek, így hamarosan támadást indítunk a város határvonala ellen. Nap végére már körülvesszük a partizánokat és a belvárosig szorítjuk õket...


Urlich, Jens és Schiller:


A lengyelek heves tûz alá vették az autó roncsot, ami mögött ott lapult a maréknyi német katona, várva arra, hogy kitörhessenek vagy történjen valami csoda. És történt is. A távolban felbukkanó német csapat a helyzet fontosságát felismerve hamar segíteni indult és valóságos össztûz zúdult a lengyelekre, akik komoly veszteségeket szenvedtek az elsõ másodpercekben, bár utólag õk is fedezékbe bújtak. Jens és Schiller csapat elérkezettnek látta za idõt, hogy támadjanak, így fedezve az Urlich féle csapatot, néhány perc múlva egyesültek a németek, amivel már magabiztosan, létszámfölényben zúdlhattak arra a durván egytucat lengyelre, akik Schilleréket üldözõbe vették. Lehet erõbõl is diadalmaskodni, de észbõl is, Linke Schiller felé fordult ezt megvitatni, de a többiek is feszülten figyeltek, hátha valaki tud mondani valami okosat...

[Hans Fellschmudt]

Hans figyelmesen hallgatta az ezredest. Bólintott a beszámoló után és így szólt.
- Akkor vágják rendbe ezt a szaros tábort és készüljenek fel. Utána söpörjék le a lengyel mocskokat és segítőiket. Az akció végén én magam fogok személyes látogatást tenni, hogy példát statuáljak a lengyel népnek. Ez egy üzenet lesz. Tudja ezredes, nem akarok balhét a városban, ha a német haderő tovább áll és csak pár katona marad itt. A partizánokat hagyják meg nekem, kivégezzük őket. Sok szerencsét és Heil Hitler! - emelte karját náci tisztelgésre a férfi, majd sarkon fordult és energikusan távozott.

[Urlich Zimmerman]

A lengyelek most már kezdhetnek aggódni.
Urlich és társai lődözgetni kezdték a lengyel csapatot, hogy sakkban tartsák, de csak amolyan "itt vagyunk ám, ne próbálkozzatok előre jönni, mert kaptok" féle lövéseket adtak le.
Linke Schillerhez fordult.
- Most kell elkapni ezeknek a tökét! Mit szólsz te és a társaid? Csapjunk le rá egyből, vagy van jobb ötleted? - és, ha megvitatták, akkor úgy cselekedtek.

//bocs a gyatra reagért//

[Schiller von Fokker]

Schiller végigmérte az új ismerősét, Ulrichot.
Nem látott a ruháján jelvényeket, vagy kitüntetéseket,
de a váll-lapjáról rögtön kiderült, hogy közlegény.
Schiller ennek őszintén örült, hiszen nem szeretett a
parancsoknak engedelmeskedni, és a saját rendfokozatába
tartozókkal amúgy is könnyebben megértették egymást.
-Zieg Heil!
-Köszöntötte Ulrichot.
-És ennek nevében most nyírjuk ki ezeket a szemeteket.
Nem lehetnek már sokan, de azért jobb az elővigyázatosság.
Kiket hoztál, milyen fegyvereink vannak, és mennyi a muníció?
Kellene egy gyors seregszemle, és akkor eltervezhetnénk a támadást.
Szerintem elegen vagyunk ahhoz, hogy kettéoszolva megzavarjuk a Polskikat.
Én egy azonnali támadást javaslok, amíg még nem tudják felmérni a helyzetet.
-Hadarta Schiller, majd észrevéve ezt lassított beszédén.
-Mi akik már jó ismeretséget kötöttünk ezekkel a derék lengyelekkel,
és te Ulrich, maradjunk a csapatszállító mögött, és hitessük el velük, hogy
kevesen vagyunk. A kocsi remek védelmet nyújt, tehát ez viszonylag veszélytelen.
Ha majd ismét felbátorodnak, és közelebb merészkednek, akkor majd a többiek is
jöhetnek.
Ezek a srácok a központtól fogva üldöznek minket, és azt viszont úgy hagytuk el,
hogy a kiskatonák éppen „mással voltak elfoglalva”, tehát szerintem tisztekkel van dolgunk,
akik közül jó lenne, ha elkapdosnánk párat. Biztos tudnak majd pár érdekes dolgot mesélni.
-Ulrichot nézte. Próbálta kideríteni, hogy tetszik e neki az ötlet, de semmit nem tudott leolvasni társa arcáról.
És ekkor a szakaszvezető megszólalt…

//Remélem nem baj, Sors, hogy visszadobom a reagot Ulrichnak, de így könnyebb lesz a fojtatás //

[Jens Zuchman]

Jens néha tüzelt egy-egy kibújó lengyelre, de még nem talált el feltehetõen senkit. A lengyelek kezdek felbátorodni, mivel nem célzott lövések voltak amiket leadtak a németek. Egy lengyel katona kiszaladt az állások mögül és úgy tûnt gránáttal próbálkozik.
-A fenébe! Szedjétek le!- ordította, és maga is célzott.
A fegy ver elsült és láthatóan célt tévesztett mivel a gyerek már dobásr készült. Jens kezdett aggódni és felkészölt a futásra. Mielõtt eldohatta volna a gránátot, térdre rogyott és a karjához kapott. A lengyelnek gyors halála volt.
~ Hátha ettõl lenyugodnak~
-Hé fiúk! Nem ártana sietni, már nem hiszem, hogy sokáig fognak várni a polskik.-szólt oda Schilleréknek.
Vissza fordult és várta a következõ pácienst.

[Sors]

//Olvastam a reagjaitokat, úgy gondoltam, hogy amíg lerendezitek a párbeszédet, addig nem szólok közbe, majd egy OFF üzenetbe szóljatok, ha folytathatom a mesélést... //

[Thomas Meyer]

// Na ismét feltűntem a színen, ha még szívesen láttok. A kritikám válaszára reagálva szerintem ha valaki gestapos karaktert indít, akkor tisztában kell lennie, hogy nem egy katonát alkotott, hanem egy titkosrendőrt. Szóval ha ezt vállalta, akkor azt is vállalnia kell, hogy olyan szituációkba keveredik, amikbe egy gestapos a valóságban is keveredne. És nem azt mondom, hogy ne jöhetnének a frontvonalra, mert bár a Führer még nem paranoiás és nem kerestet mindenhol árulót, de a kihágások büntetésében tényleg lehet szerepük. CSak az szúrja úgy igazán a szememet, hogy a bemesélt NJK gestapo tiszt tényleges harctéri kérdésekbe szólt bele. És hiába százados, hiába van úgynevezett hatalma a félelemben tartott nép körében, itt a fronton nagyon csúnya véget érne. Ha én nem lövöm fejbe itt azonnal felháborodásomban, akkor az ezredesem teszi meg, és ha ő sem, akkor a harcok hevében úgyis akad egy eltévedt golyó. Akár Kar-98-ból lőtték, akár lengyel fegyverből. És ezt az érintett tisztnek is éreznie kellene. Szóval tömören csak ennyi volt a problémám. És a kalandban szereplő gestapos játékosunkkal nincs is bajom, mert ő ahogy eddig olvastam tényleg marad a saját feladatánál. A karim a legutóbbi reagban írt gestapos tiszt reakcióját lenyeli még. //

*Elég feszült a kis vita miatt és már várja az alkalmat, hogy pontot tegyen az ügy végére akár a pisztolya segítségével, akár altisztje pisztolyának jóvoltából, de egy rendőrpojáca félbeszakítja a színjátékot. A századosi rangjelzés egy kicsit meghőkölteti, úgyhogy visszavonulót fúj ... egyenlőre. Ő is úgy ítéli, hogy a helyzet nevetséges a frontvonalon, és nem akarja elhinni, hogy az OKH ilyen hibát el tudott követni. A térképek fölé hajol.*

- Már megbocsásson, de egy ilyen helyzetben a középső hadseregcsoport parancsnokságának utasítása az elsődleges. Hogyan vette a bátorságot a déli harccsoport, hogy önkényes akciót indítson? Azt hiszem, hogy ezt jelenteni fogom Kempf tábornoknak az ezredesen keresztül.

*Miközben folytatom mindent sejtetően Strass századosra nézek, mint a hiba forrására.*

- Ennek még következményei lesznek! De ha már el lett követve a hiba, akkor orvosolni kell. A béketárgyalásra küldött egységeit fel kell menteni és fel kell zárkózni időrendileg és területileg is a centrális erők támadására, hiszen ha mifelőlünk nem számíthatnak hasonló agresszivitásra, akkor átcsoportosíthatják a felesleges erőiket a fő csapásmérés irányába. És mielőtt Strass százados közbevágna, hogy ezt kihasználhatnánk, mivel akkor it tlesz gyengébb az ellenállás, hozzá kell fűznöm, hogy a Steiner ezredes által két nap múlva hozott erősítésig a középső hadseregcsoport támadása a fő irányvonal, szóval mi másodlagos prioritásúak vagyunk. Az utánpótlás és a támadó egységek felállítása után pedig már az ezredes Úr fog döntést hozni. És még annyit hozzátennék, hogy ha a századosunk nem tett volna tanubizonyságot az imént a hadműveleti impotenciájáról, akkor közzé tudtam volna tenni a hadseregtörzs parancsait, amit most hoztam a főparancsnokságról.

*Azzal levág az asztalra a tisztek elé egy vaskos borítékot.*

- Szóval amíg maguk szemezgetnek a parancsok között, addig én összeszedem az egységemet és haladéktalanul elindulok hogy felzárkózzak a frontvonalra. Ha értelmi képességeiket nem haladja meg az üzenet elolvasása, akkor ma éjfélkor várom az utánpótlást a külvárosnál. A fő csapásirány a menteni kívánt egységek tartózkodási helye. A nyomást a centrumra és a jobb szárnyra mérjék. Köszönöm az együttműködést.

*Lenézően végigméri a két századost, aztán az altisztjével együtt kiviharzik a parancsnoki állásból. Távozta közben halványan még elhangzanak olyan szavak, hogy "gestapos disznó, impotens seggfej" és hasonló minősítő jelzők mindazokra akik felhúzták a hadnagy idegeit. Ezután egyből a gránátosok szállása felé indul, hogy felmérje az egység állapotát.*

[Sors]

Thomas Meyer:


Thomas kilépett az ajtón, a felekelõ nap elsõ sugarai egy pillanatra elvakítottak, de nem zavartatva magát utat tört magának a táboron át, ahol általános izgatottság lett urrá az éjjeli/hajnali események után. A pletykálkodás a fegyelmezett német seregben is szárnyra kapott és ez a rossz szokás könnyen bajt eredményezhet. Thomas is fültanúja lehetett egy két képtelen elképzelésnek, mint például, hogy szovjet egységek már megszállták Varsót vagy hogy a lengyelek új fegyvereket akartak ellenük bevetni és közbe jött valami. A tiszt még szemezgethetett volna a nagyobbnál nagyobb marhaságok közül, de mérge még nem zsállt el teljesen, így nem volt hajlandó foglalkozni az ostoba csõcselékkel és azok gyermeteg fantazmagóriáikkal...

Pár perces séta után eljutott az õ felügyelete alá tartozó eységekhez. Ideje rendet tenni ebben a nyomorult koszfészekben, gondolta magában és máris intézkedni kezdett az egységei körében...

[Thomas Meyer]

Thomas Meyer

*Kijőve a parancsnoki állásból elindul vissza a parkoló páncélkocsik felé. A wehrmacht katonák szóbeszédei csak mégjobban felkorbácsolják a hangulatát. Feláll egy lőszeres ládára, előveszi a pisztolyát és a levegőbe lő egyet. Megvárja amíg minden katona rá figyel és elrakja a pisztolyt. Hangosan, indulatosan kezd bele mondandójába.*

- Na idefigyeljen mindenki! Ez itt a Német hadsereg! A hányinger kerülget, amikor a nevetséges kis fantáziálgatásaikat hallgatom. Az elmúlt hetekben megmutattuk, hogy ha kell, akkor a sátánt is visszarugdaljuk a pokolba. Nem foglalták el Varsót az oroszok, nincsen semmilyen lengyel csodafegyver. Semmi sem változott az elmúlt hetekhez képest. Egy megvert hadsereg vonult vissza az utolsó bástyái mögé. Még nem törtek meg, de az sem tart már sokáig. Szóval húzzák ki magukat, legyenek büszkék arra, hogy a világ legjobb, legerősebb hadseregében harcolhatnak a hazájukért, és ahelyett, hogy itt rinyálnak, fogják meg a fegyvereiket és söpörjék el azt a nevetséges ellenállást, amit a lengyelek még fel tudnak mutatni. Mindenki készüljön, mert nemsokára lerohanjuk Varsót és senki sem tud majd minket megállítani.

*Vár még pár pillanatot, aztán leszáll a ládáról és tovább viharzik a páncélosok felé. Odaérve egyből Fritz páncélosához siet és bedörömböl. Amikor altisztje kidugja a fejét, felnéz a parancsnoki toronyba és kiadja az utasításokat.*

- Jürgen, Készítsd a járműveket. Egy óra múlva legyetek teljes harci díszben az északi úton. Megyünk és szétrúgjuk a lengyelek seggét. A többi utasítást majd felvonulás közben megkapod.

*Azzal választ sem várva tovább siet. A falu másik végébe a gránátosokat befogadó parasztházakba megy. Belépve a rádióantennát viselő házba egyből észreveszi Haldert és Scherzingert is. Odalép közéjük.*

- Otto, készítsd az embereket. Varsóba megyünk. Mi leszünk a centrális támadás csúcsa. Azt akarom, hogy éjszakára már az emeletes házak közt legyünk és hogy kiépíthessük az előretolt állásokat. Szóval egy óra múlva az északi úton legyetek hernyótalpastól, mindenestől. Hans, téged arra kérnélek, hogy segíts Jungnak a támogatás beszerzésében és kérj 3 óra múlvára légitámadást a 7-es szektor északi részére. Amúgy Krallék megjöttek már?

*Scherzinger nem is vár tovább, elsiet a katonáit összeszedni, Halder pedig válaszol.*

- Értem Uram. Krall már úton van, veszteséget szerencsére nem szenvedtek.
- Na ez Strass szerencséje. Rádiózz nekik is, hogy jöjjenek az északi útra egy óra múlva. Majd a gránátosok feltöltik őket. Ja és szólj még Gartnernek, hogy Jungtól kérjen minél több repeszlövedéket és gránátlövedéket. Nagy szükségünk lesz rá. Gartner irányítsa a Kruppokat és ők is legyenek ott az indulásra. Ennyi egyenlőre. Legyél rádióközelben. Majd még jelentkezem.

*Azzal megint választ sem várva elrohan, most a saját járműveit keresni. A falu északnyugati oldalán találja meg a maradék péncélkocsit, köztük a saját parancsnoki járművét is. Gondolkozás nélkül felkapaszkodik rá beugrik az SdKfz belsejébe.*

- Üdv fiúk. Izzítsátok a motorokat. Csatába indulunk. Ha valami nincs mg meg, akkor gyorsan intézzétek el. Nem akarok Varsóban ledögleni. Karl, rádiózd össze a többieket, aztán ha kész akkor indulhatunk az északi bekötő útra a találkozási pontra.

*Ledobja magát a bőr ülésbe és a saját rádióját kezdi bütykölni. Behozza magának a törzs frekvenciáját és leadja az adását.*

- A Nehézfelderítő részleg egy óra múlva az északi bekötőútról elindul. Három óra múlva légitámogatás jön a 7-es szektor északi részére, utána indulunk és a szektort délkeleti irányból támadjuk majd. Az utánpótlást a mi csapásvonalunkra küldjék és védjék majd a jobb szárnyunkat. Mi előre nyomulunk a 184-es stratégiai pontig és ott védelemre fogunk berendezkedni. Kora estére szeretném, ha a Wehrmacht is ott nyüzsögne. Adás vége.

*Leteszi a rádiómikrofont és a térképei fölé görnyed. Távolságokat méreget és stratégiailag fontos lehetséges lengyel állásokat keres. Nincsenek illúziói. Tudja, hogy sarokba szorított patkányok ellen kell harcolniuk és ez a legveszélyesebb, de azt is tudja, hogy az ő oldalukon áll a kiképzés, a technika, és a győzelembe vetett hit. Ráadásul már nem ez lesz az első kemény csatájuk sem. Bár még csak pár hete hadakoznak, mégis sok véres küzdelmen vannak túl. Egyik katonája sem ijed meg az árnyékától és odaadóan, de nem öngyilkos módon fognak küzdeni. Elmerül a térképébe és próbálja kiválasztani azt az ösvényt, amit a kertvároson keresztül be kell járniuk, hogy folyosót nyissanak a Wehrmacht gyaloghadosztályának.*

[Urlich Zimmerman]

Urlich szorványosan lődözgetett a lengyelek felé, hogy itt vannak még és ne jöjjenek a lengyelek, ha kedves az életük. Majd egy buzgó mócsing szavaira lett figyelmes és fedezékbe húzódott. Addig Linke csapata figyelt és osztotta az áldást.
Ahogy megnézte társát, magában visszaszívta a buzgó mócsingot... ugyanolyan közkatona lehet, mint Urlich... és jófejnek tűnik. Elvigyorodott hát és a zieg heilre így felelt.
- Nyugi van haver, a sieg heilt hagyd meg Adolfnak... majd feldugdossuk a seggébe a mutatóujját és ott fogja üvölteni magának, hogy sieg heil... - köpött egyet mérgesen Urlich. Nem szereti már most a náci rendszert.
- Azon vagyok. Eddig álruhában irtottam őket.
- Kiket hoztam? én jöttem a csapatommal, de ők visszafordultak, akkor megöltem pár lengyelt, akik erőszakosak voltak, majd belefutottam egy térbe, mi hemzsegett a lengyel erőktől és besuvasztottak egy kommandós csapatba. Utána jöttem ide és belebotlottam Thomas Linke csapatába, akik járőröztek. Amint láthatod, elvannak látva rendesen. Kettő Schmeisser (mp 40) és kettő kar98k, valamint csomó gránát. Kibírjuk. Szóval mond a terved - figyeli és hallgatja a srácot. Végig hallgatta a javaslatot és bólintott.
- Rendben... és Linke és csapata? Ők mit csináljanak? - aztán, ha ezt a kérdést lerendezték, oda lapult a teherautó oldalához és felkészült. Újra tárazott fegyverében és célra tartva várta a folytatást.

[Varg Vikernes]

Dél körül 3 Messerschmith Bf-110 gép jelent meg az égen. A német felségjel megnyugtatta a gépeket nézőket, németek jöttek ide. Pár kör a tábor felett, és a gépek leszálltak.
A három ember aki kiszáll a gépből, nagyon megdöbbenti a kiváncsiskodókat. Három tejfeles szájút küld nekik A Luftwaffe?
Néhány szót beszélnek egymással, azután elindulnak a tömeg felé. Egy katona előveszi pisztolyát, de a mellette álló leinti.
Az Altiszt aki a legelső gépet vezette, most odalép hozzá.
-Vezessen az ezredeshez, vagy aki itt mindent irányít.-Veti oda Varg, erre a katona elteszi a fegyverét, és összecsapja a bokáit,..
//Sors, remélem ez jó lesz kezdésnek//