Varsó ostroma //Kaland//

[Sors]

//Nos, amire oly sokan vártatok, most végre elkezdődik. Lengyelország utolsó védőbástyáját a wehrmacht és Waffen SS egy végső ostrom alá vette, hogy a Führer szájíze szerint, bekebelezzék Lengyelországot, elindítva ezzel egy több éven át tartó rémálmot. Remélem mindenki élvezni fogja a kalandot. Most pedig egy-két szabály-szerűséget írnék le, ami a kaland során érvényes lesz...


- A kalandot az eddigi szokásokkal ellentétben nem egy, hanem két mesélő fogja vezetni (ha idővel csatlakozna még valaki, akkor természetesen még több mesélő lesz). A kalandot Én, vagyis SORS illetve KIRÁLYTIGRIS fogja mesélni.

- A mesélés során egy érdekes módszert fogunk tesztelni/alkalmazni. Ez a következőből áll: A sok játékosra hivatkozva, minden körben felosztjuk egymás között, mi mesélők, hogy ki kinek reagál az adott körben. A következő körben, pedig cserélgetjük a játékosokat, így nem fog ellaposodni a játék, mert a mesélő ne a saját akaratát viszi végig. Egy példa: Az első körben mesélek például Karl Kruegger-nek és Thomas Meyernek, míg Királytigris Jens Zuchmannak és Schiller von Fokkernek. A következő körben pont fordítva, majd én mesélek Fokkernek és Meyernek és ez így folytatódik végig, csak sokkal több JK-val. Minden kör végén le fogjuk írni, hogy a következő körben ki kinek fog reagálni, erre figyeljetek.

- Mivel ez egy nagyon nagy szabású kaland, kérnék mindenkit, hogy a színvonalra különösen ügyeljetek, ez kimerül mind a helyesírási hibák minimálisra csökkentésén át, az igényes játékig.

- Ha valaki több karakterrel is játszani fog, fontos alapszabály, hogy a saját karakterek NEM találkozhatnak, ez az úgynevezett "multizás".

- Mielőtt mindenki írna egy kezdő hsz-t, azelőtt az adatlapjához írjon egy bővítést, hogy mi történt eddig a karakterével. Ez kötelező, aki nem teszi meg, annak nem reagálunk.

- Aki jelenleg még kalandban van, az fejezze be előbb és csak utána reagáljon ide.

- Ez a kaland kiugróan nagy lehetőség arra, hogy mind szintet, mind rangot lépjen valaki, valaki ki fogja használni, valaki nem. Csak rajtatok áll. Ha igényesen játszotok, az elősegíti mindezt.

- Bármi panasz van, a mesélőknek jelezzétek, ne terheljétek a topicot az OFF üzenetekkel, hacsak nem létfontosságú.


A jelentkezők listája //Ha valakit kihagytam volna, jelezze nálam vagy Királytigrisnél.//

- Thomas Meyer
- Jürgen Fritz
- Karl Kruegger
- Jens Zuchmann
- Schiller von Fokker
- Urlich Zimmerman
- Hans Fellschmudt
- Michäel Schneider
- Hans Jürgenhoff (?)
- Jake Wolf


Ezek után csak annyit mondok, játékra fel //

[Királytigris]

Üdvözletem, katonák!

Ezúton szeretnék én is mindenkit köszönteni az ostromban. Mint láthatjátok, ez egy nagyszabású kaland lesz (sztem az oldal történetének eddigi legnagyobb kalandja). Remélem, élvezni fogjátok. Igyekezzetek minél több kreativitást vinni a reagokba, illetve ne csak pár sorral intézzétek el a hsz-eiteket. Természetesen én is, mint minden mesélõ, moderátor, ország moderátor, nagyon finnyás vagyok a helyesírással kapcsolatban. Sors és én, igyekszünk a legtöbb tudásunkat bevetni, hogy minél színesebb és változatosabb legyen a játék - erre lett kitalálva a "rotációs rendszer", ami színvonalasabbá teszi majd a játékot! Mindenkinek jó játékot kívánok!

Der König

[Karl Kruegger]

//Üdvözletem mindenkinek! //

Karl és egységei 1 teljes napon át menetelt. Maguk mögött hagyták a földig rombolt Plock városát, ahol a nagy ütközet elõtt több társuk is otthagyta a fogát. Karl tudta, hogy minden egyes német életéért legalább 10 lengyelnek kell felelnie - ezt sulykolták bele annak idején a kiképzõi. Páncélosának lövegtornyából szétnézett a vidéken. "De szép is volna ez az ország, ha már a mienk lenne." A nap lassan a látóhatárhoz ért, vörös színe átfestette az égboltot. Enyhe szél fújt, ami kifejezetten jót tett Karlnak. Egy órai menetelés után megérkeztek Varsó alá. A hatalmas német tábor feketéllett a város alatti nagy völgyben. "Gyönyörû látvány...!" - gondolta, s közben nyugodtan jártatta végig tekintetét a feketén csillogó páncélosokon. Aztán menetelõ embereoire nézett, akik - mikor megpillantották övéiket - örömujjongásban törtek ki. Örültek, de lelkük mélyén tudták: lehet, hogy másnapra már az örök vadászmezõkön fognak pihenni. Németország felemelkedése a legfontosabb. A menet beért a táborba. Az egységeket szétszedték, volt, akik más alakulatokba lettek beosztva, voltak akik szerencsésebbek voltak, és egymás mellett maradtak. Karl az éjszaka további részét lakókocsijában töltötte. Levelet írt szeretteinek. Természetesen az éjjeli szekrényen a családi fénykép mellett egész éjjel égett a gyertya. Karl tudta: most nagy esély van arra, hogy elõléptessék. Megfogadta, hogy minden tudását és hidegvérét latba fogja vetni ahhoz, hogy felettesei felfigyeljenek rá. "Hidegvér....! Ez a legfontosabb...!" - 10 percen belül elnyomta az álom....

[Urlich Zimmerman]

Urlich a napokban hátra lett küldve, hogy kipihenje magát. Elhúzott szájjal tisztelegve vette tudomásul a parancsot. Tudta ez mit jelent. Egy fenét azért küldik pihenni, mert a német hadsereg jobb belátásra tért és rájött, hogy a katonáknak pihenésre is szükség van... nem, ez kérem szépen egyetlen egy nagy dolgot jelenthet: hogy a napokban megkezdődik egy nagyszabású hadművelet, melybe minden épkézláb katonát befognak vetni és jobb, ha ezek a katonák frissek, üdék. Persze némelyik biztos egyéb ütközetből érkezik az ostromhoz, de hát ez érthető, az élet nem áll meg egy nagyobb összecsapás előtt, hogy az egész Wermacht pihenten zúduljon rá az aljanépre.
Untermensch.
Urlich szemében ez semmit se mond, jelent, mert ő magasról tesz az egészre. Neki csak az untermenschek bizony újabb kemény megpróbáltatást jelent, főleg azon téren, hogy képes-e dacolni az árral és életét meg tudja-e tartani. Ő pedig nagyon ragaszkodik az életéhez, bizony.
Bólintott magának, ahogy menetelt az út szélén és figyelte az elszáguldó járműveket. Később már annyian lettek, hogy még a teherautók, dzsipek, tankok mindenféle fajtája is belassult. Némelyik társa szóba is elegyedett a járgányok sofőrjeivel.
Szép kis társaság és jó vegyes! Persze a kis az nagy idézőjelben. "kis". Mer ez akkora haderő, hogy ő az ellenség helyében inkább mindent eldobna és elfutna valami biztonságos helyre. Örül, hogy német. Kitudja mi lesz a vége ennek a világháborúskodásinak, az is lehet, hogy a végén ők isszák meg az egész levét, de ismerve a Führer "Világ uralomra törünk!" tervét megeshet majd, hogy Németország fog a világ tetején állni. Majd eldől.
Vigyázz Varsó, megérkeztek a németek!

[Hans Fellschmudt]

//Csatlakozom Karlhoz. Üdv emberek, jó játékot! //


Hans Krakkóból érkezett. Krakkóban bizony a Birodalom hasznára végzett értékesítési akciót, melyben egy halom kincsre leltek rá. Meg pár zsidóra, kik le akarták nyúlni a csillogó holmit. Na mindegy, most már ezektől is megszabadultak. Hans, mint Gestapo hadnagy, gyorsan induláskor szerzett magának egy dzsipet és beült, majd azzal hajtott Varsó felé.
Varsó, Varsó. Mi lesz ott? Mármint számára mit tartogat az a város? Meddig fog ott dolgozni? Úgy véli erre a válasz az, hogy a következő támadásig. Az az érzése, hogy ő majd bejárja egész Európát. Elmosolyodik. Szép városokkal büszkélkedhet Európa, de legszebb Németország! Éljen a Harmadik Birodalom és a Führer!
Ellentmondást nem tűrően nyomta a gázpedált, időben és az elsők közt akart odaérni. Remélte, hogy majd biztonságos távolságból, de mégis egész közel végig szemlélheti az ostromot és esetleg már az ostrom ideje alatt jut számára némi ínyenc falat. Ergo lelőhet pár zsidót, vagy hasonló. Lugerrel fejbe lövős kivégzés, nyami. Jó is lesz az. Ha azonban a Sors számára mást tartogat, ő rábólint és bátran várja végzetét. Ami biztosan nem Varsóban csap le rá. Ellenben az ostrom után úgy gondolja, hogy majd megint mehet elkobozni értékes holmikat Varsó polgáraitól és egyben megkezdhetik a zsidók módszeres kisöprését a városból. Érts: deportálását. Hehh, mennyi plusz munka ez! Viszont a Führer akarata és szent ezért!
Így elmélkedve hajtott a város felé.
Mikor odaért, leparkolt a gyülekező csapatoknál és elfoglalta szállását, majd várt.

[Sors]

//Mivel a többiek "kicsit" késnek, ezért közkívánatra elkezdem a mesélést. Az első körben KARL KRUEGGERNEK szól a hsz-em, értelemszerűen König fog mesélni az első körben Hansnak és Urlichnak. Sok sikert mind a játékosoknak, mind a kollégának //


Karl Kruegger:


Már mindenki tudta, az utolsó valamire való ellenállás itt van, Varsóban. Senki nem tudta megtippelni hányan lehetnek a védők, de az biztos, hogy rengeteg civil van a városban, akik nem könnyítik meg a német egységek dolgát. Varsó lényegében teljes blokád alá lett vonva, gyűrűbe zárták a németek és minden bizonnyal csak órák kérdése hogy a blitzkrieg mikor éri el Varsót is. Közben beesteledett. A várostól minden egység 500 méterre volt. Légitámadástól nem kellett tartani, a Luftwaffe jóvoltából már Krakkónál gondoskodtak mindenről a németek.

Az őrjárat viszont nem maradhatott el. A Plockból érkező német egységek a város nyugati határáért feleltek, ahol sokak szerint a legnagyobb lesz az ellenállás, mivel az van a legközelebb a német határhoz. Észak-nyugaton a gdanksi egységek, míg dél-nyugaton a lódzi csapatok lesznek a segítségükre. Minden adott volt a nagy győzelemhez, akkor amikor már majd két hete háborúban állt Németország a lengyelekkel. Az első őrjáratba egy szakaszvezetőt osztottak be, Karl ismerte, igaz, csak látásból. Az ő feladata volt egy 10-12 fős csapatot toborozni az éjszakai őrségre. Karl is bekerült, talán halották sikeres részvételét Plock városában.

Úgy tűnt, az itteni események előbb elérték Karlt mint az gondolta előzetesen...

[Schiller von Fokker]

Schiiler kicsit elkomorodott a sikertelen akció után, és sajnálta, hogy nem tudta előbb figyelmeztetni társait a veszélyre. De ahova most tart, az egy új harc lesz, egy új városban, új társakkal. Szerencsére Újdonsült barátja is vele tart Varsó ostromához. A teherautó lassan döcögött a város alá, a napfény megcsillant az ott állomásozó hatalmas seregen. Rengeteg katona, sátor teherautó, tank, és valahol a tömegben nemsokára ő is ott lesz. Miközben a fémmonstrumokat csodálta, elhúzott fölötte egy sereg Stuka, amik árnyékba borították a teherautót, amin utazott. Schiller, ahogy észrevette a repülőgépeket egy kicsit nyugodtabb lett. Mosolyogva gondolt a képeken látott elavult lengyel gépekre, a P11-esre, vagy a PZL 37-esre.
Nagyon vágyott már a harcra, arra, hogy akár vérét onthassa Németországért, a Führerért.
Egy valamitől félt csak. Mivel ő gyalogos katona volt, még azok az ócska 7TP tankok is veszélyesek lehetnek rá. Szívesebben ült volna ő is egy Stukában, vagy legalább egy tankban, de neki ezt adta az élet, és ő így fogja segíteni hazáját, szabadon, fegyverrel a kezében.

[Thomas Meyer]

// Üdv mindenkinek. A játékra végre készen állok. Mindenkitől bocsánat a késésért, de elég rázós hetem volt melóhelyen. Várom a parancsot, az egységem készen áll. //



*A nyári hőségben szinte vibrál az egész vidék. A lengyel úthálózat kiépítetlensége miatt mindenfelé száll a por, ahogy a hosszú konvolyok a főváros felé haladnak. Néha az orráig sem lát az ember. Az út mentén kilőtt járművek, félretolt lövegmozdonyok, halott lengyel katonák és lótetemek. Nem túl szívderítő látvány, viszont jelzi a német fölényt. Mindenki érzi, hogy nemsokára vége a Lengyelországért vívott háborúnak. Sokan már előre tekintenek. Valaki fél a nyugatiak támadásától, de a legtöbben elszánt hittel vallják, hogy Franciaország is ugyanilyen gyorsan fog elesni. Régi emlékek jönnek elő. Az első világháború rémképei. Ami biztos, hogy mindenkiben fellángolnak az érzelmek. Az új birodalom német katonái előtt ezekben a percekben csak a győzelem képe lebeg. Legyőzhetetlennek hiszik magukat és méltán büszkék teljesítményükre. Ez a magabiztosság jellemzi az SS katonákat is, de talán náluk ez még fokozottabb. Varsó karnyújtásnyira, de még nem megtörve. Ezt Meyer hadnagy is tudja. A lengyelek bár nagy hátrányban voltak a támadás első percétől, de fanatizmusuk, szabadság iránti vágyuk veszedelmessé tette őket. Minden német katonának be kellett látnia, hogy méltó ellenféllel állnak szemben.

A Zündapp típusú motorkerékpár egyenletes zúgással süvített végig a végtelen földúton. A vezető már vagy három napja nem aludt, de fontos dolga volt. Még a támadás előestéjére az egységéhez kellett szállítania parancsnokát. Az oldalkocsiban ott ült felettese, a felderítő szakasz parancsnoka. Thomas Ludwig Meyer SS Untersturmführer. Lencsemintás nadrágot, lovaglócsizma helyett katonai bakancsot és tiszti zubbonyt viselt és tábori sapkát. A motor zúgás miatt is nehéz lett volna a kommunikáció, de amúgyis másfelé jártak a gondolatai. nehéz feladat előtt álltak. Jól megszokott dolguk helyett most egy városban kellett harcolniuk. A hadnagy tudta, hogy ez az átlagosnál is nagyobb véráldozattal jár, és azt is jól tudta, hogy ezt a fajta harcmodort nem nekik találták ki. Ez nem a felderítők, hanem a rohamosztagosok feladata. Elmélázva a sokasodó problémákon gyorsan tellt az idő és az út is. Nemsokára feltűnt előttük egy kisebb falu egy alacsonyabb hegyhát tetején. Pár percen belül oda is értek. A parasztházak sokasága között hangyabojként nyüzsögtek az emberek. Mindenfelé teherautók, és más szállító járművek vesztegeltek. A motoros kisebb fokozatba kapcsolt és lassítani kezdett. Kényelmesen megállt egy tábori csendőr mellett, aki miután felfedezte a hadnagyi rendfokozat jeleit és a kettős villámot, gyorsan félreállt. A motor begurult a faluba. A hadnagynak feltűnt az egyik ház mögött magasodó antennaerdő. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ott lehet a parancsnoki állás. Amint elérték a falu legmagasabb pontját, eléjük tárult a hegyhát mögötti kép. Szemük előtt a látóhatáron túl is ott feküdt Varsó. Nem lehetett nagyobb távolságra mint tíz kilóméterre. A falu főutcájának vége felé a cseresznyefák lombjai alatt észrevettek pár ismerős páncélkocsit. A motoros félreállt az út szélére. Meyer kipattant az oldalkocsiból és meg sem állt a nyolckerekűekig. Ott mikor észrevették, egyből tisztelegtek neki.*

- Mi a helyzet katonák? Hol van Halder főtörzs.

*Az egyik páncélos lövész leugrott a járműről és összecsapva a sarkait megállt a hadnagy előtt.*

- Uram! A főtörzsőrmester a falu északkeleti részén rendezi el éppen a páncélgránátosoknak a szállást.
- És Jung?
- Ő Uram a harcállásponton adja be éppen a kérelmet az utánpótlásunkra.
- Jól van katona. Már csak egy kérdés. Hol van Gartner.

*A hadnagy előre félt a választól, ez ki is ült az arcára. A szakaszvezető is észrevette ezt és nyelt egyet, mielőtt válaszolt.*

- Uram, a motorkerékpárosok egy Wehrmacht különítménnyel a város határába mentek információkat szerezni.

*Meyer arcán megremegett egy izom, aztán sóhajtott egyet.*

- Kinek a parancsára?
- Uram, úgy vélem, hogy Strass százados parancsa volt. A rohamosztagosok parancsnoka. Ő itt most a faluban a rangidős. Az ezredes visszarepült a vezérkarhoz.

*Meyer tudta, hogy erről nem a szakaszvezető tehet, így nem is rajta töltötte ki dühét. Mindig rühellte, hogyha a Wehrmacht golyófogónak használja az elitet. Márpedig Strass híres volt erről. Nadborynál is miatta kerültek nehéz helyzetbe. Próbált enyhe arckifejezést felvenni.*

- Jól van Kranz. Köszönöm az információt. Lenne egy feladatom a maga számára.
- Igen, Uram?
- Menjen el Halderért és monda meg, hogy megjöttem. Gyűjtse össze az altiszteket, hogy majd a gránátosok szállásán megbeszélést tartunk nyolc nulla-nullakor.

*Miután a szakaszvezető tisztelgett és elviharzott, Meyer visszafordult a motoroshoz. Megveregette a vállát és rámosolygott.*

- Figyelj rám Ebel. Tudom, hogy fáradt vagy, de van számodra még egy feladatom. Tudd meg, hogy Gartner raját merre küldték ki, és keresd meg őket. Mondd meg neki, hogy bármi is a parancs, forduljon vissza és irány a kiindulóállás, vagyis ez a falu.

*A motoros biccentett egyet, aztán felbőgött és kilőtt a Zündapp a járművek közül. A hadnagy sóhajtott mégegy nagyot és az antennaerdő felé nézett ismét. Nem kívánta a konfliktust, de el sem kerülhette. Magabiztos léptekkel indult el az épület felé, amiben a harcálláspontot vélte felfedezni.*

[Jens Zuchman]

//Üdvözletem mindenkinek!!! Sok szerencsét!

A tankok a teherautók mögött haladtak. Jens egy Pz. 2-esben zötykölõdött. Nem igazán heverte ki még Danzig fáradalmait, de a kudarcba fulladt akciót sem. Szívesebben pihent volna valahol Németországban, de háború van. Amikor kitört a háború még nem volt ilyen komor a hangulata. De ez alatt az egy kis összecsapás alatt meg változott minden, ahogyan látta elhullani bajtársait. Bár õ itt viszonylagos biztonságban volt a gyenge lengyel harckocsik ellen, de azért félt egy kicsit. Nem látott ki túlságosan a tankból, de azért hallotta páncélosok dübörgését és a Stukák szörnyû üvöltését. Nem szívesen lett volna a védõk között. Aztán megérkeztek a táborba. Kiszálltak a tankokból friss levegõt szívni. Jens körbenézett és annyi német katonát talált, amennyit még sohasem látott. Újdonsült barátját, Schiller von Fokkert kereste. De nem nagy eredménnyel. Leült a tank orrára és várta a parancsot.

[Királytigris]

//Üdv emberek! Ma is melóztam. Nem volt egyszerû, de itt vagyok. Nos, akkor megkezdem.//

Ulrich Zimmermann:

"Zimmermann! Ulrich Zimmermann! Zimmermannt keresem! Emberek! Ismeri valaki? Sürgõs üzenetem van számára!" - Ulrich ezeket a szavakat vette ki a sátra elõtti nagy tömegbõl. Valaki felvilágosíthatta az illetõt, mivel másodpercekkel késõbb egy tábori futár lépett be a két sátorlapot széthúzva: "Te vagy Ulrich Zimmermann? Van egy üzenetem a számodra." - Ulrich elhúzta a száját és rövidet biccentett. "Azonnal Schmidt alezredesnél kell lenned. Teljes menetfelszerelésben. A nyugati szektor parancsnokságán fogod megtalálni. Többet nem tudok, most sietnem kell. Van még pár név a listámon." - azzal sietve távozott. Ulrich gépiesen pakolni kezdett. Gondolatai össze-vissza kavarogtak a fejében. Fél óra múlva már az alezredes sátra elõtt állt vigyázzban néhány társával egyetemben. Az alezredes nem volt túl magas, szõke haját hátranyalva hordta. "Maguk azért vannak itt, mert a legjobb teljesítményt nyújtották az elõzõ csaták során. Feletteseik mind kitûnõ minõsítést adtak. Eme kis csoport lesz az egyik a speciális egységeink közül, akik elsõként fognak belekóstolni Varsóba. Feladatuk, hogy megelõzõ csapást mérjenek a nyugati külvárosi részekre. hatástalanítsák a géppuskafészkeket és kiiktassák az ellenállókat. Védelmi állásokat készítenek és várják, míg a hadtest benyomul a városrészbe. Kérdések?" - Kérdõn nézett a katonákra.


Hans Fellschmudt:

Hans a sátrában pihent. Amikor végigment a táboron a kijelölt szálláshelyét keresve, többen is nemtetszésüket fejezték ki iránta. "Gestapo....hm....nem tudják, valójában mit is jelent ez a kifejezés....sok tudatlan." - gondolta. Éppen a Krakkói értékmentés könyvelését nézegette. 320 kg aranyrúdban, további 450 kg arany értéktárgyakban, 600 kg ezüst, értékpapírok, részvények, stb. "Szép kis summa lesz, ha értékesítjük." - Miközben a gondolataival játszott, valaki megzavarta. Egy nyúlánk alak lépett sátrába. Vékony, szikár testalkata volt és rendkívül mocskos gyakorló egyenruhát viselt. Wehrmachtos egyenruha volt. "Elnézését kell kérnem, Herr Fellschmudt....igaz, ez a neve? Amennyiben igen, akkor már sokat hallottam Önrõl. Õszinte csodálója vagyok. Kérem, ne zavarja meg az egyenruhám, hm....ez ugyanis csak álca." - Belsõ zsebéhez nyúlt és elõvette az igazolványát. Gestapo-s igazolvány volt. Elmosolyodott. "Tudja, nem mindenhol szeretik a Gestapot. Viszont muszáj mindenhol ott lennünk. Gondolom, érti, mirõl beszélek...Az én/mi feladatunk lesz, hogy kiszûrjük és likvidáljuk a táborban lévõ, illetve az ostromban elfoglalt városrészekben lévõ, hogy is mondjam....szóval....nem kívánatos elemeket. Legyen az áruló, kém, zsidó, egyéb. Van nálam egy fentrõl lévõ parancs is erre vonatkozóan. Ön lesz a felettesem. Szóval, hol is kezdjük?" - kérdõn nézett Hansra...

//Egyenlõre részemrõl ennyi, most ti jöttök! //

[Urlich Zimmerman]

- Zimmermann! Ulrich Zimmermann! Zimmermannt keresem! Emberek! Ismeri valaki? Sürgõs üzenetem van számára! – hangzott el. Urlich unottan mászott elő sátrából és oda vetette.
- Itt vagyok, mi kéne fiam?
- Te vagy Urlich Zimmermann? Van egy üzenetem a számodra. - Ulrich elhúzta a száját és rövidet biccentett. Azonnal Schmidt alezredesnél kell lenned. Teljes menetfelszerelésben. A nyugati szektor parancsnokságán fogod megtalálni. Többet nem tudok, most sietnem kell. Van még pár név a listámon. - azzal sietve távozott.
Egy üzenet? Már megint mehetnek.
- Fiúk, pakolás! Az alezredes bácsi vár – vigyorgott Urlich, majd felöltözött és fejébe nyomva sisakját felvette fegyverét. – Na, gyerünk – elindultak, a táboron át sietve haladtak, majd kis idő múlva megérkeztek a nyugati részhez, ahol már valóban várták őket.
- Maguk azért vannak itt, mert a legjobb teljesítményt nyújtották az elõzõ csaták során. Feletteseik mind kitûnõ minõsítést adtak. Eme kis csoport lesz az egyik a speciális egységeink közül, akik elsõként fognak belekóstolni Varsóba. Feladatuk, hogy megelõzõ csapást mérjenek a nyugati külvárosi részekre. hatástalanítsák a géppuskafészkeket és kiiktassák az ellenállókat. Védelmi állásokat készítenek és várják, míg a hadtest benyomul a városrészbe. Kérdések? - Kérdõn nézett a katonákra.
Urlich sóhajtott, ahogy a szavakat hallotta. Társaira nézett, ők reá és mindegyikük tekintetében ugyanaz volt olvasható: ez is egy őrült fritz, aki a vaskeresztjére áhítozik, meg a tábornoki rangra.
- Nincs – felelte Urlich. – Mehetünk, uram? – kérdezte, majd, ha megkapta az engedélyt, akkor a srácokkal elindult a tervnek megfelelően be a városba.

[Hans Fellschmudt]

Mikor megérkezett, kissé undorodva figyelte a táborban zajló életet. Higénia szinte semmi, rendetlenség bőven akad, fegyelmetlen katonák ezreivel találkozott. Ha parancsot kaptak az akcióra, indultak, de egyébként meg a táborban lebzseltek és unatkoztak. A Führer nem ilyennek képzelte el a Harmadik Birodalom dicső hadseregét! Még jó, hogy a szeretett Führerük nem látja ezt személyesen, mert a szíve is belesajdulna. Nos, majd ő rendet tesz… ha ideje engedi. Bár gyaloglás közben látta a megannyi arcon a gyűlölet és megvetés jeleit. Nem jó jel, de majd megtanulják tisztelni a Gestapót is. Ő szintén gondoskodik erről. Elhaladt jó pár sátor mellett, mire megtalálta a sajátját. Sátrakban lakni. Ahelyett, hogy neki és embereinek, valamint a vezérkarnak kivennének egy szép luxus házat. Ha Varsóban az ostrom alatt talál ilyet, akkor azon lesz, hogy megvédje a tüzérségtől és eltulajdonítja magának.
Belépve tényleg sima, egyszerű sátor fogadta, ami még jobban elkedvetlenítette. Hadnagy létére… nah, de nézd csak! Mi az ott? Egy papír várta. Elmosolyodott. A Krakkóban lévő értékmentesítési akció végeredménye, statisztikák. Remek! Lássuk. „320 kg aranyrúdban, további 450 kg arany értéktárgyakban, 600 kg ezüst, értékpapírok, részvények, stb. Szép kis summa lesz, ha értékesítjük.” Örült, hogy sikerrel zárult az akció. Ekkor megzavarták. Vékony, szikár testalkatú katona lépett be hozzá rendkívül mocskos egyenruhában, ami wermachtos volt, de ez nem lepte meg. A tábor lakói jelentős része a Wermacht alatt szolgál.
- Elnézését kell kérnem, Herr Fellschmudt....igaz, ez a neve? Amennyiben igen, akkor már sokat hallottam Önrõl. Õszinte csodálója vagyok. Kérem, ne zavarja meg az egyenruhám, hm....ez ugyanis csak álca.
Micsoda? Most csak viccel… ám az elővett igazolvány alapján nem. Gestapo és nem látszott hamisítványnak.
- Már éppen le akartam hordani a mocskos ruhája miatt – vonta össze a szemöldökét Hans. – De ez esetben eltekintek a ruha állapotától. Azonban, ha a Gestapo ruháját meri mocskolni… - fenyegetőzött. – De gondolom Ön is tisztában van a következményekkel és úgy vélem, hogy esze ágában sincs a Gestapo ruháit bepiszkítani. Mellesleg ilyen gyorsan terjednek a hírek, és tényleg csodálóm lenne? – látszott Hanson, hogy máris jobb hangulatban van, derűsen mérte végig a fickót ismét.
- Tudja, nem mindenhol szeretik a Gestapót. Viszont muszáj mindenhol ott lennünk. Gondolom, érti, mirõl beszélek...Az én/mi feladatunk lesz, hogy kiszûrjük és likvidáljuk a táborban lévõ, illetve az ostromban elfoglalt városrészekben lévõ, hogy is mondjam....szóval....nem kívánatos elemeket. Legyen az áruló, kém, zsidó, egyéb. Van nálam egy fentrõl lévõ parancs is erre vonatkozóan. Ön lesz a felettesem. Szóval, hol is kezdjük?
Elképedt a küldetést hallva, majd talán a másik meglepetésére hangosan és jókedvűen felnevetett.
- Fiam, maga aztán igazán könnyű munkát adott számomra! – még mindig nevetett egy picit, de hamar abba hagyta és folytatta. – A nem kívánatos elemek. Persze, hogyne! Cseppet se féljen, a tábor itt holnapra olyan tiszta lesz, hogy maga is meg fog lepődni! – vigyorgott a férfi ismét, aztán ördögi, gonosz vigyorra változott. – Tényleg minden szükséges holmi meg van a küldetéshez? Parancsot had nézzem, ha megengedi. Nem akarok beesni abba a hibába, hogy esetleg hamisították, vagy netán valahogy az ellenség volt olyan ravasz és tudott egy ilyen parancsot elállítani. Nem élném túl azt a szégyent és saját szakállamra eszem ágában sincs tisztogatásba kezdeni. Mellesleg látta, hogy mennyi a fegyelemsértő a táborban, meg a mocskos disznó? Élvezet lesz ez a munka. Hány embert kapok még magán kívül? És remélem nekem nem, kell ilyen mocsokba bújni, mint magának – nézett a fickóra ismét szörnyülködve.

[Sors]

Jens Zuchman és Schiller von Fokker:

Mint a gdanksi egységek, õk is a város észak-nyugati rszén vertek tábort. A páncélosok kicsit távolabb, az elsõ sort a gyalogosok képviselték. Mindenki tudta, hogy holnap korán reggel indul a támadás, hacsak...

És itt jött képbe Jens és Schiller. Az észak-nyugati egységek parancsnoka kitalálta, egy próbát megér alapon, induljon el egy kisebb különítmény a városba fehér zászlóval, hogy a varsói védõk fegyverletételérõl tárgyaljanak...Két páncélost jelöltek ki és 8 fõt, köztük egy századot, egy bizonyos Markus Steinberg-et. A két páncélos afféle elrettentés céljából kellett, a németek tudták jól, hogy az idõ nekik dolgozik, de ha elkezdik a lélektani hadviselést, talán elõbb célba érnek, mint azt hinné a világon bárki...

Jens és személyzete képviselte az egyik tankot ebben a béketárgyalásban. Emellett Schiller és Gaenas is ott volt a nyolc fõben, amolyan támogató lövész szerepet betöltve, ha esetleg valami gond lenne... A hírt egy záslós vitte a sátrukhoz, szerencsére egyikük sem aludt.

- Schiller von Fokker/Jens Zuchman! Ön is kiválasztott lett egy másfél óra múlva induló akcióban. Jelentkezzen 20 percen belül a parancsnoki sátorban!

Azzal a hírnök elviharzott...


Thomas Meyer:


A hadnagy és egységei a város északi részén szálltak meg. Thomas épp a parancsnoki támaszpont felé vette az irányt, ahol remélhetõleg már a teljes tisztikar jelen volt. Ideje volt elbeszélgetni velük, különösen a wehrmacht képviselõivel, akik úgy hazsnálták a hadsereg krémjét, mint valami közönséges katonát...

Thomas erõsen gondolkodott. Nem akart konfrontálódni senkivel, de tudta, hogy a befolyását az egységei felett meg kell õriznie, különben pár idióta miatt nagy veszteségek érhetik csapatát, ami katonai karrierjét nézve nem túl hízelgõ. Beért az épületbe. A jól megvilágított, tágas szobában ott ült mindenki, aki számított. Mindenki a díszegyenruhában, páran egymással diskuráltak, amikor is megérkeztek az utolsó személyek is, hogy megkezdõdjön a hadi tanács, ami a város északi részét illeti...


Urlich Zimmermann:

Walter Meyer Fritz fõtörzsõrmester vezetésével indultak meg a német katonák a város déli részének. //ez itt egy apró korrigálás az elõzõ posthoz képest, késõbb leírom// Még éjszaka volt, tehát az éj leple alatt könnyebben nyomulhattak elõre. A lengyelek nyilván sokan lehetnek a határokon, de idõvel kénytelenek lesznek a központba menekülni. Legalábbis mindenki ezt remélte.

4 perces guggoló elõre haladás után a százados egy nagyobb sziklacsoport mellett várt be mindenkit.

- Uraim! Azt hiszem nincs értelme, hogy ilyen sokan haldjunk együtt, még a végén kiszúrnak minket és akkor mindenkinek annyi. Ezek a tetves partizánok tehetségtelen földmûves parasztok, de a vak tyúk is talál szemet, ezért nem kockáztathatunk, hogy épp most lõjjenek pontosan. Három darab tizenötös csoportba fejlõdjünk fel, egymástól 40-50 méterre. Most úgy 100-120 méterre lehetünk a városhatártól, tehát hamarosan már csak lapos kúszásban haladhatunk. A kapcsolatot rádión tartjuk, senki nem lõhet, amíg arra nem adok engedélyt. Van kérdés???

Néhány mozgolódni kezdtek, de nem szólt senki... Urlich a századossl maradt, a középsõ csoportban. Folytatták az elõrenyomulást. Úgy 60 méterre a várostól még mindig nem láttak senkit. Kezdett mindenki aggódni, vagy nyugtalankodni. Ez valami csapda lehet, futott át sokak fején. Hiába volt a távcsõ, semmi nem lehetett látni a sötét miatt, ráadásul kivilágítva sem volt ez a rész. Folytatták hát az utat, már hason kúszva...


Hans Fellschmudt:


A parancs szerint Önnek fogunk jelenteni, illetve Ön ad utasításokat nekünk. rajtam kívül még 6 ember van beépítve a seregbe itt a nyugati részen. Emellett 3 emberünk van délen és 4 északon. Továbbá 1-1 ügynök észak-nyugaton, észak-keleten és dél-nyugaton. A kapcsolatot természetesen tartjuk. Északon, délen illetve itt nyugaton van egy-egy kirendelt vezetõ, ez esetben itt ÖN. A többi hely közös felügyelet alatt.

Ohhh... Majd elfelejtettem: Itt egy dokumentum, amiben benne van minden jelentés az eddigi munkánkról, illetve megtalálja a további vezetõk aktáját és egy titkos frekvenciát, amin keresztül a kapcsolatot tarthatják.

Nos, akkor várom a parancsát Uram.


//A Következõ kör:

Sors mesél:

- Karl Kruegger
- Hans Fellschmudt
- Jens Zuchmann
- Schiller von Fokker

Királytigris mesél:

- Thomas Meyer
- Urlich Zimmerman



Egy kis összegzés:

A város északi részén található Thomas Meyer és SS alakulata (amibe beletartozik Jürgen Fritz is), illetve kisebb wehrmacht egységek. Itt fog játszani még Jake Wolf is, mint az angol felmentõ egység egyik résztvevõje.)

Észak-nyugaton a gdanksi egységek, így Schiller von Fokker és Jens Zuchmann. Itt páncélos egységek és gyalogos egységek egyaránt megtalálhatók, igaz nem ez a fõ sereg, létszámban annál jóval kisebb.

Nyugaton van a fõsereg. Itt van Karl Kruegger és Michäel Schneider is. Az SS jelenléte természetes, akárcsak a wehrmachté és mivel ez a fõsereg, nem kell mondanom, hogy a legtöbb ember is itt van. Itt játszik még Hans Fellschmudt, a gestapot képviselve.

Délen a krakkói csapatok vannak, jelentõs erõt képviselve. itt játszik Urlich Zimmerman.

Ha idõvel jönnek szovjet játékosok, akkor õk keleten lesznek.

A további játékosok érkezése semmin nem változtat, õk is be lesznek sorolva valahova.

További jó játékot mindnekinek! //

[Hans Fellschmudt]

A parancs szerint Önnek fogunk jelenteni, illetve Ön ad utasításokat nekünk. rajtam kívül még 6 ember van beépítve a seregbe itt a nyugati részen. Emellett 3 emberünk van délen és 4 északon. Továbbá 1-1 ügynök észak-nyugaton, észak-keleten és dél-nyugaton. A kapcsolatot természetesen tartjuk. Északon, délen illetve itt nyugaton van egy-egy kirendelt vezetõ, ez esetben itt ÖN. A többi hely közös felügyelet alatt.

Ohhh... Majd elfelejtettem: Itt egy dokumentum, amiben benne van minden jelentés az eddigi munkánkról, illetve megtalálja a további vezetõk aktáját és egy titkos frekvenciát, amin keresztül a kapcsolatot tarthatják.

Nos, akkor várom a parancsát Uram.

- Mindjárt mondom, addig is pihenj – intette le. Tehát összegezzük a dolgot. Észak, dél és nyugat. Hatan vannak itt beépítve ezen a fickónk kívül, három délen és négy északon. Továbbá egy-egy ügynök és minden szektorban egy hozzá hasonló felettes. Rádión egy titkosított frekvencián keresztül beszélhetnek egymással. Bólintott.
A dokumentumra nézett, majd a beosztottjára. Kézbe vette és komótosan átnézte az adatokat. Mind kitűnő ember, remek munkával a háta mögött. Újfent bólintott.
- Rendben. A parancs. – elgondolkodott. Hogyan lehetne módszeresen rendbe szedni ezt a tábort? Nem kívánatos elemek. Elindult, kikerülte emberét és kilépett a szabadba. Élénk beszélgetés zaja hallatszott, nevetések, vagy éppen felettesek üvöltöztek alárendeltjeikkel. Pár katona sietett el a sátra előtt.
Hm.
A mellette lebzselő alakra nézett.
Nehezebb lesz, mint hitte. Nem állíthatnak mindenkit kivégző osztag elé, mert nem kívánatos elem. Akkor nem lesz senki, aki harcolhatna a söpredékek serege ellen. Hm. A fenébe is! A csend igen hosszúra nyúlt már kettejük között, ezért Hans úgy érezte, hogy mindenképpen mondania kell valamit.
- Kutassák át a tábort, mérjék fel a terepet és a gyanús elemeket hozzák ide elém – rendelkezett. Remélte jól kezdte meg itteni munkáját ezzel a paranccsal.

[Urlich Zimmerman]

Bizonyos Walter Meyer Fritz százados állt a csapat élére. Urlich örült ennek, mivel lerít a férfiről, hogy tapasztalt katona és ez egy ilyen nagy összecsapásnál sokat nyom a latban. Javít a harci morálon, a katonák felnéznek parancsnokukra, és elszántan be akarják neki bizonyítani, hogy ők is tudják a dolgukat. És végső soron: nem egy horogkeresztet hajkurászó alak első ránézésre.
Este indultak el, felfejlődtek, és csendben neki vágtak az útnak. Még rengeteget kellett gyalogolniuk, emellett ez a guggolva haladás, rejtőzés és osonás csak lelassította őket, de hát háború idején csak is így szabad haladni. Megállította őket a százados, hogy szavakat intézzen csapatához.
- Uraim! Azt hiszem nincs értelme, hogy ilyen sokan haladjunk együtt, még a végén kiszúrnak minket és akkor mindenkinek annyi. Ezek a tetves partizánok tehetségtelen földműves parasztok, de a vak tyúk is talál szemet, ezért nem kockáztathatunk, hogy épp most lőjenek pontosan. Három darab tizenötös csoportba fejlődjünk fel, egymástól 40-50 méterre. Most úgy 100-120 méterre lehetünk a városhatártól, tehát hamarosan már csak lapos kúszásban haladhatunk. A kapcsolatot rádión tartjuk, senki nem lõhet, amíg arra nem adok engedélyt. Van kérdés???
Urlich a közelében guggolt és fegyverét a sötétbe szegezve figyelt. Kitudja, mikor lepik meg őket. Bólintott a százados szavaira és hogy-hogy nem, az ő csoportjába került.
Mikor senki nem válaszolt, folytatták útjukat. Csendes, hétköznapi éjszaka borult rá Varsó városára. Még talán pár madár esti beszédét is lehetett hallani. Varsó semmit se sejtett, mindenütt a béke honolt. A guggolást a kúszás váltotta fel. Urlich földre vágta magát csendben és iparkodott előre. Ruhája persze földes lett, de ez cseppet sem zavarta. Fején lévő sisakja biztosan ült, fegyvere csöve fenyegetően meredt előre. Az a 100-200 méter hamar a semmivé foszlott szét és ők ott találták magukat Varsó szélén, támadásra készen. Urlich csendben oda kúszott a százados mellé és kérdőn nézett rá.

[Jens Zuchman]

A tábor hemzsegett az izgatott katonáktól. Csak néhányan vártak nyugodtan, közéjük tartozott Jens Zuchman tizedes is. Eléggé unalmasan telt el az a kis idõ, ami az érkezéstõl a sátorba érkezõ zászlósig.
-Hans Kraupler, Jens Zuchman, Joseph Haller! Önök is kiválasztottak lettek egy másfél óra múlva induló akcióban. Jelentkezzenek 20 percen belül a parancsnoki sátorban!
A trió meg se tudott szólalni, mert a küldönc olyan gyorsan tovaállt.
-Hallotátok fiúk, készüljetek!-szólította fel az alatta szolgáló férfiakat Kraupler százados.
A csapat összepakolta a holmiját és elindultak a parancsnoki sátor felé.
-Mit gondoltok? Mi lesz a célpont?-kérdezte Jens.
-Fogalmam sincs.-válaszolt szûkszavúan Joseph.
-Majd megtudjuk, de remélem nem valami öngyilkos akció lesz.
-Reméljük.-mondta aggodalmasan Jens.
Lassan elérték a sátrat. Beléptek kihúzták magukat és tisztelegtek.

[Thomas Meyer]

*Meglátva a főhadiszállásként funkcionáló épületet, arra indul tovább. Kikerül pár rádióst, akik a parancsokat próbálják továbbítani a vezérkar és a harcálláspont között, és egy goromba pillantással félrerebbenti a kint posztoló két őrt. Döngő léptekkel érkezik az épületbe, azzal a megszokott vehemenciával, amiről már ismerik a tiszti karban. Kissé lenéző pillantással méri végig a Wehrmacht altisztjeit és tisztjeit, és kettős érzelemmel konstatálja, hogy kevés a nála magasabb rangú. Felesleges felhajtásnak tartja, hogy a sok kis plecsnivadász ennyire kiöltözött. Ő már megszokta, hogy tábori ruhákban járkál, nem is érezné magát jól a fronton egy díszesebb hacukában. Egyedül rajta nincs lovagló nadrág, de ezt sem sajnálja. A lencsemintás buggyos SS nadrágban még sosem csalódott.
Strass századoson megakad a szeme, és mindketten tudják, hogy miért van itt. Nem takarja felháborodottságát, emberei érdekében kész összetűzésbe kerülni a tiszttel. Nem félti a rangját, tudja magáról, hogy hitből harcol, a hazájáért, és nem pedig a plecsnikért. Ez a hit ad neki erőt, hogy szembe szálljon azokkal, akik a katonái életét veszélyeztetik. Legyen az lengyel honvédő, vagy egy bugris wehrmacht tiszt.
Nem teketóriázik sokat, hanem az asztalhoz lép. Szemben megáll a századossal, aki itt a rangidős tiszt és kihúzza magát. A mellette álló, vagy fél fejjel alacsonyabb altisztek el is húzódnak a közeléből, látszik, hogy kitörni készül a vihar. Vesz egy mély levegőt és belekezd. Hangja indulatos, de nem kiabál.*

- Minden tiszteletem százados, de HOGYAN MERÉSZELTE A TUDTOM NÉLKÜL AZ ELSŐ VONALAKHOZ KÜLDENI AZ EMBEREIMET? ÉS NEM ÉRDEKEL, HOGY AZ EZREDES A VEZÉRKARNÁL VAN, HA VISSZAJÖN, JELENTENI FOGOM NEKI AZ ÜGYET! LEHET, HOGY AZ SS EGYSÉGEK A 2. HADSEREG ALÁRENDELTSÉGÉBEN VANNAK DE A BEVETHETŐSÉGÜKRŐL MAGÁNAK NINCS JOGA DÖNTENI! AZONNAL KÖVETELEM, HOGY RENDELJÉK VISSZA A FELDERÍTŐIMET A VÁROS HATÁRMEZSGYÉJÉRŐL!

*Idegességtől és indulattól vörös arccal áll a tiszt előtt, és várja a válaszát. Ha a százados még próbálná fitogtatni a hatalmát, arra az esetre is vannak eszközei, de nem akarta elpuffogtatni minden aduját az első támadásra. Egy pillanatra oldalra néz és meglátja Jungot, aki a többiekhez hasonlóan meredten bámulja a kialakult "kis" vitát. Most nem fordít rá több figyelmet, most fontosabb dolga van.
Közben Halderhez elér a katona és jelenti amit a hadnagy üzent. A főtörzsőrmester nem habozik, egyből elkezdi összeszedni a felderítők altisztjeit.*

[Schiller von Fokker]

Schiller végre megérkezett Varsó alá. Leszálltak a kocsiról, és gyalogosan indultak el a támaszpont felé, ahol a sátrak álltak. Schiller úgy érezte magát, mintha valami nomád városban lenne. Végre eljutottak az ő sátrukhoz is. Egy sátorban 5 ember kapott helyet.
Egy szürke színű vászonból készült, szolid építmény volt.
-Hát, nem egy ötcsillagos szálloda, mi fiúk? Majd szóljunk a parancsnoknak, hogy a bunkert kérjük.
-Viccelődött Schiller a társaival, akik azonban nem vették fel a társalgás menetét.
-Bezzeg Gaenas már fetrengett volna a röhögéstől, -de ő sajnos a sor végén volt valahol- és Jens, biztos valami frappáns választ mondott volna erre.
-Gondolta Schiller, és kicsit elszomorodott.
Beértek a sátorba, és akkor meglátta Gaenast, és intett neki. Elfoglalták a helyüket. Schiller a sarokba dobta a málhazsákot, és arra ült. Gaenas odalépett mellé, és beszélni kezdett. Alighogy leültek, egy vézna kis katonácska vonta félre a sátor ajtaját képező vászondarabot.
-Csak nem ez lesz a parancsnokunk?
-Futott át gyorsan a gondolat Schiller agyán, de szerencsére gyorsan eloszlottak az aggályai,
mivel a srác elkezdett üvöltözni.
-Schiller von Fokker! ……Gaenas!
-Talán nem tudta elolvasni, vagy kimondani Gaenas keresztnevét, de szerencsére az üzenete így is eljutott a felszólítottakhoz.
Schiller felállt, és Gaenassal az oldalán elindult a srác felé. Kint megkapták a rövid eligazítást.
Elmondták neki, hogy a parancsnokság egy előőrsöt küld Varsóhoz, amiben ő, és Gaenas is szerepelt. További eligazítást majd a parancsnokságon kapnak.
Elindult a srác után, és pár perces menetelés alatt elérték a parancsnoki sátrat.
Amikor belépett a sátorba meglátta Jenset, és máris boldogabban indult volna az elérkező akcióba. Még azt se bánta, ha csak ketten kell megadásra kényszeríteniük a Lengyel fővárost…Nem volt idejük ugyan társalogni, hiszen a parancsnok megkezdte az eligazítást.

[Sors]

Hans Fellschmudt:

A férfi tisztelgett felettesének, majd elhagyta a sátrat. Hans elégedett volt a kialakult helyzettel. Szinte érezte a kezében a hatalmat teljes fizikai valójában. Az érzés pár másodpercre teljesen megrészegítette. De utána visszatért a rideg valóságba, oda ahol hamarosan vér fog folyni indokoltan vagy az nélkül.

Lapozgatta még pár percig a jelenlévõ gestapos ügynökök aktáit, alaposabban szemügyre vette õket. Nem volt kétség, a megfelelõ emberek végzik itt a dolgukat.

Nem volt álmos, így úgy döntött tesz egy kört a táborban, jó ha a katonák tudják, hogy mivel járhat egy-egy baklövés vagy dezertálási kísérlet, esetleg egyébb szabály kihágás. Lassú léptekkel hagyta el sátrát, mely elõtt két felfegyverzett wehrmactos katona állt õrt, feszes állásban, amint megpillantották a titkosrendõrség magasrangú tagját. Itt sem maradhatott el a tisztelgés, de Hans ügyet sem vetett a közkatonákra, rangján alulinak tartotta. Hátul összekulcsolt kézzel, magabiztosan járt fel-alá a táborban, szemét nyitva tartva, hát ha máris eredményre vezetne fanatizmusa...


Jens Zuchman és Schiller von Fokker:

Mindenki jelen volt a parancsnoki épületben, akit kiválasztottak a feladatra. A rangidõs tiszt rövid monológba kezdett, melyben tömören összefoglalta az egység feladatát. Néhányan teljesen tûzbe jöttek, mások már a képzeletbeli fejfájukra tervezte a szöveget. De voltak, akik közömbösen fogadták a parancsot, másokon szintén nem látszott semmi, de az egész családfáját végig szidták azoknak, akik ezt képesek voltak kitalálni... De nem volt mese. A csapat egy órán belül indul...


//Akiknek Királytigris ír, azoktól türelmet kérek, biztos vagyok benne, hogy kollégám hamarosan ír. //

[Schiller von Fokker]

-Érdekes elgondolás ez az előőrs.
-Gondolta Schiller.
-Nem tudom mit fognak szólni a Lengyelek, de én nagyon meglepődnék a helyükben.
A megadásra felszólító „tárgyalások” már rég lezárultak, egy csomó katona állomásozik a város alatt, erre mi fehér zászlóval megyünk hozzájuk szomszédolni.
-Esztelennek gondolta ez, de hát a parancs, az parancs.
-Azért így legalább felmérhetjük az ellenség helyzetét, és ami a legjobb, újra találkozhatok Jensel is.
-Nem nagyon hitt benne, hogy a Lengyel városvédők álláspontját bármi is megváltoztathatná, de abban biztos volt, hogy egy katonai „delegációval” nagyon nehezen fognak változások beállni a csata helyzetét illetően, a harcoló felek között.
Egy ideig cikázott az agyában az a gondolat, hogy ez a kis csapat védtelen lesz a Lengyelek között, de rögtön elhessegette ezt a gondolatot.
-A Lengyelek nem nagyon ugrálhatnak. Ha egy fehér zászló alatt közeledő csapatot megtámadnak, az egész német haderő rájuk ront, túszként, pedig nem sokat érnének.
-Ezekkel a gondolatokkal közeledett a dzsip felé, ami majd a randevú helyszínére szállítja őket.

//Köszi hogy újra összehosztál minket Jenssel. Amúgy örülök, hogy még te írsz, remélem Királytigris is ilyen találékony. //