Varsó ostroma //Kaland//

[Schiller von Fokker]

Schiller elgondolkodott társa ajánlatán, és látta, hogy Jens érdeklődését is felkeltette a dolog, végül miután megfontolta a tervet, így válaszolt:
-Az, hogy bármiféleképpen kapcsolatot teremtsünk köztünk, és a tábor között, szerintem lehetetlen. Biztos, hogy a parancsnokságon figyelik a lengyel rádióadókat, de azokat erőteljesen védik, mást módszert pedig nem nagyon tudunk…
Másodszor, értelmetlen lenne felderítgetni, hiszen kockázatos, és az se biztos, hogy kijutunk, és a látottakat tovább tudjuk adni, a jelentés, pedig az előbb említett okok miatt szintén lehetetlen. Ezek után én a harmadik javaslatot támogatom, és ha a robbangatás utáni zavarodásban még meg is szerezzük a Jens által mutatott járművet, akkor gondolkodhatunk a továbbiakról. Először is keressünk valami lőszerraktárt, vagy ilyesmit, és figyeljük ki az őrséget. A legjobb lenne váltáskór támadni, hisz akkor kijuthatunk. Javaslom, hogy egy ember menjen a robbantásra, mert úgy a többieknek nagyobb esélye van elmenekülni. Azt, hogy ki legyen ez a szerencsés, döntse el a Sors, persze ha nincs jobb ötletetek.

//ÉS az Úr szól, és lőn harmadik oldal //

[Urlich Zimmerman]

Belépve a kocsmába minden szép és jó volt. Az ember azt várta, hogy egy vérszomjas csapat fogja őt fogadni, erre néma csend. Érdekes, a társainak mindenesetre intett, hogy jöjjenek be szépen. Ők meg is tették ezt, felálltak Urlich mellé és mögé és ekkor!
Na, ekkor jött a hadelhad.
A pult mögül hat lengyel tüzet nyitott, ahogy kidugták fejüket és egy golyó az ő sisakjáról pattant le. Urlich mérgesen vetette le magát, de a mellette álló két társa nem volt ily szerencsés. A golyó belefúródott testükbe, vér spriccelt ki és a kezükből kifordult a fegyver, majd hátra dőltek és ott fetrengtek a padlón. Nem haltak meg, de súlyos sérülést szenvedtek.
Urlich mögött álló német srác, akit Urlichnak volt ideje korábban megismerni, sportolói multját kihasználva egy igazán szép és impozáns torna mutatványba illő ugrással bevetette magát a pult mögött állomásozó lengyelek közé és az egyiket forrón üdvözölve fegyverével beverte annak fejét. Mire a lengyelek rájöttek, hogy mi is a nagy harci helyzet, kettő meghalt és a harmadik sietve készült utánuk menni. Urlich és társai, kik még talpon voltak, felálltak és lelőtték gyorsan a pult mögött lévő ellenséges erőket.
A kocsma két szintes volt, fent lakott a tulaj és felesége, meg egy szem fiú gyermekük. Amikor valami furcsa kattanás ütötte meg Urlich fülét, már sejtette mi következik.
- Hasra és fedezékbe! Tüzet viszonozni! - ordította és jobbra vetődött egy asztal fedezékébe. Fent ugyanis a folyosón egy WZ 28 golyószóró Browing pihent, ami úgy köpte magából az olmot, hogy Urlichék nem tudtak hova lenni rémületükben. A váratlan, meglepetésszerű támadás újabb áldozatokat követelt német oldalon.
A földön fekvő sebesültek rögtön meghaltak és a veszteség listára került további két katona. Urlich, aki épp kilesni készült az asztalka mögül, megkapta az áldás. Csak úgy záporoztak a lövedékek rá és az egyik széket a tulajdonos kisfia legnagyobb örömére darabokra szedte.
- Jössz vissza! - rivallt rá az apja a fiúra, de későn, mert az egyik német katona eltévedt golyója a fiú hasában kötött ki, aki ezzel neki vágódott a falnak és véres csíkot hagyva a falon csúszott le. Apja elkapta azért, megvárta míg kihuny belőle az élet és mint egy sebzett vadállat, bődült fel elkeseredetten és mérgesen.
- NÁCI DISZNÓK!
- Te Fircsh, te idióta, muszáj volt lelőnöd a kölyköt?! - kiáltott fedezékéből Urlich a szerencsétlennek, aki nem tehetett róla. Urlich és Fircsh is ugyanúgy tudta ezt, hogy a balszerencse és a véletlen közös műve ez, sőt talán mindenki tudta a kis kocsmában. De a tény tény. A kisfiúnak annyi.
Hanem még ott a felbőszült apa, a tulajdonos, aki most a golyószórót átugorva egyenesen és vakmerő bátorsággal lerohant a lépcsőn és bár immár körülötte is süvítettek a golyók, egyenesen Fircsh rejtekhelye, menedéke felé vette az irányt, hogy ott helyben verje agyon őt. Fircsh későn vette észre az öreget és mire észbe kapott, máris kapott egy ütést a hasába, ez átmenetileg kizökkentette koncentrálásából és ezt kihasználva az öreg tulaj elvette a srác kar98k-ját és se szó, se beszéd, fejbe lőtte!
- FIRCSH! - kiáltotta Urlich. Mindeközben a megmaradt társak próbálták kiiktatni a fent roppant jól elhelyezett védelmi állásban halált okádó WZ 28-t. Amaz telibe kapta az öreget és széthasította hátát, golyók végig szántották és Fircsh már földön fekvő élettele n testére ráesett a kocsma tulajdonosa. Fircsh üveges, tágra nyílt szemekkel, az arcán utolsó érzelmével, mely a határtalan döbbenetet sugározta és a sajnálkozást a kis fiú halála miatt, mert nem akarta; meredt a semmibe és már nem hallotta a csata zajt. Sem az öreg rávágódó testét. Fircsh már egy jobb helyen volt minden bizonnyal.
Urlichnak most lett elege az egészből. És mikor valaki megőrül, mert most a tíz perc rájött Urlichra, akkor képes arra, hogy emberfeletti erő birtokába kerülhessen és megoldja a lehetetlen feladatokat is, amelyeket más különben nem tudna. Egyszerűen kiugrott asztala mögül, társai is kihajoltak a fedezékeikből és lőttek veszettül, a WZ 28 dühösen válaszolt, Urlich szökdelve, nagyokat ugorva és néhol görnyedve a lépcső felé rohant, majd az egyik lengyelt, aki épp akkor akart tüzet nyitni rá, fejbe lőtte, a másiknak pedig fegyverével esett neki. A WZ 28 tehát elhallgatott és rövidesen a lengyel leesett a földszintre az emeletről holtan és a kocsmára mélységes mély csend borult, Urlich pedig zihálva dőlt neki a falnak.

[Sors]

Hans Fellschmudt:


A német tiszt összerezzent Hans utolsó mondatát hallva. Jól tudta, hogy mi történt, és azzal is tisztában volt, hogy az elõtte álló férfi mit képvisel. El-elcsukló hangon, kierõltette magából a következõ sorokat:

- Herr Fellschmudt! Történt egy kis... tévedés. A rádiókommunikáció nem volt tökéletes, ezért eshetett meg ez a tragikus baklövés. Úgy gondolom orvosolhatjuk a problémát.

A férfi lesütött szemekkel állt tovább. Hiába, a rnag mit sem ért, ha egy olyan személy állt elõtte, akinek a legkegyetlenebb szervezetben van magas pozíciója. Tisztában volt vele, hogy egy-egy rossz szó a karrierjébe és életébe kerülhet, amennyiben az itteni hibák a gestapo központjába jutnak... A férfi hans reakciójára és esetleges parancsára várt...


Urlich Zimmerman:

A kocsmai csete-paté mindenkit megviselt vagy pszichésen vagy fizikálisan. Pár perc szusszanás után átkutattákaz épületet, majd elhagyva azt, vonultak tovább. Egyik utcát a másik után hagyták maguk után megcsappant létszámmal, amikor az egyik sarkon befordulva tüzet nyitottak rájuk...

ALAPHELYZET: Az utca végén egy lövészárokban bújkál pár lengyel és középen egy géppuskafészek terült el.

A németek a ház falát támasztva osztották meg véleményüket, hogy mi legyen. Volt aki a visszavonulást tervezte, õt egybõl leteremtették a többiek.


Schiller von Fokker és Jens Zuchmann:

//A Ti esetetekben dobókockával döntöttem el, mi legyen, végül az jött ki, hogy Schiller, neked kell menni. //

Az egyik katona gyorsan egy doboz gyufát húzott elõ, az egyik szálnak a végét letörte, majd középre tartott. Mindenki húzott egyet, mondhatni, Schiller húzta ezúttal a rövidebbet, vagyis rávárt a hálás/hálátlan feladat, hogy felkutassa a lõszerraktárat és egy kis kavarodást intézzen a táboron belül, így segítvén társaikat, hogy kijussanak...

//Ha esetleg Jens felajánlja, hogy veled tart Schiller, áldásom rá. Amennyiben igényt tartasz rá, adhatok melléd egy mesélõi NJK-t./

[Hans Fellschmudt]

Élvezettel leste a vele szemben álló férfi mozdulatát és látta, érezte, hogy testét átjárja a félelem. Elcsukló hanggal kezdett bele szánalmasan magyarázni, hogy mi is a helyzet. Hans arcára a legeslegszebb atyai jóindulat ült ki, mintha nem is a fronton, hanem otthon lennének, baráti körben és hallgatná, mit mesélnek neki. Csak, hogy, ahogy a tiszt is sejtette, egy rossz szó és a tisztnek annyi... ez az atyai jóindulat, a barátságos tekintet Hans arcán csak álca, ideiglenes, átmeneti állapot, amolyan vihar előtti csend.
- Á, egy kis... tévedés? - és oly szélesen mosolygott és gondtalanul, hogy az már megrázó és idegesítő lehetett a másik számára. Sokat sejtető is, hogy mi következhet. - Ahh, tökéletes... nem volt az! Jaj nekem! - sóhajtozott és szívére tette kezét, arcára végtelen aggodalom ült ki. - És mondja, a bolsevik banda ebből mennyi hasznot húzott? - nézett szúrósan a tisztre. - Remélem semennyit, az ön érdekében. Hát orvosolja, orvosolja, de tüstént! - mondta sürgetve és mindvégig ott taposta szinte a tiszt sarkát, amikor amaz elindult és parancsokat kezdett osztogatni, s munkába állva próbálta menteni a menthetetlent. Amikor végeztek, nyomasztó csend ereszkedett a helységre. Hans végig mérte a férfit. ~Szerencsétlen.~. Gondolta undorral.
- Te ott! - szólalt meg hirtelen, hogy a tiszt összerezzent. A tiszt tekintete követte Hansét és a fiatal helyettesén állapodott meg. Szőke rövidre nyírt hajú, tenger kék szemű fiatal ember, vézna kis testtel, de magas volt, mondhatni nagyjából megfelelt az árja követelményeknek. És ami fontos: a fiú szemeiben a fanatizmus és a Führerben való végtelen hit tüze lobogott. - Ha jól sejtem, te vagy a helyettes.
- Igen, Herr Fellschmudt! - tisztelgett és várt.
- Akkor itt végeztem is. Őr! Jöjjön ide és vonszolja ki ezt a férget! - ordította Hans, s az őr berohant és gallérjánál fogva durván kifelé kezdte cibálni a szerencsétlent.
- Több tévedést ne lássak itt! - nézett még hátra távoztában Hans.
Kint némi dulakodás zaja hallatszott, majd egy hangos puffanás, ekkor ütötte le az őr a menekülni próbáli ex tisztet. Hans oda lépett és fejbe lőtte a Lugerrel... a bent lévők sokatmondó pillantást váltottak, majd minden fojt a megszokott módon.

[Urlich Zimmerman]

A kis csapatra csend borult, mindenki maga elé meredt és eltűnődött a háború értelmén. A többsége Urlich szerint olyan ember, aki ezen incidens után arra a döntésre jutott, hogy már most nincs semmi értelme az egésznek. De van pár olyan alak, aki nagyon hisz a Végső Győzelemben, Hitlerben... és ők biztos az ellenkezőjét állítják. A következő pillanatban hátrahőkölt az egyik utca befordulásánál egy tiszt és meglepetésében felkiáltott.
- Co jest uszkodzenie?
- Przyznajcie się w winie to Nazistów przeszkody!
- Jest rzeczywiście możliwość was, jeśli przyznajecie, że nie ma możliwości was! Poddaliście się pozwala się nas wyłączają was!
- Brudni Niemcy, płacą price teraz!
Hallatszottak lengyel mocskolódások egyből és szinte mindegyik mondatot hangos röhögés követte.
A kis csapat meglapult a sarkon és tárgyalni kezdtek egymással. Azok közül, akik már okosan belátták, hogy a háború már most rossz dolog, az egyik fiatal úgy döntött, hogy hangosan is megosztja véleményét, de őt a tiszt leteremtette és kilátásba helyezte, hogy, ha még egy ilyet hall, saját maga fogja fejbe lőni és itt hagyni Varsóban. A fiatal katona morgolódva hátrébb vonult.
- Nem, most már semmiképp nem mehetünk vissza - mondta csendesen Urlich.
- Ezt szeretem, ez a beszéd! - lelkesedett a tiszt, látva, hogy van még egy igaz hitű katonája és Urlich teljesítménye lenyűgözte úgy is, amit a kocsmában nyújtott. Némi előléptetésen gondolkodott. - Nem a maga hülye eszméiről van szó! - fortyant fel Urlich. Erre a tiszt arcán sötét árny suhant át. És magában nyomban visszavonta az előléptetést. - Hanem emberek, Fircsh és a többi srác nem azért halt meg, hogy mi most fogjuk a cuccunkat és szépen haza sétáljunk majd kivégezzenek. Mert tudták, mi bennünk elhet számítani és mi tűzön-vizen véghez visszük annak az őrültnek a világhódító tervét - a tisztnek elakadt a lélegzete majdnem, de jobbnak látta csendben maradnai, emellett Urlichot jó katonának tekintette és ezért nem tett még bizonyos lépéseket meg. - Tehát, ha teszünk is valamit, akkor az elesett bajtársainkért tegyük, hogy büszkén nézhessenek le ránk fentről! Vagy... alulról - vonta meg a vállát Urlich. Szavait egy rövid csend követte, majd lelkes üdv rivalgás, mire a lengyelek oda át rögtön ijedten elnémultak és vártak.
- Akkor hát együttes erővel rontsunk be és iktassuk ki elsőnek a géppuskájukat - mondta Urlich és az ő szavaira rábólintottak a társak. A tiszt a nagy készülődésben hátrébb vonult sunyin, mert nem akart elesni.
Urlich kiugrott és rálőtt a géppuska fészek felett az árok végén lévő lengyelekre. Az egyik vállát találta el, aki fájdalmasan felkiáltott és jobbjára tette kezét.
A társak rögvest kiiktatták a lengyel géppuska fészket, a kezelője erőtlenül esett össze és terült el.
Az árokból szórványos válasz tűz érkezett, melyek közül az egyik tiszt bal lábába fúródott.
Urlich bedobott egy gránátot, mire a lengyelek ijedten rebbentek szét és hirtelen tették fel a kezüket.
- Poddaliśmy się, proszę, byle to tylko pozwalało im nie odpalać! - ám a kéz jelekből is értették Urlich-ék, hogy megadásról beszélnek.
Urlich intésére ketten oda rohantak lefegyverezni a lengyeleket és a felügyeletük alá vonták, majd Urlich oda lépett az egyikhez, ahhoz, akit megsebesített.
- Tudsz németül? - a lengyel rémülten rázta a fejét.
- Lőjje le! - szólalt meg a tiszt.
- Pofa be! - válaszolta ingerülten Urlich. - Aki tud lengyelül a csapatban, jöjjön ide, kikéne faggatni, hogy milyen lengyel erők állomásoznak még a városban és környékén!

//Sors, nem tudom lehet-e, de szerintem a közeljövőben Urlichot tegyük át egy büntető ezredbe, ahol esetleg szakaszvezető lehetne... mert a nézetei nem túl hazafiasak.//

[Schiller von Fokker]

-Schiller egy ideig gondolkodott, majd így szolt, szinte vidáman
-Rendben fiúk, ha a Sors így akarta, akkor én fogom kifüstölni ezeket az átkozott Polskikat a figyelőállásaikból, és ti remélem szerencsésen kijuttok majd…
Ahogy elterveztük, egyedül megyek, így nektek több esélyetek lesz.
Már tudom is hogy mi lesz a célpont. Mikor elfogtak minket, a katonák egy nagy épületből özönlöttek ki, ami mellett egy nyitott raktár volt, azért emlékszem, mert azt hittem, hogy onnan jöhet a támadás… mint tudjuk nem így történt, de ez akkor is a hasznunkra vált, ott lesz a lőszer, oda kell bejutni. Véleményem szerint nem lesz nehéz, hiszen nem nagyon remélhetik, hogy pont a „találkozási pontra” akarunk visszamenni, és ha várnak is valakit, az nem egy ember lesz.
Készüljetek fel, éjfélkor indulok, és induljatok ti is… aztán regéljétek el hőstettemet a parancsnoknak.
-Tette hozzá mosolyogva, aztán már csak az előtte álló feladatra tudott koncentrálni.

//Bölcsdolog volt így választani Sors, egy igazi Fair játékos vagy! //

[Sors]

Hans Fellschmudt:


Hans gondterhelt arccal távozott. Kénytelen volt beismerni magának, hogyha valamit jól akar az ember csinálni, azt maga teszi... Visszatért sátrába. Kitöltött magának egy kis italt a jobb minõségbõl, majd a csiszolt poharat óvatosan mozgatta kezében, a folyadék zavarosan imbolygott ide oda, benne a jég hozzáütõdött az üveg falához. Hans szórakozottan nézte a barnás italt, majd egy húzásra magába döntötte.

- Átkozott csürhe...

Kommentálta, majd az õrt utasította, hogy senki se zavarja, mert alszik, de ha valami életbe vágóan fontos dolog történik, riasszák, mert különben a jó Isten kegyelmezzen a táborban mindenkinek... Aztán hátára feküdt és lehunyta szemét...

//Igaz, erre nem sokat lehet írni, de esetleg odaírhatod, hogy álmodsz valamit, stb... Úgy tervezem, hogy csak egy körig tartalak álomban //


Urlich Zimmerman:


//AZt hiszem ilyen magatartás után amúgy se lenne más választásom, mint lelövetni téged, vagy a börtön... //


A tiszt csak hápogott, de torkán akadt a szó. Végül ennyit sikerült magából kipréselni:

- Ezt jelenteni fogom Zimmerman! Ezt nem ússza meg.

Azzal levonult az elsõ szintre. A fent maradt lengyelt körülállták a katonák. Az egyik erõs felépítésû férfi szólalt meg elõször.

- Azt hiszem vonuljunk vissza! Vigyek ezt a rohadékot is. Majd ott kif*ggatják. Azt hiszem nem kéne a Sorsunkat tovább kísérteni. Már jónéhányan meghaltak és kétlem, hogy így folytathatnánk az elõretörést...

A többiek gondolkodni kezdtek, de a választ már mindneki tudta...


Schiller von Fokker:

//Így, hogy Jensnek gondjai vannak a gépével, így kapóra jön, hogy egyedüli akcióba kezdhetsz. Neked folytatom a mesélést, Jens majd jön, amikor tud... //


Éjfél volt, indulni kellett. Schiller óvatosan lépdelt elõre, miközbne végig árnyékban próbált járni. A lengyelek megkettõzték az õrséget, de szakképzetlen emberek lehettek, Jens könnyûszerrel haladhatott elõre, amikor pont elõtte vonlult el egy lengyel és megállt, neki háttal. Schiller épp hogy meg tudott állni, így nem vették észre. A férfitól öt méterre álhatott, viszont elég jól látható helyen állt a lengyel, így kockázatos lett volna megközelíteni, viszont másképp nem lehetett tovább jutni... Választani kellett...

[Schiller von Fokker]

Schiller rettenetesen félt. Itt elbukhatott az egész magánakció sorsa, és a barátai is.
Veszettül gondolkodni kezdett, hogy hogyan állíthatná félre az őrséget.
~Rohadt Polskik! Ez az! Ezt üvöltötte a pályaudvaron is!
-Gondolkodott.
-De vajon mit kiabáltak a Lengyelek?
-Próbált kutatni az emlékezetében.
-Előbukkant a pult mögül a pisztolyos ürge, és…és…
megvan! „Uwaga! Niemiecki!” Ezt ordibálta!
-Nem tudta mit jelenthet, de nem nagyon volt választása.
Kicsit hátrébb állt, hogy ne az őr mögül kiabáljon, majd elordította magát.
-Uwaga! Niemiecki!
-A szavak elérték amit várt. A Lengyelek fejvesztve ugráltak, rendezetlen
tömegekbe futottak a központ felé, és pár perc múlva, a raktár előtti tér már üres is volt.
Schiller tovább haladhatott.

//Én is "örülök" hogy haladhaunk, bár remélem Jens is bekapcsolódik, mire innen kijuttatom Schillert //

[Urlich Zimmerman]

- Más reakcióra nem is számítottam öntől... URAM - nyomta meg az utolsó szót keményen Urlich és köpött egyet a földre. Mikor távozott a tiszt, társaihoz szólt.
- Úgy tűnik fiúk, hamarosan utunk ketté válik. Lehet én egy büntető ezredbe fogok kerülni, vagy hasonló alakulatba és könnyen megeshet, hogy hamarabb halok meg ott, mint ti itt. Vagy azonnal lelövetnek - vállat von közönyösen. - A háború szar dolog. Annyit akarok mondani ezzel, hogy bármi történjék is: ne engedjétek, hogy ezek a mocskok keresztbe tegyenek nektek. Ha mégis, akkor a sortűz előtt is, amit nektek szánnak, emelt fővel várjátok, ne adjatok örömöt nekik azzal, hogy féltek és a lábuk előtt csúsztok, könyörögtök az életekért. Van egy olyan érzésem srácok, hogy ez a rendszer nem vezet sehova és hamar meg fog bukni... vagy hamarosan - újabb váll rántás. A többiek bólogatnak.
- Nem mehetünk vissza, ha már eddig eljutottunk! - ellenkezett Urlich és megint csak az elesettekre gondolt. - Tovább kell mennünk. De aki akar, menjen vissza, én megyek előre. Ki tart velem? - és körbe nézett, várva a jelentkezőket, ha ugyan lesznek.

[Hans Fellschmudt]

Megnézte magának a hullát, aki a földön feküdt. Egy ember a sok közül. Bárki lehetne, még ő is. Tök mindegy, hogy milyen posztban van, elég csak valakinek egy nyomós okot adni, vagy egy nagyon fentről jövő parancsnak érkeznie és viszlát világ, élet. De ez nem fog megtörténni, gondolta komolyan és nagyon határozottan Hans. Terve az, hogy a háború alatt a legmagasabb posztig küzdi fel magát és segíteni fogja a Führert és a Birodalmat a világ meghódításában, ennek következtében Adolf Hitler majd tudni fogja ki ő és büszke is lesz rá, s nem kell aggódnia ilyen agyon lövések miatt. Úgy is talán csak a munka okozta folytonos stressz beszél belőle most, hogy fél, egyszer ő is erre a Sorsra jut. De nem, ez nem történhet meg!
Gondterhelt képet vágva hagyta el a helyszínt, tudta, nem kell benéznie; bent már lázas munka folyik, minden a régi tevékenységben. A gépezetből elég egy apró, meghibásodott darabot eltávolítani és újból tökéletesen fog működni, nem kell szétverni az egészet. Ő is ezt tette. Kivette a fickót és megölte, egy új alakot tett a helyére és minden rendben van. Persze később is megeshet ez az eset ismét... majd ő itt lesz megint, vagy egy hozzá hasonló ember és elvégzi a munkát. A piszkos munkát. Sóhajtott egyet.
Sátrában vett egy szív erősítő adagot, hogy lenyugodjon, majd utasította az őrét, hogy táguljon és végezze a dolgát kint. Ám, ha valami életbe vágóan fontos dolog történne, akkor természetesen azonnal ébressze fel, különben elköszönhet az életétől esetleg. Ásított egyet. Annak a parancsnoknak, akit megölt, már nem kell foglalkoznia álmossággal, már nem létezik. Még fentebb szidalmazta a népet, mint átkozott csürhe, mivel csak sok bajt és ezzel rengeteg munkát teremtenek neki és kollégáinak. Lefeküdt ágyára, vagy valami hasonlóra, behunyta szemét és lassan mély álomba szenderült.

[Sors]

Schiller von Fokker:

Schiller óvatosan haladt tovább, miközben a lengyelek a felderítéssel voltak elfoglalva. A reflektorok fénye nagy területet világított be, de a német fiú és hátrább maradt társai mindeddig észrevétlenek maradtak. Schiller nagy mehezen érte el a kisebb raktár szerû épületet. Szíve hevesen vert, ezen az sem változtatott, hogy az akció nehezén túljutott,igaz ez még csak a feladat elsõ része volt, illene kijutni innen valahogy. Mikor betért a kis barakba, az ajtó csapódást meghallotta az egyik közelben keresgélõ lengyel. Gyanút fogott, egyedül akart utána járni a zajnak ezért betért Schiller után. fiatal volt, talán még iskolás, de kezében töltött fegyver lapult, elsütésre várva. Schiller csak a csapódó ajtó hanját hallotta, nem kellett sokat törnie a fejét, hogy valaki észre vette, arra ugyanis kicsi volt az esély, hogy egy társa követte idáig...


Urlich Zimmerman:


A marokniy német katonának nem tetszett az elképzelés, hogy tovább menjenek és hiába a hazafias nézet és az elesett bajtársak iránti bosszú, egyikük sem kívánt csatlakozni hozzájuk, és ennek az egyik fickó hangot is adott. Urlich csak látásból ismerte, talán Jörg volt a neve, már ha ez számít valamit:

- Nézd pajtás... A szerencsénk véges és azzal semmit sem torlunk meg ha hülye fejjel a halálba rohanunk mint azok az ütõdött japánok. Itt ez a lengyel vigyük vissza a parancsnokságra és kész. Megmerem kockáztatni, hogy így is jutalomban lesz részünk, hiszen a városszéli védvonalat felõröltük... Tégy ahoy akarsz, de én vissza megyek és legjobb ha Ti is ezt teszitek...

A beszéd elérte hatását, mindenki egyetértõen bólogatott, két perc múlva pedig Urlich már egyedül állt a félhomályban. Társai visszafele indultak...


Hans Fellschmudt:


Hans mély álomban volt, amibõl egy mély, de félénknek tûnõ hang rázta fel.

- Uram! Ne haragudjon, de a déli csapat visszatért a bázisra és egy lengyel foglyot hoztak magukkal.

Hans csak nem köszönt ,eg semmit, inkább egy "na végre" felkiáltással kikászálódott ágyából és a kommunikációs épületbe viharzott, hogy jelentést kapjon/kérjen...


//Péntekig nem fogok tudni írni, mert nem leszek otthon, ráadásul a gépem is szervízben lesz, mondjuk azt még fogom tudni orvosolni, ha hazaértem. Addig is remélem mindenki feldezi a KM nélküli alternatív kalandok szépségét és lefoglalja magát, addig sem maradva játék és harc nélkül... //

[Urlich Zimmerman]

Megértően hallgatta Urlich társát és bólintott.
- Értelek pajtás és menjetek csak, de Firsch... nos nem ismertem annyira, mégis halála megrendített és muszáj folytatnom ő érte. Tudjátok mit? Mondjátok, hogy van egy önkéntes idióta kint, aki megpróbálja felszámolni a lengyel állásokat... és, hogy ne vakarják a seggüket, hanem küldjenek egy kisebb erősítést, ha lehet. Ti menjetek csak, igazad is van, nem tagadom. Remélem pihenhettek egyet - kacsint még búcsúzóul Urlich. - A tisztet pedig a nevemben is rúgjátok seggbe - röhög egy jót és megfordul, hogy ő pedig a halottakért bármi áron, de tovább megy.
Picit gondolkodik. Az még se járja, hogy előre sétál és majd lesz valami, aztán meghal hamar, mert ebben a ruhában nem jutna semmire. Ránéz a géppuskát kezelő halott lengyelre. Ördögi vigyor ül ábrázatára. Elkezd levetkőzni és látja, a lengyel nagyjából olyan alkatú, mint ő, hullának pedig már minek ruha, nem? Átöltözik és vidáman fejébe csapja a lengyel roham sisakot, vagy mit, német ruháját pedig elrejti, kezébe veszi az egyik lengyel lőfegyvert és neki vág az utcának, a végén pedig befordul.
Bár nem tud lengyelül, de úgy véli, így sokkal hatékonyabban tud akciót végre hajtani és túlélési esélye is magasabb.
Csakugyan.
A következő utca felénél jár, mikor mérges kiáltás készteti arra, hogy megálljon.
- Zatrzymaj się! (Állj!) - az utca tömve van házakkal, s az emeleten több orv lövész fegyvere kandikál ki.
Remek, még jó, hogy ruhát váltottam, különben már rég halott lennék. Gondolja Urlich és áldja eszét.
- Kto jesteś i co chcesz? Idiota! Co szukasz tu, nie powinieneś być tu! (Ki vagy és mit akarsz? Idióta! Mit keresel itt, neked nem itt kéne lenned!) - jön ki az egyik házból egy lengyel hadnagy mérgesen ordibálva, majd végig méri alaposan Urlichot. Sóhajt egyet. - Na, przychodzić, okazuję temu twoją czystą pozycję, zabieram cię do budynku (Na, gyere, megmutatom a rendes pozíciód, beviszlek az épületbe). Urlich erre idiótán elvigyorodik, bólint, remélve nem követett el fatális tévedést ezzel az egyszerű mozdulattal. A húsz-huszonöt éves lengyel tiszt belép az épületbe, oldalt egy kicsinyke asztal és mellette egy szék, egy lengyel tizedes üldögél és cigizik. Majdnem lenyeli a cigijét, mikor észreveszi a hadnagyot, Urlich ezen elröhögi magát, de a hadnagy szúrós pillantását látva elhallgat és bocsánatkérő pillantást küld felé. A tizedes is csúnyán néz rá, hogy kinevette, majd várakozóan a hadnagyra emeli tekintetét.
- Tak, proszę pana? (Igen, uram?) - kérdi a tizedes.
- To jest żołnierz, który zagubił się tu. Niech on spojrzy na rejestr, do którego jednostka należy jak. Tam jest gotowym chaosem poniżej oblężenia, nie zostałbym zaskoczony przy tym jeśli każdy zostałby postawiony zupełnie disorderedly. (Itt ez a katona, aki eltévedt. Nézze meg a nyilvántartást, hogy melyik egységhez tartozik. Kész káosz van az ostrom alatt, azon se csodálkoznék, ha mindenki teljesen rendezetlenül lenne elhelyezve.) - magyaráz energikusan a tiszt és kissé mérgesen, de aztán lenyugszik.
- Dla mnie, mój pan, patrzę na to co mogę robić. (Értem, uram, megnézem mit tehetek.) - a tiszt bólint és hátra tett kézzel vár.
Urlich unott képet vág, a tizedes papírokat rendez és mire kinyithatná a száját, hogy Urlichot elővegye, Urlich lendíti a lengyel fegyverét, s fejbe vágja a hadnagyot. Amaz vérző halántékkal esik a földre és nem moccan. A tizedesnek elképedni marad csak ideje, aztán ő is kap egyet a fejére a puska tusával és még párat, míg mozdulatlanul nem hever a padlón. Urlich vállára kanyarintja a fegyvert és felsétál lazán, mintha mi sem történt volna. Megnézi, vannak-e lengyel mesterlövészek, vagy valakik az emeleten. Ha igen, megpróbál velük is elszámolni.


//remélem Sors nem baj, hogy így tovább görgettem picit. A lengyel mondatok nem egészen hitelesek, ugyanis a webfordítóval fordítottam , de így tök poén, hogy lengyelül is beszélhetnek. A webfordítóról pedig tudni kell, hogy eléggé nyersen fordít. pl visszafordítottam korábbi reagomban a lengyel mondatokat és teljesen mást írt ki, vagy eléggé sületlenséget, ezért most a zárójelben leírtam itt, hogy magyarul mit jelent. Mégegyszer mondom: remélem nem haragszol ezért . és azt is remélem, hogy tetszik ez az álruhás ötletem neked .//

[Hans Fellschmudt]

Hans nem hallotta a táborban lévő zajokat, mély álomban szundított, jól aludt, nem volt semmire se gondja. Az a legkevésbé se zavarta, hogy társai elesnek éppen, vagy, hogy háború dúl, mert őt egyenlőre közvetlen ez nem érintette. Ekkor megzavarták és valamiről beszéltek neki.
- Huuuáhhhh... - ásította, de mikor eljutott tudatáig, máris élénkebb lett. - Na, végre! - lelkesen pattant fel és pillanatok alatt a bázison termett, ahol éppen látta a csapat katonát távozni, miután letették úgymond a foglyot.
- Na, te kis sz*ros lengyel! Most aztán kétszer is megbánod - és mégegyet ásított. - hogy ide kerültél. Azt fogod kívánni, hogy haltál volna meg a társaiddal. Mit óhajtanak tudni? Én kiszedem belőle.

[Schiller von Fokker]

Schiller pont árnyékban volt, és így még volt ideje elrejtőzni.
Ő már látta ugyan a közeledő katonácskát, aki nem lehetett több
Tizenhat évesnél, és Schiller reménykedett, hogy nem sok
kiképzésben lehetett része.
Schiller elhatározta, hogy nem fog lőni. Az túl hangos lenne.
Tárat cserélt, de mielőtt kihúzta volna az üres tárat, előkészítette a
Lugerhez az újat.
Halk kattanás, és az új tár már bent is volt, viszont a kattanást
A lengyel fiú is meghallhatta, hiszen felgyorsította lépteit.
Schiller felkészült a támadásra, és amikor a fiú már elég közel volt,
Meglepte, és tarkón vágta fegyverével. A fiú azonnal meghalt.
Schiller átkutatta a ruháját, és a gyereknél egy M35-ös pisztolyt talált.
Azon viszont nagyon elcsodálkozott, hogy a fegyver meg se volt
Töltve, egyetlen tárat, a hozzá tartozó 8 tölténnyel a fiú zsebében
Találta meg. Talált még a fiúnál egy aranyozott szivardobozt. Biztos
örökség. Ez nem kellett Schillernek, nem dohányzott, viszont most kapott észbe! Annyira jól eltervezték, hogy majd felrobbantják a municíót, hogy arra nem is gondoltak, hogy mivel. Nagyon megkönnyebbült, amikor a fiú zsebében egy doboz gyufát is talált.
Most az egyszer jól jött a fiú rosz szokása...

[Sors]

Schiller von Fokker:


//Legközelebb írd le végig az adott cselekménysort, mert most nekem kell lejátszanom, hogy felrobbantod az épületet, amikor ezt neked kellett volna. Persze megtehetném, hogy nem írom le, de akkor egy körig parlagon hevernél és több akciót nem akarok ebbe a kis jelenetbe, fõleg, hogy az utánad rohanó lengyelt már elsütöttem... Ez nem kritika, inkább csak egy jó tanács a jövõre //


Schiller a homályban próbálta kitapogatni a robbanószereket, majd egy kupacra strófolni õket, hogy nagyobbat szóljon, amikor begyújtja. 10-15 percnyi munka révén elérkezett a várva várt pillanat. Nem lesz sok ideje, egybõl futnia kell ki a házból és akkor még mindig benne van a pakliban, hogy a robbanás keltette lökéshullám megsebesíti vagy leteríti és elkapják. A másik eshetõség, hogy észreveszik futás közben és rálõnek. Persze nem volt más választása, sõt, társainak érdekében ez volt az ésszerû lépés. Nagy gonddal húzta végig a gyufát a doboz oldalán, mire egy apró szikra után lángra kapott az apró fadarab. Schiller kezével védte a legkisebb szellõtõl, nem volt már sok a dobozban, kár lett volna elpazarolni. Az elõzetesen kiszórt lõport meggyújtotta, mre az sebesen égni kezdett egy csík mentén és közelített a halom felé. A német fiú felpattant, megragadta psukáját, kivágta az ajtót és körül se nézve futni kezdett. A közeli toronyból kiszúrták és rá is lõttek. Ez is kapóra jött, hiszen minden figyelem ide összpontosult, ráadásul a lengyelek is felé rohantak. Társai ezt kihasználva a jármû felé rohantak. Schiller körül pattogtak a golyók, de csodálatos módon egy sem találta el, talán az éj leple volt most segítségére. A következõ másodperben pedig a lángcsóva elérte célját, amit egy hatalmas robbanás követett...


Hans Fellschmudt:


A tolmács már ott áltt a lengyel mellett, félõ pillantásokat vetve Hansra. A katonák, akik elkapták a lengyelt, a déli bázison tartózkodtak. Hamar átszállították ide a férfit, vallatásra, ami most ezek szerint Hansra várt. A helyi rangidõs tiszt, egy századosbátorkodott elõ szavaival:

- Herr Fellshmudt! A vezetõség szeretné tudni hogy mégis mekkora ellenséges létszámmal kell számolni és az esetleges lõállások viszonylag pontos helye is érdekelné õket.

A lengyel férfi fejét lehajtotta, mélyen lélegzett. A háború mocska az õ testét is elcsúfította, de büszkén feszített a lengyel egyenruhájában. Fiatal férfi volt, talán még iskolába járt, de erõs felépítésû, jó kiállású volt, azt meg kellett hagyni. Hans megvetõ pillantásokat vetett a szemében féregnek tetszõ alakra, legszívesebben leköpte volna, de tudta jól, még vár rá egy kis szenvedés...


Urlich Zimmermann:


//Egyáltalán nem gond, sõt, így lehet legjobban kalandozni és a mesélést is így élvezem a legjobban, mert nekem is vannak lehetõségeim. Javaslom, hogy a jövõben is játsz így és különösen élvezni fogod a játékot... //

A lépcsõn felietve léptek zaját hallotta. Lengyelek voltak, aki talán hallották a lent dulakodás hangjait... A felsõ emeleten még 4 lövész maradt, 2 pedig a lépcsõn baktatott le, amikor szembe kerültek az álruhás Urlich-al...

[Urlich Zimmerman]

Urlich elégedetten nézte meg munkáját. Azon tanakodott, hogy talán be kéne tenni a két testet az asztal takarásába és így nem tűnne fel. Bár mivel a tizedes ott üldögélt, biztos feltűnő jelenség lenne a hült helye. De a pár másodperc, amit nyerne, míg rájönnek mi a pálya, ez is elegendő lenne számára. A tizedest elkezdte lábánál fogba behúzni.
Léptek zaja.
Iziben oda ugrott a tiszthez és még időben őt is eltette "biztonságos" helyre, majd a lépcső felé indult. Fél úton akadt össze a két lövésszel, akik beszélgetni kezdtek.
- - Czekam na niego skończyć się bardzo już z słowem. Nie widzę szansy w porządku dla nas wygrać, ale lubiłbym zobaczyć to moja dziewczyna jeszcze raz. Moja rodzina. (Szóval már nagyon várom, hogy vége legyen. Esélyt se látok, hogy mi győzzünk, de szeretném látni a barátnőm ismét. Meg a családom.)
- Mnie również. (Én is.)
- Facet, zapalisz papierosa? Zdobywać jednego pytam cię. (Pajtás, van cigarettád? Adjál egyet kérlek.) - Urlich felvonta a szemöldökét, mire a lengyel kinyújtotta a kezét és rámosolygott. Valamit kérni szeretne, gondolkodott Urlich. Majd észbe kapott és kotorászni kezdett zsebében. Talált is egy doboz cigit és egy gyufás dobozt is hozzá. Oda adta a lengyelnek az egyik szálat, s meggyújtotta neki.
- Dziękuję. (köszönöm.) - közben a társa is mosolygott, de tekintete elkalandozott, méghozzá az asztal irányába, ami üresen állt. Majd picit lejjebb... két láb kandikált ki. Urlich is afelé fordult és mérges képet vágott.
- Co jest tym? Zatrzymaj się! W górę z rękami, nie rusz się! (Mi az ott? Állj! Fel a kezekkel, ne mozdulj!) - ám már Urlich vetődött is. Egyszerre a két lengyel katonára, ledöntötte őket a lábukról, majd elvette a cigiző lengyel kezéből kieső puskát, majd fejbe lőtte a cigis fiatalt, akinek a feje szétloccsant és a cigi kiesett szájából, majd legurult a lépcsőn. A másiknak annyi ideje maradt, hogy bevigyen egy jobbost Urlich képébe, aki felszisszent, de a fegyver végével jól fejbe vágta és ezzel őt is harcképtelenné tette. Csak ,hogy a négy megmaradt lövész ezt hallotta és kapásból három gránát gurult Urlich felé, aki hihetetlen gyorsasággal szökkent fel és futott fel. Fent egy jó nagy tágas helységbe találta magát, mely teljesen üres volt. A lengyelek tüzet nyitottak, mialatt a gránátok lent robbantak.
Urlich viszonozta, majd oldalra gurult, lőtt és a másik irányba gurult és nagy szerencséjére bizony megúszta. Csak a lépcsőn belé vágó lengyel ütése maradt arcán, elkezdett bezöldülni.
Az épület kongott az ürességtől, de a túloldalról lengyelek kiabáltak át, tudni akarták mi a helyzet. Urlich az ablakhoz állt és elkezdte likvidálni őket is. Reméli sikerrel jár.

[Hans Fellschmudt]

Csend ereszkedett a szobára és mindenki nézte a foglyot, majd valaki oda jött hozzá és kissé bátortalanul, de kijelentette, hogy a vezérkar az ellenség létszámát szeretné megtudni, valamint a lőállások poziíciójait.
Bólintott.
- Hallottad lengyel, hogy mit kell kiszednem belőled? Tudsz németül? - érdeklődött Hans csevegő hangon, mintha csak együtt sétálnának békés időben Berlin egyik utcáján és a napi hírekről társalognának.- Hozzon egy üveg bort és két poharat - mondta az egyik katonának, aki értetlenkedve, de elsietetett végre hajtani a parancsot. A bor megérkezett a poharakkal, Hans kinyitotta, beleszagolt.
- Mmm - mondta kéjesen. Szerette a jó borokat. Töltött magának, töltött a lengyelnek és átadta neki a teli poharat minden zokszó nélkül. Vélhetően ez nagy meglepődést váltott ki a jelenlévőkből.
- Nos. Ha elmondod, amire kíváncsiak vagyunk, akkor kellemes csevegés és idő töltés lesz, amiben itt részed lehet. Ha azonban makacskodsz, csak magad alatt vágod a fát. Megértetted? Szóval szerintem beszélj - mosolygott kedvesen Hans és ivott egy jót a poharából, közben kíváncsian várt.

[Sors]

Hans Fellschmudt:


A lengyel fiúnak tolmácsolni kezdett az egyik német, de az semmi jelét nem mutatta annak, hogy hajlik a megegyezésre. A boros poharat kezébe vette, de nem ivott, csak forgatta szórakozottan kezében, majd az asztalra tette, Hansra nézett és lengyelül kezdett beszélni. A tolmács figyelmesen hallgatta, majd fordította a gestapó emberének.


- Azt mondja, hogy õ csak a tegnap került Varsóba mint önkéntes és ma került elõször õrszolgálatba, ezért semmit sem tud, de ha tudna is, akkor sem beszélne egy mocskos németnek sem, akikre Isten haragja fog lesújtani.

A lengyel fiú magabiztosan dõlt hátra, kicsit megenyhült a kezdeti feszültség után és kihúzva magát álta Hans szúrós tekintetét.


Urlich Zimmermann:


A két szemközti épület között kisebb tûzpárbaj alakult ki, a lengyelek hamar rájöttek mi is történt valójában. A rozoga épület falát sorra érték a lövedékek, de Urlich nem pazarolhatott ilyen mértékben, ezért igyekezett csak biztosra lõne, igaz, nem volt könnyû helyzetben. A szomszédos ablakon egyszer csak betört az üveg, egy apró, kerek valami gurult végig a földön... Egy gránát...

[Hans Fellschmudt]

Hans értetlenül néz a lengyel szavak hallatán, de szerencsére fordítanak neki. De inkább ne tették volna. Mérges, sőt, dühös képet vág és sóhajt egy mélyet, nagyot.
- Azt kívánod lengyelem, hogy inkább tudnád a pontos állásokat meg mindent a lengyel hadseregről. Lekötözni! - parancsolta Hans és, ha a lengyel ellenállást tanúsít, akkor a németek keményebbek lesznek és picit megrugdossák, ütik. De így is úgy is összekötözik. Egy asztalra fektették le a szerencsétlent, keze erős bilincsekben, lába szintén.
Hans elmerül gondolataiban, hogy hol kezdje, végül úgy dönt, hogy mégis picikét könyörületes lesz és a fogolynak élnie kell, hátha mégis tud valamit a lengyel erőkről és csak kamuzott.
Előveszi kését és a lengyelnek megmutatja, majd se szó se beszéd, mint a villám, lecsap a bal oldali kis ujjra, melyet tőből vág le. Utána levágja a mellette lévőt és a középső ujjat is... majd kíváncsian várja a hatást, hátha mégis megered a lengyel nyelve. Bizonyára fájhat neki.

[Urlich Zimmerman]

Nagy lő párbaj alakult ki. A lengyelek sokan voltak, Urlich meg egy maga, de lehajolt, arrébb ment és így sikerült pár lengyelt kiiktatni. Ekkor valami berepült.
Urlich utána ugrott és egy másodperccel később már nagy erejű dobásának köszönhetően visszadobta a gránátot a lengyeleknek.
- Sensacja, sensacja! (Gránát, gránát!) - hallatszott odaátról, de csak egy pillanat erejéig. hatalmas detonáció és a fal kiszakadt, törmelék hullott az utcára és egy lengyel rémisztő sikoltás közepette alá zuhant a mélységbe, hogy teste szétkenődjön a betonon.
Urlich lenézett.
- Jóéjt - mondta egykedvűen az alant "pihenő" lengyelnek és tárat cserélt. Lőfegyverét kezében tartva lesétált, kiballagott az utcára és köpött egy nagyot.
Megnézte művét.
Nem! Nem a köpését!
A pusztítást, amit a gránát okozott.
Sóhajtott egyet és a lengyelre irányult figyelme, akinek teste a beton becsapódásakor teljesen szétroncsolódott.
- Sz*ros háború - dörmögte és elindult. Bár hatalmas zajt keltett a tűzharc és a gránát, meglepő módon senkinek nem tűnt fel. A távolban fegyverek ropogtak és kiáltások hallatszottak, de itt csend honolt. Urlich a hosszú, házakkal teli zsúfolt utca végén választhatott, hogy egyenesen tova halad, avagy balra befordul. Ő balra ment, de rögvest jobbra kanyarodhatott, mert ez egy szűk utca lett csak. Jobbra ment hát, onnan sétált egy darabig, a házak itt ritkulni kezdtek, majd balra kanyarodva, mikor körülbelül fél órán át gyalogolt már, kiért egy térre és a szava járása is elállt... volna, ha éppen beszélne. Így csak nyelt egy hatalmasat.
Úgy tűnik a lengyel város szívében ez egy csomó pont, vagy, hogy hívják, ahol az összes létező lengyel erő áthajtott vagy gyülekezett, újjá szerveződött, erősítést kapott és hasonlók.
- Jego przeklęty brutal! Polubić ten pojazd w porządku dla konwoju mieć zezwolenie na przejście na drugą stronę. ( Ebadta baromja! Azt a járgányt vidd oda, hogy a konvoj áthaladhasson!)
- Sloskja, hé Sloskja! Słyszałeś najnowsze znaczenie że Niemcy dużo z tygrysa czołg został włączony do nas? ( Sloskja, hé Sloskja! Hallottad a legújabb jelentést miszerint a németek egy sereg Tigris tankot küldtek a nyakunkra?)
- Nie, niepostrzeżenie Pjericev. Nonsens! Ten mecz nie jest przebiegnięty już. (Nem, nem hallottam Pjericev. Badarság! Még nincs lefutva ez a meccs.)
- Pierwszy i drugi wiek tu do mnie! Trzeci, czwarty Poljakov do pułkownika! (Első és második század ide hozzám! Harmadik, negyedik Poljakov ezredeshez!)
Urlich sarkon fordult és sebes léptű iramot diktálva próbált eliramodni, de egy őrmester rárivallt.
- Prywatny, co piekło robi? Tu do mnie! (Közlegény, mi a francot csinál? Ide hozzám!) - Urlich sóhajtott egyet és oda sétált, kénytelen-kelletlen tisztelgett az őrmesternek. Az biccentett, majd elindult. Hátra se nézett. A lengyel tömeg ügyet se vetett rá. A téren mindenféle kicsi és nagy páncélos jármű és tankok haladtak át iparkodva, de itt-ott galibába torkollott az egész kísérlet, hogy átjussanak gyorsan és akkor ordibáltak egymással. A tankok tetejében lévő parancsnokok paprika piros képpel rikácsoltak másoknak, majd némileg megnyugodva konstatálták, hogy zöld utat kaptak. Amott várakozó egységek beszélgettek, feszültnek tűntek. Mindeközben természetesen zajlott a városban itt-ott harcok sokasága.
Szóval az őrmester nyilván azt akarta, hogy kövesse, így követte és egy tíz fős - velük együtt tíz - rajhoz vezette, majd a kör közepére állt. Urlich pedig a többiek közé.
- Otrzymaliśmy zadanie. Co jest najprostszy. Na koniec rosnąć wieczorem. Zakradniemy się do niemieckich linii o północy i łapiemy pozycje w wysokiej pozycji aby przypadkiem słyszeć, że to i my próbujemy zmusić do uległości nazistów. Znasz to, znakomite tortury. Jeśli on nie osiąga cel, nie kłopoty, wyeliminowaliśmy kilka nazistowskich psów przynajmniej. Odpocząć jednak teraz, to będzie potrzeba twoja siła. (Feladatot kaptunk. Ami igen egyszerű. Éjjel hajtandó végre. Éjfélkor behatolunk a német vonalakhoz és elkapjuk a magas pozícióban lévő tiszteket, hogy kihallgassuk és megpróbáljuk térdre kényszeríteni a nácikat. Tudjátok, remek kínzás. Ha nem sikerül, nem baj, legalább kinyírtunk pár náci kutyát. Most pedig pihenjetek le, szükség lesz az erőtökre.) - mindenki figyelmesen hallgatta. Urlich csak így tett, hisz egy szót se értett lengyelül. Mikor a kínzás került szóba, mindenki röhögött kárörvendően és gonoszul, Urlich egy árnyalatnyi késéssel csatlakozott a nevetéshez, így nem tűnt fel senkinek. Bólintotttak a katonák és ott leheveredtek, majd beszélgetni kezdtek. Senki nem foglalkozott különösképpen Urlichal, ám megkínálták egy szál cigivel, amit ő elfogadott. Hálásan. És körbe járt mindenféle pia, mindenki húzhatott egy nagyott belőle, ő se maradt ki ebből. Lassan a lengyel alakulatok is eltűntek a térről, a csata rendületlenül folyt, de a raj csak pihent és várta az éjszakát. Urlich esetleg az éjjeli akció során megpróbálhatna visszajutni a saját vonalaihoz, csapataihoz és beszámolhatna, hogy mi zajlik a városban, avagy likvidálhatná sorra a raj tagjait... és még úgy is visszamehetne a németekhez. Majd kiderül mit hoz számára a Sors