Varsó ostroma //Kaland//

[Hans Fellschmudt]

Hans meglepődött. Ennyi? Teljesen másra gondolt, azt hitték ordítozni fognak vele, mert megfenyített egy katonát és ezért javasolta, hogy beszéljék meg a Gestapo főnökével. Még mindig örömmel hallgatná ezt a telefon beszélgetést. De hát nem. Nem különösebben ütötte szíven a másik válasza, bólintott és kisétált, hogy neki lásson feladatának.

[Urlich Zimmerman]

Urlich megkapta a parancsot. Ékalakzatban előre! És az ékalakzat közepére került. Elhúzta a száját, de nem törődött azzal, hogy könnyen meghalt. Jöttek csikorogva fenyegetően a páncélosok, Urlich az egyik oldalánál lelt fedezéket és szorosan mellette futott előre. Lőttek a lengyelek a túloldalt szórványosan. De tudták, hogy nem sok esélyük van. Urlich lábai körül mindenesetre táncot jártak a golyók, sokszor volt szerencséje, de a háború ilyen. A tank átcammogott a túloldalra és lőni kezdett, Urlich kibújt a fedezéke mögül és elfutott a partra, közben csípőből lekaszált pár lengyelt.
Beugrott a part mentén egy lyukba és körbe kémlelt.
Pár méterre volt az állásoktól, a tankok sorjáztak át a hídon és fedezettüzet biztosítottak a gyalogság számára.
Urlich ezt kihasználva kiugrott és vakmerő katona módjára elkezdett rohanni szélsebesen a vele szembe lévő lengyelek irányába.

[Peter Burg]

Peter komoly , bár tudja ,hogy körbekerítették a maradék lengyel senkiházikat is ,de még lehetnek páran.

-Viktor! Úgy látom ezt a csatát már most megnyertük, de azért ne igyunk előre a medve bőrére! Tehát KITARTÁS!

Bölcs szólása után Viktor késére néz melybe bele vannak vésve a sorok: ,,Többnek lenni, mint amilyennek látszol"

Hát a lenygeleknél jobbak a németek ezt tudja Peter ,de nem dől hátra harcol..Walterra viszont szinte odasefigyel mintha ott se lenne. Néha szól hozzá, de nem nagyon figyel rá.

[Viktor Burg]

Viktor menedékbe húzódott egy felrobbantott autómögöt. A lengelek, Viktor becslése szerint (amit a torkolat tüzek segítségével állapított meg,) úgy öten lehettek, össze zsufolódtak egy fõldel és szögesdrottal össze rakott akadály mögött.
A tûzharc közben az autóhoz futott Péter, és azt mondta Viktornak, hogy ne bízza el magát.
-Bár Viktor is úgy érzi, hogy a lengyelek egyre elkeseredettebben harcolnak. Mintha tudnák, hogy már nincs sok hátra ebbõl az ostromból,-
-Mert Péter is így gondolja hogy már nincs sok hátra.-
-Viktor próbál oda figyelni Walterra, hogy hátha vannak jó ötletei neki is, csak sajnos Walter egy kissé zárkózott.-
Viktor elhajít egy gránátot az öt lengyel felé, hátha kiugraszthatják õket onnan és akkor halomra lõjjék õke.

//Meglátjuk sikerül-e Viktornak pontosan dobnija a gránátot.//

[Sors]

Franz:


Már fél órája repültek, amikor egy nagyobb erdõ felett szálltak el. Hirtelen géppuska tûz érte az egyik gépet, apróbb lyukat ütve a gép farán, szerencsére nem az üzemanyag tároló rész sérült meg. A "bátor" partizánok nem voltak láthatók, de az ilyen cselekdet nem maradhat megtorlatlanul...


Urlich:


A cél világos volt, a felállított barikádokat, amik a város ezen részén már igencsak sûrûn, tulajdonképpen minden utcában, helyezkedtek el, át kellett törni. Az elsõ akadály már láthatóvá is vált, Ulrich sokad magával indult frontális rohamra, de a tank megelõzte õket, a partizánok szétrepültek, az út tiszta volt a következõ utcák felé. A németek villámgyorsan megszállták a partot, úgy tûnt minimális veszteségekkel már délre megfélemlítik az ellent.


Viktor, Peter, Walter:


A gránát amint földet ért, robbant. a lengyeleket a lökéshullám kilökte a fedezék mögül, és nem mozdultak többet. Nem volt kegyelem, közelebb érve egy lövés a fejbe és örökre nyugovóra tértek mind az öten. Tovább haladtak, egyre beljebb hatolva az ellenséges területen. Nagyon kevés ellenállással találkoztak, úgy tûnt, mindenki középre koncentrál. Jó hír, hogy így teljesen likvidálhatják akósza egységeket. Folytatták felderítõ útjukat utcáról utcára, néha pedig házról házra.


Hans:


Hans útja elõször a táborban maradt páncélosokhoz vezetett. A javításokra nem árt odafigyelni nehogy valamelyik balfék elszúrjon valamit, nem árt a munkamorált emelni egy kicsit.

A térre érve szorgos munka folyt, Hans nekilátott ellenõrizni az embereket. Most hogy ennyire kiürült a tábor, ki tudja mik bújnak meg esetleg a dicsõ német seregben...

[Hans Fellschmudt]

Aha, szóval amiért jött. Teljesen azt hitte, hogy a fenyítést akarják vele megbeszélni, miért is alkalmazott korbácsütést egy Luftwaffe katonán. Mindegy. Így is jó. Ha a fealadata miatt aggódnak, azt végzi rendesen.
Most éppen a páncélosokhoz vezet az útja.
- Grüber, szereld meg már! Még mindig nem jó!
- Crauer, te pedig hozz töltényeket, nem mehetünk fél készlettel a csatába! Ilyen egy bagázst!
Hans érdeklődve sétálgatott, figyelgetett és ahogy észre vették, máris serényebben kezdtek el dolgozni.
- Aztán csak precízen! - mennydörgött egyet a hangja, mire kétszer olyan jobban kezdtek el dolgozni.
Hans a térre érve neki látott a katonákat és a tábori személyzetet kikérdezni.
- Minden rendben van, nincs semmi probléma?

[Urlich Zimmerman]

Urlich készen állt a rohamra, futott és érezte és látta, hogy a golyók a lába körül süvítenek, de ekkor bumm, bumm, bumm és bumm! A tankok dörögtek és a védelem szétrepült, a barikád szétroncsolódott. Ez meg van. Ha így haladnak, ilyen jól, délre övék minden. És utána? Utána mi lesz? Urlich nem ért rá ezzel most foglalkozni. A part övék volt immár, de a városban még mindig voltak. És ugyanilyen barikádok vártak rájuk valószínűleg.
Urlich intett a körülötte összeverődött csapatnak és egymást fedezve benyomultak az egyik utcába. Az utcánál kofák árui voltak kitéve, mindenféle holmi, azok mögé a dobozok és pultok mögé, illetve kisebb beugró részek, valamint házak ablakaiban rejtőztek el a lengyelek és tüzert nyitottak. Valakinek nem sikerült fedezékbe vonulnia és a lábát ellőtte a golyó, feljajdult és az utca közepére esett, de nem sokat szenvedett, mert fejét elvitte a következő lövés. Máris dobtak ketten gránátot a dobozok mögé, Urlich pedig lőtte őket, mivel neki már nem volt. A gránát miatt kiugrottak a védő, de Urlich elkapta őket, gyors, precíz lövésekkel. Erre vad tüzelés volt a válasz az ablakból és a beugróból kihajolva a védő elkezdte tüzelni Urlichékat. Négyen megkerülték a házat, a kis sikátorhoz mentek és ahonnét a beugró volt, mint kiderült az egy kis sikátor, nem csak egy ilyen bemélyedés a falban, hátba kapták a lengyelt és lelőtték, megrugdosták a testét. A sikátorból tüzet nyitottak az ablak felé, a lengyel velőt rázó sikoltás közepette kiesett és a földön landolt.
Ekkor csikorgott be az utcára két tank és a másik ablakot kilőtték. Hatalmas, tátongó és füstölgő lyuk maradt a helyén. A csapat ment tovább.

[Viktor Burg]

Viktorék amikor sétáltak az utcán és közben páztázták a környéket a szemeikkel.
Viktor elordítja magát: Scharfsütze!!!!!!!! (mesterlövész!)
A mesterlövész rögtön eltalálta egyik társukat, aki nyomban szörnet halt.
Viktor: Nindenki fedezékbe!!!!!!
Az orvlövész megint lõtt, de most, csak az egyik fedezéket találta el, és ismét a torkolat tûz alapján Viktor meglátta, hogy az egyik két emeletes ház tetején van.
Viktor azonnal szólt Péternek, hogy õk nyissanak az orvlövészre fedezõ tüzet, mi közben õ beszalad a házba és megöli.......
(Ha Péterék készen álnak a tüzelésre, Viktor teljes erõbõl elkezd futni a célpont felé.)

[Peter Burg]

Már alig-alig akad lengyel, a partizánokat mind elintézték Peterék. Viktornak egyre ügyesebb taktikái vannak a gránátot is nagyon szépen hajította. Peter is elhajít néhány ilyen gránátot ha látja ,hogy valamelyik házban lenygel mozgolódás van. Tovább jár testvérével és Walterrel aki nem szól szinte semmit ezért Peter egy nyugodt,csendes pillanatban felé fordul:

-Walter bajtárs most döntsd el ,hogy kivel akarsz jönni, hogy ki fedezzen téged. Ha velem tartanál inkább akkor oszd meg velem a taktikáidat, a terveidet mielõtt....

És ekkor azonnal vége a nyugodt pillanatoknak, mert Viktor égbe kiáltását hallja! Azonnal felfigyel rá majd õ is fedezékbe vonul és hamar meglátja a mesterlövészt aki egy ház tetejérõl néz le rájuk és szedi áldozatait. Peter azonnal rászegezi a fegyverét ,remélhetõleg Walter is besegít.
Néha-néha félszemével Viktorra figyel, hogy bejutott-e már a házba majd elkiáltja magát az alkalmas pillanatban:

-Tüzet nyiss!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[Walter Rall]

*Walter csöndben bandukolt a két Burg mellett, és lő;tt, ha kellett. Végig ezen a két emberen töprengett. Nagyon összeszokottan harcoltak, és ez meglepte hiszen alig egy hónapja tartott a harc és tapasztalatai szerint az emberek nem szoknak ennyire össze. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy meg se hallotta Peter kérdését, ám Viktor kiáltása kizökkentette a gondolatmenetéből. Szinte azonnal tüzet nyitott a géppuskájával, arra amerre az orvlövészt sejtették.*

[Sors]

Hans:


Az egyik férfi mogorván fordult felé, de amint szemtõl szemben voltak, aférfi meglepettségében elejtette a villáskulcsot, egyenesen Hans lábfejére. A férfi nem gyõzött bocsánatot kérni, már sípoló hangon esdekelt.

A közjáték után elmondta tábori tapasztalatait, mely szerint a jármûvek minden elõzmény nélkül döglöttek le, tegnap még irtották a népet és szállították az egységeket, ma meg mintha az ördög bújt volna beléjük. A férfi õszinte véleményében megemlítette, hogy szerinte egy lengyel szabotõr van a táborban, persze lehet csak neki van üldözési mániája. Mindenesetre az ilyen balsejtelmet nem lehet figyelmen kívül hagyni, hát dologhoz látott Hans, hogy felgöngyölítse az esetet.


Urlich, Peter, Viktor, Walter:


Viktor sikeresen elintézte a mesterlövészt így folytatódhatott a vadászat, a mészárlás. Mert ez mészárlás volt. A lengyelek lendülete végérvényesen megtört, szorultak vissza, a németek azért biztos ami biztos alapon gondosan átnézték a házakat, így történhetett meg, hogy csak hosszú órák elteltével sikerült beszorítani az utolsó lengyeleket. A megmaradt egységek a Varsói egyetemre és az országházába vonultak, ami szinte közvetlen egymás szomszédságában álltak //Valószínûleg ez a valóságban nincs így, de ettõl most tekintsünk el, márcsak a játék élvezhetõsége miatt is //

Délután 5 órára a német csapatok hermetikusan lezárták a térséget, a lengyeleket pedig beszorították... A rangidõs tiszt önkénteseket keresett, akik elõször ostrommal próbálkoznak, amenniben ez nem sikerül, úgy embereket, akik a tárgyaló csoportot alkotják majd mint kísérõ...


//Mint nyilván látjátok, a kaland lassan a végéhez közeledik, 2-3 körön belül Lengyelország hivatalosan is kapitulál.//

[Franz Gothe]

//Elnézést kimaradásomért, de túl sok volt mostanában a program, ez vonatkozik Montyra is! //

Mikor a hirtelen géppuskatűz elkezdődött, Franz "javasolta" a száűllító pilótájának a jobbra való kitérést. A géppuska, még egy sor leadása után a szállító felé fordult, amely ekkor kezdte meg a manővert. Az ötlet, úgy tűnik bevált, hiszen a szállítót nem nagyon sikerült eltalálni viszont a géppuska tökéletes célponttá vált. Chorvath őrmester lépett leghamarabb, s gépágyútüze a földdel tette egyenlővé az állást.
Friedrich, akit a lövedékek eltaláltak, eddig csak lassítva követte a sort.
- Kárjerlentést!
- Semmi probléma herr kommandant.
- Remek! Többiekkel mi a helyzet?
- Minden rendben herr leutnant! - mondta a törzs és chorvath egyszerre.
- Remek! Út folytatása a megadott irányban!
- Igenis kommandant! - monsta a szállító pilótája, majd a gép újra elfoglalta az eddigi helyét, s a sor szépen haladt tovább a megadott végcél felé.

[Hans Fellschmudt]

Hans figyelmesen hallgatta a páncélost és bólintott.
- Majd kiderül. Ha szabotőr és van esze, már meglógott. De mi elő szedjük a Sátán háta mögül is a rohadékot. Ha pedig a mieink közül van... - sötét pillantás. Ennyi bőven elég, hogy a másik rájöjjön, hogy akkor annak a tahónak nagyon rossz dolga lesz.
Hans biccentett, elmormolt egy Heil Hitlert és távozott.
Szóval csak úgy bedöglöttek ezek a nyavalyás páncélos holmik. Tegnap még működtek, ma már csütörtök.
Érdekes. Az biztos, hogy nem a technika ördöge, vélte Hans. Elindult a sátra felé.
De meggondolta magát és sarkon fordult, majd a parancsnokság felé sietett és elhatározta, hogy telefonálni fog. A saját erőit hívja, a többi részen a hasonló eseteken munkálkodó társainak szól és megkérdezi, hogy láttak-e valami gyanúsat.
- Itt Hans Fellschmudt - beszélt a kagylóba. - Hallottak valami szabotázsról, észleltek lengyel behatolót a tábor többi részén? A páncélos kollégák járművei bedöglöttek egyik napról a másikra és lehet szabotőr van a dologban. Az a kérdés: mieink tették, vagy ellenség? Bármelyik variáció lehetséges - aztán figyelmesen hallgatja a választ és ezt fűzi hozzá. - Legyenek készenlétben és fésüljenek át minden egyes zugot! - parancsolta keményen és lecsapta a kagylót, majd az egyik tiszthez fordult.
- Hallhatta mi zajlik a német hadseregen belül! Nagyon remélem, hogy nem közülünk kerül ki a tettes, csúnyán ellátjuk a baját. Most pedig kérvényeznék magam mellé fegyveres erőket. Pár gépfegyverest és lövészt, elég lesz hat ember, átnézem velük a tábort. Megkapom? - kérdezte, ha engedélyezték neki, bólint, ha nem, akkor mérges lesz és azért is pofázik a másiknak addig, amíg meg nem kapja.
Kisétál ezután és oda megy a katonákhoz, kiválaszt három MP40est, három kar98k-sat és elindul velük.
- Át kell kutatni uraim a tábort gyanús elemek után. Úgy véljük, szabotőr járt itt. Nem tudni miénk közül, vagy ellenségtől - ennyit mond nekik menet közben és határozottan trappol az élükön.

//Sors sztem ide írj te vmit te majd és akkor válaszolok//

[Urlich Zimmerman]

A németek folyamatosan szorították vissza a lengyel erőket. Szórványos lövöldözés és néha gránát robbanás, valamint jajveszékelés vegyült az általános csata zajba, de a német gépezet haladt előre rendületlenül, minden ellenséges elemet eltaposva, maga alá temetve, tiporva.
A főtérre érve megálltak, lezárták a környéket.
Egyértelmű.
Bekerítették a lengyeleket, akik az országházba és az egyetemre vonultak vissza, védelmi pozíciót vettek fel és néha lőttek a látszat kedvéért, de Urlich szerint tudták a lengyelek is, hogy vesztettek.
De, ha meghalsz, vigyél magaddal minél több nácit a halálba.
Urlich elvigyorodott és rágyújtott egy cigire. A földön hasalt, fegyvere a kezében és kémlelte a két épületet, mely hogy-hogy nem, éppen egymás mellé került.
Cigizett, beszívta a káros anyagokat. Úgyse fogja megélni a háború végét, gondolta, nem kell aggódnia, hogy a tüdejét tönkreteszi, rákos lesz és meghal, mert meg fog halni. Egy golyó a fejbe, vagy aknára lép majd valamelyik hülye tiszt parancsára, vagy tank végez vele, vagy égről lelövik... lebombázzák... bármi lehet....
Urlich lehunyta a szemeit és elaludt. Nem érdekelte a háború. Piszkosul fáradt volt és az utóbbi napokban nem nagyon volt ereje és ideje alváshoz, noha a táborban sikerült, de az nem volt olyan jó pihenés. Most alszik.
Körülötte katonák rohangálnak, járművek robognak előre, a lengyelek a két épületben szoronganak.
- Jól van emberek! Mint látják, a hülye lengyelek szépen bevonultak a két épületbe és nem hajlandóak megadni magukat! Önkénteseket kérek, akik vállalják, hogy megrohamozzák és elfoglalják az országházat és az egyetemet. Na, ki akar? Hé, maga ott, lógóskám! Azt hiszi, hogy míg alszik, álmában az angyalok meghódítják a Führerünknek a világot? Keljen csak fel és jöjjön ide! Amint látom szakaszvezető! Szóval kapkodja a seggét, mindjárt adok maga alá pár embert és mehet a tűz vonalba a hanyagságáért és örüljön, hogy ennyivel megúszta!
- Anyád - ásított Urlich egyet és mivel ásított, a tiszt nem érthette. //Sors, ezt nem tudtam sehogy kipontozni, de szerintem ez még tűrhető káromkodás//. Feltápászkodott, elszívta hamar a cigit és várt. Várta, kik lesznek azok a szerencsétlenek, akik mellé kerülnek egy hülye tiszt miatt. Látszott szemein, hogy éppen, hogy csak aludhatott valamicskét és erre tessék, felébresztik. De a harcra úgy is éber lesz, embereinek nem kell tartania attól, hogy Urlich alvatlansága miatt halálba vezetné őket. De hát úgy is biztos páran meghalnak. Urlichnak megváltás lenne a halál, végre aludhatna.
Persze akkor alvásra se lenne gondja.

//Viktor, láttam mit írtál a cseten, szal, ha gondolod, gyertek ide Urlichhoz és a hülye tiszthez az önkéntes toborzásra, hogy megrohamozzuk valamelyik épületet.//

[Viktor Burg]

Viktor az elsõk között jelentkezet a házak megrohamozására.
Gondolta itt az idõ, hogy megmutassa, milyen fából faragták.
Amikor látta hogy a szakaszvezetõjük kicsit fáradt megilyedt egy pillanatra, de megnyugodott, és teljes mértékben meg fog bízni a felettese döntéseiben.
Viktor félretette a tárgyaló késségét, látva, hogy ezek a lengyel "kutyák" majdnem megölték, mikor õ csak tárgyalni akart velük.
Ezért megy, inkább a rohamozókkal.
Viktor nem volt fáradt fûtötte a harc heve és a hazája iránti elkötelezettsége.
Bár ez lehet késõbb gondot fog okozni nála de ez eggyenlõre nem zavarta.

[Peter Burg]

Peter Viktorral együtt és még néhány katonával a szakaszvezetővel tart, Urlichhal. Ahová csak lehet betörnek, és bár Peter szinte biztos benne, hogy az iskolák és más intézményeket már kiürítették ,inkább körültekintő mert úgy gondolja, hogy lehet még egy-két mesterlövész aki épp egy suliban bújkál. Peter sokmindent Urlichra bíz ezentúl és ha Viktor valamit kérdez akkor inkább Urlichot ajánlja, neki biztos a legjobb stratégia van a fejében.
Peter arcán már látszódik a félmosoly, a mesterlövész és a másik parti lengyel katonák legyőzése után tudja, hogy már minden gyerekjáték lesz és így bizakodva tekint a jövő felé...

[Sors]

Hans:


A gestapos emberek válasza annyi volt, hogy a napokban nem egy lengyel "terroristát" fogtak el, akik megpróbálták a levegõbe röpíteni a tábort, igaz azóta már rosszabb a lengyelek helyzete, ettõl függetlenül könnyen benne van, hogy egy szabotõr furakodott be Hans táborába.

A kért egységeket megkapva, végre elkezdhette a munkát, gyorsan kellett lépni,m ert ha esetleg itt is egy bombamerénylet van készülõben, azért leghamarabb õ üti meg a bokáját. Legjobb lesz ha a katonákat igazoltatva kezdi meg a munkát, ha minden rendben, akkor legalább tudják, hogy vagy saját ember a tégla, vagy egyszerûen túlreagálták a dolgokat és tényleg csak a Sors mûve volt a páncélosok lerobbanása.


Urlich, Viktor, Peter:


Az egyetem tûnt nagyobb falatnak, ezért azt választották célpontnak, a né,met vezérkar célja az volt, hogy az országházába szorítva a lengyeleket, végül mégis csak tárgyalásokat kezdeményezhessenek. Az egyetem nem számított, de nem akarták szétbombázni sem, ki tudja mit vagy kit találhatnak még odabent. Urlich és még 10 ember (köztük Viktor és Peter) oldalról indultak meg, és az egyik alsó szinti ablakot betörve jutottak be az épületbe. Sehol senki. Gyanús volt, de valószínûleg egy kupacban lesznek a lengyelek, talán valami sportcsarnokban, vagy egynagyobb tanteremben eltorlaszolva. Mindenesetre óvatosan, egymést minden iránból fedezve indultak meg a folyosókon.

[Hans Fellschmudt]

Hans ment a táborban a katonákkal oldalán. És az járt a fejében amit a kagylóba válaszoltak neki. NEM EGY lengyel kutya? Mégis miféle hadsereg ez, ahol csak úgy bemászhatnak-kúszhatnak a német erők vonalai mögé az ellenség?! Hans mérgeskedett. De legalább elkapták őket és valószínűleg nincsenek az élők soraiban már.
Most azonban ez az eset áll fen és végre kell hajtani, mert különben még a végén az ő fejébe kerül az egész. Hans tiszteli Adolf Hitlert és szereti, vakon megtenne érte mindent, persze, ha gyanús parancsot kapna, utána nézne, ellenőriztetné és nem dőlne be neki. Tehát azért nem szó szerint vakon cselekedne.
Nos, visszatérve előbbi gondolatához. Szóval el kell kapnia a tettest, már, ha van, hisz meglehet, hogy felfújva van az ügy és nincs is behatoló és a tankosok járművei csak a technika ördöge miatt döglöttek be... nah igen.
Hans ment és oldalán, illetve mögötte és előtte az őrjárat.
Kar98k-s és MP40-s katonák sétáltak, de éberen figyeltek.
- Nos, uraim, akkor most a mászkálást hagyjuk és elindulunk mindenkit, tehát MINDENKIT igazoltatni! Hiszen nem tudhatjuk, hogy közülünk van, vagy az ellenségtől a tettes. Ketten, vagy hárman álljanak a tábor kapujához, bejáratához, hogy ott ellenőrizzék a be, illetve kimenőket, vagy jövőket. A másik három pedig menjen a főtérre és ott ellenőrizzen, én meg járok a két csapat között, hogy ne kerülje el semmi a figyelmünket. Tiszteket, közlegényeket, szakácsokat, MINDENKIT, értik? Oszolj, munkára fel! - Hans elégedetten figyelte a hat katona sietős lépteit, ahogy kezdtek futni a kijelölt helyekre.
Kíváncsian várta a folytatást.

[Urlich Zimmerman]

Urlich kapott maga mellé tíz embert, egy gyors pillantással elintézte őket. Ezután elindult az egyetem felé, nem záporoztak rá a golyók, a lengyel sisakok nem jelentek meg az ablakokban és nem kandikált ki fegyver csöve.
Oda siettek az épület tömbhöz, szétnéztek és végül úgy döntöttek, hogy az alsó szinti ablakot vágják be. Hangos csörömpölés, üveg eső és utána német katonák ugráltak be és ezután Urlich szólt.
- Oké, mindenki fedezze mindenki seggét és nem lesz baj. Valószínűleg valamelyik nagy teremben tömörülnek a maradék lengyel erők - vélekedett Urlich és elindult.

[Viktor Burg]

Viktor a többiekkel óvatosan közelítette meg az épületet. Betörték az oldalsó ablakot és sorban ugráltak befelé a német katonák. Viktor közvetlenül Urlich mögött ugrott.
A parancs után Viktor minden irányba figyelt.
Ahogy az üres folyosókon mentek Viktor szíve egyre gyorsabban vert. Szinte dermesztő látvány volt, ahogy az üres és megrongált termeken és folyosókon keresztül mentek.
Viktor, szeme előtt lebegett az a kép, mikor itt még tanultak és tanítottak.