Varsó ostroma //Kaland//

[Walter Rall]

*Walter agyát elöntötte a düh.*
-Rohadt város, rohadt épületek, rohadt lengyelek, rohadt Luftwaffe, miért nem lehetett volna szarrá bombázni ezt a tetves várost!
*A lengyeleket nem hatotta meg a szitkozódás és továbbra is szemmel és golyóval tartották a németeket. Walter mellett mások is kezdtek kiborulni.*
-Hányan maradtunk fiúk?
-Hát hatan főnök.
-Az nem sok, nem gondoljátok, hogy kéne valamit csinálni?
-Ha lenne gránát tudnánk.
-Rádiónk ép?
-Ja
-Szóljátok már valamikek akár a magasságos Führernek, hogy tolja ide a seggét, mert nem bírunk el néhány rohadékkal!
-Jawohl!
*Walter már nem figyelt rájuk éppen arra koncentrált, hogy kiírtson néhány lengyelt, ám észrvett egy apró, ám nagyon fontos dolgot is.*
-Jürgen, kérjél néhány láda ólmot is, mert már kezd fogyni.
-Igenis!

[Franz Gothe]

Franz éppen kiszállt a gépéből és ment jelenteni a főhadnagynak, amikor elélépett a törzsőrmester:

- Uram, ott van Vikeners altiszt!
- Mi a fenét csinálnak vele? - látván, hogy egykori tanítványát éppen ki akarják feszíteni.
- Valami bajuk van a Gestaposoknak vele.
Na ekkor elpattant a cérna Franznál, azért ez már mégis csak sok. Mérgesen, dühtől fűtve ment az oszlophaz. Hans észrevette, és látszólag csodálkozott a férfin, miért ilyen mérges.

- Hadnagy!!! Azonnal hagyja abba ezt az őrültséget. - Majd kezéről szint letépte a bőrkesztyűt, illetve a bőrsapkát is levette magáról és folytatta. - Maga kész őrült! Az én - és ekkor jobb kezének mutatóujjával a szegycsontjára ütött párat. - parancsnokságom alá tartozó katonák egyikével sem teheti meg ezt hadnagy! Ha bármi problémája van először azt velem beszélje meg!!! Törzsőrmester oldozza el az altisztet! - erre a törzsőrmester el is oldozta, majd Franz megragadta a férfit a jobb felkarjánál, és elhúzta az oszloptól.

[Hans Fellschmudt]

Hans ott álldogált, Varg már oda volt téve az oszlophoz, mindenki figyelte lélegzetvisszafojtva, hogy mi következik. Ami pedig következett, az meglepett mindenkit. Sietős lépteket hallott a nép, a Gestapo is és Hans is és ahogy megfordultak, egy eléggé felpaprikázott hangulatban trappoló fickót láttak meg sebesen közeledni. Mire észbe kaptak, Vargot elengedték. A fickó pedig azt mondta, hogy az ő alá rendeltje, Hans felvonta a szemöldökét és intett, mire a Gestapós kollégák fegyverei rászegeződtek Franzra és Vagra és biztos lehettek abban, hogy, ha tovább mennek, akkor itt nagy bajok lesznek. Páran rögtön elillantak a tömegből, úgy tartották, hogy, ha nem tudnak semmiről, akkor addig jó nekik és a Gestapo nem köthet beléjük.
- Szerintem jobb, ha maradnak, majd megbeszéljük a problémáját. Varg Vikernes pedig ujjat húzott a Gestpóval és most mi megfenyítjük ezért, ez nem őrültség, csak szabályozás, megregulázás egy neveletlen katonánál. A Gestapónak csak a Gestapo és a Führer parancsolhat, Varg pedig engem ugráltatott és ez nem szép dolog. Ennyit erről. Most pedig vigyék vissza az oszlophoz - intézkedett Hans és ő is elővette fegyverét. A Gestapo nem enged, nem szereti, ha elengedik játékát.

//Sors szerintem írj majd erre valamit//

[Viktor Burg]

Amikor a tetõ beszakadt a házon kívüliek rögtön a segítségükre siettek. Amikor Viktort ki húzták a romokalol látták, hogy eszméletlen. A jobb karján és a ball lábán kisebb nagyobb zúzódásokkal megúszta. DE báttyát nem találták mikor Viktor észheztért nem látta bátját rögtön föltápázkodott és neki ált keresni a romok között.

[Sors]

Ezután a post után már eltelik egy nap, vagyis mindenkit kérek, hogy a következõ reagjában vegye figyelembe, hogy már szeptember 27. reggele lesz, vagyis ezen a napon történik meg Varsó elfoglalása,helyesebben mondva a lengyel kapituláció. Köszönöm!


Hans, Varg és Franz:


Két jól termett katona álta Franz útját, úgy tûnt semmit sem tehetnek, Hans és a Gestapo akarata érvényesül.

Hans is elégedett volt, õt azért hívták, hogy rendet tartson, megteszi. Ez a kis akció fontos dolgoktól vonta el a figyelmét, na persze így hogy túl élte, nem bánta, hogy az aktájába bekerül, a karrierjét tekintve elõnyös órákon van túl.

Franz tudta, hogy ninc sértelme ellenálni, még a végén elszabadul a pokol. Tudta, hogy a Gestaponak milyen hatalma van, a módszereiket pedig még elképzelni sem merte.

Varg-ot öt, azaz öt ütés után engedték el, Hans rövid monológot intézett felé, majd visszatért sátrába. A két Luftwaffes magára maradt, hamarosan õk is odébb ballagtak, ahogy mindenki más is. A napnak vége volt, reményeikszerint holnap véget is érnek a harcok.


Walter:


A kis csetepaténak az lett az eredménye, hogy a lengyeleknek kifogyott a lõszere, mire a megmaradt négy ember megadta magát. Így Walterék foglyokkal érkeztek a belvárosba, ahol már mindenütt a németek nyüzsögtek. A következõ nap pedig pontot tesznek az ügy végére.


Urlich:


A gyár lassan megtisztult az untermensch mocskoktól, így a Führer és minden német elégedett lehetett. A parancs az volt, hogy a gyárat robbantsák fel, ne maradjon belõle semmi. Urlichék eleget tettek a parancsnak, 2 óra múlva már semmi sem volt a lerobbant épület együttes helyén. Megkezdhették a felzárkózást a belvárosba, ahol összpontosulnak a német erõk...


Peter és Viktor:


Mindkét fiú könnyebben megúszta az esést, csak karcolások, apróbb zúzódások maradtak meg emlékként. Estére ezért mindketten egy ideiglenesen kijelölt orvosi épületben aludtak, de másnapra már bevethetõ állapotban voltak sok más társukkal együtt.

[Franz Gothe]

Két Gestapós gyorsan állták az útjukat. A törzsőrmester, aki még mindig ott volt a pisztolyát vette volna elő, de Franz leintette.
Tudta, hogyha ellnet mond a Gestaponak akkor itt senki sem marad éltben. Ekkor elengedte Vrgot, látván, hogy nem tehet semmit sem. Az altisztet ötször ütötték meg, majd elengedték, s az eddigi nagy tömeg szétszóródott. Franz utolsó cselekedete az volt, hogy Hans után dobta bőrkesztyűét, de az nem találta azt el. Dühös volt, és megalázottnak érezte magát is.
- Varg! Gyere! - intett felé. - Holnap nehéz napunk lesz, gyere! - invitálata az altisztet a lakások felé.
- HOlnap reggelire, gyere el hozzám! - majd intett, s elment. Este még az ágyát jól szétpüfölte, majd el is aludt a pilóta ruhájában. Reggel arra ébredt, hogy valaki kopogtat, a törzs volt az:
- Uram, Uram, uram, jöjjön reggeli, és Vikeners márvárja a parancsnok urat!
- Köszönöm törzsőrmester fél perc és megyek.

Átöltözött, majd megmosakodott, s lement a reggeliző terembe. Már várta őt Varg.
- Szép reggelt Varg! Örülök, hogy újra találkozhattunk, a kképzésed óta. Vigyázni fogok rád, nyugodj meg! De azért érdekelne, mi volt ez tagnap?

[Hans Fellschmudt]

Hans roppant elégedett volt. Fülig ért a szája az öt ütés alatt, bár Varg természetes módon férfihez méltón tűrte és öt, valljuk be Hans szerint vajmi kevés volt. Ő ötvenötöt mért volna rá minimum. Nem baj. Eljön még Hans ideje. Elégedett vigyor ült képén és mikor Franz Gothe elhibázta a dobást, hátborzongatót nevetett. Ez most nagyon felvidította, ez az egész, ahogy ily kedvezően alakult minden számára. Megköszönte kollégáinak a segítséget és biztosította őket, hogy szólni fog róluk pár jó szót majd, ha találkozik egy fejessel. Ez meg a Gestapós kollégákat elégítette ki.
Hans vidáman elment a sátrába, evett-ivott és fürdött, majd aludt, másnap nagy napra ébred, ma foglalják el végleg ezt a nyamvadt, rühes, velejéig romlott porfészek várost! Éljen a Führer!
Hans nagyon örült, energikusan kimasírozott sátrából és már ott tüsténkedett a katonák között, oldalán MP-40-ével, a tegnapi akció után senkinek nem volt kedve belé kötni.

[Walter Rall]

*Sokan meglepődtek a négy fogoly láttán, ám Walterék is meglepődtek, hogy ennyien gyűltek össze. Mindenki ezen gondolkozott. Ám hamarosan rájöttek.*
-Végre pihenhetünk egy jót srácok, úgy néz ki a lengyelek nem bírják sokáig.-adott hangot véleményének Walter

*És így is lett. Felvirradt szeptember 27. A kantint izgatott várakozás töltötte meg.*

[Franz Gothe]

Ahogy Varg mesélte a cselekményt Franz befejezte a reggelit, s szinte pont ebben a pillanatban lépett mellé a főtörzse.
- Uram, a főhadnagy hívatja, a hadnagy urat!
- Mondja neki, hogy egy perc és megyek.
Ekkor Varghoz fordult, majd elnézést kért, s elment az asztaltól. Ezután felment a lakosztályába, ahol megmosta az arcát, s ment a parancsnoka elé.
- Heil Hitler!
- Uram, még tartozok a tegnapi jelentéssel. Elmentük, de sajnos elkezdtek ránk a ruszkik lőni, viszont nyomasztóan sok páncélos nyom van a földön. lehet, ez számunkra csak rutinmunka azért elgondolkodtató. Mindenesetre a ruszkik nem vették figyelembe a Molotov-Ribbentrop paktumba foglaltakat, amelyek szerintem elég bizonyíték arra, hogy többet akarnak a paktum által megszállásra bocsátott területeken kívül. Nemoskára szinteén felszállunk, s suétnézünk, újból. Persze csak akkor, ha erre engedélyt is kapunk. Tehát ez az ami tegnap lemaradt, most pedig mondja meg kérem uram, hogy miért kellett itt megjelennem ön előtt?

[Peter Burg]

Szerencséjük volt. Az első balesetük nem volt olyan vészes, igaz Viktor egyszer már elesett a harcmezőn mert a saját feje után ment. Peter nem számított rá ,hogy ilyen gyors orvosi ellátásban részesítik, már alig várta, hogy újra talpon lehessen. El is tellett a nap, úgy látta mintha egy soha véget nem érő napról lett volna szó. Most 27-e következik jó reggeltet is kíván testvérének és felhívja a figyelmét pár fontos dologra:

-Szeretném ha mostantól nem lennének olyan döntéseid mint amilyent Günterrel csináltál. Arra gondolok, hogy mindig szólj nekem vagy a parancsnokunknak ilyen érdekes terveknél mert nem mindig biztos, hogy jó vége lesz. Istennek hála, hogy te nem, de az a szerencsétlen Günter meghalt.

Peter nagyon reméli, hogy hatottak valamit a szavai mert új nap jött és nem akarja, hogy valami történjen a diadalok között.

[Viktor Burg]

Máris eltelt egy nap Viktor szerint gyorsan eltelt hisz nagyon sok minden történt.
Mielõtt parancsot kaptak volna Péterrel megbeszéltek pár dolgot és Viktor is eggyet értett Péterrel a magán akciójiról -A fejében még jó ötletnek tûntek.- Viktor is megígértette Péterrel, hogy vigyázik magára.

[Sors]

Hans:


Egy mezei közlegény sietett a férfi elé.

- Uram, felsõbb körök utasítása alapján berendelték Önt a parancsnoki állásra. Állítólag nem engedélyezik az újbóli bevetését.


Peter, Viktor és Walter:


A katonák elszállásolása szerint több rész egységre osztották a sereget a várhatóan utolsó napi ostromra. Peter és Viktor több ismerõs, de javarészt ismeretlen alakokkal került egy helyre, mint például Walter Rall. A támadás hivatalos idõpontja 8:30 volt, addig még volt másfél óra. Evéssel és lázas készülõdéssel telt az idõ. A parancs szerint ez a csapat majd a legtávolabbi hídon kel át a túlpartra, hogy oldalba kapja az ellent, míg a páncélosok frontális támadást indítanak majd.

Közeldett az idõ és már mindneki készen volt. a tekintetekben felcsillant a büszke árja tekintet, a haza felé tett elhivatottság. Végül megindultak azegységek, hogy elsöpörjék a lengyel ellenállást.


Franz:


- Üdvözlöm! Szeretnénk ha csapataival ét részre válnának. Egy kisebb részük tegye meg a felderítést, a többiek pedig a város körül, mint a sólyom körözzenek, nem szeretnék odafent, ha egy nagyobb lengyel egység evakuálna. MOst készülõdjön a csapatával, leléphet!

[Franz Gothe]

- Jawol, Herr Kommandant! - Tisztelgett franz, majd kilépett a termből, s megindult a szállások felé. itt beszélt Chorvath, és friedrich őrmesterrel, egy újabb vadászatról, majd miután azok beleegyztek az egész szakaszt kirendelt a repülőtérhez a hadnagy.
- Katonák! A mai napon megtörjük a maradék ellenállást, s ezeknek mind önök, s mind én is nagy-nagy szerepet fogunk játszani. Most csak egyet kérek önöktől; Körözzenek a város felett, s az esetleges légi támadástól védjék meg a várost. Pilóták, a gépekhez! - ordította Franz. - Őrmesterek hozzám!
- Urak, önök közül ketten - Ekkor a két őrmesterre mutatott - velem fognak tartani. Forder, Kampfs maguk irányítják az egységeket. Nem kell mást tenni, mint tartalékon repülni. Most önök mehetnek. - Majd azok leléptek.
- Chorvath, Friedrich, jöjjenek. - majd a gépeikre mutatott. - Én leszek az ék, önök kísérnek. Nem nagyon akarok rádiózi, úgyhogy végig kövesseneke, elenséges gépekre viszont csak parancs után lőhetnek!

Majd mindannyaian eszálltak a gépekbe. Először a szakasz nagyobbik része szállt fel s elindultak, hogy az ellenőrzési feladataikat ellásák. Ők hátman 10 perccel később indultak el, s kerülő úton mentek. Feltérképezték a várostól északra található területeket: itt nem volt semmi. Aztán elmentek délre is, itt is eredménytalanak lettek, majd jött a keleti rész, am viszont tele volt szovjet egységekkel.
~ Ez megdöbbentő. Egy teljes hadsreg. - rebegte magában Franz. Majd lekapcsolta a repülőgép motorját, s úgy férkőzött közelebb a szovjetekhez. S ekor meglátta, tisztán látta az a töltést, ahonnan tegnap tüzeltek rájuk, ekkor felkapta a gépet, beindította a motrot, s haladtak tovább, immáron jóval magasabban. Ahogy haladtak tovább egy rakás Katyusha-rekétavetőt láttak, még tovább haladva pőedig páncélosok százait. Franz úgy gondlta ebből valamilyen szovjet támadás lesz. Már ha ez pedig bekövetkezik, akkor Varsó el fog bukni, mert ekkora erővel szemben tehetetlen lesz ez a maréknyi csapat. Ekkor megfodítva a gépét elindult vissza. A felderítés összességében háromnegyed órájig tartott a keleti részen, plusz még ennyi a tobbi rész bejárásával. negyed óra alatt értek vissza a bázisra, ahol leszállási engedély után értek földet, majd Franz azonnal a főhadagy elé sietett.

- Uram! visszatértünk. A szovjeteknek páncélos dandárjai, gyalogsági hadserege és repülő százada, s katyusha-rakétavetői helyzkednek el a várostól keletre 14 kilóméterre. Ennyit tudtunk meg. A várost másik irányból nem fenyegeti semmi...

[Hans Fellschmudt]

Egy közlegény sietett hozzá váratlanul és közölte a tényeket, hogy felsőbb körök utasították arra, hogy menjen a parancsnokira, mert elvileg nem engedik az újabb bevetését. Érdekes... biztos nem tetszett nekik a tegnapi affér. Fel kéne hívni Himmlet és a gatyájukba vizelne a fél, vagy az egész banda ijedtében. Elvigyorodik. De ők se hülyék, hogy Himmlert ezért zaklassák telefonon és nem fogják nekik engedni.
Persze lehet más a helyzet...
Ezalatt ő elérte a parancsnokságot és egy laza "Heil Hitler" és kar lendítés félig procedúra után a két őr mellett besétált, majd körbe nézett és a következőket kérdezte, illetve előtte még mondta.
- Amint hallom egy kis közlegénytől, az urak nem engedélyezik az újabb bevetésem. Megtudhatnám miféle okból? Ha a tegnapi tábori showra gondolnak - vigyorgott gonoszul Hans - ahhoz önöknek semmi közük nincs, mert ez Gestapo ügy és feltételezem a Werhmacht nem akar még a Gestapoval és Himmlerrel is foglalkozni, no meg velem a háború alatt. Mert még a végén nem nyerik meg pont emiatt. Tehát, ha a tegnapi incidens nem tetszik, kérem, intézzük el. Hívjuk csak fel Herr Himmlert és ő majd rendre inti önöket - vigyorgott. Fincsi kis parázs szó váltás lesz a telefonon keresztül. De úgyse mennek bele. - Ha pedig más a probléma, akkor közöljék és azt is elintézzük.

[Urlich Zimmerman]

Urlichék elintézték dolgukat. Lengyel hallottak, füstölgő romok, ennyi és egy épület, ami ezek szerint elpusztításra vár. Megérkeztek az illetékes emberek, hogy felrobbantsák a gyárat és egy hatalmas robaj keretében ezer apró darabjaira hullott a monstrum.
Urlichnak vissza kellett mennie a belvárosba, ott gyűlt össze a német hadsereg, hogy végleg lesöpörjék az ellenállókat és elfoglalják a várost. Urlich utcáról utcára haladt, különösebben nem találkozott senkivel, páran azért csatlakoztak innen-onnan hozzá és ők is oda tartottak, majd mikor megérkezett, ivott és elhelyezkedett az egyik osztagban, ahova besorozták őt és már csak az indulást, illetve az esetleges eligazítást várták.

[Viktor Burg]

Viktor meghallotta a parancsot és rögtön szólt Péternek és Walternek.
Megbeszélés következett:
Viktor:
-Azt hallottam hogy mi az innen a legmesszeb hídon fogjuk oldalba támadni õket a páncélosok pedig középrõl frontális támadást indítanak.
-Figyeljetek ez nagyon fontos, mert várni fognak ránk, és már a hídon meg akarnak minket akadájozni, mert ott nem számít a számbeli fölényünk, de amirõl õk nem fognak tudni.: Hogy én és még tíz ember a csatorna rendszeren keresztül fogjuk megtisztítani a híd túloldalát. Ha ez késsz és minden rendben van, akkor jelezni fogok és akkor megindulhat a támadás.

[Walter Rall]

*Walter figyelmesen hallgatta Viktor magyarázatát, kétségei voltak a tervvel kapcsolatban, de magába folytotta őket. De azért mégis feltett egy kérdést.*
-Uram, mégis milyen állapotban van az a bizonyos híd?
*Viktor megvonta a vállát.*

[Peter Burg]

Peter figyelmesen követi a megbeszélést ami főleg Viktor és az új bajtársuk, Walter között zajlik. Valóban jó lenne tudni a híd állapotát kár, hogy Viktort ez annyira nem érdekli.

-Nem akarom ,hogy megint elveszítsünk valakit. Nagyon labilis lehet az a híd. Amúgy abban a tíz emberben én is benne akarok lenni.

Peter bár benne van a tervben valamellyest fél az ötlettől csakúgy mint új társuk Walter. De mivel nincs más tenni valójuk, nincs más lehetőség neki kell vágniuk az útnak és csak Viktornak van terve.

[Sors]

Peter, Viktor és Walter:


A terv kivitelezhetõségét nagyban javította, hogy a lengyelek nem bírhatják sokáig tartani a több frontos állásokat, márpedig a mai napon már teljesen körbekerítették õket. A tíz fõs csapat hamar átkelt a folyó alá épített csatornahálózaton át, így hamar letarolhatták a híd túloldalán álló lengyel védelmi állásokat. A csapat így gond nélkül kelhetett át, feladatuk nem az volt, hogy a folyó mentjén semlegesítsék az ellenállást, hanem kicsit mélyebben így néhány utcával feljebb lopták magukat, ahol már futkározó lengyelekkel talákoztak, így hamar tûzpárbaj alakult ki a zsúfolt, romos utcán...


Urlich:


A németek ék alakzatban törtek elõre, Ulrich az ék csúcspontjába került elszállásolása alapján. Kemény elõretörésre kell számítani, valószínûleg apróbb veszteségekkel, de senkinek sem volt választása. A páncélosokoldalán rohantak át a hidakon a katonák, majd kemény harc vette kezdetét a parton. Urlich is kivette ebbõl a részét...


Hans:


- Herr Felschmudt! A felettese személyesen akart a tegnapi nap folyamán beszélni Önnel, de Ön nem tartózkodott a táborban, miután megtudta milyen oknál fogva, parancsba adta, hogy amennyiben hasonló cselekedetre szánná el magát a mai napon is, mint tegnap, úgy figyelmeztessük, hogy felsõbb utasításra a táborba rendelték Önt, hogy az eredeti feladatát folytassa.

A férfi az utolsó mondatnál kicsit elcsukló hangon szólt, a titkos feladatról nem tudhatott ugyan, de voltak sejtései. Hans nem különösebben sugárzott semmiféle érzelmet, és valóban nem volt se mérges, se boldog. Se szó, se beszéd kisétált, hogy dologhoz lásson.


Franz:


- Rendben van, ezek hasznos információk... Lenne itt még egy apró feladata Herr Goethe! Az egyik magas beosztású gestapos tisztnek Krakkóba kell utaznia. A labilis lengyel belviszonyo miatt azonban veszélyes lenne kíséret nélkül, fõleg szárazföldön szállítttatni, ezért arra gondoltunk repülön utazna a férfi, maga és három embere pedig kísérné. A maradék egységei addig itt végeznek biztosító munkát. másfél óra múlva álljanak készen az útra, Müller tizedes elvezeti Önöket a csapatszállító jármûvekhez, amik a reptérre viszi majd Önöket. Sok siker és ne keljen csalódnom magukba ha esetleg valami közbejönne...

[Franz Gothe]

Újszerűen hatott Franzra a parancs, hiszen nem nagyon szívlelte a pátyolgató szerepét, mert ezt valami okból, lekicsinylőnek tartotta. De egyben bízott, méghozzá abban, hogy lesz valami csata szerűség és végre sok idő multán, újra lelőhet egy gépet, s gyarapíthatja a légigyőzelmei számát. Miután a főhadnagy mindent elmondott ő következett:


- Természetesen uram! Elkísérjük azt a gépet, és csalódhat bennünk! - nevetett fel a végén Franz, de látta, hogy vette az adást a felettese is!
- Uram!? Akkor viszlát! - mondta Franz miután látta, hogy többet nem akar a hanagy mondani. Mikor kilépett az ajtón, egy ideges, és látszólag gyámoltalan arcot vágó katona állt előtte. Ahogy Franz eléállt, a katona, mintha összemnet volna hajtotta le a fejét, körbenézett, mintha valami hadititkot mandan, majd halkan megszólalt:
- Uram! Müller tizedes vagyok! - mondta, s ekkor végre szalutált is. Mintha szélárnyékban érezte volna magát, gyorsan kilépett a hadnagy elől, s maga elé mutatott, inas mozdulattal.
- Jöjjön velem uram, elvezetem arra a helyre, ahonnan majd elviszik magukat a repülőtérre.
~ Huhh, hát ez nem az én esetem! Remélem túléli ezt a háborút, vagy gyorsan leszerel, mert nem lesz ebből jó katona. - gondolta Franz, majd eszébe jutott az is, ogy ez a tizedes simán magyaráz itt, neki, ráadásul úgy csinál, mintha valami császár, király, vagy valami nagyon-nagy ember lenne, s nem csak a rangidős tisztje.


- Tizedes! Nyugodjon meg! Várjon még egy kicsit, addig egyen, igon, vagy csináljon valamit, nekem most van másfél órám, addig megcsinálok minden személyes dolgot, s utána maga megjelenik előttem, és elvezet a teherautóhoz. Érti? - ordította a kis tizedeske képébe az utolsó szót Franz, majd az aprócska válaszolt.
- Persze uram, majd odamegyek önhöz! Viszlát addig is!
- Viszlát...

Franz ezután elindult a két őrmestere és a tőrzsőrmestere irányába. Ahogy odaért hallotta, hogy valamilyen sporteseményről beszélnek. Franzot ez különösebben nem érdekelte, de nem kellett közbevágnia, ugyanis mikor odament, a katonák szalutáltak neki.
- Uraim! El kell kísérnünk egy gestapós poarancsnokot. Valami góré, állítólag. Fontos személy, ezért a levegőbe viszik a seggét. Na már most, mivel féltik is, ezért kell neki kiséret. Maguk hárman megfelelők lennének a kiséretre. Persze csak velem együtt.
- Herr! Én már régen nem repültem! - mondta a törzsőrmester. - Nem tudom képes leszek-e...
- Persze , hogy képes! - vágott a szavába Franz. - Most pedig van egy órájuk arra, hog fekészüljenek.


Franz ezután elment egy másik altiszthez, akivel beszélt, hogy most azonnal szálljon fel, s irányítsa a szakaszt addig, amíg ő távol van. Miután ezzel végzett ráoillantott az órájára: Még van háromnegyed óra. Így aztán lefeküdt pihenni egy kicsit, de úgy tűnt számára, hogy mihelyt elaludt, már a vekker fel is keltette. A törzs és az őrmesterek már várták őt.
-Chorvath! Maga a gép jobb oldalán lesz, Friedrich a balon! Törzsőrmester, ön lesz a hátvédünk, én pedig a felderítő leszek! Jó repülést.


A tizedes is várt már rájuk s egy teherautóhoz vezette őket. Franz az anyósülésen foglalt helyet, majd mikor megérkeztek, láthatták, hogy egy nagy gép áll ott, s éppen bele száll egy ember. Ekkora feneket keríteni neki... mikor kiszálltak a tizedes a gépeikhez invitálta őket, majd elment vissza a bázisra. Franz elfoglalta a zászlós gépét, s beindította azt, majd kigurult a kifutóra, s felszállt a géppel.
- Heil Hitler! - kiabálta amikor felszállt.

A többiek is szép sorban felszálltak, majd jött a szállító is. Öt percnyi repülés után nem történt semmi különleges. Az ég tiszta, a levegő kellemes a repüléshez...