Német - Francia határ (Legészakibb része)

[Bernard Law Montgomery]

Egy darabig nem láttatok, semmit Pontosan addig, amikor hirtelen azt nem hittétek, hogy megvakultatok. Egy fényjelző rakétát küldtek az égbe a németek. A hirtelen hatalmas fénynek mire elmúlt az ereje s körbenéztél, csak te voltál életben, a törzsőrmester és a skandináv Johansson.
- Mindenki a földre, akárhonnan jöhetnek! - mondta a főtörzs.
És így is lett, hamar egy teljes náci szakasz jelent meg a fák mögött. A főtörzs parancsot adott a tüzelésre.

[Ryan Knoxwille]

Miután észhez tértem, illetve visszanyertem a látásomat, azonnal a földhöz vágtam magam. Majd parancsra elkezdtem tüzelni.

- A Szetségit! Ez közel volt! / kiáltottam a közelemben elpattanó golyók miatt/.

Tüzeltem tovább. Megpróbáltam minél több célzott lövést leadni amíg világos volt. Ami azt illeti elég sokáig az volt. Egy régi gyermekkori emlékem jut eszembe erről a durrogásokról meg a nagy fényről. Amikor Apám először vitt ki a Jul. 4.ei mulatságra vagy mire...az egész város ott volt. Hatalmas fényáradat tűzijátékok... Ezen elmosolyodtam egy pillanatra, de koncentrálnom kellett...

- Oda a farakás mögé! /Kiáltottam el magam!/

A tőlem távolabb lévő főtörzshöz odakiabáltam.

- Jöjjön Uram! Fedezzük magát Johansonnal!
- Az biztos! /Hangzott Johannsontól/

Amíg a főtörzs hátrált lövéseket leadva közbe, mi fedeztük...a fény egyre jobban kezdett elhalványulni. Mi is szerencsére odaértünk a farakás mögé.

- Egyenlőre biztonságban vagyunk itt. / Jegyezte meg a Főtörzs./
- Azt hiszem igen Uram...

Egy golyó fütyült el mellettem, miközben nyugtáztam a tényt.

- Annyira talán mégsem! / Nevetett fel Johannson./
- Uram úgy gondolom hogy amint elsötétedik, rögtön húzódjunk vissza a többiekhez. / Vetettem fel az ötletet./

[Bernard Law Montgomery]

A lövések egy darabig abba maradtak. De hamar kiderült, hogy csak azért, hogy egy újabb jelzőrakétát küldhessenek a levegőbe a nácik. A német katonák újra megindultak, de a törzsőrmester parancsára ti hamar arrébb húzódtatok egy facsoport mögé. A németek csodálkoztak, hogy nem vagytok ott, de hamar észrevettek benneteket, ezért nektek is tüzet kellett rájuk nyitni. A jelzőfény viszonylag hamar kialudt a lövések abba maradtak. A törzsőrmester hangja hallatszódott:
- Vissza, mindenki a szakaszhoz!
Ahogy visszaértetek a szakaszhoz, nagy meglepetésre csak ketten maradtatok. A törzsőrmester valahol lemaradt. A hadnagy gyorsan mondta:
- Menjenek vissza az őrmesterért ez parancs!
Úgyhogy 180°-os fordulatot véve indultatok vissza a törzsőrmester felkeresésére.

[Ryan Knoxwille]

Johansonnal összenéztünk, és ugyan az a gondolat jutott eszünkbe: "Ez megőrült". Annyira nemvolt messze, de hát visszaindultunk utána fától fáig, úgymond "lópóztunk". 4-5 perc néma előretörésben megtaláltuk a Főtörzs testét a földön, de a németek sehol. Vagy csak mi nem láttuk őket a sötétben.

- Halott? /Kérdezte suttogva Johannson./
- Nemtudom.

Elővettem a kis Vihargyujtómat, odatettem az orrához, hogy lássam lélegzik-e.

- Még van benne /Válaszoltam a társamnak/
- Vigyük vissza.
- Rendben. Felveszem a hátamra, és tünés. Úgy ahogy jöttünk.
- Még jó! / Válaszolta suttogva, majd elmosolyodott.

Elindultunk visszafelé, már szinte vártam hogy mikor lőnek ránk a németek, de sehol semmi. "Tartson ki Főtörzs, Mindjárt ott vagyunk." Próbált közben Johannson beszélni a tiszthez. Én meg kis híján összeestem a majdnem 90kilós ember súlya alatt. De hát mégis csak a főtörzsőrmesterem!.

- Uram Megtaláltuk a Főtörzset! / Jelentett Johannson./
- Rendben. Parker, King, Klowsky, segítsenek! vegyék át a közlegénytől, és vigyék azonnal a dokihoz!/Hangzott a határozott válasz./
- Uram / Szóltam közbe./ itt előttünk lehet akár egy egész század is. Igaz csak egy-két szakasznyi katonát láttunk, de rengetegen lehetnek még itt az erdőn túl.
- Maga egyenlőre teljesítette a parancsomat Johannson közlegénnyel. A többit bízza csak rám / Hangzott a válasz Jule Hadnagytól.../

[Bernard Law Montgomery]

A főtörzset a lábán érte a lövés és nagy valószínűséggel a fejét üthette még be. A hadnagy nem adott parancsot, mert hamar megjelentek a láthatáron a náci erők. A fényjelző rakéta újabb kilövésével észre is vettétek egymást, s hamar gránátrobbanásokra lettetek figyelmesek. A németek dobták. A katonák mint a bábuk estek vissza darabokban a földre. A hadnagy gyorsan parancsot adott a tűz viszonzására. úgy tűnt nem nagyon lesz hova menekülni, viszont kellene mert hatalmas a német túlerő!

[Hans Wagner]

A kiáltó közlegényt eltalálta egy mesterlövész. Beugrottunk a fa mögé, de ekkor már az ellenség eltűnt a fáról. A közlegény a visszavonulás mellett döntött.
- Nem vonulunk vissza közlegény! - majd rá nézek a térképre. Az erdő nem valami nagy, de ezért vigyázni kell a mesterlövészekkel. Ekkor a hátunk mögött géppuskakattogás és kiabálás hallatszott. - Na gyerünk és ne álljon meg, míg parancsot nem adok arra, hogy álljon meg és tüzeljen.

[Ryan Knoxwille]

Erõt vettünk magunkon, majd viszonoztuk a tüzet. "szerencsétlenségemre" egy géppuska mellett találtam magamnak viszonylag kedvezõ lõállást...a géppuska csak úgy, köpködte a golyókat a németekre, az erdõre. Hiába volt a levegõben még a jelzõrakéte fénye, csak pár németet lehetett látni meg a fák mögül kibujó puskák villanásait. Melletem lévõ géppuskatûztõl már szinte nem hallottam semmit. Ezek után csak alátásomra hagyatkozhattam. Csõre töltöttem hõn szeretett Garandomat, vállamhoz emeltem, céloztam az elõ-elõ bújó német sisakokra, és lõttem. Aztán vagy lelõttem õket, vagy csak vissza bújtak a fa mögé. 8 ravaszhúzás után kifogyott a tárból a lõszer. Az kipattant a helyérõl, de mielõtt cseréltem volna, elhajítottam egy gránátot a fák közé. Hatalmas jajveszékelés hallatszot onnan. Csak eredményes volt ez a húzás...Gondoltam... Majd egy újabb tárat raktam apuskámban, és kezdõdött elõlrõl a "céllövölde"...

[Bernard Law Montgomery]

Ryan:

Csak pár németet sikerült semlegesítened, viszont gyorsan ugranod kellett, mert egy gránát érkezett a közeledbe. Te megmenekültél, viszont a géppuskaállás már nem. A németek rohamjai pedig nem lassultak le, és ömlöttek a fák közül...

Hans:

// Őszintén erre nem tudok mit reagáln, mert most nem tudom mit hova fordítasz, úgyhogy szeretnék, egy német szavakkal kevesebb postot. Köszönöm! //

[Ryan Knoxwille]

Látván hogy a géppuskás társamnak a szó legszorosabb értelmében lőttek, egyböl kaptam az alkalmon, és kezelésbe vettem a géppuskát. "Felhúztam" a géppuskát, majd a németek erékmagasságában "kasználni" kezdtem őket. A golyók meg csak úgy röpködtek a fülem mellett. Nyilván kiakarták iktatni az egyik fő veszélyforrást, de nem nagyon érdekelt a véleményük. Viszont arra is ügyelnem kellett hogy ez a szerkezet csak úgy köpködte a golyókat, meg eléggé fel tud hevülni. Tehát kell egy társ ...

- Hammington! Gyere ide! Segíts! /Szóltam oda a mellettem lévő közlegénynek/
Amikor aztmondom hogy MOST! akkor már pakolod is a lőszert a géppuskába!
- Rendben! /Válaszolta James/

Elkezdtem még egy sorozatot leadni a németekre, a fákra, meg úgy igazából a mindenségbe. Aztán elhangzott a "parancsom"

- MOST!

Hammington már ugrott is és együtt cseréltük ki a "tárat" a fenevadból. Újból felhúztam, és kezdődött elölről a "kaszálás"...

[Bernard Law Montgomery]

Ha téged nem is, de a társadat nagyon hamar kilőtték. Aztán a fegyver fel sem tudott hevülni, annál sokkal hamarabb bekövetkezett az, hogy egy besült lőszert kapott a géppuska. Még idejében el tudtál ugrani, hogy a besült fegyver lényegében szétrobbanjon. Így el kellett kezdened a puskáddal kezdeni valamit, de hamar hallatszódott a főtörzs hangja:
- Minden egység vissza!
Úgyhogy e kellett visszafelé vonulnotok.

[Viktor Burg]

Viktor Burg egy opelen érkezik a hadszintérre. Egy ujjonc társával beszélgetett út közben.A Varsóban történt eseményekről. Az ujjonc érdeklődve figyelt.

Mikor a határhoz közeledve egy bomba csapódott az autó mellé. A sofőr elvesztette az uralmát az autó felett és felborult. Viktor eszméletét veszti.
Mikor magához tér látja, hogy a "beszélgető partnere" vérbe fagyva fekszik holtan. Mert egy amerikai géppuska állásból golyók záporoznak.
Viktor azonnal fedezékbe húzodott egy kidőlt fa mögött, megpróbál egy gránátot hajítani de úgy erzi túl messze van az ellensége állás. Ezért nem kockáztat, és mikor ujra töltik a géppuskát Viktor közelebb szalad és onnan dobja a gránátot, ami remélhetőleg célt ér. ..........

[Joseph Bernard Steiner]

Josephet és csapatát miután jól végezték dolgukat a norvég határra vezényelték.

[Ryan Knoxwille]

Hallatszott a parancs. Mindenki elkezdett hátrálni, de mégsem fordítottunk a németeknek hátat, hanem hátal lépkedtünk vissza felé, egyre szaporábban. Volt egy pillanat, mikor úgyvéltük, hogy nemlátnak, rohanásnak eredtünk, vissza a visszavonulási pontra.

- Mintha rossz irányba jönnénk./Motyogta az orra alatt a főtörzs/

Mivel elég sötét volt, nem teljesen biztos hogy tényleg a jó irányba indultunk el.

- Egyenlőre ez a barikád...vagymi itt biztosnágot nyújt nekünk, és remélem reggelig kibírja, ittmaradunk!/Hangzott a döntés a Főtörzstől/

Mindenki feszülten nézte az erdő szélén hátha felbukkanó németeket, de semmi...legalábbis azthiszem és egyben remélem hogy semmi...

[Zero]

Hans

Ahogy te és a közlegényed rohantok a mesterlövész után egyre kevésbé hallatszik a fegyverkattogás. Viszont egy domb előtt meglátjátok felfutni. Közlegényed céloz és lábonlövi. A két lába térdnél kettécsúszik és véres lesz az egyenruhája. Hatalmasakat ordít. Ha nem mentek oda és lövitek fejbe akkor valószínűleg jönnek a hangra és megölnek. Ha vagy ilyen kegyetlen, odamész megteszed, de ha nem akkor vállatokra veszitek és életeteket kockáztatva megpróbáltok egy félhalottat a német táborba visszamenni megtizedelt esélyekkel mintha nélküle mennétek...

[Fabian Bergman]

Szeretnék csatlakozni a háborúba.

[Hans Wagner]

Először csinálj eredeti karakternevet! Mert ha nem, akkor bannolni fognak téged. Másodszor pedig csak akkor írj, ha elfogadták az előtörténetedet.

[Fabian Bergman]

oké, az eredeti név megvan, már csak el kell fogadniuk