Német - Francia határ (Legészakibb része)

[Hans Wagner]

Jelentkezek a kalandra, mert túl későn írtam Varsóba!


Szóval minket teherautóval küldtek ki a frontra. De egy robbanás miatt felborultunk az úton.
- Jól van uram?!
Kinyitottam a szememet és bólintottam egyet.
- Rendben uram! - szólt az egyik társam, felállított és elment.
- Rendben emberek! Gyorsan menjenek oda, ahhoz a dombhoz és állítsák fel a géppuskát! Hamarosan megérkezik a hadnagy! Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!
Eközben fegyveremet előkészítve meglapultam egy dombocska mögött.

[Bernard Law Montgomery]

Hans:
//Nyugodtan jelentkezhetsz!//

A feladatotok viszonylag egyszerű volt, viszont nehezen teljesíthető. A lényeg az volt, hogy egy dombot védjetek be, amíg egy hadnagy meg ne érkezik, akinek a kíserete veszi át a domb felügyeleét, ti pedig egy előretolt ékként fogtok működni. Miután az autó felborult gyalog tettétek meg a maradék 500 métert majd 3 embered felállította a géppuskát. Egy mesterlövész is elfoglalta a helyét az egyik könnyen megmászható fán, majd vártátok, hogy megérkezzen a hadnagy, és a szakasza.

[Hans Wagner]

//Amelyik amerikai vagy angol karakter a közelben van, ne lőjön le, mert ég nagyon sokat szeretnék harcolni a karimmal. Ezt a kalandot csak addig csinálom, míg nem lesz egy új német kaland, vagy valaki nem indít nekem egy éleset. Köszönöm!//

Már mindenki elfoglalta a helyét, én is elfoglaltam a magamét. Vártuk a hadnagyot és kíséretét, néha valaki valakivel beszélgetett. Messze tőlünk már hallatszottak a puskák ropogásai és a robbanások. Nem tudtuk, hogy mikor jön meg az erősítés. Pedig már nagyon akartam harcolni.
Mikor Varsóban voltam vagy huszonhét embert öltem meg egy géppuskával. De itt persze várnunk kellett egy tisztre és hallanunk kellett, hogy társaink elesnek a harcmezőn. Pedig mi voltunk a hátvéd és ez persze azt jelentette, hogy ide nem jön az ellenség. Ha persze már a hadnagy előtt errefelé indítanak rohamot az ellenséges katonák, akkor a géppuskával tartani tudjuk a területet.

[Bernard Law Montgomery]

Hans:

//Senki ne fog lelőni, ha jól játszol! Egyébként pedig ez is éles kaland.//

Miután megérkezett a hadnagy és a szakasz, kiosztották neked (is) a parancsot:
- Tizedes a maga feladata az lesz, hogy az egységével szétnéz a közeli tisztásokon. Lehetőség szerint kerüljék az összecsapást az ellenséggel, de azért ne szaladjanak el, ha úgy adódik a helyzet!
Így kellett elindulnotok a közeli tisztások felkutatására.

[Hans Wagner]

- Tizedes a maga feladata az lesz, hogy az egységével szétnéz a közeli tisztásokon. Lehetőség szerint kerüljék az összecsapást az ellenséggel, de azért ne szaladjanak el, ha úgy adódik a helyzet!
- Igenis uram! Ahogy kívánja! - mondom a hadnagynak.
Táraim ekkor már végeztek is a felborult teherautóval. Oda megyek hozzájuk és kiadom nekik a parancsot.
- Gyerünk emberek! Menjünk és kutassuk fel a közeli tisztásokat!
Pár perc múlva már mögöttünk voltak a géppuskák a dombbal együtt.

[Bernard Law Montgomery]

Hans:
Ahogy haladtatok a fák között hirtelen valami fényes tárgy bukkant fel az éjszakában. Aztán pillanatok múlva egy puffanás. Arra fordulsz ahonnan a hang érkezett. Amint láttad az egyik embered fekszik holtan a nyakában pegig egy kés. Azonnal lebuktok az avarba, s figyelitek a fejleményeket. Eltellik egy vagy talán kető perc is amikorra hirtelen egy lövés sorozatot adnak le oda ahol az előbb álltatok...

[Hans Wagner]

Lelõtték az egyik emberemet és máris egy jókora sortûzben találtuk magunkat. Nem tudtunk sehova sem menni.
Most az volt a tervem, hogy megvárom, amíg ki nem fogy a töltényük és a töltés közben támadunk rájuk.

[Joseph Bernard Steiner]

Joseph és csapata megérkezik a határ mögé, egy sziklás erdős helységre. Joseph úgy gondolja ez megfelelően megvédhető hely. A négy csapatszállító nagy brummogással leáll. A 44 katona kiugrál és felsorakozik Joseph és a Panzer III-as előtt.
- Berger, Wolf, Mannstein! - int három katona felé - géppuskaállásokat a domb oldalára ahol vagyunk és foglalják is el a helyet! - azok engedelmeskednek.
- Igen, Uram, Igen! - és hangos lábzörgetéssel látnak hozzá a géppuska állások kialakításához. Homokzsákokra és mögé ültetik a három géppuskát.

Az előző parancsra egy másodperccel jön a következő.
- Schneider, Martin, Sacker! - mondja - Keressenek egy kisebb barlangot, ahova ki tudunk építeni egy erődítmény szerű bunkert! - a katonák gyors futkosással látnak hozzá a feladathoz.

- Ahrnrich! - kezdi üvölteni - Maga állítsa a Panzer III-ast aa mögöttem lévő sziklatömb alá! Ha meglátja egy csigazabáló végünk, érti?! - Ahrnrich tankvezető bólint és nagy ügyeskedéssel kezd hozzá a Panzer III-as beállításához.

- Kamper! Olver! Wisosky! Rüte! - mondja a megszokot felszólításokat - a teherszállítókat vezessék a Panzer mellé - elé! - azok négyen is engedelmeskednek.

- 20 önkéntes kedzjen hozzá a tábor felállításához! - látszik, hogy rend van, nem 19, nem 21, hanem pontosan 20 önkéntes lép ki és indulnak a csapatszállítók hátuljára pakolt dolgokhoz és megkezdik a 40 főnek elegendő tábor, azért annyi, mert az alhadnagy és pár ember még fog a bunkerben aludni.

- Felerbohl! Üzemelje be a rádiót, de úgy, hogy mozgatható legyen! - ordítja. Majd a többiekre néz árjakék szemeivel.
- Maguk, pedig segítsenek a tábor kiépítéséhez kivéve Heiner! Ő velem jön! Megbeszéljük az állásokat a tizedessel! Munkára emberek és ne felejtsenek el külön tárat kialakítani a robbanófegyverekhez és fegyverekhez! Illetve még kilenc ember a maradékból, állítsanak fel három-három géppuskát a domb -Déli -Keleti -Nyugati oldalra ! Készüljenek fel, sokáig leszünk itt, addig amíg meg nem kezdődik az invázió, akkor kell besegítenünk a Gröfaz csapatainak. Ez a parancs, hogy figyeljük meg a környéket a Führernek ha belekezd tavasszal az invázióba akkor besegítünk mi is! Mindenki munkára, gyerünk! - bőrkesztyűjét megigazítja és elégedetten tekint végig az ügyködő tömegen. Heiner mint egy ügyetlen ovis szedi lépteit mellette.
- Kezdhetjük a beszédet, Uram! - mondja okoska hangon. Josephen egy apró röhögés villanik meg.
- Csak azért hívtam, hogy legyen valaki aki itt járkál mellettem és megbeszéljem vele francia hon szépségeit... De ezt azért mégsem mondhattam a többieknek...

Josephék a határ után pár kilométerrel húzódnak meg, így erre nincsenek szövetséges katonák, csak németek, ezért is jó ez megfigyelő helynek...

[Joseph Bernard Steiner]

Másfél napi munka után minden a helyén van. A kilenc géppuskaállás. A három felderítő nagy lihegve jön vissza az alhadnagyhoz.
- Nem találtunk semmit, uram pedig a domb további részeit is átkutattuk! - lihegi, majdnem kiköpi a lelkét a jelentő katona. Joseph hanyagul nézi őket majd mikor jönne a dorgálás a tábort építők egy csoportja lép oda hozzá.
- Mi viszont igen! A tábor közepén van egy bokor és mellette egy szikla, a kettő rejteke között egy fa lépcső lejáratos pince, felső kapu nélkül. Három - négy főnek elég. Van bent egy kandalló, tüzelő anyag és pár rúd kolbász és néhány üveg bor. - mondja nagy lelkesedéssel, hogy hátha kap valami jutalmat. Joseph felderülve figyeli a két férfit.
- Maguk találták meg? - néz rájuk barátságosan.
- Igen! - itt már sejteni lehet a történéseket.
- Vigyenek egy-egy rúd kolbászt maguknak és egy-egy üveg bort. - mondja mosolyogva. Nem kell kétszer mondani, úgy is tesznek.

Felerbohl megy oda hozzá.
- Uram! bátorkodtam elkészíteni a domb és a tábor térképét!
- Hadd lássam! - nyújtja a kezét a pontosan megszerkesztett papírlap felé.
i1015.photobucket.com/albums/af275/gerind_bucket/nvtelen.jpg [/img]
Az alhadnagy elégedetten nézi.
- Felerbohl, maga is velem alszik a bunkerben... - mondja mire a tizedes kicsit megrökönyödik.
- Ki még?
- Maga is, nyugodjon meg Heiner. - mondja s a tizedes megkönnyebbül.

Minden kiadott feladat lassan elkészül. Öt sátor van. Minden sátorban nyolcan alszanak. Kiosztotta a további feladatokat. Midnen este 4 ember őrködik és kilenc ember a géppuskánál van, s a többiek aludhatnak, Josephen, Heineren, Felerbohlon kívül még a szanitéc alszik lent a bunkerben. Rendesen be van rednezve, a rádió üzemel. Szeles az idő, elkél már a kabát. Joseph éppen a melegben üldögél lent a pincében az általa hozatott íróasztalon írogatva valamit amikor Wolf jön le hozzá.
- Uram! Egy kisebb francia csapat ment el a domb előtt párszáz méterrel! - mondja s Joseph felkapja fejét.
- Franciák? Itt?! - kicsit elgondolkodik. - Készítsék a Panzertés a fegyvereket, éjszaka alájuk pörkölünk. - Wolf hangos dobbantással lelép s szól az egész tábornak, hogy készülődjenek.

[Joseph Bernard Steiner]

Mindenki felsorakozva, Joseph, mint a további jelentésekből megtudta egy 38 fős felderítő csapattal és könnyű fegyverzettel áll szemben. Lassú léptekkel szemléli az alhadnagy a bőrkabátjában a rendelkezésére álló embereket.
- Öt géppuskás itt marad! Négyen még rajta kívül őrnek. - mondja és inti, hogy kik tegyék ezt. Ez egyfajta lenézés velük szemben.
- A maradék harmincöt ember három tízes csoportra oszlik és a maradék ötössel megy a Panzer-III-as. A csapatszállítókat itt hagyjuk a motorokkal együtt. - vázolja fel a tervet. Egy térképen csapkod a pálcájával s mutogatja a franciák táborát. Az első csapat, Heiner vezette csapat mögéjük lopózik és megvárja míg az öt fős csapat és a Panzer belő a táborba, az összes francia és szövetséges rájuk figyel és akkor Nyugatról és Keletről, amit személyesen Joseph vezet körbezárják őket és a déli csapat csak szükség esetén lép támadásba. Egy egyszerű felmorzsoló támadás.

Minden a terv szerint halad, Körbeveszik őket, míg francia illetve angol mondatfoszlányok szűrődnek ki az éjszaka csendjéből. A Panzer III-as betöltve Felerbohl szakaszvezető és tankvezető jelt ad a tüzelésre. Az ágyú lövedéke bezúz a táborba. Sok ember meghal a lövéssel egy időben az ötfős csoport tagjainak az LMG-i kerepelni kezdenek. A kint álló őrség tagjai (Négy ember) szétszakadnak és a hullájuk felismerhetetlenné válik. A menet jól halad Keletről és Nyugatról körbezárják őket. Joseph lő, mint az őrült, de mégis pontosan. Már nyolc embert a túlvilágra küldött amikor az égő sátrak és faépítmények közül hét francia jön ki feltartott kézzel.
- Nem bántani! - egyikük beszél németül, de csak kicsit.
- Mi adni információ! - ez tetszik Josephnek. Int, hogy engedjék le a fegyvert.
- Mi a neved, ember? - kérdi barátságosan, eléggé nyájas, talán túlzottan is.
- Alois von Berger - mondja kissé megkönnyebbülve, hogy látja Joseph nem gonosz vele.
- Te német vagy. - állapítja meg.
- Igen, ezért is tudni én kicsit német! - magyarázza francia akcentussal.
- Milyen híreket tudsz adni? - mondja nagy érdeklődéssel a tárgyra térve.
- Én tudni, többi tábor elhelyezkedés! Én lenni őrmester! - mondja mire Joseph int neki, hogy távozzon kifelé, és haladjon a Panzer felé. A többiek is követni akarják de Joseph mosolyogva int nekik, hogy csak maradjanak a helyükön. Azok követik mikor ő is int. Végig tarkóra tett kézzel mennek s követik a Panzer tetején ülő német tisztet. Minden francia hátát egy LMG hideg csöve érinti. A táborból nem maradt semmi, nincs mit kizsákmányolni. Beérnek a táborba. A francia katonák kint alszanak, a hidegben, kivéve az őrmester, ő bent alszik a bázison, Heiner tizedes kárára.
Másnap kezdetét veszi a "kedélyes faggatás"...

[Zero]

Hans

A terved eléggé érdekes, hiszen kitudja mennyi embert szednek le míg elfogy a golyójuk sőt, a mai fegyvereket már nem nehéz annyira újratöltetni, hogy ezalatt le tudják ilyen távból rohanni. Meg nem mindenkinek fogy egyszerre ki a golyója így tehát talán mindig lesz folyamatosan tele táruk. Mindenesetre tizedes az te vagy. Rohamozni kezdenétek amikor egy beragadt tár helyére ugrik és újabb francia golyókban részesültök, egy újabb emberedet találták el. Rohamozni nem tudtok, és ha így haladtok tovább egész este ott feküsztök. Mikor már pár perce nem tudtok felállni a hátatok mögül is újabb francia kiáltások jönnek. Valószínűleg katonák.

Hamar ide is érnek. Két oldalról fog tűz és csak akkor jön el a pillanat amire vártok, az előttetek lévő géppuskaállás kifogyott a munícióból. Újabb három emberedet lövik el a kereszttűzben. Döntened kell, szembe szálltok a hátulról jövőkkel, vagy német katonához nem méltóan a gyakorlatilag fegyvertelen felé futtok miközben életeket kockáztatjátok a hátulról lövőknek.

[Hans Wagner]

Bocsika, hogy eddig nem voltam a gep kozeleben. Most kaptam egy laptopot. Dehat akkor csak ugy tudok meselin, hogy nem hasznalok vesszos betuket, mert azokat nem fogadja el a gep.

Egy csomo emberemet vesztettem el, de estere a geppuska kifogyott a municiobol. Hatulrol pedig francia katonak jottek felenk.
Mivel en voltam a tizedes, dontenem kellett. Hatastalanitjuk a rohamozo eroket es a megmaradt emberekkel egyutt bevesszuk a geppuskat. Eloszor csaki a hatunk mogott levo embereket kell hatastalanitani. A geppuskat, ha tudjuk, majd elfoglaljuk. Igy az ellenseget ket tuz koze tudjuk zarni es biztosan, ha tulelem a kuldetest, eloleptetnek szakaszvezetove. De nem biztos, hogy tul fogjuk ezt elni. Ezert bealltunk egy-egy fa moge es onnan kezdtuk el tuzelni az ellenseget.

[Zero]

Hans:

Mint később kiderült a hátulról rohamozó csapat mindössze 3 fiatal zöldfülű francia volt akik a fiatalos lendülettel és a meglepetés erejével élve tudtak kárt okozni. Őket leszedtétek, kérdés lett volna ahogyan tovább, amikor egy gránátot dobott valaki elétek és a mindannyitok hátrafutott az erdőbe. Itt már nem voltak franciák, megmenekültetek a géppuska tűz elől is, amikor megnyugodtatok volna egy embernek leszakadt a feje a nyakával együtt, s az egyik közlegény, Friederick nagyot kiáltott:
- Mesterlövész! - ahányan voltatok bevetettétek magatokat a legközelebbi fa/bokor mögé és a szemetekkel pánikszerűen kezdtétek keresni a fán ágaskodó lövészeket, s egyre többen hullanak el, már három emberedet ellőtték és csak négyen maradtatok amikor Friederick újra szólt:
- Ott, a vdászles mögött fán! És mellette... És mellette... És mellette... - folytathatta volna, de nem bírta megszámolni.

Döntened kell, szembeszálltok az ismert célpontokkal vagy a Harmadik Birodalom katonájához nem méltóan elrohantok.

[Hans Wagner]

A tamadokat sikerult hatastalanitani, de bevetettuk magunkat az erdobe. Itt azonban az egyik katonatarsamnak ellottek a fejet, amely a nyakaval egyutt leszakadt.
- Mesterlovesz! - kialtotta az egyik kozlegeny. Ekkor vagy egy fa moge futottunk be vagy pedig egy-egy bokor moge vagtunk magunkat. De meg par emberemet elvesztettem. Ekkor a kozlegeny ismet megszolalt, azt hiszem, megtalalta a helyet, ahonnan a mesterloveszek lottek felenk.
- Ott, a vadaszles mogotti fan! Es mellette... Es mellette... Es mellette...
A mondatot nem tudta folytatni, de mar kiderult, hogy negy mesterlovesz van ott. Nem jottem ki a fa mogul, mert akkor egybol lekaphattak volna engem.
- Rendben - mondtam - , celozzatok be a fakat es a vadaszlest, amig en megtoltom a fegyvert. Ha keszen vagyok egyuttes erovel tuz. - mondtam es megtoltottem a fegyvert. Majd kiadtam a parancsot - Tuz!

[Zero]

A terv nem válik be nagyon, három mesterlövész leesett a fáról és az előbb kiáltó közlegényt leszedték. Visszaugrotok a fa mögé ketten. Amikor újra lőnétek már nincs ott a fán. Valószínűleg segítségért ment. Dönts, utána mész és bebiztosítod hogy nem jönnek rátok még többen, vagy rohantok és rengeteg időt nyertek. Az utolsó közlegény az utóbbi mellett szavaz.

[Ryan Knoxwille]

15 óra??...Soha nem aludtam ennyit egyszerre. Kihitte volna hogy annyit aludtam volna, hisz csak pár-percnek tűnt az egész...

Később visszamentem a szakaszomhoz...

- Törzsőrmesterúrnak jelentem, Knoxwille közlegény szolgálatra kész!

Csak egy "tompa" tisztelgést kaptam válaszul. A többiek láthatón örültek visszatértemnek.
- Hallom megyünk az erdőbe...
- Igen...Ráadásul tök sötétben...
- Az...Remek. /Válaszoltam/
- Annyira nem...

Hát a hangulat eléggé nyomott volt. Gondoltam inkább félre vonulok a többiektől és várom a "sorsom"...

[Bernard Law Montgomery]

A délután hátralévő részét, külön a szakaszodtól töltötted. Sok mindenen gondolkoztál de végülis úgy tűnt, csak erőt tudsz magadon venni, és végül túl tudod magad tenni ezen a White ügyön. Este 8-kor jött körbe a törzsőrmester, aki szépen felrázott mindenkit a nyugodalmából.
-Talpra emberek! Újra szét kell néznünk. Nagy valószínűséggel még maradhattak őrjáratok a tegnapelőtti csetepatéból.

A hadnagy valamit beszélt ezután a főtörzzsel, majd szép csendben elindultatok, neki a sötét erdőnek. Elég hamar, úgy 15 perc múlva ott voltatok, ahol két napja egy nagyobb csata volt, de törzsőrmester csak le csetepatézta. A tisztás, még már nem volt tele hullával, viszont ahogy lépkedtél, egy két bokorból elég nagy bűzt éreztél, s mikor lenéztél láthattál vagy egy honfitársat, vagy egy nácit. Már egy 26 perce hogy úton voltatok, amikor a hadnagy megállította a szakaszt. Gyorsan a földre vágódtatok. Német szavak hallatszottak a közelből. Sötét volt, így nekik sem tűnt fel a ti részvételetek. Egyelőre nem tüzeltek.

[Ryan Knoxwille]

- Na kezdődik a második felvonás... /Hallatszott mellőlem suttogva/
A főtörzs csendre intette a bandát, és úgy tett mintha értené hogy mit beszélnek. Én eközben óvatosan csőre töltöttem a puskámat a legrosszabbra is felkészülve, de ahogy észrevettem nem csak én tettem így.
De a minket körülvevő bűz...Hát voltam már kellemesebb helyen is.Ehhez "foghatót" még nem éreztem. Igazából semmihez sem tudom hasonlítani... Egy idő után hozzá szoktunk.
Mindenki feszülten várt, hogy mi fog történni. A főtörzs meg csak hallgatta a németeket...

[Bernard Law Montgomery]

úgy jó két feszült perc telt el, mikor a németek hangja lecsendesedett, majd rövid idő múlva abba is maradt. Elmentek. A törzs hátrafordult s a következőeket mondta:
- Davids, Johnson, Johansson, Knoxville! Maguk velem jönnek, végzünk a nácikkal.
Elindultatok, a németek után. Alig egy perc alatt már be is értétek őket. Most láttátok csak hogy egy petróleum lámpa is volt a német őrjáratnál. Úgy 6-an lehettek. Nyugodtan beszélgettek, és nem is számoltak a veszéllyel ami rájuk leselkedik.
Hirtelen ordított a törzsőrmester:
- Támadás!
Erre elkezdtetek futni a németek irányába.

[Ryan Knoxwille]

Elhangzott a parancs: "Támadás!" Abban a pillanatban utánnuk eredtünk futva. a németek megfordultak meglepődtek majd zavarodottan kaptak a fegyverükhöz. Közben én megálltam, letérdeltem egy célzott lövést adtam le először az egyik lábra, majd egy másiknak a testét találtam el. Megpróbáltam még egyet megsebezni, de az a lövés a lámpát találta el, ami mintha szétrobbant volna, de a sötétben nem láttunk semmit...csak annyit amit a fák közül átengedett holdfény biztosított. Próbáltam utánnuk lőni még, de csak a hangok felé, mert két különböző "Jajveszékelő" német hang hallatszott.

- Gyönyörű volt Knoxwille...Most nem látunk semmit.
- Nem az én hibám! / Tiltakoztam /
- De remélem csak elkapunk egyet is közülük élve! / Hangzott a válasz a "Törzstől"./...