|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 17, 2009 19:59:12 GMT 2
Klaus Oppenheimer
Miután megérkeztetek, és mindent elfoglaltatok jött az éjszaka. Szerencsétlenségetekre a beosztás miatt aludtatok egy kicsit, majd fel kellett kelnetek, s páztázni a pusztát, hogy nincs-e ellenség. Ahogy egyik katonád szétvilágított úgy 2 óra felé mozgásra lett figyelmes. Odament hozzád, s a következőket suttogta: - uram, arra felé ellenséges mozgást látok, mi legyen? - tekintett rád, kérdőn, de tekintetében látszódott az, hogy nem nagyon bízik meg benned. |
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 20, 2009 15:10:38 GMT 2
-Nos szerintem először tekintsük feléjük, hogy kik azok, nem szeretnék civileket megölni.
*Woolf tekintetén még mindig látszott a bizalom hiánya.*
~Majd csak rájönnek, hogy én is velük vagyok~gondolta Santa
*Csöndben odalopóztak és német beszédet beszédet hallottak. Santa a szája elé tette az ujját, hogy maradjanak csöndben értette a beszédüket, bár a kiejtésen látszott, hogy osztrákokkal van dolga.*
-Rohadék Grönemeyer Sturmscharführer nem igaz, hogy nem hagyja aludni az embert-suttogta a fordítást Santa, bár az ember szónál az "übermensch kifejezést használta a német-minek kell járőrőzni az éjszaka kellős közepén fogadjunk, hogy nincs egy nyamvadt brit se a környéken.
-De van-kiáltotta feléjük Santa németül-Adjátok meg magatokat
*A németek meglepődtek, majd felröhögtek, de amint meglátták, hogy ember zárkózik föl mögé letették a fegyvert.*
-Morgan Kell rádiózz vissza a bázisra, hogy foglyaink vannak, mit csináljunk velük?
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 20, 2009 15:18:07 GMT 2
Ahogy Morgan elindult csak egy lövés dördülés, majd egy halk puffanás hallatszott. Egy pillanatra azt sem tudtad mi történt, majd rájöttél, a katonád meghalt. Ekkor a katonák, akik az előbb letették a fegyvereiket nektek rohantak. Az egyik katonád lepuffantott egyet, viszont ekkor nagy zűrzavar támadott. Ugyanis vagy 30 náci katona rohant egyenesen felétek. ekkor visszafotottatok az állásaitakhoz, majd onnan viszonozzátok a tüzet. ekkora már a szakasz többi egységei is felébredtek, s ők is felveszik a defenzív pozíciót. Az ellenség viszont kitartóan harcol. Ekkor becsapódik a közeledben egy gránát, amely nem veled végez, hanem a melletted szintén tüzelő emberre. A hadnagy egyelőre nem adott ki semmilyen parancsot.
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 25, 2009 18:14:53 GMT 2
*Mikor meglátta a felé repülő gránátot, azonnal a földre vetette magát. Szerencséje volt, megúszta nem úgy, mint a közelében álló katona, akit darabokra szakítottak a repeszek. Santa rosszul lett a látványtól, és kiadta az előző napi nem túl kiadós vacsoráját. A hadnagyra nézett, aki szemmel láthatóan törte a fejét, hogy mi legyen. Oppenheimer őrvezető eközben éppen egy gránátot hajított az übermensch felé. Aztán a Lee-Enfield puskájával vakon tüzelt. Majd miután egy kicsit alábbhagyott a támadás lendülete körülnézett, majd újratöltött.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 26, 2009 9:37:13 GMT 2
Santa A gránát robanásakor több azt körül vevő bokor szállt az égbe, s ezel így járt néhány német is. A tüzelésed során viszont nem találtál el senkit sem. Viszont az előrenyomulás erőssége alább hagyott, mivel három katona kezelésbe vette a géppuskát, s azzal tüzeltek minden felé, amerre csak tudtak. Ezután viszont mégis visszább kellett vonulnozok egy pár métert, ugyanis a náci gránátok visszább szorítottak titeket, s így még nem sikerült töltened. Eközben megint meghalt egy ember melletted, akinek a mellkasán nem csak egy lyuk volt található... |
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 28, 2009 18:52:49 GMT 2
*Santát kezdte felhúzni a parancsnok totojázása.*
-Uram, mi a parancs? Megyünk vagy maradunk?
*A válaszra nem is várva kihajolt a fedezékéből és célzott lövéseket adott le, és próbálta megszámolni hányan maradtak a fritzek ellen*
~Talán le tudjuk őket győzni.~
*Azzal egy újabb gránátot hajított el.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 29, 2009 11:45:44 GMT 2
Santa A hadnagy gyorsan felelt. - Az állásainkat tartanunk kell! A támadás egyre jobban leállt, s az ekkor eldobott gránátod nem ért semmit. A halálosztó gránát túlrepült a németeken. A fegyvereddel leadott lövés viszont talált, méghozzá egy német lába báénta a lövést. A németek is folytatták viszont a gránátdobálást, s ezzel úgy tűnt, hogy utolsó állásotok is a semmibe vész, ráadásul a géppuskás állást is felrobbantották. Ennek hatására pedig a németek újra megindultak felétek. |
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 20, 2009 11:07:00 GMT 2
Ryan:
- Mindjárt indulunk. Grant őrmester is velünk fog jönni. - mondta a hadnagy.
El is indultatok, s gyorsan egy erdő közepén találtátok magatokat. Ahogy haladtatok továbki is értetek belőle, ahol azonnal egy óriási robbanás szakította félbe a csandet. Mikor odanéztetek az láttátok hogy hiányzik a sorból valaki: Luke Donovan. A testének maradéka hullott csak le elétek. Ekkor géppuskatűz hallatszott, majd a mögötetek lévő fákon apró lyukak maradtak. Azonnal a földre dobtátok magatokat, majd vártátok a parancsot amely az volt, hogy menjetek vissza az erdőbe. Így elkez7dtetek visszakúszni a fák közé...
Lennox:
Miután megérdeklődted, kiderült, hogy pont oda mentek ahonnan eljöttetek. Ugyanis ti vagytok a várva várt váltás. Miután idegeidet legyőzted, hogy nehogy a tisztnek rohanj elindultatok visszafelé. Miután megérkeztetek, s elfogyasztottátok az ebédeteket, egy lövészárok szakaszban találtad magad, és az egyégedet. Eg 50 méteres részt kaptatok meg a rendszerből.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 20, 2009 12:04:29 GMT 2
- Tünés vissza a fák mögé! Mozgás!
Szólt...dehogy szólt...Ordította a parancsot...
- Luke, Luke! /Próbált szólni hozzá Wayne/
- Hagyd! Rajta már nem segíthetsz! Gyere! /szóltam a sokkhatása alatt lévő Waynere/
- De...de...
Ekkor elkaptam a karját, és húztam magammal az erdő felé. találtunk egy még korábban kidőlt fa mögött fedezéket. Ideiglenesen megteszi, gondoltam... Ekkor jutott eszembe apám utolsó mondatai közül egy." Fiam óvakodj a német fütyüléstől" akkor nemértettem mire gondol, azóta nem is jöttem rá...idáig... az MG42-es csak úgy köpködte a lőszert, és ahogy süvített köztünk fütyülő hangot adott volt...de gondolataim sorát az őrmester hangjai szakították meg :
- Nem látom őket! Jenas szórjon a tisztás felé egy párat! Wayne maga meg kapja össze magát, ha élve akar kikeveredni innen! Lassan, de határozottan és biztosan fáról-fára hátráljunk az erdő felé! Wayne maga jön velem! Knoxwille maga segítsen be Jenasnak
Úgyis tettem. Pár másodperc elemzés után megfigyeltem, hogy merre tüzel Jenas...
- Patrick Látod őket!
- Az biztos! Ott vannak a tisztás végén lévő dombon! Lehet hogy valami lövészárok van ott, vagy nemtudom! De az biztos hogy nem egy kis szakasz van ott! Fedezz! /Azzal elindult az őrmester után/
Visszalőttem a németekre, de csak úgy a dombtetőn lévő bokorba, szinte teljesen vaktában...
A géppuskaropogás elhallgatott. A németek elhallgatták puskáikat, és mi is. Azt hiszem per pillanat senki nemtudta hogy most mi történt. Ekkor megszólalt az őrmester
- Szép volt Knoxwille közlegény! és most tünés, amíg nem lőnek!
- Mekkora lövés Ryan! /Dicsért közben Jenas is, Wayne elismerően mosolygott/
Miután visszavonultunk, megpróbáltuk kitalálni hogy mi történt...
- Uraim, most visszamegyünk és jelentünk. Wayne közlegény jól van?
- Igen azt hiszem.../válaszolt Wayne. Közbeszólt Jenas/
- Uram, én azt hiszem, hogy nemtudták pontosan hogy kik vagyunk, hiszen nem tudhatják hogy az amerikaiak Európában vannak, egyszerűen csak nem tetszik nekik hogy átléptük határt...
- Igen mond valamit uram /Vágtam közbe/
- Én is ezen a véleményen vagyok uraim. De majd kiderül mi lesz, ha majd jelentettük ezt a parancsnokságon...
Amíg visszaértünk a többiekhez, elgondolkoztam Donovanen. Van felesége, és egy nemrég született kisfia. Annyira örült neki és dicsekedett vele, hogy mi talán még irigyeltük is érte, ilyen fiatalon. És most egy átkozott ŐRJÁRAT és egy akna nem csak Donovant, az egyik bajtársunkat, hanem talán egy egész családot bombázott szét...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 20, 2009 12:48:40 GMT 2
-Épp ott vannak, ahonnan maguk jöttek.. Vissza se kellett volna jönniük. - mondta a tiszt, és folytatta a reggelijét.
-Kösz. - mondtam, mérgemben el is felejtvén, hogy ő egy sokkal magasabb rangban lévő katona.
Visszamentem a jeephez, ahol Jeff pakolta ki a cuccait.
-Jeff, ne rámolj, megyünk vissza.
-Minek, újabb szállítmány?
-Nem, ott vannak a többiek. Azért nincs itt senki.
-Ezért valaki nagy pofonnak lesz kis gazdája.- tört ki a közlegény, utána nevetett.
-Jólvan, majd elintézem hogy megkaphassa valaki méltó büntetését tőled. -legyintettem, és elindultunk.
Mikor odaértünk, megkaptuk ebédünket. Húsleves volt, meg valamilyen főzelék. Vagy hadinudli.
Utána egy lövészárokba irányítottak, és egy 50 méteres részen helyezkedtünk el. Az volt a dolgunk, hogy figyeljünk, és ha valami szokatlant észlelünk, azonnal jelentsük a legközelebbi parancsnokságon.
Másfél-két óra múlva egy alak tűnt fel. Nem lehetett katona, elég nyegle testalkata volt. Kötött mellény, ing, vászonnadrág, szemüveg. talán valamilyen irodában dolgozhatott.
-Tizedes, valaki közeledik!- sietett felém Vaughn.
-Ne lőjjetek. Csak tartsátok célban. -adtam ki a "parancsot". Megvártuk míg közelebb jött. Miller közben ordította: Megállj kutya! Közelebb ne gyere mert agyonlőllek!
Kb. 20 méteres távolságból elkezdte mondani a magáét:
-No! Je ne veux pas de problème! Qui sont vous ?(1)
-Mit mond? Mit mondott? - kérdezték egymástól.
-Nincs a közelben valaki aki beszél franciául? - kérdeztem. Nem ijedt meg a fegyverektől, csak lassabban közelített.
-Tegye fel a kezét! - mondtam, és megpróbáltam puskával a kézben is mutatni. Látszólag megértette. Így is tett, majd folytatta:
-Les Allemands! Les Allemands! Ma maison a été prise aux morceaux, ma famille s'est enfuie! Aidez-moi!(2)
-Gordon, kerítsen már egy tolmácsot! Addig ittmarad.
Ebben a pillanatban szólalt meg Dylan kissé bátortalanul. -Én beszélek franciául.
-És meddig akarta titokban tartani? Na mindegy, fordítson.
-Excusez-moi, qu'est-ce qui a dit des Allemands?(3) - kérdezte, hogy mit mondot a németekről.
-Ils étaient dix personnes. Ma maison a été endommagée, ma famille que vous dispersez dans leur peur. Je ne sais pas quelle voie ils peuvent être, je les cherche. Aidez-moi, s'il vous plaît!(4)
-Pontosan nem értem mit mond. Németekről beszél, meg a családjáról. A házát felrobbantották vagy valami ilyesmi. Nem értem ezt az akcentust. igazán.
-Hát az baj. - mondta Miller.
-Vigyék el őt a legközelebbi parancsnokságra. Dylan maga biztos hogy megy. Fogja meg Gordont, és menjenek. Siessenek vissza!
Így is történt. Elmentek, mi pedig figyeltük tovább a terepet. Később lövéseket hallottunk, de biztos csak valami gyakorlat lehetett. Vagy ki tudja.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 21, 2009 13:37:12 GMT 2
Ryan:
Szépen lassan vonultatok vissza fáról-fára, hátha újra elkezdik a tüzelést. Miután a parancsnokságon jelentették, közölte veletek a hadnagy a hírt.
- Britek voltak... Csakhogy nekünk senki sem szólt, arról, hogy ott aknák vannak, és a briteknek sem senki, arról, hogy mi itt vagyunk, ezért lehetett ez a kisebb félreértés. Sajnálom Donovant. De nem szabad ezen gondolkozniuk. Holnap újabb őrjárat, de ezennel, mindenki tud mindent.
Lennox:
Ahogy bealkonyult, tudtátok, hogy jobban kell figyelni. Az ok, hogy miért, hamar be is következett, ugyanis egy pár fekete alak tűnt fel a közeli néhány fánál. Pár ember kiugrott az árokból, s elindult oda. Ahogy gondolkoztál, hogy vajon mi is lehet ez, hamar rájöttél, hogy lehetnek akár németek is. Még van lehetőséged visszahívni az előremerészkedetteket...
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 21, 2009 13:54:14 GMT 2
Miután kiderült ez a(z orbitális) félreértés, elküldtek minket pihenni hajnalban, hogy reggelre megpróbáljuk kipihenni magunkat. Én, személy szerint nem tudtam elaludni. Közrejátszott ebben Donovan elvesztése, a gondolat hogy hogy lehet ekkorát tévedni, miért nem szóltak az angoloknak, hogy itt vagyunk, és talán az az adrenalin nem hagyott pihenni ami bennem fokozódott még az erdőben. Meg úgy őszintén szólva fáradt sem voltam...Pár perc múlva azon kaptam magam hogy alszom, vagy legalábbis félálomban vagyok...
Reggel kemény 3és félórás "alvás" után azt kell mondjam, hogy frissen ébredtem. Kiléptem az épületből, ahol elszállásoltak, és elindultam a társaim felé. Útközben eszembe jutott valami. Lehet hogy lelőttem egy angolt a bokornál? És ha ezért előállítanak? De hát nem tudhattam. Közben reménykedtem, hogy egy darabig nem kell őrjáratra mennem, mert egyenlőre ez az egy is elég volt...
Odaértem a többiekhez, valami csoportosulás volt. Talán eligazítás vagy ilyesmi. Hát beálltam a sorba hátha kiderül még valami újdonság az angolokról, vagy ilyesmi, vagy tényleg valami hatalmas eligazítás van készülőben...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 21, 2009 15:09:59 GMT 2
-Mi a frászt csinálnak!? Azonnal húzzanak vissza ide! - mondtam, mert nem biztos hogy fegyvertelenek ezek a fekete alakok. Végül is tényleg akárkik lehetnek, az alkonyat ráadásul nehezítette a látási viszonyokat.
-Célra tarts, de ne lőjj!
Így is tett mindenki, szorosan követték az idegeneket a fegyver csövével.
-Az első lövés után mindenki tüzel!
-De ha a mi embereink azok? - kérdezte Parker.
-Akkor majd ordítanak...vagy...
Rájuk nem lőhettünk, mert nem tudtuk, vajon kik lehetnek. Rájuk szegezett fegyverekkel vártuk meg őket, amíg egy kicsit közelebb jönnek. De csak egy kicsit.
|
|
|
|
Post by Joseph Goebbels on Jul 21, 2009 15:19:50 GMT 2
A mennydörgést Normandiában vetették be először.
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Jul 22, 2009 11:27:06 GMT 2
*A németek megkezdték az előre nyomulást. Hiába ordította a parancsnok, hogy tartsák a pozíciót, általános fejetlenség tört ki, Santa még tartotta aq pozíciót, de lassan ő is hátrálni kezdett. A parancsnok minden vele szembe kerülő katonával üvöltött, hogy hadbíróság elé küldi, de ezt nem tudta megtenni, mert egy golyó hátulról eltalálta, és összesett, a lövés a derekán érte és ő is visszavonulásba kezdett, jónéhányan végigtaposták szegény hadnagyot.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 22, 2009 13:18:08 GMT 2
Ryan:
- A mai napon újabb őrjáratra kerül sor, ezúttal viszont már mndenki tud arról, hogy merre mi, és ki van. Az egész szakasz megy. Daily őrmester! - mondta a hadnagy.
- Nos uraim! - folytatta az őrmester - remélem jól kialudták magukat, mert ahogy bealkonyodik elindulunk. Az egyes és a kettes oszteg velem jön, a hármas és négyes meg a hadnaggyal.
Alig 3 óra múlva indultatok el. Te a 2. osztagban voltál, így Daily őrmester vezénylete alatt voltál. Hirtelen a rádiós törte meg a csendet.
- Uram! A handagy úr közli, hogy német csapatokra bukkantak, és hogy azonnal menjünk oda.
- Meg van a pozíciójuk?
- Igen!
- Akkor indulunk! - tette hozzá az őrmester, majd gyorsan elindultatok a másik két osztag felé.
Mikor odaértetek, egy nagy tűzharc közepén találtátok magatokat, óriási volt a fejetlenség...
Lennox:
Az árnyak tovább folytatták útjukat, majd egy pillanatra eltűntek, de ekkor a nagy semmiből géppisztoly szava hallattszott, és a lövészárok szélénél több becsapódó töltet jelezte, hogy tényleg lőttek, nem cak képzelődtök. Mikor újra felnéztetek, hogy mi is folyik itt, vagy 14 "éhes" német rohant felétek. Az összecsapás elkerülhetetlenné vált...
Santa:
A törzsőrmester kapta fel a tisztet, majd egy bokorhoz helyezte, ahol nem láthatták a németek.
- Jim, mondta a hadnagy a törzs-nek - Tartsátok a pozíciót, az utolsó golyóig.
- Persze Danny, megteszünk mindent, de te cak maradj itt.
A törzsőrmester visszament, majd ő folytatta a "bíztatást". Alig egy perc múlva azt vetted észre, hogy szinte teljes közelharc alakult ki köztetek. Voltak, akik már fegyvereikkel ütötték egymást.
A helyzet viszont nem javult. A németek ráadásul elérték, hogy a lövészárokban legyenek, így mostmár ők voltak előnyösebb helyzetben.
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Jul 24, 2009 17:49:47 GMT 2
*Santa hátrább vonult és ráordított egy mellette lévőkiskatonára. "Fedezz" - hangzott a parancs, míg "Santa" Klaus Oppenheimer a Lee-jére rögzítette a szuronyt, és újratöltötte a puskát.//Ha ekkor még használtak szuronyt, ha nem akkor a puskáját a földre dobta és pisztolyát és kését vette a kezébe.// A közelharcban lévő bajtársai mellé sorakozott fel. Az első felé rohanó németet gyomron lő;tte. A másodikkal némi dulakodás árán a szurony végzett. Az összeeső halálsikolyát hallotta, majd a tetemre nézett.*
~"Mit csinálok én itt? Én nem akarok embert ölni, én nem akarok olyan lenni, mint ők."
"Ők is ezt tették volna veled, hát nem emlékszel?"-tolakodott egy másik hang a fejébe. -"Öldd meg őket, mind egy szálig. Gyűlölettel tekintenek rád, ahhoz felülkerekedj rajtuk hasonlóvá kell válnod, mint ők."
*A hang feltüzelte, ám miközben elmélkedett egy ütés sújtottt a tarkójára, Santa, bár kissé kába volt, azonnal megfordult és a tussal a támadó felé sújtott, érezte, ahogy a tus megáll a támadó arcán, hallotta, ahogy a csont törik, és látta, amint a csapás helyéről vér zubog fel. Ám heveskedésével senki sem jutott előre, ám még mindig a németeknél volt az elő;ny, ráadásul már senkinek sem volt gránátja, így néhány kockáztattak és a feléjük dobott gránátokat visszarúgták, visszadobták.*
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 26, 2009 9:21:28 GMT 2
Éjjel negyed 3 környékén odaértünk, és mindenhonnan kiabálások, puskaropogások hallatszottak. Megpróbáltam Daily őrmester közelében maradni, hátha tudok segíteni vagy ilyesmi...
Amikor az őrmester és a hadnagy találkoztak, a hadnagy így szólt:
- Mi a fészkes fene tartott idáig őrmester?!
- Siettünk, ahogy tudtunk uram!
- A lényeg hogy itt vannak, a 3. és a 4. szakasz a kiszáradt folyómederben vannak, és onnan tüzelnek. Egyenlőre nincs jobb ötletem. Tizedes, Őrmester javaslatokat várok...
/Ekkor közbeszóltam/
- Uram nekem lenne egy
- Közlegény maga a Néme.../szólt rám a hadnagy, de az őrmester közbeszólt/
- Hagy mondja csak...Hallgatjuk Knoxwille...
- Uram, mi lenne ha a 3. és a 4. szakasz maradna fedezékben itt a folyómederben / És elkezdtem mutogatni a térképen/ az 1. itt a bal szárnyon, míg a 2. a jobbszárnyon haladna előre...Valamiféle átkaroló hadművelettel bekeríteni őket.
Láthatóan a tisztek le voltak nyűgözve... Látszólag. De folytattam:
- Csak arra kell figyelni, hogy ne tüzeljen a két szárny a másik szárnyra merőlegesen, mert akkor egymást fogják lőni, tehát inkább keresztbe kéne leszedni az átkozottakat!
És ekkor egy gránát csapódott be mellettünk 4-5 méterre, gyorsan végignéztem magamon, hogy megvagyok-e, és örömmel tudattam magammal, hogy igen, MÉG élek. A tisztek intettek, hogy menjek segítsek be a többieknek a mederben. Valószínű érdekli őket a tervem, de majd kiderül, mert most hogy ideértünk az 1. és a 2. szakasszal, egy kis időt nyertünk, azzal, hogy áttörjenek a németek...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 26, 2009 11:27:42 GMT 2
Santa:
//A szuronyt természetesen a második világháborúban is használták, ámbár a nyugati hadszíntér nem volt gyakori viszont az amerikaiak, és a japánok "előszeretettel" használták egymás ellen!  //
A csata kezdett elmenni, egy bandaverekedés szerűségbe, köszönhetően, hogy a németek már egyre közeleb jöttek, s nekik is fogytak ki a tartalékaik. A gránátok hagzavara szépen lassan teljesen elmúlt. Ekkor egy hirtelen géppuskatűz hallatszott, s azt láttad, hogy a németek holtan esnek össze. Amint felpillantottál 3 angol Spitfire vadászgépet vettél észre a fejed felett.
- Mindenki, vissza a fák mögé, nehogy minket is lelőjjenek! - ordította a törzsőrmester. De vajon, hogy találtak ide a Spitfirék?Ryan:
Úgy tűnt, az ötleted nem nyerte el a tettszésüket, mivel a kettes osztagot, odarendelték a mederbe. A helyzet eléggé lehangoló volt. A hullák bűze, illetve a sok vér, nem éppen egy kényelmes heléynek tűnt. Miután felmértétek a helyzetet, egy törzsőrmester szólt oda:
- Mi a picára várnak ott, az urak? Tán beszartak ettől a kis vértől? Tűzés felfelé azonnal a gerincre. És gránátokat is szabad használni ám!
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 26, 2009 12:10:37 GMT 2
Hát tegyünk úgy! Gondoltam magamban. Csőre töltöttem a Garandomat, és elkezdtem tüzelni, közben kikászálódtam a mederből. Az elsők között voltam, akik kimásztak onnan. Ennek láttára a többiek is jöttek utánunk. Ekkor elkiáltottam magam:
- Srácok! Még a gerinc előtt dobjunk át 1-1 gránátot, kitudja mennyien vannak a gerincen túl!
Egy pillanatra eszembe jutottak a történelem órák, még a középiskolábol, amikor az ókori hadviselést vettük, teljesen olyan volt ez a kirohanás a folyómederből...
Kezembe vettem az egyik gránátot, közben sorra estek el mellőlem az emberek, kik holtan, kik eszméletlenül, vagy sebesülten estek össze. Kibiztosítottam a gránátot, és áthajítottam a gerincen túlra. Többen is követték a példámat , utána felkiáltott valaki:
- FÖLDRE!!
Azon nyomban a földhöz vágtam magam, és céloztam a dombtetőre, és vártam a kibukkanó német sisakokat... de semmi... Helyette hatalmas robbanások a domb másik oldaláról.
Szólt a törzsőrmester:
- Kúszás előre! Mozgás!
Hát nem volt mit tenni, elindultunk lassan. A puskámat még mindig célra tartottam a dombtetőre, és végül felértünk. De nem annyian amennyien elindultunk lentről...
|
|
