|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 26, 2009 12:43:46 GMT 2
Ha valahol máshol lennék, legalább 4 napom lenne ezen elgondolkodni mit tehetnék. Elemezgethetném, mi lenne a legjobb. De annyi időm nem volt, itt max. 2 másodpercem volt dönteni.
-Tűz! Mindenki lője őket!- hangzott el a parancsom.
-Szét kellett volna lőnöm annak a franciának a képét!- mérgelődött Miller. Tuti, hogy ő hozta ránk!
-Gránátokat is!
Három amerikait azonnal leszedtek. A németek közül pedig legalább szintén hárman biztosan fűbe haraptak a gránátoktól. Vajon túlélhetjük ezt a kis rohamot?
Ezt csak a legfelsőbb hatalmak tudják.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 27, 2009 11:20:57 GMT 2
Ryan:
- Ne szarjanak be fiúk, hiszen igazán szép napunk van! - nevetett fel a törzsőrmester.
Persze könnyű ezt mondani gondoltátok akkor, amikor ti mindannyian a halálhoz voltatok a legközelebb. Ahogy a domb gerincén hasaltatok és vártátok a németeket, hirtelen szinte teljesen a fejetek felett géppuskatűz hallattszott.
- Na fiúk - suttogta a törzs - most legyetek kemények! Egyszerre ugrunk ki és lőjük ki a géppuskát. Pontosan célozni.
Végignéztetek egymáson, majd elindultatok. A törzs megcsúszott és teljesen legurult, viszont ti nem ezzel törődtetek, hanem a géppuskát intéztétek volna el. A törzs viszont már újra útban volt felfelé...
Lennox:
A helyzet nem volt annyira siralmas, mivel ekkorra megérkezett két ember egy géppuskával ami azonnal elkezdte kiköpni magából a töltények tucatjait. A németek rohama viszont ennek hatására sem tört meg. Ahogy a géppuskából kifogyott a töltény, megintcsak németek osztagai rohantak előre, viszont legtöbbjük nem jutott el hozzátok, hanem útközben lévő gránáttölcsérekbe bújt el. Úgy tűt nektek kell kimenntek, ha valamit akartatok, mivel a géppuskával sem lehet betüzelni a tölcsérekbe.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 27, 2009 13:33:19 GMT 2
Két-három ember már egy fejnyivel előrébb volt mint ők. Éreztem hogy ezt a fránya német géppuskást nekem kell becserkésznem. Úgy éreztem mintha valami verseny lenne...talán az életünkért. Egy pillanatra felbuktam, és mintha valami gyülekezőt zavartunk volna meg. Igazából a németeknek annyi idejük sem volt hogy fedezék mögé bújjanak. Így nem volt túlságosan nehéz dolgunk. Annyi előnyünk talán van, hogy mi vissza bújhatunk a hegy mögé...
- Parker, Wish, Knoxwille, Konsky!...MOST!
Szólt mellőlem egyik katonatársam, Delan közlegény. Mi nem tétlenkedtünk, azonnal feltérdeltünk, és megpróbáltunk célzott lövéseket leadni a géppuskára. Észrevenni meg nem volt nehéz, mert egy nagy mező volt a hegy mögött egy-két romos kerítéssel meg bokorral megszórva és ennek a hatalmas területnek a kellős közepén volt felállítva a géppuska. Nem tudom mit akarhattak ezzel a németek, hogy pont oda rakták, vagy tényleg ennyire megleptük őket. Wish kisebb sorozatokat húzott rá a célpontra, míg mi négyen, Garanddal úgy lőttük, ahogy puskánk bírta. Nem telt el 10 másodperc, mikor a hegygerinc jobb szélére felérkezett McGott a hatalmas géppuskájával, és kiabálva szórni kezdte a németeket...
- ÁÁÁÁÁÁÁ EZ MIND A TIÉTEK, ÁHHHÁHÁHÁHÁÁÁÁÁ...
Egy pillanatra azt hittük megőrült. Mikor is egy Tizedes szólt fel a másik oldalunkról, ő is a németeket kaszálva a BARjával
- Ezt Philip McGottért! (A géppuskás öccse akit az előbb lőttek le...)
Ezek után mindenkiben felgyúlt a hazaszeretet kicsiny szikrája, és mindenki lőni kezdte a németeket. Közben a törzsőrmester is felért... De lemaradt a "mókáról" mert a németek látszólag futásnak eredtek...
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Jul 28, 2009 11:02:16 GMT 2
*Repülőgépzúgást hallottak, mindenki a földre vetette magát, szerencsére a gépek nem messerek voltak, hanem a királynő gyöngyszemei a Spitfire-ök. Lassan kezdett felőrlődni a németek ellenállása. Ám nem örülhettek sokáig, hiszen a gépek fordultak, és még egyszer megsorozták a németeket. Sajnos ezek a lövedékek, már néhány britet is felnyársaltak, így összesen már csak egy tucatnyian voltak körülbelül, ekkor hangzott fel a törzsőrmester őrölt parancsa.*
- ROHAM!!
*A katonák nem tehettek mást, mint előrerohantak, és meglepődve tapasztalták, hogy nem lő rájuk senki.*
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 28, 2009 15:47:16 GMT 2
-Várjunk csak, hátha történik valami. Ha akarnak valamit, úgyis kijönnek a gödrökből. - mondtam.
Vártunk legalább 10 percet, de semmi nem történt, Nem akartam elhinni, hogy nem csinálnak semmit a németek.
-Parker, Gordon, Wilson! A szuronyokat rakják fel a puskákra, és csendben kússzanak a lyukak közelébe. A többiek tartsák a fegyverüket a lyukak felé!
Gordon kicsit habozott, de végül ő is elindult két társa után. Egy német katona kilesett, mi történik, Miller azonnal lelőtte. Erre a válasz ismét lövések voltak, a három kúszó-mászó közül Wilson sérült meg, a karját lőtték át. Mi sem hagytuk magunkat, a géppuskások kaptak pisztolyokat, ők azokkal lőttek. Végül is fölénybe kerültünk, a fegyvereknek köszönhetően gyorsabban tudtunk tárakat cserélni. A kisebb ütközet végén két-három ellenséges katona maradt.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 28, 2009 17:44:21 GMT 2
Ryan:
A törzsőrmester kiadta a feladatot:
- Látom nem beszarik maguk, úgyhogy nyomás a nácik után.
Így elkezdtetek futni a megmaradt németek után, akik épületromok mögül tüzeltek vissza. Eközben kilőtték a géppuskásotokat...
Santa:
Megálltatok. Hirtelen nem nagyon tudtátok, hogy mi van, amikor hirtelen németek bukkanatak elő. Előttetek és mögöttetek. Be voltatok kerítve. A fene se tudja, hogy csinűlták, de nagy ötlet volt attól, aki kitalálta.A hadnagy mondta, hogy még ne tegyétek le a fegyvert, s hogy valaki gyorsan találjon ki valamit. Senkinek sem volt ötlete, te pedig még nem mondtál semmit, viszont már mindenki téged figyelt. Őrvezető, itt az ideje a bizonyításnak!
Lennox:
A németek hirtelen ötlettől vezérelve pattantak ki, akár a bolha a kráterből, s a lövészárkok felé vették az irányt. Kezeiket feltették. Két-két katana kísérte őket a lövészárokhoz, ahol eléfd vezették volna. Ekkor az egyik német megpillantott egy katonádat, aki egy halott őrmester overállját viselte, s a nála lévő gránátot kibisztosította, majd üvöltött valamit németül, s felrobbantotta magát, a fél egységgel együtt...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 28, 2009 19:07:54 GMT 2
-A ku...Gyorsan, kerítsenek egy felcsert! - ordítottam, miközben kerestem azokat, akik még életben maradtak.
-Nem volna jobb ha egyből egy kocsit hívnánk? - tette fel kérdését Dylan.
-Akkor mire vársz?
A katonákat - akár beosztott, akár felettes - én folyton magáztam, tiszteletből. De most, nem is tudom miért, elkezdtem tegeződni.
-Gordon, gyorsan rohanj a városba, keress egy orvost. A központ innen messze van.
-Miért nem visszük magunkkal őket?
-Mert egyszerűen nem vihetjük magunkkal őket. Na gyorsan, siess! Lehetőleg 10 perc múlva érj vissza.
A történtek után órákig remegtem. Valószínűleg kisebb sokk ért a tömeges, nyílt hasú, csupa vér emberek láttán. Ott volt Parker, O'Hara...
Később elindultam keresni egy rádióst, aki kapcsolatot tudna létesíteni a parancsnoksággal, hogy jelentsem, mi történt.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 29, 2009 13:09:58 GMT 2
Miután megbizonyosodtunk arról hogy a németek visszavonulnak, mi parancsra utánuk eredtünk. De persze nem meggondolatlanul. Csak hidegvérrel... Miután lelőtték a géppuskásunkat, egy pillanatra mindenki megdöbbent, de nem tétlenkedhettünk tovább mentünk utánuk. Kúsztunk-másztunk a német hullák között, útközben megpillantottam egy borítékot szorongató német hullát, a borítékot kivettem a kezéből, de nem azért mert kíváncsi voltam mit örököltek a hozzá tartozói, vagy ilyesmi, hanem mert annyi csak jár ezeknek a szerencsétleneknek, hogy tiszteletben továbbítsák utolsó "kérésüket" vagy valami ilyesmi...
- Gyorsan utánuk, kapjuk el őket! /Szólt valahonnan egy hang/
Kúsztunk tovább, de észrevettük, hogy nem nagyon lőnek vissza, és nem volt messzebb 10 méternél 2-3 német, így elővettem minimális akcentusomat és fanyar némettudásomat.
- Halt! Hände hoch!
Közben fel térdeltem, és rájuk szegeztem a puskámat. Miután észbe kaptak a többiek, hogy "A mindenit, ez tud németül?" ők is követték a példámat.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 31, 2009 14:23:11 GMT 2
Lennox:
Mikor jelentetted a tényeket a parancsnok csak ennyit válaszolt:
- Két nap múlva már teljes létszámú lesz az egysége tizedes.
Látszólag nem nagyon hatotta meg a parancsnokot a sok értelmetlenül meghalt katona.
Ryan:
A németek nem nagyon válaszolt semmit úgy fél percig, akkor hirtelen felálltak, s géppisztolyaikkal több sorozatot is leadtak rátok. Téged a jobb karodon találtak el a könyököd és a vállad között. Szerencsédre csak súrolta a golyó a tested, így csak csöpögött a vér belőle. A németekre viszont senki sem tüzelt, és te is úgy tettél - mert úgy kellett - mintha halott lennél...
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 31, 2009 15:06:58 GMT 2
- Senki ne mozduljon!
Szólt az utasítás. De engem igazából nem érdekelt, mert piszkosul fájt a jobb karom. Halk szisszenésekkel, próbáltam elütni a fájdalmat lelkiekben. Közben néztem merre tartanak a németek, mert nem hagyhatjuk őket csak így elmenni...
Eltelt körülbelül hat-hét perc, mikor megszólalt a főtörzsőrmester:
- Mindenki rendben van?
- Uram Bullt eltalálták! /Válaszolt egy tizedes/
- Diamond Doki nézze meg! / Utasította a Főtörzs. /
A tiszt (Főtörzs) épp fölöttem lépett át.
- Itt egy halott, nézzék meg!
- Uram egészséges vagyok mint a makk!/ Válaszoltam elmosolyodva/
- Azt látom mitől vérzik a kézfeje? /Közben nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen amit viszont nem utasítottam el/
- A kézfejem azért, mert ezzel szorítottam el ezt a kis karcolást...
Ránéztem a sebre, és kb két-két és fél centis seb húzódott a felkaromon. Jobban megnézve zubbonyomat, a közlegényt jelölő felvarrásomnak is oda, amit a főtörzs ki is szúrt.
- Na mutassa meg a dokinak...katona... Látom a németek megfosztották rangjától. / Poénosan kifejezve magát, egy kis kacajjal itt hagyva engem próbálta összeszedni a többieket./
- Igenis!
Vállamra vettem a puskámat és elindultam a doki felé, közben körbenézve a kis helyen, mindenhol fekvő sebesültek voltak. Tíz-tizenöten lehettek.
- Hé Pajtás, segíts fel! /Szólt hozzám Johannson/
Felsegítettem, de nem volt semmi baja, csak egyszerűen nem tudott felállni, mert beszorult egy lyukba. Megkérdeztem merre találom a dokit, és ő csak egy irányt mutatott. Hát elindultam.
- Doki lenne egy ki...
- Mutasd...ezt kibírod a táborig, segíts Edwardnak hozni a cuccait.
Átvettem tőle a puskáját, meg a felszerelését. Ő belém karolt, és elindultunk a doki után, de a Főtörzs közbe szólt:
- Uraim sorakozó, visszamegyünk a parancsnokságra!...
Összeszedtük magunkat, és elindultunk visszafelé. Szerencsére, nem történt semmi a visszaút során, csak az erdő széle felől hallottunk robbanásokat, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget. Miután visszaértünk a táborba, a Főtörzsőrmester jelentett Jule hadnagynak, én pedig a dokitol kaptam némi kötszert, hogy oldjam meg magamnak, mert most sok a dolga...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 3, 2009 11:10:11 GMT 2
Ekkor elgondolkodtam azon, hogyhogy nem érdekli őt az ha valakit csak úgy értelmetlenül agyonlőnek. Talán így vannak kiképezve a parancsnokok...
Visszamentem a megtizedelt egységemhez és elmondtam nekik hogy két nap múlva ismét megleszünk.
-Biztos fakezűeket küldenek. - tette hozzá megjegyzését Miller.
-Azzal te sose törődj. Inkább mutass majd nekik valamit. - szóltam.
-És addig mit fogunk csinálni? - kérdezte valaki hátulról.
-Fogalmam sincs... Annyi biztos, hogy itt kell maradnunk. Aztán remélhetőleg szólnak, ha majd megérkeztek az újoncok.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Aug 29, 2009 10:07:18 GMT 2
Ryan:
A főtörzs egy jó fél óra múlva közölte veletek, hogy viszonylag jól teljesítettetek, és hogy megfingattátok a német századot, ami ellen harcoltatok. Rossz nyelvek szerint viszont ez nem lehet igaz, mivel a németek kb. 14 embert vesztettek, míg ti 21-et, úgyhogy a németeknek nem okozhat ez nagy gondot.
Lennox:
Eltelt két nagyon unalmas, hosszúnak látszó két nap. Az újoncok, nem voltak annyira újoncok, mint ahogyan azt ti elrő gondoltátk. Egy teljes tized-et küldtek, akik egy harcban elvesztették tizedesüket, így alád lettek beosztva. Nos ezek az emberek többet harcoltak, mint ti, úgyhogy nem nagyon lehetett a ti "tapasztalatotokkal" kérkedni. Ellenben a másik 12 katona aki most érkezett már többet mondhatott magáról....
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 31, 2009 6:26:49 GMT 2
Miközben "diadal ittas délutáni pihenésünket" töltöttük, a Főtörzs közölte, hogy nem is biztos, hogy mi vittük azt a bizonyos pálmát a délelőtti összecsapásban. Ezek után a hangulat egyértelműen meg romlott egy kicsit.
E közben valaki elordította magát :
- Hölgyek, Asszonyok! A templom előtt sorakozó! / Na mi az? Már mennénk is vissza?/
Az ebéd ott vár magukra! Ne hagyják hogy ott rohadjon meg!
Pont jókor. Gondoltam... Miközben összekaptam a cuccaimat, és felálltam a szökőkút tövéből gondolkodóba estem, a Főtörzs hírei alapján. Határozott, de mégsem túl nagy sietséggel mentem a "kantinhoz" miközben a Zippommal játszottam. Persze a hír sem kerülte el a figyelmemet. Ha sokkal többen vannak mint mi, akkor elképzelhető egy ellentámadás...
- Mindenesetre megnyugtató, hogy egy időre vissza szorítottuk őket.
- Mi van Knoxwille már magadban is beszélsz? / Szólt közben az éppen mellettem, feltehetően éhesebb Martins/
- Hogy? Mi?... Hagosan gondolkodtam volna?...
- Látom te is kezdesz megőrülni itt, mint White Őrvezető.
- White...White... nemismerem... /Válaszoltam elgondolkodva./
- Új itt a tag...mondjuk mi is...de ő tegnap előtt jött, és épp bekerült ebbe a délelőtti rajtaütésbe vagy mi a franc volt ez...
Karon ragadtam, hogy ne siessen annyira.
- Mesélj.
- Hát valami olyasmi történt, hogy pont mellette robbant egy gránát. De igazából fizikailag nem történt semmi baja. Nem is értem hogy. De azóta eléggé meghibbant, és parancsokat osztogat magának, meg hasonlók. Ráadásul "Igen uram"-mal válaszol is saját magának. Én hurcoltam vissza arról az átkozott dombról, ahol délelőtt voltunk. / Közben beálltunk a sorba./
- Erről tud más is?
- Hát... Csak a Doki, én, Jule hadnagy.
- Meg most már én.
- Igen meg most már te.
- Jó lenne ha ez így is maradna. Nem kéne zűrzavart okoznunk. Meg pánikot kelteni...
- Maradj már! Nyugodj meg, más nem fogja tudni...tőlem legalábbis / Szakított félbe Martins. /
- Akkor jó, mert tőlem sem. Az lesz a legjobb hogy ha úgy teszünk, mintha nem is tudnánk róla...
- Azt hiszem igazad van... Na végre, ide azt a kaját!...
Hm...Eléggé meglepett ez a White ügy. Annak ellenére, hogy nem ismerem, biztos fontos a századnak. De úgy kell tennem mintha nem is tudnék róla...
Én voltam a következő a sorban. Kaptam 2szelet kenyeret, egy burgonyának csúfolt valamit, valamiféle paradicsom öntettel... Miután megkaptam az adagomat, leültem a templom tövében, és nekiálltam enni...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Aug 31, 2009 14:05:06 GMT 2
Ryan:
Miután befejzted az ebédet, elmentetek és megnéztétek a halottak neveinek listáját.Ahogy végigfutottál a neveken és a ranggal rendelekezőkhöz értél megpillantottál egy nevet, egy nevet amely az elmúlt órában már hallottál: Llayton White őrvezető. Az ember akivel az imént beszéltél elejtett egy fontos mondatot, aminek akkor nem láttál nagy jelentőséget de most igen: "fizikailag nem történt semmi baja". A szavak élesen csengtek a füledben, és a gondolataidat nnem tudtat erről átirányítani másra. Csak és csak arra tudtál gondolni, hogy a szerencsétlent meglték, a saját tisztjeik! De hisz ez lehetetlen. Nem vetted észre. A gondolataid teljesen lekötöttek, alig egy negyed óra múlva tértél magadhoz. Az ebédlőben voltál, a ruhád kigombolva a lábaidat föltartják és hidegvizes borogatás van a fejeden.
- Elájult közlegény! - mondta egészen halkan a lábaidat fogó Hugh Holan doktor...
|
|
Cw. Lipton
1. szintû / 5 pont
Amerikai katona
Easy Sz?zad/Tizedes/Amerika/
Posts: 28
|
Post by Cw. Lipton on Aug 31, 2009 18:38:26 GMT 2
-Uraim itt vagyunk! /kiáltott fel a csapatszállító sofőrje/
*Megérkezvén a következő látvány tárult szemem elé:
Sokan a templom tövében vették magukhoz napi ellátmányukat. Volt néhány sebesült. És pár megtört katona, akik már nem nagyon bírták a harcokat*
-Na fiúk gyerünk! Irány oda a templomhoz, és ott várjuk meg a fejleményeket./mondtam/
*Oda értünk a templomhoz, és leültünk a fel vezető lépcsőkre*
-Ne feledjétek fiúk, itt mi számítunk újoncnak, akár hány csatába vettünk már részt.
-Igen tizedes! / Válaszolt Popeye/
* Így hát a templom tövében vártuk a fejleményeket*
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Sept 1, 2009 7:45:17 GMT 2
-Tizedes! Loopen tizedest keresem! Srácok- lépett a feldarabolt osztagomhoz egy izgága legény- Srácok, nem láttátok Loopen tizedest?
-De láttuk. Ott ül a sátorban.
A többiek odairányították hozzám, és jelentett:
-Loopen tizedesnek jelentem, megérkezett az utánpótlás...illetve megérkeztek a... szóval megjötta 12 új katona.
-Jólvan, fújd ki magad és ismételd el. - adtam az utasítást.
-Megérkezett a 12 új katona az egységébe, uram.
-Ez a beszéd! Látod, ha nem kapkodsz, egyből jönnek a szavak. Köszönöm, itt van ez, idd meg. Ettől lenyugszol.
Mikor elindultam az újakat megnézni, visszafordultam, és láttam, hogy a közlegény, aki jelentett, valamilyen gyógyszert vett be. Gondoltam gyengék az idegei.
-Üdv tizedes! - szólt egy határozott hangú közlegény.
-Jó reggelt maguknak is! Azt hiszem önök lesznek a beosztottjaim, igaz?
-Az attól függ. Ha maga Loopen tizedes, akkor igaz.
-Akkor jól gondoltuk. Hallottam, hogy elvesztették a tizedesüket.
-Így igaz uram, de erről nem beszélnék szívesen, ha nem bánja. - és levette a sisakját a volt tizedesre emlékezve.
Ez nagyon szép dolog volt tőle. De nem csak ő vette le, hanem a többiek is. A többiek, akikkel együtt harcoltak, akikkel együtt éltek meg jót-rosszat, és akikkel együtt vesztették el vezetőjüket.
Visszamentem a sátorhoz, és folytattam a dolgom. Miller odajött hozzám.
-Uram, látom megérkeztek az újak. Mondja, mit nem tudnak?- kérdezte Miller.
-Hol is kezdjem Miller. Például nem ismerik azt a szót hogy tiszteletlenség. Nem ismerik a félelmet. Nem ismerik...
Innen nem sok mindent tudtam mondani, mert semmi nem jutott eszembe, amit ők ne tudhatnának. Az egyikük odajött hozzám, és kérdezte:
-Elnézést -levette sisakját- tulajdonképpen mi itt a teendőnk?
-Egy-két napon belül megtudjuk. Addig pihenjék ki magukat.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Sept 1, 2009 14:29:13 GMT 2
Arra keltem hogy az arcomra csöpög valami... Valami hideg. A fejemhez kaptam és éreztem ,hogy valami ruhadarab. Ami igazából egy vizes zokni volt borogatásként. A saját vizes zoknim...
Magamhoz tértem. Azon kaptam, hogy a lábaimat fogja egy orvos, és beszél hozzám valaki, de nemtudom felfogni igazábol hogy mit. Nevezetesen Hugh Holan Doki volt aki közölte velem hogy elájultam.
- Mi történik?...Jól vagyok engedjetek! \Kértem ki magamnak\
- Elájult közlegény!
- Mi? Hogy? Hogy történhetett? \Kérdeztem értetlenkedve.\
Közben eszeveszetten kerestem, kedvenc "játékszeremet" a zsebemben, ami nemmás mint a Zippo-m. Hatalmas megnyugvással nyugtáztam a tényt, hogy még megvan. Miután megtaláltam ,kérdően néztem a Dokira...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Sept 4, 2009 14:40:46 GMT 2
Lipton:
Egy hadnagy közölte veletek, hogy most nem ehettek, majd a frontszakaszon kaptok kaját. Miután téged egy kis információs irodába tereltek, elmondták, hogy Lennox Loopen tizedes és egységével együtt védelmezitek a lövészárok, bizonyos szakaszát. Egy óra múlva már jóllakottan voltatok útban a Német- Francia határ felé.
Lennox:
Még aznap érkezett egy parancs nehezen olvasható kézírással:
Tisztelt Loopen tizedes:
G. E. Halltown dandártábornok adta ki a parancsot, miszerint az alegységével és egy holnap megérkező egységgel együtt a közeli erdőbe kell behatolniuk, ahol védekező állást kell felvenni az esetlegesen támadó németekkel szemben.
D. K. Grandon főhadnagy
Derbyshire, Anglia
Ryan:
- Nyugodjék meg közlegény. Csak elájult. Most még egy pár óráig a gyengélkedőben lesz s csak uténa mehet vissza az alakulatához.
Ennek hűen be is dugtak egy nagy terembe, ami tele volt ágyakkal de csak egyedül te tartózkodtál a szobában.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Sept 4, 2009 16:10:12 GMT 2
Mi után be dugtak abba a terembe, végleg lenyugodtam. Kitörhettem volna az ajtón de nemtettem. Kell is nekem a balhé... 20-30 ágy volt itt tiszta ágyneművel, mindegyik mellett egy éjjeli szekrény. Tisztára mint egy kórházban. Leültem az egyik ágy szélére, és gondolkoztam...
Most engem is mindenki dilisnek hisz? Az üres ágyak azt mutatják hogy én vagyok itt az első aki gyengélkedőre került? Teljesen úgy érzem magam mint egy rossz álomban... De hát a doki csak jobban tudja , hogy jobb itt nekem, vagy sem. Legfeljebb pihenhetek egy kicsit.
Az ablakok magasan vannak ,tehát kinézni sem tudok, de zajok szűrődnek be azokon. Beszélgetéseket tisztán nem hallani.
Pár perc elteltével eszembe jut az a levél, amit még délelőtt raktam el, és észbe kaptam, hogy elfelejtettem feladni... És mi lenne, ha haza is írnék valamit? Hamar döntést hoztam. Elővettem kis noteszomat, meg egy tompa ceruzát, és elkezdtem írni :
Kedves Kate!
Ezúton szeretném tudatni veled, hogy jól vagyok és nincs semmi bajom. Most jelenleg a Német - Francia határon állomásozunk. Szép vidék. Sok-sok domb, Szőlő tőkék sora, borospincék... Az a tipikus európai táj. Viszont franciával még nem találkoztam. A németekről meg had ne írjak. Megpróbálok vigyázni magamra... Édesapádnak üzenem, hogy csak azért is hazamegyek majd érted... Sokat gondolok rád. Talán túl sokat is. Remélem mihamarabb megkapod levelemet.
Szeretlek.
Ryan.
Miután befejeztem levelemet, összehajtottam, és beraktam a zubbonyom egyik zsebébe. Aztán elgondolkoztam azon, hogy mi lenne ha kinyitnám a német levelet. De hát sok értelme nem lenne, mivel nem sokat értenék belőle, meg aztán magánügy. Akár halott a fiú, akár nem...
Aztán amikor végeztem gondolataimmal elnyúltam az ágyon, és megpróbáltam pihenni...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Sept 9, 2009 19:23:29 GMT 2
Ryan:
Elaludtál. Mikor felébredtél az orvs lépett hozzád:
- Maga aztán fáradt volt közlegény. 15 órát aludt, ez azért már valami. Na, mostmár elmehet innen vissza a szakaszához, remélem nem így kell legközelebb találkoznunk.
Amint visszatértél az egységhez, minden ment a noprmál tempójában. Viszont téged még mindig érdekelt az a szerencsétlen ember, akit lehet, hogy feletesei öltek meg. A törzsőrmester mindenesetre közölte a szakasszal, hogy este elmennek megnézni, hogy mi a helyzet az erdők tisztásain.
|
|
