Varsó ostroma //Kaland//

[Walter Rall]

//Erre nem nagyon tudok mit írni, és megbocsájtok//
Elindultak a híd fele és nagyon belelkesültek, bár nem tetszett az a hang, amit rádióban megütött velük szemben. Szerencsére a hidat már egy picit befedték a romok, így fedezékekben próbáltak csendesen előre haladni, hogy meglepjék az ott lévőket. Ekkor egy túlbuzgó közlegény eldobott egy gránátot. A robbanás felrázta a környék viszonylagos csendjét. A lengyel puskákból kirobbanó tűz még őket is meglepte, mármint az, hogy ilyen sokan voltak. Viszonozták a tüzet. Remélték, hogy hamar végeznek velük, mert már kezdték unni az egész offenzívát, azt hitték hamarabb le fogják tudni a lengyeleket.

[Hans Fellschmudt]

Már halálra unták magukat az iskolában. A végén mindenki a régi iskolás éveikről kezdett beszélni és jókat nevettek. Mikor belebotlottak egy lengyelbe, nem sokra mentek vele, tovább mentek, aztán egy ablaknál Hans véletlen kinézett és durván, cifrán elkáromkodta magát. Mindenki oda nézett, majd egy emberként vetették magukat az ablakhoz.
Ott volt a löveg és a lengyel bagázs tea délutánt tartott! Vígan csevegtek! Hans elképedve nézte őket. Ekkora barmokat! Dühöngött. Intett mindenkinek és elővett egy gránátot. A többiek is. Elszámoltak háromig, majd elhajították a gránátokat és előkapták fegyvereiket az ütegre tartva. Ha némelyik lengyelnek sikerül kiugrania, azokat lelövik.

[Urlich Zimmerman]

- Schiller? - kérdezte Urlich meglepődve, majd kezett fogott vele erősen. Örült egy ismerős arcnak, még akkor is, ha korábban elhatározta, hogy nem fog többé arra törekedni, hogy barátokat szerezzen. Mert egy barátot mindig fájdalmas elveszíteni.
Ekkor egy fiú jelentette neki amit ő is tudott. Elnézően mosolygott. Urlich is fiatal volt, talán még ennél a kölyöknél is, de a háború - még, ha nagyon is elején vagyunk - máris rengeteg tapasztalatot adott számára és ettől még is évekkel idősebbnek érezte magát a fiúnál.
- Jól van haver, nyugi. Kösz - intette le társát. - Akkor hát emberek, irány a gyár! - mondta, miután megtisztították az utcát. Schillerhez fordult, ha ő is vele tartott. - Minden oké pajtás?

[Varg Vikernes]

Beértem egy ház mellé, itt abbahagytam a futást, és bár a kondíciómmal nem volt gond, simán lefutok jó pár kilométert nagyon gyorsan, és nem lesz semmi bajom, most mégis lihegtem, és vert a szívem. Bár van még egy részlet. Kettő golyó repült közben felém. Nem kéne itt, egy szaros kis lengyel faluban lelövetnem magam. Szépen lépkedtem tovább, egyre közelebb a mesterlövészhez.
- Egy csattanás. Egy golyó a sisakom súrolta, és ezután beugrottam egy konténer mögé. A fene. Ilyen helyzetekben gondolkozik el az ember, hogy mi legyen. Sokat nem lehet tenni. Az a fazon ott a háztetőn várja, hogy kidugjam a fejem, és szétszakítsa. De abból nem eszik a zsidó. Levettem az övemről egy gránátot, kibiztosítottam, és eldobtam. Sok értelmét nem láttam, de ha sikerül megzavarni, akkor talán megúszom. Egy csattanás, ami jelenthette volna a végem is, de most csak annyit jelentett, hogy eleredt az eső. Na akkor számoljunk újra. A következő villámnál eldobom, hogy átrepül fölötte, így mikor robban, eltereli a figyelmét, rendben.
- 1, 2 ,3 – bumm. Abban a pillanatban kirobbantam a konténer mögül. Esőben, ekkorát még nem sprintelt ember. Fegyvereim csapkodták a testem, de tök mindegy volt. Futottam, és a lövész meg a háta mögött kereste az ellent. A ház szélénél le volt szakadva az eresz félig, abba belekapaszkodtam. Egy pillanat múlva fent voltam tetőn, a lövész hátán. Elkezdtünk dulakodni. Fene vigye el, hogy ez ilyen erős. Rángattam, meg csapkodtam, és ő egy kés húzott elő. Hanyatt vágta magát, mire ugye rám esett, ezt nem volt kellemes, de felugrottam, és rárúgtam a térdkalácsára. Ez fájhatott, meg is volt a hatása, mert elesett. Bordán rúgtam, gondoltam ledobom a tetőről, abba úgyis belehal, mert a ház másik felénél egy lépcső volt, és itt lefele volt egy jó 5 méteres szintkülönbség. Elkezdtem tolni lefelé, már majdnem lent volt, Mikor kicsapott a kezével a lábam felé, én is megijedtem. Rántott egyet, és zuhantunk mindketten lefelé. Esés közben még egy párkányba is bevertem a sisakom, egy pillanatra el is sötétedett a kép. Talán ez volt a szerencsém. Így nem láttam, amikor széttört a lengyel feje. Konkrétan csak egy halom mocskot, meg csontokat hagyott maga után. Még a cipőmet is összekente. A bokám meg kifordult, de ez a legkisebb egy rántás, és kész. Kicsit bicegve, de felemelt fejjel, elindultam vissza az iskolához, Úgy nézhettem ki, mint egy kutya. Vizes haj, egyenruha, meg egy kevés vér. De legalább az agyát már lemosta a cipőmről az eső.

[Patrick Sheider]

Patrick hallotta az üzenetet, és már látta a folyó túloldalán lévő lövegeket amik láthatóan még semmit sem sejtettek e közeledő német gyalogság és a páncélosok jelenlétéből. Patrick elforgatta a behemót lánctalpas lövegtornyát a célzó optikába nézett, és a húszmilliméteres gépágyú elkezdte ontani magából a robbanó és páncéltörő lövedékeket a jobb szélső löveg körül felporzott a föld és vörös lángnyelvek csaptak fel ahogy a lövedékek elérték a lengyelek lőszertartalékait a folyó ellenséges oldalán a katonák fejvesztve menekültek. Patrick az egyik „katona” után fordította a hatalmas automata fegyvert és nézte ahogy a fiú teste több darabra szakad, ezután a sokkoló jelenet után bekapcsolódott a lengyel célpontok likvidálásába a rádió kezelője is és a 7,92 mm-es géppuska is

[Sors]

Peter és Viktor Burg:

Peter alkotta kisebb csapat elkanyarodott egy kis mellékutcába, hogy a a barikádot harapófogóba kapják és felmorzsolják ezt a csöppnyi ellenállást, amivel már folytatódhat is azoffenzíva. A csapat lassan lépkedett, szemeiket az õket körülvevõ épületekre szegezték, nem tudhatták, hogy hol rejtõznek a partizánok, ezért nem ártott résen lenni. Denem történt semmi gond. Már láthatták az a kis csomópontot, amit homokzsákokkal vettek körül, igaz, még mindig nem volt tiszta célpont, de ha tüzet nyitnak, akkor a maroknyi ellenállás figyelme alaposan megoszlik, el kellett hát dönteni, hogy jobb pozícióig nyomulnak elõre, vagy már innen is szétszedhetõ a gócpont.


Viktor alkotta csapat lassan, egyik tárgytól a másikig nyomultak elõre, míg a csapat másik része az épületeket biztosították számukra. Egy-egy civil aotó jó lehetõséget biztosított, hogy fedezékbe bújjanak, majd onnan kitörve tegyenek pár métert elõre. Viktor is ezt az opciót választotta, várták, hogy testvére és társai mikor sütik el fegyverüket, ami azt jelenti, hogy bátrabban lehet rárontani a lengyelek védelmi pontjára...


Ulrich:


Rövid beszélgetés Schiller-rel, ami persze véletlenül sem mehetett a figyelem/fegyelem rovására. Egyik utcát a másik után hagyták el, a romos város képe már kezdett monotonná válni, ráadásul ellenállásba sem ütköztek. Az ipari részlegbe fokozatosan vonultak be, már csalhatatlan jeleit látták, hogy közel vannak. Az egész környék megváltozott, jobban hasonlított a gettóra. A háború ezt a részleget sem kímélte, kivéve persze talán azt az istenverte gyárat, ami most a német katonákra vár, hogy bevegyék. Sokan már maguk elõtt látták, amint a Führer-rel kezet fognak és átvezsik kitüntetésüket, miután az ostromban oroszlán részt vállalva egy nagyobb lengyel ellenállást aprítottak fel. Így meneteltek. A gyár már láthatóvá vált, amikor az élen haladó középkorû férfit eltalálták, mire az összesett, hangosan ordítva, ezzel is jelezvén, a seb nem volt halálos. Valaki elordította magát:

- Mesterlövész, a rohadt ***** anyjukat!!! Fedezékbe fiúk!!!


Walter:


//Mint a legutóbbi hsz-ben leírtam, Te ötötd magaddal egy pincébe másztatok le, ahol egy alagút rendszer felderítése a feladatotok. A híd Philip és a hozzá csatlakozók feladata... Írj annak a postomnak megfelelõen egy új reagot. Köszi! //


Patrick Sheider:


A páncélosok némi nehézségbe ütköztek, mert így a folyópartjára ragadtak, a hídra való lépés pedig rendkívül kockázatos lépés lett volna, nem tudható, hogy a mocskos partizánok aláaknázták e. Ha igen, óriási veszteségeket könyvelhetne el a hadosztály, feleslegesen...

Tovább tartott hát a távolsági harc, azonban a lengyel lövegek egyre közelebb találtak, úgy tûnt, kellett némi idõ, hogy beleszokjanak a helyzetbe, ez is jelezte alacsonyan képzettségüket. A rémület azonban beférkõzött a német szívekbe, amikor az egyik üteg másfél méterre az egyik páncélostól csapódott a földbe, mire az kicsit megbillent. A legközelebbi már lehet, hogy találni fog, ezért cselekedni kellett...


Hans és Varg:


A lengyelek nem számítottak erre, mindössze hárman reagáltak idõben és sikerült elég messzire kerülniük a robbanás epicentrumától, és miután biztos fedezékbe kerültek, tüzet nyitottak a németekre, akik az iskola fala mögött lapultak, így nem árthattak nekik...


Varg bokarándulása kezdte nyugtalanítani. Egy ilyen típusú sérülés bizony nem jön jól az ostromnál, ráadásul az eleredt esõ miatt a saras föld is csúszni kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy Varg elesett és nyakig tiszta kosz lett. Gyorsan összeszedte magát, nem engedhette meg magának, hogy esetleg ismét egy lövész célkerezstje elé kerüljön ilyen kiszolgáltatott helyzetben. A feje is fájt, enyhén lüktetett. Nagy nehézségek árán sikerült hát elérnie az iskola fõbejáratát, amikor egy robbanást hallott (Hans-ék gránátja). Próbálta sietõsebbre venni a dolgot, lehet, társainak épp rá van szükségük.

[Peter Burg]

A sikátorokban tengődve eloszlik Peter félelme. Bár itt ott lehet néhány partizán, de semmi gond vannak elegen. Lassan előretudnak haladni és még egy utolsó pillantást is tesz öccsére Viktorra:

-Igen, ez Lengyelország fővárosa. SS-harcosként alapból van annyi előnyöd , hogy bejárhatod a világ egy részét. Kelet Európát, Ázsia egy részét.

A félelem már teljesen eloszlik, sehol egy lengyel, az utcák az SS-harcosokkal van tele.

-Kitűnő! Tisztuljatok az útból itt jön az SS újból...

Énekli Peter ,de csak halkan éppannyira halkan, hogy bajtársai hallják a biztató szavakat. Peter tudja ,hogy nincs valami sok ideje gondolkodni, de hamar döntés születik a kis SS-társaságban. Az előrenyomulásban döntenek. Peterben egyre inkább csak egy régi német mondás jár a fejében: A háború maga a pokol,de mégis a béke az amely meggyilkol. És mien igaz! Az üres autókat nézve Peter úgy gondolja dicsőséget aratnak amerre csak járnak és nekik senki nem omndhat nemet. Többször elgondolkozik azon, hogy miért is van ez a háború...az biztos, hogy a Mein Kampfban megtalálná rá a választ, de oly lusta volt, hogy nem hagyott időt annak elolvasására. Amikor behívták a seregbe csak a kötelességtudat járt a fejében.

Tehát előrenyomulnak. A partizánok valószínüleg a város belső részében várják e kis csapatot tárt karokkal. Eddig könnyű volt, de minnél jobban benyomulnak annál nagyobb a veszély, de hát kockáztatni kell.
Még többször visszanéz Viktorra mert félti őt. Katona lett ő is ,na de mégis csak a testére figyelnie kell még rá. Új a seregbe hamar eleshet a harcmezőn. És...senki nem fog emlékezni rá családtagjain kívül...

[Viktor Burg]

Viktor a fedezék mögül viszonozta tüzet.
Tudja hogy Péter hamarosan tüzet fog nyitni a lengyel ellenállásra. De azért aggódik egy kicsit hogy miért tart ennyi ideig. .......
Viktor egyik társát Péterék után küldte: Hozzon hírt Péterék helyzetérõl. A katona amint a lengyelek ujra töltenek elindul.
-"A franc essen belé"
Viktor fegyvere a csata kellõs közepén beragadt.
-Nem hiszem el hogy ennek is most kellett beragadnia.
Viktor elõvette a luggerét és azzal próbálta lõni a Lengyeleket
-Ez az Péterék megnyitották a tüzet.
-LOS GEHTS!!!!!!!!!!!!!!!!(ROHAM)
-Csata kiáltás zengi be az utcákat. ...........
(Lássuk erre mit lépnek a Lengyelek.)

[Walter Rall]

//Jawohl, Herr Schors!//
Megkezdték a leerszekedést a pincébe.
-Fiúk, csöndden megyünk, értettétek? - suttogta Walter
-Igen, főnök- jött a válasz szintén halkan
Megindultak óvatosan lépve, hogy meg ne hallják őket. Ám az óvatosság fölösleges volt, nem volt senki és a pincének vége volt.
-Szerintem, itt kéne lennie valaminek, főnök - mondta valaki.
-Szerintem is, gyerünk fiúk hallgatózzunk a falak mentén! - adta ki a parancsot Walter


Kis idő múlva...

-Főnök, mintha hallanék valamit- szólt az egyik
-Engedj, oda, mindjárt kiderül süket vagyok-e - mondta Walter - Hmm, mitha én is hallanék valamit. Van valakinél valami a nagy lyukat csinálna ennek a koszfészeknek a falára??
-Főnök semmi robbanószer nincs csak gránátaink vannak.
-Akkor pakoljuk le őket, aztán fussunk a légnyomás elől
Így tettek. Amikot beléptek a pincébe, egy kis lyukat találtak a falon, melyen keresztül kúszva átférhettek.

[Varg Vikernes]

Az iskola mellé érve már pont azon gondolkoztam, mi a helyzet Hans házánál. Ekkor jött is az ismert puskaropogás, és már tudtam, komoly erőbe akadtak. Ledobtam a fegyvert a vállamról, és gugolva besoroltam én is az iskolába. A folyósónál kinézve, megpillantottam Hansot, és a többieket, intettem nekik, hgy itt vagyok. Odafutottam, és azonnal tüzet nyitottam a mocskokra. Sokat leszedtek már, meg velem együtt is, és miután csak páran maradtak, elkezdtek visszavonulni. Otthagyták a löveget, és meg akarták kerülni az odvart, hogy a másik oldalon, a kerítésen keresztül meneküljenek. Hansal felugrottunk, és elindultunk a közel 10 gyáva lengyel után. Érezték a vesztüket, futottak is rendesen. A helyzet igazából az, hogy Hans ment utánuk, én csak hátulról fedeztem, mert én nem tudtam úgy rohanni, mint ő, ugye a lábam miatt. A lényeg, hogy szétszedte őket, szerencsére csak egy bújt el egy fa mögé, akit nem vettünk észre, azt lekaptam, mikor célzott. Ettől eltekintve, több kció nem volt. Hansal visszamentünk a löveghez. A többiek éppen felszerelték a robbanó töltetet, és készültek. Az egyik srác szólt, hogy fedezékbe, mi is bebújtunk egy leborított kuka mellé, és bumm..

[Patrick Sheider]

Patrick Páncélosa megrándult, és nagy sebességgel indult el a folyóval párhuzamosan, ahogy a parancsnok kiadta az utasítást. A 20mm-es gépágyú eközben is kerepelt Patrick kezében, bár az egyenetlen úttól a lövedékek nem oda találtak ahova Patrick akarta, de nem merte megkockáztatni, hogy a lengyelek eltalálják, harcképtelenné tegyék, netán megöljék őt és a tank személyzetét. A toronyban elhelyezett géppuska ontotta magából a nyomjelzős lövedékeket és amerre Patrick irányította a fegyvert ott fényes csíkok jelentek meg. Így Patricknak egyszerűbb volt a célzás, mivel ahol a fényt látta tudta, hogy oda csapódik a nagyobb kaliberű lövedék is. A Páncélos hirtelen megállt, és Patrick feje nagyot rándult és majdnem beverte a fejét a parancsnoki kupola szélébe.
-VIGYÁZZ!- Hallatszott a sofőr hangja a fejhallgatóban.
Ekkor hangos csattanás hallatszott a jármű elől és az egész gépezet megremegett
- Mi a franc volt ez?- Kérdezte Patrick, és ahogy kinézett a torony kis ablakán rögtön megértette. Egy hatalmas kráter volt a tank előtt, csak a sofőr ügyessége miatt nem lettek a
III. Birodalom veszteségei közé írva.
A sofőr megfordította a páncélost, és elindult a híd felé.
Patrick tevékenysége jó hatással volt a bent ülők kedvére mivel egy újabb löveget sikerült elpusztítani, egy másikat meg a személyzete hagyott ott a „kérlelés” hatására.

[Hans Fellschmudt]

Az összecsapás rövid volt, a lengyelek az irhájukat akarták menteni kevés sikerrel. Futottak veszettül, a löveget hátra hagyva. Hans csapata hátra maradt, míg ő és Varg üldözőbe vette a lengyeleket.
Szépen beállították a bummot, hogy a levegőbe hajítsa ezt a francos holmit és nyugtuk lehessen.
Hans lekaszálta a lengyeleket egy híján, azt az egyet pedig Varg kapta le.
- Skacok fejeket lehúzni, mer ez nagyot fog szólni! - jelentette valaki, mire Hans és Varg egy kukánál leltek menedékre.
Az egész holmi darabokra hullott, végre vége volt. Hans Vargra nézett.
- Azt hiszed megúsztad? - vigyorgott. - Te szerintem a jövőben kerüld el a Gestapót, de mi még megfogunk látogatni - kacsintott vidáman és gonoszan felnevetett Hans. Jó volt ez a kis akció testmozgásra, ezért nem orrolt meg annyira Varg korábbi ugráltatásáért, de most megmondta neki, hogy a jövőben még vélhetően találkozni fognak, de akkor már más felállás lesz.

[Urlich Zimmerman]

A csapat megindult és ment előre és közben gondolkodtak. Mindenki másra, de nagyon sokan már magukat látták a Führer előtt és elképzelték, ahogy kezet ráznak imádott Vezérükkel és megkapják a kitüntetést. Urlich speciel egy meleg ágyra, finom, laktató ételre gondolt és sok pihenésre. A kitüntetést és Adolfot le*arta. Nem érdekelte. Legyen vége! Legyen vége minél hamarabb ennek a tetves háborúnak, hogy végre békében élhessenek és ne legyen annyi szenvedés! Pedig hol volt a háború vége még! És mennyi szenvedés várt sok emberre! Rengeteg!
Urlich ezt még nem tudta. Talán jobb is így neki jelenleg, egyelőre.
Ahogy előre pillantott, mintha lassított filmet nézne. Az egyik mesterlövész egy ablakból lőtt... a golyó pörögve és elképzelhetetlen sebességgel száguldott, süvített a célpontja felé, egy középkorú katona irányába és teljes erővel belefúródott annak fejébe és a végén kijött... fej lövés. A férfi előre bukott, térdre rogyott.. még térdelt pár másodpercig, mintha talán utolsó imájára készülne, majd előre vágódott, fegyvere kiesett kezéből és közel ért földet hozzá.
Valaki közülük nagyon szentségelt.
- Fedezékbe, fel fejlődni és elkapni a mocskokat! - üvöltötte Urlich, hogy mindenki hallja és mérges is volt. Már megint a trutyi közepében!
A gyárnál felugatott egy mg is. Urlich sóhajtott és körbe nézett, mit tehetne. Nyílt terep volt, de ahol most meghúzták magukat egy halom törmelék kupacnál, fedezékben voltak.
- Lőjjétek a francos mg-t! - adta ki az utasítást, mire felugattak mérgesen a kar98k-k.- Ti pedig velem! - intett három MP40es fickóra, akik máris jöttek Urlichhoz, de egyik lábát eltalálta a mesterlövész, a fiú összeesett és az mg golyói közt lelte halálát.
- Óvatosan, fejeket le, farkakat behúzni, tudjátok a szabályt! - mérgeskedett Urlich és intett, majd teljes erőből futni kezdtek. Körülöttük a mesterlövész és a többi lengyel lövész lövedékei pattogtak, fúródtak be a talajba, de a két srác és ő megúszták eddig. Az mg nem tehetett mást, mint, hogy a lövész csapat felé lőtt, mer lefoglalták és hamar kikerült Urlich és a két fiú a látómezejéből. A gyár jobb oldalához közelítettek és Urlich remélte, hogy valahol bejuthatnak.


//Viktor tegyél má be más képet pls!//

[Sors]

//Sokatoknál tapasztaltam, hogyegy egy reagomat vagy figyelmen kívül hagytátok vagy nem figyeltetek rá eléggé. A jövõben ezért az általam vezetett kalandokban egy új fajta rendszert vezetek majd be, ahol az ilyen hibákért úgymond minusz pontokat kap az illetõ, a merész vagy ügyes cselekedetekért viszont plusz pontokat, amibõl a kaland végén kijöhet akár szintlépés, akár elõléptetés, akár lefokozás. Éppen ezért javasom, hogy már most kezdjétek megszokni, hogy jobban ügyelünk a mesélõi reagokra... //


Peter és Viktor:


//Peter: alaposan félreértelmezted a legutóbbi hsz-em, de szerencsére Viktor "testvéred" tovább gördítette a cselekmény, így nem kell kimaradnod, de javaslom ajövõben jobban figyelj a mesélõi reagra. Köszi! //


Peter és csapata tüzet nyitott, de a partizánok jól beették magukat. Az elsõ csapat lopta a távolságot, már egy gránát eldobásához megfelelõ távolságig verekedték magukat, persze egy találat õket is megrövidítette.

Viktorék türelmetlenül vártak azelsõ lövésre, de amint az elhangzott, rárontottak a lengyel állásra, hogy kifüstöljék az árkokból azt az isten tudja hány partizánz és kikergessék Peterék elé, ahol már a tûzvonalba kerülnek és nyílt célponttá válnak. Viktor is begugrott az árokba, nagyjából az elsõk között, de földet éréskor elcsúszott az ázott talajon, mire egy nála is fiatalabb lengyel fiú késsel rárontott...


Walter Rall:


A robbantással tényleg átjutottak falon, de ahogy beértek, mögöttük beomlott az alagút, az egyik fiút félig betemette, de a törzse kilátszott. Épp kihúzta volna két katona, amíg a többiek körülnéztek a helyiségben. Egy boros pincében voltak, rengeteg hordóval körülvéve. Az egyik fegyelmezetlen közlegény nagy hangot hallatva törte fel az egyik hordót és sisakját belemártve kortyolt volna az édes nedûbõl. Walter a félhomályban is biztos kézzel lõtte el a sisakot.

- IDIÓTA! Ne feledd mit képviselsz és miért vagyunk itt. Inkább segíts kiszabadítani Jan-t.

A férfi lesütött szemmel lépkedett vissza a lyukhoz. A szabadítás azonban nem lett teljes értékû, mert a term túlsó végébõl léptek zaja hallatszott a lépcsõ fordulójában. A következõ pillanatban több mint egy tucat lengyel futott be a tágas pince helyiségbe... Minden német egy egy hordó mögé bújt hirtelenjében, próbáltak lõállást felvenni.


Patrick Sheider:


Másik két hídon is megindult az átkelés, ekkor azonban az egyik hidat ahogy talán várható volt, felrobbantották. 4-5 páncélos esett a folyóba és valószínûleg a bennük ülõk is a habok martalékává váltak. a másik két hídon nagyobb sebességre kapcsoltak a jármûvek félelmükben, de úgy tûnt megúszták, a lengyeleknek nem volt több robbanószerük. Isteni szerencse. Már 7-8 páncélos ért át a túl partra, így megkezdõdhetett a bosszú...


Urlich Zimmerman:


A gyár egyik épületének simulva az egyik német aggodalmaskodva kérdezte Ulrichot.

- Basszus! Ugye nem gondolod, hogy majd hárman bevesszük ezt a rakás sz**t???!!!

Volt ebben valami, de nem volt egyenlõre más választás. Ha a lõállásból leszedik a partizánt, illetve a mesterlövészt kiszedik a játékból, ismét egyesül a csapat. Nem volt hát más választás. Hamar találtak egy bejáratot, tõlük tízméterre egy 3 méter átmérõjû kis lõállás állt, 2 katonával. A fiatalabbik német kísérõ túlbuzgó, tapasztalatlan módjára tüzet nyitott, de túlértékelve saját képességeit alaposan mellé lõtt, így oda a meglepetésszerû bejutás. Ulrich nem is bírta megállni, hogy ne korholja le a fiút egy egy degradáló jelzõvel...


Varg és Hans:


Hans utolsó szavai mélyütésként érték Vargot, csak most eszmélt talán igazán kivel és mivel is húzott ujjat. Lélekjelenlétét azonban meg kellett õrizni, ezért utasítát adott, hogy keressék fel az iskola tanári irodáját, talán ott még bukkanhatnak egy-két érdekességre, de ha nem is, akkor talán rádión kapcsolatot teremthetnek a bázissal.

[Schiller von Fokker]

Schiller már nagyon közel érezte az ostrom végét, amikor meglátta a gyárat, és azután sem bizonytalanodott el, hogy a mesterlövész tüzet nyitott rájuk. halotta még Urlich rendre utasító hangját, de a társa gyorsabban kapcsolt mint ő, ezért míg neki csak fedezékbe vonulni volt ideje, Urlicék már az épület felé igyekeztek.
-Engem se hagyjatok ki a jóból!
-Gondolta Schiller, de mielőtt még cselekedhetett volna, "szerencsére" még egy német fiú esett össze a mg lövedékeitől, így megmentve Schillert attól, hogy elhamarkodott döntést hozzon.
-Urlichék majd elintézik bent a mesterlövészt.
-Üvöltötte társainak.
-Mi intézzük el a géppuskást!
-Körülnézett, és látta, hogy rögtönzött csapatának tagjai –nagyrészt fiatal srácok- szerencsére vették a lapot, és nem kezdtek felesleges magánakciókba.
-Eddig jó. Fő a fegyelem!
-Gondolta, és ő, és a 3, MP-40-es katona behúzódtak egy omladék mögé.
-Rendben nincs sok időnk!
-Kezdte az eligazítást.
-Először is, egy gránátot dobunk a géppuskafészek felé. Próbáljatok elé célozni, -odáig úgyse tud senki eldobni- ez majd megzavarja őket. Míg ezzel foglalatoskodnak, te, és te –mutatott a két srácra- átmentek ahhoz a másik törmelékkupachoz. Remélhetőleg csapunk akkora füstöt, hogy nem vesznek észre, és nem kezdenek el vaktában lövöldözni… Onnan lőjétek őket, és amíg rátok figyelnek, mi megpróbáljuk őket oldalba kapni. Így sem vagyunk elegen, úgyhogy nem meghalni! Érthető?!

//Bocs, hogy egy ideig nem írtam, de most megint itt vagyok!
Üdv újra mindenkinek! //

[Franz Gothe]

//Franz Gothe hadnagy, akkor a Vég szakaszával csatlakozik a végjátékra! ;D //

Franz és a szakasz hosszú utat tett meg, mire elérte Varsót. Berlinből indultak, majd ejtettek egy megállót Poznanban, majd még egyet Lódz-ban. Ezután, egy elfoglalt Varsói repülőtérre érkeztek. A már sok csatát látott katonákat ezután egy szállító vitte el a szállásukra. Franznak egy kidíszített, egy egykori hotelszoba jutott. Látszódott a szobán, hogy aki utoljára volt itt, az eléggé sietősen távozott. Ezután jött egy nap pihenő.
Franz szobáját őrmesterek, illetve altisztek látogatták, akik elmondták, hogy már nincs sok hátra ahhoz, hogy megtörjék a lengyeleket. Franz mindannyiszor csak bólintott. Délután megbeszélést tartott a szakaszban szolgáló többi tiszttel. A tizedesek törzsőrmesterek, mind-mind megjelentek. Franz elmondta nekik, hogy majd a pontos feladatukat csak holnap kapják meg, illetve ezután felvázolta, hogy mi a helyzet.

A tiszteket ezután elengedte, hogy van egy fél napjuk arra, hogy pihenjenek. Másnap azaz ma, négykor keltek, s három negyed öt-re már az összes, a Vég szakszba tartozó katona a gépénél volt. Franz is elfoglalta zászlós gépét s jelezte, hogy indítsaák be a motrokat. Ekkor elkezdett recsegnia a rásió, majd egy Franznál magasabb rangú tiszt kezdte el mondani a pontos feladatukat...

[Viktor Burg]

Viktor lélekjelenlétének köszönhetõen sikerült úgy elhajolnia a lengyel ifjú vágása elõl, hogy az csak a alkarját érje.
Viktor a vágás, után elgáncsolta az ellenséget, és megpróbált feltápázkodni a földrõl, a sár miatt azonban nem sikerült elsõre. De, Viktor látta hogy a lengyel fiú se tud olyan könnyen felállni.
Mikor sikerült feltápázkodni, Viktor elõkapta a túlélõkését és neki rontott a lengyel fiunak. A lengyel is felállt és neki rontott Viktornak.
Iszonyú küzdelem vette kezdetét :
Viktor elkapta a Lengyel kést tartó kezét.
A lengyel fiu elkapta Viktor kést tartó kezét.
És Így dulakodtak egy jó ideig:
Volt hogy Viktor került fölénybe, és volt amikor a Lengyel fiú került fölénybe.
Végül Viktor elgáncsolta a lengyelt és luggerével rácélzott.
Látszott a Lengyel fiú szemében az elszántság és a halálra való felkészültség.
És Viktor becsukot szemmel lelõtte a Lengyel fiut, azután tovább állt.
Viktor megpróbált találni egy másik Puskát az árkokban.....

[Hans Fellschmudt]

Hans intett Vargnak, hogy menjenek és közben jókedvűen vigyorgott. Ebben a fa fejűben most biztos elültette az aggodalmasságot és a félelmet, mint hű társat. Ezek ketten nem fognak lekopni Vargról. De, ha Varg kemény fickó és ahogy menet közben rápillant hátra, vagy mellé, látja, hogy az, akkor Vargnak nem nagyon kell aggódnia, vagy félnie. Nem baj. Egyszer megkeresik és bájosan elcsevegnek.
Csak léptessék már elő Hansot. Intett a többi srácnak is, hogy jöjjenek.
- Uraim, dolgunk végeztével bepillantunk a tanári irodájába! Megnézzük, ha mást nem, hát talán a bázist feltudjuk hívni onnan és felvilágosíthatjuk, hogy minden rendben - magyaráz Hans és az iskolába belépve ő és a többi fegyverrel felszerelkezett német caplat ellentmondást nem tűrően Varg oldalán. Hans vigyorog. //ez a mai iskolákban, de szép látvány! egy csapat felfegyverzett német és senki nem merne beléjük kötni! húúú, arany napok lennének a suliban! bocs, nem hagyhattam ki .//
Hamar elérik céljukat, Hans berúgja az ajtót és energikusan beviharzik. De alig tesz pár lépést, egy három fős lány csapatba botlik. Félénken lapulnak a falhoz, egymást átölelve. Hans oda hajol hozzájuk, oda tolja gestapós képét, megszemléli őket, majd akkorát lekever nekik, hogy bevágódnak a sarokba.
- Lengyel söpredék. Ha akarjátok, húzzátok meg őket, de gyorsan, utána kivégezném őket - vigyorog és meghagyja a többieknek, hogy csináljanak velük valamit. Az asztal fedezékében, egészen bekúszva megtalálja az iskola igazgatóját. Kiráncigálja és Vargnak passzolja egy jobb horog keretében. - Intézd el, ha akarod - mondja félvállról és megtalálja, amiért jöttek.
- Van itt egy rádiós? Hívja fel a bázist! - és oda adja neki a készüléket, közben leveti magát az igazgató székébe és elégedetten elterpeszkedik, lábát felpakolja az asztalra és várja, hogy a többiek kezdjenek valamit a szép lányokkal, mert valóban azok. Szép popsik, dús keblek, eszméletlen jó test. Még Hansnak is beindul a fantáziája. Az árja hölgyek után ezek a pipik ínyenc falat lenne, ám mivel lengyel söpredék, ki kell irtani őket. A Führer is ezt tenné. Hansnak pedig már viszket a keze, szívesen meghúzná a ravaszt, de hagyja, hogy a csapat szórakozzon egy picit a lánykákkal.

[Urlich Zimmerman]

- Van jobb ötleted? Ki vele! Hallgatlak! - mérgeskedett Urlich. Persze, tudja, hogy három fővel egy gyár ellen nehéz lesz, de muszáj nekik megcsinálni, mert az a mesterlövész rontja a levegőt.
Urlich behatolt, követte a két társa, de mikor a fiatal meglátta a kínálkozó lehetőséget, hogy skalpot gyűjthessen be, rögtön tüzet nyitott és persze körbe lőtte a lengyelek, akik hangosan kigúnyolták és körbe röhögték. Közben persze visszatüzeltek, de Urlich fedezékbe való húzódáskor oda dobott nekik egy ajándék gránátot. Közel robbant hozzájuk.
- Idióta! - dicsérte meg a fiatal németet, aki szépen elszúrt mindent. A német, hogy jóvá tegye hibáját, se szó, se beszéd, kiugrott és sprintelve megrohamozta az elképedt lengyeleket, kik későn reagáltak rájuk. Mire az egyik felemelte a fegyverét, a fiú bent volt és fegyvere végével fejbe vágta a lengyelt, aki összeesett. A másik lengyel azonban reflex szerűen kést rántott és bele mártotta a fiatalba, aki még halála előtt beleürítette tárát... Urlich fejét csóválta és közben leszedte a harmadik katonát egy fejessel.
- Ennyit róla. Legalább segített az előre nyomulásban. Na, gyerünk te, még ott a mesterlövész - és elindult.

[Peter Burg]

-Hogy rohadnátok meg!-üvölti Peter a partizánoknak.
Nem lehet ,hogy a németek ne tudják bevenni a lengyelek védőbástyáit. Peter agresszívan és felindultan dobálja a gránátokat a lengyel népség felé, akik látszólag néha-néha visszaszorulnak tehát eredményes az előretörés.
A sírás és a nevetés együttes határán van Peter amikor látja ilyen messzire is megy tőle egy-egy lengyel, nehogy eltalálja őket.
-Gyávák!
Üvölti, hiszen ez így van ...de legalább kitudják őket szorítani védelmi pozíciójukból. Peter látván, hogy mennyire távolodnak tőlük a partizánok, odaszól csapattársainak:
-Itt vér kell ,hogy fojjon! Nem játszadoszhatunk macska egér játékot!Tőrjünk előre és végezzük ki az összes partizánt!