Varsó ostroma //Kaland//

[Varg Vikernes]

Varg sétál pár percet a táborban, keresi az arra érdemeseket. Rövid időn belül, egy szellemes ötlete támad. Elindul abba az irányba, amerre Hans sátra van. A sátorra kiakasztott masnis csengettyűn jót mosolyog, és megrázza. Hans mérges pofával kijön a sátrából. Varg tiszteleg:
- Sieg Heil! Itt Varg Vikernes! -szól, és már engedi is le a kezét. - Néhány percel ezelőtt engedélyt kaptam egy felettesemtől, hogy válasszak magam mellé embereket, akikkel a feladatom teljesíthetem. Úgy döntöttem, nekem egyedül a Gestapó bölcs hadnagyára lenne szükségem. Azt mondta az a felettes, hogy "bárkit" választhatok. És ugye egy Gestapósnak tartania kell a szavát. - * Heh, na most jól megpiszkálom az öreget. Nem hozhat szégyen a Gestapóra, se a Führerre.* - És mivel magát, illetve akit választok rám bíztak, ílyesformán felettese vagyok a küldetés idején. Utasítom, hogy készüljön fel, elmegyek enni egy falatot, és utána indulunk. A repülőgépeknél találkozunk.
Sieg Heil!,..

[Hans Fellschmudt]

Bent van a sátrában és az ágyon fekszik és éppen Adolf Hitler könyvét olvasgatja nosztalgiából, meg, hogy töltse valamivel az időt, mikor hallja, vannak a sátra előtt. Leteszi a Führer nagyszerű könyvét, mellyel határozottan egyet ért természetesen és kisétál, kinéz, majd felvonja a szemöldökét a tisztelgés után.
- Heil Hitler! Nem talált embereket? - majd hallgatja a szavait a férfinek... amit mond valóban igaz, neki kéne engedelmeskednie, de a Gestapo az külön kötelék... viszont mivel Hans jókedvében van és a könyv, amit előbb olvasott, mint mindig, ilyenkor Hitler könyvének olvasása után hirtelen képes grandiózus ötletekkel elő állni, vagy nagyokat vágyakozni, merészeket, ezért oldalára csap, ahol a Luger pihen.
- Örömmel segítek ezeket az untermensch piszkokat eltávolítani! Csak kerítek egy remek fegyvert és tőlem mehetünk... meg pár kézi gránátot - azzal elfut gyorsan és kis idő múlva MP 40-t lóbálva tér vissza felöltözve, sisakkal a fején, indulásra készen.
- Velem maga seperc alatt megcsinálja a küldetését!

[Varg Vikernes]

Elismerően végigméri a hadnagyot,- *Mégsem b**i. * - és elindul a repülője felé, a cuccaiért. A hadnagy fut mögötte. Körbenéz, és látj a sok várakozó embert. Sokan már nem mennek haza. A Repülőhöz érve kiszedi a fegyverzetét, és gépfegyver vállra, táska is fel, a vízipipát óvatosan emeli ki a gépből, nem lenne jó, ha most törne össze. Beleteszi a táskályába, Hans nagy csodálkozására, és így szól - Mivan, nem láttál még vízipipát? - becsukja a gépét, és elindul a hadtápért. Mögötte a hadnagy még mindíg. Megérkeznek az étkezőbe, Varg körülnéz, látván hogy rajtuk kívül senki nincs itt, előveszi a pipáját. Ez egy naygon régi pipa. Még a nagyapjáé volt. Szépen megtömi, és rágyújt. Egy ilyen egyszerű kis szerkezet, és milyen kellemes. Csak dohánya nincs már sok. Vízipipába van, de ilyen nincs. Hamarosan be kell szerezzen egy nagyobb adagot. Elkéri az ételt, és lassú pöfékelés mellett megebédel. Várja, hátha Hans akar valamiről beszélni,..

[Hans Fellschmudt]

Kint állnak és várják az indulást, páran félve pillantanak Hansra, ami érthetõ is, hisz a halál kezével ne húzz újat. A Gestapotól sokan rettegnek, nem véletlenül.
Hans vágyakozva tekint a kék égre és arra gondol, reméli nagy hatalomra tesz szert és az, hogy ez a nagyképû mit ugrász ide parancsolta, nem jelent semmit, parancsai nekik semmisek, mert õ gestapósl, de azért vállalta el, mert reméli, így a sikeres küldetés után elõléptetést és esetleg horogkeresztet is kap! Jó lenne.
Az meg se fordul fejében, hogy netán õt is lelõhetik, ilyen képtelen gondolat nem kering elméjében, még, hogy egy piszkos, untermensch lengyel lelõjje õt? Bahh!
Eszébe se jut.
Ám mikor a másik elõhúz valamit és az a valami vizipipa, felvonja a szemöldökét, de vállat von és hagyja, menjen magától oda ahova akar, mert attól, hogy egy csónakban eveznek a küldetés alatt, még nem barátok! És nincs kedve bemenni vele, így kint marad és vár, szeretne már a lengyelek ellen harcolni és megölni mindet.
Reméli hamar elindulhatnak.

[Philipp Bäcker]

*Philipp fejét kapkodva próbál kiötleni valamit, vagy legalább a helyzetet felmérni....
A semmiből heves géppuskatűz tört fel,egy jármű a távolban felrobbant,képezve affajta úttorlaszt,és sheiße kiáltások tömkelege hallatszik.
Gyorsan észreveszi hogy mintegy 15-20 katona van beszorulva az egyik hernyó által nyújtott fedezékben,
közvetlenül mellettük pedig maguk Philippék rejtőznek a géppuskatűz elől ugyancsak egy sdkfz árnyékában.
Ám mindezzel csak az az egy probléma van,hogy a két hernyót egy 2-3méteres holttér választja el egymástól,ahol bizony szakadatlanul záporoznak be lövedékek százai.
És így lehetetlen összehangolva támadást megcselekedni a megmaradt löveg ellen.*
Philipp a helyzet ellenére örömmel átitatva ordít át a másik oldalra a fedezékben lévőkhöz:
-Fiúk nem akartam... de akkor most jön Frau Wiesenbaden.
*Mármár röhögve kiabálnak vissza a katonák a túloldalról hogy NEE!*
(Frau Wiesenbaden egy éles füstgránátos palack amit a katonák dekoráltak ki bombanővé tinta segítségével.
Ez volt a deszantosok kártyás szerencsehozója a Wiesenbaden-i reptér barakkjában.)
Ám ekkor a közelben egy gránát robban,sebesült nincs,de alaposan zúgnak a fülek.
Philipp most komolyra fordul.*
-Amint a füst szétterjed és jelzek, mindenki rohan a bal oldalra! Még egyszer a BAL oldalra.A PLAKÁTOS HÁZ MÖGÉ!
*Az ominózus ház mintegy 40méterre volt a leragadt hernyóktól*
-Világos ?
-Igenis uram! (zengik a katonák)
*Philipp megcsókolja a szerencsehozót,majd kioldja,és hatalmas erővel hajítja a távolba...
A füst szétterjedésével fokozatosan csökken a golyózápor.
Mire maximálisan elcsendesedik a géppuskatűz Philipp kidugja fejét majd ordítás közepette rohanva megindul:*
-Vorschreiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiten !!!
*A parancs hallatán mintegy 50deszantos a fedezékekből kitörve hatalmas sebességgel rohan "plakátos házig".
Természetesen Philipp ér először a falhoz, hozzálapul,és azt nézi hogy mikorra ér ide mindenki.
Pár másodperc elteltével midnenki beér, de megkésve a távolból 5katona tűnik fel még a hernyók mögül, futva a házig.
Ekkor egy nemvárt esemény következik be, mégpedig hatalmas csattanásra lesz figyelmes mindenki.Még abban a pillanatban a két hátrahagyott hernyó olyan erővel robban szét,hogy az arra futó 5katonának még csak vajmi csekély esélye se volt a túlélésre.

Philipp parancsára Hans rádiós tájékoztatja a kialakult helyzetről Scherzingert.
(Scherzinger kiabálva kéri Philippet a kagylóhoz)*
-Itt Backer uram.
-Mondja hol a szentséges úristenben vannak az embereivel, már rég a löveggel kéne foglalkozniuk...és mi volt ez a hatalmas füst ?
-Uram azon vagyunk de heves géppuskatűz ért minket az utca végéből,és majdnem minden házból arrafele.Az egyetlen mód a túlélésre az volt ha otthagyjuk a hernyókat.
Egy percre rá ki is lőtték őket a mocskos polskik,így 5embert és 2hernyót vesztettünk.
Ezenfelül az egész út televan mostmár roncsokkal, lehetetlen itt már végigmenni bármivel is Uram.
-Erre végképp nem számítottunk hogy állóháború alakul ki egy gócpont környékén ,pont ezt akartuk elkerülni,
rohadt lövegek....
Ekkor megszakad a vonal és csak zizegő gerjedő hang hallatszik csak kagylóból........



//bocs lehet most alkottam meg ezzel a gordiusi csomót
amúgy agyilag 0 voltam, két óráig ültem ezen //

[Sors]

Schiller:


- Szép munka katona! Nem tudtuk eltalálni mi lehet ez a robbantás, bevallom õszintén, már lemondtunk magukról, de azért egy kisebb csapatot elõre küldtünk a városhatárra. Rendben van, most pihenjen, szükség lesz az erõs karokra. 2-3 órán belül megindítjuk az offenzívát. A gyalogosok biztosítják az utcákat és házakat, a páncélos egységek pedig egészen a belvárosig nyomulnak, ahol aztán beszorítjuk az átkozott partizánokat. Na de errõl majd késõbb. Most menjen!


Schillernek jól esett az elismerés, ennél jobban csak az utolsó szavaknak örült, az a pár óra pihenés most mindennél értékesebb volt. Sátrába lépve, bedõlt az ágyba és már aludt is...


Jens:


A sátorba belépve senkit sem talált ott. Csak késõbb tudta meg egy bajtárstól akit csak látásból ismert, hogy a páncélosokat már elküldték, hogy készítsék fel a jármûveket. A tankparancsnokokat pedig másfél óra múlva várjk a helyi parancsnoki épületben. Nagy kõ esett le Jens szívérõl, egyúttal pedig végtelenül álmos is volt, ezért gyorsan lefeküdt és el is aludt rögtön. Másfél óra nyugalom... Utána "látogatást" kell tennie a parancsnoki épületben, hogy megtudja, milyen feladatot szánnak a páncélosoknak.


Urlich:


// Nem igazán tudok mit írni, javaslom, hogy írd le, hogy a felkelés után Te is a tömeget követve, elkezdtél készülõdni, mert hamarosan megkezdõdik a város igazi ostroma //


Thomas Meyer, Patrick Sheider:


Meyer hadnagy utasítására a jármûvek tovább száguldottak, felszántva maguk elõtt mindent. A gépágyús fészkek nem árthattak egy páncélozott harci jármûre, ezért joggal tûnt úgy, hogy a német áttörés tovább folytatódik. Azonban ahogy egyre közelebb értek a jármûvek a védvonalhoz, az egyik romos ház takarásából egy üteg körvonalazódott ki. Ócska, vacak tákolmány volt, de a konvoj élén haladó jármû esélytelen volt, ilyen távolságból nem lehetett eltéveszteni a célt, a jármû megsemmisült, ezzel pedig feltorlódtak a mögötte haladók. Bár az utca nem volt szúk, ha ennyi jármû feltorlódik, kiszolgáltatott prédákká válnak a partizánok elõtt, akik akármelyik házban ott rejtõzködhetnek, és mivel azóta már Thomas is értesült, hogy ellenállásba ütköztek a desszantosok, kifejezetten kényelmetlenül érezhette magát hadnagy, így, hogy nincs aki véde õket ebben a kínos helyzetben. Az egyetlen lehetõség az volt, ha a konvoj elkanyarodik és mellékutcákon módosított útvonalon folytatják útjukat, igaz, ezeken az utakon már jóval kisebb a terület, mint a fõúton. Meyer hadnagy parancsára várt mindenki, miközben a jármûvek személyzetén erõt vett az idegesség a kialakult szituáció révén...

//Thomas! jelenleg négy SS-t képviselõ játékos is veled együtt, Philipp, Walter és Patrick, mindenki egy helyen van nagyjából, mindnekinek Te parancsolsz...//


Philipp Bäcker, Walter Rall:


Philipp csapata egy fontos rádió üzenetet kapott, mely szerint erõsítésérkezik néhány teherautó személyében és ellátmány, negyed órán belül megérkeznek. Mivel a csapat egyenlõre nem tudott elõre nyomulni, a parancs az volt, hogy a házakat vegyék irányítás alá és onnan próbálják a lövegeket hatástalanítani, majd amilyen gyorsan csak tudnak induljanak Thomas Meyer csapatai után.

Walter és csapata zavartalanul érték utol a deszantosokat, akik beszorultak és kénytelenek voltak megtorpanni, amit a lengyelek kisebb sikernek foghattak fel. Az erõsítéssel azonban nem számolhattak. Miután a teherautó különítmény egyeztetett a helyi vezetõvel, semmi akadálya nem volt, hogy frontális támadást indítsanak a lövegeke ellen és porrá zúzzák az itt felállt ellenállást...


Hans Fellschmudt, Varg Vikernes:


//Nem beleszólás képp, deén a helyedben azért vigyáznék a flema kijelentésekkel egy gestapós felé Lehet, hogy úgymond a "felettese vagy" a küldetés alatt Hans-nak, de az õ gestapós hatásköre attól még megmarad, vagyis semmi sem tartja vissza attól, hogy valakit felelõsségre vonjon és a asját módszerei szerint meg is büntessen, ha az valami olyasmit csinál. És még valami: A gestapó nem felejt... //


Pár óra múlva már egy emberként várta mindenki az ostrom kezdetét. A Varg vezette külön csapatnak dél-nyugat felé lesz dolga, ahol a német hírszerzés szerint csekély az ellenállás ugyan, de a légvédelem is itt áll fel, még ha nem is jelentõs, pont elég arra, hogy a Luftwaffe dolgát feleslegesen megnehezítse. 14 óra 00-kor már készen állt a nyugati sereg, ezért a helyi wehrmachtos vezetõ kiadta a támadást jelzõ parancsot. A nehéz tûzérség indult elõször, a páncélosok feladata, hogy utat törjenek a belvárosig, a gyalogosok utánuk tisztogatnak.

Hans-ék egy két teherautónyi csapattal tartottak céljuk felé. A további utasítás szerint a légvédelem kiiktatása után a repteret kell irányítás alá vonni, hogy a német gépek itt is leszállhassanak és persze, hogy a lengyelek ne. Világos parancs, de talán egy kicsit kevesen vannak ehhez. Persze ez már nem számít, ha rosszra fordul a dolog kérhetnek erõsítést, de jelen helyzetben mindenért Varg a felelõs, mint a "vezetõ" tiszt. Han érdeklõdve várta a harcot, végre testközelbõl is megtapasztalhatja a háborút...


//Ez volt az utolsó hozzászólásom a 2008-as esztendõben. Elõre is boldog és sikeres új esztendõt kívánok mindenkinek és fogadjatok meg egy jó tanácsot: maradjatok józanok január 1. reggelére //

[Patrick Sheider]

A legelöl haladó páncélosból lángnyelvek és fekete füst tört elő nagy hangzavar kíséretében.
Patrick harckocsijában mind a három katona egyszerre rándult össze. Még a kilenc tonnás tank is beleremegett a robbanásba. A sofőr gyors reakciójának köszönhetően nem rohantak bele teljes sebességgel az előttünk "hirtelen" lefékező járműbe.
-A rohadt Polski állatok!
-Káromkodott Patrick.
-Ki gondolta volna, hogy ezeknek ilyenre is telik.
-Patrick számított néhány géppuskafészekre, vagy egy-két 7TP könnyűtankra, de ennél töbre nem. Nem számított komolyabb ellenállásra, főként egy Panzer II-es belsejében.
Bár rosszabb lett volna, ha a lengyel tank, és az ő páncélosuk is eltorlaszolja az utat.
-Merre menjünk parancsnok?
-Kérdezte a tank vezetője.
-Patrick agyán végigfutottak a lehetséges válaszok a katona kérdésére. Felvehetnék a harcot az üteggel, és bizonyára győznének is, nyílt terepen. Viszont így, összetorlódva nem lehetett kikövetkeztetni, hogy mi fog történni. Választhatták azt a lehetőséget is, hogy megkerülik az üteget, mivel az nehezen mobilizálható, és oldalról könnyű célpont.
Ekkor két repülőgép süvített el felettük. Nem a sajátjuk volt, a Bf109-eseknek, és a Stukáknak már jól ismerte a hangját. Valószínűleg egy PZL P.11-es lengyel vadászrepülő lehetett, de ezek szerencsére nem jelentettek rájuk veszélyt, de felébresztették a gondolkodásból, így választ tudott adni a sofőr kérdésére.
-Nem tudom katona. Én is a felettesem utasítására várok, remélhetőleg nem őt lőtték ki. Valószínűleg az elöl lévők elintézik ezt a kis kellemetlenséget.
-Mondta Patrick, és így mind magát, mind az embereit is megnyugtatta egy kicsit.
Várta, hogy megszólaljon a rádió…

//Sors! Remélem megfelel első írásnak. Most játszok először ilyen játékkal //

[Walter Rall]

Kocsiban ülve tompa zajokat hallottak, majd két hatalmasat. A kocsik sietve megálltak a katonák leugráltak. Walter előre ment szólni a sofőrnek, aztán meglátta az ablakot. Rajta egy hatalmas piros folttal. Gyorsan körülnézett. Meglátott egy deszantegyenruhás csapatot az épületek árnyékában. Egy tisztképződmény integet feléjjük, hogy induljanak arra. Szólt a bajtársainak, hogy fussanak arra. Elindultak feléjük. A 10 méteres távon féluton jutott Walter eszébe. hogy a géppuska állványt otthagyta a kocsiban. Nagyot káromkodott. Beértek az épületek alá.
- Sieg Heil!- köszöntötte a tisztnek tűnő fickót- Walter Rall és "osztaga" jelentkezik.
- ... Heil!- hallotta csak a köszöntés második felét- Hol a parancsnoka?
- Jelentem meghalt.
- Értem, akkor fundáljunk ki valamit. Minden értelmesnek tűnő ötletre vevő vagyok-mondta Bäcker. Walter gondolatai már megint szárnyaltak. Arra gondolt, hogyha kimenőt kapnak ezzel a jóképű fickóval, majd együtt fogják fűzni a lányokat. De addig is az ellenséget kéne űzni.
- Katona, mondja itt van maga? - kérdezte Bäcker, mert ő is észrevette, hogy a közlegény gondolatai máshol járnak.
Walter nem szólt semmit csak bólintott.

[Philipp Bäcker]

*A Walter közlegénnyel ellentétben, Philippnek mindenre volt ideje csak a nőkön való gondolkozásra nem.
Sokkal inkább az járt a fejében hogy mihamarabb kikell tisztísák házakat,és a löveget hatástalanítsák.
Philipp ránézve a túl fiatal tapasztalatlan katonákra tudta hogy kár felesleges tűzharcokba bocsátkozni, nehogy aztán elhulljanak mint a legyek...*

-Noshát akkor valaki nyögje ki mennyien vannak,és mondjuk van e valamilyen páncéltörő eszközük.
-Három kruppnyi ember, és egy felcserteherautó,ezenfelül rengeteg lőszer és panzerfaust Uram.(mondja Walter)
-Jó ezt hallani...
*Amikor még a távolabbi géppuskazajok is egy pillanatra elhalkulnak,akkor az egyik deszantos a beszélgetést megszakítva megszólal:*
-Uram itt lőjön fejbe ha képzelődök,de itt mintha lengyel rádiózajt hallanék a pincéből (hadarja el Philippnek izgatottan).
*Philipp fejét csóválva odamegy a kérdéses helyre,fülét a falhoz tapasztja és megállapítja hogy valóban rádiózaj szűrődik ki a téglák közül...
Gondolta ez egy tökéletes alkalom bizonyításra a most érkezett újoncoknak.Philipp visszafordul Walter felé:*
-Noshát uraim,nem hátráltathat minket egy-két csevegő polski egy pincében ezt maguk is tudják.Amíg mi elkezdjük a többi házat megtisztítani, addig Walter, maga lemegy és mindenkit elhalgattat odalennt.Válasszon maga mellé öt embert akikkel bemennek. Értette ?
*Philipp úgy tett mintha teljesen jelentéktelen lenne az a kis "bunker", ám ő is tudta hogy bukkanhatnak még érdekes dolgokra odalennt...*

[Walter Rall]

- Jawohl! - Walter megörült a parancsnak, hiszen végre élesben is kipróbálhatja képességeit - Uram öntõl kérnék két deszantost, illetve lenne egy másik probléma is az állványt a kruppban hagytam - azt hitte fejmosás következik, de tévedett. Philipp Bäcker elmosolyodott és megszólalt:
- Ez legyen a legkisebb gondja katona, majd egy kicsit nehezebb lesz célozni. Burg és Erwin készülõdjetek velük mentek. Illetve kaptok még egy kis segítséget a bunker bejáratig.
Elindulnak a bejárat fele. A sarkon megszólal Bäcker:
- Most kirakja a géppuskát fedezõtüzet nyújt amíg, a társak eljutnak a bejáratig. Onnanstól én fedezem magát, de siessen!
Walter kezében az MG felugatott, a katonák átfutottak, majd Walter is átért. Bäcker sok szerencsét intett. A bunker bejáratánál Erwin szólalt meg:
- Bakker ez zárva van.
- Bäcker most nincs itt, és robbantsuk be. Sötét is van, úgyhogy haladni kéne - replikázott Rall. A katonák felnevettek a nem várt válaszon. Burg elhelyezte a robbanószert majd berobbantotta az ajtót. Walter kezében megint felugatott a géppuska és két érthetetlen kiáltást hallott. Valószínõleg valami lengyel indulatszó volt. A két deszantos elõre nyomult, míg Walter és társai hátra maradtak. Kiáltás harsant: Befelé!
Bejutottak. Most már nem lesz szükség az MG-re. Walter elrejtette egy asztal mögé, hogy ne találják meg az esetlegesen menekülõ lengyelek és elõhúzta a pisztolyát. Elindultak csendet csinálni. Nem sok lengyel volt bent számszerint három. õket elintézték, majd a rádióba is belelõtt Walter, hogy teljes elgyen a csend. ekkor vette észre az asztalon a téképet, melyen a város védvonalai, illetve a szabotõr csoprtok helye található. Tovább nézelõdött az asztalon. Talált egy dossziét. Kinyitota. Látott benne egy fényképet, egy nevet és értelmetlen lengyel hablatyot. Hans Fellsmchudt Gestapós tiszt adatai voltak benne.

[Philipp Bäcker]

*Miután Philipp sok szerencsét intett a kis csapatnak, rá úgy egy percnyire viszonylag hangos robbanást hallott.
Ami meglehetõsen nyugtalanította, ám egybõl meghallotta Erwin hangját amint azt ordítja hogy: "na most megrohadtok mind...." így nem volt oka további aggodalomra.

Visszaérkezve a várakozó katonákhoz percek alatt megvolt a lerohanási terv.
Nagy könnyedség volt hogy a beesteledéssel enyhe köd ült az utakra.Így az üteg szinte csak vakon tüzelhetett...*

-Emberek, amint látják az idõjárás valamelyest mellettünk áll,nem úgy mint a megérkezésünkkor.
Szóval így ez a csoport itt,(rámutat a rengeteg katonára) maguk két csoportra oszlanak,jobb és baloldalon a házakat szobáról szobára kitisztítják.
Te ,te ,te ,te és te(Philipp kiválaszt öt deszantost maga mellé,utána visszafordul a csoporthoz:)
-Jobb és bal oldal,irány azonnal vegyék fel a pozícióikat.Tudni fogják mikor kell megindítani a támadást.
(ezután magaköré inti az 5deszantost:)
-Mivel valamit csinálni kell azzal a löveggel, és nincs idõ megvárni míg házról-házra odáig jutunk, így a házak kertjein hatolunk végig a lehetõ leggyorsabban.
Majd a fák,és bokrok közül kitörve szétszedjük az egész sz*rt.Érthetõ ??
-Igen is.(határozott válasz a deszantosoktól)

*Philipp és kis csoportja lõszerrel és a rengeteg gránáttal megpakolva,szép lassan megindul a löveg felé a kertek alatt...
Mivel a távolban erõs fegyverropogás hallatszott így, a lengyelek a házakból nem halhatták meg a kertben meg-megmozduló bokrokat leveleket,meglátni pláne nem mivel gyorsan beesteledett,és köd is volt.
Ám ha csak egy lengyel is hasraütés szerûen belelõ a bokrokba akkor már rég megbukik az akció,így felettébb körültekintõnek kellett lenniük.
Végighaladva a kerteken,a házakban hallani lehetett a lengyel katonákat,mivel az ablakok már rég nem voltak épek.
Az egyik háznak volt a kertre egy nagy erkélye és egy kisebb kerítése is ami problémát okozott a bemászáskor.Nem is inkább a mérete hanem alakja miatt.
Az egyik deszantosnak a lába beleakadt a kerítésbe ám könnyen kihúzta,viszont eleresztett egy scheißét ami lehet hangosabb volt a kelleténél.
Philipp egybõl megparancsolta mindenkinek hogy azonnal bukjanak le.Pár másodperc elteltével az érkélyre kikandikál egy lengyel a fegyverét feltartva és célozva a bokrokra.
A hat deszantosban megállt az ütõ,úgy feküdtek a fûben a levelek közt hogy már-már izott a levegõ, a feszültség tapintható volt.
1-2perces huzavona után szép lassan visszahátrált a lengyel katona, majd becsukta az ajtót, és olyan hangokat lehetett felfedezni mintha arra készülnének hogy elbarikádozzák magukat.
Amint a lengyel becsukta az ajtót,mindenkinek hatalmas kõ esett le a szívérõl,talán még sose esett ilyen jól sóhajtaniuk...
Inenntõl már csak két háznyira volt a hely ahonnan felrobbantják a löveget.
Az utolsó két kert problémamentes megtétele után Philipp arra utasította 4deszantosát hogy másszanak le a pincébe a pinceablakon keresztül,és amint meghallják hogy felrobbant a löveg, kezdjék meg a behatolást a földszintre és ne hagyjanak élve senkit.
Mire a négy deszantos jelzett hogy készenállnak a behatolásra, Philipp a két kezébe annyi gránátot rakott amennyit csak tudott.Utoljára arra gondolt hogy pillanatokon belül elárasztják az emberei a házakat jobb és bal oldalon egyaránt.Nagy levegõt vett majd készült a rohamra...*

//kijavítottam, pzf nincs de így picit kamikázésre sikerült (: //

[Hans Fellschmudt]

Hans sokáig álldogált még, de végül eljött az idõ és miközben felmászott a teherautó végébe, hogy majd elsõként vethesse bele magát éhes farkasként a harcba, arra gondolt, hogy ez a Varg Akárki eléggé mázlista alak. A Gestapóval így ujjat húzni, ilyen merészen? Hans fontoskodólag összeráncolta homlokát és a messzeségbe tekintet gondolkodva. Majd megleckézteti õt, arról kétség sem férhet! Beviszi majd valami ürügyért a berlini fõhadiszállásra és egy életre megemlegeti a fickó, hogy szóba állt vele és ilyen kis semmiségért ugráltatta. Lehet azonban nem kell félnie Vargnak majd nagyon, bár a fenyítés így is úgy is meg lesz vélhetõen a jövõben, elég csak egy hangosat tüsszentenie a fickónak legközelebb és ez Hansnak elég ok, hogy bevigye... szóval lehet nem kell félniie annyira, még pedig azért, mert most Hans jókedvében van és ez Vargnak is köszönhetõ részben, mivel, ha nem pattog, akkor nem ül itt Hans, hogy segíthessen a lengyeleket kiírtan a Führer hatalmas tervében és így õ is aktívan részt vehet a harcban, s nem csak utána jön és lõ pár idióta fickót fejbe lugerrel, amiben mostanra már nem sok élvezet akadt számára... olyan egy hangú, szürke... pfujj!
Furcsa egy helyzet, mi?
Szóval Varg örülhet is, hogy még él, de félhet is, hogy a Gestapo a jövõben biztosan elõveszi még, bárhol legyen ez a férfi a világon... megkereste tekintetével, s, ha abban az autóban ül, ahol õ, akkor sokat sejtetõen néz rá, rejtélyesen.
A teherautó berobogott a városba és egy helyen kitette õket, közben hallani vélt Hans egy panzerfaustot a levegõben süvíteni //Philipp Backeré//.
Elmosolyodott.
Fegyverére csapott és átrohant az egyik utcához és a falhoz simulva pillantott Vargra, hogy akkor adja ki a támadást a parancsra, hisz õ vezeti ezt a roppantul fontos akciót, amirõl biztosan a Führer is értesül, sõt talán, ha minden jól megy itt Varsóban, vélte Hans, akkor személyesen ki is tüntethetné õt! Nem Vargot, hanem Hanst.

//jól szóltál Sors! muhahaaaa, reszkess majd a jövõben Varg! //

[Urlich Zimmerman]

Urlich mély álomba zuhant. Ez jó, mert így nem álmodik semmirõl, de ahogy feléledt a tábor az ostromra készülve, mint egy méhkas, úgy Urlich is kizökkent ebbõl a tudatlanságból és már csak forgolódott álmában és elõvillantak a rém képek. A fogadó... az emeleten a gépfegyveres lengyel csapatok ontják a halált... alant hullanak a társai és egyik jó haverja is oda vész... lengyel álruhában a lengyelek ellen... gránát repül... õ vissza dobja és húscafatok, vér spriccel nyári zivatar formájában a falakra a másik helységben... és egy halál sikolyt hallató zuhanó lengyel, aki szétkenõdik a betonon.
Itt riad fel Urlich, pont mikor egyik közlegény kezét érzi a vállán.
- Jól vagy pajtás? - kérdi fürkészve Urlich arcát.
- Nem nagyon - rázza meg fejét a fiú.
- Szedd össze magad, mert jön az ostrom - és megpaskolja Urlich arcát, kicsit felpofozgatja, Urlich megrázza fejét, pislog és máris jobb minden egy picivel.
- Rendben, kösz - int a távozónak és visszadõl az ágyra.
Mennyivel egyszerûbb lenne itt maradni és átaludni az egész kib*szott háborút! Dühöngött magában, majd nehezen felkelt és oda ballagott a kulacsához, amit az egyik hadtápos hozott neki, míg aludt, valamint ott várta egy MP 40 és kézi gránátos motyó, meg minden, hiszen fegyvereit elvesztette még bent a városban.
Urlichon már egyenruha volt, felszerelkezett kulacsból ivott, máris jobban érezte magát... kisétált és elindult a tömeg felé, hogy csatlakozzon az ostromhoz.

[Jens Zuchman]

Igencsak megynyugodott az ifjú katona, mikor tudatták vele társai hollétét. De arra már nem volt ereje, hogy meg is nézhesse õket. Ledõlt tábori ágyába, s elszundikált. Mély álomba merült, de nem volt nyugta álmában sem. Ha az ember nem tudná mi történik vele, akkor biztos lenne abban, hogy a kinti készülõdés az oka. De mivel még mi sem tudjuk ezért, most elmesélem:
Egy szûk sikátor, sötétség, halál hörgés, s sikolyok, na és pesrsze Zuchmman tizedes. A sötétség közben, itt ott torkolattüzek villanak fell, gránátok robbanak, és emberek hullanak el. A távolban ismerõs arcokat vél felfedezni. Hans és Joseph-ét. De nem voltak egyedül. Három lenygyel állt mögöttük és meglehetõs élvezettel küldték a halálba a tank legénységének többi tagját. Most Jensen volt a sor. Elõrántotta pisztolyát és rohanni kezdett az ellenfelei felé. De azok nem közeledtek, és fegyvere is csak üresen kattant. A lengyelek összes lövedéke belé fúródott és...
-Rohadt lenygyelek!-üvöltött a mellette álló katona képébe.
Látszott rajta, hogy nagyon meglepõdött.
-Elnézést! Maga Jens Zuchman tizedes?- kérdezete megilletõdött hangon a srác.
Bocsánat az elõbbiért, rémálmom volt. De igen én vagyok az.
-A parancsnokságon várják önt.
-Értem.
A katona ezután távozott. Jens megmosta arcát, felöltötte egyenruháját és a parancsnokságra sietett.

[Varg Vikernes]

Varg Alig érkezett meg a táborba, és már egy teherautón ült, úton Varsó szívébe, hogy a légvédelmet kiiktassák. Tulajdonképpen a Német vezetőség nem sok segítséget adott neki, de így is meglesz.
**A francba is, nem kéne annyit piszkálni az öreget. Ha nem is szeretjük egymást, akkor is, egyelőre egy csónakban evezünk. Mellesleg, noha az nem is érdekel, hogy Gestapós, mégis Német hadnagy. Valószínűleg tett is érte valamit, hacsak nem valami első világháborús hős az apja, és betette ide. Talán nem,.. Azért harcedzett embernek tűnik. És hiába nagyképű, hiába szemtelen, hiába erőszakos, mégis, csak ha valaki, akkor ő fog kivezetni engem ezek az untermensch lengyelek közül. Végül is, ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról, tartja a mondás. Csúnya, az biztos, de hátha,... **
A kocsik zörögve indultak el. Varg magában gondolkozott, hogy mit és hogyan, hogy fogja ő meg a hadnagy majd itt a lengyeleket szétosztani. Mikor egy kis bukkanóhoz ért a kocsi, a bent ülő emberek felriadtak, ekkor vette észre Varg, hogy Hans hogy mereszti a szemeit rá. Lehet, éppen azt tervezi, hogy fogja bevinni egyszer a főhadiszállásra, és löveti fejbe. Bár Vargot szemmel láthatólag ez nem zavarta, sőt, mintha egészen élvezné, hogy a halállal játszik. Pedig régen nem volt ilyen.. Kényelmesen benyúl a kabátja zsebébe, és cigarettát vesz elő. Odanyújtja Hans felé is, ezután megkínálja a többi katonát is. Hans-t feltehetőleg ez is zavarta, talán mert "nem érdemli meg a közkatona". Hát Varg szerint igen. Ha valaki ide kijön, és a Német népért az életét kockáztatja, akkor megérdemli. De lehet, hogy Hans nem is erre gondol, hanem, milyen jó lenne otthon, a felesége karjaiban a gramofont hallgatni, és milyen jó lenne, ha szerelmes pillantásaikat az asszonnyal, a gyerekek vitája zavarná meg, hogy ki rajzolt szebbet a papának. Lehet, hogy Hansban is vannak érzelmek, bár most itt, Varsóban nem nagyon van rájuk szükség. Vargnak is vissza kell térnie ide, a hideg Valóságba, és ráhangolódnia ismét a gyilkolásra. Bár ez soha nem jelentett gondot, ugye, mert bármikor szívesen vállalta a halált. Hátha ezt előbb utóbb Hans is észreveszi, és felhagy a próbálkozásaival, hogy félelmet keltsen benne. Őt ugyan nem lehet megtörni, és a dicső Harmadik Birodalom Varsói gépezete is lehet, hogy jobban menne. Ha együtt tudnának működni. Nem kell barátok legyenek, de itt a csatában csak a barátok segíthetnek, sőt inkább az önzetlen bajtársak. Ilyen kapcsolatot kéne kialakítaniuk, nagyon gyorsan.
Mire ezen a gondolatmeneten végigfutott Varg, addigra az egész kocsi tele volt füsttel, mert mindenki dohányzott, még Hans is, ha esetleg elfogadta a cigarettát. Mikor megállt a gép, jelentőség teljesen körbepillantott, és leszállt a teherautóról. Miközben óvatosan sétáltak előre, nehogy rajtuk üssenek, Varg a fegyverét végig kezében tartotta. Eszébe jutott, hogy lehet nehéz lesz ennyi felszerelés hosszú távon, de hátha mégis kibírja valahogy. Hans megint kérdően nézett Vargra, valószínűleg a támadást, mint parancsot várta. Hát most megkapja:
Varg vett egy mély levegőt, a fegyverét kibiztosította, és mélyen zengő hangján elkiáltotta magát:
DER ANFALL!!!

[Sors]

Jens:

A parancsnokságon röviden ismertették a hadmûveletet, ami annyiból állna, hogy egy kisebb gyalogos egység megtistítja a várost, amíg erejükbõl tellik, majd a tankok ellepik az utcákat és az ütegeket vagy emberektõl hemzsegõ házakat likvidálják és elõre nyomulnak a központtól két kilométerre lévõ pontig, ahol kényelmesen elférnek az egységek és egyfajta kettes bázist állítanak fel a németek. A tankok mögött jön a gyalogság java, õk takarítanak, estére pedig már a komplett sereg a kettes ponton éjszakázik, hogy másnap végleg eldöntsé a háborút...

A takarodó után már nem volt sok hátra, az utolsó simításokat végezte Jens és csapata is. A tankot bütykölve alaposan kifaggatták a tankaparancsnokot élményeirõl,majd végül megkezdõtött az offenzíva, apáncélos szörnyetegek csordája rárontott a városra...


Hans és Varg:

A katonák kipattantak a teherautóból és gyorsan fedezéket kerestek, de tüzelés egyenlõre nem érte õket, így a csapat felvehetett egy biztonságos pozíciót, amibõl tovább fejlõdhetnek. Néma csend és hullaszag, állapították meg a németek. Úgy durván 50 méterre lehet az elsõ üteg, ideje megközelíteni...


Urlich:

Urlich a gyalogosok egye scsapatába jutott, vagyis õk alkotják majd az elõörsöt, a lánctalpasok dolgát kell megtisztítani. 14:05-kor indultak meg a németek, Ulrich még a lábában és kezében érezte a hajnalt, de erõt adott neki, hogy most megint a túléléséért kell küzdenie, ha a hazájááért nem akar. Sebes léptekkel, meggörnyedve közelített a városhatárhoz, ahol már nem kell számítani ellenállásra, errõl már maga is meggyõzõdhetett, de késõbb lehetnek még problémák...

[Thomas Meyer]

AZ ÉLRAJ:


*Már közel jártak a célhoz, amikor újabb villanás, aztán dörrenés következett be. Az egyik 222-es páncélkocsi összes nyílászárója az égbe repült miközben a jármű sűrű füstöt ontva magából belefutott az egyik sarokház üzletébe. A mögötte száguldók a jó kiképzésnek megfelelően felváltva jobbra és balra tértek ki a vészfékezésnél. Sokat gyakorolták ezt a manővert, hiszen a menetoszlopok legkönnyebb csapdába ejtése azok feltartóztatásából és az ebből adódó összetorlódásból alakult ki. Meyernek sem volt ideje gondolkozni és a katonák is tudták a dolgukat. A parancsnok a rádióba ordítva adta ki a parancsokat gyors egymásutánban, közben senki sem zavarta meg az adást.*

- Első ék ködgránátok!!! Második ék jobbra kitér, háztömböt megkerül, bekerít!!! Egy-kettő repesz, három négy romboló!!! INDULÁS!!! Gartner nem áll meg, tovább megy és lőállást vesz fel!!!

*A parancsok nyomán a jobbra kitért járművek intenzív hátrálásba kezdtek miközben a 40mm-es gránátvetőkből ködgránátok zúdultak az utcára. A balra kitérő járművek másodpercnyi késlekedés nélkül tolattak, aztán elindultak a mellékutcán hogy megkerülve a háztömböt hátba támadják a főutat védő üteget. Patrick járműve is ebbe az osztagba esett és a parancs szerint repesz lövedékekkel kellett támogatniuk a rajt mint a második jármű.
Amint a ködgránátok eléggé elvakították a löveget és a második raj még nem kerülhetett tűzvonalba Meyer kiadta a következő parancsot. Mint mindig most is az embereiben bízva az időzítésre alapozva hozta meg döntését.*

- Egyes raj előre!!! Barikádot áttörni. Nincs megállás. Negyvenöttel jobbra lőni!!! Első kettő repesz, második kettő páncéltörő!!! Továbbhalad az úton, kikerül a tűzvonalból!!! GYERÜNK!!!!!!

*A parancsra a főúton maradt páncélkocsik motorjai is feldübörögnek. Bár úttorlasz van előttük, de a sofőrök jók, a nyolckerekűekben tombol a nyomaték és a páncélkocsik elejére szerelt brutális gallytörő tolólapnak kevés dolog szabhat határt. Az élen haladó páncélos neki is indul és maximum fordulatszámon tartva az acélszörnyet nekiindul az ellenségnek. Hangos csattanás jelzi, hogy a kis 222-es páncélkocsi maradványai mégjobban beleépülnek az üzletbe. Ekkor szólalnak meg a mögötte haladó járművek gépágyúi és géppuskái. Félig vaktában a vélt célon tartva az irányzékot folyamatosan tüzelnek, így legalább zűrzavart okozva, de a tapasztalataiknak hála biztosan több célpont is megsemmisül közben.

Mivel Gartner kerékpárosai áthaladtak a löveg hatómezején lévén egy páncéltörőágyúnak nem jelentettek elsődleges célpontot, így Gartner emberei a harc gyújtópontján túl voltak. A parancsnok utasítására a lövegtől egy utcányira géppuskás állásokat létesítettek, amivel az esetleges utánpótlást tartóztathatták fel a páncélkocsik továbbnyomulásáig.

A főúton támadó járművek miután áttörték az úttorlaszt nem megállva továbbrobognak a keresztutcán túlra az épületek takarásába ezzel magukra vonva az ellenséges tüzet. Jó esetben az ágyut is feléjük kezdik fordítani amikor a keresztutcából előtör a másik raj és a házak fedezéke miatt nem is teszik ki magukat baráti tűznek.*

A gránátosoknál:


*Scherzinger alakulata is hasonló nehézségekkel küzd csak pár kilóméternyivel hátrébb. A páncélgránátosok nem szoktak hozzá az ejtőernyősök "bújkálós" harcmodorához, ezért Scherzinger kicsit zavarba jön, amikor a lerohant szétgránátozott és elfoglalt ütegállás jobb szárnyán azt látja, hogy a desszantosok még sehol sincsenek. Ezért két raj gránátost rohamra indít, hogy megkerülve hátulról a bal szárny utolsó lövegét is porrá zúzzák. Csak remélni meri, hogy a két tűz közé vett gyatra ellenállást ki tudják használni az épületek közé bújt desszantosok. Nagyot is sóhajt, amikor a rádiója megszólal és Meyert hallja meg az adás másik végén.*

- Mi a francot csinál Scherzinger!?!?!?!? A lövöldözés a hátam mögött túl távol van, hogy ön legyen a szenvedő alanya. Ugye nem akarja azt mondani nekem, hogy a maga fegyvereit hallom? Szedje össze magát és ne ragadjon le!!!!!!!
- Igenis Uram! Értettem!

*Az adás vége sem hoz megnyugvást az altisztnek. Nem is a géppuskaropogás aggasztja, hanem a hadnagy idegessége. Tudja, hogy ott kellene lennie már az ék mögött, hiszen ha nem lennének bajban, akkor Meyer nem noszogatná. Abban a percben ugyanazt gondolja, mint parancsnoka pár kilóméterrel előrébb. Az ejtőernyősöknél való megállás végzetes időkiesés volt és lehet, hogy ezzel el is veszítették előnyüket. Sóhajt egy nagyot és beosztottját magához szólítja.*

- Knopp!. Vigyen egy rajt vissza és szedje össze a desszantosokat! Ez parancs! És nem érdekel semmi kifogás, meg hogy géppuska tűz alatt vannak. Törjenek ki, szedjék szét végre azt az egyetlen löveget és kotródjanak vissza a járműveikbe mert sietős a dolgunk. Mondja meg neki, hogy az állás már hátba van támadva, szóval könnyű dolguk lesz. Na menjen már!!!!

*Knopp tizedes elrohan, összegyűjti a raját és visszasietnek a desszantosokhoz, hogy végrehajtsák az utasítást.*

[Patrick Sheider]

Patrick rádiója zúgásából Thomas Meyer hangját vette ki, ahogy a parancsokat sorolta,,ˇ”:Második ék jobbra kitér, háztömböt megkerül, bekerít!!! Egy-kettő repesz, három-négy romboló!!! INDULÁS!! „
-végre valami izgalom –gondolta Patrick, és a páncélos meg indult alatta alig tudott megkapaszkodni, hogy be ne verje a fejét.
Patrick a füsttől alig látott, de azért ontotta a golyókat az MG-34-es géppuskával hármas sorozatokat eresztve oda, ahol az ellenséget gondolta. Egy kis idő elteltével az alsó géppuska is bekapcsolódott az ellenfél gyötrésébe, így már elég erőt birtokoltak ahhoz, hogy senki ne próbáljon meg szembeszállni a kilenc tonnás gépezettel. A sofőr befordult egy sarkon, és meglátták a löveg körvonalait, Patrick elfordította a tornyot, egy gránátot tett a csőbe, és célzott, bár ez nem volt valami nehéz, mivel a célpont elég közel volt. A löveg eldördült, és Patrick várta a találatot.

[Hans Fellschmudt]

Varg csata kiáltása ketté hasította a levegõt, szétkergette a néma, s tán egyesek számára nyomasztó csendet, mely lélekszakadva szaladt szerte széjjel az utcákob, s mint egy riadt galamb sereg, rémülten verdesett felfelé a szabad, kék éghez, hogy ott végre megnyugodjon.
Ezalatt Hans elõre sietett csendben, hátra intett a többieknek, hogy kuss. Remélte Varg nem fejvesztve és ordítva hazafias hévtõl feltüzelve rohan forró fejjel bele a csatába. A löveg ötven méterre volt tõlük, az utca szélét nagy kõfal határolta, a végén a másik oldalon volt az elsõ üteg egy kis téren.
- Jesteœmy gotówe z wszystkim, milord. (- Mindennel készen vagyunk, uram.
- Zbytkowny,, byæ mo¿e, zaczynamy siê wówczas. (- Remek, akkor kezdhetünk is.) - mondta a tiszt, aki a tüzelést vezényelte és órájára nézett. Mintha egy zenekart vezényelt volna, az egész ilyen nevetségesnek tetszett, de mégsem ez volt a helyzet. Egy üteget kezelt, mely sok gondot okozhat a Luftwaffe számára. Kik mindjárt támadnak. Hans tudta ezt, tisztában volt mindennel, s miközben erre gondolt, elõvett halkan egy nyeles gránátot vigyorogva, s intett Vargéknak, hogy szedjék a lábukat halkan és zárkózzanak fel mögé, majd fedezettûz közepette átdobja a gránátot.
Lecsavarta, kibiztosította, várt három másodpercet és a negyedik elején átdobta a lengyelekhez... hatalmas robbanás... és ekkor beugrott Hans és csípõbõl kaszálni kezdte a lengyel férgeket, arcán sátáni vigyor, eltökélt kifejezés ült, egész fellépése erõt és határozottságot sugárzott.
- Dögöljetek meg mocskos, lengyel disznók! - üvöltötte lelkesen, mialatt a szerencsétleneket kaszálta összevissza MP40-ével.
Varg ezt látva arra is gondolhatott akár, hogy milyen jó, hogy nem kezdett ki eddig Hans-al és a saját oldalán tudhatja .
Ha kitisztították Vargék a helyet, akkor Hans tárat cserél és Vargot követve megy az újabb üteg felé elégedetten.

[Urlich Zimmerman]

Urlich a gyalogosokhoz került, feladatuk a páncélosok elõtt megtisztítani az utat. Urlich sóhajtott és köpött egyet, de elõre ment. Intett a nyárfalevélként remegõ pár német fiatalnak, hogy ne féljenek, itt nincs mitõl, inkább kövessék és fedezzék. Elõre ment.
Sarokról sarokra osontak a srácok és eddig néma csend és hulla szag volt... csak az a kérdés, mikor botlanak ellenállásba.

//bocs Sors, nem tudtam mit írjak.//