Sulecin

[Panzer VII "Maus"]

Sulecin egy 1500 fős lakosságú falu Lengyelország nyugati határához közel. Egy rövid német ostrom során elesett, azonban a helyi felkelők komoly ellenállást tanúsítottak. A városháza a főtéren csodálatos homlokzatával együtt elpusztult. A falvacska 2 óráig bírta feltartani a német előrenyomulást, ami szép teljesítmény egy ekkora településtől. Körüs-körül erdők, dombok és gyümölcsösök veszik körül megnehezítve az előrenyomulást. A városban nem egy harckocsi aknára futott, amelyeket a szemfüles védők szórtak szét. Végül az erős tüzérségi tűz szorította ki a védőket a házak közül, ahol egy részüket lemészárolták, másik részüket pedig futni hagyták, ami nemes cselekedetnek tűnhet a későbbi mészárlások tudatában.

[Karl Kruegger]

// Mivel nem jött semmiféle reagálás arra vonatkozóan, hogy elkezdhetem-e ezt a játékot, gondoltam egyet és elkezdem. Remélem, nem lesz belőle baj.//

Hűvös volt az éjszaka. Karl csapatával a falu határától 5 km-re lévő kisebb völgyben húzta meg magát. A terep kiválóan alkalmas volt a Panzer II.-sek elrejtéséhez, mivel viszonylag sűrű volt az erdő arrafelé. A 10 Panzer II.-esből és a hozzájuk tartozó kísérőszemélyzetből, valamint a támogatóegységből, gránátosokból álló egység a nagyobb hadtest előfutáraként érkezett a vidékre. Minden a legnagyobb rendben történt eddig, semmiféle kellemetlenség nem adódott az ide vezető út során. Karl a parancs szövegére gondolt, miközben egy rövid sétára indult a fák között: Solecin….mindenképp elfoglalni…azonnali visszajelzést kérek…, A késő esti esti stratégiai egyeztetés után szüksége volt a friss levegőre. A többi tankparancsnok is hasonlóképpen friss kiképzettséggel rendelkezett, de Karl már a harctéren is megmutathatta, mit is tud. Ez nagy előny volt a többiekkel szemben. Látta a szemükben a tüzet, mely azt sugallta: ide nekem az oroszlánt is. Ő is ezt érezte a legelső bevetése előtt. Aztán idővel sokkal óvatosabb lett. Látta, milyen pusztítást visz véghez igazából egyetlen kilőtt löveg, látta a mérhetetlen pusztítást, látta a szenvedők szemében a halált, látta a megcsonkított emberi torzókat….ettől még közelebb érezte magát az apjához, aki az első világháborúban halt hősi halált. Ugyanakkor dicsőséggel töltötte el a tudat, hogy mindez Németország felemelkedését szolgálja. Ezekkel a gondolatokkal sétált a kis erdőben, amikor lépéseket hallott maga mögött az avarban. Automatikusan a Lugeréhez kapott és leguggolt egy bokor takarásába. Akkor megszólalt egy hang a sötétből: „ Herr Kruegger. A felderítők visszatértek.”. Megnyugodva egyenesedett ki és megszólalt: ”Köszönöm. Azonnal megyek.” A háborúban nincs idő az elkalandozásra.
A jelentés már a lakókocsijában várta:
I.-es számú felderítő csoport.
A falut délkeleti irányból közelítettük meg….környező terepviszonyok megnehezítik a páncélosok mozgását……kis és szűk utcák………városháza……magas épület, feltehetően lövészek…….nagy a csend…..semmi mozgás du. 15.00 és este 21.00 között.
Karl elgondolkodva nézte a jelentést. „Hm…ezek az emberek mezőgazdászok…miért nem dolgoztak ma a környező földeken? Hiszen ebből élnek….ez gyanús. Jó lesz vigyázni…. Schneider! Üzenjen a parancsnokoknak, hogy holnap kora reggel eligazítás! Az esti őrséget megkettőzni! Leléphet!”
A holnapi roham stratégiai elemein gondolkodva hajtotta álomra fejét. Tudta, szüksége lesz a pihenésre. Holnap nehéz nap vár rá…

[Panzer VII "Maus"]

A hűvös este kissé elterelte a védők figyelmét a tervtől, de így is készenálltak a roham megfékezésére. Tudták, hogy esélyük sincs, de a hazájuk érdekében megpróbálták feltartani a német haderőt, öreg I. világháborús lövegeikkel és vadászpuskáikkal.
-Hé, itt vannak! Valami flancos német épp most kapott jelentést arról, hogy nem dolgoztunk. Most kéne lecsapni!
-Nyugi-válaszolta Lukawisky a védelem vezetője, a volt polgármester-lesz alkalmunk lövöldözni, de a rajtacsapást nem lehet elkapkodni.

Közben a német vezetőségi tanács megegyezett, hogy azonnali támadást rendelnek el.
-Most kell lecsapnunk az éj leple alatt-mondta Ulrich, a haderő őrnagya-Nem számítanak erre a lépésre.

Azonban a védelem felkészült bármire, eszkábált aknák lepték el az utcákat, bármibe robbanószert tettek: voltak bakancsok, autókerekek, bármi amiről az ember nem gondolná, hogy robbanószer.

//Leírhatod a bevonulás elejét, de realitást kérek, nem kell kinyírni a német haderőt, de ne csak a lengyelek haljanak!//

[Karl Kruegger]

Hűvös reggelre virradt a nap. Karl óramű pontossággal, hajnali 5 órakor ébredt. A szokásos reggeli teendők után szánt magára még öt percet. Leült a lakókocsijában lévő asztalához és elővette a családi fotót, melyet minden ütközet előtt elővesz. Meggyújtotta az asztalon lévő gyertyát és – általában nem szokott ugyan – de pár percre kikapcsolt az agya. Gondolatban otthon járt. A feleségére és fiára gondolt. Kérte Istent, hogy óvja meg a haláltól. Mindez öt percet vett igénybe. Aztán visszazökkent a rideg valóságba. Kilépett a lakókocsiból és megcsapta a hajnali hűvös szél. Borsózott a háta. A tábor közepén minden ember teljes készültségben sorakozva várta a parancskiosztást. Karl a kis különítmény elé állt, és magához hívatta a tankparancsnokokat. A tisztiszolga egy összecsukható asztalon kiterítette a helyszín térképét.
- Jó reggelt. Heil Hitler! A tegnap esti felderítői jelentés alapján elmondható, hogy nem minden stimmel a helyszínnel kapcsolatban. Rosszat sejtek. Arra kérek mindenkit, hogy fokozott óvatossággal közelítse meg a terepet. Semmi hősködés. A parancsokat én adom, senki nem lőhet addig, amíg nem kap rá megerősítést. A falut délkeleti irányból közelítjük meg, mivel azon a helyen a legritkább a gyümölcsös. Tipikus „V” alakzatban nyomulunk előre, én leszek a V csúcsa, leghátul. A bal szárny eredő irány nyugat, a jobbé kelet. Minden harckocsihoz rendelek 100 gránátost. A gyalogosok a gyümölcsösön keresztül a szárny közepén nyomuljanak előre. Gyors, pontos, hatásos offenzívára számítok. Mindenkitől fokozott óvatosságot várok el! Parancsmegtagadás esetén, ugye, nem kell mondanom, mik a szankciók! Ha elérjük a falu szélét, mindenkitől azonnali jelentést kérek! Nem szeretnék túl sok embert veszteni, ezért támogassák erős tüzérségi tűzzel a gyalogságot. A főbb és magasabb épületeket lőjék először! Kérdések?
- Mi legyen a foglyokkal? Ha ejtünk egyáltalán…hehe…!
- Nem várok el tiszteletlenséget! A lengyel katona ugyanolyan katona mint bárki más! A lengyel civil ugyanolyan civil, mint a felesége, a gyereke, vagy a nagyanyja! Ezt jegyezze meg! A hazájukat védik, még ha semmi esélyük sincs! Ez becsülendő! Ha élve fogunk el párat, bánjanak velük kellően! Egyéb kérdés?
- Nincs! – szólalt meg egy tankparancsnok.
- Helyes! Álljanak fel alakzatba! Motorokat előmelegíteni! Fél óra múlva roham! Lelépni!
Néma csendben zajlottak az események. A katonák közül egy sem akadt, aki nem tudta volna a feladatát….
Fél óra eltelte után alakzatban volt az egész test. A motorok felmelegedve várták, hogy gyilkos rohamra induljanak. Karl a Panzer II.-esének lőtornyában állt és mégegyszer végignézett a „testen”. Elszánt katonák…kiadta a parancsot: „Minden egységnek! Roham!”
A menet a gyümölcsöst elérve lelassult valamelyest. A 2 szárny azonban tartotta magát, bár a harckocsik is lelassultak a terepviszonyok miatt. A gyümölcsösben haladva semmi érdemleges esemény nem történ. A menet elérte a fák végét. Ládák sorakoztak halomba rakva szerte széjjel. Ahogy a gránátosok elhaladtak mellettük, hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Egy katona taposóaknára lépett és széttépte az egész testét. Karl gyanúja beigazolódott: „Itt minden alá van aknázva! Óvatosan a rohammal!” – Ahogy ez a mondat elhangzott, további robbanások hallattszottak mindenfelől. A meglepetésszerű támadás terve füstbe ment.
Jobb szárny. Az egyik harckocsi aknára futott, de szerencsére csak a bal oldali lánctalpa sérült meg. Sajnálatos módon mozgásképtelen állapotban marad a harc végéig. A robbanás miatt nem sérült meg a löveg és a torony. Karl azonnali parancsba adta, ha lőtávolon belül van, tüzeljen. „Minden harckocsinak! Tűz! Ismétlem, TŰZ!” A páncélosok menet közben kezdték lőni a falu szélén lévő házakat. A gránátosok és gyalogosok próbáltak fedezéket találni a törmelék között, már aki egyáltalán eljutott odáig, mert ahogy a ládák takarásából kiléptek, szinte azonnal tűz alá kerültek. A házak ablakaiból, szekerek, autók mögül azonnal tüzet zúdított rájuk az ellenálló lakosság. A katonák megijedtek a hirtelen ellenállástól, de az egységek parancsnokai hamar összeszedték az embereiket és alakzatba állították őket. Fedezéket kerestek, de nem sok sikerrel jártak. Nagy részük már a faluba sem ért be…
Karl jelentést kapott a bal szárnytól: 1 harckocsi teljesen megsemmisült, nem élte túl senki. Egy további páncélos mozgásképtelen…mindezt látva és mérlegelve a gyalogság helyzetét, kiadta a következő parancsot: „Minden páncélosnak! Zárótűz! Ismétlem, zárótűz!” A páncélosok hatalmas pusztítást vittek véghez a környező házakon és melléképületeken, megkönnyítve ezzel a gyalogság helyzetét. A gránátosok valamennyit haladtak előre és benyomultak az első házakba. A gyalogosok begyújtották a Flammerwerfereket és elkezdték begyújtani a házak tetejét. Hatalmas füst szállt fel. Ezzel a paranccsal Karl valamelyest normalizálta a helyzetet, de tudta, messze még a vége…
„Minden harckocsinak! 400 métert előre! Óvatosan!” – a páncélosok megindultak folyamatos tűz alatt tartva a falut. Iszonyú káoszt okoztak a településen. A lengyel ellenállók kénytelenek voltak visszább vonulni a városháza irányába, ahová még nem tört be az offenzív egység. Nem adták fel a harcot. A német gyalogság állásokat alakított és megkezdte a további benyomulás előkészítését. Ezt használták ki a lengyelek. Mesterlövészeik és géppisztolyosaik lesből támadva ritkították a németeket, ahol csak érték. A gyalogság tovább ritkult. Karl pontos jelentést kapott a házakról, ahol feltehetőleg géppuskafészkek pusztítanak. „Tartsák a pozíciót! Minden áron!” Páncélosával megindult a falu felé. Mintegy 400 méter megtétele után a páncélost védő gyalogos alakulat komoly ellenállásba ütközött és heves harcba kezdett. Nagy részük elesett. A lenyel harcosok egyike megpróbált egy aknát helyezni a harckocsi leggyengébb pontjára, de Karl parancsnoki járművének géppuskája elkaszálta. Ahogy elesett, az akna felrobbant és három másik, német katonát küldött a halálba.
A gyalogság továbbra is nagy gondban volt. Egyre kevesebb emberrel rendelkezett, és a lengyel lakosság még mindig makacsul tartotta magát. Nehéz ütközet. „Elő a Pak36-osokkal! Állítsák fel őket pozícióba! Vegyék célba a házakat! Ne kíméljék őket!” – hangzott a következő parancs. A környéken elhelyezett aknák miatt a 10 Pak36-ból csupán 4 került felállításra. Azok viszont ontották a lőszert az ellenre. Ez valamelyest segített a helyzeten, de a partizánharcra nem volt felkészülve a gyalogság. Az előrenyomulás megakadt.
//Remélem, így megfelel.//

[Panzer VII "Maus"]

//Tökéletes//

A roham megtörése a morált is megtörte, bár a német katonák továbbra is harcoltak, de az alakzat eltorzult valamelyest. A lengyelek ekkor bevetették új "csodafegyverüket". Elővonszolták valamelyik kapualjból az első világháborús múzeumba való ütegjüket, a a P-18-as tüzérségi standard ágyút. Ez bizony akármilyen öreg is volt, az összeeszkábált robbanó és benzines lövedékekkel töltve halálos veszélyt jelentett az amúgy is nagy kalamajkába került gyalogság számára. Az ágyút töltve vonszolhatták elő, mivel amint megállt már tüzet is nyitottak vele, bele a közepébe alapon. Három katona azonnal meghalt és hat társuk csúnya égési sebekkel és végtagvesztéssel sérült. A morál teljesen megtört, nemígy a harckocsizóknál. Ugyan az ágyút erősen védték, mégis meg kellett kísérelni elpusztítani, és ez a feladat egyértelműen a tankokra várt.
A lengyel védők is vesztettek vagy 30 embert mikor az egyik Panzer II-es 20mm-es gépágyúja egy gyors sorozattal ledöntött egy házat.
A védők lassan elkezdtek visszahúzódni, de továbbra is teljes tűzerővel lőttek, és az utcasarkokon fetrengő haldoklók továbbra is gránátokat szorongattak melyek ugyan tulajdon vérüktől voltak iszamósak, mégsem adták fel a harcot, készen álltak felrobbantani önmagukat, hogy pár németet is magukkal rántsanak a túlvilágra.

[Karl Kruegger]

Karl parancsba adta a mozgásképes páncélosok egy vonalba való felzárkózását. Ez kb. 35 percbe került és a 7 páncélos egymás mellé fejlődött fel. Kísérő egységeik erősen megfogyatkozva beépültek a gyalogságba. Ez veszélyes vállalkozás volt Karl részéről, mivel így védtelenebbek lettek az oldal irányú gyalogsági támadásokkal szemben, de szükségszerű lépés volt. „Zárótűz! Ismétlem, zárótűz!” – adta ki újra a parancsot Kruegger. Így már sokkal hatásosabb volt a végeredmény. Hatalmas pusztítás. A géppuskafészkek nagy része megsemmisült és a gyalogság előrébb nyomulhatott. A lengyel ellenállás kezdett megfogyatkozni. Karl megindult a falu belseje felé egységével. Lassan, határozottan, biztosan…német precizitással. Az alakzat jobb szárnya egy páncélost veszített ismét, mivel aknára futott. Teljesen megsemmisült. „Kész mészárszék! Nem erre számítottam!” – gondolta Karl, miközben egyre jobban lőtték tankját. A lőszerek kopogása szakadatlanná vált a harckocsiján. „Előre, amíg csak tudunk!”. Kis idő elteltével elérték a település főterét. Addigra a német gyalogság nagy része teljesen megsemmisült, köszönhetően a P-18asnak, ami meglehetősen meglepte a gyalogságot. A PAK36-osokat beljebb húzták a település központja felé, de csak nagy emberáldozatok árán sikerült használni is őket. Karl, látva a P-18as hatékonyságát, utasítást adott páncélosa személyzetének: „Mindenképp ki kell lőni azt az istenverte üteget! Honnan a francból szedték ezt elő Azonnal kilőni!” A páncélos megfelelő pozíciót keresett a pontos célzáshoz. Az ágyúcső lassan az üteg irányába állt.
- Célpont bemérve!
- Tűz! – hangzott el az utasítás.
A páncélos tüzelt. A hatalmas tűzerő hátrarántotta a nehéz tankot. A végeredmény magáért beszélt. A P-18as iszonyú robbanással semmisült meg. A lengyelek által odakészített robbanó és benzines lövedékek szintén berobbantak, nem kevés ember halálát okozva ezzel. Iszonyú pusztítás, tűz, füst és égő emberi hús szaga terjengett. A védők harci kedve ezzel a húzással jelentősen lecsökkent és fejvesztve kezdtek menekülni. A német gyalogságnak több sem kellett. Elkezdték őket kifelé szorítani a településről. „Cél a városháza!” Félkör alakzatba felfejlődni!” – hangzott a következő utasítás a tankparancsnokoknak. A lengyel védők nagy része ebbe az épületbe menekült be, mivel az emeletes épületben négy géppuskafészek ontotta a golyózáport a németekre. A páncélosok félkör alakzatba fejlődtek. A gyalogság megmaradt része fedezékbe vonult, megfelelő távolságra a városházától. Mindenki tudta, mi fog most következni…
„Minden egységnek! Cél az épület!” Zárótűz az épületre!” A megmaradt tankok szinte egyszerre kezdték lőni a városházát. A géppuskafészkek sorról-sorra szűntek meg létezni, rövid időn belül semmiféle ellenállás nem volt az épületben. A lövegek szünet nélkül lőtték a már szinte rommá vált házat. Iszonyú füst és por szállt a térre. „Tüzet szüntess!” – adta ki Karl a parancsot. A páncélosok abbahagyták a tüzelést. Feszült csend telepedett a térre. Mindenki várta, hogy elüljön a por. Aztán egy erősebb széllökés megtisztította a légteret és fény derült a végeredményre. Az épület, szinte teljesen megsemmisült…a gyalogság örömujjongásban tört ki. „Szép munka.” – nyugtázta a végeredményt Karl. Ebben a pillanatban egy ellenséges gránát csapódott be a gyalogság mellé, a repeszek két embert a levegőbe repítettek. „Alakzatba! Megtisztítani a várost!” Karl tudta, még nem jött el a teljes siker…

[Panzer VII "Maus"]

Sulecin elesett, a végső elfoglalás immár csak idő kérdése volt. Karl és harckocsija végig az élen harcolva mutatta a példát a többi harckocsizónak. Amint a városháza megsemmisült a tisztikartól jött az utasítás:
-Szép munka Kruegger! Azonban most más feladata lesz. A harckocsik és a szükséges gyalogság elhagyja a falut, és a gránátosokat otthagyja a tisztogatásra, a 3. zászlóalj majd segít nekik. Önök folytatják a nyomulást Varsó felé. Elsődleges céljuk a környék felderítése és a páncélozott védelmi erők megsemmisítése. Ne vállaljanak felesleges kockázatot. A falu határán és a falusiak lőtávján kívül várják meg a feltöltést, már úton van 12 Panzer II, 6 Panzer I, és 3db VK.-3001 nehézharckocsi. Amint az említett erősítés megérkezik induljanak. A Führer parancsára: Előléptetem Önt. Mostantól a rangja Hauptscharführer. Folytassa a hatékony operálást a zsidók ellen és a német nép jogos hatalmának elnyerését! Sok sikert!

[Karl Kruegger]

Miután a páncélosok és a megmaradt gyalogság alakzatba fejlődve kitisztította a falut, Karl parancsba adta néhány emberének, hogy építsen ki egy védelmi állást a településen. A megmaradt egységekkel a falu határának egy kisebb tisztásán várakozott a feltöltésre. Karl, immáron hauptscharführerként várta, hogy új feladat elé állítsák. A lakókocsijába vonult és levelet körmölt szeretteinek. Az egységek is hasonlóképpen tettek, volt aki szinte azonnal álomba zuhant, voltak akik kártyáztak. Persze akadtak olyanok is, akik ezt nem tehették meg, mivel a lerobbant páncélosok javításra szorultak. Égett a kezük alatt a munka. Mindenki örült a teljes sikernek, ugyanakkor szomorúság is ült szívükben az elesett társaik miatt. A halottakat tisztességgel eltemették. Egy rövid szertartás után, melyet a tábori lelkész celebrált, helyezték őket örök nyugalomba. A katonák nem gondolták volna, hogy egy ilyen kis településen ekkora ellenállás fogja várni őket.
A páncélosok parancsnokai tisztelettel gratuláltak Karl előléptetéséhez, és mivel sokuknak ez volt az első bevetése, hálával is tartoznak neki, mivel rutinos vezetőt kaptak maguk mellé.
A következő órák nyugalomban teltek. A katonák pihentek és gondolatban már a varsói ütközetet várták. Tudat alatt bennük volt viszont az a tény, hogy nem lesz ez olyan egyszerű menet…

[Panzer VII "Maus"]

A pihenő közepét egy rádiós zavarta meg, aki kopogott majd berontott Karl lakókocsijába.
-Uram!-tisztelgett-A lengyel erők megkísérlik visszavenni a falut. 500 fős lovasság és 40 főnyi jól felszerelt gyalogság várakozik innen 2 kilóméterre. Van kettő P-18-asuk és egy öreg szovjet hegyiágyújuk is. Veszélyesek lehetnek. A feladat a parancs szerint, amit az ezredes adott, az, hogy a város határain belül legyen az ütközet.

Tisztelgett és elhagyta a kocsit, magárahagyva a tisztet gondolataival.

[Franz Müller]

Mikor Franz Müller megérkezett gyalogos csapatával Sulecin városhoz éppen befejeződött a város bevétele. Első dolgavolt, hogy embereit elküldte szegyék rendbemagukat. Majd elindult, hogy az itteni parancsnoknak jelentse az erősítés sikeres megérkezését.
-Heil Hitler
-Heil Hitler ’’ hangzott Karl Kruegger hauptscharführerre válasza’’
-Hauptcsharführer jelentem Franz Müller és gyalogoscsapata megérkezett és parancsra vár. ''jelentette Karl"

[Benito Mussolini]

Moderálás
//Amire gondolsz az Heil, és Hauptcsharführerről se hallottam még. Alighanem Hauptscharführerre gondolsz.//

[Karl Kruegger]

//Jogos. Ha nem gáz, hogy nem írta helyesen, inkább mindjárt reagálok. Légyszi, nézzétek el! Kruegger.//

[Karl Kruegger]

"Értem katona! Szóval, Ön a feltöltés első egységeként érkezett hozzánk! Hát, közölnöm kell Önnel, hogy nagy sz.rban vagyunk, de nem reménytelen a helyzetünk. Ezennel utasítom, hogy egységével fejlődjön fel alakzatban a falut körülölelő dombok erdeiben és az ellenséges egységek likvidáklása lesz a cél. Ha idegen célpontot észlelne, azonnal jelentse! Különös tekintettel kell lennie az ellenséges ütegek kezelőszemélyzetére....ez az elsődleges parancsom! Megsemmisíteni őket! Leléphet!" - reagált Karl. A heyreállított 2 Panzer II. újra harcképes állapotban volt. Így Karl újfent 7 harcképes páncélossal rendelkezett, kiadta a következő utasításokat: " Páncéosok! 1 soros vonalba fejlődj!

[Karl Kruegger]

Cél újra a falu, meg kell védenünk, ha törik, ha szakad...!" A tankokat támogató erőket utasította a falu minden irányból való védelmére, valamint a kiépített védő erők megerősítésére....A tankok bevonultak a városba, és meredten, feszült csendben várták az ellentámadást....

[Franz Müller]

- Igen is uram!
Hangzott Franz Müller válasza. Miután visszatért az embereihez eligazításra rendelt mindenkit.
- Uraim a feladatunk kiinduló állást foglalni a körülölelő erdőben, majd az ottlévő ellenséges gócpontokat felderítsük, s végül megsemmisítsük. Mindenki értette a feladatot?
- Igen uram!
Hangzottak az emberek.
- Rendben akkor tízperc múlva indulunk addig mindenki, készüljön el.
Tíz perc múlva mindenki az udvaron ált teljes felszerelésben majd elindultak a kiinduló állások felé.
Tizenöt percen belül odaértek alakzatbafejlődtek majd elindultak.
Jó félóráig senkivel sem találkoztak. Franz felderítésre indult „mivel ő a csapat felderítője” a többieknek pedig meghagyta, hogy foglaljanak el sündisznóállást, míg visza nem ér.
Szinte hangtalanul suhant el a fák alatt meg-megalva s a távcsövön keresztül a tájat figyelve és a Lengyeleket keresve. Egy alkalommal idegen számára érthetelen hangfoszlányokra lett figyelme, óvatosan közelebb lopódzott és csak akkor vette észre a katonákat
Akik egy ágyú mellet pihengettek. Gyorsan visszasietett embereihez, akikkel gyorsan visszatért az ejtőző Lengyelekhez.
Óvatosan közelítettek mivel Franz parancsba adta, hogy kell egypár fogoly, akit kivallathat az ellenséges csapatok elhelyezkedéséről és felszereléséről. A lengyelek az egymásközti szócsatába úgy belefeledkeztek teljesen meglepetésként érte őket a rájuk irányuló fegyverek. Nemvolt választásuk vagy a megadás vagy a halál. Ők inkább a megadást választották.
Franz Hansal együtt, aki a csapatban a tolmács szerepét töltötte be, kivallatta a foglyokat.
A végeredmény leforrázásként érte Franzot, mivel megtudta, hogy egy nem mesze szétbombázott lengyel hadosztály maradéka nemrég csatlakozott hozályuk és most támadásra készülnek, fegyverzetben is erősödtek mivel a hadosztálynak sikerült két 7TP támogató harckocsit megmennie.
Franz ezután nem-tehetett mást, állástfoglalt az erdőben az elfoglalt ágyút bevonta a védekezésbe, majd kétemberével elküldte a foglyokat a főcsapattesthez, és megbízta őket hogy tegyenek jelentést. A fogyoktól kapott információról.
//Remélem jólesz//

[Franz Müller]

A két ember elindult a hadifoglyokkal a főhadiszállás felé. Lassan mögöttük maradtak a társaik.
Franz eközben a védelmet védelem kiépítésén dolgozott. Az emberekkel lövészgödröket ásatott, bevontatták az elfolalt ágyút a védelembe, felállították a rádiót, s jelentették a helyzetüket s kérelmüket az erősítésért. Majd egy gyors felderítést végeztek a környéken.
A két ember a hadifoglyokkal közel félóra alatt odaért majd átadták őket a tábori csendőrségnek, majd jelentést tettek a parancsnoknak, s erősítést és fedező tüzérségi tüzet kértek, hogy Franz el tudja kezdeni csapatával az általános támadást.
// Most jó? //

[Karl Kruegger]

//Hát...elvileg jó sztem, de alapvetően nem támadni akarunk, hanem megvédeni a falut és sztem fedező tüzérségi tüzet sem tudunk kérni, mivel még nem ért ide a főhadtest sem és a feltöltés sem. Igazság szerint MAUSRA várunk, mivel most Ő következne soron. Türelmesek vagyunk, nem írogatunk neki pm-et, ha lesz ideje, úgyis ír.//

[Karl Kruegger]

Hirtelen ötlettől vezérelve Karl úgy döntött, hogy a páncélosait nem egysoros vonalba rendezi, hanem félkör alakba, mivel így sokkal koncentráltabb tűzerőt tud biztosítani egyetlen pontra. Ezt az utasítást annak eredményeképp adta ki, hogy az elfogott lengyel katonáktól megtudta a támadás irányát. Őszintén szólva, ha a lengyelek helyében lett volna, ő is ebből az irányból támadott volna. A falut körülölelő dombok egyikéről tökéletes rálátás volt és a 2 p-18-as megfelelő helyen lett volna a fedezőtűz biztosítására. "Ez a Müller elég jól végzi a dolgát. Ha nem sikerült volna foglyokat ejtenie, most megint a meglepetés erejével hatott volna a lengyel roham. El ne felejtsem megemlíteni a jelentésemben." - gondolta Karl, miközben a lövészárkok készenlétét ellenőrizte. "Hozzám, katona!" - intett oda egy éppen az ásást befejező kölegénynek. "vegyen maga mellé 10 embert és szedjék össze a megmaradt aknákat, robbanószert. Az aknákat a domb aljába telepítsék, a robbanószert a domb aljában lévő fészerbe halmozzák fel. Készítünk egy kis meglepetést a poláknak. Ahogy készen vannak, azonnal jelentse! Leléphet!" - adta ki az utasítást. 2 órán belül készen állt a hadszíntér, a páncélosok félkör alakban a domb felé szegezett ágyúcsövekkel, a gyalogság és a gránátosok kipihenten, sokkal nyugodtabban várták az ütközetet, mivel tudták, mi is vár rájuk. "Ha ezen a védelmi vonalon valaki átjut, az megérdemli a dicsőséget." - ezekkel a gondolatokkal szállt be a parancsnoki járműbe Karl. Még egy utolsó utasítást adott: Megparancsolta Müllernek, hogy nézzen szét a környéken, nehogy másik irányból jöjjön a támadás. Mindenesetre erre is készült: 2 páncélost és a támogató erőiket hátravonta azzal a paranccsal, hogy védjék le a település többi pontját. Feszült csen ült a védelmi erőkre, várták az ellencsapást.

[Franz Müller]

Franz a parancs átvétele után összeszedte embereit, majd elindult vissza a városba az elfoglalt ágyút is magukkal cipelve, nehogy az ellenség visszafoglalja és a maga oldalán, felhasználja azt. Miután visszaért embereit egy gyors pihenésre rendelte, addig ő a fegyvermestert kereste fel és vételezett pár MP 38-ast hozzávaló lőszerekkel, hogy egy esetleges támadás esetén elég tűzerejük legyen.
A pihenési idő lejártával elindult a falu másikfelét felderíteni embereivel, nehogy onnan érje őket valamiien meglepetés. A falu másikféle kicsit sivár volt aliglehetett látni valahol fás vagy bokros területet, itt csak a dombok váltakoztak.
Franz a katonákat két fős csaptokra osztotta, majd kiadta a parancsot:
ELŐRE!! Egymást fedezve indultak meg előre, minden domb mögött az ellenséget sejtve. Sok idő teltmár el mióta elindultak, már a figyelmük is kezdett lankadni, mikor hirtelen egy hangos robbanást halottak. Mindannyian megindultak a hang irányába. A hangot egy házilag gyártott akna robbanása adta, amely az erős napfény hatására felmelegedett és felrobbant.
Franz előre küldött két embert, hogy derítsék fel a környéket. Még tíz perc semtelt el de már jöttek is vissza a hirel hogy az ellenségtámadásra, készül a falu ellen és már figyelmeztetésre nincs idő.
Franz készültségbe rendelte Embereit.

[Karl Kruegger]

Karl felfigyelt a robbanásra. Azonnal utasításba adta további 2 páncélosának és támogató erőiknek, hogy csatlakozzanak a hátramaradt 2 páncéloshoz. Biztos, ami biztos. Ebben a pillanatban a domb tetején megjelentek az első lovasok, elszánt rohammal közeledve, lehettek vagy 300-an, majd utánuk a gyalogság. "senki sem tüzelhet, amíg nem mondom!" - adta le rádión az utasítást Karl. A lovasság nagy része elérte a fészert. "Cél a fészer. Bemérte? Tűz! Mindenki, tűz!" Karl harckocsija hátrarántott az iszonyú tűzerőtől. Telitalálat. A fészerben felhalmozott robbanószer hatalmasat robbant halálba küldve ezzel a lovasság nagy részét. A páncélosok tüzet nyitottak és iszonyú pusztítást végeztek. A lengyel gyalogság egy része ezzel el sem érte az elaknásított területet, maradékuk azonban rosszul járt, mert páran eljutottak odáig. Iszonyú vérfürdő, szétszaggatott emberi és állati tetemek röpködtek a levegőben. A lengyel gyalogság kettévált és megkerülni készült az aknamezőt. "Okos húzás." - gondolta Karl, de erre is fel volt készülve. A német géppuskásokat pontosan erre a 2 pontra öszpontosította. A lengyelek belefutottak a golyózáporba. Ekkor jelent meg a másik p-18-as a domb tetején. "mérje be a domb tetejét! Tűz!" - Karl ezt is pontosan lőtte ki és a p-18 megszűnt létezni. A lengyel gyalogság szinte teljesen felmorzsolódott a lovasság még tartotta magát, de ennek is látni lehetett a végét. Kézitusára került a sor. Karl, mindezt látva elgondolkodott: "Ennyi? Nem lehet. Ez nekem gyanús." 2 Panzert hátrahagyva elindult a település másik oldala felé, hogy megkeresse Müllert. Ekkor csapódott be közvetlenül mellé az első töltet. "Ez a tábori löveg lesz." - gondolta. "Azonnal ki kell iktatni! Hol a fenében lehet Müller?" - Elérte a falu távolabbi pontját. Megpillantotta Müllert, aki épp támadásra készült. Parancsba adta, hogy iktassák ki azt az istenverte szovjet "remekművet". A következő töltet pontosan az egyik páncéloson landolt, ami pillanatok alatt megsemmisült. "Idióta lengyelek! Tudják, hogy a katonáik a faluban vannak és lövik őket is! Jellemző!" - gondolta, de ez most mellékes volt. Müller elindult és ez a fontos. Időközben a másik oldalon befejeződtek a harcok és a lengyel egységek megszűntek létezni. Tökéletes pusztítás. Karl és egységei csupán 15 embert veszítettek. Karl átcsoportosította az embereket a falu másik részébe, de 1 páncélost és 30 gránátost hátrahagyott a védelemre. Hirtelen, szinte a semmiből jelentek meg a lengyel lovasok. A gyümölcsfák közül, szinte özönlöttek kifelé. A német egységek itt már nem tudták őket annyira feltartóztatni, főleg úgy, hogy a löveg még mindig ritkította soraikat. "Remélem Müller hamar végez. Ha nem sikerül neki, még több embert vesztünk." - villant át Karl agyán a gondolat. "Minden egységnek! Tűz!" A harc tovább folytatódott......