Sulecin

[Karl Kruegger]

//Pontosítok, mert elnéztem. A tábori löveg alatt természetesen a hegyiágyút értem. Sorry!//

[Franz Müller]

Franzot meglepetésként érte a támadás hevessége, nemhitte el hogy
Itt ekkora mészárszék lesz. A lengyelek csak futottak a faluféle, s sorra dőltek le. De legnagyobb meglepetésként a fészer felrobbanása érte, amely a támadók elégnagy részét megsemmisítette.
Franz felfigyelt egy nemmesze az égfelékúszó füstcsíkra, amely egyegy lövéshang után egyre sötétebblett. Tudta mi az csak az orosz gyártmányú hegyiágyú lehetett az, amiről a hadifoglyok beszéltek. Az embereivel elindult arrafelé azzal a céllal, hogy ha az életükbe kerül is de, elhallgatatják.
Embereivel óvatosan, de gyorsan nyomult előre. Alig tíz perc alatt sikerült feltűnés nélkül megközelíteniük a fészket. Embereit három csapatba osztotta és kiadta a parancsot:
- Minden csapatban vannak géppuskások, ők adják a fedezetet a többiek, pedig pontos lövéseikkel és gránátesővel pusztítják az ellenséget, a kivetendő taktika pedig a bekerítés lesz. INDULÁS!
Adta ki a parancsot Franz.
A csapatok kiinduló állást foglatak majd gránátesővel megkezdték a rohamot.
Hirtelen megelevenedett a környék mindenfelé lövedékek repkedtek
a meglepett Lengyelek mindenfelé lövöldöztek, mivel fogalmuksem volt a támadás irányáról.
Franz is emberei között nyomult előre nála egy MP38-volt amiből rövid sorozatokat adott le. A mellette lévő katona hirtelen eltűnt, hasravetette magát elővett egy gránátot és előre lendítette majd felpattant elindult előre. A harc lassan kézitusává alakult, a meglepetésnek hála Franzék lassan de biztosan tért nyertek s félóra alatt legyőzték az ellenséges erődítést, de ez alatt 2-embert vesztettek és egy könnyűsebesültet.

[Karl Kruegger]

Karl a csata hevében észre sem vette, hogy a hegyiágyú már nem ontja rájuk a halált hozó lövegeket. Eltelt kb. 10 perc, mire feleszmélt. "Szép volt Müller! A Führerre, én mondom, ez a kölök még viszi valamire!" - nyugtázta elégedetten magában. Közben a lengyel lovasság csak úgy özönlött kifelé a gyümölcsösből, de Karl és emberei immáron stabilan tudták tartani állásaikat és a lovasok úgy hullottak, mint a legyek. 1 óra sem telt bele, és végérvényesen el is fogytak. A harc végére ért vissza Müller. "Szép munka, katona! Következő utasításom, hogy embereivel menjen és nézze meg a lengyel tábort, hátha maradtak ott emberek, illetve hagytak-e hátra valamiféle hadianyagot, felszerelést. Amennyiben igen, azt szállítsa be hozzánk! Leléphet!" - Karl parancsba adta az embereknek, hogy szedjék össze a halottakat. Külön temessék el a lengyeleket és a németeket. A megmaradt aknákat szedjék fel. A páncélosok javítása is újra aktuálissá vált. A sebesülteket a szanitécek és katonai orvosok ellátták. A csapat megint a jól megérdemelt pihenését töltötte. Karl a lakókocsijába húzódott vissza, és jelentést körmölt. "30 halott, 48 sebesült, ebből 12 végérvényesen harcképtelen. Hm. Ez már sokkal jobb arány, mint az előző ütközetben. Kezdünk fogyatkozni, igazán ideérhetne már a feltöltés." - gondolkozott. Karl megemlítette a jelentésben Müllert és indítványozta az előléptetését. Aztán levelet körmölt szeretteinek is, melyben leírta, hogy jól van, reméli, hogy hamarosan újra láthatja Őket. Észre sem vette, hogy közben befutott Müller. Csak akkor észlelte, mikor az kopogott az ajtaján és bebocsátást kért......

[Franz Müller]

-Heil Hitler
Köszöntötte Müller Kruegert.
-Uram jelentést szeretnék tenni, hogy a lengyel főhadiszállást bekerítettük és felszámoltuk, és a tábor parancsnoka pedig a fogságunkba esett, plusz jelentős mennyiségű hadianyagot is zsákmányoltunk. Ezzel a művelettel a teljes itteni ellenséges haderő megsemisült. Ittvan még uram a jelentés a veszteségeinkről, foglyokról, és a zsákmányról.

Sulecin környéki harcok mérlege Franz Müller csapatában.
Veszteségek:
3- Halott
2- Könnyű sebesült
Foglyok:
A lengyel tábor parancsnoka, kisebb híradós zászlóalj, 120 katona.
Zsákmány:
2- páncélelhárító ágyú
1- orosz hegyiágyú
500- hozályuk való lőszerrel
600- puska (ócska első-világháborús és vadászpuskák többségben)
5000- különféle töltény
300 kg- dinamit és egyéb robbanóanyag.
2- 7TP harckocsi, amely legénységét sikerült meglepnünk és likvidálnunk.
//remélem jó//

[Karl Kruegger]

// Felőlem okés. //

"Tökéletes, Herr Müller. Megírtam a jelentésemet, már csak ezekre az adatokra volt szükségem. Igen, megemlítettem az Ön nevét is, előléptetés céljából. Kemény menet volt, be kell vallani. Most viszont eljött a megérdemelt pihenés ideje. Foglaljon helyet, töltök Önnek egy kis almabort. Az itteniek készítették, egy pincében leltünk rá." - és 2 poharat vett elő az asztalról. "A 7tp-ket fessék át, lássák el Birodalmi felségjelzéssel. A megmaradt robbanóanyagot és a lőszereket magunkkal visszük. A szovjet hegyiágyút semmisítsék meg, nem tudjuk magunkkal vinni, mivel nehézkes volna a szállítása. 120 katona? Bizonyára akkor érkezhettek, mikor a csata zajlott, de nem tudtak becsatlakozni. A lengyel parancsnok....hm....ez furcsa, hogy nem volt a fiaival a harcmezőn. Mindegy ezek nem németek. Őt át fogjuk adni felsőbb köreinknek. Biztos tud néhány információt Varsóval kapcsolatban. A foglyokat vezessék be egy fészerbe, különítsék el őket. Majd elválik, mi lesz a sorsuk. Úgy gondolom, megérdemeljük ezt a pihenést, jó munkát végeztünk." - fejtette ki Karl. 1-2 óra múlva már Müller nem volt a szállásán, gondolta kiszellőzteti a fejét. Sétára indult a táborban. Amerre elhaladt, minden katona tisztelettel nézett rá, néhányan kezet ráztak vele. Karl a páncélosok parancsnokainak adott utasításokat: "A nagy javítás után minden nap, míg a feltöltés meg nem érkezik, naponta 2x fél órát járatni a motorokat. Hans és Sven! Maguk fogják megkapni a 7tp-ket addig, amíg a feltöltés meg nem érkezik. Tudom, nem egy hálás feladat, de még mindig jobb, mint ló nélkül a csatába vonulni." - A többiek helyeseltek, majd mindenki ment a dolgára. Karl megkereste Müllert. "Remélem, jól van. Megkérem, hogy fésülje át a környéket, várható-e újabb támadás, sosem lehet tudni. Lehet, hogy most is figyel minket valaki. Csak 2 embert vigyen magával, nem kell a feltűnés." - adta ki az utasítást. Azzal tovább sétált az emberek között még egy darabig. A friss levegő kicsit elálmosította, nomeg már elég régen aludt, meglehetősen fáradt volt. Visszavonult lakókocsijába és lefeküdt pihenni...



//Herr Müller! Felvettem a kapcsolatot a moderátorokkal és kértem Őket, hogy biztosítsanak nekünk egy mesélőt. Még írj egy reagot, aztán nem tehetünk mást, mint várni, hátha kapunk valakit! //

[Franz Müller]

Müller a parancs vétele után elindult azt elvégezni. Katonáinak parancsba adta, hogy segítsenek a többieknek a megszerzett hadianyagot a bázisra szállítani, míg ő felderítést végez.
Franz magához hívta a tolmács Hans-ot és Ulrih-ot a géppuskást.
Majd előadta nekik a feladatot, hogy hármójuknak át kell fésülniük az erdőt, a megmaradt ellenséges gócpotokat megtalálni és lehetőség szerint megsemmisíteni. Az eligazítás után tíz percet adott a felkészülésre, mely letelte után elindultak.
A falu keleti oldalán kezdték ahol jó sok időt töltöttek a felderítéselésel de egyszál ellenséget sem találtak, innen északfelé indultak.
//bocs de most ilyenre sikerült//

[Karl Kruegger]

//Szerintem ennyi okés lesz. Írtam egy pm-et SORS-nak, úgy néz ki, Ő átvesz minket. Már jó volna.... //

[Panzer VII "Maus"]

A csapat alig élvezhette ki a győzelem szerezte mámort, és máris parancsot kaptak a továbbnyomulásra. Mostmár nem volt csupán egy falvacska és elérik Varsót.
- Gyerünk, gyerünk, nem vár meg minket a többi zászlóalj! A következő megállónk már Varsó kapujában lesz. Ha ilyen szépen haladunk két, három nap és a főváros a mienk lesz. Harckocsikra és teherautóra mindenki! Egy percet se vesztegessünk - továbbította a feljebbi körökből érkező üzenetet egy hadnagy.

Az új célpont nem más mint Torun. Kissé nagyobb mint Sulecin, de állítólag felkészületlenek... A német seregek feladata az lenne, hogy átrohanjanak a városon és aki mozog, azt lelőjék.

[Karl Kruegger]

"Na gyerünk emberek, nincs idő a további pihenésre! Pakolunk és indulunk!" - adta ki a parancsot Karl. Az egység fél órán belül megindult Torun felé. Ahogy elhagyták a falut, Karl még egyszer visszanézett rá. "Sokan it maradtunk, de megéri. Németország az első...." - gondolta Karl. Aztán előre nézett és látta emberein, hogy mindenki kipihente magát. Jó volt ezt látni. Az egység megint a régi! Az új feladatra koncentrált. Ki tudja, ott mi vár rájuk.....

//Üdv újra Herr MAUS! Jó, hogy itt van! Gondolom, innentől az új topikba kell írnunk! Remélem, Müller is itt lesz rövidesen.//

[Franz Müller]

Franz a parancs megkapása után embereit összegyűjtötte, majd kiadta a parancsot.
Mindenki készüljön szegyék össze a holmiaikat majd a teherautók mellett, sorakozzanak, indulunk a következő város felé, mivel itt már végeztünk.
Alig párperc alatt a kis csapat táborbontott majd teherautókra szállva elindult következő kalandja felé.
// üdvözletem örülök, hogy újra ittvan körünkben. Remélem a következő kaland is ilyen izgalmas lessz! Her Kruegger jöhet a következő csata//