Gdańsk

[Sors]

A lengyelek kicsit megkésve reagáltak a támadásra, de hát ez nem véletlen, hiszen egyikük sem katona volt, csak önkéntesek akik a hazájukért harcoltak. 4 lengyel férfit egyből elkaszált a német kis csapat golyózápora. A többiek már viszonozták a tüzet, így a Gaenas, Zuchmann, Fokker trió kicsit visszaléptek a vagonokba. A koszos, karcos ablakokat kilőve azonban hamar ismét lövő pozícióban voltak. Günter, Müller és Stranzl szerencsére ki tudták használni a lengyelek figyelmének egyirányba tolódását, így hátba kapták az egyik dobozok mögött lapuló duót. A többiek úgy tűnt, csapdába szorultak, a félelemtől vezérelve a vagonok felé futottak. Günterék nem kegyelmeztek, ahogy Fokkerék sem, ráadásul a többi német is tüzelt közben, a védelmi vonalak egyre feljebb vonódtak, a lengyelek már csak egy tucatnyi képviselővel jelezték, az ellenállásnak nincs még vége.

Ez a fajta ellenállás mindössze annyiban érintette Fokkeréket, hogy a maradék túlélő partizán már az egymás mellett álló vagonokban rejtőzött el, így a szűk folyosókon, a dohos kabinokban kellemetlen meglepetés várhatja még a németeket. Az erősítés csak lassan érkezett meg, viszont tökéletesen körbevették már az állomást. Már csak a vagonokat kell átkutatni...

[Jens Zuchman]

Hármas elindult a vagonok átkutatására. Jens odalépett az átjáróhoz, a két vagon között. Benézett, de nem látott senkit, csak pár üvegszilánkot. Be ugrott a másik vagonba, és egy szék mögé rejtõzött.
~Remélem nem ér semmi meglepetés~-gondolta Jens és görnyedten elindult a másik ajtó felé. Od ért az ajtóhoz, amin még volt üveg és benézett a másik kabinba. Vagy fél tucat lengyel volt benne összezsúfolódva. Látszott az arcukon a félelem.
~Na most bevagytok sz*rva mi? Amikor elkezdtetek lövöldözni erre nem gondoltatok. Én nem leszek kíméletes. És a puska csövével beütötte az ablakot, és egy másodperc célzás után tüzelt.

[Schiller von Fokker]

Schiller, és a többiek, meghallották a puskalövéseket.
Tudták, hogy Jens az, hiszen megismerték a német lőfegyver hangját.
-Vigyázzatok azért!
-Mondta Schiller.
-Lehet, hogy csapda.
-A szűk folyosókon, amik a vagonok között húzódtak,
csak egyesével lehetett haladni,
a fiúk mégis rohanni tudtak a szűk folyosókon,
és remélték, hogy Jens tára nem fogy ki addig amíg ők odaérnek.
-Ott van!
-Kiáltotta valaki.
-Jens még mindig a vagonban nyomorgó
Lengyeleket lődözte, akik nem sokat tudtak tenni a golyózápor alatt.
-Elég!
-Üvöltötte Schiller, de rögtön eszébe jutottak a felettese utasítása:
„Foglyokat nem ejtünk!”
Eszébe jutott a halott bajtársa fölött zokogó Möller, és az őket lődöző Lengyel kalauz képe a pult mögül, aki egyenesen rá irányítja a fegyverét.
Érezte, hogy ezt még meg fogja bánni.
-Állj! Elég!
-Üvöltötte újra.
-Tüzet szüntess!
-Szavai nem jutottak el a gyilkolástól megrészegült Jenshez.

//Örülök, hogy újra itt vagy SORS! Hajrá Jens!//

[Sors]

A kabinban lapuló három lengyel szörnyű halált halt. Jens nem kegyelmezett senkinek. Schiller szavai kicsit megkésve, de kizökkentették őt az eszetlen golyópazarlásból. Schiller beterelte mind az 5 társát a kabinba, eligazítást akart tartani a továbbiakkal kapcsolatban...

[Jens Zuchman]

Jens hátra fordult, ahogy eljutottak hozzá Schiller szavai, de még a tárban lévõ utolsó golyót rálõtte a mostanra már halott lengyelekre.
-Mi van?-kérdezte kissé idegesen, majd vissza fordult és elszörnyedve nézte a vérben tocsogó tetemekt.
Eldobta a fegyverét, kissé hátra lépett.
~Hogy tehettem ezt. Istenem!~
Nagynehezen túltette magát a dolgon, majd hátra fordult és odalépett a csapat tagjaihoz.
-Sajnálom.
Majd komor tekintettel, és lehajtott fejjel, kezdte el hallgatni az eligazítást.

[Schiller von Fokker]

-Bajtársaim!
-Kezdte Schiller.
-A háború elkezdődött. Amit eddig tapasztaltunk, annak semmi köze nincs az igazi háborúhoz. Mondhatni ez volt a gyakorlat, az eligazítás.
Tudom, hogy mit éreztek ezek az emberek iránt.
-A vérbe fagyott Lengyelek felé fordult.
-Csak most érkeztünk, és kevés időnk volt megtapasztalni az igazi hadszintért.
Azt viszont tudnunk kell, hogy ezek az emberek nem katonák. Lehet, hogy pont erre várnak, hogy valaki ugyanúgy elragadtassa magát mint az előbb Jens, és lesből csapnak le rá.
Mi egy csapat vagyunk. Együtt kell dolgoznunk, harcolnunk.
Semmivel sem érzem magam bölcsebbnek nálatok, és a rangom se magasabb,
mint a tiétek, de kérlek, higgyetek nekem. Mielőtt beálltam a Gdansk felé tartó csapatba,
egy barátomnál laktam, aki a hírszerzésnél dolgozik. Ő mondta, hogy majdnem az egész német sereg keleten harcol, és ha az angolok, vagy a Franciák kiszagolják, hogy mi itt „ártatlan” embereket gyilkolunk halomra, akkor ők valóban hadat üzennek Németországnak,
amit már úgy is ígérgetnek, és akkor nem lesz ilyen könnyű a háború.
Jens! Ne csüggedj az előbbiek miatt. Mindenkit elragad egyszer a hév.
Abban a házban…
-Ekkor elhallgatott. Visszagondolt az úton történt eseményekre, és inkább nem folytatta.
-Szóval Jens, hogyan tovább?

[Sors]

//Csak most olvastam a reagokat, és rá kellett jönnöm, erre most nem lehet mit reagálni, hiszen Schiller az utolsó mondatában Jenshez szólt, így most Jens jön. Játszatok még egy kört, játsszátok ki a párbeszédet, akár finoman/minimálisan tovább is gördíthetitek az eseményt.

Ja és hogy tudjatok róla: a kaland végén mindketten jutalom szintben részesültök a kalandban való részvétel és jó játék miatt. //

[Jens Zuchman]

Jens felkapta a fejét, ahogy õt szólították és elkezdte felvázolni a tervet:
-A helyzet a következõ: ennek az akciónak a terve túl nagy falat lett volna egy pár vasutasnak, tehát itt van valaki aki kidolgozta a tervet. Õt kell megtalálnuk, ezért egy foglyot kell elytenünk. Reméljük nem lesz túl makacs. Megkérdezzük tõle, hogy hol van ez a bizonyos fõnök és lecsapunk rá. Esetleg tud valaki lenygyelül, mert nem valószínû, hogy tud németü a foglyunk. tehát ez lenne a tervem. Kérdések?
Jens elmondta a sebtében összedobott tervét. Remélte nem lesz ellenvetés.
-Ja és azt elfelejtettem megfkérdezni, hogy ki milyen rangban van, mert kellene egy rangidõs nekünk is. Én tizedes vagyok.
Remélte, hogy nem neki kell veztni ezt a kis akciót, ha mégis akkor sincs nagy baj, mert az akdémián még mielõtt át ment a páncélosokhoz, sokat gyakoroltak ilyesfajta akciókat, úgyhogy van egy kis gyakorlata a vezetésben. Jens ezután leült egy székre a vagonba és megpihent, ugyanis még nem pihente ki az elõbbi futás fáradalmait.

//Köszönöm a jutalmat, nem számítottam rá. //

[Schiller von Fokker]

-Hát, ha ez mind igaz, amit elmondtál, akkor jóváteheted az előbbi botlásodat, mivel én „csak” egy közlegény vagyok. A jártasságom a vezetésben, csak az ismerőseimtől van, ahogy az előbbi hírszerzőstől is.
A tervet jónak találom, és szerintem kivitelezhető, csak remélem, hogy azért csak meg tudjuk értetni magunkat ezekkel a Polskikkal, mert ha nem, az nem csak nekik lesz baj.
Remélem, azért valaki csak érti itt ezeknek a nyelvét, vagy csak találunk útközben valakit…
Akkor hát, nincs más teendőnk…
-Jens felé fordult, kihúzta magát, és magasba lendítette jobb karját.
-Jens Tizedes! Várom a további utasításokat.
Persze, ha valakinek a csoportból nincs ellenvetése.
//Most folytathatod Sors! Mondjuk, találj nekünk egy Lengyelül beszélő csákót a csapatban… persze nem akarom befolyásolni a játék menetét a te oldaladról. Ezért már kaptam letolást Guderiantol…És köszönöm a jutalmat, remélem azért a játék vége még messze van.//

[Sors]

Jens egy kicsit meglepődött, hogy ilyen könnyen elfogadták, pedig ő nem a gyalogosok között szolgált, ez szülhetett volna némi ellenérzést. Persze a jó katona tudja, hogy a rang és a felettes tisztelete mit is jelent.

Jens utasította a csapatot, hogy vizsgálják át a kabinokat, át ha találnak valakit...


//Mint azt olvashattátok, jövő héten kezdődik Varsó ostroma. Nyilván Ti is részt akartok venni, az oldal eddigi legnagyobb kalandjában, ezért igyekszem a kalandot úgy irányítani, hogy odaérjetek időben. Lehetséges, hogy akár egy nap kettő-három reag is érkezni fog tőlem, bár nem ígérem, ha lesz rá alkalmam, akkor meg fogom tenni, hogy minél több minden férjen bele még a kalandotokba... További sok sikert! //

[Schiller von Fokker]

-A csapat elindult a vagonok fele, hogy találjanak valami élni akaró embert, akit rávehetnek arra, hogy elmondja, hol vannak a felettesei. Jens ment elöl, vezette a csapatot.
Hamarosan elérték a szűk folyosók végét. Egy hatalmas irodaépülethez értek, ami a pályaudvar végében állt. Jens odament az ajtóhoz, és társai fedezetével berúgta azt.
Az irodában egy katona kinézetű ember volt,, a Lengyel katonaságnál szolgált, ezt Schiller
Rögtön tudta ezt egyenruhájáról. A lengyel meglepődött, de Jens gyorsan reagált. Elővette fegyverét, a fickót kényszeríttette, hogy adja át a sajátját, és leültette a székre.

//Sors! Nem biztos, hogy tudok írni egyél több reagot naponta, mert dolgozom.//

[Jens Zuchman]

Jens megfogta a lengyel fegyverét, és azzal kényszerítette beszédre.
-Hol van a vezetõd, van még ellenállás?-kérdezte beszéd hangerõn.
A lengyel csak nézet és nem válaszolt, vagy túl ilyedt volt, vagy csak nem tudott németül. Jens kezdett kilyönni a sodrából, és kibiztosította új fegyverét. A lengyel nyelt egy nagyot és elkezdett valamit magyarázni lengyelül. Jens lejebb engedte a fegyvert és tenyérre arcon vágta a férfit és kis híján kiszédült a székbõl.
-Tudsz németül te nyomorult, lengyel söpredék? Válaszolj vagy szétlövöm azt mocskos pofád!-ordította Jens.
A férfi úgy meg volt rémülve, hogy mozogni sem tudott.
-Na várj csak te!!!- és a puska tussal már a fejét vette célba amikor egyik társa megállította. Ránézett és szóhoz sem jutott.
De aztán átgondolta a helyzetet és igazat adott neki. Le engedte a fegyvert majd keresett magának egy széket.
-Rendben van. Beszélj érthetõen. Nem fogunk akkor bántani.
A lenygyel nyelt egyet és a szájárol letörölte a vért, majd mint a kezes bárány elkezdte mondani a mondani valóját mostmár németül.
Bár nem volt rendes német kiejtése és eléggé akadozott, kiadott pár értékes infót.

//Jó lenne ha sikerülne végezni az ostromig. És az infókat ad meg te SORS//

[Schiller von Fokker]

//Nem tudom biztosan, hogy erre kinek kellene reagálni, de szerintem te jössz Sors...//

[Sors]

//Szörnyen restellem, hogy ígéretem ellenére nem sikerült többet postolnom naponta, de az istenért sem jutottam el idáig. Ettől függetlenül ne aggódjatok, végezni fogunk, max úgy intézem. //



A lengyel valami földalatti támaszpontról beszélt, a város északi részen, úgy 1,5-két kilométerre az állomástól. Azt is sikerült belőle kihúzni, hogy holnap hajnalban egy vonat érkezik a városba, rajta némi ellátmány, a varsói egységeknek. A támadás is ezért indult, hogy a németeket megfélemlítve, megtántorítva időt nyerjenek és úgy 10-12 óra múlva felszálljanak az itt lévő egységek a vonatra és Varsóba utazzanak az ellenállást erősíteni.

Ez az információ több volt mint az gondolhatták volna elsőre és igen aggasztó. Hamar hírt adtak minderről a parancsnoknak, egy bizonyos Weißmüllernek. A parancsnok szorgosan szitkozódva egy koszos vagont püfölt öklével, szidva a lengyeleket és a fajtájukat.

- Rohadékok, tudtam, hogy terveznek valamit. Még jó, hogy ide jöttünk. Ha ezt túléljük és Varsó a miénk lesz, meggyőződésem, hogy a führer személyesen fog minket előléptetni... Na de most dologra, nincs sok időnk. Hívják Herr Alback tankparancsnokot, egyeztetnem kell a páncélos egységekkel.


A két erő parancsnokai úgy fél órát beszéltek a legnagyobb titokban, mire visszaértek, gyorsan tömören ismertették a helyzetet.

- Na jól van hölgyeim, a felállás a következő: Két csapatot indítunk el, hogy felkutassák az ominózus parancsnoki állást, ahova az itteni lengyel fejesek beették magukat. Mindkét csapat két-két páncélosból fog állni, illetve hozzá 12-12 ember. A feladatuk, hogy a bázison lévő embereket foglyul ejtsék, illetve az ott tárolt dokumentumokat elhozzák. Mi addig biztosítjuk az állomást és környékét. Most mondom kik vesznek részt az "ürgeöntés" nevű műveletben...

Jens, mint páncélos kapott szerepet a hadműveletben, az A csapatban, ide került még Schiller is... Egy óra múlva indultak, át a városon...

[Jens Zuchman]

Jens miután visszamentek és leadták az infót, megkereste társait a nagy kavarodásban.
-Hé Jens itt vagyunk!- kiálltott Hans a tank parancsnoka.
Jens odaszaladt és elmondta, hogy mi történt.
-Ez nem semmi, mi végig itt kerstünk.
-De ez mindegy az a lényeg, hogy itt van.-mondta Joseph.
-Szerintem készülõdni kellene. 1 óra múlva indulunk.
A személyzet elindult a tank felé és rövidesen meg is találták azt.
Bemásztak és elfoglalták helyüket. Leellenõrizték a mûszereket aztán vártak az indulásra. Ezt a kis idõt beszélgetéssel töltötték, de még így se akart telni az idõ. Türelmetlen volt mindenki.

//Bocsi Schiller az elõbbi miatt//

[Schiller von Fokker]

Schillernek is nagyon lassan telt el az az egy órája, és beszélgetni se igazán tudott társaival, hiszen mindenki izgatott volt, és nem nagyon akart most másról társalogni, mint az elöttük álló eseményekról.
Schiller viszont már eleget halott az eligazításon, és úgy gondolta, hogy majd ha ott vannak, akkór majd eldöntik a továbbiakat. Örült annak, hogy Jensel került egy csapatba, hiszen őrá már mint parancsnokára gondolt, és sokat gondolkodott ezen.
A háború kezdete óta nem sok emberrel haverkodott össze, még az állomáshellyen sem, mert úgy hitte, onnan bárhova küldhetik őket.
Itt viszont már számíthattak egymásra, és ez nagyon szoros barátságok alapjául szolgált, hiszen itt az életük volt a tét.
Végre elindultak. Shiller szótlanul ült be egy dzsippbe, pont a legelső dzsippben ült, az autósor két végén, és közepén tankok vétték. Az ő kocsija elött pont újdonsült barátja ült a tankban.

//Jens! nem tom mire gondolsz a bocsánatkéréssel. Megpróbálltam elintézni Churchillnál, hogy Varsónál is együtt legyünk, de azt mondta nem nagy a valószínűsége. Sors! Ne aggódj, hogy nem tudtál írni, úgyse tudtam volna napi egynél többet írni. De biztos, hogy sikerülni fog befejezni az ostromig.//

[Sors]

A csapat útnak indult, két irányba, a németek nem szerették volna, ha bárki elmenekül, ezért teljes blokád alá akarták vonni a bunkert és vonzáskörzetét. A megadott koordinátáktól már csak ötven méterre voltak, lassan gyűrűt alkotva körbe zárták az óvóhelyet és fokozatosan szűkítették. A páncélosok valószínűleg könnyen kifüstölhették volna a lengyeleket, de a parancs szerint információt kell szerezniük. A parancs az parancs. Az A csapat parancsnoka kiadta a parancsot, öt ember közelítse meg a bázist, a tankok fedezzék őket.


// Az akció részleteit rátok bízom, nem akarom húzni az időt mindenféle akadállyal.//

[Jens Zuchman]

Jens türelmesen várt a tankban és nézte ahogyan bevonulnak a katonák a bunkerba. Úgy gondolta, hogy nem lesz itt nagy lövöldözés. A katonák bemennek és lefegyverezik az õröket. Nem sok ellenállásra számított, bár ki tudja, Danzigban sem jelentettek aktivitást, és aztán mi lett belõle. A géppuskát azért szorosan fogta, ha mégis kijönnének a lengyelek.

//Többre most nem futja. Úgyhogy bocs.//

[Schiller von Fokker]

Schiller Jens tankja mellett ment, aki az ő gyalogsági egységét támogatta. Amikor a "kapukhoz" értek, ami a bunker bejárata volt, látta, ahogyan két ember fut a bunker belseje felé. felemelte géppisztolyát, hogy célozzon, de abban a pillanatban megszólaltak a Pz kettes géppuskái, és szanaszét szaggatták a menekülőket. Jens kidugta a fejét a tankból, és megszólalt...

//Jens! Szerintem mi ketten játszuk végig a kalandot, mivel Sors-nak Varsóval megvan az elég melója. Gyorsan végezzünk, és menyjünk utánna. Persze ne menjen a minőség rovására //

[Jens Zuchman]

Jens engedéjt kért Hanstól, hogy kinézhessen, és meg is kapta. Kidugta a fejét.
-Mi a franc folyik odabent? A francba, biztos géppuskáik is vannak. A rohadékok.
~Nem lõhetek be a tankkal, az túl veszélyes, mert hírszerzésre jöttünk. Gondolkodj Jens, gondolkodj.~
-Nincs más választás be kell mennie egy pár embernek és gránátokat dobálni.
Jens lenézett a tank mellé, és úlydonsült barátját, Schillert látta meg.
-Schiller szedj össze pár embert és óvatosan hatoljatok be. Talán pár gránáttal elintézhetitek õket.
-Mit szólsz?