Gdańsk

[Adolf Hitler]

Gdańsk, egy jelentősebb város, az ország északi részén, a tengerpart mentén.

Gdańsk a térképen.

Hosszú története folyamán Gdańsk városát sok néven említették: Gyddanyzc, Kdansk, Gdanzc, Dantzk, Dantzig, Dantzigk, Danzig', Dantiscum, Gedanum.

A régészeti kutatások szerint helyén már a 7. században kézműves-halászfalu állt, a 10. század-ban azonban már a pomerániai hercegség megerősített vára. Gdańskot városként Gyddanyzc urbs néven először szent Adalbert (lengyelül Wojciech) legendájában említi 999-ben szerzője, Jan Kanapariusz, aki szerint Adalbert 997-ben járt a városban.

Pomerániával folytatott győzelmes hadjárata után III. Ferdeszájú Boleszláv a Gdański Pomerániát Lengyelországhoz csatolta. Miután II. Nagy �więtopełk (�więtopełk II Wielki) átvette Pomerániában a hatalmat, megkezdődött önállósodásának periódusa. 1242-ben Gdańskot megtámadta a Német Lovagrend, melynek következményeképpen �więtopełk herceg kénytlen volt saját fiát M�ciwojt túszul adni.

VI. Sándor pápa bullája 1260-ban elismerte a város jogát, hogy évente Domonkos napi vásárt tartson. Városi jogokat 1263-ban kapott.

Miután Branderburg 1271-ben elfoglalta a várost, II. Pomerániai M�ciwój Bolesław Pobożny segítségével megszerezte Gdańskot. 1282-ben a Kępno-i egyezmény értelmében Nagy lengyelország fennhatósága alá került a Gdański Pomeránia. 1306-ban I. Lokietek Ulászló a kujáviai herceget, Kázmért nevezte ki gdański helytartónak, a vár élére Boguszát (Bogussa). A polgárok viszont nem fogadták el egyik helytartó kinevezését sem és fellázadtak ellenük. Segítségül hívták a brandenburgi fejedelmet, aki bevonult Kelet-Pomerániába 1309-ben. A védőfalak nélküli várost a lengyelek feladták, de a várat Bogusza bíró tartotta. A gdański dominikánusok tanácsára segítségül hívták ellenük a Német Lovagrendet. A rend csapatainak közeledtére a brandenburgi sereg nem válallta az ütközetet, inkább elvonult, de helyettük a lovagrend folytatta az ostromot. Először a város, majd a vár egy része került kezükbe, majd amikor élelem utánpótláshoz jutottak, bevették a még lengyel kézben levő falakat és az őrséget is lekaszálták. A keresztesek nagy vérfürdőt rendeztek a város lakói között, mely miatt panasszal éltek V. Kelemen pápánál, aki az ügy kivizsgálására bizottságot hívott össze. 1343-ban békét kötöttek a keresztesekkel, melynek eredményeképpen III. Nagy Kázmér lemondott Gdańskról. 1346-ban Henryk Dusemer, a keresztesek nagymestere oklevelet adott ki, mely megsemmisítette a lübecki törvény szerinti városi jogokat és felváltotta azt a chełmnoi törvény.

1410-ben a gdański tanács elismerte II. Jagello Ulászló uralmát. Gdańsk különböző előjogokat kapott, pl. megkapta a környező településeket. Egy évvel később a toruńi egyezmény értelmében feloldotta Gdańskot a neki tett eskű alól. Gdańskot utólérte a keresztesek megtorlása. 1440-ben Gdańsk cstlakozott a Porosz Szövetséghez. 1454-ben 145 év után végetért a keresztesek uralma Gdańsk felett. Ugyanebben az évben IV. Jagello Kázmér király hozzácsatolta Gdańskot Lengyelországhoz, egyúttal azt a privilégiumot adományozva, hogy saját pénzt verhessen (ugyanezt a privilégiumot Toruń is megkapta). Gdańskot felmentették a partmenti törvények érvényessége alól és a porosz földek képviselői részt vehettek a lengyel királyválasztáson.

Gdańsk 1455-ben lépett be a harminc évig tartó, lengyelország és a német lovagrend közötti háborúba. A gdańskiak behódoltak Jagello Kázmérnak, és a város ún. nagy privilégiumot kapott, melyben biztosították az ellenőrzés nélküli áruszállítást a Visztulán Lengyelországból, Litvániából és Oroszországból, és más privilégiumokat, melyeket a város a háborúban való részvételért kapott.

Az 1466-ban megkötött toruńi béke biztosította a Gdański Pomeránia és Warmia Lengyelországban maradását.

1467-ben a király eltörölte a helytartói hivatalt és a Korona mintájára a capitaneus Prussiae Generalis címet alapította. Megalapította a pomerániai vajdaságot, melyben létrehozta a várispánok (lengyelül kasztelan), kamarások és bírók hivatalát, ezek együttesen alkották az ún. porosz tanácsot, melynek tagjai közé tartoztak Gdańsk, Elblšg és Toruń képviselői is. Ezeknek a városoknak az élére a király sztarosztákat is nevezett ki.

1525-ben zavargások törtek ki a városban Ferber polgármester ellen, és megdöntötték a régi magisztrátust. 1526-ban Zsigmond király Gdańskba látogatott, elcsapta a zendülőket, kiterjesztette saját városi megbízottjának jogosítványait, akinek nagyobb hatóköre lett, mint a polgármesternek. Gdańsk protestáns várossá lett. Egységesítették a pénzeket is.

1577-ben Báthory István lengyel király megerősítette a város pivilégiumait. 1627-ben a közeli Oliwa mellett tengeri csata zajlott le. 1660-ban az Oliwa-i békével lezárult a svéd háború. 1700-1721 között a nagy északi háború idején Gdańskot többször fenyegették idegen hadseregek.

A lengyel örökösödési háborúban Gdańsk Leszczyński Szaniszló király mellé állt, így a város Lengyelországban az orosz intervencióval szembeni ellenállás legfőbb ponjává lett. 1734-ben elfoglalták az orosz csapatok, miután az ágyútűz részben rombadöntötte.

Poroszország 1772-ben elfoglalta néhány birtokát, valamint az Új Kikötőt. Lengyelország első felosztása Poroszország számára lehetővé tette a Gdańsk feletti ellenőrzést egyrészről Toruń határától Gdańsk határáig a Visztulán, másrészről az Új Kikötő elfoglalásával. 1793-ban a poroszok megszállták Gdańskot. 1807-ben, miután Napoleon Bonaparte elfoglalta a várost, megkezdődött az első szabad városi periódus. A Bécsi Kongresszus 1815-ben új határokat jelölt ki, Gdańsk porosz uralom alá került.

1852-ben kiépült az első vasútvonal, mely a várost Tczewvel és Bydgoszczcsal, kötötte össze, 1870-ben megnyílt a Szczecin-i vonal is. 1873-ban helyezték üzembe az első lóvasutat, mely Oliwáig ment.

1920-tól Gdańsk ismét szabad város lett a versaillesi békeszerződés szerint. 1925-ben a szabad város területén lengyel egyházmegyét alapítottak.

1939. szeptember 1-jén a Schleswig-Holstein csatahajó sortüzével, melyet a Westerplattera adott le, megkezdődött a II. világháború.

[guderian]

Gdansk, más néven Danzig. Hol lengyel, hol német kézen, az elsõ világháború után pedig szabad város. Német és lengyel lakosság vegyesen. Talán képtelenség megérteni mi zajlódhatott le bennük amint a két ország között kitört a háború. Azonban a németek hamarosan már inkább érezték magukat lengyeleknek, mikor a német hadihajók belõttek a városba. Az õ otthonaik, szeretteik is veszélyben voltak...

A Schilleréket szállító teherautókonvoj a város határától pár mérföldnyire húzódott le az útról. Túl veszélyes lett volna csak úgy behajtani a városba. Ugyan a német hírszerzés nem jelentett lengyel katonai jelenlétet, de nem tudták mire számíthatnak a lakosságtól.
- Lefelé! Mindenki lefelé! Mozogjatok! - kezdenek el üvöltözni azonnal a tisztek, mire általános mozgolódás támad, a katonák leugrálnak a jármûvekrõl.
- 3. század ide hozzám! Szedjétek a lábatokat! - ordít Böhm is, mire a század elé sereglik.
- Kelet felõl hatolunk be a városba, szakaszokra bontva, ék alakban. Meier õrmester! A maga szakasza megy legelöl. Szakaszvezetõk! Szedjék rendbe az embereiket, aztán indulás! - osztja ki az utasításokat, a katonák azonnal szakaszokra oszlanak. Klinger alhadnagy, a 4. szakasz parancsnoka nem tart túl hosszú eligazítást:
- Ne sz*rjatok be mindentõl, elvileg nincs ellenség a városban... Ha azonban oktalanul lövöldözni kezdtek szétrúgom a valagatok, elsõ raj elõre, indulás! - ezzel a végszóval indul el a szakasz aminek Schiller is a tagja. Hamarosan már egy erdõben folytatják az útjukat, hogy leküzdjék a megmaradt pár kilométert a városig.
- Várnak ránk a lengyel özvegyek fiúk - kacsint Gaenas, kéjesen elvigyorodva, néhányan felnyihognak, Möller csak legyint és az egyik cigirõl a másikra gyújt...

[Schiller von Fokker]

Schiller is felnevettet Gaenas szavain, látta, hogy a katona már jobb kedvre derült. Bár félt attól, hogy jókedvében a figyelme is lankad, és könnyen áldozatul eshet valami mocskos partizánnak. Hisz gondolta
-Nagyobb csapatokkal már úgysem találkozunk, egy ütőképes hadsereg akkor sem telne ki a megmaradt egész lengyel hadseregből, ha mindannyian itt várakoznának rájuk ebben a rohadt erdőben.
Félt.
-A fák közül bármelyik pillanatban rájuk törhetnek a megmaradt ellenálló lengyelek.
Az erdőben csak lassan menetelhettek, szűk, kitaposatlan csapásokon kellett átevickélniük, ahol az avar folyamatosan zörgött a lábuk alatt, és az erdőből is fura zajok szűrődtek ki.
Sokan nézelődtek, forgatták a fejüket, fegyvereiket a fák felé tartották.
-Katonák – gondolta Schiller- egy mókustól is megijednek, hiszen semmi nincs itt amitől félni kell, nem fiúk?
Az utolsó kérdést inkább magának tette föl, mint társainak, de ő még nem rángatta ide-oda a géppisztolyt.
Fülében csengtek a parancsnok szavai:
„Ha azonban oktalanul lövöldözni kezdtek szétrúgom a valagatok”
Így hát nyugodtságot erőltetett magára.
-Nem akarok bajt. Jobb lesz nyugton maradni. Ha találkozunk néhány Polskival, majd megtudják, hogy a Wermachttal nem lehet szórakozni, még ha ilyen jómadarak is vannak benne mint ez a Gaenas.

//Próbáltam mindent betartani amit mondtál, remélem így megfelel, kössz a tippeket//

[guderian]

//Szép hozzászólás, tartalom rendben, terjedelem rendben, forma rendben. Csak így tovább //

Olyan az egész mint egy egyszerû cserkészkirándulás. Valószínûtlennek tûnik, hogy itt és most csata legyen, és ezt a katonák is tudják. Néhányan már fütyürésznek, különbözõ indulókat dúdolnak. Lassan már elõtûnnek Danzig elsõ házai, a külkerületek kertes otthonai. Az idillt csakhamar megtöri valami... A viszonylag csendben menetelõ szakasz robbanásként éli meg azt a puskadörrenést, ami valahol jóval elõttük történt. Az alhadnagy jelére a katonák azonnal hasra vágják magukat, elhallgatnak, így aztán meghallják a lövés utáni fájdalmas ordítást is. Az alhadnagyon látszik, hogy magában szitkozódik, végül odakúszik hozzátok.
- Möller, von Fokker nézzék meg mi van az elsõ szakasszal... Félek Meier õrmester legényei szívbajt kaptak valamitõl. - adja ki az utasításokat. Möller bólint, majd int egyet Schillernek. Feltápászkodik, majd görnyedt testartással, gyors tempóban indul elõre.
- Ha azok ott elön elkezdtek lövöldözni, akkor a százados nem lesz túl boldog - lihegi közben...

[Jens Zuchman]

Jens szakasza Gdanks határához közeledett.Jens izgatott volt, ahogyan a tank személyzetének többi tagja is. Most indultak ekõször csatába. Jens hallott a hírszerzés jelentésirõl. A határon az egyik fiatal bakától hallotta, hogy Gdanks környékén nincs nag katonai aktivitás.De Jens reménykedett hogy ez nem így van.
-Csak legyen ellenállás-gondolkodott hangosan Jens
-Tessék?-kérdi Kraupler százados
-Mi, micsoda? Semmi.
-Ne legyen olyan izgatott Jens, ezzel csak veszélybe sodor minket.
-Elnézést.
-Nem kell elnézést kérnie, én is izgatott vagyok.
A további út csendesen telt.
// Ha lehet én is csatlakoznék a történethez//

[guderian]

Zuchman

A Panzer II.-es harckocsikból álló szakasz is azon az útvonalon haladt, amin úgy fél órával korábban a 13. gyalogos hadosztályt fuvarozó csapatszállítók. A páncélosokat ezúttal nem komoly bevetésre küldték, hiszen Danzig-ot gyakorlatilag semmilyen lengyel katonai egység nem védte... Most sokkal nagyobb szerepe volt a város lakosságának megfélemlítésének, deamortizálásának. Hamarosan elérik a konvoj végét, ahol egy lövész õrmester állítja meg õket. Elkéri, majd gyorsan átnézi a az egység parancsait, majd int az egyik beosztottjának, aki futva indul el valami tisztért, aki kiadja a további utasításokat. Hamarosan meg is érkezik egy õrnagy. Futólag õ is ellenõrzi a papírokat, majd felkapaszkodik a legelsõ tankra, és elkezd magyarázni az egység parancsnokának.
- A szakasz a parancs értelmében, mint támogató egység a ideglenesen 13. gyalogosokhoz tartozik. Mostantól. - kezd bele a gyors eligazításba, majd int az õrmesternek, aki egy térképet nyújt fel neki.
- A várost kerüljék meg délrõl, ezen a csapáson, kerüljék a forgalmasabb útvonalakat. - folytatja, miközben a térképen mutogat is. - Ezen a ponton álljanak le, álcázzák a tankokat, és várjanak a további parancsokra. Rádión fogjuk magukat értesíteni. Induljanak máris! - fejezi be az eligazítást, lecsusszan a tankról, majd el is vonul. Az õrmester és katonái is hátrébb lépnek, helyet adva a harckocsiknak a megforduláshoz...

[Jens Zuchman]

Jens szakasza elérte a város szélét. A szakasz megált.Hans kinézett a tankból. Vagy két percig figyelt aztán visszabújt a tankba.
-Mi történt százados?-kérdezte Jens.
-Be értünk a városba.Egy tiszt magyaráz a vezetõ tankparancsnoknak.
-Értem.
Hirtelen recsegni kezd a rádió:
-Megfordulni.Irány a város északi része.Ha elérték a cél területet álcázzák magukat.
-Vettem értettem-hangzott Hans válasza.
-Hallotta a parancsot, indulás-szólt Josephnek.
A páncélos motorja felbõgött aztán elindult a célja felé.

[guderian]

Zuchman

A tankok viszonylag gyors tempót tudtak diktálni a földúton, így hamarosan a szakasz elérkezik a megadott koordinátákhoz. Egy szántóföld melletti kisebb facsoportban állíthatják le a motorokat.
- Rendben, itt vagyunk. Terítsétek ki az álcázópányvákat. - hallatszik a rádióból a szakaszvezetõ hangja. A tankokból kikapaszkodnak a katonák és azonnal munkához látnak. Elõkerülnek a pányvák, amiket még nagyobb ágakkal, lombokkal egészítenek ki, hogy tökéletes legyen az álcázás.
- Még szerencse, hogy nem kell beásni a tankokat... az lenne csak az igazi szenvedés... - dünnyögi a 2. tank sofõre, de a tankaparancsnok egy erélyes "Kuss"-al azonnal elhallgattatja. Mikor végeznek a katonák, a legtöbben kint maradnak, nem másznak vissza a dögmeleg monstrumokba. Csupán egy közlegény kénytelen erre, hiszen valakinek ügyelni kell a rádióra is.
- Jól van fiúk, üssük el az idõt! - szed elõ egy pakli kártyát az egyik páncélos. Hamarosan kiterítenek egy rongyot, körételepednek és megy is a kártyázás. Természetesen tétben. Közben körbejár egy üveg szilvapálinka és néhány szál cigi...

[Jens Zuchman]

A tankok gyorsan elérik a célpontot. Jens egész úton anyjára gondolt.Útközben látott egy asszonyt aki a fiát siratta.
,,Vajon én is így végzem majd"
A gondolataiból tank hírtelen megállása ragadta ki.
-Megérkeztünk.-mondta Hans
Recsegni kezdett a rádió és a szakasz parancsnoka szólalt meg.
- Rendben, itt vagyunk. Terítsétek ki az álcázópányvákat.
Jensék elvégezték a kiadott munkát.
Jens hátramaradt a társaitól akik elmentek a többiekhez.
Jens gondolkodott. Most is az anyján járt az esze. Ekkor egy ismerõs hang szólt hozzá
-Gyere Jens ûlj ide közénk.
Jens megismerte a hangot. Az akadémián ismerkedtek össze. Jens oda sétált a hang forrásához, és bizonyhogy az volt akire gondolt.
Jens kezett fogott vele aztán leült mellé.
Aztán elõkerült a kártya is. Jnes nem kért a pálinkából. Nem volt olyan idegi állapotban, hogy lemenjen a torkán.
Jens nem nagyon szeretett kártyázni. Ez gyér kártyázó tudásának volt köszönhetõ. Jens azért csak beszált, legalább nem gyötrik keserû gondolatok.

[Schiller von Fokker]

//Guderian//

Möller és Schiller óvatosan araszoltak a hosszú menetoszlop eleje felé.
Eddig semmi érdemlegeset nem láttak, de a sor túl hosszú volt, messze volt még az incidens helye.
Néhány szakaszvezető őrjöngve próbálta rendreutasítani katonáit, ás Schiller szánakozva nézte ezeket az embereket, akik állítólag a frontra, a tűzvonalba akarnak kimenni, de már egy puskalövéstől így megijednek.
-Nem furcsa, ezek a fiúk nagy álmokkal jönnek a Wermachtba, hogy itt majd hősökké válnak,
aztán csak akkor gondolnak bele, hogy hol vannak, ha eldördül egy-két fegyver, de akkor már késő. Hát nem érdekes mennyit változik az ember bátorsága egy másodperc alatt?
-Kérdezte az előtte araszoló Möllertől, de ő nem válaszolt
Lassan elértek a hadoszlop elejére.
Szerencsére Meier már addigra rendbe szedte az egységét, így már lehetett kérdezősködni, hogy pontosan mi történt.
Egy Lengyel katonához vezették Schillert, akit három katona tartott fogva.
Éppen vallatták. Schiller megtudta, hogy a katona egy felderítő, és hogy jelentse az alhadnagynak, hogy a közelben egy bázis lehet, valószínűleg egy tisztáson berendezhettek egy repülőteret, úgyhogy számítsanak néhány P11-esre, vagy PZL 37-esre.
Schiller és Möller tudta, hogy bár ezek a gépek már eléggé elavultak, a gyalogos hadosztályra nagy veszélyt jelenthetnek.
De nem is ez volt a fő ok az aggodalomra. Néhányan azt állították tankokat is láttak a fák mögött. Feltételezhető, hogy 7TP típusú tankok lehetnek.
-Remélek nekünk is vannak tankjaink a közelben
-Mondta Schiller a még mindig szótlan Möllernek.
Elindultak az információval vissza az alhadnagyhoz.

[guderian]

von Fokker

//Na most van az a helyzet amikor el kéne döntened, hogy magadnak mesélsz-e, vagy tényleg szükséged van km-re. Már szóltam egyszer, hogy ne irányítsd az njk-imat, de ami a mégnagyobb baj, hogy elkezdtél magadnak mesélni. A hozzászólásod második felét nem veszem figyelembe, a mesélés közben nem szívesen változtatok az alapkoncepción. Ha az elején szólsz akkor szívesen így alakítottam volna a kalandot, de így... Remélem érthetõ.//

Lassan elérkeztek az elsõ szakaszhoz, akik már a város határában vannak. Egy kertes ház mögött egy elterült katonát állnak körbe a bajtársai, miközben egy szanitéc lázasan próbálja elállítani a combjából spriccelõ vért.
- Te jó ég... ez Manderhorst. - ismer rá barátjára Möller, elsápadt arccal gugol le mellé, szorítja meg a kezét.
- Mi a fene történt doki... Rendbe fog jönni? - kérdezgeti máris a szanitécet, aki csak dünnyög valamit, lázasan és reménytelenül próbálkozik elállítani a vérzést.
- Artériát ért, esélytelen. - szólítja meg kissé hátrébb Schillert az egyik katona. - Az ablakból lõttek ránk a szemetek. Meier már kezelésbe is vette az ürgét. - int fejével a ház felé. Möller már remeg a dühtõl és a csalódottságtól... Még, hogy német város.
- Nézd meg, mi folyik odabent, én maradok. - néz fel Möller egy pillanatra Schillerre.

Zuchman

A pálinka gyorsan elfogyott, a cigikbõl már csak csikkek maradtak, a társaság pedig egyre kedélyesebb és hangosabb lett. A márkák az egyik féltõl a másikhoz vándoroltak, egy-egy kör után, Jens pedig egyre fogyó pénzére nézve látja: talán kár volt beszállnia ilyen gyér kártyatudással.
- Fritz, állj csak fel! - szól egyik társának a 4. tank tüzére, mire a katona indulatosan válaszol.
- Csalással vádolsz? Mond csak ki te... Sose tudtál veszteni! - acsarognak már is. Többen elkezdenek káromkodni, míg néhányan reménytelenül próbáljak lenyugtatni bajtársaikat. Hamarosan már ki is robban a verekedés...

[Jens Zuchman]

A szakasz jó kedvû volt. Ment a kártyázás és az ivászat. Jens már bánta, hogy beszált.
,, A fenébe, talán még azokon a dolgokon is jobb rágódni".-s nézte fogyóban lévõ pánzét.
Belemerült ismét gonolataiba, ám ez az álapot nem tartott soká, mert hogy egy katona megszólalt:
-Fritz, állj csak fel!-ordított rá társára az egyik tözér.
Jens egy kissé megijedt a hírtelen kiabálástól.
-Csalással vádolsz? Mond csak ki te... Sose tudtál veszteni!- védekezett a másik.
Jens kiváncsian figyelte az eseményeket.
Joseph és Hans is csak nevetett.
Aztán már össze is verekedtek.
-Uraim tegyék meg tétjeiket!-szólt jókedvûen az egyik altiszt.
Jens felrakott öt márkát hogy a tüzér nyer.

[Schiller von Fokker]

//Tényleg bocs, csak még nem tom pontosan, hogy mennyi szöveg fér bele, hogy ne menjen a terjedelem rovására…//

Schiller elindult a ház felé, amerre előbb a katona mutatott.
Egyszerű épület volt, semmiben sem különbözött a többitől.
Belépett. Bent mintha csatatér lett volna
-Itt kezdődik a mi háborúnk
-gondolta.
-Székek szanaszét dobálva, a vitrin ledöntve, a srácok biztos dulakodtak…
-Áthaladt a romos szobán, és akkor meglátott egy lépcsőt.
A roskatag fatákolmány recsegett-ropogott a lába alatt, amikor felment az emeletre.
A lépcső egy tágas szobába vezette, ahonnan könnyen rá lehetett látni az utcára.
-Furcsa…milyen könnyű egy egész hadsereget megbolygatni…egyetlen ember…egy jól célzott lövés…
-És akkor meghallotta Meier hangját.

[guderian]

von Fokker

Felérve az emeletre szomorú, de cseppet sem meglepõ kép tárul a szemed elé: A szobában egy ötvenkörüli lengyel férfit két katona is alig bír lefogni, a bõgõ asszony, valószínûleg a felesége a sarokban kuporog. Egy katona a szoba másik végében gubbasztva épp egy elsõ világháborús puskát vizsgál, valószínûleg ezzel lõttek rájuk. A lengyel folyamatosan üvöltözik, köpdös egészen kikelt magából. Végül az egyik nagydarab német katona egy precíz ökölcsapással ideglenesen elhallgattatja, a lengyel elterül a földön.
- Nyomorult civilek... Minek avatkoznak be a háborúba? Mi értelme volt a hõsködésnek? Barom... - ereszt meg egy cifrább káromkodást Meier õrmester is.
- Rángassátok térdre! - mondja, miközben elõhúzza a pisztolyát. A két német eközben megragadja és felrángatja a férfit. Az õrmester int Schillernek, hogy lépjen közelebb. A kezébe nyomja a kibiztosított Lugert.
- Csinálja. - a parancsot ki se kell mondani, így is mindenki számára világos... A lengyel férfi is kezdi megérteni, arca eltorzul a félelemtõl, elsápad. Az asszony is elkezd sikítozni. Az is világos miért Schiller-re osztotta a feladatot az õrmester: a saját szakaszát próbálja megkímélni ettõl.

Zuchman

A többi katona jót mulat a két másik verekedésén, egészen addig míg az el nem fajul. A tüzér egy kõkemény parasztlengõ segítségével betöri az orrát a másiknak. Azonban az ettõl feltüzelve, elveszítve a fejét kést ránt és azzal ront a tüzérnek.
- Megõrültetek? Mi a szent sz*r folyik itt? Elmegyek vizelni és erre kell visszajönnöm? - kerül elõ végre a szakaszvezetõ, akinek parancsára azonnal szétválasztják a két küzdõt.
- Ezért még számolunk! Örülhettek, hogy nem tartok rögtönítélõ hadbíróságot. Nyomorult egy banda... - teremti le a társaságot - És most mindenki vissza a tankjába, az indulási parancs bármikor befuthat! - zárja le végül, dühösen fújtatva. Hogy ez valóban így van-e, vagy csak a szakaszát akarja megóvni egy újabb verekedéstõl az kérdés... egyelõre.

[Jens Zuchman]

A két katona már nagyon belemrült a verekedésbe. Jens nagyon jól mulatott rajta, de elõkerül egy kés is. Szerencsére a szakaszvezetõ rendet teremt és visszaküld mindekit a tankjába.
Jens morcosan ment az 5. tank felé. Elvesztette 25 márkáját.
-A fenébe ezt egy csomó pénzem bánja.
-Ha, ha!- röhögött fel Joseph-Én egy rakást pénz nyertem.
-Kussoljon!-teremti le az õrvezetõt.
Elérték a tankot. Szépen egymás után bemásznak.
Nem telt el sok idõ és a rádió recsegni kezdett.

[guderian]

Zuchman

Azért a parancsra még várni kell pár órácskát, mivel az csak sötétedéskor érkezik meg. Addig legalább van ideje a szakasznak egy kis pihenésre, noha már mindannyian tettrekészek. Végül azonban megreccsen a rádió.
- A 13-asokhoz csatolt páncélos egység, itt Horstrein õrnagy, megjött a további parancs. A 3. ezredet fogják támogatni a délrõl való bevonulásnál. Nincs tüzelés csak vészhelyzetben, vagy tûzparancsban. Koordinátákat hamarosan közöljük. Vége. - hallatszik a parancs a vezértank rádiójában, amit aztán továbbítanak mindenhova. Hamarosan egy navigátor közli a megfelelõ koordinátákat ahol, a gyalogosezreddel találkoztok. A szakasz sietve bevonja az álcázópányvákat, aztán indulás, fel Danzigba...

[Jens Zuchman]

Jens izgatottan halgatta a rádióban beszélõ õrnagy parancsait.
-Na végre valami történik.-mondta ki Joseph Jens gondolatait mint ha csak tudta volna mit akar a másik mondani.
-Éppen ezért szedje le sûrgõsen a ponyvát.
Joseph elvégezte a kiadott munkát.
Felbõgtek a Panzerek motorjai, aztán a vezértank elindult.
Az út ismét sima volt. Megérkeztek a kijelölt kordinátákra és Hans kiszált a tankból az eligazítás végett.

[Schiller von Fokker]

Schillerben kavarogtak az érzelmek. Ránézett a lengyel férfira, aki csak ott guggolt, és várta a halált, és mintha valami himnuszfélét dünnyögött volna, de ebben nem volt biztos.
Azután a kezében lévő lugerre pillantott. A parabellumnak csak a pisztoly része volt nálla.
-A többi része biztosan a őrmesternél van
-Gondolta, de ebben sem volt biztos, sokszor használták a fegyvert tartozékok nélkül…
Újra ránézett a lengyel önkéntes katonára, és egy pillanatig sajnálat fogta el, de akkor eszébe jutott Manderhorst, és a fölötte guggoló Möller.
-Nem katonához illő halál ez…
-Ordította, és lőtt.
Nem tehette meg, hogy becsukja a szemét, az első lövésnek végeznie kellett az emberrel.
A félautomata pisztoly megtette a dolgát, a lengyel holtan rogyott össze, az arcára örökre ráfagyott megdöbbenéssel, ami egy pillanatra Schiller arcán is megjelent.
-Vége…
-gondolta magában, és elfojtotta sóhajtását.

[guderian]

von Fokker

A lengyel a tarkólövés után élettelenül terül el a földön, a katonák feszélyezve lépnek hátrébb. Az asszony sikoltozva, a haját tépve kúszik oda egykori férjéhez, zokogva borul rá a holttestre.
- Rendben, szép munka. - veregeti meg Schiller vállát az õrmester.
- Ugyanazt érdemelte, amit õ szánt nekünk. Remélem ez elrettentõ példa lesz a többieknek. Klinger alhadnagynak üzenem, hogy azonnal indulunk tovább. - mondja. Mikor Schiller kilép a házból azonnal látja, hogy a meglõtt katona megmentése sikertelen volt. Épp most terítik le egy pokróccal a holttestet, Möller lehajtott fejjel áll mellette. Mikor megpillantja a visszaérkezõ Schiller-t, szótlan biccentéssel köszön el az 1. szakasz ott álló tagjaitól, majd némán indul vissza. Az út során nem is szólal meg, visszaérve aztán a szakaszhoz halkan beszámol az alhadnagynak. Klinger bólint, majd int a szakasznak, hogy gyerünk tovább.
- Mi a fene történt srácok? Találtatok egy bordélyházat és minket kihagytok a muriból? - nyerít fel Gaenas, hisz fogalma sincs mi is történt. Möller felkapja rá a dühtõl lángoló tekintetét, de aztán csak megcsóválja a fejét...

Zuchman

A tankok egy rövid, úgy negyedórás út után megpillantják a 3. ezred elsõ katonáit, aki vidáman köszöntik a páncélosokat. Az ezredes is elõsiet a tankok megérkezésekor, de az eligazítást végül egy százados tarja a szakaszvezetõnek.
- Míg a többi ezred a város különbözõ kerületeit biztosítja, mi bevonulunk egészen a belvárosba, meglátogatjuk a polgármester urat. - mondja, halványan elmosolyodva, majd folytatja - Egyenesen a fõútvonalon megyünk be, díszlépésben masírozva, ahogy a dicsõséges német hadseregtõl mindenki elvárná. Egy-egy tank 30 méterenként kövesse egymást, köztük gyalogosok. Az út szélén is. Szép széles az út, el fogunk férni. - kacsint a százados, majd leszáll a tankról. Az ezred katonái hamarosan tömött sorokba rendezõdnek és megindul a menet. Szép kis hatáselem lesz a lakosok számára, a késõbbi lázadozásokat elkerülendõ...

[Jens Zuchman]

Pár perc múlva Hans visszatért.
-Mi történt?-kérdezte izgatottan Jens.
-Bemasírozunk a városba.
-Csak úgy bemegyünk?-értetlenkedett Zuchman.
-Pontosan, ahogyan az a dicsõ Wermachthoz illik.
-A lengyelek elhúztak akkor.
-Joseph! Kövesse a többi tankot 30 méterre lemaradva!
-Értettem!
A tank motorja felbõgött, és a karaván elindult. Hans arcára kiült a mosoly, ahogyan a lengyel polgárok nézték a dicsõ német hadsereget. Jens is halványan elmosolyodott, ahogy megtekintette a felettese arcát. Hirtelen lövések dörrentek, egymás után három is.