Gdańsk

[Schiller von Fokker]

A menetoszlop lassan megindult Klinger alhadnagy parancsára.
Menetelve haladtak el a ház előtt, ahol Schiller előbb élete legelső
Nagy csatáját vívta meg.
Ránézett Möllerre, a katona előre menetirányba nézett, tartotta az
Ütemet. Beletörődött abba, hogy barátja meghalt.
Amikor elhaladtak a letakart holtest mellet, amit majd a mögöttük
haladó teherautók fognak felszedni, látta, hogy Gaenas arca hogy torzul
el az előbbi mondata miatt.
-Most nem tudok ezzel foglalkozni…
Ennek a katonának már vége van, a csoda se tudott rajta segíteni…
A viszályt senki sem tudja elkerülni, háború van…
Remélem a fiúk most már jobban odafigyelnek…
-Nyugodt arccal haladt el a ház előtt, senki nem kérdezte, hogy mi történt
odabent, de senkinek se mondta volna el, talán csak Möllernek,
de még ő se volt kíváncsi.
Nyugodtan meneteltek a város belseje felé.

//Érdekelne, hogy az én történetemmel párhuzamosan futó Zuchman
történetére is oda kell e már figyelnem, mert gondolom össze akarod
valahogy fonni a két történetet…legalábbis én így látom…
és Zuchman is ezt kérte…//

[guderian]

von Fokker

//Természetesen, majd összekapcsolom a két szálat, türelem. Látni fogod ha megtörténik //

Gaenas miután elhagytátok a holttestet pár percig meglepõen szótlan marad, de aztán hamarosan már újra az õ hangja zengi be az egész környéket.
- Na a híres lengyel haderõ... Hagyják, hogy a civilek harcoljanak helyettük. Ha ilyen szerencsétlenek, az elsõ eldörrenõ fegyver után kapitulálniuk kellett volna... - gúnyolódik fennhangon, míg az alhadnagy hátra nem néz a szakasz elejérõl és alaposan le nem teremti. Hamarosan behatoltok a város külterületeire, a lengyel lakosság nagyrésze megbújik a házakban. Csupán néhány kiváncsiskodó figyel titeket, néhány talpnyaló pedig máris német lobogókat ereget ki az ablakán. Hamarosan a század rádiósa újabb parancsot kap az ezredtõl: irány a fõpályaudvar, biztosítani kell...

Zuchman

Ha dörrenének is lövések, az is csak díszlövés lenne a dicsú Wehramacht köszöntésére. A városban nincs haderõ a lakosság, meg egyelõre gyáva rátámadni a németekre. Fõleg, hogy mostmár harckocsijuk is van. Ahogy végighaladtok a fõúton, a lakosok érdeklõdve, kiváncsian hajolnak ki. A legtöbbnek a szemében félelem csillan, de sok a gyûlölködõ pillantás is. Néhányan még köpködésre, ökölrázásra is vetemednek, de nem mernek többet tenni. A menetelés az óvárosba érve áll meg. A polgármester és a város vezetése a városháza bejárata elõtt várják a gyõzedelmes német hadsereg parancsnokait. Hamarosan elõ is kerül az ezredes, aki egy tisztelgés és egy kézfogás keretében átveszi a város kulcsát a polgármestertõl. A német katonák hangos üdvrivalgással veszik tudomásul, hogy Danzig ismét német város lett.
- Polgármester úr, intézkedjen a hadosztály katonáinak az elszállásolásáról. Holnap reggelig van ideje, ugyanis von Heinger tábornok is idelátogat és mindent rendben akar találni. - közli az ezredes hidegen, majd el is fordul, vált néhány szót a szárnysegédjével, majd bevonul a városházába.
- Pár óra pihenõ fiúk, használjátok ki! - terjed végig a katonák között a feletteseik döntése...

[Jens Zuchman]

Jenst üditõen érintette a pihenõ szó. Kikászálódott mindenki a panzerbõl.
-Szép kis város.-mondta el véleményét Joseph.
-Az.-válaszolt szûkszavuan Jens.
-Most már újra Németország része.
Csak a háború nyomasztó légköre rondította el az idilli képet.Jens végig nézett az ablakokban levõ arcokon, mintha valakit keresett volna.
,,Nem lennék a helyetekben. Szegény ördögök.,,
Jens olyan hosszasan figyelte az embereket, hogy észre sem vette társait akik ekkora már jó tíz méterre lehettek tõle.
-Várjatok meg!-kiáltott utánuk kétségbe esve.
Hans eleresztett egy mosolygó pillantás még és aztán szólt Josephnek, hogy áljon meg.
Jens utolérte õket, aztán elindultak az oszlop eleje felé.

[Schiller von Fokker]

A parancs után a század azonnal megindult a belvárosba.
A házakra néztek, néhány ház ablakából már német
Zászlók lógtak ki, és néhány bámészkodó nézelődött az út
Szélén…
Egy csoport suhanc a pályaudvarnál várta a németeket,
Zászlókat lobogtattak, és a Wenn alle untreu werdwn-t
Próbálták énekelni.
A csapatban egy SS katona sem volt, ők a Wermacht tagjai,
-Jobban örülnének a fiúk mondjuk egy egyszerű Sieg Heil-nek.
Unják már, hogy mindenki csak az SS-t ismeri…
-Gondolta magában. Szívesen szolt volna a srácoknak,
de ez nem az ő dolga…és különben is már más foglalkoztatta.
-Ezek a fiúk már régen itt vannak, talán akkor is vártak ránk,
amikor még a városban se voltunk, talán az ellenség is itt vár ránk…
Végül is elég feltűnő jelenség egy csapat katona a városban,
És lehetett egy suhanc önkéntes akciója is…
-Nem szolt a parancsnoknak a sejtéseiről, és elhessegette a fejéből
a gondolatot…

[guderian]

von Fokker

- Szánalmasan kornyikáltok fiúk, fussatok haza a mamihoz mielõtt egy partizán vagy a jó öreg õrvezetõ bá nem lövi szét a valagatok. - lengeti meg a fegyverét Gaenas a suhancok felé, mire azok szétrohannak. Az õrvezetõ elégedetten röhög fel, majd tovább folytatjátok utatokat a pályaudvarra. Hamarosan meg is érkeznek az impozáns külsejû épülethez.

A század egésze a fõbejáraton keresztül nyomul be, annyira nem számítanak ellenállásra. Hamarosan azonban a százados szétosztja a csapatát. Schiller és szakasza a pénztárak felé indul. Azonban az egyik mögül egy kalauz dugja ki a fejét, káromkodik valamit, majd megint eltûnik, de csak egy pillanatra... Hamarosan egy revolverrel a kezében hajol ki ismét és tüzelni kezd.

Zuchman

A menetoszlop elején Jens és társai megcsodálhatják a városházát és a közelében álló Mária templomot. Miután kigyönyörködték magukat az óvárosi nevezetességekben a páncélosok vigyorogva, viccelõdve haladnak tovább. Talán a sors hozza úgy, hogy éppen a pályaudvar felé haladnak, így meghallják az odabent dörrenõ lövéseket.
- Gyerünk fiúk, nézzük be mi folyik odabent... Úgy néz ki ezeknek a gyalogosknak mindig segítségre van szükségük... - szól hátra a kissé talán túlbuzgó szakaszvezetõ és a pályaudvar felé kezd rohanni. A többiek kissé kelletlenül követik... Méghogy pihenõ.

[Jens Zuchman]

A szakszvezetõ parancsára a katonák elindulnak, rohanvást a pályaudvarhoz. Jens kissé lemaradva fut a szakasz után.
,,Milyen idióták. Mindenki csak lohol itt a lövések után. Annyira érdekli õket egy büdös, lázadó partizán.Nevetséges.-Gondolkozott Jens, amikor egy lövés éppen hogy kikerülte a sisakját-Te rohadék, na várj csak,,-s fokozta az iramot.
Jens csakhamar utolérte a szakasz elsõ felét. A csoport benyomult a fõbejáraton, és ekkor meglátták a lövöldõzõ vasutast. Jens elõrántja Lugerét akárcsak a többi harckocsizó, és célra tartja a fegyverét.

[Schiller von Fokker]

Schiller egy pillanatra meglepődött, hogy ilyen hamar ellenállásba ütköztek.
-Számítottam rá, főként azok után a fiúk után…Én megmondtam!
-Suhant át az agyán, de nem sok ideje volt gondolkodni, tüzelt, és társai is tüzeltek.
A kalauz megbújt a pénztár mögé…
-Nem tudom mire gondolt ez fiúk…
-Kérdezte társaitól Schiller.
-Az előzőnek legalább puskája volt.
-Ezt nem mondta hangosan, mert még mindig bántotta az előző eset…
-Egyetlen pisztollyal rátámadni egy egész szakasz katonára,
-A tüzelés amilyen hamar elkezdődött, olyan hamar abba is maradt.
-Figyeljetek fiúk, szerintem kifogyott a tárja, de ne mennyetek közelebb
-Élvezte, hogy utasítgathat, bár nem hitte, hogy bárki is hallgatni fog rá,
és akkorra már a parancsnok is odaért.

[patrik]

Sieg Heil!

Guderian!
Szeretnék csatlakozni a történethez.
Tankparancsnok vagyok egy PzKpfw IV Ausf E tipusú harckocsin.
Ezt a típust már 1939-ben gyártották, így részt vehet Lengyelországban.

[guderian]

Nebe

//Ugyan nem értem, hogy miért kellett a játékot elrondítani egy ide nem illõ hsz-el, miért nem lehetett egy pm-el megoldani... De legyen. Ha tényleg nem vagy Schiller egy multija, ha valóban csak elírás volt az az adatlapodon akkor nincs akadálya. Azonban, hogy miért, mikor, és hogy milyen paranccsal jössz ide azt neked kell kijátszanod. Nem fuvarozok ide harmadszor is valakit a határról.//

von Fokker

- Mi a fenét tököltök?! - rivall rátok a befutó alhadnagy, azonnal gránátot hajít a vasutas fedezékébe. A robbanás szétveti a berendezést, a lengyel teteme felemelkedik a lökéshullámtól, majd visszahull a romokra. De ekkorra már a pályaudvar más részeirõl is lövöldözés hallatszik. Úgy néz ki a vasutasok fegyvert szereztek és megszervezték az ellenállást.
- von Fokker, Gaenas nézzetek be az irodákba, kerítsétek elõ az állomásfõnököt. A többiek gyerünk a peronokra, segítünk a többieknek. - rohan el máris az alhadnagy a szakasz többi részével. Gaenas már int is a fejével és futva indul a legközelebbi ajtó felé.

Zuchman

A páncélosok beérve a pályaudvarra már egy kész kis lövöldözés közepébe csöppentek. A vasutasok, munkások a peronok közt, üres vagonokból, a legkülönbözõbb fedezékekbõl lövöldöztek, míg a megzavarodott német gyalogosok még csak most keresték a megfelelõ fedezéket. Hamarosan egy lövedék süvít el Jens füle mellett is. A szakaszvezetõ káromkodik egy cifrát, majd legugol egy pad mögé. Ez is jobb fedezék mint a semmi...

[Jens Zuchman]

Jens is követi elöljáróját, és beveti magát egy pad mögé. Elõveszi a Lugerét.,,Vajon mennyi töltényem van,- gondolkodott-két tár. Rend ben akkor kezdjük.,, Jens kidukta a fejét a pad mögül, úgy ,hogy ne nyújtson nagy célpontot. ,,1, 2, 3, 4 vasutas. Ho,hó az egyiknél puska van, azt kellene leszednem.,,
Célra tartja fegyverét és elsüti.

[Schiller von Fokker]

-Hát mégsem egy magánakció volt ez a lövöldözés.
-Gondolta Schiller
-Az alhadnagy jól elintézte ezt az alakot, remélem ezután elgondolkodnak
a többiek.
-Gaenas után futott, és utol is érte.
Egy ajtónál várt. Schiller betörte, az ajtót. Egyetlen rúgás kellett neki,
a zár nyelve egy pillanat alatt engedett, és kiszakadt az ajtóból.
Schiller fegyverrel a kezében hatolt be a szobába.

[Sors]

Schiller von Fokker:


Egy igazán ízlésesen berendezett szobába jutott a két német katona. Gyorsan felborítottak mindent, keresve bárkit, aki esetleg megpróbál elrejtõzni. Az asztal alatt meg is találták a keresett személyt, az állomás vezetõjét. Kicsit tudott németül, hiszen az állomáson német és lengyel vegyesen volt foglalkoztatva. Gaenas szép szóval és persze fegyverével hamar megértette számdékukat. A férfi nem is fejtett ki semmiféle ellenállást, csak el-elcsukló hangon könyörgött életéért, miközben hagyta, hogy Gaenas rángassa.

- Azt hiszem jobb lesz ha visszatérünk a csapathoz. Az alhadnagy majd tudja mit tegyünk ezzel a jómadárral.

Vigyorgott a német férfi, majd indult is ki az irodából, de lassan, a lengyelt használva fedezékül...


Jens Zuchman:


Bár Jens briliánsan lõtte el a lengyel vasutas arcának felét, komoly gond volt, hogy hogyan fog a közelébe férkõzni. Kitörhetne, lugerében lévõ maradék tölténnyel pedig fedezhetné magát, de ez túl kockázatos. Társat keresni erre az akcióra érdekes lenne, végülis egy fegyverrõl van szó. Döntenie kellett, hogy milyen módon szerzi meg a fegvyert, ha egyáltalán szüksége lesz rá...


//Elnézést, hogy csak most írtam, de mostmár játszhatunk, elolvastam az eddigi történéseket is. Remélem az én munkámmal is meg lesztek annyira elégedve mint Heinz esetében...//

[Jens Zuchman]

Jens elvigyorodott amint látta a lázadó összecsukló testét. Most már azon kellett gondolkodnia, hogy hogy szerzi meg a fegyvert.
~Ha odaszaladok érte, biztosan lelõnek. Kellene egy kis fedezet, de nem hiszem, hogy bárki is foglalakozna velem.~
Jens körülnézett és meglátott 2 lengyelt az egyik kis bódé mögött.
~Ezaz! A két vasutast kell likvidálnom. Erre van a gránát. De túl soká robban. Akkor háromig várunk és aztán dobjuk. Aztán iszkiri.~
Elõvette a gránátot, amit még a lengyel határon vett magához. Ki biztosított, s elszámolt 3-ig és elhajította feléjük, és aztán nyomban a 2 lengyel felé rohant.

//Biztosan jól fog menni a mesélés. Eddig legalábbis jó //

[Schiller von Fokker]

Persze megint mindent Gaenas végez. Szerintem egy kicsit túlbuzgó. Lehet, hogy ez a szerencsétlen is csak el akart bújni a lövöldözés elöl.
-Figyelj, nehogy kinyírd a csákót. Lehet, hogy még szükségünk lesz rá.
Végül is az alhadnagynak élve kell a pasas.
Vagy vigyázz rá, vagy legalább nekem is adj a fedezékből.
-Gaenas röhögött, és pisztolyát a férfi hátához szorítva lassan lökdöste előre.
Schiller már nem félt a lövöldözéstől. Már kétszer is használnia kellett a fegyverét egy „biztonságos német területen”.
-Ha a biztonságban ennyire ki akarnak minket nyírni, mi lesz majd a fronton?!
Rohadt háború… nyavalyás Polskik.
Mondta, de közben az izgalmaktól összerándult gyomra lassan helyreállt, mégis élvezetet érzett. Szerette ha az adrenalin zsong az ereiben. Szerette a háborút, igazi katona volt.


//Sok szerencsét kivánok a meséléshez, remélem jót fogunk játszani -csak tipp: a zöld háttérre én nem írnék zölddel -//

[Sors]

Schiller von Fokker:


Az alhadnagy hevesen osztotta az észt minden létezõ egységnek, ki merre induljon, milyen hadmozdulattal semlegesítsék a rájuk támadó ellenséget. Feladatkörébõl a két visszatérõ, Schiller és társa zökkentette ki, akik meghozták a bujkáló állomás vezetõt.


- Már épp ideje volt. Na jó, idefigyeljen, itt ez a hangosbemondó, közölje az embereivel, hogy a fegyvert tegyék le, cserébe a Führer kegyelmébõl nem mészároljuk le mindannyiukat... MONDJA MÁR MAGA HÉTPRÓBÁS BAROM!

A lengyel makacsul hallgatott. Az alhadnagy adrenalintõl fûtve hamar elveszítette a hidegvérét, a gallérjánál fogva megemelte a férfit, kiállt vele a nyílt terepre, ordított egy nagyot, majd szolgálati lugerével tarkón lõtte a férfit, akinek élettelen teste eldõlt, mint egy zsák. A lengyelek, akik épp odanéztek, ledermedtek a kegyetlen cselekedet láttán. Ez a kis hatásszünet elég is volt, hogy újjabb emberáldozatokat követeljen a fegyveres összetûzés.

Az alhadnagy letörölte arcáról a vércseppeket, majd a két megdöbbent német felé fordult:

- Gaenas,Fokker!!! Mit állnak ott mint **** a meleg vízben?! A szentségit, háború van, induljanak arra jobbra, a sinek mentén, és likvidálják az ott látható vagonokban rejtõzködõket. Nem ejtünk foglyokat. Günter, Müller, Stranzl, maguk is induljanak Fokker-ékkel. MOST!!!

Azzal az ötös csapat elindult...


Jens Zuchman:


A gránát nem tûnt fel a két lengyel önkéntesnek, túlságosan is belemerülek a tûzharcba. Figyelmetlenségükért az életükkel fizettek, a robbanás hatására úgy szálltak el, mint az ijedt madarak a földrõl. Jens egy tigrisbukfenccel ismét a menedéket adó dobozok mögött volt, karnyújtásnyira tõle a két halott fegyvere. Hát ez is meg van... A tárak kifogyóban voltak, de egyet-egyet még talált a két elesett zsebében. Betárazta a két fegyvert, célpont után nézett, látta, hogy egy 5 fõs csapat iparkodik közelebb jutni az egyik vagonhoz. Godolta obb lesz rajtuk tartani a szemét, elkezdett feléjük menni, hogy hátulról támogassa õket...

[Jens Zuchman]

Jens felvette a két fegyvert és azon gondolkodott, hogy juthatna közelebb az 5 fõs csapathoz.
~Nem tudom mennyien vannak még, de elegen ahoz, hogy kinyírjanak. Gránát már nincs, tehát nem tudok nagy pusztítást csinálni. A lugerbe talán van annyi töltény, hogy fedezni tudjam vele magam. Ez jónak hangzik. Meg is van a fedezékem. Bár onnan könyen hátba támadhatnak.~
Jens egy oszlopot nézett ki lõállásnak. Úgy látszott, hogy 3 lengyel van mégg köztük. Felakasztotta a puskákat a vállára és lugerét kapta kezébe.
~Na ha én most meghalok, akkor megérdemlem. Úristen, hogy lehetek ilyen hülye~-és rohanni kezdett közben a Lugerrel leadta a sorozatot. Ezután már nem volt vissza út, hiszen már nem maradt tölténye.

[Schiller von Fokker]

-Na ezzel se lesz több gondod Gaenas, ennek is jobb lett volna ha nem tartja a száját,
Vagy legalább lelőhették volna akkor, amikor mögé bújtunk, fedezékként legalább még haszna is lett volna.
-Gaenas röhögött. Schiller kicsit szégyellte magát amiért az előbb túlbuzgónak hitte Gaenast.
Rájött, hogy ezek közül az emberek közül egy sincs az ő oldalukon, mindenki ellenség.
Lassan közeledtek a vagonok felé. Gaenas, mint mindig elöl, ő mögötte, a másik három fedezte őket.
-Az alhadnagynak igaza volt. A vagonban van valaki, vagy valakik.
-A félig nyitott ajtón át látták a puskákon megcsillanó napfényt. Szerencsére nem vették észre őket. Éppen a másik oldal fele lődöztek, bár Schiller nem látott ott senkit.
- Na ide figyeljetek...
-Súgta társainak Schiller. Elővett egy gránátot, kibiztosította, és bedobta a vagon alá.
A társai értetlenül néztek rá, de aztán „bumm” és mindenki megértette mi történt.
-A gránát nem robban fel azonnal, és ha bedobjuk az ajtón, lehet, hogy kimenekülnek, vagy esetleg vissza is dobhatják. Így viszont a repeszek, és az alulról jövő, váratlan robbanás az összest kinyírta.
-A fiúk nem csodálkoztak sokáig, de azért megértették a látottakat, hiszen a következő vagont, ami jóval távolabb volt, már Gaenas likvidálta ugyanígy.

[Sors]

Schiller von Fokker:


A lenygelek sem voltak hülyék, úgy tûnt, mint feldühödött méhkas, kiszállnak a rozsdás "konténerekbõl", csupán néhány képviselõjük maradt bent, amolyan támogató lövész funkciót betöltve. Nem lehettek sokan, talán 25 önkéntes ember volt még, korszerûtlen, pontatlan fegyverekkel, szaktudás és lõszer hiányával küszködve, szemben a wehrmach-tal. Schiller jobbnak látta, ha fújnak egyet és valahogy a német tömeg felé terelik a még megmaradt egységeket. Günter hozakodott lõ egy tervvel:

- Mi lenne, ha ezeken az ócska vagonokon keresztül mögéjük kerülnénk és kiugrasztanánk a nyulat a bokorból.

A terv a többiek tetszését is elnyerte.

Stranzl szúrta ki, hogy egy német egyenruhás férfi feléjük fut. Fedezte hát, nehogy kilõjjék a bajtársat, aki nyilván csatlakozna hozzájuk. A férfi hamarosan odaért a kis csapathoz. A neve Jens Zuchman volt, a páncélosoktól. Beavatták a tervbe, majd elindultak, immár hatan.


Jens Zuchman:


A SORS ma vele volt, mindenféle sérülés nélkül elérte célját, igaz egy kis segítsége is volt ebben, na meg persze õ is próbálta magától távol tartani az ellenséget, egy-két jól irányzott lövéssel, végül csak elérte, hogy ott legyen bajtársaival, akiket ugyan nem ismert még látásból sem, de mostantól Sorsuk akartan, akaratlanul is egybe fonódott, hiszen aharcmezõn csak egymásra számíthatnak...


//Mostantól figyeljetek egymás hozzászólásaira, ez már egy szinttel magasabb játékot igényel, de nem hiszem, hogy gondot jelent majd. Sorrend nincs csak egymás reagjaira kell figyelni. További jó játékot!

[Jens Zuchman]

Jens a nagy rohanásban, úgy érezte mint, ha legalább 2 km-t futott, volna. De túlélte, hála újdonsült társainak. Jens oda futott hozzájuk.
-Üdvözletem! Jens Zuchman tizedes!
-Köszönöm a fedezetet, ha maguk ninccsenek én nem beszélek most magukkal.
Ismertették Jenssel a tervet. Levette váláról egyik puskáját, mert a luger már hasznavehetetlen. Beállt a csapat végére, õ lesz a hátvéd
~Nem hittem volna, hogy ennyivel megúszom. Ha ezek angolok lettek volna végem. Most én segítek majd rajtatok.~
A csapat elindult.

[Schiller von Fokker]

Schiller, Gaenas, és Zuchmannal kiegészült csapat elindult a vagonok felé.
Régi típusú vagonok voltak, Schiller még akkor látott ilyet, amikor a vasútnál tengődött gyerekkorában.
Mikor odaértek Gaenas félretolta a hatalmas ajtót, ami nem nagyon akart engedni, de aztán hatalmas csikorgások közepette mégis megadta magát.
A vágányok szerencsére közel voltak egymáshoz, és így majdhogynem csak vagonból vagonba kellett ugrálniuk.
Közben Gaenas már szóba is elegyedett az íjfiúval, úgy látszik, hamar összehaverkodtak.
Végre elérték az utolsó vagont. A Lengyelek, úgy ötven méterre előttük, néhány vas doboz, és egy betonoszlop mögül tüzeltek a németekre.
-Na fiúk, indulás!
-Kiáltotta Schiller, és maga elé dobott egy füstgránátot, majd egy rendeset, és mikor mind a két robbanást hallották, elindultak a ködben hárman. Schiller, Gaenas, és az újfiú.
A többiek a ködöt megkerülve törtek előre, hogy bekerítsék, és megzavarják az ijedt lengyeleket.

//Hajrá Jens! Jó csapat leszünk, ha már így összehozott minket a SORS //