|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 18:23:16 GMT 2
A közepes méretű táborban mindenféle egység szolgál. Harckocsizókat képeznek, ernyősök ugranak, gyalogosok rohannak.
Ebbe a táborba érkezik meg Ryan Knoxwille és Lennox Loopen. Egy teljes századdal érkeztek, hogy felkészüljenek valami hatalmas és elsöprő erejű akcióra. A parancsnokok idegesen rohangálnak a tábor egész területén, az ernyősök is idegesek valami miatt.
-Le a teherautóról! - kapjátok meg az első itteni parancsotokat. - Igyekezzenek anyaszomorítók! Nem érünk rá egész nap. Még a mai nap meg kell lennie az első ugrásotoknak!
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 18:30:00 GMT 2
Még a mai nap??
Gondoltam magamban ez így lehet hogy egy kicsit gyors, de majd meglátjuk. Miután lekászálódtam teljes menetfelszerelésben plusz a nagy málhazsákommal a teherautóról, vártam mi fog történni. Páran elindultak egy barakk felé. Én követtem példájukat...
Bementünk, és az égvilágon nemvolt más a barakkban csak pár vaságy és mindegyik mellett egy szekrénynek csúfolt fémtákolmány. Minnél gyorsabban, de annál szebben próbáltam bepakolni a cuccaimat a szekénybe, majd lehevredtem a barakk (ajtóhoz képest) túlsó sarkában lévõ ágyra, és úgymond izgatottan vártam az elkövetkezendõ történéseket...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 18:43:26 GMT 2
A hosszú, rázós út után csak egy ágyra vágytam. A parancsnok leparancsolt a teherautóról, és a sok újoncnak tûnõ katonával együtt a barakkunk felé tartottunk. Az alapfelszereltségû ideiglenes lakhely betöltése után kiálltam az ajtóba kicsit nézelõdni, szemmel ismerkedni a hellyel. Mindenfelé hangos motorzúgások, üvöltõ parancsnokok, és a sok pár bakancs hangos trappolása hallatszott. Az égben az egyik friss ejtõernyõs késõn tudta csak kinyitni az ejtõernyõt...jézusom, itt mi lesz... de szerencsére nem lett nagyobb baj. Amit utána kapott, azt viszont nem tette zsebre. Csak én el ne szúrjak semmit, mert másodszor is hazaküldenek. Ami biztos: otthon minden nyugisabb.
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 18:52:02 GMT 2
Túl sokat senki nem pihenhetett, Loopent is meglepte amikor egy tiszt lépett be a barakkba.
-Szépjóreggelt kislányok, a nevem John Highway hadnagy. - kezd bele. - Talpra mindenki az ágya előtt, az ugró felszerelésével!
Csendben figyelte, ahogy mindenki eleget tesz a parancsnak. Mikor végre mindenki megmerevedett elindult.
-Remek, utánam futás indulj! - kiálltja el magát és kifut az épületből. A reptér felé veszi az irányt, jóformán észveszejtő tempóban. A társoság fele már most kiköpi a tudejét... - Első szakasz ehhez a géphez! - mutat ki oldalra. - Második ahhoz ott! - mutat előrrébb. - A harmadik szakasz velem ugrik!
Az ég egyre jobban beborul, úgy néz ki esős és rázós ugrás lesz...
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 19:03:45 GMT 2
Szerencsételnségemre vagy nem én a harmadik, szakaszba, azaz Highway hadnagy szakaszába kerültem. Ez a kis rohanás úgymond nem igazán terhelt meg, mert ha szabad ezt gondolnom, azthisze mmegedzõdtem még az alapkiképzésen, és a "kis" európai kiruccanáson is.
Ahogy odaértünk a gépekhez, sorban álltunk egymás mögött, én szálltam fel utolsóként a hadnagy elõtt. Voltak köztünk újoncok is, akiknek még problémát okozott teljes menetfelszerelésben a gép belsejébe mászni, persze nekünk is, akiket visszahívtak akadtak próblémáink, de csak elenyészõ számban, ahogy beszálltunk, egybõl elkezdett szemeregni az esõ. Hangosan jegyeztem meg:
-Srácok, ez nem lesz sétagalopp, kössétek fel a bugyit!
Aki ismert elvigyorodott rajta, vagy egy rövid kacajt "ellõtt" de a hadnagynak már kevésbé tetszet. Legalábbis az ábrázata ezt mutatta... Leültem, a gép ajtaja mellé, ezekszerint énleszek az 1. aki ugrik, sosem akartam...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 19:17:35 GMT 2
A délelőtti mozgás után sejtettem, hogy az lesz, mint Toccoában: az esős idő miatt nehezebb lesz a levegő, és sokkal-sokkal rosszabbak lesznek ezek a próbaugrások, mint amilyennek lenniük kellene. Hiába a sok-sok elméleti tudás, ha esőben ugrik az ember, csak a szerencse az, ami segíthet rajta.
"A fő, hogy ne pánikoljak, és akkor nem lehet gond" - gondoltam. Ebben a pillanatban egy magas, sportos alkatú tiszt lépett elém:
-Loopen tizedes, a maga gépe ott áll. Ha méltóztatna felszállni, esetleg nem kéne a szakadó esőben gyakorlatozni.
Jobb, ha összeszedem magam, mert ennek így rossz vége lesz. Mindenesetre elkerültem az elsőre unszimpatikus Highway-t.
-Előbb az ajtóban bámészkodik, most meg a repülőn csodálkozik? Pattanjon fel végre, az isten szerelmére!- egy rettenetesen erős hang szólt mögöttem. Helyet foglaltam a gép hátsó részében. Mellettem egy új katona, bizonyos Ray Cummings, rettenetesen be volt tojva. Jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá, én sem voltam nyugodt az első ugrás alkalmával Toccoában.
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 19:27:58 GMT 2
A motorok feldübörögtek, Highway gépe indult el először. A kifutón már jelentkeztek a gondok, rengeteg kátyú és sár dobálta vagy fogta vissza a gépet. A fiatalabbak arcán pánik jelent meg. Highway most először mosolyodott el.
-Óh, hogy én mennyire szeretem ezt az időt. - a fejét kidukta a nyitott ajtón. A gép ebben a pillanatban emelkedett fel a levegőbe. - Az első ugrást 3000 méteren ejtjük meg. Ahogy nézem remek vihar lesz. Igyekezzenek majd a célzónában landolni és nem a közeli erdőben vagy a tóban. Nem óhajtok sem fára mászni, sem úszni. - a gép éles szögben balra fordúlt. - A kislányoknak figyelmébe ajánlom a gép farkát, arra nem kellene felcsavarodni... - kinézett ismét a gép oldalán, majd előrement a pilótákhoz. Lenox és Ryan összenézett, kicsit mosolyognak is, hisz nekik nem ez az első ugrásuk. - Nah, még 4 perc és elérjük az ugrási magasságot.
A gépen mindenki ideges, remeg, "ugrál" a törzs. A lámpák közül a piros kigyulladt.
-Gyerünk-gyerünk! - üvöltötte túl Highway a gép hangját. - Felállni és bekötni! - mindenki tette a még nem berögzült mozdulatsorokat. - Ha megvannak akkor számoljanak!
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 19:34:02 GMT 2
Ahogy sejtettem, és talán amitõl féltem, én ugrok elsõnek. Még jó hogy nem Európa. Felálltam, beakasztottam a karabínert a helyére, majd felemeltem a kezemet, ezzel jelezve a mögöttem lévõknek, hogy készvagyok. Egy pillanatra eszembe jutott az elsõ ugrásom franciaországban. Éjszaka, azthittük hogy majd szépen lassan, titokban leugrunk. csak aztán ottvoltak útközben valamiféle ellenállók, akik nem épp az üdvözletünkre nyitottak tüzet ránk... Csak úgy süvítettek el a golyók a fülünk mellett. Amíg tûnõdtem, mégis milesz most, hogy elsõnek ugrok, vártam, a gép hátuljából a tizenkettes számot...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 19:43:28 GMT 2
Bekötöttem magam, és idegességemet leplezve elkezdtem a kezemmel dobolni valami furcsa ütemet. Benne lehetett az idegesség is, de egészen jól szólt. Mögöttem voltak még ketten, eszembejutott, hogy milyen mázlisták, még sosem ugrottak, ráadásul pocsék idő van, legalább tízszer megnézhetik, hogyan kell.
-Baj van...-szólt az egyik.
-Mi az? El van szakadva a kötél...
Erre hátrafordultam, és segítettem.
-Ha így hagytad volna, simán nekicsapódsz a gép aljának, aztán becsavarnak és hazavisznek egy zászlóba, úgy, hogy még csak nem is láttad az óceánt. Akaszd be a tartalék karabínert.
Zavartan nézett maga elé.
-Ez az, látod?. Na, szedd össze magad.
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 19:48:21 GMT 2
A piros lámpa elkezdett villogni, majd hirtelen zöldre váltott, ezzel egyidejűleg a gép is, mintha lassult volna.
-Gyerünk! Ugrás! - adta ki a parancsot Highway és már nyúlt is Ryan után. - Ne fosson már kislány, ugorjon! - mindenki kiugrott, többé kevésbé ki is nyílt mindenki ernyője, kivéve egynek...
Az akinek Lennox segített nem nyílt ki, sikítva húzott el az egész csapat mellett.
-Nah, hogy az a... - kiáltotta Highway. Ellenőrizte magának a felszerelését és kiugrott ő is. A három gép éles jobb kanyart vett, majd elkezdtek ereszkedni...
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 19:57:08 GMT 2
"Ne fosson, ne fosson. Örömmel ugrottam ki abból a roncsból ráadásul a viharos idõ miatt szinte kirázta belõlem a lelket. Ereszkedés közben, ahogy gyönyörködtem a tájban, hangos jajveszékelés közepette, húzott el mellettem az egyik társam. Még új volt.
- Jézusom!- Kiáltottam.
Hogy történhetett ez? Nem kapott valamiféle elméleti képzést ezelõtt, ha csak ez volt az elsõ ugrása??...
Amint sikeresen földetértem, egy nagy nyögés után ami a földbecsapodásomat követte, azonnal lecsatoltam magamról az ernyõt, otthagyva ahogy van, valószínûleg kisebb balesetnek kitéve egy másik éppen az ernyõmre ugró társamnak. De hát mennyi ennek a valószínûsége?... Teljesen mindegy, lecsatoltam az oldalamról a puskát, ki a tokjából azt a földrevágva, majd a sáros, átázott füvön át rohantam Cummingsot keresve...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 20:04:03 GMT 2
Ugrásom egészen pazarra sikerült a kellemes hideg eső ellenére, és ekkor...
Fel sem fogtam egészen, mintha sokkal gyorsabban zuhant volna mellettem, és... Ezt láttam délelőtt... Az ernyő! Nem nyílt ki!
Azonnal elkezdett járni az agyam, hogy ha rossz vége lesz, és a mögötte lévő látta, és elmondja, és engem <minimum> kitoloncolnak az országból, és... Épp ez jutott eszembe az ugrást megelőzően: 'Itt csak a szerencsén múlik minden"
Persze, meg rajtam, hogy megölöm az újoncokat. Azthiszem értem, miért maradtam le anno Európában a gépről, és hajóval küldtek...
Ekkor már egészen eltűntek a mélyben -a srác, és a hadnagy, aki utána ugrott. Bár sosem érnék földet, csak lebegnék...egész Franciaországig...vagy tovább, Ázsiáig...
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 20:10:54 GMT 2
Ryan igyekszik megtalálni a fiút. Sajnos már ő sem tud segteni rajta, egy magas fa kapta el pont a hasánál. A lendület miatt felnyársalta magát. Szépen lassan érkeztek a szakasz emberei. Senki egy szót sem szólt, lehajtott fővel vártak.
-Látom gyászltak mára eleget, futás vissza a táborba, magával és magával beszélni fogok! - mutat Ryanre és Lennoxra...
Pár másodperc múlva a katonai rendőrség két járműve jelenik meg a helyszínen. A parancsnok és Highway elkezdenek beszélni. De a végét a szakasz már nem várja meg.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 20:18:46 GMT 2
- Hogy velem? -Jegyeztem meg- Én még csak semmit nem is csináltam... Leszámítva az elhagyott ernyõmet.
A hadnagy mintha nemis érdekelné a mondandóm a parancsnok felé fordult, majd a szakaszvezetõnk összerázott minket, és elindultunk a tábor felé, laza 6-7 km. Útközben összeszedtem az elszórt cuccaimat, majd szó nélkül futottamk odáig. Láttam én már ennél csúnyábbat is a rövid európai túrámon de ez majdnem vezeti a listát...
Ahgy vissza értünk a táborba mindenki elment elrendezni a dolgait, én csak ültem az esõben az átázott szerelésemben, a tábor közepén. De nem azért mert megrázott a dolog vagy ilyesmi, nem. Csak egyszerûen most ehhez támadt kedvem...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 20:25:29 GMT 2
Még mögöttem hallani lehetett a rendőrök autóit, aztán elhalkutak. Csak futottam, és közben gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha nem próbálok meg segíteni. Akkor ők ketten elintézik maguk között, és ugyanúgy a mélybe zuhan, csak akkor a másik zöldfülűt küldik el. Fene tudja, lehet hogy így kellett történnie. Mindenesetre a zászlós jóslatom beigazolódott, úgyhogy ezentúl vigyázok arra, mit mondok ki hangosan.
A barakkba érve összepakoltam a dolgaim, levettem a zubbonyom, és elkezdtem lefejteni róla a rangjelzésem.
-Mi a fenét csinálsz?
-Tudom hogy megy ez. Bejön a hadnagy meg még két-három magasrangú tiszt, mondja a nevem, elvisznek valami irodába, a szememre hányják, hogy milyen felelőtlen vagyok, meg hogy lehet valaki egyáltalán tizedes ennyi ésszel. Aztán jön a hadbíróság, elküldenek, vagy bekaszliznak, benn ülök mondjuk 3-4 évet, kijövök, és soha a büdös életben nem lesz normális munkám. Úgyhogy jobb, ha most nekikészülődök, nem hiányzik, hogy sürgessenek, legalább ezt a kis melót megspórolom nekik.
-Ahogy gondolod, cimbora...- ezzel elment.
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 20:41:35 GMT 2
Pár óra telik el, mire Highway magához hivatja a két jómadarat. Jóformán 2 perc kellett, hogy az irodájában legyenek.
-Nos, két ok miatt vannak most itt. - kezdett bele, miközben egy cigarettát húzott elő az egyik asztalon lévő dobozból. - Ryan, maga egy igazi barom, nem elég, hogy az ernyőjét elhajította, még a felszerelése nagy részét is. Normális maga? - egy iszonyatosat húz be Ryannek, aki a földön köt ki. - Magáról ennyit. Lennox... Ha jól hallottam akkor maga ellenőrizte és adta parancsba a srácnak a póternyő használatát. Ezzel nem lett volna gond, ha túléli... - végigméri a srácot. - Nincs kedvem még egy embert elveszíteni, ezért büntetést kap. - felemeli a telefont, ami az asztalán van és tárcsáz egy számot. - Dísszemlére az egész századot! - ad parancsot a vonal túloldalára, majd leteszi. - Remélem maga el fogja mondani az egész századnak a történteket, illetve a családnak is. Jöjjenek be! - kiállt ki. Belép két PM-es sisakot viselő katona és kiviszik Lennoxot az alakulótérre ahhol kikötik két oszlop közé.
Amikor körbenéz látja, hogy egy őrmester egy korbácsot húz maga mögött. A felső testéről levettek minden ruhát.
-Század! VIGYÁZZ! - kiálltja el magát Highway. - Lennox, kezdjen bele!
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 20:50:28 GMT 2
Gondoltam fontosabb egy srác élete mint a cuc...nem, mint az Amerikai Egyesült Államok Tulajdonának elhagyása. De hát õ a hadnagy csak jobban tudja, ami meg az öklöst illeti azthiszem, megérdemeltem.
Ahogy engem kiküldtek az irodából ciszamentem a barakkba, és egybõl kérdeztek a nem kicsit feltûnõ monoklimról.
- Hát ezt holszedted össze Ryan?
- Mit?... Ja ezt? Ezt az elõbb belémkötõ egyik harckocsizótól...Ez semmi, ha õt látnátok. Tankja nélkül nem sokat ért ellenem. / Majd elmosolyodtam./
- Na és Lennox?
- Hát...õt...nemtudom... igazából sejtelmem nincs hol lehet. /Feleltem/
A párbeszéd után rendbe szedtem magam, és az új "sebemet" már hallatszott is kintrõl.
- Század! Kapják össze magukat! Másfél percen belül Sorakozó dísszemlére, a téren! Gyerünk!
Azonnal rohantam átöltözni, és a barakk csak úgy okádta ki magából az embereket, akik szemrebbenés alatt kin sorakoztak vigyázbanállva, mintha maga Roosevelt elnök jönne ide...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Aug 12, 2010 21:03:45 GMT 2
Kivittek a térre, és mint a középkorban, kikötöttek két oszlop közé. Mögöttem pedig a hóhér szerepét betöltő őrmester húzta maga mögött a korbácsot. Belekezdtem mondandómba, mielőtt el se kezdeném.
-Cummings közlegény észrevette, hogy az ernyő kötele el van szakadva. A mögötte lévő közlegény tanácstalannak tűnt, én javasoltam neki, hogy biztosítsa a póternyőt. Ezután a póternyő sem nyílt ki, ennek nemtudom mi az oka.
Ekkor valami fucsa érzés fogott el.
-Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért akarnak megkorbácsolni, hiszen ez nem a középkor. Highway hadnagy szavaiból az irodában azt vettem ki, hogy...
Hirtelen elhallgattam. Nem hiányzik a fejembe egy golyó. Ugyanis az irodában úgy értelmeztem a mondatát, miszerint: a póternyő ötlete nem lett volna gond, ha túléli. Ezekszerint semmi esélye nem lett volna a túlélésre. És engem csak egy mentőötletért akarnak megkorbácsolni, vagy mi.
-Üthetnek, amennyit akarnak, de gondolja végig a hadnagy a póternyő ötletét. Hiszen az csak segítség lett volna.
Azthiszem itt jött el az a pillanat, amikor vártam a halántékomba csapódó golyót. Ekkor vagy nem történt semmi, vagy nagyon lassan ment az idő, nemtudom. Ezután vártam, mikor csattan rajtam a "büntetés eszköze".
|
|
|
|
Post by Claus von Stauffenberg on Aug 12, 2010 21:15:05 GMT 2
Highwaynek elkerekedett a szeme.
-Magának áll feljebb, miután sikerült kicsinálnia a rokonomat? - kiáltotta el úgy, hogy senkire nem volt tekintettel. - A póternyőt maga ajánlotta, meg kellett volna várni amíg rögzíti nem?
Egy százados lépett Highway mellé.
-Talán kedzjünk bele hadnagy.
-Értettem uram. - szembefordúlt Lennoxxal. - A katonai szabályok értelmében Lennox Loopent a felelőtlen viselkedéséért 25 korbácsütéssel büntetjük. Őrmester ha lenne kedves...
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Aug 12, 2010 21:19:34 GMT 2
A rokona? Micsoda fordulat, gondoltam magamban. Ezek után az egész századnak tátva maradt a szája, a felének körülbelül fogalma sem volt arról hogy mi történt ott az erdõ mellett, de ahogy a tizedes - már hogy ha még mindig tizedes - "kinyilt"... hát nagy bátorságra vall az biztos, szerintem örülhet, hogy ennyivel megússza, bár ahogy elnézem az örmestert, nem biztos hogy megfogja, mert elég elszántnak tûnik...
|
|
