Post by Claus von Stauffenberg on Feb 8, 2010 17:17:49 GMT 2
Egy nagyon hosszúnak nem nevezhető út után elérnek abba a körzetbe ahol hallani lehet az ágyúk dörejét. Valamilyen oknál fogva jóval közelebb vannak mint hitték. Az oroszok leugrálnak a teherautóról és elindulnak, hogy nyújtózzanak egy kicsit és elvégezzék kisebb gondjaikat. Mikor már mennének vissza a járműhoz gránátsüvítés fagyasztja meg bennük a vért. Mindenki hasravágja magát és várja a detonációt. 4 gránát csapódik be - köszönhetően az elmért távnak - a teherautóba és közvetlen közelébe. A járműből roncs maradt csak...
-Asszem ezzel már nem megyük sehova... - mondja az egyik orosz miközben feláll, de abban a pillanatban el is terül. Egy növekvő vértócsa jelzi, hogy nem poénból vetődött le a földre.
-Repesz... túl korán állt fel. - állapítja meg Gublinov, mikor odakúszott hozzá. - A combjába kapta be...
-Most akkor hogyan tovább uram? - Alekszej.
-Asszem ezzel már nem megyük sehova... - mondja az egyik orosz miközben feláll, de abban a pillanatban el is terül. Egy növekvő vértócsa jelzi, hogy nem poénból vetődött le a földre.
-Repesz... túl korán állt fel. - állapítja meg Gublinov, mikor odakúszott hozzá. - A combjába kapta be...
-Most akkor hogyan tovább uram? - Alekszej.