Vaszilij Ivanovics Koslov kalandja

[Claus von Stauffenberg]

A tárgyalások október 12-én kezdődtek meg, de hetekig egy helyben topogtak, végül november 13-án megszakadtak. Félő volt, hogy az oroszok nagyhatalmi ambíciói nem tűrnek további alkudozásokat, ám a finnek mégis hagyták, hogy félbeszakadjanak a megbeszélések. Mindkét fél általános mozgósítást rendelt el. Finnországban a mozgósítást sikerült még a tárgyalások idején elkezdeni, ezért egy váratlan támadástól megmenekült az ország.

A szovjet politika ezek után más módszerekkel próbálkozott: Sztálin parancsára november 26-án a leningrádi katonai körzet rendezett egy átlátszó provokációt: a „mainilai lövést”, amikor a saját területét vette tűz alá a finn határtól 800 méterre.

A Szovjetunióban beindult a sajtókampány: „Likvidálni az aljas bandát!”. Sztálin hivatalos bocsánatkérésre szólította fel a finn kormányt, amely nem tett eleget a felszólításnak. Ez már oknak elegendő volt az addig érvényben lévő szovjet–finn megnemtámadási szerződés felbontására. A finnek biztosak voltak ártatlanságukban, de az csak irattári kutatásokból derült ki, hogy a lövésekre a belügyminisztérium csapatait Leningrád közelében felügyelő párttitkár A. Zsdanov adott utasítást. A finn Suomen Kuvalehti újság Dimitrij Volgokonov szovjet vezérezredessel közölt riportjában elhangzik, hogy pusztán ürügyre volt szükség a támadáshoz. Ha nem ez lett volna az ürügy, akor mást találtak volna ki.

Ezek után Koslov egy T 38-as tornyában állt és a századát nézte. Minden tank fehérre meszelve áltt, a legénységük pedig vagy benne vagy a tankokon volt. A tankokon lévők árgús szemekkel nézték Koslovot. Egy terepjáró kanyarodott be Koszlov tankja mellé és kipattant belőle egy tiszt.
-Ez a maga egysége? - kérdezte, a választ már nem várta meg. - Maguk csatlakozni fognak az Szovjet-Finn határon állomásozó gyalogos csapatainkhoz. Remélem mihamarabb odaérnek, a maga érdekében.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Nagyon sok minden történt Vaszilijjal ez elmúlt időkben. Lengyelországból áthelyezték Vlagyivosztokba, a Csendes-óceán partjára, majd most újra itt van egy T-38-as század élén. Már úgy tűnt egy újabb hadgyakorlattal teli nap veszi kezdetét, amikor egy pattogós tiszt érkezett, akinek nagyon felvágták a nyelvét.

- Igenis, parancsnokelvtárs, mindjárt indulunk.

Hátrasímitotta haját, majd felvette usankáját, majd hátra nézett. Több tucatnyi tank az ő parancsára várva. Végül is elővette a rádióját és a következőeket mondta:

- Elvtársak! A mai napon elkezdjük Finnország leigázását! Készüljenek fel, nehéz napok várnak ránk! - a végére lehalkította a hangját majd hirtelen ordította a rádióba: - Mindenki a tankba!!!

Gyorsan csatornát váltott s folytatta.
- Főtörzsőrmester! Minden egység készen áll?
- Igenis uram! - jött a határozott kemény válasz.
Visszaváltott a század frekvenciájára:
- Minden egység előre, utánam!

Ekkor az egységek elindultak, s követték a zászlós tankot. A személyzete egy T-38-asnak két fő. Vaszilij tankosa egy közlegény, Akekszej Orzmanov volt. Egy szovjet táborba érkezvén Koslov bejelentette ittlétüket s várta a parancsot, hova kell elhelyezkedni, mikor indul a támadás, kell-e zárótűz, és hogy milyen ellenállásba ütközhetnek.

[Claus von Stauffenberg]

Mikor megáll a tankoszlop, egy főtiszt mászik oda Koslovhoz. A tiszt felmászik a vezértankra és körbenéz. Elővesz egy listát, látszik rajta, hogy nagyon számol. A végén odafordul a tank parancsnokához.
-Ez az első egység amelyik teljes létszámban el tudott jutni ide... - elmosolyodik. - Eddig csak 4 ember fekszik ott. - mutat egy fal mellé amin vér és agyvelő párosul a 60 éves porral. A testeket nem látni. - A maga egysége itt fog helyetfoglalni. - mutat egy térképre. A város ami itt van. - mutat egy másik pontra. - Holnapra el kell foglalni. A támadást Andrej Tarkovszkij alezredes fogja vezetni. - leszáll a tankról. - Nyomás a helyükre és el ne csesszék! - azzal elindul egy másik most érkezett csapathoz.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Egy furcsa kinézetű, de annál magasabb rangú tiszt lépett a főhadnagy elé. Miután megtörtént a fenyegetéses parancs, Vaszilij unottan ennyit mondott:
- Igenis...

Miután elment a főtiszt, Vaszilij újra a rádióba szólt.

- Fiúk, húzós munkánk lesz. Egy alezredes vezette szovjet csapás középpontjai leszünk. Remélem önök is tisztában vannak a helyzet fontosságával. A maguk élete múlik ezen. Most egy nyugodtabb rész jön amíg elérjük a gyülekezési pontot. A koordináták...
- Főtörzsőrmester, jöjjön át az én tankomra! Század, előre!

Majd miután a főtörzs megérkezett a zászlós tankra a T-38-as század folytatta az útját. A táborban a tankokat feltöltötték üzemanyaggal és lőszerrel, ezzel nem lehet gond. A főhadnagynak ugyan nem tetszett a tiszt modortalansága és az, hogy semmi információval nem szolgált, de hát ez van. Ekkor jutott eszébe, mikor pár évvel ezelőtt Japán elleni harcokban egyszer a teljes szakaszával egyedül maradt, és bekerítették őket. A rádión csak annyit mondtak, hogy van olyan hely ahol nem támadnak, de azt nem mondták hogy hol. Szerencsére ő jól tippelt így kijutottak a nehéz helyzetből. Ez nem annyira vészes, de ha csak egy alezredes vezeti a támadást akkor nem lehet annyira fontos sem.

A főtörzsőrmesterrel, megbeszélték a technikai részleteket, illetve a főhadnagy arról kérdezett, hogy lelkileg milyen állapotban vannak a katonái. Megtudta, hogy nem túl jól, nem esz jót nekik a folytonos áthelyezés távol vannak a családjuktól, és a egypáran nem is lelkesednek arra, hogy a Szovjetunióért és Sztálinért halhatnak meg...

[Claus von Stauffenberg]

Az főtörzsőrmester bólint és figyeli Koslov további reakcióit. Mikor úgy véli, hogy már nincs szügség rá, visszamegy a tankjához.
-Uram! - mondja Akekszej. - Túl nagy a csend nem? Nem mintha zavarna, de mivel Moszkvai vagyok nem bírom a csendet... Rossz előjelnek tekintem. - félig kibújik a tankból. - Hé srácok, hozzatok nekem egy PPS-t és hozzá 3-om tárat. Uram, azt ajánlom maga is vegyen kézhez egyett. - mikor megkapta, ránéz az órájára. - Lassan délután 6. Ha nyolcig nem támadunk akkor kiszállok, kinyújtóztatom a lábam és eszem valamit... - ránéz a parancsnokára. - Maga is éhes uram?

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Először valami durvát akart mondani a főhadnagy. Semmi kedve nem volt beszélgetni Alekszejjel. Kit érdekel, hogy Moszkvai? Ő meg a Csendes-óceántól jött. De ő ezzel nem kérkedik és nem is foglalkozik.
- Persze Orzmanov, nyugodtan, csak vigyázzon, nehogy egy fin mesterlövész lekapja a fejét. -mondta végül a főhadnagy, majd várakozott.
Méghogy ő ppsh-val? Elég gyengén nézne ki vele. Nála van mindig egy TT-pisztoly. Sokkal megbízhatóbb mint egy gépfegyver. Kicsi, pontos, életveszélyes, és nagy a mobilitása. A lényeg ez a többi már csak felesleges leírás.

Ahogy eltelt egy óra és még mindig nem kaptak támadási parancsot Vaszilij a rádióba szólt a parancsnoksághoz.
- Parancsnokság? Itt V.I.Koslov főhadnagy. III. dandár. 2. század. Eddig nem kaptunk támadási parancsot. Ismétlen nem kaptunk támadási parancsot. Koslov vége...
Majd várta, hogy a parancsnokságról milyen válasz érkezhet/érkezik.

[Claus von Stauffenberg]

Alekszej boldogan pattant ki és rohant el a többi tank vezetőjéhez, akik a parancsnokuktól már megkapták az engedéjt. Röggvest nekiáll elkészíteni valami ehető dolgot a csajkájában.

Egy óra elteltével Koslov rádióz a központba.
-Hogy érti, hogy nem kaptak támadási parancsot? - kérdi a rádió túloldaláról egy éppen gutaütésre váró hang. Hallani, ahogy a fogait csigorgatja. - Kapnak 10 percet, hogy odaérjenek arra a pontra, ahova kirendelték magukat. A lehető leggyorsabban mozogjanak. Már így is fél nappal le vannak maradva! - a rádiókapcsolat megszakad.
A beszélgetés közben Alekszej visszajött és a végére már a tankban ül és a motort túráztattja. A fél teste kilátszik. Koslov parancsára vár csak, de látszik rajta, hogy már nagyon menni akar.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

- Igenis uram! Koslov kiszáll... - mormolta a főhadnagy, majd azonnal parancsot adott a századnak az elindulásra. A tallkozási pont nem volt messze s hamar odakerültek ahova kellett. A főhadnagy a helyi táborban keresett egy tisztet. Mikor megtalálta nagy lélegzetvétel után kérdezte:
- Uram! V.I.Koslov főhadnagy. A támadási parancsunk késett, így csak mostanra értünk ide. Elnézést ezért én nem kérek. Viszont várok további parancsra. - mondta magabiztosan a főhadnagy. Pont elég rutinja és élettapasztalata van ahhoz, hogy a magabiztosság sugárzása befedi a vérző sebeket is.

Azért titokban tartott attól, hogy milyen rossz is várhat rá. Dehát erről nem ő tehet. Nem kapott parancsot...

[Claus von Stauffenberg]

Fáradt szemmel ránéz Koslovra a tiszt. Elmosolyodik és előre mutat. A távolban az orosz egységek láthatóak, akik a saját beleikben fekszenek, az anyukért kiabálnak...
-A támadás sikertelen mostmég. - mondja fáradtan. - De mivel maga volt olyan kedves és eljött hozzánk az egységével, Istenre bízom a döntést, hogy élhet-e tovább vagy sem. Ha a főparancsnok lenne a helyemben maga ott eküdne... - mutat a fal mellé, ahol a "dezertőröket" - nem dezertáltak, csak lassan indultak meg - fej nélkül lehet látni. - A támadás most kezd... - hirtelen megmerevedik a tiszt és térdre rogy. - Azt...a...rohadt... - egy lövés hangja hallatszik és a tiszt feje szétrobban.
A következő percben 400 finn rohan elő valahonnan és nyit tüzet Koslovékra. 5 harckocsi legénységét már likvidálták késekkel, további 6 emberrel pedig a géppisztoly sorozatok végeztek. Alekszej már a lövés pillanatában a tankba csúszik és beindítja a motort.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Koslovlenézően tekintett a fejetlen hullákra... Nem olyan fából faragták, akit csak így ki lehetne nyiffantani. Hirtelen a tiszt előtte összeesik. Majd a feje mint a gyerekjáték karácsonykor felrobbant. Koslov hirtelen megmerevedett. Mi a franc történt? Amikor hirtelen oldalra kapja a fejét egy teljes rohamozó finn zászlóaljat pillant meg. A főhadnagy azonnal a pisztolyáért nyúl, közben ordítja:
- Orzmanov, tankba indíts! - a közlegény teljesítette azonnal a parancsot. Eközben a főhadnagy kiegyenesített háttal szemben a finnekkel el kezd tüzelni. Először nem nagyon veszik észre, majd talán, hogy tiszti rangjelzését megpillantották, a fegyverek felé pufogtak. A főhadnagy a tank irányába kezdett el szaladni. Eközben Alekszej a tankkal megindult felé. Egy hatalmas ugrással, már a tankban is termett a főhadnagy. Azonnal a rádióért nyúlt.

- Jelentést, jelentést! - eközben a géppuskához lépett s gyorsan a finnek közé lőtt. Eközben várta a hadnagyokat, hogy jelentsenek.

[Claus von Stauffenberg]

A finnek nem adják fel egykönnyen, az orosz tábor teljes területén már csak Koszlovék egysége van életben. Lehet már nem sokáig...
-Uram, jönnek ezek mindenhonnan... - mondja Alkeszej. - A tankjainkat körbezárják... A motor meg most állt le... - elkezd szitkozódni, a végefelé már sír.
Több tank is a levegőbe repül, a legénységük cafatokban hull vissza. Koslov egy ismeretlen egyenruhát is felfedez a finn csapatok között. Távol van, nem lehet rendesen kivenni, de az biztos, hogy se nem finn, se nem orosz... Alekszej hirtelen eltűnik a tankból és sikítozva húzza két jól megtermedt finn valahova. 2 markos katona már Koslov után nyúl.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

A főhadnagy látta, hogy nagyon rossz helyzetben vannak s nem biztos, hogy jól fog a dolgokból kijönni de azért még küzdött. A férfiak akik utána nyúltak, hamar holtan estek össze, miután a főhadnagy a pisztolyával lelőtte őket. A húscafatjaik betöltötték a tankot. ekkor Alekszej segítségére sietett, és a géppuskával megpróbálta elintézni a közrefogóit.

És ebben a pillanatban bevillant valami az agyában. Amikor a japánok ellen harcoltak hasonló helyzetbe kerültek. Akkor a százados mit is parancsolt? Koslov az istenért se jutott eszébe, de hirtelen csak bevillant: hát persze, mindenki tüzelt amerre látott. Gyorsan a rádióba szólt.
- Minden egységnek, jelentkezz! Mindenki mindenével tüzeljen, arra amerre csak tud. Gyerünk, ez parancs!

Miután Alekszej vérben teli arcával vissza mászott, a főhadnagy a toronyba ment, s gyorsan tüzet nyitott egy kisebb állásra ahol páncéltörővel felszerelt egységek voltak. A lövés talált, s hamarosan a finnek egész kis csoportjának vére töltötte be az étert. Eközben Alekszejnek magyarázott:

- Orzmanov! Csináljon valamit, azzal a nyomorult motorral, különben itt döglünk meg mindannyian!
A közlegény pedig gyorsan elkezdte teljesíteni a parancsát.

[Claus von Stauffenberg]

Alekszej visszamászik a tankba, de még mielött bezárhatná a búvónyílását egy gránát huppan be mellé. Csak akkor veszi észre amikor már bezárta a nyílást.
-Grááááááánáááááát! - üvölti és kétségbeesetten elkezdi püfölni a bezárt nyílást, mert ez egy a tank oldalán robbant gránát miatt beszorult. - Uram meneküljön!
Koslov várhatóan kiugrik a tankból és a legközelebbi fedezék felé rohan. Mikor 5 méterre eltávolodott a tanktól Alekszejnek sikerül kinyitnia a tank nyílását, de elkésett... A gránát berobban és a tankban lévő lőszer szintúgy, ami a levegőbe emeli a tankot. Alekszej fél teste ott landol Koslov mellett. Mikor körbenéz több finn szakaszt is lát, az egyik ráadásul éppen felé tart. 5-en élnek még az oroszok közül. Koslovnak pedig egy tára maradt csak. Esélytelennek tűnik a helyzet. Sőt, az is. Bármit tesz, biztos, hogy lelövik.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Az elmúlt pillanatokban történt események nagyon gyorsan érték a főhadnagyot. Az egy tár lőszer nem elég, ezt ő is tudta éppen ezért a másik öt embernek intett akik elkezdtek felé menni. Egy tárral is de fedezte őket és épségben iel is jutottak hozzá. Koslov azt a parancsot adta, hogy a géppisztolyaikkal lőjék szét a finneket. Addig Koslov elvette a katonáktól a gránátjaikat s a finnek közé dobta. Nem sok volt mindössze 5 gránát, de az is pont elég volt arra, hogy egy újabb ritkítást adjon a támadókra.

Eközben végignézett a terpen. Mindenütt hullák egy teljes sora, ők meg öten küzdenek egy kilőtt tank mögött az életükért. Csak az életükért gondolta Koslov. Alighanem a Szovjetunióért is. Már majdnem elüvöltette magát hogy a hazáért rohamra, de aztán visszafogta magát, minek öljön meg 5 fiatalembert?

Elmélázásából egy mellé érkező gránát zökkentette ki. Arra nem volt ideje, hogy visszadobja a finnek közé, viszont gyorsan eldobta. A gránát úgy jó 50 méterre tőlük landolt, és csak a robbanás hangja hatolt el odáig. visszaszökkent a valóságba és újra figyelt.

[Claus von Stauffenberg]

A finnek gyorsan reagáltak a dolgokra, és egy távoli helyről érkező két lövés ken foltot Koslov ruhályára. Két közlegény agya és vére került a tankra és az egyenruhára. A csatazaj hirtelen abbamarad és 2 Panzer II-es indul meg - valószínüleg a németektől kapták "ajándékba" - és fordul Koslovék felé. Mögöttük 4 szakasz indul meg Koslovék felé. A maradék 3-om orosz eldobja a fegyverét, ők már tudják, hogy nem nyerhetnek. Felteszik a kezüket és megadják magukat. 1 szakasz odamegy Koslov elé és a parancsnok megszólal:
-Szép napot, remélem hajlandó megadni magát, nem akarok vérfütdőt rendezni. - mondja perfekt orosz tudással. - Ha hajlandó megadni magát és nem fog akadékoskodni, akkor normál eljárás lesz. Ha nem... - megpaskolja a géppisztolyát.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

A főhadnagy egy pillanatra elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy a hazáért onthatné a vérét, de végülis csak ennyit mondott:
- Ha megadják magukat, akkor békességgel elvonulhatnak! - mondta végig hidegen. A finn a géppisztollyal hirtelen hasba verte. - Persze, - folytatta Vaszilij - megadjuk magunkat!
A pisztolyát pedig a földhöz vágta. Már nem volt ötlete. Ezt elvesztették. Viszont még volt pár ötlete. Innentől az a feladata, hogy minél több információt tudjon meg a finnekről, s ezt majd ha kijut, akkor közölni is tudjon a haza vezetőivel. Most ez a feladata, és csak és kizárólag arra koncentrálhat, hogy minél többet lásson, halljon.

[Claus von Stauffenberg]

Az oroszokat megkötözik, a tankok mögé kötik őket és egy katona a toronyból géppuskát szegez rájuk. Koslov a rangjából kifolyólag a legelső aki a tank után van kötve, amikor megindulnak kellő mennyiségű kipufogó gázt kap az arcába. Egy másik tank is begördül az oszlop mögé és véletlenül - vagy épp direkt - agyonnyomja az egyik még életben lévő oroszt. A finnek szakadnak a röhögéstől. Mielött még elindulnak, mindent elvesznek Koslovtól. A pisztolytáskát és a sapkát is leveszik a fejéről. A tiszt - aki beszél oroszul - felmászik a vezértankra és úgy helyezkedik, hogy rálásson mindenkire a fogjok közül.
-Kapaszkodjon a kötélbe. - tanácsolja a tiszt. - Engem így avattak fel. - elmosolyodik. - csak a lábamat is összekötötték. Mennyit tudna mesélni így menetközben az orosz egységekről? Hidje el, jobban jár, ha én kérdezem ki így, minthogy az a német akit ideküldtek. Eddig jópár embert megtört már. A legkeményebbeket kapja mindíg. Remélem maga nem kerül hozzá, láttam hogy jönnek ki onnan... - megrázza a fejét. - Idegroncsokként, hadirokkantként. Utána egyszerűen fejbelövi őket, ha úgy gondolja, hogy nem hallott eleget vagy hazudtak neki. Nah, hallgatom.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Vaszilij ellenkezett a dolgok ellen de nem tudott mit tenni. Aljas dolognak tartotta az, amit vele tettek. először csak ennyit mondott:
- Egy főhadnaggyal nem bánhatnak így. A Szovjetunió egy tisztjével sem!
Majd a kötélbe kapaszkodva húzták a a tank után. Vaszilij gondolkodási időt kért. Először azon gondolkozott, hogy valami ilyet mond: ~ A német-szovjet megnemtámadási szerződésre hivatkozva, német szovjetet nem kínozhat. ~ de ezt az ötletet hamar elvetette, van benne buktató. Az igazat semmiképen nem mondhatja, az haza árulás lenne, és akkor mindenképpen meg kellene ölnie magát. És ekkor beugrott mire gondolt akkor, amikor elkapták. Figyelnie kell, ha majd megszökik, milyen információkat, tudna elmondani a vezetőinek. Hátranézett: mögötte 3 katonája. 3 tankparancsnoka az egyik meg a törzsőrmester ahogy látja. Akkor azok nem fogják megkérdőjelezni amit mondani fog. Mert hazudnia kell ez már biztos. Gyorsan belekezdett:

- Nem sok információval tudok szolgálni már csak alacsonyabb tiszti beosztásom miatt is. Azt viszont el tudom mondani, hogy maguk akármit tehetnek, mert ha el akarjuk foglalni az országukat úgyis el tudjuk. Annyit tudok, hogyha az első hullámok nem lennének elég sikeresek, akkor egy 350.000 főből álló hadsereg érkezne az országra, amit biztosan nem tudnának kivédeni. ennyit tudok mondani, meg annyit, hogy a Szovjetunió örök, és nem lehet elpusztítani, SOHA!

[Claus von Stauffenberg]

A tiszt halálnyugodtan hallgatja, majd int a hátsó tank parancsnokának, hogy másszon rá a leghátsó emberre annyira, hogyha elesne, nyelje el a lánctalp.
-Hm... - rágyújt. - Miből gondolja, hogy nem kapnánk segítséget? Ráadásúl elsőre olyan információt közölni amiben részletezi az inváziós egység méretét... - ingatja a fejét, hirtelen egy puskatus csattan Koslov állkapcsán. - Elfelejtettem emlteni, hogy hírszerző tiszt vagyok. Nem fog egykönnyen átvágni engem sem. - előrefordul. - Scnelle hat das Fahrzeug! - visszafordul. - Alig várom, hogy lássam, miként fog megtörni maga is. - gonosz mosoly jelenik meg az arcán és int, hogy egy kicsit maradjon le a második tank. - Mit is mondott még? Jah igen, minden birodalom egyszer megbukik. Ezt ne feledje. - látszik, hogy minden szót megválogat.

[Vaszilij Ivanovics Koslov]

Vaszilijnak nem sokon múlott, hogy szétordítsa a finn fejét, de visszafogta magát. Ezután önmagát is meglepő őszinteséggel mondta:
- Tényleg hazudtam. Fogalmam sincs arról, hogy mik a viszonyok... - majd gyorsan az ajkába harapott. Ezt nem lett volna szabad. Viszont folytatta. Úgy tűnt számára, rájött csak ez lehet a megoldás, megtört:
- Lengyelországból helyeztek, át. Nem kaptunk támadási parancsot, ezért lekaszabolták a gyalogságunkat, nem tudok mit mondani, mert tényleg nem tudok semmit. - mondta Koslov őszintén.