|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 4, 2009 18:39:07 GMT 2
Hans Johannes Friessner
A személyszállító repülőn, Te és még egy másik főtiszt utazott. A repülő Gdanskban ért földet. Ezután egy személyautó jött értetek, ami egyenesen a szálláshelyedre, azaz Stegnába. Mikor megérkeztetek, a helyi parancsnok fogadott: - Üdvözlöm tábornok, kérem kövessen! A holmijait, majd elvisszük a szállására. A parancsnok a főhadiszállásra invitált, be, ahol bemutatta a dolgozó szobádat,ahol helyet foglaltatok. - Tábornok! Kérem igyon egy kis bort, nagyon finom! - mosolyodott el a parancsnok. |
|
|
|
Post by tankmester on Apr 4, 2009 22:14:17 GMT 2
Hans parancsot kapott, hogy repüljön Gdanskba, onnan pedig menjen egyenest Stegnába, mert szükség lesz rá és ő, mint derék, hazafias német, természetesen ezt teljesítette is. Nos, hát repülőn az ember nem nagyon tud mit csinálni, szerencsére volt útitársa, egy főtiszt, akivel elbeszélgetett, eszmét cseréltek a háborúról és arról, hogy mi vár még rájuk, mikorra várható a Végső Győzelem, amit szeretet Führerük oly nagy áhítattal kergetett. Mikor leszálltak, egy autó jött értük, mely sebesen vitte végső állomása felé a tábornokot, Hans egykedvűen üldögélt a járműben és szivarra gyújtott, majd várta, hogy megérkezzen.
Az út alatt el is szívta, aztán megérkezve eldobta.
- Heil Hitler - mondta fáradtan Hans Johannes Friessner és kicsit meglendítette a karját, majd bólintott egyet, hogy nyugodtan vigyék el személyes tárgyait a helyére.
Csinos kis dolgozó szobába vezették, volt ott egy asztal, telefon, pár festmény, néhány növény, szóval szép hely, az összképpel elégedett volt Hans. Bor? Nos, hosszú út volt, miért ne? Intett, hogy rendben és mikor kitöltötte neki a parancsnok, akkor egy biccentéssel megköszönve lassan inni kezdte. FInom zamatú, bizonyára remek évjáratú borról volt szó, mert neki roppant mód ízlett.
Oda sétált az asztalhoz és leült.
- Nos, mit kér tőlem parancsnok? Hisz nem vagyunk ostobák, mindketten tudjuk, hogy háború van és gondolom nem csak úgy adta a bort az imént - villantott egy sokat tudó mosolyt a parancsnokra és kíváncsi volt, amaz mit válaszol erre.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 4, 2009 22:22:26 GMT 2
A parancsnok felnevetett a kijelentéseden, majd jó kedélyűen válaszolt is:
- Természetesen, semmi sincs hiába. A mai napon, önt Hans Johannes Friessner tábornok kinevezem az észak-lengyeli német csapatok parancsnokának. Elvállalja ezt a feladatot tábornok? - nézett kérdőn rád a parancsnok, majd felhörpintette a maradék bort is.
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 4, 2009 22:27:32 GMT 2
A férfi elégedetten üldögélt székében és nyugodtakat lélegzett. A szoba illatozott a növényektől, az ablak kicsit nyitva volt, friss levegő szállt be és cirógatta meg a tábornok arcát, szóval minden pompásnak tűnt. A parancsnok előállt kérésével, ami voltaképpen parancs, de mivel magas rangban lévő valakivel volt dolga, ezért kérésként adta elő. Hans mi mást tehetett volna?
- Hogyne, ez csak természetes. Menjünk el a csapathoz máris egy szemlére? - állt fel asztalától és kérdezte érdeklődve a parancsnokot. - Vagy mit szeretne még a nyakamba varrni? - mosolygott atyai jóindulattal, ami talán mókás is volt, habár lehet a parancsnok ezt nem díjazza nagyon, de hát mégis csak egy tábornok áll vele szemben!
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 8:59:12 GMT 2
A parancsnok nem mosolyodott el, hanem ellenkezőleg, nagyon komor arccal folytatta előadását:
- Lenne még valami tábornok! Két hete én vettem át az itteni parancsnokságot, amelyet meg is dogok őrizni, így az ittewni pár kilóméteres körzetben, mi ketten leszünk a parasncsnokok. Illetve van még egy dolog a katonák moráljával, felkészültségével. Pontosabban baj, van mivel ezekből híján vannak. Az előző alezredes, aki irányította őket, nem foglalkozott a morállal, felkészültséggewl, így ön elkeseredett és felkészületlen katonákkal fog találkozni. Minden esetre az itteni hadsereg nagyobb része, készen áll az ön fogadására, úgyhogy szerintem menjünk is ki. Ja, egyébként ajánlom önnek a hadgyakorlatozást, az fel szokta javítani ezen dolgokat.
Majd a parancsnok kifelé mutatott, hogy menjetek ki. Mikor kiértetek, több ezer ember állt vigyázban, majd szalutáltak.A katonákon látszott az elkeseredés...
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 5, 2009 13:30:13 GMT 2
Hans figyelmesen hallgatta a parancsnokot és bólintott.
- Remélem remekül tudunk majd együttműködni - felelte és tovább hallgatta a problémákról szóló monológot, majd újabbat bólintott. - Nos, hát, ha könnyű munka lenne, nem engem hívtak volna, nem igaz? Na, majd meglátom mit tehetek, úgy vélem számíthat egy elsöprő sikerre a közel jövőben - mosolygott a tábornok és követte kollégáját. Kiléptek, már kint felsorakozott az egész sereg és feszes vigyázzban álltak, ám az ábrázatokon a nagy mértékű elkeseredettség uralkodott. Hans fejét csóválta, elő lépett és beszédet intézett az emberekhez, akik ezentúl alá fognak tartozni. Volt itt fiatal, középkorú és talán ötven-hatvan éves is.
- Üdvözlöm önöket! A nevem Hans Johannes Friessner! De ezt már biztos tudják, úgy, hogy nem is fecsérlem tovább a szót holmi ostoba formalitásokra. Ellenben szeretném, ha egy rendes, fegyelmezett és eltökélt hadsereget hoznánk létre KÖZÖSEN! - nyomta meg az utolsó szót keményen a tábornok és tekintete végig siklott az arcokon. - Igen, jól hallották! Közösen! Ugyanis nálam minden egyes ember számít! Minden tiszt, minden közkatona, egészen a legutolsó rangig, még az is, aki a konyhán végzi a krumpli pucolást, vagy éppen a latrinát tisztítja! Szeretném, ha mi egy nagy család lennénk! Nem kérek önöktől sokat, csak annyit, ami a kötelességük. Védjék meg a hazát bármi áron! És söpörjék le az ellenséget elsöprő erővel, mint a derült égből hirtelen alá sújtó villámcsapás elemi erővel egy nyári zápor idején! Had rettegje mindenki a nevünket idővel! A mai napra pihenőt rendelek el mindenki számára, töltődjenek fel és gondolják át a problémáikat, ha kell, nyugodtan keressenek meg az irodámban és meglátom mit tehetek az ügyükben és higgyék el, megfogok tenni mindent, hisz, mint mondtam, nálam mindenki számít és szeretném, ha egy nagyon erős csapatot kovácsolnánk, akik jóban rosszban kitartanak egymás mellett, akik olyanok, mint egy nagy család! - szónokolt és remélte elért ezzel valami hatást, talán pozitívat. Nagyon jó lenne.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 16:41:33 GMT 2
A katonák vigyázban állták végig a beszédedet. Miután befejezted a beszédedet a katonákhoz, a legtöbbjük éjenzett, elnyerted a tetszésüket. Ezután a parancsnok hozzád fordult:
- Látom sikerült kezdeni velük valamit! - mosolyodott el. - Remélem, hogy tényleg jó páros leszünk. Az este egy kisebb bált szervezünk az ön érkezésére, aztán holnap belevághatunk a feladatokba. Pl.: Holnap ide fog jönni Paulus tábornok, aki ugye a lengyel csapatok főparancsnoka. Ő fog minden fontos dolgot közölni önnel. Most pedig ajánlom, hogy puhenjen egyet, mert izgalmas este lesz! - majd újra elmosolyodott a parancsnok.
- Jaj, milyen pfátlan vagyok tábornok, még be sem mutatkoztam, a nevem Gerhard Turnbam! Üdvözletem közöttünk tábornok! Az esti viszontlátásra! - majd a parancsnok lelépett...
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 5, 2009 16:49:39 GMT 2
Hans elmosolyodott. Az első akadályt, vagy csatát sikeresen zárta. A tömeg éljenzésben tört ki, úgy vélték ezek szerint, hogy az új tábornok jó ember lesz és minden rendben fog menni.
Ezután a parancsnok szólt hozzá, bálról beszélt. A férfi hümmögött.
- Jó, rendben, akkor este a bálon - rázott kezet kollégájával, aki be is mutatkozott végre. - Megesik, semmi probléma. Minden jót Herr Turnbam - mondta és megfordult, majd bement a szobájába, a katonák valószínűleg szétszéledtek és elkezdték élvezni a szabadidejüket.
Hans pedig, ha nem zavarja senki, bemegy, ajtót becsukja, miután kinyitotta és elégedetten leült, majd elkezdte tanulmányozni a helyi erőket, felszereléseiket, satöbbi, ezután elment megfürödni és utána újból visszaült székébe és unatkozott.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 17:04:08 GMT 2
A tábornokot senki sem zavarta egész nap. Mindössze 6-kor jött be egy alezredes aki közölte veled, hogy a bál fél óra múlva kezdetét veszi, és el is kísért a bálra. A zene valami régi rossz szám volt, mindössze a svédasztalos vacsora volt szép az egészben. Ahogy a parancsnok meglátott odament hozzád, s látszólag őszintén mondta:
- Mennyire látszódik, hogy ez a bál, csak tiszta formai dolog, s senki sem élvezi! - itt elmosolyodott a paransnok majd felcsillant a szeme.
- Ha engedi viszont, akkor körbe vezetném a tisztek között, had ismerkedjenek meg! - mutatott a tömegre, majd kíváncsian nézett Rád, hogy elfogadod-e a meghívást a bemutatkozásra.
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 5, 2009 17:35:28 GMT 2
Elment időben, miután jött egy alezredes szólni neki. Mint látható, csak formalitás az egész, senki sem élvezte igazán, a felszolgálás, az összkép, minden pocsék. Akkor minek van? Miatta, mi? Na, igen, a rang kötelez. Fejét csóválta és mikor a parancsnok, mint régi ismerős ismét elébe libbent, meg is osztotta véleményét.
- Miattam igazán nem kell "ekkora" felhajtást rendezni - nézett rosszallóan szét. Majd bólintott. - Jó, menjünk.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 19:07:39 GMT 2
A parancsnok elébed mutatott, majd a következőt mondta:
- Főtisztek Ide!
Erre 4 katona állt elébetek.
Az elsőre mutatott. Egy kb. kinézetre 40 körüli férfi állt előttetek. Haja barna volt, tekintete egyenes.
- Ő Hans Görhen!
- Heil Hitler! - tisztelgett a katona.
- Ő a mozgósított egységek parancsnoka, ezredes...
Majd a következő férfi jött. Egy fiatal merész tekintetű szőke fiú volt az.
- Wolfgang Stückeh, a gyalogság őrnagya!
- Heil Hitler! - tisztelgett Wolfgang
Elérkeztetek a harmadik férfihoz. Egy idősödő katona, aki nagy valószínűséggel már nagy rangot viselt a Nagy Háborúban is.
- Walter Hessen, megbízott vezérőrnagy. Az itt állomásozó hadtest parancsnoka, mostmár csak ön után!
- Heil Hitler!
Majd jött a negyedik férfi is. Egy nagyon fiatal gyerek volt, alig lehetett 20 éves.
- Gert Zurbicken! Százados, a helyi légierő főparancsnoka!
- Heil Hitler!
Majd a parancsnok monda, hogy most elmegy majd jön, addig beszélgethettek egymással...
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 5, 2009 19:56:19 GMT 2
Hm, mozgósítot egységek parancsnoka, akkor a gyalogság őrnagya, megbízott vezérőrnagy, helyi légierők főparancsnoka. Picit a magasba szökött Hans szemöldöke, mikor meglátta, hogy egy olyas valaki a helyi Luftwaffe parancsnoka, aki akár a fia is lehetne. Sóhajtott. Na, kezdjük a fiúval, gondolta Hans, miután távozott egy rövid időre parancsnok.
- Üdvözlöm önöket - mosolygott. - Gondolom hallották a beszédem. Elsődleges célom a morál javítás és a helyi erők rendbe szedése, egy alapos kiképzés mindenütt. Na, Herr Zurbicken, lenne szíves mesélni karrierjéről? Roppant mód érdekel, hogy egy ilyen fiatal férfiú hogyan került ilyen gyorsan a helyi légierő parancsnoki posztjára. Persze a többiek is mesélhetnek múltjukról, pályafutásukról - nézett rá a többi tisztre a tábornok.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 21:32:53 GMT 2
A százados elpirult egy pillanatra, majd bátran belekzdett a válaszba.
- A berlini tiszti főiskolán végeztem, majd hadnagyi beosztásban dolgoztam. Egy balesetben azonban meghalt a százados, s a zászlóaljparancsnok engem nevezett ki megbízott századosnak. Később úgy találta, hogy annyira beváltam, hogy javaslota az előléptetésemet, amit elfogadtak, így vagyok most itt!
Majd ezután belekezdett szinte azonnal a vezérőrnagy.
- A Nagy Háborúban léptettek elő századossá, majd úgyszólva jöttem fel a ranglétrán, s így jutottam el az őrnagy pozícióba. Először engem küldtek ide parancsnoknak, még Turnbam parancsnok előtt. Sajnos a katonák eléggé indiszponáltak... Mivel sok katona volt itt ezért megbízott vezérőrnagy vagyok. Most jelenleg felfüggesztve van a tárgyalásom arról, hogy tényleges vezérőrnagy legyek!
Majd követte őt Wolfgang Stückeh:
- A Nagy Háború után neveztek ki őrnagynak. Ezelőtt Németország keleti határán állomásozott a zászlóaljam, de mindössze egy hónapja irányítottak át ide minket is!
És végül jött Hans Görhen a mozgósított egységek ezredes.
- Én szintén Berlinben végeztem, majd én is felcsúsztam a ranglétrán! A mozgósított egységeim, pedig várják az ön parancsát tábornok!
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 5, 2009 22:12:38 GMT 2
- Szép, szép - jött az elégedett válasz. Elgondolkodva gyújtott egy szivarra és kért egy arra járó pincértől bort magának és a többieknek, ha esetleg inni akartak. Szivar és pohár a kézben, ivott, majd szivar a szájba és hümmögött. Nos, itt van egy díszes társaság, öreg, fiatal, vegyes és eléggé ingatag lábakon álló seregnyi katona, akiket rendbe kell szedni. Hans egy ideig csendben szívta szivarját és elnézett valahova, de nem látta mi zajlik éppen, szóval elmerengett eléggé a dolgokon. Végül állát vakargatta meg és újból végig nézett a tiszteken. - Derék társaság, magukkal nem lesz problémám. Ami önt illeti vezérőrnagy, azt hiszem azt a tárgyalást meggyorsíthatjuk és munkába helyezhetjük önt ismét. Holnap vezényeljék ki a közkatonákat hadgyakorlatra, célzás, fegyverkezelés, gránát, legyen benne erő munka, kicsit futtassák meg a fiúkat, meg minden, ami ilyenkor kell. A tisztekkel pedig kéne tartani egy... hm... kis gyakorlatot a terepasztalon. Hogy felfrissítsük elménket. Mit szólnak? Vagy van jobb ötletük? Örömmel hallgatom, hisz, mint mondtam, mi egy család vagyunk. Vagyis szeretném, ha az lennénk - és kiitta a poharában lévő finom bort, majd tovább szivarozott. //ha béna az ötletem, nyugodtan javasolj jobbat a tisztekkel  // |
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 6, 2009 8:27:47 GMT 2
//Nem béna, csak kiegészítésre szorul  // A parancsnok, pont akkor érkezett vissza, mielőtt belekzdtél volna az ötleted elmondására. Miután elmondtad a vezérőrnagy vágott bele. - Elfogadom az ötletet, Uram! Viszont javaslom, hogy ne potyára edzenek a fiúk, meg mi, hanem legyen valami tétje. Arra gondoltam, hogy ezután pár nappal lehetne tartani egy hadgyakorlatot. Azaz, felosztanánk az egyésgeket ké részre, és közülünk kineveznénk két táborfőt, ezenkívül kuneveznénk két főhadiszállást. A csapatoknak az a célja, hogy túszul ejtsék az "ellenség" vezértisztjét. Az emberek úgy tudják egymsát megölni, ha a fegyverüket rászegzik a másikra. Éppen ezért, hogy ezeket ellenőrizzék minden egységgel lesz egy ellenőrző tiszt, aki elbírálja az eseteket. Ha ezt megmondjuk a fiúknak, akkor ők is várni fogják, s így lesz számukra is értelme a lőgyakorlatoknak, stb. Mit gondol erről tábornok? |
|
|
|
Post by tankmester on Apr 6, 2009 11:11:46 GMT 2
Életében nem hallott még ilyen ötletet. Szélesen elmosolyodott. Remek, kitűnő elgondolás, forradalmasítani kéne a német hadseregben. Ezzel az emberek harci kedvét, morálját fokozhatják és a gyakorlat nem dög unalom, valamint nem leakarja tudni az ember, hanem talán néhány még élvezni fogják és játéknak gondolják. Hisz ez picit valóban az volt. Egy játék... igazi fegyverekkel egy kegyetlen valóságban, ahol bármikor elpatkolhatsz. De itt most semmi vész nem fenyeget, csak annyi az egész, hogy sikeres légy, ezért hajtasz.
- Nagyszerű! Részemről nincs akadálya - egyezett bele készséggel a tábornok és nézte a bálon részt vevő vendégeket.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 6, 2009 11:20:15 GMT 2
A parancsnok feléd fordult, majd a következőket mondta:
- Akkor ha nem probléma a vezérőrnaggyal megszervezzük, mondjuk ha holnap lesz a gyakorlatozás, akkor két nap múlva. De ha megbocsátanak egyéb kötelességeim vannak mennem kell! Viszlát uraim!
a többieken is látszódott, hogy mostmár innentől, semmi érdekük itt maradni, először a százados kezdett bele:
- Holnap repülős egységek érkeznek! Meg kell szerveznem a fogadásukat, úgyhogy ha megbocsátanak! - majd megemelte fejfedőjét s elment.
ezután következett az őrnagy és a vezérőrnagy. az indokuk az volt, hogy későre jár, mostmár lefeküdnek...
Az ezredes is előállt egy ötlettel, majd ő is lelépett. A bál eddigi izgalmai is alábbhagytak, s a vendégek is sorra mentek el. Most látszódott igazán, hogy ennek az egésznek tulajdonképpen semmi értelme nem volt, csak formalitás volt az egész...
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 6, 2009 11:33:00 GMT 2
Hans majdnem elnevette magát, ahogy az egész banda mentegetőzve kimenekült előle, mert eddig is csak azért voltak itt, hogy beszéljenek vele, hogy a kedvében járjanak, amit ő nem is kért igazán, de mindegy is most már. Civilek, mindenki szélnek eredt, a terem kiürülőben volt. Hans elszívta a szivart, ivott még egyet és kisétált, majd egyedül elindult. Volt oldalán egy Luger, ha kellett a veszélyre, de ki bántaná most? Körülötte Werhmacht katonák járőröztek és posztoltak a fontos helyeken, probléma nem lehet. Elégedetten sétált. Éjszaka volt, csillagok az égen, jó idő volt. Sóhajtva sétált vissza a házáig, ahol újból megfürdött és utána ágyba ment, hogy aludni térjen.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 6, 2009 11:52:19 GMT 2
Másnap reggelre már minden meg volt szervezve. A lőgyakorlatok, a hadgyakorlat, egyszóval, minden. A parancsnok keresett fel, úgy 10 körül.
- Uram, fél óra múlva megérkezik Paulus tábornok! Azt szeretné elmondani, hogy mi a helyzet erre felé! Remélem remekül ki fognak jönni egymással! - mosolyodott el a végén a parancsnok.
|
|
|
|
Post by tankmester on Apr 7, 2009 20:48:10 GMT 2
Hans kipihenten kelt és felöltözött, de előtte természetesen megfürdött. Haját megfésülte, aztán megreggelizett és a többi időt a szobájában töltötte. Tízkor jött a parancsnok. Közölte minden rendben és Paulus tábornok hamarosan megérkezik és reméli jól kijönnek egymással majd.
- Köszönöm. Én is hasonló jókban reménykedek - a tábornok pedig az adott időben meg is érkezett. Nyilván elegánsan utazhatott, Kübel, kíséret, meg nagy felhajtás, Hans elégedetten figyelte kollégáját és már várta, hogy szóba elegyedhessen vele. Mikor a tábornok elé lépett, köszöntötte náci tisztelgéssel, nem energikusan, csak amolyan tábornoki módban picit, hanyagul és megrázta a férfi kezét, ha az engedte.
- Üdvözlöm Paulus tábornok! Tegnap vettem át itt az irányítást, tartottam egy beszédet a fiúknak és azt hiszem sikerült pozitív hatást elérnem náluk. Tegnap pihenhettek a maradék időben. Ma viszont megdolgoztatjuk őket. Hadgyakorlat. Közkatonáknak lövészet, gránát dobás, satöbbi, testedzés, meg ilyenek, tudja. Nekünk tiszteknek pedig gondoltam a terepasztalon egy kis stratégiai hábroú. Ellenben Herr Wessen vezérőrnagy azt javasolta, hogy legyen két hadiszállás, két csapattal és el kell foglalni a másikét. Úgy lehet semlegesíteni az ellenséges erőket, hogy rájuk szegezzük a fegyvert. Mindjárt kezdünk. Csatlakozhatna. És persze beszámolhat mindenről, amiről akart - mondta Hans Johannes Friessner.
|
|
