|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Mar 31, 2009 21:14:17 GMT 2
A hadiszállás egy nagy erődítmény volt. Egy fél ezred védte ezt a cölöpökből kiépített erődöt. Monty, mint minden nap, ma is ült a dolgozószobájában, amikor hirtelen bejön az ajtón Scutter alezredes.
- Uram! Most kaptuk a legfrisebb híreket!
- Miről?
- A Németek elfoglalták Krakkó városát.
- Megtörtént hát... Köszönöm Alezredes, elmehet.
Monty nem örült ennek a hírnek. Nagyon jól tudta, hogy Krakkó városa stratégiai szempontból nagyon fontos, ezért fájó vereség annak az eleste. Miután sikerült elterelnie a nyomasztó német akciókról a figyelmét, újra a feladatára összepontosított.
A mai napon ugyanis még további 4000 katona lepi el a várost. Az anyaországból érkező britek nagyja viszont nem itt, hanem Claisnál száll partra, így azokat még át is kell csoportosítani. Monty-t viszont továbbra sem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a náci hadvezetés bármikor megtámadhatja Franciaországot.
Miután Monty sikeresen lerendezett néhány apróbb dolgot, végre sikeresen belevghatott az átcsoportosítás kivitelezésének a mentére. Miután megalkotta a tervet, hogy a briteket nem Dunkerquébe hanem azonnal az állomáshelyükre megbeszélte a parancsnokkal, hogy a teherautókat e szerint osszák be: ez már elvileg nem közvetlenül az ő feladata.
Monty ezután megebédelt, majd csendespihenőt tartott. Ezután közvetlen üzenetet küldött egy ezredesnek miszerint vonja vissza a katonáit, mert megy a váltás. A délután ezenkívül eseménytelenül telt el. Montynak nem volt sok dolga, amelyek meg voltak, szinte már rutinmunkának számítottak. Este tehát kellemesen de mégis fáradtan bújhatott ágyba...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 1, 2009 19:16:46 GMT 2
Egy új napra virradt, amikor is már korán reggel, közvetlen reggel után zavarták az altábornagyot. Egy bizonyos Pierre Champhé őrnagy jött "látogatóba" Monty főhadiszállására. Champé arról tájékoztatta a férfit, hogy Saarbrücken környékén a francia seregtestek átlépték a német határt. Ennek bizony elég sok katonai következménye lehet, gondolta Monty, aki megköszönte az információt, majd egyszerűen elküldte az őrnagyot. Montynak egész napjára kihatással volt ez a dolog. Tudta, hogy a frnaciák óriási butaságot követtek el ezzel a cselekedettel. Miután beszélt Scutterrel akinek elmondta, hogy a visszajövő katonák milyen edzés illetve lövészeti munkát végezzenek, újra erre a francia ügyre koncentrált. Elment hát a kommunikációs központba ahol üzenetet küldött Chamberlainnak, hogy tájékoztassa a helyzetről:
Tisztelt Miniszterelnök úr!
A franciák átlépték a német határt. Kérem intézkedjen ez ügyben a frnacia nagykövettségen, mivel ha támadásokat is vezetnek, akkor frnaciaország elesik. Krakkónál is láthattuk a nácik jól küzdenek. Köszönöm támogatását:
Bernard Law Montgomery
A 16. hadtest főparancsnoka
Majd utána még egy üzenetet küldött, viszont ez Gamelin tábornoknak, aki seregtestével átlépte a határt.
Tábornok!
Óriási hibát követett el! Megkérem mint önnek nemzetközi parancsnoka, hogy a seregtestét vonja vissza, köszönöm:
Bernard Law Montgomery
A 16. hadtest főparancsnoka
Majd várt a válaszokra, amelyek fél nap múlva érkeztek meg...
|
|
|
|
Post by Sir Stewart Menzies on Apr 3, 2009 14:33:48 GMT 2
Az amerikaiaktól vásárolt katonai terepjáró csak úgy hasította a levegőt, ahogy az aszfaltos úton haladt. Csak gyorsan és hetykén, mintha semmi gondja nem volna. Az utasa azonban gondterhelt volt.
Az elmúlt napok eseményei jártak a fejében. Sejtettek mindent, azonban csak később bizonyosodott be, hogy a térképen mozduló gombostűk milyen ördögi célt szolgáltak. Azonban minden hiába, a politika közbeszólt.
A gépjármű befordult a bázisra. Menzies magához ragadta a táskáját és kiszállt, a hirtelen lefékező járműből. Tisztiszolgája már pattant is ki hátulról, azonban elkésett. Egy hadnagy tisztelgett Menziesnek.
- Hadnagy, értesítse az Altábornagy urat, hogy Menzies Vezérőrnyagy a titkosszolgálattól megérkezett.
A hadnagy elsietett és így a fáradt lordnak volt ideje körbetekintenie. Évek óta nem látott ilyen készülődést. Talán csak a Nagy háború alatt. De annak már régen vége és soha nem következhet be mégegy világháború. Nem fogja engedni.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 3, 2009 14:53:22 GMT 2
Monty fél nap múlva meg is kapta a választ:
Üdvözlöm, Altábornagy!
Megtesszük a szükséges lépéseket!
Chamberlain
Hát ez hihetetlen, gondolta Monty, mik azok a szükséges lépések? Rá kellett hogy jöjjön, a diplomácia semmilyen eredményhez nem fog vezetni. Ekkor jött meg Gamelin tábornok válasza:
Tisztelt Altábornagy!
Nem vonomvissza a csapataimat, és nem tud megállítani. A Francia vezetésnek más tervei vannak. A németeket meg fogjuk támadni!
Gamelin tábornok
~ Atya világ! Hát, mi történik itt, ezek az emberek nem fogják fel a helyzet súlyosságát?
Minden esetre gondolataiból egy hang törte ki:
- Uram! Menzies vezérőrnagy megérkezett!
- Vezesse be a dolgozó szobámba!
- Igenis Altábornagy!
Monty ezekután besétált a szobájába, s leült a székébe, s az elébe tett iratokat leste. Sok hü**eség volt ott, amiket ő csak kidobálni szokott, nem nagyon érdeklik azok a doglok hogy:
- Ad-e engedélyt arra, hogy a 4. mozgósított század gépeit megjavítsuk?
Mi a fenének erre engedélyt kérni? Ezt nem tudta még ennyi év után is megérteni. Eközben Menzies járt a fejében. Vajon hogy néz ki, mennyit változott? A Nagy Háborúban ismerte meg, amikor is fél hónapig Monty volt a felettese Menziesnek, aki akkor még hadnagy volt. Mennyit nőttek mindketten, ő még akkor egy hitvány sazázados volt, most meg altábrnagy. Menzies meg hadnagy volt, s vezérőrnagy lett belőle. Ekkor kopogtettek.
- Igen?
- Menzies vezérőrnagy uram! - szólt be Scutter alezredes.
- Engedje be!
Majd bejött Menzies. Monty nem így emlékezett rá, viszont ez most a legkevésbé sem érdekelte. Mutatta neki hogy üljön le, majd ő állva maradt, odament az ablakhoz, s körbe mutatott.
- Remek, Francia táj! Ilyet otthon nem igazán látni. Kér bort, Menzies? //Ha kérsz akkor Scutter töltött neked egy pohárral...//
Ekkor Monty újra visszaült, s belekezdett a lényegbe.
- Tudom Menzies, érdekes lehet magának, hogy mi a francért hívatam magát ide. Mint gondolom tudja, Krakkóü elesett, ráadásul azok a pökhendi franciák behatoltak németországba. Több feladatuk lenne Menzies. Egy, be kell építeniük egy embert a franci vezérkarba, vagy legalább Gamelin tábornokhoz, hogy az tanácsolja a tábornoknak, hogy gyorsan vonja vissza a seregeit. Másik feladat pediglen:
Mostanában az őrjáratozó tisztek jelentik nekem, hogy vannak bizonyos hajók, amelyeken az emberek valamiért sosem pakolnak ki amikor arra járnak. Mivel az expedíciós haderő diplomáciai szempontok miatt nem kutathat, ezért önt bízom meg a feladattel, hogy derítse ki miben sántikálnak ezek, mert valami nem stimmel. Nos Menzies, elvállalja a küldetést?
Majd ivott egy kicsit a borból, amit Scutter öntött neki, s várta a választ...
|
|
|
|
Post by Sir Stewart Menzies on Apr 5, 2009 11:47:33 GMT 2
Kissé megvárakoztatják, de ez nem lepi meg. Az altábornagy elfoglalt ember, főleg mikor a szövetségeseik támadásba lendülnek. Aztán jön egy alezredes és bekísérte az irodába. Belépve Menzies összecsapja bokáit és jobbjával tiszteleg.
Montgomery hellyel kínálja, de állva marad mindaddig, míg a nálánál magasabb rangú katona, le nem ül.
- Skócia szebb uram, ha engem kérdez. Köszönöm szolgálatban nem iszom. Akkor is csak whiskyt.
Mikor az Altábornagy leült, ő is helyet fogglalt. Aztán táskáját az ölébe helyezve hallgatta végig az Altábornagyot. Rezzenéstelen arccal várt, míg a 16. hadtest főparancsnoka befejezi.
- Uram. Még csak két hónapja vagyok a hírszerzés élén. Nem tudom, hogy hogyan működött eddig, de nálam vannak bizonyos dolgok, melyekkel mindenkinek meg kell barátkoznia. A hadsereg kérhet a szolgálattól és nem utasíthatja. Tisztában vagyunk a feladatunkkal, nem kell felvilágosítania róla.
Lassú, de pontos mozdullatokkal nyitja ki a táskáját. Egy zárt borítékot vesz elő, amin a hadügyminisztérium pecsétje látható.
- Titkos parancsot hoztam Londonból. Ha a német csapatok, francia földet taposnak. Vissza kell vonulnia Uram.
Menzies felemelkedik és a borítékot, a paranccsal, az altábornagy asztalára helyezi.
- Csak minisztériumi utasításra kémkedhetünk egy szövetségesnél. Egy magasrangú tisztet pedig nem tudunk beépíteni. Ez egyszerűen irreális uram. A hajók ügyében pedig...intézkedni fogok. Csak a parancs miatt jöttem személyesen uram és az ön iránti tiszteletből.
Visszaül.
- Kíván tőlem mégvalamit?
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 5, 2009 16:34:26 GMT 2
Ahogy Menzies átnyújtotta a borítékot, Monty megragadta, majd jelképesen, hogy őt ez nem érdekli eldobta azt. Majd, miután Menzies mindent elmondott válaszolt:
- Nem kívánok semmit, viszont a boríték tartalma számomra jelentéktelen. NEM VONHATOM VISSZA A SEREGEIMET! Azzal megszegném katonai eskümet. Dunkerque stratégiailag fontos, ha elesik a németek úgy szállíngózn ak át Angliába, és akkor amikor akarnak! Nem, Dunkerque nem eshet el, csak atestemen keresztül, Menzies. És ezt üzenem a vezérkarnak is, teszek arra mit gondolnak. És még egy, ne üzengessneke, ha valami problémájuk van beszéljék meg velem... Remélem világos voltam. Igen akarok. Méghozzá azt, hogy itt ÉN vagyok a minisztérium! És én nem parancsolom, hanem melegen ajánlom, hogy hajtsa végre az akciót, különben a nácizmus kiterjed az egész földre! Ha pedig nem csinálja, akkor majd beszélek azzal a taknyos minisztériumával is Vezérőrnagy!
Kiordítozta magát Monty, majd újra visszaült. Eléggé felgerjesztette ez a dolog, és már gondolta is, hogy mi lesz a vezérőrnagy válasza...
|
|
|
|
Post by Sir Stewart Menzies on Apr 9, 2009 13:34:54 GMT 2
Menzies rezzenéstelen arccal hallgatta végig az Altábornagy kirohanását. Aztán, mikor végzett, lassan becsatolta a táskáját és felállt.
- Uram. Amennyiben elolvassa majd a parancsot, tisztán láthatja, hogy az a Maginot vonal áttörésével kezdődik. Azt a vonalat, jelenlegi ismereint szerint, nem lehet áttörni. Amennyiben mégis, nem az itt állomásozó brittek fogják megállítani a németeket. Már elnézést.
Ellépett a széktől és bal kezébe vette a táskáját.
- Uram, amennyiben önnek van egy francia ezredese, vagy nálánál magasabb rangú katonája, akkor kérem szóljon. Nekem ilyenem nincs, ERGO, nem tudok az ön külön kérésére sem bejuttatni senkit a francia vezérkarba. Kíván tőlem még valamit?
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 10, 2009 11:59:32 GMT 2
- Hogy nem mi, akkor kik? Tán a franciák, vagy kik? Vagy talán a maga ügynökei??? Alighanem akkor nekünk kell megállítanunk! De ez a parancs egyelőre semmis és nincs szükség rá, és mint mondtam, ítt én vagyok a minisztérium, és üzenem nekik, hogy ne üzengessünk többet egymásnak, hanem ha valamit akarnak, akkor jöjjenek ide. És, nincs egyáltalán nincs francia ezredesem, de asszem van egy francia őrnagy valamiért az egyik ezredben. Vagyis inkább mondhatnám francia származásúnak.
Majd felállt, odasétált az ablakhoz és kinézett rajta pár másodprcig, majd megfordult.
- Scutter alezredes, majd elvezeti a szálllására Menzies! Magának itt kell maradnia, mert azt szeretném, ha ön felügyelné személyesen a munkálatokat!
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 17, 2009 17:40:52 GMT 2
*Szépen lassan megérkeztek Dunkerque-be. Látták a nagy sürgést-forgást. Mintha valamiféle rajtaütéshez készülődtek volna az itteniek.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 17, 2009 18:03:39 GMT 2
Miután Calaisból megérkeztetek Dunkerque-be azonnal a főhadiszállásra vittek benneteket. Itt megkaptátok az eligazítást, azaz mondták nektek, hogy 4 óra múlva a szakszt csoportosítják az egyik védvonalhoz. Ez idő alatt azt csinálhattatok, amit akartatok. A legtöbben pihentek, hiszen tudjátok, hogy a holnapi napon egy kemény őrjáraton fogtok részt venni, aminek sosem tudni milyen kimenetele lehet...
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 17, 2009 18:10:22 GMT 2
*Klaus végigjárta a szállásokat egy kis cigi után kunyerálva. Miután nem kapott, utánanézett kik lesznek vele egy őrjáratban. Nagy részüket nem ismerte, így visszatért szálláshelyiségébe, betakarózott, majd lefeküdt aludni. De nem tudott aludni, csak forgolódott az ágyban. Félelemmel és izgalommal vegyes érzésekkel tekintett a holnapi őrjáratra.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 17, 2009 18:16:51 GMT 2
Miután nagynehezen elaludtál, a szakaszalparancsnok rontott be, hogy keljen fel, minden puhány, mert mennek ki a határra. Az utat egy rozoga teherautóban tetétek meg, és 2 és fél óra alatt tettétek meg azt. Mikor odaértetek váltottátok a helyi szakaszt, majd kiosztották az őrváltásokat. A te rajodat éjféltől hajnali 4-ig osztották be.
|
|
|
|
Post by "santa" Klaus Oppenheimer on Apr 17, 2009 18:34:38 GMT 2
*A kocsiban zötykölődés közben ismerkedni kezdtek. Klaus Oppenheimer alatt lévő katonák bemutatkoztak.
-Victor Davion
-Grayson Carlyle
-Morgan Kell
-És végül én maradtam utoljára, a becsületes nevem Stephen Jonathan Woolf.
-Én pedig Klaus Oppenheimer vagyok.
*A név hallatán összenéztek a britek. Klaus észrevette és megmagyarázta.*
-Igen, német vagyok, de politikai okokból menekülnünk kellett.
*Az idillt a teherautó megállása szakította meg.*
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Apr 26, 2009 9:32:30 GMT 2
Paul McDavson Miután elfogyasztottátok az ebédet újra a tiszteket a százados elé vezették: - Uram! Megkaptam a parancsokat, és azt mondták, hogy a század szakszokra oszlik, és úgy fog őrző-védő feladatokat teljesíteni. A Holnapi napon pedig összevont őrjáratok lesznek egész Franciaország-északi részén! Most pedig kapnak egy órányi pihenőt! Addig kipihenhetik előre is az út fáradalmait! |
|
David Campbell
1. szintû / 5 pont
Angol katona
Pil?ta. A Laktanya ?s a Kik?pz? b?zis?nak a vezet? helyettese ?s titk?ra. Szakaszvezet?.
Posts: 65
|
Post by David Campbell on Jul 13, 2009 13:51:04 GMT 2
// Előzmény: Laktanya és környéke //
Kiléptem a házamból és tartottam egy kis kiképzést az újonnan érkezett újoncoknak, akik még csak meg sem közelítették egy rendes kiképezendő ember szintjét.
- Gyerünk ti patkányok! Had égjen a zsír! Izzadjatok! Egy, kettő! Egy, kettő!
Ekkor jött a hadnagy és átadott nekem egy papírt.
Tisztelt Cambel szakaszvezető!
Önt és légi szakaszát a mai naptól fogva Dunkerque térségébe vezényeljük át. Az ottani főparancsnoktól megkapja az utasításokat és a szükséges eligazítást is.
Tisztelettel: Edward Jamison alezredes, a 123-as légi ezred parancsnoka!
- Mi az uram? - kérdi tőlem az egyik újonc.
- Csak az előléptetésem érkezett meg. - válaszoltam egy kis vigyorral az arcomon.
Ezután bementem a szobámba és készítettem egy haditervet, melynek köszönhetően győzni fog a szakaszom.
Majd elmentem a katonai repülőtérre és ott megtartottam a beszédemet saját szakaszomnak. Majd ezután a repülőinket feltették egy hajóra és mi is felszálltunk rá. Most már biztosan oda fogunk érni.
Nemsokára oda is értünk a kikötőbe, ahollevontatták a gépeinket.
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 13, 2009 18:41:12 GMT 2
David Campbel
Hamarabb áthajóztátok a csatornát mint gondoltátok. Viszont a gépek lepakolása a kelleténél több időt vett igénybe. De miután ezekkel végeztek minden gördülékenyen haladt tovább. Ráadásul téged egyenesen Bernard L. Montgomery elé vezettek. Miután a szalutáláson átestetek az altábornagy hellyel kínált. Az asztalán lévő térképeket nézte, méregett s szinte teljesen meg is feledkezett arról hogy ott vagy. Egy jó öt perc után hirtelen felkapta a fejét, rád nézett, s felállt.
- Üdvözlöm itt Mr. - majd egy papírra pillantott - Mr. Campbel. Nincs nagy légiereje az itt állomásozó haderőnek, úgyhogy mindenkire szükség van. Tudja Campbel szükségállapot van. A franciák nem engedik, hogy nagyobb területeiket vonhassuk ellenőrzés alá, pedig jól jönne nekik. Tudja a franciáknak sajnos a Nagy Háború óta nem sokat fejlődott a hadseregük, úgyhogy eléggé ósdiak. Mi viszont modernek vagyunk. Mr. Campbel! A szakasza egyelőre csak ellenőrző feladatot lát el a saját területeinken. Így megismerik a terepet. Van a várostól 10 km-re egy ideiglenes repülőtér. Ott lesz a szállásuk is. Remélem elég meleg ruhát hoztak magukkal. Ez nem Palesztina. Ámbár gondolom maguk nem harcoltak az arabok ellen palesztinában. - majd újra helyet foglalt.
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 15, 2009 21:18:15 GMT 2
Az 1. próbaugrás után Franciaországban a 101.-es légi szállítású hadosztály biztosította Észak-Franciaországot, és besegített az át hurcolkodásban az angoloknak (legalábbis én így tudtam) aztán a josszú semmittevés után, 2 hétre visszarendeltek minket a partra " pihenni". Addig az 502esek váltottak minket, és végeztek őrző-védő feladatokat a térségben. Miután visszatértünk Angliából a doveri reptérről indított repülőkkel, a közeli St-Omer térségében ugrottunk. Miután megrendezték a gyülekezőt, ahol elmondták, hogy századonként felosztják a hadosztályt és a belga határon szétszórják őket.
Mi (Easy század egy kisebb része) teljesen a partokhoz kerültek Dunkerque közelében. Az volt a parancs, hogy jelentsünk Montgomery altábornagynak, hogy megérkeztünk, és valószínű egy kis kellemetlenséget fogunk okozni azzal, hogy "keveredni" fogunk az angol hadosztály(ok)-al.
Valamiért ezt az üzenetet nekem kellett átadnom. Nem értettem miért pont egy közlegénynek, de rájuk hagytam, ők bitos jobban tudják az okát...
-Knoxwille közlegény! /hívott magához Jule Hadnagy/
Fogjon egy Jeep-et és jelentsen a közeli angol hadosztály parancsnokságon, hogy itt vagyunk, és ideiglenesen az ő parancsnokságuk alá fog tartozni a század északi része.
-Igenis!
Furcsálltam hogy semmi borítékot, vagy ilyesmit nem kaptam. De hát a parancs az parancs. Gondoltam. Hát bepattantam az egyik járműbe, és elindultam. A parancsnokság nem volt messzebb mint 5 km, tehát elég közel voltunk, és ezt az Altábornagy valószínűleg tudta. Mikor odaértem, hát valami egészen másra számítottam ,valami kastélyra, hatalmas parkkal...mint Angliában...De nem.
Hatalmas nyüzsgés volt a hatalmas cölöpök által védett erődítményszerű helyen talán egy egész ezred itt lehetett. Hatalmas sebességgel bevágódtam a hatalmas épület elé, kipattantam a kocsibol és az ajtó felé vettem az irányt, ahol az ajtóban megállított egy "díszőr"
- Hova, hova ... Közlegény
- Montgomery Altábornagyhoz jöttem jelenteni.
- Itt várjon.
Azzal befordult az ajtón, és eltűnt...gondoltam bemehetek, és bent várhatok, de nem... hát ott leültem a lépcsőn és vártam a soromat...már ha volt az, mert elég sokan nyüzsögtek az épület környékén. De hát mégis csak egy hadosztály parancsnokság vagy mi...
|
|
|
|
Post by Bernard Law Montgomery on Jul 16, 2009 13:35:39 GMT 2
Ryan Knoxwille
Úgy tűnt az angolok próbára teszik a türelmességedet, ugyanis majdnem fél óráig várakoztál, majd közölték veled, hogy bemehetsz, s egy kis szobába kisértak, ami tele volt székekkel és néhány asztallal. Itt még további negyedórás várakozás után, jött egy tiszt és kikisért az épületből s egy másikba mentetek át, ahol már nem kellett várni hanem azonnal Scutter alezredeshez vezettek.
- Ryan Knoxwille közlegény a 101. Easy századtól. - mondta a tiszt Scutternek.
- Hülye amcsik. Hehe - nevetett fel az alezredes. A tiszt kiment.
- Miért jött ide követként Knoxwille közlegény?
|
|
|
|
Post by Ryan Knoxwille on Jul 16, 2009 13:58:40 GMT 2
Eléggé megvárattak kint, pont indulni készültem, amikor szólt egy tiszt,hogy menjek vele. Jóformán némán körbe mutogatta a "tábort" mert annyit mentünk, hogy mindent láttam...aztán be kísért egy kisebb szobába. Beléptem és megpillantottam Scutter Alezredest (mint később kiderült) és közölték vele...
- Ryan Knoxwille közlegény a 101. Easy századtól.
A tiszt aki bekísért mormogott a jellegzetes angol bajsza alatt valamit, és folytattam , miután feltették a kérdést, hogy miért jöttem.
- Ryan Knoxwille Közlegény az ameriaki 101-es légiszállítású hadosztály 506.ezredének Easy századából!
Uram Anthony McAuliffe üzenetét hoztam, aki azt üzeni, hogy az Amerikai csapatok készek arra hogy segítsék az Angol hadműveleteket Franciaországban.
Aztán egy kicsit ellazultam, már nem egészen vigyázzban, de folytattam...
- És most szétszórtak minket a belga határnál, hogy segítsük az önök feladatát...Ja és a mi századunk a csatornától délre 10kmig Montgomery Altábornagy utasításai alatt állnak....Azt hogy miért? Azt nem tudom meg azt sem, hogy pont egy közlegényt küldtek, rádióüzenet vagy boríték helyett...De azt tudom hogy maga nem Montgomery Altábornagy.
Hogy-hogy nem elé vezettek? Nem értem. De hát ők tudják,meg aztán lehet hogy sok dolga van. Nem tudom... Miután ezen merengtem fél percig, észbe kaptam, hogy mégis csak egy ezredes előtt állok és azonnal vigyázzba álltam...
|
|
|
|
Post by Lennox Loopen on Jul 16, 2009 15:16:28 GMT 2
A 101.-esek nagyrészét repülőre ültették, és St-Omer közelében ugrottak. A kisebbik része velem együtt hajóval érkezett az északi partra, mindenféle ellátmánnyal, például élelmiszer, lőszerek, fegyverek, alkatrészek, amikkel az angol egységekkel osztozhatunk. Mikor beértünk a városba, egy amerikai ellátmányozótiszt vörös fejjel jött felénk, és kikelve magából üvöltött:
-Mi a fenét csináltak eddig?! Tán a töküket vakargatták? A szállítmánynak legalább 4 órája meg kellett volna érkeznie!
-Igen uram, csak...-szólt az egyik közlegény, akivel együtt hoztuk a hajón, majd egy teherautóban a szállítmányt.
-Ne pofázzon bele! Azonnal vigyék a helyükre ezeket!- végezte mondandóját a tiszt.
Gondoltam akinek ilyen rosszul indul a "nyaralása" annak minden kívánságát azonnal teljesíteni kell. Így is tettünk. Elvezettek minket egy kisebb hangárba, mondván, itt pakoljunk le, aztán majd szétszórják a többi egység között, kinek mire van szüksége.
Nem sokkal később Jule hadnagy és egy angol tiszt jelent meg engem keresvén.
-Tizedes, épp magát kerestük.
-Jelentkezem!
-Rendben, rendben. Arról volna szó, hogy a barátjával, akivel előbb érkezett, egy kicsit messzebb kéne vinni egy kisebb csomagot. Kenyér, vaj, tej, só, meg hasonlókat kéne szállítani a szomszéd faluba. Maga úgyis benne van az autókázásban, ideje megint menni egy kört.
-De uram, én nem vagyok ellátmányozótiszt! Én ejtőernyős vagyok, nem holmi lóti-futi.
-Én pedig a felettese vagyok, és kapott egy feladatot. Úgyhogy indítson!
Remek...Először nem ugorhatok, hanem hajón érkezem Franciaországba... Most meg mehetek fuvarosnak. Ennél rosszabb már nem is lehet - gondoltam.
|
|
