Normandia - 1944.06. 06.

[vicomte]

Omaha Beachtõl 10 km-re 0700

Vicomte és még pár Francia lázadó útnak indult az ellenséges vonalakon át segíteni a szövetséges erõket a partraszállás után. Egy kis városba értek amikor rögtön két 42-es géppuskát figyeltek meg.
-Fedezékbe!! - kiáltotta el magát Vicomte.
Egy kisebb erõlködés után egy ember veszteséggel elintéztük a 42-eseket. A csapat kettévált [3-3 emberre]. Nem sok német védte ezt a várost arról az oldalról ahonnan Vicomte és a többi francia lázadó jött hiszen inkább a partraszállók továbbjutását akarták megakadályozni. Ekkor láttak meg két légideszantost feléjük futni az egyik meg volt sérülve de a másik még épp volt.

[Hans Fellschmudt]

Hans reggel már eksztázisban volt, mert tudta, ma lesz a nagy nap. A németek már hetek óta várták ezt a pillanatot, hogy megütközzenek a szövetségesekkel. Hans az egyik bunkerben ébredt.
- Helyzet?
- Nem sok. Csendes a part, a víz.
- Ja. - mondták a többiek és csendben figyelték, miként zajlik a reggel.
Nagy volt a meglepetés, mikor a több ezer szövetséges hajó megjelent a parton és elkezdték bombázni a partot.
- A tüzérség! A rohadt életbe! Most megkapják a jenkik, az biztos! Csak kerüljenek a kezem közé! - üvöltötte túl az ágyútûzt Hans és az MGhez állt, mikor megkezdõdött a partra szállás.
- Gyerünk, adjunk nekik! - üvöltötte lelkesen Hans és tüzelni kezdett. A partraszálló hajókból kiigyekvõ amerikaiaknak esélyük se volt. Sokan a hajókban estek el, mások vízbe fulladtak.
Hans és a többiek tüzeltek és így tisztították meg az elsõ hullámot.
Várták a második hullámot.

[Hans Fellschmudt]

Tárat cseréltek a füstölgõ MGben és várták az áldást. Hans töprengve várta, hogy jöjjön a második hullám. Vajon a jenkik tudják, mi vár rájuk? Tudják, hogy sokuk ma meghal itt? Hans bizonyára igennel válaszolt volna a jenkik helyében, a jenkik valószínûleg tisztában voltak vele milyen darálóba kerültek, de még így is bátrak voltak.
Hans gestapós létére kijött a frontra kicsit segíteni, meg tartani a harci szellemet a katonákban és felügyelni a rendet természetesen.
Nem kellett sokat várni, megérkezett a második hullám.
Hans tüzet nyitott a bunkerbõl társaival együtt.
Egy lángszórós jenki lelte halálát a szállító csónakban és társait is ropogósra sütötte. Durva halál.
Idáig hallatszott az ordítása a katonáknak, amint jajveszékelve leltek szörnyû halált.
De a harc nem állt le.

[Hans Fellschmudt]

A nagy harc közben valahogy a jenkik eljutottak a partig. Mármint a bunkert szegélyezõ védõvonalakhoz értek el és meglapultak, illetve nehéz volt a parton lévõ fedezékek között kiszedni õket, mert meglapultak.
Kicsit sokan lettek így, de még mindig a németek álltak nyerésre.
Hans tüzelt és aprította a jenkiket, a parton a szanitécek próbáltak segíteni a jenki társaikon, de Hans kiszúrta õket és gonoszul megölte a szanitéceket is, akik jajveszékelve, vérbe fagytak.
Tovább folyt a harc, a mellettük lévõ bunkert amerikai lángszórós irtotta ki, szörnyû halált haltak német bajtársaik, kik kipotyogtak a bunkerbõl, abban a reményben, hogy eltudják oltani magukat.
Hans átadta a terepet, mert jelentést kapott, hogy rá máshol vár feladat.
Bepattant egy kübelbe és elhagyta Normandiát.