Normandia - 1944.06. 06.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1e/Allied_Invasion_Force.jpg = Az invázió és a német erők pontos ábrázolása a térképen.



Szövetségesek:

- akik a partra szálló egységekben vesznek részt, nekik elsődleges célkitűzésük a sikeres partra szállás és a németek likvidálása a parton, bunkerek kifüstölése, majd pozíciójuk megerősítése. Miután megérkezett az ellátmány, úgy mind felszerelés, járművek, satöbbi, megkezdeni a benyomulást Franciaország belsejébe és likvidálni a meglévő német erőket.

Németek:
- a lehető legjobban felkészülni a várható invázióra, a partra szállás előtti napon és éjszakán még lehetőség adódik extra csapatok elő teremtése a "semmiből", utána már csak reménykedni lehet a reménytelenben: a parton tartani a jenkiket, briteket meg mindenkit. Mert csak ott van esély. Közben az éj leple alatt leszálló ejtő ernyős csapatokat megölni és elfogni, hogy információkat szerezhessenek.



Részt vevő játékosok

Szövetségesek:
- JTG és csapata (Tim Bradley, Aron Walker, John Tevez - mesterlövész, Joe Johnson - doki, Zeck Brodsen, Marcus thingyson, Jeff Felton = mind NJK)
-
-
-
-


Németek:
-
-
-
-


KÉRETIK A KÖVETKEZŐ HSZ-BAN (hsz=hozzászólás) KIMÁSOLNI ÉS BETENNI ÉS BEÍRNI MELLÉ A SAJÁT NEVED!!!! Tehát, ha német vagy, akkor a gondolat jel mögé beírod magad, hogy xy és kész. Ha amcsi, akkor a szövetségesekhez. Ha van NJK-d (nem játékos karakter), azt is feltünteted zárójelben.

[David Campbell]

Mivel van nekem egy saját ATKALANDOM, és kb.egy hónap addig amig meg nem jön a reagom. Jelentkezek a kalandra. Holnap írok egy másik reagot is. Legalább van egy kis külön idõtöltésem ezen az oldalon amíg meg nem kapom a reagomat.


Részt vevõ játékosok

Szövetségesek:[/u]
- JTG és csapata (Tim Bradley, Aron Walker, John Tevez - mesterlövész, Joe Johnson - doki, Zeck Brodsen, Marcus thingyson, Jeff Felton = mind NJK)
- David Cambel - rangidõs szakaszvezetõ (Nincs NJK)
-
-
-


Németek:
-
-
-
-


Így gondoltam Cambel.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Rendben. Egyébként a gondolatjelek a két félnél nem azt jelenti, hogy összvissz ennyi játékost várok. Csak így megmutattam, hogy majd így tegyétek oda a neveteket a listára. Bárki jöhet, nincs korlátozva, az lenne a legjobb, ha a lehető legtöbb JK gyűlne itt össze. Csak azon gondolkodom, hogy írjunk-e egyből és aki később jön, később ír és ő maga viszi végig a saját történetét persze reggeltől kezdve a partra szállásnál, vagy éjjel, ahogy van valamelyik alakulatnál, vagy várjuk meg az összes jelentkezőt és egyszerre?

[David Campbell]

Hát én elkezdem egybõl.
Végigcsinálom a saját mesélésemet, mindennap írok, minden percben írok. Legalább akkor gyorsan végzek. Utánna írhat a többi. Holnap kezdek.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Okés, akkor mindenki írogat amikor akar és nem lesz hátrányban, ha később csatlakozik valamelyik oldalhoz, ugyanúgy kezdheti az elején és bármit kitalálhat. Na, én is írok, de én ma.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

A szövetségeseknek nagy fejfájást okozott az időjárás. Már rég összegyűlt a nagy csapat és csak a jelre vártak, hogy az invázió megkezdődhessen. Ámde valamilyen oknál fogva a jó idő nem akart pártjukra állni egészen hatodikáig. Ennek örömére már éjjel ledobták az ejtőernyőseiket Franciaországban, kora reggelre pedig fel is sorakozott a partoktól nem messze a flotta és leeresztették a csapatszállító hajókat. Azok határozottan a part felé vették útjukat.
- Békés mi? - kérdezte JTG csapatát. Néhányan bólogattak, majd mindenki Timre sandított.- TIM!
- Mi... mi van? - ásított a srác, mert elaludt. Elvigyorodtak páran, majd tekintetüket egyenesen a partra szegezték. Mikor neki zökkentek a homoknak, lecsapódott a szállító alkalmatosság
Ahogy kitódultak a csapatok, heves zárótűz zúdult rájuk. JTG maga se tudja hogyan, de sikerült elbukdácsolnia az Omahán lévő számtalan akadályok egyikéhez és meglapult. Látta, társai is felé rohannak és kettő még úgy ahogy elfért mellette, a többiek pedig kerestek hasonló "búvó helyet". Ugyanis itt is nagyon röpködtek a golyók körülöttük, de legalább védve voltak valamelyest.
- JTG, mi a fészkes fenét csináljunk?! - üvöltötte túl a csata zajt Tevez. JTG megrázta a fejét. Most ő is paff volt. Ha előre mennek, egyből lemészároltatja magát és társait, azt pedig nem akarta. Körülötte hullottak az emberek, mint a legyek. Van, aki ki se tudott mászni a szállítóból, ott bukott el, másnak a lángszórója robbant be és kapott lángra ettől, máshol egy egész szakaszt terített le a géppuska tűz.
- Borzasztó - dünnyögte a fiú és gondolkodóba esett. - Jól van... Bradley, Walker, Brodsen, Felton! Zárótűz a fenti bunkerekre és a géppuska fészekre! Én, a doki, Tevez és a többiek megpróbálunk oda a part végébe eljutni! Ha sikerült, akkor mindig egy ember fusson utánunk és a többi fedezze. Az utolsót majd mi próbáljuk valahogy segíteni! Mindenki értette? Rendben, akkor hajrá! - és azonnal kiugortt fedezéke mögül, rögtön két-három golyó süvített el a cipője mellett és felszántotta a homokot, mely az arcába spriccelt, amitől semmit nem látott. Ennek következtében orra bukott egy hullában és mellé esett. A többiek elnyargaltak. Megtisztította arcát és látta, hogy sikeresen elértek a part végébe, hátukat neki vetették a földnek és nagyokat lihegtek.
- JTG! - ordította Marcus, mire JTG gyorsan jelezte feltartott hüvelykujjal, hogy O.K. Majd felugrott és a többiek után rohant.
Ezután Tim Bradley rohant végig, nagyokat ugrott néha, máskor irányt váltott, de egy darabban oda ért. Timet Walker, ő is megúszta. Sajnos ez nem mondható el Zeck Brodsenről. A szegény fiút alig, hogy kilépett fedezéke mögül, a vállánál eltalálta egy golyó és ahogy végig tántorgott, még a térdébe is kapott egyet. Felton kirontott és oda rohant hozzá, mire JTG jelet adott és elkezdték lőni a bunkerek szélét, közben kint Felton segített talpra állni társának és oda húzta a part végébe a többiekhez.
- A fenébe! Átkozott fritzek! - dühöngött Jeff Felton.
- Nyugalom Jeff, a dühöngés nem old meg semmit. Na,, mutasd magad Zeck! - mondta a szakasz doktora, Joe és aggódva nézett a fiúra, s máris megpróbált enyhíteni a fájdalmán.
Újabb nehézség: hogy eliminálják a bunkereket? Ezen gondolkodott mindenki és nézte tehetetlenül a szörnyűséget az Omaha parton.

[David Campbell]

//Végre vagyok! Bocsika hogy nem voltam, pedig a tegnap kódoltattam le a netemet hogy a testvérem ne tudjon belépni. Szóval most írok//

A Gold-Juno partszakaszon elkezdõdött a partraszállás.
Ekkor szálltam fel és mentem arrafelé egy kisebb rajjal. Amikor a partszakasz fölé értünk két német repülõ kezdte el tizedelni az angolokat és az amerikaiakat.
Átszóltam a raj tagjaihoz - Oké srácok, alacsonyan kell szállnunk mert a túloldalon van két 88-as. Azokat a többiek elintézik. Addig mi fedezzük õket. Gyerünk srácok!
Ekkor az egész raj az én vezetésemmel elindult fedezni a szövetséges rohamosztagot. Ekkor már az MG42-ek kezdtek el minket lõni. Tudtam hogy csak be kell lõniük az ablakomat és már mindennek vége. Ekkor visszajött a két német gép, elkezdtek lõni. Ekkor énis tüzet nyitottam, a többiek is így tettek. Eltaláltuk a két ellenséget. Azok lezuhantak és felrobbantak. Ekkor megfordultam és kilöttem egy bombát az egyik ellenséges bunkerre. Onnan a németek égve rohantak ki.
- Itt végesztünk is. - mondtam - Gyerünk az omaha parthoz kilõni az ellenséges lõállásokat.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Rendületlenül küldték a katonákat a partra, ahol a biztos halál várt rájuk. A bunkerekben felszerelet MG 42-k ontották a halált, néha a németek kezében füstölögve merült ki és várniuk kellett, hogy lehüjjön a fegyver. Ezt használták ki a parton a szövetségesek arra, hogy JTG csapata után rohanjanak, úgy vélték, hogy átmenetileg biztonságban lesznek ott. És újra szerveződhetnek.
Mikor azonban ismét kezelhető állapotba került az MG és újra tárazták, s a golyók végig süvítettek a parton, megannyi igyekvő katona bukott el és esett bele a homokba. Szétvetett tagokkal feküdtek üveges szemekkel, groteszk módon kicsavarva, de a németek tovább lőttek rajtuk keresztül. Lassan eltelt a reggel, az Omaha egy merő ember temető volt, életnek alig lehetett a jelét látni.
- Nem, nem ért engem az Isten szerelmére! A partra jutás teljesen lehetetlen, fújjuk le az akciót amíg még nem késő! - kiabált JTG csapata mellett egy rádiós dühöngve és szemét forgatta. Kezdett kijönni a béketűrésből. Nem azért jött el Oklahomából a háborúba, hogy lássa a nemzet fiait tehetetlenül elesni úgy, hogy egy golyót se süthettek el! A fritzek voltak jelenleg fölényben nem kétséges. És a vezetőség hallani se akar a visszavonulásról. - Már így is a veszteség kétszerese, vagy háromszorosa, ekkora mészárlásra nem számított senki! Azonnal visz...! - és a következő pillanatban a srác orral előre bukott, sisakja elgurult a parton. Fejéből vér szivárgott.
-A fenébe! Mesterlövész! - káromkodott Tevez és máris felemelte a puskáját.
- A rádióval kezdhetnénk valamit - vélte JTG. - Kérhetnénk a hajóktól bombázást a partra, hátha az picit segít.
- Ühümm - így a többiek. Egyikük oda ugrott és fedezékbe húzta a felszerelést, a rádió immár övék volt.
- Itt JTG őrvezető! A kolléga halott! Ágyúzzák végig a partot, ha valamit elakarnak érni, mi pedig megrohanjuk a német állásokat fent! Vége! - és bontotta a vonalat.
- Mi van Zeck-el Joe?
- Jobb, ha itt marad fedezékben, míg nem csitul el minden. Amúgy túl fogja élni természetesen. Jöjjek veletek?
- Jó lenne, de nagyon húzd be a nyakad. Ott van egy nyílás, azon felmegyünk fiúk és sorra megpróbáljuk kifüstölni a bunkereket. De csak akkor, ha a flotta neki fog az ágyúzásnak. Úgy a németek nem tudnak összpontosítani ránk. Remélem - magyarázott JTG.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Pár percig még tétlenül nézhették a mészárlást, a katonák halom számra estek el, további lángszórós fiatalok tartálya robbant fel, miután golyót kaptak és összevissza rohangáltak fel-alá, míg nem holtan estek össze. Volt, hogy a csapat szállító járműben lobbant be és velük együtt égtek a társak is. Mások a fedezékek mögött próbáltak menedékre lelni kevés sikerrel. Más ifjoncok bátran, vakmerően előre rohantak, őket a sor tűz dobta hátra kegyetlenül. Néhányan akik mégis a parton életben tudtak maradni, ijedt arccal kucorogtak és egymásra néztek, alig akadt olyan, aki a tüzet próbálta viszonozni.
És ekkor! Ebben a káoszban süvítve zúdultak alá a bunkerekre a bombák, melyeket a tengeren állomásozó flották lőttek ki.
- Gyerünk! Különben palacsinta lesz belőlünk! - mondta JTG és kirohant, fel a kaptatóra, ami felvezetett a partra, ahol rögtön egy árokba estek. A meglepett németeket feldöntötték, akik ijedten kerestek ott fedezéket. A bunkerek persze továbbra is a halált ontották. Mikor az ellenség feleszmélt, hogy kiket lát, vad kézi és fegyver párbaj kezdődött, ami rövid volt, de annál erőszakosabb. Az eredmény: sok halott német, sértetlen JTG csapat. Ám a zajra egy másik wermachtos egység bújt elő és tüzet nyitottak. Kar98k-k és MP40-k ugattak bosszú szomjasan feléjük, sőt, egy gránát is az árok irányába repült, amit JTG egyik embere leleményesen lábbal visszaküldött. Robbanás, éles kiáltás és csend.
Kikecmeregtek a srácok, majd berontottak rögvest az első bunkerbe.
A bunker kicsi volt, két MG 42 volt felszerelve, amiből két katona lőtt szinte folyamatosan. Mellettük egy-egy társ és egy tiszt figyelt. A tiszt holtan rogyott össze, miután Marcus belé mártotta a kését, Jeff és Tim leütötték a többit és agyon verték, JTG és Walker pedig leszedték a géppuskásokat. A bunkerre halálos csend ereszkedett, a csapat sokatmondóan összenéztek, majd átkutatták kíváncsian a hullákat, s utána szusszantak, majd gyorsan kiiszkoltak a bunkerből, hisz még mindig az égi áldás hullott a bunkerekre, némelyet beomlasztott, más, vaskosabb védelmi állások megúszták, megint mások meg csak épp, hogy megérezték. A csata tovább folyt.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Ismét a nyílt terepen. A part felett ahol a bunkerek meredtek fenyegetően a parton botladozó szövetséges erőkre, ott mögüttk több futó árok található és sok árok rendszer alakult ezekből. A tisztáson, melyet egyébként zöld fű borított néhol, máshol még homok, egy hatalmas bunlker pihent, melynek nyílásából egy Flak 88 ágyú kandikált ki és ő is lőtt a partra kisebb-nagyobb szünetekkel.
- Odaass JTG! - kiáltott fel meglepetten Walker. Nyírjuk ki! - indítványozta, mire a többiek helyeslően kiáltoztak.
- Megpróbálhatjuk, de nem garantálom a sikert és lehet, hogy közben áldozatokat fog követelni részünkről - mondta, miközben beugrott az egyik árokba és csuromvizesen kászálódott fel. Maga az árok mély volt és nedves, sáros. - Francba! - dühöngott a fiú. Két német egyenesedett fel és értetlenül nézett rá. Bizonyára azt hitték, hogy egy társuk tévedt arra, de nem értették mit mondott és kérdő pillantásuk ezt meg is erősítette. Marcus és Tim gondoskodtak róluk, mire a két német az árok talaján feküdt holtan.
- Szép volt, kösz - mondta JTG sárosan. - Akkor induljunk el itt, itt kevés az esélye rá, hogy eltaláljanak a nagy tüzelésben a bunkerekből.
- Rendben - így a többiek. Tovább haladtak és időről időre elsültek a Grandok és Thompsonok, ahogy németekre bukkantak. Többnyire a meglepetés ereje hatott és semmilyen ellenállást nem tanusítottak. Máshol kézi harcba bocsátkoztak, vagy fegyverekkel vívták ki a győzelmet a srácok, de a lényeg, hogy hamarosan azt vették észre, hogy a bunker szélén vannak. Egy fém ajtó zárta el őket a tovább jutástól. Az ajtó mögött lépcső vezetett le a föld alá.
- B*ssza meg! - így Jeff. - Egy rohadt föld alatti labrintus, vagy mi. Tököm fog bemenni! - dobta el fegyverét mérgében.
- Kénytelen leszel... de hogy jutunk be? - tűnödött el Tim. Könnyen megoldották, mert kinyílt az ajtó és egy német ugrott ki, s tüzelt rájuk. Szerencséjükre olyan esetlenül, hogy a golyók körülüttük repkedtek ártalmatlanuk. Jeff felkapta fegyverét és megölte a németet, majd vállat vonva lesétált a lépcsőn.
- Na, menjünk akkor, ha már voltak olyan kedvesek és kinyitották nekünk az ajtót - a többiek nevettek. Bent egy folyosón találták magukat ahol a falakon lámpák világítottak fenyegetően, de eléggé kísérteties helynek tűnt. BUMM! Ismét eldördült a Flak 88.
- Jobb lesz, ha sietünk - vélekedett JTG. - Hajrá hát.
- Bizony - mondta Joe, a doki.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

Sietősre fogták. Beljebb nyomultak a folyosón, mely lucskos, sáros volt és vízben is állt, s az egész bunker rendszer a föld alatt hideg, nyirkos volt. Fentről is sokszor víz csöpögött a nyakukba.
Pár méter után balra, illetve jobbra egy-egy ajtó nélküli helység nyílt. A csapat egyk fele balra kukkantott be kíváncsian, a másik fele jobbra.
Bal oldalt pihenő helységet találtak, pár silány priccs volt elhelyezve és egy rozoga asztal, meg két szék árválkodott néhány kártyával. A helység másik végében vas szekrények, melyek ajtajai nyitva maradtak, s a szekrények üresen tátongtak.
Jobb oldalt azonban kisebb meglepetés érte JTG-t, Jeffet, Timet. Pár német katona állt az egyik rádiós mellett és erősen vitatkozott valamin, de amint meglátták őket; lugert ragattak és elsütötték azokat, de szerencsére nem talált. A srácok pedig tökéletes pontossággal fjbe lőttek két tisztet és egy közlegényt, majd a rémülten rájuk néző rádiósra meredtek. A rádióból erélyes parancsok hallatszottak, amiket persze nem értettek, mivel senki nem tudott németül. Ekkor rontott be a másik helységből Walker, Tevez és Marcus, valamint a doki, Joe. Walker gondolkodás nélkül lelőtte a rádióst, aki leesett székéről, magával sodorva pár holmit az asztalról.
Kint dühös kiáltások szálltak feléjük és kilépve eltalálták Marcust, aki hanyatt dobta magát és a vállát fogta. Ismét egy váll lövés. Joe rögtön oda guggolt hozzá, de a golyók rá se voltak tekintettel, körülötte süvítettek.
Az egyik német elkiáltotta magát, hogy gránát, mert egy nyeleset feléjük dobtak, mire JTG riadtan vágta vissza lábbal és hatalmas robbanás rázta meg a folyosót, pillanatra a lámpák fénye is kialudt, majd később beléjük visszatért az élet, ámde a németek holtan feküdtek immár... letépett tagokkal.
Joe hátul maradt Marcust ápolni, a csapat előre nyomult, jobbra fordultak, újabb német csapatokkal futottak össze és MP40-k ugattak fel gonoszul, a szűk folyosón ez erős visszhangot vert. Elesett Jeff, aki a lábába kapott golyót és Tim, aki viszonyt a bal felkarjába. De Tim estében elkaszált két német fiatalt, akik azonnal szörnyet haltak. Még tizennyolc évesek se voltak... ilyen a háború. Kegyetlen.
A többiek lelőtték a maradék németeket, akik kis idővel szépen belehaltak sérüléseikbe. Időközben Joe elláta gyorsan Marcust és előre sietett az újabb sebesültekhez.
Így hát Walker, Tevez, JTG folytatták útjukat. A folyosó hosszúra nyúlt, még találtak egy fegyverraktárt, de nem foglalkoztak vele. Annyi volt a fegyver raktár, hogy egy kis szobácska, s a fegyvertárolók üresen ásítoztak, meg a nyeles gránátok dobozai is üresek voltak. A folyosó végén ismét jobbra fordulva végre meglátták a hatalmas ágyút működtető személyzetet.
A tiszt felemelte a kezét, jelezve, hogy tűz. Walker bevágta a gránátot és Tevez is, JTG csak állt és figyelt. Két nagy robbanás és a kezelő személyzet volt nincs. Az ágyút nem tudták elsütni.
A három srác pedig visszasietett és megnézte a dokit, hogy mi a helyzet a sérültekkel, bár tisztában voltak azzal, hogy aligha folytathatják a harcot a sebesültek.

[Jason Thomas Grazon "JTG"]

A lucskos bunkerből kibotorkálnak, a doki és a sebesültek hátra maradnak, JTG és két társa pedig belebotlik egy amerikai csapatba, pontosan egy szakaszba. Fiatal, energikus hadnagy néz rájuk elképedt ábrázattal.
- Mi a frász van veletek pajtikáim? - döbben le, hogy eléggé megviselten látja JTG-t és Walkert, Tevez annyira nem érezte meg szerencsére a bunker likvidálását.
- Háború van, uram! - tiszteleg JTG. - Jason Thomas Grazon őrvezető vagyok. De, ha lehet JTG.
- Én pedig Dereck Hawkins hadnagy. Ez itt a szakaszom. Nos, amint látom jobb, ha csatlakoztok pajtik ide, mert hárman aligha mennétek valamire.
- Rendben, Hawkins hadnagy. Itt az ösztagom többi sebesültje, velük mi legyen?
- A fiúk már megvetették magukat a parton, a járművek következnek és a dokik is megérkeznek, szóval majd felállítanak több elsőseségly sátrat, amiben a társait nyugodtan elszállásolják és első osztályú kezelésbe részesítik. Ha szerencséjük van, Angliában pihenhetnek egy ideig. Na, most jöjjenek velem - és a három srác beolvadt az ötven fős szakaszba, ahol sok műszaki és jó néhány doki kapott helyet, de voltak bazoo-kával ellátott emberek is.
A szakasz végig haladt a nyílt terepen és egy földes útra kanyarodott, majd betért egy kis faluba, a falut hamar meglehet járni. Ugyanis pár méterre egy szép templom álldogált, balra és jobbra körülötte pedig házikók. A templom mögött egy iskola és egy orvosi rendelő és ennyi, nem több.
Viszont a levegőbe repült rögtön vagy egy tucat ember és a többiek szét rebbentek ijedten.
- Franc essen a fritzekbe! Panzer hármasok, lőjjétek ki Joe! - mondta Hawkins hadnagy mérgesen és a templom felé tüzet nyitott, ahol egy géppuska fészek állás foglalt helyett és a templom falai mögött több tucat német katona foglalt helyett és ki-kilesve viszonozták a tüzet.
- Mi ez a csikorgás? Nem tetszik nekem! Látom azt a két panzer hármast, de.... a rohadt élet! Fedezékbe mindenki!Tigris! Tigris!
A torony teteje felnyitva volt és abból egy középkorú német férfi figyelgetett mindenfelé és utasításokat adott a tank személyzet. Az ágyú komótosan fordult. A kis utcán amerikai katonák szaladgáltak át és némelyiket a templom őrei el-eltalálták. Az utcácskát így csak hamar jó pár hulla és vagy sebesült lepte el. A Tigris tank 88 mm-es lövege célra állt, a cső üresen ásítozott, majd.... bummm!
A ház fele leomlott, s nagy pusztítást végzett azon a területen. A szakasz újabb veszteségeket könyvelhetett el. Leszakadt végtagok és ordítozó, a fájdalomtól eltorzult arccal és kidülledt szemekkel fetrengő katonák hevertek. Köztük üveges tekintettel és szét vetett tagokkal feküdt pár társuk.
A tank parancsnok ordított valamit és felkelepelt gonoszul az MG 34-es géppuska és a sebesültekkel végzett. A hadnagynak épp, hogy sikerült a ház mögé ugrani, s a kis fal mögött meglapulni, ami még maradt a tákolmányból. Eközben a két panzer három is aprította a jenkiket.
JTG és Walker előre sietett, majd kézi gránátokat csatoltak le.... Tevez hátrébb maradt és lőtte a templomnál lévő németeket. A géppuskást sikerült eltalálnia, így az el is hallgatott, mivel miután két újabb német esett el, a németek jobbnak látták nem próbálkozni.
JTG és Walker oda rohantak az egyik panzer háromhoz és felugrottak rá vakmerően és ezúttal szerencséjük volt, nem sérültek meg. Kinyitották a tank tetejét, majd bevágták a két kézi gránátot és leugorva tova gurultak. A tank felrobbant.
A Tigris eközben teljesen lebontotta a kis házat és a hadnagy tova futott menedékéből. Ekkort szakaszának egyik bazookása megcélozta a Tigris lánctalpát és lőtt. A lövedék kiszáguldott és telibe kapta a talpat, a tank tehát mozgás képtelenné vált. Viszont a géppuska benne felugatott és a bazooka kezelője hátra esett és nem mozdult többet.
A Tigris és a Panzer három megpróbált összedolgozni és beszorítani az utca végén megrekedt szakasz többségét, akik pedig mögöttük voltak, természetesen akcióba léptek. Miközben a két tank szedte az áldozatokat, megsemmisítették további gránátokkal és bazookával a tankokat. A templomból lévők pedig tüzet nyitottak rájuk és megtizedelték jócskán a csapatot, de Walker és JTG válaszolt és leterítették a németeket. A kicsiny falura csend borult és ahogy JTG, Walker és a rejtekhelyéről elő jövő Tevez - aki egyébként aktívan lődözgetett - végig nézett, fejcsóválva tapasztalták, hogy az ötven fős szakaszból csupán tizenöt ember maradt.

[Robert Geret Junior]

Részt vevõ játékosok

Szövetségesek:
- JTG és csapata (Tim Bradley, Aron Walker, John Tevez - mesterlövész, Joe Johnson - doki, Zeck Brodsen, Marcus thingyson, Jeff Felton = mind NJK)
- David Cambel - rangidõs szakaszvezetõ (Nincs NJK)
-Robert Geret Junior - a Vörös raj parancsnoka
-
-


Németek:
-
-
-
-

[Robert Geret Junior]

A Sword-partszakaszon látszólag semmi ellenállásra nem kellett számítani. A gyalogság és a nehézfegyverzet gond nélkül partot ért. Németet legfeljebb fényképen ha láttak közben. Az éppen tábort verõ hadtestek és hadosztályok fölött elszálló Tomahawkok köszönésképp megbillentették szárnyaikat ahogy elszálltak az ejtõernyõsök hadmozdulatainak fedezésére Cahen felé.
Egyszercsak egy domb mögül elõbukkant egy repülõgépvadász német féllánctalpas század. RGJ meglepetésében majdnem elfelejtette felhúzni a gépét 6000 láb, a gépek optimális lõtávja fölé. Közben beleüvöltött a rádióba:
-Vörös-vezér Vörös-rajnak, Vörös-vezér Vörös-rajnak. Légelhárítás balra elöl lent! Gépeket 6000 láb fölé, ismétlem 6000 láb fölé! Gyorsan-gyorsan-gyorsan! Vörös 6-os ne tetvészkedj! Johnyeeeee!!! - Hirtelen fájdalmasan felüvöltött, ahogy meglátta, hogy a repülõgépvadászok tüzet nyitnak és az egyik Tomahawk gép füstölve zuhanórepülésbe fog. Még látta ahogy régi ivócimborája, akit már '39 óta ismert katapultál aztán már csak a felhõket látta maga alatt. A raj 6500 láb repülési magasságon folytatta útját. RGJ beleszólt a rádióba.
-Itt Vörös-vezér, Parancsnokság veszteség egy gép, imsétlem veszteség egy gép! Következõ parancsig folytatjuk az akciót, ismétlem folytatjuk az akciót! Vörös-vezér vége.

[Robert Geret Junior]

Már alkonyodott, mikor a 21 gép, most már csak 20, a repülõgép vadászokkal való találkozás óta, Cahen légterébe ért.
A szakasz lépcsõzetes formációban ereszkedett támadó magasságba. Mind a húsz pilóta feszülten ragadta meg a rakétákat kioldó kapcsolót. Határozott parancsot kaptak, hogy az új-zélandi ejtõernyõsök következõ akciója elõtt semmisítsenek meg egy beásott Panzer 3-as századot.
Mikor a felhõk alá értek kirajzolódott alattuk a város képe: lángok mindenfelé. Az ejtõernyõsök szinte veszteség nélkül számolták fel a várost védõ, újoncokból álló német helyõrséget, csak a tankokkal nemakarták felvenni a küzdelmet, teljesen érthetõ okból.
RGJ hirtelen meglátta a célzónában a német tankokat. Beleszólt a rádióba.
-Szakasz célra repülj, tüzelésre készülj! Rakétát most! Emelkedj, fordulj! Szépmunka, ismétlést kérek!
A Vörös-szakasz 20 lángoló tankot maga alatt hagyva felszállt 4000 lábra, hogy legyen elég helye megtenni a kört. Mikor újra lecsaptak, látták ahogy a német harckocsizók páncélosaikat elhagyva fejvesztve rohannak. A maradék tankok kilövése után az amerikai gépek a rohangászó emberkéket kezdték el géppuskázni. RGJ beleszólt ismét a rádióba.
-Vörös-vezér hívja Parancsnokságot. Munka elvégezve, a város a mienk!
Azzal a 20 Tomahawk gép elrepült a denveri leszállópája, a friss sör és a mindenre kész angol lányok felé. Cahen végleg a szövetséges csapatok kezére került.

[Robert Geret Junior]

-Parancsnokság Vörös-szakasznak! Hazafelé fiúk nézzenek be Omahába, siralmasan szarul állunk. A partvonalat megtisztítottuk, de nem bírunk beljebb haladni a németek miatt. Amíg várjuk az erõsítéstSword, Gold és Juno szakaszokról addig kicsit meg kéne piszkálni a fritzeket. Maradt még rakétájuk?
-Itt vörös-vezér. Gépenként két rakéta maradt. Már attól féltünk uram, hogy nem tudjuk elhasználni. Ok fiúk, kanyarodj, benézünk a földönfutókhoz.
kis idõvel késõbb a partvonalhoz közelítve egyre több és több németet látni. RGJ valami jó zsíros fogásra vágyik ezért a gyalogosokat csak géppuskázzák miközben sebesen közelednek a füstölgõ bunker-romok felé, így is végeztek vagy 20-30 német gyalogossal. Egyszercsak meglátják, hogy egy tigris század száguld egy amerikai szakasz felé.
-Vörös-szakasz. Tigrisvadászat. Ereszkedj és rakétát oldj!
Eredmény 12 Tigris és 15-20 gyalogos. Ismét géppuskáznak, mire a német veszteség újabb 26 gyalogossal növekszik.
-Ok fiúk,megszomjaztam, menjünk sörözni.
Tisztelgõ szárnybillentés a gyalogság felé, majd a szakasz keresztülrepül a csatornán. Tisztelgés a Britt partiõrségnek, majd szép landolás Denverben. Mikor kiszállnak egy gyors fejszámolást követõen RGJ kimondja az eredményt.
-Na ez jó volt. 35 P3-as, 12 Tigris és kb. 100-120 gyaogos. Veszteség egy gép, egy pilóta. Meg kéne ismételnünk holnap.
Azzal a húsz vigyorgó pilóta elindul a kocsma felé.

[David Campbell]

Amikor elértük az Omahát már egybõl tüzelni is kezdtük a szirt tetején lévõ németeket.
Ekkor két bunkerbõl vörös színû füst kezdett el terjengeni. Odaszoltam az egyik társamnak - 2.gép! Menyjen azonnal az egyik bunkerhez és robbantsa fel! ...
Azután csak azt láttam hogy a kettes számú gépet telibetalálják, de annak a gépnek a pilótája csak belecsapódott az egyik bunkerbe.
A többiek látták ezt a kamikáze akciót. De legalább az egyik bunkernek vége lett.
Az egyik bunker felé vettem az irányt.
Hirtelen meglõtték az egyik karomat és emiatt elvesztettem a gép felett az irányítást.
Végül belelõttem egy bombát a bunkerbe. Az felrobbant.
Én lezuhantam, de túléltem, mert azon a részén az Omahának nem voltak géppuskák. Elõvettem a gép hátuljából a puskámat és követni kezdtem a szárazföldi csapatokat. De egy valamire rájöttem, ebben a hónapban nem szállhatok fel. De ha a fõhadiszállás fülébe kerül, akkor hadbíróság elé fogok állni és soh sem szállhatok fel.

[Stefan Shröll]

játékosok

Szövetségesek:
- JTG és csapata (Tim Bradley, Aron Walker, John Tevez - mesterlövész, Joe Johnson - doki, Zeck Brodsen, Marcus thingyson, Jeff Felton = mind NJK)
- David Cambel - rangidõs szakaszvezetõ (Nincs NJK)
- Robert Geret Junior - a Vörös raj parancsnoka
-
-


Németek:
- Stefan Shröll
-
-
-

[Stefan Shröll]

//Ezzel megkezdeném a saját kalandomat!//

Stefan Shröll az Utah partszakaszon szolgált. Egy sziklás partszakasz volt. A németek reménykedhettek a győzelemben.

5:00: Steféket mozgósították. Mindenkit kirendeltek a partra egy utolsó úgynevezett "főpróbára”.
- Stef nálad a géppuskánál még van hely? – kérdezte valamelyik tiszt-
- Igen van! – felelt Stef-
- Stefan zászlós nem úgy kéne felelni, hogy igen van uram? –kérdezte a tiszt-
- De te paraszt!! –üvöltött Stef-
- Ezért hadbíróság elé fogom állítani.
- Állítson, de én állítom, hogy abbol nem lesz semmi, hisz maga egy beszari alak és előbb lövi saját magát főbe, mint engem állít hadbíróság elé. De egyébként van nálam hely! –felelt Stef-
Stefan ezzel elintézte a dolgot, s megnézte kit akar a tiszt mellé állítani. Stef mellé egy közlegényt akarta beállítani. Stef a közlegényt magához hivatta.
- Hogy hívnak?
- Peter Dolge közlegény!
- Jólvan Pete mától a neved legyen Radar. –Ugyanis Radarnak kicsit elálltak a fülei.- Nah gyere üljünk be a géppuska mögé…
6:00: A horizonton hajók hada tűnt fel.
- KEZDŐDIK!
- AZT AZ EGET…
- FRANCBA EZEK JÖNNEK.
Hangzott mindenhonnan.
Majd a géppuskák megszólaltak. Az első hullám partot ért…
// Holnap folytatom//

[Stefan Shröll]

Stefan aprította amerikaiakat.
- Radar! Radar! Hozd a lõszert! -üvöltött Stef-
Radar rohant a lõszerekhez és hozott amennyit csak tudott.
- Parancsolj! –mondta Radar-
Majd azzal a lendülettel Radar elesett. Minden a nyakába borult. Stefan sietett Radarhoz. Majd felállította és beráncigálta a homokzsákok mögé.
- Máskor jobban figyelj! –mondta Stef-
Stefan felvette a vállához a géppuskát és lõtt lefele a sziklák tetejérõl. Az amerikaiak szigonyszerû horgokat lõttek fel a szikla tetjére.
- VÁGJÁTOK EL AZOKAT A KÖTELEKET! –hangzott mindenhonnan- AKIK FELÉRNEK LÕJJÉTEK LE!
Stefan nagyon koncentrált. Majd egy nagy robbanást érzett a háta mögött. Valamelyik amerikai bedobott mögé egy gránátot. Stef a robbanástól elõrerepült és majdnem leesett szikláról. Radar nem úszta meg, a gránát repeszei összeroncsolták és belehalt. Stefet Õ mentette meg a haláltól. Stefan felállt és elkezdte irtani az amerikaiakat saját MP-40-ével. Stef körülnézett maga mögött. Még sokan voltak, de az amerikaiak mégtöbben voltak. Az amik azokon a köteleken nagyon másztak, a németek pedig folyamatosan hátráltak.
- VISSZA! VISSZA! –üvöltöttek-
Stefék hátráltak, majd Stef megbicsaklott. Kiment a bokálya, de annyira, hogy nem tudott lábra állni.
- Francba! –üvöltötte Stef, de sehol senki-
Majd az amerikaiak feltûntek Stef szeme elõtt. Stefan megpróbált valamit kinyögni angolul.
- Don’t shoot! Don’t shoot.
Az amik nem is lõttek, de leütötték Stefet aki elájult.