Torun

[Panzer VII "Maus"]

A német hadsereg útjában állt 1939-ben, és nagyjából teljesen elpusztult, azonban a lengyelek újjáépítették. A szovjet megszállás alatt ismét elpusztult...

[Karl Kruegger]

Karl és csapata szakadatlan meneteléssel nyomult előre, már ki tudja, mióta. Az emberek kezdtek kicsit elkókadni, mikor jelentették Karlnak, hogy Torun település 1 km-es körzetében járnak. "Innentől óvatosabbnak kell lennünk. Ki tudja, mi vár ránk ott." - gondolta Karl. "Mindenki legyen óvatos! Közeledünk." - adta le rádión az utasítást a páncélosok parancsnokainak. Aztán a távolba meredt a tekintete...

[Panzer VII "Maus"]

A páncélosok elkezdték felvenni az alakzatot. Ezúttal nem volt se gyümölcsös, se erdőcske, így a látási viszonyok is jobbak voltak. Fel kellett azonban készülniük pár trükkre, mert a lengyelek úgy tűnt nem törtek meg. Az első egykét harckocsi számára már lőtávon belül volt a város, és nem történt semmi. A nyomulás azonban nem tört meg, habár valószínű volt, hogy a polákok csapdát szeretnének állítani. Azonban a meglepetés nemsokáig váratott magára. Az egyik utca végéről kinyílt egy pajta ajtaja és egy csehszlovák géppuska kopogott a tankokon, bár kárt nem tett bennük. A harckocsik továbbra is rendületlenül közeledtek a városhoz, míg végül megérkeztek a fő úthoz, amely jelentősen emelkedős volt, és maximum két harckocsi fért el rajta egymás mellett. Ez még nem is lett volna baj, ám az a pajta ami az imént kinyílt most egy gyilkos szerkezetet engedett útjának:
Benzines kannákkal és robbanószerekkel töltött szekér. A fél derékalj tele volt pakolva éget/robbanékony anyaggal, és a szalma lángokban állt előtte. Eloltani reménytelen. A harckocsiknak gyorsan kell cselekedniük, ha túl akarják élni az elkövetkező másodperceket.

[Karl Kruegger]

"Affene...!" - vette tudomásul Karl az eseményeket. "Gyalogos egységek! Le az útról! Fedezékbe!" - ordította el magát. "A két első páncélos parancsnokának: Azonnal lőjjék ki a szekeret!" - adta le rádión a parancsot. "A többi páncélos térjen le az útról! Az út két oldalán 1-1 soros vonalba fejlődj! Löveget tölts! Készenlétbe!" - Karl hangja élesen recsegett a rádión keresztül. Tudta, ha most nem cselekszik azonnal, annak súlyos következményei lehetnek. Ismét a rádiót használta: "Franz Müller! Egységével nyomuljon előre és iktassa ki a pajtában lévő géppuskásokat!" A két első páncélos még lőtávolon belül kapta meg a parancsot. Az első elhibázta a lövést, és a szekér továbbrobogott. A másodiknak nagyobb szerencséje volt, bár ez sem találta el a szekeret, de a becsapódott lövedék által a földben ütött lyukban megakadt a szekér, majd felborult. Iszonyú robbanás következett be. A fedezékbe húzódott gyalogosok ösztönösen összehúzódtak a robbanás pillanatában. Karl az út bal oldalára húzódott páncélosával. "A falu lőtávolban van! Minden egységnek: Cél a település! Tűz!" - A páncélosok szinte egyszerre kezdtek tüzelni a falura, melyről még nem tudtak semmit. Nem telt bele 10 perc sem, mikor a faluból fekete füst kezdett felszállni. "Tüzet szüntess! Minden egységnek: kettéválunk! Bekeríteni a falut! Tüzérek! Állítsák fel a hegyiágyút!" - hangzott a következő utasítás. A gyalogos egységek az út bal és jobb oldalán felfejlődtek a páncélosok mellé. Egy csoport felállította a szovjet hegyiágyút, melyet harcképes állapotba hoztak és előkészítették a tüzelésre. Karl ennek az egységnek adta a következő parancsot: "Csak akkor tüzeljenek és oda, ahová én mondom." - azzal a páncélosok lassan megindultak, hogy 2 oldalról bekerítsék a falut. A katonák szemében megint harci tűz égett. Tudta ezt Karl is. "Ez az! Pontos, precíz egységek. Ezt szeretem. Remélem Franz hamar elintézi a géppuskásokat. Ha nem, azt a hegyiágyúnk bánja..." - futott át Karl agyán a gondolat, de gyorsan el is hessegette azt. A feladatra koncentrált....

[Panzer VII "Maus"]

A taktika úgy látszott beválik. A lengyel védők egy utolsó elkeseredett rohammal megrohanják a harckocsikat, azonban hamar szétlövik őket, mivel semmi páncéltörő fegyver nem volt náluk. A pajtából azonban egy lengyel rohan ki és az ágyú felé kezd el futni, azonban félúton leteríti egy lövés. A város alig két perccel az igazi harc kitörése után elesni látszott.
A pár túlélő azonban bevackolta magát a falu egyik legerősebb épületébe, amelyen még a régebbi időkből ottfelejtett lőnyílások is megvoltak. Ez akár több órát is elvehet a rohamból, hogyha megpróbálják őket kifüstölni. Talán rájuk lehet robbantani az egészet. Mindenesetre itt nem hagyhatják őket.
Kruegger nehéz döntés elé állítódott: Hagyjon itt egy csapatot, hogy vigyázzanak az önmagukat bebörtönző polákokra, vagy lövesse szét a fél falut a pontatlan ágyúval?
//Mostantól próbálok aktívabb lenni//

[Karl Kruegger]

// ...! Ennek maximálisan örülök. Azonban Franz Müller eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ennek nem örülök ....Mindegy, már reagáltál, Franz majd később is becsatlakozhat sztem. //

Karl minél előbb dűlőre akart jutni a falu ostromával, de a polákok makacskodtak. Nem szereti a makacskodást, soha nem is szerette. Megparancsolta páncélosainak, hogy félkör alakban vegyék körbe az épületet. A gyalogosokat visszarendelte a harcból azzal az utasítással, hogy tisztítsák meg a falut, nézzenek túlélők után, gyűjtsék össze a megmaradt hadianyagot. A falu iszonyatos módon elpusztult, szinte a semmivel lett egyenlő. A házak 98%-a elpusztult, a templom romba dőlt. Egyedül a szóban forgó épület állt még a kis főtéren. A tankok felsorakoztak a ház előtt és várták Karl parancsait. Feszült csend ült a térre, csak az égő házak gerendáinak ropogását és a szél fütyülését lehetett hallani. Füstszag terjengett a levegőben. A lengyelek abbahagyták a tüzelést, mivel látták, hogy a tankok ellen teljesen hatástalan a géppuska. Karl csak erre várt. Természetesen fedezék mögül kezdett kiabálni a lengyeleknek. Hangja ércesen törte meg a csendet: "Kruegger vagyok, a német megszálló egység parancsnoka! Nem akarjuk bántani Önöket! Ha mindenki előjön tarkóra tett kézzel és fegyvertelenül, senkinek nem esik bántódása! Kapnak tőlem 5 percet! Ha addig nem jön ki senki, a földdel teszem egyenlővé a házat!" - Azzal visszamászott a parancsnoki páncélosba és várt. A másodpercek ólomlábakon teltek. Mindenki a lengyelek válaszára várt. "Remélem, tud valamelyik németül....ha nem, az Úr irgalmazzon nekik...." - gondolta Karl, miközben várakozott...

//Jó volna, ha Franz is bekapcsolódna a játékba, szerintem Ő is nagyon jól játszik.//

[Panzer VII "Maus"]

Bentről idegen nyelvű pusmogás hallatszott, majd fehér zászlót lengetve kilépett egy megviselt, és lábon lőtt katona.
- Ich spreche deutsch... ein bisschen. /Beszélek németül... egy kicsit/
- Ha feladjuk a harcot és itthagyjuk a fegyvereinket milyen sors vár ránk? Lelőnek mint a kutyát? Ez esetben harcolni fogunk - morogta harciasan figyelembe se véve, hogy 10szeres német túlerővel állnak szemben, és számukra sebezhetetlen páncélosokkal. A helyzetet még fokozta a technikai különbség is, mivel a modern német fegyverek ellen nekik csak ósdi vadászpuskáik voltak.
- Szóval mi lesz a sorsunk, hogyha feladjuk a harcot?

[Karl Kruegger]

Karl erre várt. "Természetesen semmi bántódásuk nem esik! Erre a szavamat adom!" - szólalt meg, majd hozzátette: "Mindenki jöjjön elő felemelt kézzel! 1 percük maradt!" - Mikor befejezte a mondandóját, kiváncsian várta a reakciót. A páncélosokon megcsillant a szeptemberi napsugár, az idő melegebbre váltott. Ismét csend ült a csatamezőre. Karl katonái fegyelmezetten várták a lengyelek újabb reakcióját....

[Panzer VII "Maus"]

Bentről ismét hallatszott a valószínűleg lengyel beszélgetés, majd tizenöt férfi és két gyerek jött ki az épületből feltartott kézzel.
- Ennyien vagyunk - mondta a tárgyaló Karl-nak - A többiek mind meghaltak, vagy elmenekültek.

A legtöbb védő ámulattól csillogó szemmel nézte a sérthetetlennek tűnő német páncélosokat.
- Kutassák át őket - adta ki a parancsot Karl. A motozás után csak pár bicska került elő, valamint az egyik kölöktől egy csúzli.
- Rendben. Uraim folytatjuk az utunkat Varsó felé! Immáron nincs közöttünk több falu amit nekünk kéne kipucolni.
- Uram! A túszokkal mi legyen? - kérdezte egy gyalogos tisztelegve.

[Karl Kruegger]

"A foglyokat tereljék be abba a pajtába, ott! Itt hagyunk velük 2 fegyveres gyalogost, akik megvárják, míg a hadtest ideér." - válaszolta Karl. "Szedjék össze a megmaradt hadianyagot, javítsák ki a megsérült járműveket. 3 órás pihenőt rendelek el, aztán tovább indulunk! Pihenjenek, mert ki tudja, mikor lesz rá lehetőségük." - tette hozzá. Azzal visszavonult megírni a jelentését. Lakókocsijában a szokásos látvány fogadta: a precízen megvetett ágya, mellette a kis dolgozóasztal, lemezszekrény, éjjeliszekrény, rajta a gyertya, mellette a családi fénykép. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy előbb nem a jelentését írja meg, hanem levelet ír szeretteinek. Már elég régen volt otthon, valószínűleg nem is fog Varsó ostroma előtt eltávra menni. Kíváncsi volt, hogy fejlődik a gyerek, hogy van a felesége. A levelet betette egy borítékba, megcímezte, majd a tábori postást hívatta. "Erre a levélre különösen vigyázzon, kérem." - közölte vele. A jelentés megírása kb. 20 percébe került. Egyre jobban érezte a fáradtságot, majd egy röpke órára lefeküdt aludni. Sejtette, hogy szüksége lesz rá. Közben az egységére gondolt. Azokra, akik meghaltak és azokra, akik végignézték a halálukat, majd eltemették őket. A háború megedzi az embert, nemesebbé teszi. Ettől lesz kemény a harcedzett katona. Hamar elnyomta az álom....

//Most nem tudom, mi legyen, nekem úgy tűnik, a következő állomásom Varsó....de vajon mikor kezdődik el? Ha van energiád, addig talán itt is történhetne még valami. Nekem van kedvem hozzá! //

[Panzer VII "Maus"]

Nagyjából tíz perce aludhatott Karl, amikor egy tizedes kezdett erőteljesen kopogni a tiszti kocsi oldalán, majd megrázta a vállát.
- Mi.. mi a baj? - kérdezte Karl félkómásan.
- Uram, elnézést uram, de lengyel támadás kezdődik úgy 10 perc múlva. Varsó felől jönnek és erős páncélostámogatottságuk van. Legalább 8 L-60-as és 4 L-62-est láttunk. Ezenkívül a dombtetőn aknavetőket állítottak fel, de az orvlövészeink kilőtték őket. Gyalogságot egyenlőre nem láttunk, de azok a harckocsik veszélyt jelentenek a Panzer II-esekre. Mi a parancs, uram?
Úgylátszott a lengyelek véres bosszút akarnak állni Torun porig rombolásáért. Vagy csak megelőző jelleggel szét akarják zilálni az osztagot?

[Karl Kruegger]

"Aaaazigen!" - gondolta Karl, miközben öltözködött - "Egy percre sem hagyják az embert nyugton..." - Mikor készen lett, a tisztiszolgáért küldött, majd elrendelte, hogy a páncélosok parancsnokai 2 percen belül sorakozzanak a kocsija előtt. Így is történt. A parancskiosztás minden eddiginél gyorsabban telt. "Nos uraim. Egyszerű a képlet. Mindenki elhagyja a falut. A támadás az északi lejtők felől érkezik, a dombok mögül. A zsákmányolt aknavetőket otthagyjuk, odarendelek 10 embert, hogy irtsák az ellent velük. A hegyiágyúnkat bevontatjuk a faluba, személyzettel együtt. Onnan fogja irtani őket. A gránátosaink a falutól keletre és nyugatra fognak vonulni. Géppuskafészkeket telepítsenek a falu ezen pontjaihoz, ha esetleg gyalogság is érkezik velük. A páncélosaink....hm...nos, mint tudjuk nekik 12 van. Ez nem nagy mennyiség, de a mi 7 Panzerünk meglepheti őket, ha meglepetésszerűen támadunk. Mivel ők a faluba tartanak, egyszerű lesz a dolgunk. A település déli részén az erdőben, félkör alakban fogunk felsorakozni. Ha a polák beér a faluba én jelt adok, és indulhat a harapófogó. Mindenki egyszerre fog támadni: gyalogság és páncélosok. Gyakorlatilag nem lesz hová menekülniük, csak a mi karjainkba. Tudom, ez emberáldozattal fog járni, de ezt a falut mindenképpen meg kell tartanunk. Apropó. A foglyokat vigyék ki az erdőbe, természetesen megkötözve, figyeljenek rájuk. Nem akarom, hogy bántódásuk essen, becsülettel harcoltak. Mindenki megértett?" - fejezte be végül. A parancsnokok és egységvezetők egyöntetűen bólogattak. Tudták, ez a terv szinte tökéletes, és Karl nem kockáztat feleslegesen semmit. Jó vezetőjük volt és ezt az emberek igyekeztek meghálálni neki. "Fél órát kapnak a pozicionálásra, nem többet. Pontosságot kérek, hideg fejet, mint mindig. Lelépni!" - A parancsnokok elvonultak. 20 percen belül mindenki a helyén volt. Az aknavetős egységek - ők voltak az elővéd - türelmetlenül várták, hogy a lengyel páncélosok lőtávolon belül érjenek. Karl felnézett az égre. Tisztán látszott a kékség, sehol egy felhő. "Szép nap a halálra....remélem, nem nekünk...! - gondolta, majd bemászott a parancsnoki páncélosba és fegyelmezetten várta a rohamot....

[Panzer VII "Maus"]

A taktikai megbeszélés után mindenki felvette a kijelölt pozícióját, és német hadviselésnél megszokott türelemmel várták a jelet. Közben a lengyel páncélosok elindultak, hogy a várost visszavegyék. Az egyik L-62-es mely ellen a Panzer II-esek nagy tömegben támadhattak volna, egyenest elindult az aknavetők felé, mit sem sejtve. Alighanem azt gondolták a dombról tökéletes tűzállást vehetnek fel a menekülő egységekre. A többi páncélos azonban a harapófogó kellős közepébe hajtottak. Azonban az élen haladó éket alkotó L62-es trió az utolsó pillanatban ráeszmélt, hogy túl nagy a csend. Vagy csak szimplán megálltak?
5 vészterhes perc telt el, közben a levált L62-es közel ért a német állásokhoz. Az északi dombtetőn valami csillant. Karl távcsövéhez kapott és a domboldalt kezdte fürkészni. Hamar rá is talált a csillogás okára: Egy ezrednyi kozák lovas. Ugyan tankjaik lekaszálhatták volna őket, de a gyalogosok ellen még mindig ezek a véres gyilkosok bizonyultak a legjobbaknak. Csillogó kardjaik lapjával csapkodták paripáikat. Körülbelül 600-an lehettek ami komoly veszélyforrást jelentett Torunra. Még egy jó 3-4 percük volt, mielőtt a lovasság ideér. De mit tegyenek? Leplezzék le magukat a tankok előtt, vagy csendben várják a halált, a lovasok képében, kiket messziről könnyűszerrel lekaszálhattak volna géppuskáikkal és jó minőségű Kar. 98-as puskáikkal. Azonban az L-60asok 37mm-es és az L62-esek 53mm-es lövegei valószínűleg szétzilálták volna állásaikat. Karl nagy döntés előtt állt. Nem elég a téklozó L62-es még a lovasoknak is fel kellet bukkanniuk.

[Karl Kruegger]

Hideg fejjel gondolkodott. Ugyanúgy, ahogy szokott. Karlra azért is néztek fel annyira a bajtársak, mert a legvéresebb helyzetben is tiszta fejjel, hidegvérrel tudott dönteni. Most is elég volt neki a másodperc törtrésze ahhoz, hogy döntsön: "Minden egységnek! Általános támadás! Páncélosok! Ki az erdőből! Cél a tankok! Ismétlem: Általános roham!" A német egységek óramű pontossággal indultak meg a tankok felé. Az első percekben a lengyelek kapásból 2 tankjukat is elvesztették. A 2 hatalmas robbanás a levegőbe repítette mindkét tank lövegtornyát. Karl erre számított. A meglepetés erejével vette célba a harmadik tankot. "2 fokkal jobbra! Tűz!" - adta ki az utasítást. A hatalmas Panzer a lövés erejétől hátrébb csúszott. Pillanatokkal később a harmadik lengyel páncélos is megszűnt létezni. "Szép volt fiúk!" - nyugtázta elégedetten, majd parancsba adta a gyalogosok átcsoportosítását a dombtetőre. Ez egy kis időbe telt, mivel az emberek nagy része a faluba nyomult be. A hegyiágyúnak koordináták kellettek ahhoz, hogy pontosan be tudjon találni a kozákokra. Ez további 2 percet vett igénybe. A hegyiágyú megkezdte működését, majd Karl messzelátóján át látta, ahogyan a kozákok ritkulnak. Még mindig nem eléggé...Közben a gyalogosok felértek a dombtetőre és felállították a géppuskákat. Azonban az az egy L62-es ráeszmélt, hogy azok, akik az aknavetőknél állnak, nem az övéik, ezért megkezdte az irtást. Az 5 vetőből 2-őt meg is semmisített. Karl ezt nem hagyhatta. "Fiúk! Cél a dombtető 12 óránál! Cél....t...." - Ebben a pillanatban egy golyó fütyült el a feje mellett. "Jó lesz vigyázni..." - gondolta. Időközben eszmélt rá, hogy a lengyel páncélosok közül ez a negyedik, amit készül kiirtani. De vajon hol a többi? "Tűz!!!!" - adta ki a parancsot. A tank iszonyú torkolattűzzel válaszolt a parancsra. Nem sokkal utána Karl látta, hogy a páncélost pontosan oldalba találták. Ez is megsemmisült. A géppuskások felállították az állásaikat és megkezdték a kozákok sorainak irtását. Az akanavetők és a hegyiágyú is sorra ontották a lövegeket az ellenségre. Látszólag minden rendben zajlott. Karl tudta, hogy ez csak a látszat. "Hol a fenében lehet a többi tank....?" - gondolta. 2 páncélosát is a dombtetőre rendelte a gyalogos egységek támogatására. A megmaradt négyet, mivel sajnálatos módon az egyik tank harcképtelenné vált, a falu védelmére kör alakban állíttatta fel. Most először érezte azt, hogy nem tudja, mit tegyen. "Hol a fenében lehet Müller?" - gondolta. Fogalma sem volt, merről jöhet az újabb páncélos roham, és a kozákok is egyre közeledtek..........

[Panzer VII "Maus"]

A harckocsik megsemmisítése jól haladt, azonban a lengyelek is taktikáztak, és a megmaradt harckocsikkal a fentről nem látható árokba hajtottak, hogy majd a kozák roham közben lepjék meg a németeket. A rohamozó lovasok egyre hullottak, azonban még így is túlerővel kellett Karlnak szembenéznie. Eléggé okos volt hozzá, hogy ne becsülje le a lovasságot. A kardjaikat lengető zsoldosok nagyon közel értek. A távolság félelmetesen gyorsan csökkent, és ahogy közeledtek egyre gyorsabbnak tűntek. A hegyiágyú, lévén hogy nem erre volt kitalálva alig okozott nekik problémát, azonban a Panzer II-esek 20mm-es ütegei annál inkább. A gyalogságot szerencsére még nem érték el. Gránátokat ragadtak a szabad kezükbe, és megdobálták a tankokat. A gyenge robbanószer alig okozott kárt a tankokban, azonban Karl harckocsiját olyan szerencsétlenül érte a találat, hogy a bal lánctalp szétszakadt, és a fémszörny mozdíthatatlanná vált, a puha talajon erősen megdőlve állt, így életveszély lett volna az ágyút használni, és a géppuskák is komoly veszélynek voltak kitéve.

//Az utolsó mondatokon talán csodálkozol, de a 20mm-es gépágyút maximum 3-4°-os dőlésszögnél lehetett biztonságosan használni, egyéb esetben könnyen besült, és fel is robbanhatott akár a lövedék a csőben. Ha akarsz kockáztathatsz, de akkor egy tankparancsnok csak a legvégső esetben cselekedne így, szóval mérd fel a helyzetet! //

[Karl Kruegger]

Karl erre nem számított. Szitkozódott is magában erősen, de nem tehetett semmit. Beleszólt a rádióba: "Minden páncélosnak! A domb tetejére, azonnal! Hans, Te a kettes páncélosban! Várj!" - A páncélosok felsorakoztak és védelmi vonalat képeztek a gerincen. Elkezdték a tüzelést. A kozákok hullottak, mint a legyek. A négy tank, a 3 aknavető szakadatlan tüzelésbe kezdtek. A géppuskások is erős tűz alatt tartották a lengyeleket, amitl támadásuk lendülete alább hagyott. Lent a faluban közben Hans kiszállt a páncélosából és átadta azt Karlnak. "Köszönöm, Hans. Most vonuljon vissza az erdőbe a hadifoglyok őrzésére." - mondta neki. Hansnak láthatóan nem tetszett az ötlet, ezt Karl is látta: "Nyugalom fiam. A következő csatában Ön lesz az első sorok között, aki győzelemre viszi a Führer egységét." - válaszolta neki, ezzel láthatóan megnyugtatta. Ahogy Hans és személyzete eltűnt a fák között, Karl megindult a páncélossal a gerinc irányába. Amikor felért és szétnézett a csatatéren, mintha egy nagy méretű vágóhídon lett volna: mindenfelé lengyel és kozák hullák terültek el, szétszaggatott emberi és állati testek, vér, a földbe ütött lyukakból már annyi volt, hogy szinte olyan volt a felület, mint a Holdon. Karl tisztában volt a túlerővel, de innen a domb tetejéről biztonsággal tudták tartani magukat. Még mindig aggasztotta a lengyel tankok holléte. Az időközben kiküldött felderítő egység jelentette rádión, hogy a lengyel páncélosok egy árokban bújtak meg. Hirtelen újabb ötlete támadt. Megparancsolta a felderítő osztagnak, hogy rakjanak tele egy katonai szállító teherautót robbanóanyaggal és álljanak vele a dombtetőn elterülő erdőbe, pontosan az árok fölé. A parancs végrehajtása fél órába is beletelt, végül a teherautó ott állt a megbeszélt helyen. "Álljanak ki vele a fák közül, tegyék üresbe és menet közben ugorjon ki a sofőr! Kapnak egy kis csomagot a polákok!" - odította bele a rádióba, miközben páncélosáról pattogtak le az ellenséges lövedékek. A kis csoport gyorsan és pontosan végezte a dolgát. Másodpercekkel később a teherautó elindult gyilkos útjára, le a lejtőn, hogy becsapódhasson a lengyel páncélosokra......

// Egy kis csomag! //

[Franz Müller]

// Bocsesz, hogy ilyen későn szeretnék beállni, de múlt pénteken kimúlt a gépem s csak mostanra sikerült újat szereznem! Franz Müller szolgálatra késszen, várja a következő feladatát.//

[Panzer VII "Maus"]

A a guruló teherautó határozottan emlékeztette a németeket valamire, amit a lengyelek vetettek be. Valahol a sorok között még egy poén is elcsattan, miszerint: "Na a lengyelek ugyanezt csinálták, csak nekik még teherautójuk se volt!".
Franz éppen teljes gőzerővel lőtte a kozákokat, mikor a 2 tengelyes 3tonnás jármű elsuhant mellette. Azonban a lengyelek sem voltak bolondok, megpróbálták kikerülni a bombát, azonban reménytelen volt, így megpróbálták inkább szétlőni. A taktika balul sült el, az összhang hiánya miatt. A harckocsi a kitérő manőverbe tervezett rükverc miatt lenyomta az orrát és a lövés a teherautó elé csapódott be jóval. A robbanás keltette lökéshullám ugyan elérte a járgányt, de kárt nem nagyon tett benne, sőt úgylátszott meg sem kottyant neki. Nemígy a robbanás okozta kráter, amelybe belehajtott és a túlvégén saját lökhárítóját és hűtőjét bezúzva kiszállt és vagy fél méteres magasságban nekirepült a tanknak, kishíján felborítva a 27 tonnás szerkezetet. Azonban a java a robbanással jött. A könnyed kis teherautó megpakolva minden jóval halálos bombaként funkcionált, és ténylegesen felborította a könnyű harckocsit, ami átgördült a mögötte bujdosó ló nélkül maradt katonákat, és végül az üzemanyagtartálya is felrobbant, lángoló benzint fröcskölve a környékre. Teljes káosz uralkodott mind a tankok körül mint a kozákoknál, kiknek lovai a géppuskatűztől megsüketülve és megzavarodva össze vissza rohangáltak, nem egy lovast levetve és megtaposva. Azonban a harc nem ért véget. Az a jó 150 lovas aki még harcképes volt, most elérte a gyalogságot, és másodperceken belül véres közelharc fog kezdődni, amelyben a szablyák a lovasoknál határozott előnyt jelentettek.

//Csatlakozz nyugodtan a történetbe! Üdv újra köreinkben!//

[Karl Kruegger]

//Üdv újra itt, bajtársam! Kellettél volna már előbb is, de hiába: a technika, az technika! //

//MAUS. Szép kis csetepaté! Élvezem! //

A megmaradt 150 kozák őrülten közeledett a gyalogos egységek és a páncélosok irányába. "Milyen kitartóak....Ez becsülendő. Mennek a halálba....!" - gondolta Karl. A kozák lovasok csapatának végét még lőtávolon belül érte. A páncélosok tüzeltek is rájuk serényen, de csak kb. 40-et sikerült kiiktatniuk. "Géppuskások! Zárótűz! Irtsátok őket!" - Adta ki az utasítást Karl. "Müller! Nézzetek szét a tankok körül! Ha maradt harcképes, iktassátok ki! Nem akarok több meglepetést!" - mondta rádión Müllernek. A kozákok elérték a gyalogságot és eszeveszett közelharc kezdődött. A páncélosok most a golyószórójukat kezdték használni, kaszálták velük a lovasokat. "Páncélosok! Indulás a lovasok felé! Közéjük hajtunk! A golyószórót használjátok!" - A hatalmas fenevadak megindultak a kozákok irányába, halált osztottak, amerre elhaladtak. Karl tankja telibe találta az egyik lovast, egész egyszerűen áthaladt rajta, majd a tankokat támogató erők közelharcba kezdtek a kozákokkal. Vérfürdő következett, a kozákok szablyáikkal irtották a németeket. A németek - a géppuskások révén - nem engedték teljesen közel a támadókat, mivel a zárótűz annyira erős volt, hogy csak egy részük érte el állásaikat. Karl ezzel a páncélos kirohanással jelentősen megritkította a kozákokat, de még mindig maradtak bőven. "Páncélosok! Rückwertz! Vissza a kiinduló ponthoz!" - jött az újabb utasítás. A tankok hátramenetben megindultak vissza. A golyószórójuk ontotta a lőszert az ellenre. Mikor visszaértek, már nem sok maradt az ellenségből. Igaz, a német egységek száma is jelentősen megcsappant: az aknavetősök megsemmisültek, a gyalogosok egy része is halálát lelte, a nagyobb részük küzdött a győzelemért. A géppuskások továbbra is tartották állásaikat, nekik - egyenlőre - nem volt veszteségük. "Remélem, Müller nem talál kellemetlen meglepetést. Már nem bírnánk ki még páncélosok támadását is...!" - gondolta Karl, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Ismét a harcra koncentrált.....

[Franz Müller]

Müller a parancs vétele után azonnal elindult az elmúlt tankcsata helyszínére, de előtte felszerelkeztek gránátokkal és pár mágnesaknával biztos, ami biztos. Gyorsan a helyszínen voltak, majd egy gyors látfelderitést végeztek, mivel nemláttak semmilyen mozgást lassú óvatos előrenyomulásba kezdtek. Az első roncsoknál semmiien rendellenességet nem tapasztaltak, mivel a legtöbb nagy lánggal égett a többiben pedig nemtaláltak túlélőket. Fokozatosan kezdtek beljebb vonulni egymás fedezete alatt. Sorra vizsgálták át a kilőtt tankokat túlélők után kutatva. Ulrih és Kurt voltak soron a következő tank átvizsgálásában bemásztak mikor hirtelen, géppuskagolyók becsapódása kényszerítette őket, hogy behúzódjanak a tankba. Franz a csapattal harcolva visszavonulásba kezdett. A két katonát pedig a tankban hagyta, mivel ott biztonságba vannak.
Egészen a közeli dombig vonultak ahol egy kidőlt fa törzsénél fedezékbe vonultak. A Lengyelek fokozatosan felzárkóztak majd előrenyomulásba, kezdtek.Franz és csapata tüzörvényt zúdítottak az előrenyomuló lengyelekre akik sorra estek el de a helyükre újak és újak jöttek. Már majdnem körülzárták őket mikor kiadta a parancsot " GRÁNÁTOT ÉLESÍTENI!! " csak a sűrűjébe dobjátok. A gránátok okozta sokk és légnyomás hatására elkábult támadók kezdtek a sebességükből veszteni, s lassan a védőknek sikerült a lábukat megvetniük s sikeres ellenharcot folytatni.
Eközben a két tankban maradt katona eldöntötte, hogy kitörnek.
A mint kimásztak elkezdte ellopózni a körzetből, de hirtelen egy gépuskasorozat téptefel előttük a földet. Egy a tűzcsapást túlélt tank volt az amely kisebb sérülést szenvedett csak( leszakadt a lánctalpa) de harckészségét megőrizte.Ulrihék fedezékbe húzódtak, majd megegyeztek: Kurt mágnesaknát helyez a tankra míg Ulrih elvonja a figyelmét. Az akció elindultakor Ulrih kézigránát koszorút dobott a tankra Kurt pedig a robbanás után a tank mögöt csúszva előretörve megközelítette a tankot majd a csomagot elhelyezte és futva minél meszebre igyekezett rohanni a robbanás elől. A tank óriási robbanásal az elmúltak közé lépett.
Eközben Franz és csapata felörölte az ellenséget és felzárkóztak Ulrikék -hoz.
// Bocs de csak jövőhéte tudok ujra jelentkezni vizsgák végett.. //