Torun

[Panzer VII "Maus"]

A lengyel roham teljesen megtört. Azonban a visszavonuló kozákok eléggé komolyan vették a rájuk zúduló tüzet, és páran vissza vissza lőttek, nem egy német katonát még ezzel is megsebesítve. Azonban a táncnak nem volt még vége. A lengyelek úgylátszik nagyon feldühödtek az ellentámadás sikertelenségén. Repülőgépek tűntek fel. Ósdi vadászok, de a szárnyakba épített géppuskákkal komoly kárt okozhattak a gyalogságban. A puszta közepén álltak, egy domb tetején... Kiváló célpontok voltak...

[Karl Kruegger]

"Minden gyalogos egységnek! Azonnal fedezékbe! Le a dombról! Az erdõbe, a fák közé!" - parancsolta meg Karl az egységeknek. Mivel a csapat nem rendelkezett légvédelmi eszközökkel így ez a támadás eléggé érzékenyen érintette Karlékat. Abban bízhattak, hátha közelebb repül egy-egy gép a földhöz, hogy géppuskájával végigszánthasson a gyalogságon, s kárt tudjon tenni benne a német géppuskás és gyalogos egység. Mivel a lengyel gépek fegyverzete elavult, így ez be is következett. A gépek sorozatosan repültek rá az erdõben megbújt gyalogságra. Karl ezt tudta, s parancsba adta a tüzelést. A géppuskások az ég felé emelték a fegyvereiket, és megkezdték a tüzelést. Eléggé furcsán festettek így, de nem volt mit tenni. Karl parancsa látszólag bevált. A géppuskások lyukat szaggattak 2 gép hasán is, amikbõl - szinte azonnal - sûrû, fekete füst kezdett ömleni, majd másodpercekkel késõbb faruk tüzet fogott. Több száz méterre a helyszíntõl hatalmas robbanással a földbe csapódtak. A gyalogság örömujjongásban tört ki, akárhányszor sikerült megfogni egy ilyen "madarat". Ez még nem volt elég. A többi lengyel gép sorozatosan repült rá az egységekre és ritkította a gyalogságot, már amennyire lehetett, mivel nagyobb részük megfelelõ fedezéket talált magának az erdõben. Karl a megmaradt páncélosokat is alakzatba terelte és az erdõbe rendelte. "Vajon mi lehet Müllerrel? Remélem, nem esett baja. Ez a légi csapás váratlanul érhette. Biztos talál magának fedezéket..." - gondolta Karl, miközben páncélosában ült. A tankok - sajnálatos módon - tehetetlenül pihentek a fák között. Hirtelen újabb robbanás hallatszott a távolból, melyet ismételt örömujjongás követett. "Ez igen. A fiúk tudják a dolgukat. Még szerencse, hogy nem vadászbombázókat kaptunk be. Most vakarhatnám a fejem..." - Karl hamar kiverte a fejébõl a gondolatot. "Ez az fiúk! Irtsátok õket!" - lelkesítette katonáit Karl. "Ha ezt az állást tudjuk tartani, miénk a végsõ gyõzelem....!" - kiabálta még hozzá nekik, amitõl a gyalogságba újult erõt öntött. Karl bizakodva várta a további eseményeket.....

[Franz Müller]

Franz belefeledkezett a csatába majdnem késve vette észre a feléjük zuhanó halálmadarat, de az is késve figyelt fel rájuk, mivel Karl csapatait könnyebben észrevették, és őnáluk kezdték a támadást. Franz embereivel gyors előrenyomulásba kezdett, hogy a kilőtt tankok között majd biztonságra lelnek, remélték! Mire elérték a gép már a ráfordulásra készült, ekkor a géppuskásoknak parancsba adta, hogy lőjenek. A gép gyorsan zuhant feléjük és tüzet nyitott a kis csapatra. A géppuskások szakadatlanul lőtték a zuhanó gépet, bár tudták a kis 9mm-es golyók nem sok kárt tesznek a gépben, majd lassan a lövészek is bekapcsolódtak a csatába a K98-asok lövedékei már hatásosabbak voltak a gépből az első rácsapás után már tenyérnyi darabok, hiányoztak. A gép egyre idegesebben kezdett viselkedni, ahogy távolodott, majd lassan fehér füst kezdett szállni a gépből, ami lassan feketére váltott. Végül egy zuhanó alakra lettek figyelmesek, amely fölött hirtelen egy fehér gomba alak jelent meg. Tudták a pilóta kiugrott a halott masinából. Franz ekkor kiadta a parancsot:
- A roncsok fedezete mellett előre nyomulunk, s végzünk a Polákokkal de, a pilótát élve akarom, mivel sok infóval rendelkezhet az itteni csapatok elrendeződéséről és a Varsót védő erőkről a parancsot, értették!
- Igen uram: Kiáltották egyszerre.
A roncsokon könnyen túljutottak, bár pár helyen volt kisebb-nagyobb csetepaté, de sikerrel vették az akadályokat. S végül csak a pilóta megkeresése volt hátra ez sem okozott nehézséget, mivel egy közeli fára volt felakadva. Ezek után visszaindultak a fogolyjal a támaszpontra, hogy átadják kihallgatásra, és jelentést tegyenek.

[Panzer VII "Maus"]

Franz Müller:

Az ejtőernyőző pilóta felé kezdtek haladni, ám az útjukat egy jókora kráter alján füstölgő géproncs korlátolta, amit kikerültek, jó nagy ívben, mivel az egész környék lángokban állt az üzemanyagtól. Eddigre azonban a pilóta földközelbe ért, jókora előnye lehetett. Sietni kezdtek, meglepődve tapasztalták, hogy a pilóta halott.
- Valamelyik barom orvlövész lelőtte. Gondolom jót röhögtek ezen a remek poénon a haverjaival. Ha megtudom melyik volt - kezdett szitkozódni egyik embere.

Karl Kruegger:

A repülők rohama alábbhagyott, és a menekülő lovasok utolsó foszlánya is lőtávon kívül volt. Az üldözés értelmetlen és reménytelen.
- Mi az új parancs? - fordult az egyik embere Karlhoz.
- Bevenni Varsót.
- URAM! - robbant be egy lihegő utász.
- Mi a franc van magával katona? - kérdezi döbbenten a megszólított.
- Aknazár... Varsó felé. Az egyik P2-es ráfutott, a fele tank felrobbant... Szörnyű volt!!!
- Higgadjon le.
- Mit tegyünk? Megpróbáljuk megkerülni, vagy ösvényt nyitunk? Ha most megkezdjük az aknamentesítést akkor az 2-3 órába kerül. Ennyi idő elég a lengyeleknek az újraszerveződéshez. Mi a parancs, uram?

//Ez az utolsó időhúzás(reméljük), de légyszi húzzátok az időt, szal ne érjetek el Varsóig a köv. postban. Köszi előre is//

[Karl Kruegger]

Karl diadalomittasan látta, ahogy az utolsó lengyel gép is felrobban a távolban. Orral a földbe fúródott, majd iszonyú dörejjel adta tudtára a német egységeknek, hogy az utolsó "madár" is a múlté. A német gyalogosok örömujjongása kitörõ volt, Karl tudta, kedvük újra a régi. Azonban az eseményeknek ezzel még nem volt vége. Értesülései alapján a következõ parancsot adta ki: "Azonnal értesítsék a fõhadtestet rádión, hogy aknazárba ütköztünk! Fel kell derítenünk, milyen hosszan telepítették az aknákat! Müller! Ez az Ön feladata lesz. Induljon, lehetõleg siessen, mert az idõnk szorít. A gyalogos egységek szedjék össze magukat, a sebesülteket lássák el. Stefan! Hozzám!" - szólt végül a legjobb szerelõnek. Stefan azonnal ott termett. "Parancsára, Uram!" - és vigyázzba vágta magát. "Nos, az Ön feladata, hogy újra gatyába rázza a páncélosomat. Nélküle fél ember vagyok. Nomeg Hansnak is vissza kell adnom az övét." - Karl szétnézett az emberei között. Meglehetõsen siralmas volt a látvány: a gránátosok nagy része odalett (maradhattak kb. 90-en), a géppuskások közül is többen meghaltak, sok volt a sebesült is (harcképes volt kb. 40). A páncélosok közül egy sem sérült meg, kivéve természetesen a p-2 est, nomeg Karl parancsnoki jármûvét (maradt 6 páncélosuk). Karlnak eszébe ötlött a gondolat: "A hadifoglyok! Biztos tudják, milyen hosszú az aknazár!" - A tisztiszolga már rohant is az erdõ felé, a foglyokért. Karl addig lakókocsijába vonult és azon járt az agya, vajon mennyi idõ, míg Müller visszaér. Most minden perc egy örökkévalóság. Az idõ szorít, de a csapat megrekedt. Nem tudott mit tenni, míg ezek az információk be nem jönnek.........

//Remélem, idõhúzásnak megfelel.//

[Franz Müller]

Müller a lehetséges információforrás elvesztése miatt még szomorúvolt mivel tudta így nehezebb dolguk lesz az ismeretlen terepen.
A parancs vétele után egy megbeszélésre hívta össze kevés megmaradt emberét.
- Uraim a mai feladatunk igen nehéz lesz, mivel parancsba kaptuk, hogy derítsük fel a Varsó körül elterülő aknamezőt teljes szélességégen és keresünk rajta átjárókat. Most két csoportra osztódunk én, leszek az egyiknek a parancsnoka és Hans lesz a másiké. Mindenki értette!
- Igen uram!
A csapat elindult a kiindulási ponthoz, ahol szétváltak. Müller csapata az északról Hans-ék délről közelítették meg Varsót. Kézi aknakeresőkkel "nyomultak" a Varsó környéki földeken. Nagyon lassan haladt mindkét csapat. Már délutánra hajlott az idő mikor repülőgépzúgásra lett figyelmes Hans csapata. Kiadta a parancsot:
- A földre mindenki!
Lefeküdtek. Mikor a gép közelért észrevették, hogy ez egy német felderítő gép. S nekiálltak neki integetni, mert semmitsem szerettek volna áldásként a nyakukba kapni. A gép észrevetetőket, majd valami levált róla és a földre esett. Egy doboz volt az rajta ez állt:
Az új parancs.
Az egyik katona odavitte Hans-nak. Kinyitotta és elolvasta. A hadtestparancsnokság parancsa, az hogy várjunk az offenzívával még egy hetet, amíg az erősítés meg nem érkezik. Hans futárt küldött Müller-hez és Karl-hoz is, hogy adják át a parancsot. Majd folytatták tovább a keresést, bár merre próbáltak behetolni az aknamezőre mindenütt aknák tömegébe botlottak hosszú km-kén keresztül. Tudta ide utászok kellenek, hogy semlegesítsék az aknamezőt "reméljük az utánpótlásban, lesznek utászok"