|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 1, 2008 20:30:45 GMT 2
A Gestapó különleges ügyosztályának parancsnoksága
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 1, 2008 20:51:42 GMT 2
Hans Lucner egy levélel a kezében sétált keresztül a folyosón.A Gestapó különleges ügyosztály terme felé tartott, mivel az volt a levérben írva, hogy ott jelenjen meg.
Miközben sétált, magában újra és újra elolvasta a levelet.Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebbõl.Gondolta magában.Hans belépett a szobába, összecsapta sarkait és tisztelgett.
- Jó napot uraim!!Önök hívattak ide, állok szolgálatukra!
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 1, 2008 20:58:54 GMT 2
//Szeretném jelezni, hogy most elõször és utoljára lépjük át a beléptetési procedúrát. Szeretném, ha a játék folyamán figyelembe vennénk, hogy háborús a helyzet és katonaállam van. Nem követelek Német precizitást, de meg lehet közelíteni. Legközelebb az épület bejáratától szeretnék kérni postot. - Az én hibám is, mert nem írtam, hogy érkezés vonattal. Ezért elnézést kérek.//
Hans Lucner
Egy darab férfi állt egy bárszekrény elõtt és épp konyakot töltött magának. Mikor Hans megérkezett, hátrapillantott.
- Kopogás? Tisztelgés?...Heil Hitler.
Alacsony, õrnagy állt Hanstól nem messze, a kis ablakkal és egy íróasztallal ellátott szobában. A falak mellett irattartó szekrények.
Az õrnagy a poharával együtt az íróasztal mögötti székre ült le. Az íróasztal Hans felöli oldalán is volt egy szék.
- Namármost, ki is maga?
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 1, 2008 21:05:13 GMT 2
//Bocsi, de szerintem inkább az én hibám, rájöhettem volna//
Hans nem ült le a székre, inkább megvárja, míg az örmester ajánlja föl neki.
-Hans Lucner a nevem és elvileg maguk hívattak be.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 1, 2008 21:12:56 GMT 2
Hans Lucner
- Hmmm....- engedte meg magának a gondolkodással járó hanghatást az Õrnagy, miközben egy halom dosszié fejléceit vizslatta. Aztán kivett egyett és kinyitotta.
- Igen. Lucner õrvezetõ. Igen, igen. Egy különleges feladattal bízzuk meg magát. Sajnos azonban nem mehet egyedül. Amíg nem érkezik meg a társa, kénytelen a vendégszeretetünket élvezni. Keleti szárny, második emelet, 232-es szoba. Egyenlõre csak a magáé. Rendezkedjen be, lehet, hogy napokig lesz egyedül. Ha akarja, kaphat egy kocsit, amivel a kimenõje idejére furikázhat. Az sem baj, ha beszerez egy francia szótárt....van kérdése?
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 1, 2008 22:08:45 GMT 2
Hans kissé csalódott arccal, de belenyugodott abba, hogy várnia kell.
-Igen uram van.Ki lesz a társam?
Izgatottan várta a választ, remélve, hogy valaki ismerõst osztottak be neki.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 2, 2008 0:38:05 GMT 2
Hans Lucner
- Mindent a maga idejében... - mondja az őrnagy és visszahelyezi az imént kivett mappát a stócba. - mindent a maga idejében...
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 2, 2008 11:52:37 GMT 2
-Rendben uram, köszönöm.
Ezzel Hans Lucner kilpett a szobából és elindult a szobájába, ami elég messze volt tõle, de nem bánta, addig legalább körülnéz.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 10, 2008 14:50:15 GMT 2
Hans Lucner
Hans békésen pihent a kétágyas szobájában egyedül. Nemrég végzett a napi edzéssel s előtte már megtisztogatta rég nem használt fegyverét. Talán azon is elgondolkodott, hogy már nem is emlékszik milyen lőni.
Azonban nem sok ideje maradt elmélkedni. Kopogtak az ajtaján.
- Tessék? - szólt flegmán Hans. Egy SS egyenruhás férfi nyitott be.
- Uram, Kramer őrnagy hivatja az irodájába. Parancsba kaptam azt is, hogy csomagoljak össze maga helyett. Hamarosan elvezénylik.
Az SS egyenruhás baka utat enged Lucnernek, majd ha az távozott, elkezdi egy szép bőröndbe pakolni Lucner ruháit.
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 10, 2008 19:26:17 GMT 2
Hans Lucner kiment a SS egyenrühés férfi mellett és kilépett a folyosora, körülnézett és elindült Kramer őrnagy irodája felé.Lassan lépkedve ment és elgondolkozott azon, hogy vajon hova is küldhetik, aztán megvonta a vállát.Mikor az ajtó elé ért, kinyitotta és belépett azon.
-Jó napot kívánok. - köszönt Kramer őrnagynak.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 10, 2008 21:23:49 GMT 2
Hans Lucner
Kramer őrnagy éppne az ajtónak háttal, az ablakon kifelé nézve áll. Talán ez a szerencséje Lucnernek.
- Maga neveletlen kölyök. Ha nem lenne már más feladata, elküldeném Lengyelországba. Szerencséje van.
Az őrnagy megfordult és bár magasabb Lucner, tekintélybe mindenképpen az Őrnagy kerekedhetett fölül. Aztán egy lépést tett az asztala felé és egy aktatáskát emel rá az asztalra.
- Maga mostantól Hans Lucner, egy aranyifjú. Párizsba megy, de csak ideiglenesen. Vadászni fog majd a tengerparton.
Azzal újra az ablak felé fordul.
- Foglaltunk magának szállást a Párizsi Grand hotelben...majd elfelejtettem. Meg kell őlnie egy férfit. Minden iratot megtalál az aktatáskában. Ruháit intéztük.
Nagyot sóhajtott az őrnagy.
- Kérdése van?
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 10, 2008 22:29:01 GMT 2
- Igen uram van.Melyik vonattal indulok és mikor? - Hans Lucner már sejtette a választ, de inkább megvárja míg az őrmester válaszól.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Mar 10, 2008 22:34:34 GMT 2
Hans Lucner
- A ma estivel indul. Huszonnégy órán át tart az út körülbelül. A táskában bent van minden irat. Ha minden jól megy, néhány nap múlva találkozhat a társával. Felteszem nincs több kérdése. Leléphet.
Hans, a szobájában találhat két szép, új bőröndött. A méretében passzoló ruhákkal, kiegészítőkkel van telezsúfolva. Ha jobban feltúrja a táskát, egy szétszedhető, egylövetű mesterlövész puskát is találhat.
|
|
|
|
Post by Hans Lucner on Mar 11, 2008 7:24:10 GMT 2
Hans megköszönte és kilpett a szobából.Elindult a folyosón a szobája felé, hogy még ma átnézze, hogy minden be van-e csomagolva.Elérte a szobáját, belépett.Ott találta a két böröndöt az ágyán.Felnyitotta az egyiket, csak ruhákat talált benne.A másik alján viszont taláált egy titkos rekeszt.Kinyitotta és kivette a távcsöves puskát belőle.
- Szép kis darab. - Mondta Hans.
Megnézte, megvizsgálta, hogy meg vannak-e a töltények hozzá.Mikor minden rendben volt visszatette és becsukta a böröns tetejét.Ezután, mivel még csak 4 óra volt ráért még készülődni, inkább elment meginni egy kávét.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on May 15, 2008 16:15:00 GMT 2
Kurt sebes léptekkel közeledett a Gestapo parancsnoksághoz. Fújt egyet, megnyugodott és lenyomta az ajtót. Beérkezve egy titkárnőn akadt meg a szeme. No nem a látvány miatt, hanem mert rikító vöröst viselt.
-Ki maga? -kérdezte meglehetősen barátságtalanul.
-Légideszantos Kurt Wagen. Nemrég érkezett a parancs. -válaszolt a férfi.
-Aha. Balra a folyosó végén, fel a lépcsőn 76-os szoba. Jó napot! -Igazította el Kurtot a titkárnő és máris belefeledkezett egy propagandaújságba.
~Ezek a mai nők.~ Nem véletlen, hogy Kurtnak még sohasem volt barátnője, hiszen nem csak ideje hanem kedve se volt az ismerkedéshez.
Végigment a folyosón, fel a lépcsőn, és balra fordult. Különös dolgon akadt meg a szeme. Két német tiszt beszélt halkan, majd amint meglátták elhallgattak és elfordultak. Tovább haladt a 76-os szoba felé, és közben próbált nem arra gondolni, hogy a Gestapo miket csinál a foglyaival. De végül is azok ellenségek, megérdemlik nem?-gondolta és megállt az ajtó előtt. Egy szusszanásnyi ideig megállt, majd háromszor kopogott az ajtón.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on May 16, 2008 23:04:23 GMT 2
Kurt Wagen
- Szabad! - válaszolt azonnal Kramer őrnagy. Mikor Kurt belépett, az őrnyagy épp felhajtott valamit egy pohárból. A szobában konyak illata terjengett. Aztán a tiszt az aktákba merült, de közben az íróasztala túloldalán álló üres székre muatatott, hogy üljön le az érkező.
- Ön ugye Kurt Wagen, desszantos? Tud franciául? Járt már párizsban? Szeret utazni? Milyen fegyverekhez is ért?
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on May 17, 2008 22:11:33 GMT 2
Kurt a felszólításra azonnal lenyomta a kilincset és belépett a szobába.
Minden volt, de hívogató nem, konyakszag terjengett, sötét volt és unalmas. Az asztal mögött ült egy tiszt, aki néhány papírt olvasgatott. Leült és kiváncsian várta a fejleményeket.
-Igen, Kurt Wagen vagyok. Nem tudok franciául, Párizsban sem jártam még. De ha szabad megjegyeznem; a csigaevők országa közel sem ér a Führer Harmadik Birodalmához. Utazni? Attól függ hova. Az MP 44-eshez értek a legjobban de egész jól használom a repeszgránátot is. Ezenkívűl még rengeteg dolgot tanultam a kiképzésen.
Remélte, hogy a férfit kielégítette a válasz.
|
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on May 18, 2008 0:37:09 GMT 2
Kurt Wagen
- hmmm... - elmélkedett egy sort az őrnagy. - Lehetne jobb is, de hát most ez van.
Matat valamit a dossziék között. Aztán felnéz a katonára. Újra sóhajt egy nagyot, majd megvakarja a fejét.
- Rendben van tizedes. Akadt egy kis gondunk. Egy Franciával. Gondolom maga sem szereti a franciákat. Átdobjuk magát és talán még egy vagy két társát párizsba. Megölik a célpontot a Gestapó és az ország érdekében. Kérdés van?
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on May 27, 2008 18:21:53 GMT 2
Kurt figyelmesen és reakció nélkül hallgatta végig a tisztet. Sima gyilkolásnál többre számított. De hát a parancs az parancs.
-Öhm, igen egy kérdésem lenne. Ki ez a férfi? Mármint, mit csinál, mi a neve meg hasonlók?
Tovább nézett kérdőn a másik férfira és továbbra is idegesen dobolt a lábaival. Mielőtt válaszolhatott volna a Gestapo tiszt, kopogást hallottak az ajtó felől. Kurt szíve nagyot ugrott örömében, ez az ember nem lehet más mint...
//Bocsánat a késői válaszért, igyekszem aktívabb lenni.//
|
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on May 27, 2008 18:51:12 GMT 2
… Kurt régi jó barátja Joachim Fritzegäld.
Joachim Fritzegald céltudatosan lépkedett az utcán, míg végül elérte a bejáratot. Ott egy rövid eligazítás után a lépcsõ felé vette útját. Közben gondolatok kavarogtak benne, hiszen Kurt-tól igaz, hogy nem régen vált el, de azóta semmit sem hallott felõle. Ezért is örült, mikor hallotta hogy a férfival fog valószínûleg megint együtt harcolni és rögtön sietett a Gestapo-hoz. Csak semmi érzelgés, mert a cél mindenek felett- gondolta magában a kiképzõtáborban belévert mondatot. Mikor a megadott ajtó elé ért, kopogott egyet és türelmesen várt. Joachim-ot kissé meglepetésként érte az, hogy újra találkozhatott Kurt-tal, de tudta most más feladata van. Nem gondolhatott vissza múltjára, hiszen okkal jött a Gestapo Parancsnokságra.
-Jónapot kívánok! –szólt illedelmesen. - Feletteseim arra utasítottak, hogy jöjjek ide, ugyanis valamiféle parancsot kellene végrehajtanom.
//Elnézést kérek a késõi adatlap készítésért, de meg van rá az okom.//
|
|
