|
Post by Edward R. Murrow on May 28, 2008 22:41:32 GMT 2
Joachim Fritzegäld / Kurt Wagen
Kramer felvonja a szemöldökét és úgy néz Wagenra. Aztán kopognak. - Szabad! Fritzegäld lépett be a szobába. - Jónapot kívánok! – szólt illedelmesen - Feletteseim arra utasítottak, hogy jöjjek ide, ugyanis valamiféle parancsot kellene végrehajtanom. - Maga katona?! Nem hiszem. Jelentkezni nem tud. Neve, rendfokozata? Hmmm...Fritzegäld közlegény.... Azzal a kihúzza az asztala egyik fiókját és kivesz belőle egy kulcsot. A két katona elé tolja. - 114es szoba. Ott vannak a bőröndjeik. Találnak benne útleveleket, vonatjegyet, egy összerakható fegyvert. Információkat az akcióról. Uraim, üdvözlöm önöket a Vadászó sas hadműveletben. Leléphetnek.
//Irány a szoba. Egy-két post szabad beszélgetés. Ha beértek a szobába, kaptok tőlem, részletesebb leírást.//
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on May 29, 2008 18:42:43 GMT 2
Igenis! -hangzott el a válasz Joachim-tól. Már nagyon várta a küldetést, de hát elõször meg kell találnia a szobát.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on May 31, 2008 9:22:08 GMT 2
Kurt magában mosolygott a férfi kioktatásán. Tudta, hogy Joachim nem egy pengeeszű fickó, de céltudatos és arany a szíve. Mikor meghallottaa, hogy mit kell csinálniuk, biccent és Joachimmal együtt kilépnek a szobából. -Joachim, de örülök neked! Mi van veletek? Az a nyavalyás Heikki megint hülyéskedett?-kérdezte nevetgélve és megölelte barátját. -Menjünk a szobánkba szerintem jobbra lesz. Közben mesélj el mindent ami történt azóta, hogy elváltunk egymástól. Azzal elindultak és közben nevetgélve, a rájuk váró veszélyekkel mit sem törődve, gondtalanul beszélgettek.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on May 31, 2008 11:12:50 GMT 2
-Áhh, velem nem történt semmi különös. Heikkirõl már egy éve nem hallottam, vagyis azóta amióta elvégeztük a katonai kiképzést. De azért lenne nekem is egy kérdésem. Hogyhogy katona lettél? Miért a gyilkolást választottad életed céljául? -kérdezte ezt Joachim, kissé barátságtalanul. Az emlékezetében úgy maradt meg Kurt, hogy õ nem egy hidegvérû, mindenre elszánt ember lenne. Bár megfordult az is a fejében, hogy az évek alatt megváltozhatott Kurt személyisége. Mindeközben megpróbálták megkeresni azt a fránya 114-es szobát ebben a hatalmas épületben, ami belülrõl egy erõdítményhez hasonlított.
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on May 31, 2008 16:43:29 GMT 2
Joachim Fritzegäld / Kurt Wagen
A 114 es szobát könnyű volt megtalálni, ha rájöttek, hogy az első emeleten kell keresni, a páros számozással ellátott szárnyban. A két férfi egy kis szobát kapott, melyben két ágy, két íróasztal és két szekrény kapott helyet. Meg egy ember széles közlekedő, tehát nem volt túl széles. Inkább hosszú. A két ágyon, két-két bőrönd. A bőröndök teteén egy-egy akta és úti okmányok. Ezekszerint Fritzegäld, Wagen inasa. Fritzegäld egyik bőröndjében, van egy összeszerelhető mesterlövészpuska. Találnak még egy igen jelentős pénzösszeget. Wagen a talált aktában talál egy csoportképet, melyen az egyik személy be van karikázva. A célpont Louie de Fontain.
Amit még tudni lehet, hogy a két férfinek a Grand Hotelben foglaltak szállást. Az esti vonattal mennek. A célpont irodájának egyik ablaka pedig, jól látható a foglalt lakosztály egyik ablakából.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Jun 1, 2008 20:53:48 GMT 2
Hümmögve hallgatta végig Heikkiről való tudósítását Kurt, de mikor barátja ahhoz a fontos kérdéshez ért, érezte, hogy ezt komolyan meg kell beszélniük. -Figyelj, én mindig is a nagyobb jóért cselekedtem. Vagy a kisebb rosszért? Régen láttuk egymást, mindketten változtunk, de remélem a barátságunk megmarad, hiszen többek voltunk piáló, nőfaló haveroknál. De mikor a Führer tervei kilátásba kerültek éreztem, hogy ennek a férfinak segítenem kell. Nem baj ha soha nem fog látni személyesen, de az a tudat, hogy egy ilyen eszméért harcolhatokolyan belső erővel ruház fel, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Egyszerre érzek magamban végtelen hazaszeretetet és emésztő gyűlöletet az ellenségeink iránt. Nem tudom ki ez a férfi, de nem lesz könnyű halála, ezt megígérem. Remélte, hogy nem ijesztette meg Joachimot. De eszébe jutott, hogy ő is végigcsinált egy elképesztően kemény kiképzést, azonkívűl lelkileg is biztos erősödött és megérti a nézeteit. Bementek a puritán módon felszerelt szobába, Kurt rögtön az iratokért nyúlt. -Grand Hotel! Nem rossz, mi? Kicsit pihenjünk indulás előtt! Na ez a férfi lesz a nagy la Fontaine utódja, csak nem a fabulákról, hanem a szenvedéseiről írt könyv miatt lesz híres. -Nevetett saját viccén, bár tudta hogy nem volt nagy szám. Nem kerülte el a figyelmét az a megjegyzés, hogy a célpont ablaka jól látható a szállodából. Tudta, hogy ez kulcsfontosságú információ és várta, hogy Joachimnak feltűnik-e. Legalább próbára teszi egy kicsit, neki legalábbis már forogtak az agyában a fogaskerekek.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Jun 2, 2008 15:18:58 GMT 2
Joachim inkább nem fûzött hozzá semmit Kurt nézeteihez. Mihelyst megérkeztek a szobába máris elkezdett azon agyalni vajon, hogyan lehetne könnyen megölni a célpontot. Különben is ki ez a de Fontain vagy kicsoda? Bár az nem érdekelte miért kell megölni õt vagy az, hogy ki is õ. Hirtelenjében kitalált tervében az szerepelt, hogyha megérkeznek a Grand Hotel szobájába, akkor a szoba elõtt Kurt fog õrködni, õ addig lelövi a szemközti házban levõ célpontot. A puskát pedig majd valahogyan eltüntetik. És reménykedett abban is, hogy a hazaút sima lesz. Kissé egyszerûnek és gyermetegnek tartotta ezt a gondolatmenetet, de be kellett ismernie magának egész jó kis terv volt. Ezt szóvá is akarta tenni: - Van egy ötletem! - mondta kissé dörmögõs hangjával. S ekkor várt Kurt reakciójára.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Jun 3, 2008 19:13:40 GMT 2
-Okés, mondjad! De előtte elmondom a saját verziómat. Én valahogy megpróbálok a közelébe férkőzni, felmegyek hozzá és megpróbálom elérni, hogy az egyik ablak elé álljon, és akkor te le tudod puffantani. Bár az ötlet alapjában véve elég primitív volt, rengeteg mindent kell átgondolniuk, hogy sikerüljön. Ha ez a Fontaine mondjuk autóőrült, sokkal egyszerűbb lenne, mert valamit megbütykölnénk a kocsijával, én vállalkoznék arra, hogy megjavítom és ha sierrel járok, elnyerem bizalmát és talán meghív magához. Ott aztán valamire rá kell terelni a figyelmét, hogy kitekintsen az ablakon, és úgy már nem lesz nehéz célpont Joachimnek. -Figyelj, van pár részlet, amit kigondoltam de ezeket inkább a vonaton mondom el, oké? Kezdjünk el pakolni! Befejezte mondandóját és várt Joachim válaszára, de közben pakolt is.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Jun 3, 2008 19:33:46 GMT 2
-Rendben, jó lesz a te terved. -mondta kissé szemlesütve, hisz az õ terve valóban eltörpült Kurtéval szemben. Bár nem lett emiatt bánatos. S inkább meg sem említette elsõ gondolatából kitalált tervét. Minek beszéljen és gondolkozzon fölöslegesen? Ekkor õ is elkezdett pakolni. De ezelõtt még megtekintette a mesterlövészpuskát. Nem talált benne semmi hibát, de nem is talált rajta egyedi, különleges extrákat. Csak egy sima puska volt, s rászerelve egy távcsõ. Gondolataiban már az estére koncentrált. Kissé aggódott, mi lesz ha mégsem úgy lesz, ahogy azt tervezték. Mi lesz akkor, ha Fontain-nak nincs is kocsija? Mi lesz akkor ha olyan fontos személy, hogy testõrsége van? Mi lesz ha gyanúba keverednek majd a gyilkosság után? Hogyan fognak hazatérni? Hiszen ha megölik a célpontot, lehet, hogy utána már nem tudnak majd vonatjegyet venni aznapra. Gondolatmenete után már igenis aggódott, de nem félt, nem rezelt be.
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Jun 19, 2008 23:44:05 GMT 2
//Remélem tudják az urak, hogy a vonatuk hamarosan indul! Kis szabad játék, a hotelig!//
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Jun 29, 2008 20:01:25 GMT 2
//Elnézést kérek a hosszú inaktivitás miatt, a nyáron próbálok SOKKAL többet játszani. //
Kurt összakapta a cuccát és tekintete a fegyvert vizsgáló Joachimon nyugodott. Látta rajta, hogy egy kicsit fél a jövőtől. -Figyu Joachim! Tudod mit mondott Nagy Sándor? Győzzétek le a félelmeteiket és legyőzitek a halált. Tudta, hogy ezt nem pont így mondta a híres hadvezér, de nem zavarta. -Tudom, hogy rakétákként pattognak a fejedben a kérdések de ha maradéktalanul a feladatra koncentrálunk, a siker sem fog elmaradni. No, persze bármi közbejöhet, de ha óvatosak és leleményesek leszünk meghal az a Fontane. Na, gyere haver induljunk! Azzal magabiztos lépekkel kilépett a sötét szobából és lassú léptekkel végighaladt a nyomasztó hangulatú folyosón. Közben az a kérdés jutott eszébe, hogy miért nem hallanak soha semmit a többi szobában történetekből? Mert biztos nem csak pletykák a Gestapo válogatott kínzásairól szóló történetek. Nem nézett hátra, tudta hogy Joachim követi, semmi szükség sem volt arra, hogy megnézze barátja becsukta-e az ajtót. A portán elhaladt a csúf portás mellett, gúnyosan intett egyet és kilépett az esti szürkületbe. Megállt és kissé türelmetlen hangon megszólalt: -Na Joachim, most hogyan tovább?
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Jun 30, 2008 12:21:45 GMT 2
Kurt biztató szavai sem tüntették el aggályait. Joachim ránézett az órájára, s látta, hogy még csak 4:27 volt. Az esti vonatuk csak 7:45-kor indul, valamint a pályaudvar sincs túl messze. - Gyere, menjünk be egy étterembe! - szólt Joachim. Úgy gondolta itt az ideje költekezni abból a jelentõs pénzösszegbõl, amit az útra kaptak. Végülis ez a vacsora is az út része, hiszen erõt kell gyûjteni az utazáshoz, a végleges terv kitalálásához, az áldozat meggyilkolásához. Az étterem melyhez odavezette Kurt-ot elegáns volt, nem éppen a pór népnek való volt, bár az is igaz Münchenben volt még ennél is drágább. Az étterem egészen szép volt, a padló kövei csillogtak a tisztaságtól, olyannyira, hogy szinte tükörként is mûködtek. Amikor õk ketten beléptek, akkor három pincér volt aktív. Az egyik, a legalacsonyabb (aki így is kb. 185 cm magas volt) éppen felvette a rendelést egy idõs, õszhajú úrtól. Az úron látszott, hogy gazdag, gyönyörû, frissen kikefélt fekete öltönyt viselt. A másik két pincér (õk 190 cm magasak lehettek) pedig egy baráti társaságnak szolgált fel egy egész disznósültet. Leültek egy kétszékes asztalhoz. Joachim egybõl hívatta a pincért, aki felvette a rendelést. Joachim csirkehúst rendelt (nem igazán szerette a disznóhúst) zöldségeskörettel és krumplival. Italnak egy finom, nem túl drága bort választott.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Jun 30, 2008 21:15:36 GMT 2
Kurt látta, hogy nem teljesen érte el a kívánt hatást biztató szavaival, de inkább elnapolta ezt a problémát. Joachim inditványozta, hogy üljenek be egy étterembe erre ő csak bólintott. Útközben feltűnt neki, hogy páran megbámulják, de már hozzászokott amúgyis az ilyesmi kitüntetett fegyelemhez. Az étterembe zsémbelődve lépett be, tudta hogy egy temérdek pénzük van, de nem a puccos éttermekben való étkezést tartotta a legeszményibb pénzelszórásnak. Észrevette, hogy társa megbabonázva nézi a padlót és magát nézegeti, ő inkább a vendégseregen nézett végig. Nem szemrevaló asszonykát hanem gyanús (már ha egy méregdrága étteremben van ilyen) alakot keresett, de mivel nem észlelt semmi szokatlant elfoglalta helyét az ébenfa asztal mellett. Elégedetten konstantálta, hogy puha borítású a a szék és egy pincér Joachim szólítására máris közeledik hozzájuk. Az azonban szemet szúrt számára, hogy Joachim egy csettintéssel jelezte rendelési szándékát- ami egy ilyen puccos helyen minimum visszatetsző érzéseket vált ki a több sznob vendégben. A spanyol akcentussal beszélő férfi udvariasan felvette a rendelést sőt még az úticélról is kívánt valamit megtudni. Látta, hogy barátja arca elsötétül ezért gyorsan közbelépett. -Csak egy kis túrát teszünk Spanyolországba. A Szent Jakab zarándokúton azért nem megyünk végig de Compostela az úticélunk. Amint kimondta ezeket a szavakat rájött, hogy mekkora ostobaságot követett el. Ez a pincér spanyol, akinek országát nagyjábol elpusztította a Führer. Erre ő kedvesen ecseteli, hogy egy romhalmaz országon szándékozik keresztülmenni. A pincér arcán nem látott jelentős változást, de mikor kért egy üveg bort és sertésbordát, kolompérral kicsit kimértebben viselkedett. Várta, hogy Joachim kisegíti ebben a súlyos hibában.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Jul 1, 2008 11:38:36 GMT 2
Joachim odahúzta magához a pincért, még mielõtt õ elmehetett volna, s a fülébe súgta (nem túl hangosan, de azért még úgy mondta, hogy Kurt érthesse) – Legalábbis ez az áltörténetünk, amit elõadunk a civileknek. Valójában Lengyelországban van küldetésünk. De remélem tudja azt is, hogyha ezt a szigorúan titkos információt továbbadja, akkor a Gestapó elkapja és csak a jóisten tudja mit csinálnak majd magával. Erre a mondatra összerezdült a pincér minden egyes porcikája. Majd ezután hidegvérrel ezt mondta neki: - Nyugodjon meg, tõlem senki se fog megtudni semmit sem. S el is illant a pincér. Ezután Joachim felelõsségre vonta Kurt-ot. -Legközelebb valami, áhhh... Inkább meg se szólalj! Miért mondasz neki ilyen baromságot, hogy elmegyünk Spanyolországba?... ohh- mondta Joachim leírhatatlanul nagy dühvel. Már verejtékezett a haragtól. Nem fogta fel mások, miként lehetnek ennyire ésszerûtlenek. A gyors észjárást mindenkitõl elvárta Joachim, de csak nagyon kevés ismerõse volt ilyen. (Ezidáig Kurt-ot is ilyennek hitte.) Spanyol akcentussal beszél, akkor valószínüleg spanyol. És erre Kurt megsérti azzal, hogy német katonákként elmennek Spanyolországba.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Sept 17, 2008 18:34:55 GMT 2
-Kösz haver, nem tudom mi ütött belém. Mindenesetre most már jobban fogok figyelni. Látta, hogy Joachim arca megenyhül de biztos volt benne, hogy barátja egy ideig neheztelni fog rá ezért még. Éppen ezért megpróbálta a beszélgetést egy semleges téma felé terelni. -No és mondd csak, Fritzegäld találkoztál esetleg egy csinos hölgyikével? Elvigyorodott és kérdő tekintettel pásztázta vendégét a Tokajit rejtő pohár mögül. Udvariasan megköszönte a pincérnek az ételt és nyomban neki is látott.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Sept 17, 2008 19:04:26 GMT 2
Joachimot meglepte a kérdés, eddig nem nagyon beszélgetett senkivel sem a magánéletérõl. - Nem, nem igazán. - szólt kissé zavartan - Láttam egy-két szép lányt itt Münchenben de különösebben nem érdekelnek. A jó katonának nincs hozzátartozója, nincsenek szerettei. Õk csak hátráltatnának. - mondta katonás fegyelmezettséggel. - Mert ugyebár, ha meghalnék bármiféle harc vagy küldetés során, akkor fájdalmat okoznék neki ezzel. Azt pedig a szerette(i)mnek nem kívánom. Joachim kissé dedósnak érezte saját logikáját, de úgy gondolta, hogy mindenképpen helytálló és teljes mértékben igaza van. - Neked van már feleséged vagy jelölted? - kérdezte, s eközben úgy nézett rá mint egy leprásra.
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Sept 23, 2008 18:19:12 GMT 2
Értem én.-Válaszolt lakonikusan a férfi. Elmosolyodott és megértéssel nézett társára. Ezzel a kérdéssel nem hazudtolta meg magát-gondolta-mindig is ilyen volt; céltudatos és egyben tiszta a szíve. A harctéren se kutyaütő-miközben ezeket végiggondolta rájött, hogy rendkívűl hálásnak kéne lennie a sorsnak amiért nem egy amatőrt kapott segítségül. Kurtban mindig is volt egyféle felsőbbrendűségi érzés és ezt az identitását csak növelte a Führer. Nem volt jobb katona Joachimnál ő csak másmilyen volt. Joachim sajnos néha túlságosan is rigózusan követte a szabályokat. De neki is voltak ám hibái: előfordult, hogy a számára értelmetlen feladatot nem hajtotta végre, amiért a hadbíróság el is ítélhette volna de minden alkalommal valahogyan kimászott a csávából. Ezenkívűl a technikai dolgokhoz abszolút nem értett és a távoli lövés sem tartozott erősségei közé. Ezt kompenzálta a gránátokhoz való hozzáértése és gyors reflexei. -Tudod, hogy a nők sosem érdekeltek különösebben. - Ennyivel letudta a véleménynyilvánítást, majd fojtott hangon megszólalt- miután az órára pillantott. -Indulnunk kell! Fizessünk. Hívta a pincért, aki lerakta elé a számlát. Kifizették, kihörpintette pezsgője maradékát és Joachim Fritzegälddal kilépett az étterem ajtaján...
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Sept 23, 2008 18:36:07 GMT 2
Kiléptek az étterembõl, elmentek a hotelbe a bõröndjeikért és az irataikért, mivel már közeledett a vonat indulásának ideje. Joachim még egyszer megnézte a távcsöves fegyverét, amit a küldestésre kapott, míg Kurt átnézte az irataikat. Már indultak is a müncheni pályaudvarra, ami nem volt túl messze a hoteltól, alig néhány utcányit kellett sétálniuk. Megérkeztek és már csak néhány pillanat volt hátra a vonatuk megérkezéséig. Egyikükön sem látszott semmiféle izgatottság vagy ilyesmi, nem is keltettek nagy feltünést a pályaudvaron, nem úgy mint az a házaspár, amelyik elfelejtette elhozni a jegyét. Tudták mindketten, hogy hosszú lesz az út, s nem ártott volna valami könyvet is betenniük a motyójuk közé. Joachim ezt elfelejtette, de remélte, hogy Kurt hozott. - Te hoztál magaddal könyvet?
|
|
Kurt Wagen
2. szintû / 8 pont
N?met katona
L?gideszantos tizedes
Posts: 44
|
Post by Kurt Wagen on Sept 23, 2008 18:46:39 GMT 2
Miután szótlanul elcaplattak a hotelbe Kurt átnézte az irataikat, szeme sarkából látta, hogy Joachim ellenőrzi a fegyverét-még szép. Eszébe jutott valami és mikor Joachim kiment a mosdóba elkezdett kutakodni a kis szoba szekrényében. Négy könyvet talált: -egy francia-német szótárt, egy Citroen kézikönyvét, egy olcsó ponyvát és egy könyvet Delacroix életéről. Az első kettőt magához vette miközben szélesen elmosolyodott-el sem tudta képzelni, hogy lehet ekkora szerencséjük. Mikor Joachim visszatért a két könyv már ott lapult a bőröndjében. Elindultak kissé sietve, nem törődve a zajos utazókkal, a felszállás közben azonban megakadt egy férfin a szeme. Tiszt lehetett alig idősebb nála, de nagyon ismerősnek tűnt, mintha látta már valahol. Egyszerre tűnt idegesnek és mérgesnek. Kurt vállat vont és elfoglalta helyét egy ablak melletti ülésen. Joachim kérdésére elvigyorodott és előhúzta a könyveket bőröndjéből. Egy pillanatig csönd volt majd hosszú percekig csak nevettek, feledve mi is vár rájuk.
|
|
|
Post by Joachim Fritzegäld on Sept 23, 2008 19:00:05 GMT 2
A vagonban elég kevesen voltak. Sok volt köztük a középkorú, fõként a 40-50 év körüli emberek. Az ülésük fapados volt, civilek számára kényelmetlen, de az ilyen körülmény egy katonának luxus volt. Jegyük a negyedosztályra szólt. A vonat elõreláthatólag csak egy-két helyen fog megállni. Hosszú útjuk során elhagyják majd Németországot, de csak a szomszédos Franciaországba mennek. Joachim azt gondolta nem lesz majd honvágya, bár sosem szeretett idegen országba menni, de nem is volt rá sok alkalma. Miután leültek Joachim megkérdezte Kurt-tól: - Kit láttál? - mondta ezt teljes nyugalommal, mintha ha Kurt azt mondta volna, hogy a Führer-t akkor se jött volna izgalomba.
|
|