|
Post by Sors on Mar 11, 2008 16:08:02 GMT 2
Bruce Geller és Karl Kruegger kalandja:
Elõzmények:
Miután Németország sikeresen lerohanta Lengyelországot, 1939. szeptember 03-án Franciaország és Anglia hadat üzent a fasiszta veszedelemnek. A német Führer, Adolf Hitler nem elégedett meg Lengyelországgal, és Szovjetúniótól nem tartva, nyugat felé akart tovább terjeszkedni. A náci Németországnak kapóra jött, hogy immáron hadban álltak a franciákkal is. Céljuk az volt, hogy Belgiumon keresztül Franciaországra törhessennek és felaprítsák az egykor dicsõ ország minden erejét.
Idõközben Chamberlain, brit miniszter összehívta a válságstábot. Franklin Delano Roosevelt, USA elnökkel való konzultátlása után kénytelen volt belátni, aháború elkerülhetetlen. A brit titkosszolgálat, az MI6 folyamatosan dolgozott és sikerült angol kémeknek kideríteni a németek tervét. A brit hadügyminiszter azonnali egységeket akart küldeni az Ardennek hegységbe, hogy a franciákkal közösen, megállítsák a Führer terveit. Néhány napon belül angol és francia egységek vették be magukat az Ardennek belga-francia határhoz, ahonnan a támadás is várható volt.
Németország pedig útnak indította seregét, hogy újabb területeket csatoljanak a III. Birodalomhoz. A Das Reich 4. páncélos egysége és wehrmacht 14. gyalogos egysége útnak indult és már át is lépték a német-belga határt...
//Bruce és Karl, megkérnélek benneteket, hogy írjatok egy-egy hsz-t kezdésként majd utána reagálok és akkor felváltva írunk, egyet én, egyet ti. Amíg a játékotok nem úgy kapcsolódik a másikéhoz, addig nincs sorrend közöttetek és ha valaki inaktívvá válna pár napra, amásik attól még játszhat, legalábbis én tovább mesélek... Ne feledjétek, itt ha meg is haltok, annak nincs komolyabb következménye, de azért próbáljatok figyelmesen és ügyesen játszani. Sok sikert és jó kalandot. És még valami: nem biztos, hogy egy ilyen kalandban ragaszkodok a történelemhez //
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Mar 11, 2008 20:15:21 GMT 2
//Akkor én elkezdem.//
Metsző szél fújt a hegyekben. A hajnali hideg levegő szabályosan megbénította az embereket, akik a menetoszlopban haladtak a páncélosok mellett. Csontig hatoló hideg volt ez, mellyel szintén meg kellett küzdeniük a katonáknak. „Nem elég, hogy háború van, még ez az istenverte hideg is…!” – kesergett egyikük. A menetoszlop megállás nélkül haladt már két napja. Mindenképp el kell érniük a kitűzött célt, nehogy a falut előbb foglalják el az angolok. Kis település, de nagyon fontos stratégiai szempontból, mivel egy fennsíkon helyezkedik el, ahol a német csapatok fontos hadianyag ellátó és utánpótló bázis kiépítését tervezték, továbbá elegendő hely van egy repülőtér leszálló pályának a kiépítéséhez is. Karl ezt a feladatot kapta a vezérkartól, rajta áll, vagy bukik az egész ardennek-beli hadszíntér sorsa. Fontos feladat volt, nem véletlenül bízták rá. Még egyszer sem vallott kudarcot, mindig igyekszik megfelelően teljesíteni a parancsot. A téli időjárás, az erős havazás és a szél megnehezítette a csapat mozgását, ráadásul a Panzerek sem ehhez a klímához voltak szokva. Az emberek morálja is jelentősen lecsökkent az időjárás miatt. A menetoszlop csupán 5 Panzer III.-asból, mintegy 150 gyalogos katonából, 100 gránátosból, 10 mesterlövészből és 10 Pak36-osból állt. Karl két felderítő egységet is kiküldött: az egyiket északkeleti irányba, a másikat pedig északnyugatra. Azt akarta megtudni, vajon a környező településeken milyen csapatmozgások tapasztalhatóak. Nem bízott semmit a véletlenre. A falu – ezzel a tempóval – kb. 1 napi járásra volt tőlük, de mindenki úgy érezte, hogy már legalább 100 éve menetelnek. Szükségük volt a pihenésre, ezért Karl parancsot adott a megállásra. A csapat letáborozott egy alkalmas tisztáson, melyet fák vesznek körül. A sűrű erdőben a páncélosokat is megfelelően el tudták rejteni. Karl úgy döntött, itt várják be a felderítőket…
|
|
|
Post by ravangota on Mar 12, 2008 16:27:44 GMT 2
Ardennekben találkoztunk a francia szövetségesekkel. A hegyek hófödte csúcsain kecses ívek vándoroltak le a gleccserek felé. Egy angol századdal mentünk. A teherautó vacogott a hideg szélben. Én is fáztam és ezért elõre fel vettem a jó meleg álca ruhámat. A fõ bázisnál, már ott voltak a franciák. Egy idõre megálltunk, amíg beszélt a parancsnokunk a franciák felettesével. Ki kaptuk a parancsot. A százados meg kért engem, hogy a várt ütközeti vonalakon túl, az egységemmel menjek felderíteni az ellenséget. ( avagy csak 9-et és én lennék a 10-dik. Bocs csak nem ismerem pontosan még, ezt az egészet. Azt gondolom, hogy ha valaki százados az vezethet egy századnyi szakaszt.). Nagy felelõsség hárul rám. A csapatból egy felderítõt és egy orvost választottam ki meg egy rádióst, hogy tudjam jelenteni az esetett. A hegyek közt a fák takarásában haladtunk szinte észrevétlenûl. Próbáltuk felderíteni az ellent.
|
|
|
Post by Sors on Mar 14, 2008 16:44:15 GMT 2
Karl Kruegger:
//A elõzõ hsz-hez hozzátenném, hogy a rangodból kifolyólag nem irányíthatsz ennyi embert, ahogy azt leírtad, mert törzsõrmester vagy, ez annyit jelent, hogy 8-12 ember tartozik alád. Az erre vonatkozó információkatITT olvashatod. Most már nem kell módosítanod, de ezt vedd figyelembe a jövõben. Köszi! //
A csapat harci kedve tulajdonképpen a béka s**ge alatt volt már, a hideg, a folyamatos menet pedig megviselte a büszke árja katonákat. Az öt tank felosztotta a katonák sorát, így egy kaonák által alkotott szendvicsbe kerültek. A lánctalpak jellegzetesen búgó hangján kívül nem igazán lehetett mást hallani, néha egy egy madár fütty, de ez a legkevésbé sem foglalkoztatta a vonuló hadat.
Kezdett besötétedni és a hõmérséklet az eddigieknél is mélyebre süllyedt, ahogy a német sereg egyre feljebb került a hegyekben. Az alezredes úgy döntött, elég volt mára, így az egész zászlóalj letáborozott. Úgy félnapra lehettek még Liege városától. Mindenkinek szüksége van az erejére, hiszen másnap már akár fegyveres összetûzésbe is kerülhetnek az ellenséggel, bár reményeik szerint nem lesz semmi gond ás minden megerõltetés nélkül átgázolnak a falun, hogy néhány óra múlva átlépjék a francia határt is és megkezdõdjön a francia hadmûvelet a Führer óhaja szerint. Karl-nak is hasonló gondolatok repkedtek a fejében. Egyrészrõl remélte, hogy nagy csete-paté lesz, másrészõl azonban volt egy kis halálfélelem és háború iránti undor benne. De nem lehetett mit tenni, a parancs az parancs. Ilyengondolatok közepette ragadt le a szeme és aludt el szinte azonnal...
Bruce Geller:
//Amit Karl-nak írtam neked is szól, nézd meg azt a linket, ott leírja milyen ranghoz mennyi ember jár, a Te esetedben, mint ahogy azt le is írtad, egy tizedeshez 4-5 fõ jár, ez tesz ki egy harci csapatot. Ez azt jelenti, hogy vagy Te, a doki, a felderítõ és mondjuk két közkatona, és te vagy a vezetõ...//
90 brit katona és 140 francia hazafi gyûlt össze Liege városában, ahol információik szerint fél napon belül nyüzsögni fognak a német egységek.
Korán reggel indultak Bruce-k, kis létszámuknak hála gyorsan haladtak, vagy tehették volna, az erdõben igyekeztek jól rejtõzködni. Eész nap meneteltek, már-már azt hitték, a hírszerzés rútul mellé fogott, amikor is egy érdkees berregõ hangra lettek figyelmesek. Talán volt aki fel is ismerte. A hang irányába indultak, de nagyon lassan és nagyon óvatosan. A fák egyre ritkábbak lettek, míg végül egy kisebb domb széléhez értek, aminek alján egy hegyi út húzódott végig, nem túl jó minõségû betonból elkészülve. A kis csapat elé táruló látvány félelmetes volt. Úgy 300 német katona plussz a tankok meneteltek rendíthetetlenül elõre. Tudták jól merre vezet az út. El kellett dönteniük, hogy egybõl visszainduljanak figyelmeztetni az ellenálló sereget vagy megfigyelni még a németeket, kockáztatva ezzel azt, hogy észreveszik õket, ami sorsdöntõ pillanat lenne...
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Mar 16, 2008 14:38:19 GMT 2
Hajnalban ébresztették. Ahogy lakókocsijának ajtaját kinyitották, a metsző, fagyos szél befújt a helységbe és egyből kiverte az álmot Karl szeméből. „Herr Kruegger. A felderítők megérkeztek.” „Köszönöm. Azonnal megyek.” – válaszolta Karl. A felderítői jelentésekből kiderült, hogy az északkeleti irány tiszta, viszont északnyugatról jelentősebb ellenállás várható, sőt, a jelentés alapján megállapítható, hogy egy kisebb egység nyomait fedezték fel a környező erdőkben. A hóban hagyott nyomok feltehetően egy kisebb egység nyomai. „Hm. Ők sem bíznak semmit a véletlenre.” – gondolta Karl. „Az őrséget megkettőzni. Mindenki legyen éber. Nehogy ránk törjenek. Nem szeretnék már az ütközet előtt embereket veszteni. Lelépni.” – adta ki az utasításokat. Karl összekészülődött és 10 perc múlva már az alezredes előtt állt. „Heil Hitler! Alezredes úrnak jelentem….” – Karl előadta az összes eseményt, majd egy ötlettel állt elő: „Ha szabad megjegyeznem, alezredes úr, ez gyanús előjel. Attól tartok, időnek előtte ránk támadnak és megritkítják az egységeinket. Ha adna mellém pár embert és egy páncélost, én felkutatnám ezt a kis csapatot és likvidálnám őket, mielőtt nagyobb bajt tudnának okozni…” – Karl kíváncsi, ugyanakkor büszke tekintettel várt a válaszra.
|
|
|
Post by ravangota on Mar 16, 2008 15:25:15 GMT 2
Hosszú utunk volt. Egész nap csak meneteltünk. Olykor meg álltunk kicsit pihenni, de akkor is õrködve ügyeltünk. Nem láttunk semmit a havon és a fákon kívül, sehol senki. Az embereimmel már kezdtük azt hinni, hogy rossz a hír szerzés. Amikor egy dombhoz értünk hallottunk egy furcsa berregõ hangot. Az iránya felé vettük az utunkat. Óvatosan guggolva meneteltünk, amíg a domb szélénél, nem találtunk egy hegyi utat. A felderítõ, akit Wiliamnek hívtak, jelzet hogy lapuljunk. Oda kúsztunk a széléhez és meg pillantottuk az elénk táruló látványt. Nagyon sok katonát láttunk és tankot. -Uram értesítsem a bázist?- szolt hozzám James, a rádiósunk. -Igen, sürgõsen szólj.- kicsit elgondolkodtam, most mi legyen. A bázison sokkal kevesebb ember van. Lehetséges, hogy a németek átgázolnak rajtunk. Most kellene lecsapni, vagy mégsem. Van egy tippem, ha a kígyó fejét lecsapjuk, akkor a kígyó is meg semmisül. Nos elõtte is értesíteni kel a bázist.
|
|
|
Post by Sors on Mar 19, 2008 22:00:37 GMT 2
Karl Kruegger:
Az alezredes kicsit kelletlenül rezzent össze, amikor a nem várt látogató, Karl belépett a sátrába, majd tisztelgett és beszélni kezdett. Az alezredes hirtelen felindulásból elküldte a francba a katonát.
- Fogja be a tizedes és térjen vissza a táborba. A Führer világos utasításokat adott, nincs szükségem jó tanácsokra, ragaszkodunk a tervhez.
A német tisztnek lila színûre szinezõdött el szabályos arca. Szemei villámokat szórtak, szinte érezte a német fiú, amint belényilalnak. Tisztelgett, majd sarkon fordult, hogy távozzon.
Az alezredes talán kicsit magábaszállt és most tudatosodott benne, hogy mit is csinált. Gyorsan, a maga határozott hangján szólt Karl után.
- Várjon! Jöjjön vissza. Entschuldigung Herr Kruegger, de nehéz idõket élünk. Jöjjön vissza, üljön le. Avasson be a tervébe.
Karl elmondta, hogy 4-5 emberre lene szükség, akikkel elõre mennének és biztosítanák a fõegységnek, hogy ne legyen semmi gond. Az alezredes arcán látszott, hogy erõsen gondolkozik. Nyilván felötlött benne, ha a kis csapat lebukna, a kukába lehetne dobni az elõre eltervezett stratégiát. Egyúttal viszont figyelembe kell venni, hogy talán az ellenség most is hallgatózik, akkor viszont már mindegy. Komor arccal, higgadtan bezélt.
- Ide figyeljen Herr Kruegger! Az akcióra engedélyt adok, félóra múlva jelentkezzenek le és induljanak. De a várost ne közelítsék meg 5 km-nél közelebbre. Remélem megértette SZAKASZVEZETÕ!
Karl itt meglepõdött és közönyös hangon korrigálta felettesét:
- Tizedes vagyok uram...
Az alezredes szemmel láthatóan élvezte, hogy szivathatja egy kicsit a férfit. Szúrós tekintettel közlte a tényeket Karl-lal.
- Ha hibázik az egységével nem sokáig lesz az!!! Remélem érthetõen fogalmaztam...
Karl bólintott majd elhagyta a sátrat. Kell kerítenie 4-5 embert és indulhat a buli...
Bruce Geller:
A rádió túloldalán Spencer százados jelentkezett.
- Shadow team, itt Base of Liege. Felsõbb utasításra igyekezzenek lassítani az ellenséges egységeket, minden elképzlhetõ módszerrel, de kerülkék a nyílt konfrontációt! Állítsanak csapdákat, bombákat, bánom is én, de nyerjenek idõt. Ilyen tempó mellett fél nap múlva ide érhetnek a városhoz. Szükségünk van még egy napra. Számítunk önökre. Adás vége...
Az utasítás rövid volt, de lényegre törõ, úgy tûnt, több múlik a csapaton, mint azt elõre gondolni lehetett...
//Sajnos csütörtõktõl nem tudok írni, csak vasárnap délután jövök haza, így addig ne számítsatok a reagra. Megértésetek elõre is köszönöm...//
|
|
|
Post by ravangota on Mar 20, 2008 23:22:06 GMT 2
A parancs érthetõ volt. Csak egy a gond. Nekem 1 db dinamitom van és 1 aknám. Elõvettem a táv csövemet és megnéztem jobban a németeket, ki hogyan helyezkedik el. Remélhetõleg a tankok kívül vannak és a sátrak egy helyen épültek fel. Rég volt, ami rég volt. Terepszemle. * Nos mivel lassíthatnám le õket? Ha teherkocsikkal jöttek, akkor azoknak a vezetékeit elvághatnám este, de akár megkereshetném a fegyver részlegüket, hátha van egy pár bombájuk, robbanó-szerük. Erre a feladatra pedig az egyik emberemet szemeltem ki. Még pedig Williamet, én pedig fedezném. De lehet, hogy ez nem jön össze. Másik lehetõség, hogy a tankokat felrobbantjuk. Ehhez kellenek egy két bombák, elég ha a lánctalpakat lerobbantjuk. Nos remélem a katonáimnak vannak egyéb bombái. Harmadik tervem, hogy ki lõjem a rangidõst, vagy pedig belopózva kinyírjuk a felsõbb rangú tiszteket. Utolsó ötletem, hogy meg ritkítjuk a katonákat, ehhez pedig megint robbantani kellene. A tervem, hogy a közelben lévõ benzi tartályokat, avagy hordókat a sátrak közelébe tennénk, és majd kilõném.
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Mar 21, 2008 13:49:37 GMT 2
Körülbelül egy órán belül Karl lakókocsija előtt 5 ember gyülekezett. 1 mesterlövész, 1 felderítő, és három gyalogos katona, mindegyikük kipróbált harcos. Karl kilépett a lakókocsiból és a felsorakozott kis egységet mustrálta. „Emberek. Amikor megkerestem Önöket, már mondtam, hogy ez egy igen veszélyes és kockázatos akció. Lehet, hogy vissza sem térünk, de hát háború van és a környező erdőkben egy kisebb csoport figyeli az alakulatunkat. Talán már a célterületen is tudják, hogy érkezünk. Véleményem szerint fel akarnak minket tartóztatni. A feladatunk lesz őket minél előbb likvidálni. Gyorsan, pontosan és ami a legfontosabb CSENDBEN. Lehet, hogy ezekben a percekben is figyelnek minket, úgyhogy a parancsom az, hogy az eligazítás után széledjenek szét a táborban és keressenek egy olyan helyet, ahol senki nem tudja magukat kiszúrni, hogy elhagyják a tábort. Ha mindez megvan, akkor 1 óra múlva találkozunk ezen a ponton.” – egy térképen megmutatta a találkozó helyét. „Van kérdés?” „Herr Hauptscharführer. Engedtessék meg egy kérdés: muszáj Önnek is kockáztatnia az életét?” – Karl elképedve állt a katona előtt. Leküzdötte kezdeti haragját és mivel ismerte a közkatonát, ezt a választ adta: „Nem akarom részletezni ezt a dolgot, de mint már azt maguk is párszor megtapasztalhatták az alezredes úr nem mindig áll a helyzet magaslatán. Gondolom, nem kell részleteznem azt sem, mivel járhat egy ilyen, az egységünk ellen szervezett rajtaütés. Lehet, hogy még meg sem érnénk az igazi ütközetet. Arról nem is beszélve, hogy az egész franciaországi hadművelet sikere múlik rajtunk. Ha itt elbukunk, a Führer nem fog örülni. Remélem világos voltam. 1 óra múlva a megbeszélt helyen találkozunk. Lelépni!” – azzal visszavonult lakókocsijába és összekészülődött az akcióhoz. Cirka negyven perc múlva még egyszer körülnézett a szállásán. Lehet, hogy utoljára látja a feleségéről és kisfiáról készült fotót, a mellette lévő gyertyát, melyet mindig ütközet előtt gyújt meg. Még érezte az orrában az olvadt faggyú szagát, mikor kilépett a friss levegőre. A tábor egyik eldugottabb helyén, melyeket félig fák öveztek, belevetette magát a sűrűbe. 10 percen belül a megbeszélt helyen volt. Emberei pontosan érkeztek. Mindegyiküknél csak a legszükségesebb dolgok voltak, semmit sem cipelnek feleslegesen. Az idő pontosan alkalmas volt az akcióra. A nap már lement és szürkület kezdett beállni. A kis csoport megkezdte a hajtóvadászatot.
|
|
|
Post by Sors on Mar 23, 2008 15:05:53 GMT 2
Karl Kruegger:
A többiek is idõben megérkeztek a kijelölt helyre, másodperc pontossággal. Német precizitás...
Nem volt konkrétabb terv, de azt mindenki tudta, hogy elõször az egység környezetét kell felderíteni, mert ha tényleg szabotázs akció van készülõben, azt minden bizonnyal ma este fog megtörténni. Elindultak hát Liege városának irányába, hogy elõször megnézzék, az úttal minden rendben van e...
Bruce Geller:
Egy kis csapat tanácskozás végén elvetették azt az ötletet, hogy a tiszteket és a rangidõst öljék meg, ezek az emberek úgyse harcolnak, csak a s**güket fogják mereszteni a tiszti sátorban. A jármûvek tönkrevágása még mûködhetne is, de nyilván nagyon jól védik, szinte megközelíthetetlen lenne és nem is tudják hol keressék. Úgy tûnt akármelyik terv megvalósításához további megfigyelés szükséges, kérdés, hogy mennyi idejük van, mert az most ellenük dolgozik... Közben a német tábort megállt, úgy tûnik itt éjszakáznak...
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Apr 8, 2008 18:54:57 GMT 2
"Emberek. Elsődlegesen a tábort körülvevő erdőt kell átvizsgálnunk. Ha kiszúrtak minket, biztos, hogy egy olyan helyről tehették, ahonnan tökéletes rálátás van ránk. Magasabb fát, kiszögellést keresünk, vagy 1 olyan helyet, ahonnan be lehet látni az egész tábort. Nem tudom, hányan lehetnek, úgyhogy óvatosságot követelek. Először az út keleti oldalát vizsgáljuk át. Mindenki készen áll? Rendben. Legyező alakban szétszóródni, 10 méteres távot tarts. Indulás." - suttogta Karl. Az egység szétszóródott és egyenletes tempóban, halálos nyugalommal elkezdte átfésülni az erdő keleti felét. Kb. 2 óra elteltével a terepviszonyok megváltoztak. Az erdő sűrűsödött. Mivel már elég messze jártak a tábortól, Karl úgy ítélte meg a helyzetet, hogy itt semmiféle egységnek sincsen semmi nyoma, így a csapat visszafordult. További 1.5 órát vett igénybe, míg visszatértek eredeti pozíciójukba. "Rendben. Errefelé semmi. Lássuk, mi újság a nyugati oldallal." Az éjszaka igencsak megakadályozta a felderítést, ezért a csapat 2 órát pihent, majd a hajnali szürkülettel megkezdte a nyugati fertály feldreítését. Ezzel a szárnnyal már igencsak gondok voltak. Az egyik gyalogos nyomokra lett figyelmes a hóban. 3 emberi lábnyomot sikerült azonosítaniuk. "Jólvan. Tehát 3-an vannak. Nem lehet gond a létszámmal. Fokozottabb óvatosságot. Tovább." - parancsolta Karl. Az éjjeli menetelés és a hajnali fagy kicsit megviselte őket, de tudták, nagy feladat hárul rájuk. A terep itt meredekebb hegyoldalba váltott, hatalmas sziklákkal az hegyoldalban, melyeket hó lepett. Tökéletes búvóhely egy felderítő csapat számára. Kis idő elteltével a mesterlövész egy megcsillanó lencsére lett figyelmes. Valószínűleg a nap első sugarai tükröződtek vissza egy mesterlövészpuska távcsövén. Isteni szerencse. Az egység azonnal fedezékbe vonult. "Vegye célba a fényt. Kell ott lennie valaminek." - utasított Karl a mesterlövésznek. Mondanom sem kell, hogy volt is. Az egyik nagyobb szikla tetején hasaló pozitúrában feküdt egy alak, puskával a kezében. A környéket pásztázta. "Kérdés, hogy észrevett-e bennünket...hm...majd kiderül." - gondolta Karl. "Szedje le a madarat Hans." - szólt a mesterlövész felé. Az célba vette a lövészt. Másodpercekig feszült csend ült az erdőre, majd hirtelen hatalmas durranással elsült a fegyver. A távolban a mesterlövésznek szusszanni sem volt ideje. Fejlövés. Azonnal meghalt. "Szép munka. Mindenki maradjon fedezékben. Meglátjuk, ebből mi sül ki." //Én megkezdtem. Te jössz, Bruce.//
|
|
|
Post by ravangota on Apr 12, 2008 18:52:06 GMT 2
// egybõl fejlövéssel indítasz? Egybõl hidegre akarsz tenni? Akkor játszunk// Egyik terv sem volt jó. Mindegyik nagyon rizikós volt.. -Emberek! Van valakinek ötlete, hogy mit tegyünk? Látszólag a csapat le táborozni készült. Ki vártuk a pillanatot, amíg besötétedik. Fel vettük az álca ruhánkat és bekentük az arcunkat, hogy láthatatlanok legyünk. Nagyon óvatosan a tábort meg közelítettük. A tábort keletrõl és nyugatról , a hegyek vették körül. Az északi részénél voltak a tehergépkocsik, kevés számú volt. Biztos azért, mert ott tartották a lõszert. A déli részénél voltak a tankok. A tábor közepén pedig sok sátor volt.. A keleti részénél nagyon sok sátor volt és hatalmasak voltak. A nyugati részénél, pedig több nagyobb sátor, gondolom a tisztek voltak benne. Nos a terv a következõ. Likvidálni kel az öröket csendesen. Nos északi résznél a felderítõm fog belopakodni a löszeres kocsikhoz, hátha van egy két dinamit. Az rádiós távolról nézi a szemléleteket és az orvos fedezni fogja a déli részt, ha felébrednének az ördögök.. Én pedig csendesen meg ölöm az öröket. Ha minden rendben sikerült, akkor a tábor közepénél találkozunk a felderítõmmel. A dinamitokat el helyezzük a sátraknál, fõleg ahol sok egybe függõ sátor van. Ha minden jól sikerült, akkor a tábort elhagyjuk és a dinamitokat felrobbantjuk. Az ellent jól la amortizáljuk. Az osztagommal pedig eltûnünk az erdõ sötétjében. // Ha a mesélõ engedélyezi akkor ezt fogom tenni és részletesen leírnám a cselekmény helyszínét// // Karl mit vadásztatok le? Tán egy erdei vadászt a puskájával? Xd// ez nem személyes volt.
|
|
|
Post by Sors on Apr 17, 2008 16:31:51 GMT 2
Karl Kruegger:
A német felderítõ csapat nem tévedett, tényleg lestek rájuk, de most úgy tûnt, a vadászból lett a préda. Mindenképpen jó lenne kideríteni kit is lõttek le, de a helyzet óvatosságra is int, nyilvánnem csak egy ember van a környéken, valószínûleg egy hasonló létszámú felderítõ csapat. Vagy várnak és esetleg megpróbálnak még valakit kiszúrni is lekapni, vagy odamennek a lelõtt férfihoz, hogy információt gyûjtsenek. Mindkét lehetõségnek vannak elõnyei és hátrányai is.
1. eset: Helyben marad mindenki és vár.
ELÕNYÖK:
- Az ellenfél nem vesz észre mozgást. - Az ellenfelet csapdába lehet csalni és esetleg tovább lehet csökkenteni a lélekszámot.
HÁTRÁNYOK:
- Ha egy helyben maradnak remek célpontot nyújtanak ha esetleg kiszúrják õket. - Nem tudhatják, hogy az ellenség mekkora létszámot képvisel jelen esetben, lehet, már nincs is senki. - Nem tudják meg, kire is lõttek.
2. eset: Odamegy a csapat vagy csak egy ember, hogy megnézze a "zsákmányt".
ELÕNYÖK:
- Megtudják ki volt az áldozat. - Bõvebb információt gyûjthetnek az ellenségrõl.
HÁTRÁNYOK:
- Az ellenfélnek feltûnhet a mozgás => tûzharc alakulhat ki. - Elképzelhetõ, hogy csapdák is el vannak helyezve. - Lehet, hogy a lelõtt személy is csak valami csapda vagy terv része volt...
Bruce Geller:
A kis csapat a dördülõ lövésre összerezzent, hasra vágták magukat és figyeltek. A közelben egy halk koppanást hallottak. Valam, vagy valaki lezuhant valahonnan. Mindenki a csapat vezetõtõl várt parancsot, akinek már meg volt a terve. Már sötét volt, bár az ég tiszta, így a hold fénye bevilágította a terepet úgy ahogy. A terv használható volt, még ha nagyon veszélyes is, de a puskadörrens mindent átértékelt. Mostmár tudták, hogy keresik õket. Vagy nagyon gyorsan be kell hatolni a táborba majd távozni, vagy még egy kicsit várni, esetleg felvenni a kesztyût. Egy újabb felelõs döntés várt az osztag parancsnokára...
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Apr 25, 2008 12:08:26 GMT 2
"Ez igen. Pontos lövés. Szép volt, Hans." - Karl elégedetten nyugtázta a lövést. "A terv a következő: 1 emberünk odamegy és megnézi, kivel állunk szemben. Egy másik emberünk azonnal visszamegy a táborba és értesíti a parancsnokságot, hogy elképzelhető egy kisebb magánakció. Nem lehetnek sokan, de nem árt készülni rájuk. Kérek 2 önként jelentkezőt." - adta ki az utasítást. Ketten vállalkoztak rá. Egyidőben indult el a két katona. Amelyikőjük a hullához indult nagyon óvatosan, bokorról-bokorra közelítette meg a helyet. Mikor odaért, átvizsgálta a tetemet, majd óvatosan visszatért a csapathoz. "Jelentem uram, ez egy angol. Itt van a puskája, elhoztam. A dögcédulája szerint angol." - "Köszönöm Sepp." - válaszolta Karl. "Ha többen vannak, tuti, hogy meghallották a lövést. A tervem a következő: folytatjuk a vadászatot. Lassan és óvatosan haladunk, egyetlen gally is elárulhat minket. Mindenki vigyázzon. Indulás." - A csapat legyező alakzatba rendeződött, egymást fedezve haladtak. Egy nagyobb dombot másztak meg, minek a tetején az erdő ritkulni kezdett. Hirtelen Karlék egy kisebb csoportra lettek figyelmesek. Épp tanácskozhattak valamit, mivel nem vették őket észre. "Hát itt vannak. Itt biztos, hogy kézitusára kerül a sor." - gondolta Karl. "Mindenki fedezékbe, senki sem támadhat, csak ha jelt adok rá." - susogta el az utasításokat. A kis csapat kivárásra játszott......
|
|
|
Post by Karl Kruegger on May 20, 2008 11:14:55 GMT 2
//Sors! Úgy látszik, Bruce Geller feladta a küzdelmet. Ilyenkor mitévõ legyek?//
|
|
|
Post by Sors on Jun 11, 2008 19:12:24 GMT 2
Karl Kruegger:
A maroknyi német nesztelenül, villám gyorsan körbe vették az angolokat, akik a nagy tanácskozás hevében semmit sem vettek észre. Úgy tûnt azonban, hogy befejezték, ugyanis felálltak, fegyverüket magukhoz vették, és óvatos körültekintõ pillantásokkal indultak el egy bizonyos irányba, az erdõ felé, amerre a fõút is van, és ahol egyébként pár száz méterre a német sereg is táborozik... A megbújó németek parancsra vártak csak, helyüket már elfoglalták...
//Amíg Bruce Geller nem jön vissza, addig csak egyedül folytatod a játékot Karl...//
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Jun 13, 2008 12:45:27 GMT 2
Karl egységével, mint a vadra lesõ farkasok, úgy lapult a földhöz. Halálos csendben nézték az angol csoportot. "Hans....vedd célba az egyiket....amint elterült, tüzet nyitunk a többire...." - suttogta Karl. Hans célba vette az egyik gyalogost, majd rövid célzás után elsütötte a fegyvert. Az angol a találattól élettelenül zuhant a földre, akár egy zsák cement. "Tûz!" - kiáltotta Karl. A csapat tüzet nyitott az angolokra, s mivel igen csak jó fedezéket találtak maguknak (bokros terület), szinte biztos volt a teljes siker. "Egy sem élheti túl! Valaki lõje ki a rádiót, majd a rádióst!" - kiabálta Karl, majd újabb tárat lõtt ki az angolok felé.....
//Ön jön, Sors! //
|
|
|
Post by Sors on Jun 30, 2008 18:51:19 GMT 2
Az angolok gyorsan reagáltak, nyilván tapasztaltkatonákról volt szó, egybõl egy szikla mögé vágódtak, igaz egy embert elvesztettek, egy pedig megsérült.
Kisebb tûzpárbaj alakult ki, ez inkább a németeknek kedvezett, mert ha szerencséjük van, a zajra felfigyelnek a táborban, akkor már nem lehet meglepni õket. Talán az angolok is rájöttek minderre, bár már nem lehetett mit tenni, ezért az életükért voltak kénytelen harcolni. Egy nyeles gránátot hajítottak az egyik német irányába, de a robbanás ereje könnyen veszélyeztethet mindenki mást is. Az angolok terve volt, hogy amíg a robbanás keltette por és apró zavar fennáll, elbújdosnak az erdõben, hogy vagy visszavonuljanak, vagy felkutassák a rájuk támadókat és levadásszák õket...
|
|
|
Post by Karl Kruegger on Jul 3, 2008 10:43:05 GMT 2
Az angolok úgy ugrottak szét a hirtelen támadás miatt, mintha csak mérgeskígyóval ijesztgetnék õket. A tûzharc elég kemény volt. Karl és emberei folyamatosan tüzeltek. Hirtelen egy nyeles gránát repült feléjük. "Szétszóródni!" - üvöltötte Karl. A kis csapat tagjai kétségbeesetten kerestek fedezéket a gránát miatt. Az egy halk puffanással ért földet a hóban. Pillanatokkal késõbb felrobbant. A robbanás ereje megrengette a földet és 2 bokrot is tõbõl kiszakított a fagyott talajból. "Mindenki rendben van?" - kérdezte Karl. Fájdalmas nyögés volt rá a válasz. Karl a fa mögül - ami mögé húzódott - óvatosan nézett ki. Látta, amint egyik embere vérben ázva próbálja megkeresni leszakadt lábát - kísérteties volt a látvány. Karl visszahúzódott a fedezékébe. "Emberek! Kerítsük be õket! 2 irányból indulunk! Valaki kilõtte a rádióst?" - kérdezte. "Igen uram!" - válaszolt a mesterlövész. "Szép volt, Hans! Indulás!" A csapat óvatosan, fától fáig haladt, egyre közelebb az angolok feltételezett helye felé. "Francba. Svent otthagytam. Ha viszont el akarom látni a sebét, lehet, hogy lelõnek. Nem kockáztatok. Biztos lesz lélekjelenléte, hogy elszorítsa az ütõerét. Ha nem, akkor Isten nyugosztalja, nem tudunk mit tenni." - gondolta Karl, miközben egyre közelebb értek az angol fedezékhez. "Állj! Innen jók vagyunk! Pozícióba! Tûz!" - adta ki a parancsot, majd egy gránátot biztosított ki és abba az irányba dobta, ahol egy szikla mögül lehelletpárát látott felszállni a levegõbe......
|
|
|
Post by Sors on Jul 6, 2008 18:08:53 GMT 2
A gránát remek ívben ért földet, pont a tervezett helyhez. Pár másodperc, egy nagy robbanás, mire két fegyveres férfi szállt el, minden bizonnyal szörnyet halva.
Senki nem tudta rá az okot, de az egyik angol kilépett fedezéke mögül és tüzet nyitott az ellenségre. Némelyik német kétségbevonta az elmeállapotát, mások viszont arra gyanakodtak, hogy csak társait fedezi. Az egyik német elõ is hozakodott véleményével.
- Uram! Szerintem ez csak idõhúzás. Javaslom kapjuk el a férfit és szedjük ki belõle amit tud. A lõszere már biztos fogytán van...
|
|