|
Post by Karl Kruegger on Jul 14, 2008 11:34:33 GMT 2
"Jól beszél, katona!" - és azzal pisztolyában Karl megcélozta az angol lábát. Lövés...újabb lövés...az angol kezébõl kiesett a géppisztoly, majd ernyedten csuklott össze: az elsõ lövés az alkarján érte, a második a lábán. Karl elégedetten nyugtázta az eseményeket. "Szép volt, parancsnok úr!" - szólt elismerõen egyik embere. Karl csak ennyit mondott: "Kötözzék be a sebeit. Kifaggatjuk kicsit a madárkát."
|
|
|
Post by Sors on Jul 23, 2008 11:18:46 GMT 2
Az angol iszonyatos ordítás közepette dőlt el és terült el a földön. Fegyvere már nem volt nála, ezért veszélytelen volt. Az egyetlen veszélyforrás az lehetett, hogy ha társai még a közelben vannak és lesnek rájuk. De nem így volt, az angolok messzire futottak, féltve, hogy a szabotázs akció ideje korán meghiúsul.
A németek a táborba vitték a lábon lőtt angolt, majd kerítettek egy tolmácsot. Apróbb kínzások és megpróbáltatások után sikerült kihámozni, hogy az angol-francia csapatok már a városban vannak és ez a kis színjáték egy kisebb akció része volt, amivel időt nyerhetnek. A tényeket figyelembe véve, az őrséget megkettőzték, de biztosra így sem mehettek. Karl és eddigi csapata a főútra és vonzáskörzetére lettek beosztva. Ez egy igen felelősségteljes hely volt, hiszen ha az utat megrongálják, akkor a hegyi uatkon körülményes lesz a továbbhaladás...
|
|