Olasz repülõgépek

[Winston Churchill]

Vadászrepülõgépek

FIAT C.R.32:


Legénység: 1 fõ Motor: 1 db 12 hengeres FIAT A.30 RAbis ; 600 LE Sebesség: 360 km/h (3000 m-en)
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuska, 100 kg bomba
Súly: 1400 kg (üresen); 1900 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 9000 m Hatótávolság: 750 km
Fesztávolság: 9,50 m Hossz: 7,47 m Magasság: 2,40 m

Az 1930-as évek elején kifejlesztett C.R.32-es az évtized egyik legjelentõsebb gépe volt az olasz légierõnél. A lassú, de nagyon jól forduló vadászgépet éles körülmények között is kipróbálták a spanyol polgárháborúban. A második világháború elején már nem számított korszerûnek, de 1942-ig az elsõ vonalban szolgált, igaz, csak a kisebb jelentõségõ hadszíntereken, mint pl. Görögországban vagy Líbiában. A típus a magyar légierõnél is hadrendben állt, Kárpátalja visszacsatolásakor a szlovák gépek ellen 5 igazolt és 2 valószínû légigyõzelmet arattak a C.R.32-esek. A második világháborúban csak honi védelmi feladatot teljesítettek.

REGGIANE Re 2000 FALCO:


Legénység: 1 fõ Motor: 1 db Piaggio P.XI RC.40, 985 LE Sebesség: 537 km/h (5500 m-en)
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuska
Súly: 2080 kg (üresen); 2880 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10500 m Hatótávolság: 680 km
Fesztávolság: 11,00 m Hossz: 7,90 m Magasság: 3,20 m

A Caproni leányvállalata, a Reggiane 1938-ban készítette el annak a repülõgépnek a prototípusát, mely kísérteties hasonlóságot mutatott az amerikai Seversky P-35-ös modellel. A kiváló manõverezõ képességekkel rendelkezõ Falco-k többségét svéd illetve magyar megrendelésre gyártották, de Olaszországban is hadrendbe állt, nemcsak mint vadász, hanem vadászbombázóként, illetve repülõgéphordozón állomásozó vadászgépként is. A Magyarország által megvásárolt Re 2000-esek Héja néven kerültek alkalmazásra a keleti fronton. A pilóták néha panaszkodtak rá, Horthy István kormányzóhelyettes halálos balesete után kifejezetten rossz híre lett a típusnak, pedig eredményesen harcolt, a veszteségek többsége balesetbõl eredt, melyeket valószínûleg inkább annak rovására kell írnunk, hogy a pilóták (megfelelõ kiképzõgép hiányában) nem voltak kellõen felkészítve a Héjákon való repülésre.

[Winston Churchill]

Bombázók

SAVOIA-MARCHETTI S.M.79 SPRAVIERO:


Legénység: 4 fõ Motor: 3 db Piaggio P.IX RC 40 ; 1000 LE Sebesség: 434 km/h (3660 m-en)
Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuska ; 1 db 7,7 mm-es Lewis géppuska ; 1250 kg bomba vagy 2 db 450 mm-es torpedó
Súly: 7600 kg (üresen); 11.300 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7000 m Hatótávolság: 2000 km
Fesztávolság: 21,18 m Hossz: 16,21 m Magasság: 4,08 m

A "púpos", esetlennek tûnõ S.M.79-est 1934-ben az S.M.81 Pipistrello polgári repülõgépbõl fejlesztették ki. Nem túl elõnyös alakja ellenére rendkívül jó teljesítményt nyújtott, több rekordot is felállított. Az elsõ jelentõsebb sorozat az S.M.79-I volt. A spanyol polgárháborúban éles helyzetben is kipróbálták, mint közepes bombázót. Az S.M.79-II partvédõ célokra készült, alkalmassá tették külsõ felfüggesztésû torpedók szállítására. Ebben a kategóriában a háború legjobb modelljének számított. Az S.M.79-III alsó lövészgondola nélkül készült, az S.M.79B pedig egy kétmotoros, exportra szánt variáns volt. A típus szállítógépként a háború után is hadrendben maradt

CAPRONI-BERGAMASCHI Ca 135:


Legénység: 5 fõ Motor: 2 db 14 hengeres Piaggio P.IX RC40, 1000 LE Sebesség: 430 km/h
Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es vagy 3 X 2 db 7,7 mm-es géppuska, max. 1600 kg bomba
Súly: 4500 kg (üresen); 7375 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7000 m Hatótávolság: 1200 km (bombákkal)
Fesztávolság: 18,80 m Hossz: 13,70 m Magasság: 3,20 m

A Ca 135 az olasz légierõ elvársai szerint egy korszerû, gyors közepes bombázó lett volna. Tervezését 1934-ben kezdték el, de kedvezõtlen mutatói miatt a gépet többször módosítani kellett, a motorok rossz teljesítménymutatói különösen sok gondot okoztak. A véglegesnek tekinthetõ változat 1938-ban került ki a gyárból. Az olaszok maguk nem rendszeresítették a típust, de sokat eladtak belõle a Magyar Királyi Légierõnek. Az 1940-tõl hadrendben álló gépeket kezdetben a fronton vetették be, a háború második felében pedig kiképzésre használták.