Japán repülõgépek

[Winston Churchill]

Vadászrepülõgépek

MITSUBISHI J2M RAIDEN "Jack":


Legénység: 1 fõ Motor: 1 db Mitsubishi MK4R-A Kasei23a, 1825 LE Sebesség: 587 km/h (5300 m-en)
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú, max. 120 kg bomba
Súly: 2460 kg (üresen); 3435 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11.700 m Hatótávolság: 1899 km
Fesztávolság: 10,80 m Hossz: 9,95 m Magasság: 3,95 m

A szövetségesek által csak "Jack" néven emlegetett J2M a legendás A6M Zero felváltására készült. A konstrukció alapjában véve jól sikerült, a megfelelõ teljesítményû elfogóvadász elég sok gondot okozott a szövetségeseknek, miután 1943 második felében csapatszolgálatba került. A fõ problémát az jelentette, hogy kisebb konstrukciós hibák és gyártási fennakadások miatt nem készült elég példány belõle, így nem tudott számottevõ befolyást gyakorolni a hadmûveltek alakulására.

MITSUBISHI A6M ZERO:


Legénység: 1 fõ Motor: Nakajima Sakae, 1130 LE Sebesség: 561 km/h (6000 m-en)
Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú, 1 db 12,7 mm-es géppuska, 1 db 7,7 mm-es géppuska, max. 320 kg bomba
Súly: 1895 kg (üresen); 2940 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.000 m Hatótávolság: 3100 km
Fesztávolság: 12,00 m Hossz: 9,07 m Magasság: 2,80 m

A csendes-óceáni hadszíntér legismertebb japán repülõgépe, amelynek elsõ típusa már 1940-ben gyártásra került, így az A6M3-as változat már Pearl Harbor megtámadásánál is szerepelt. Az amerikai repülõgéphordozókon Midway után megjelenõ Corsair és Hellcat vadászok bevetéséig szinte egyeduralkodó volt a légtérben, de késõbbi változatai (az A6M5 sorozat és követõi) kétfokozatú magassági feltöltõvel szerelve még a nagy magasságban berepülõ "szupererõdöket", a B-29-es nehézbombázókat is veszélyeztették.
Az eredetileg anyahajó-támaszpontú gépnek szárazföldi, sõt hidroplán változata is ismert, és a háború végén átalakított speciális változatait kamikaze támadásokra is használták.
A különféle altípusokkal együtt a két konszern összesen 10.937 példányt gyártott le.

[Winston Churchill]

Bombázók és torpedóvetõk

NAKAJIMA B5N "KATE":


Legénység: 3 fõ Motor: 1 db Nakajima NK1B Sakae 11, 985 LE Sebesség: 378 km/h (3600 m-en)
Fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es Type 92 géppuska, 1 db torpedó vagy 800 kg bomba
Súly: 2279 kg (üresen); 4100 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 8260 m Hatótávolság: 1991 km
Fesztávolság: 15,52 m Hossz: 10,30 m Magasság: 3,70 m

A szövetségesek által "Kate"-nek nevezett B5N bombázó / torpedóvetõ prototípusa 1937 elején repült elõször. Elsõ éles bevetésére a Kína elleni hadjáratban került sor, ott könnyûbombázóként használták. A B5N1 típusokat hamarosan fõként csak oktatógépként használták, és fokozatosan lecserélték B5N2-esekre. Mindkét változat részt vett a Pearl Harbor elleni támadásban. A B5N2 szerepet kapott Midway-nél is, de a háború kitörésekor még korszerûnek számító modell 1943-ra elavult, gyártását 1944-ben le is állították

MITSUBISHI G4M "Betty":


Legénység: 7 fõ Motor: 2 db Mitsubishi MK4 Kasei 25 ; 1825 LE Sebesség: 435 km/h (4600 m-en)
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Type 99 Model 2 gépágyú ; 2 db 7,7 mm-es Type 92 géppuska ; 1000 kg bomba vagy 1 db 800 kg-os torpedó
Súly: 8160 kg (üresen); 12.500 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 9144 m Hatótávolság: 3620 km
Fesztávolság: 24,90 m Hossz: 19,62 m Magasság: 4,10 m

A japán haditengerészet 1937-ben kiírt tenderére született meg a G4M család elsõ képviselõje 1939-ben. Érdekesség, hogy a gyártó négymotoros megoldást javasolt, de a tengerészet ragaszkodott a kétmotoros géphez. Alapvetõ feladata a távolsági bombázás volt. A hatótávolság megnövelése érdekében lemondtak a védelmi fegyverzet egy részérõl és a páncélozásról. Emiatt rengeteg gépet vesztettek az 1941-ben hadrendbe állt típusból. A késõbbiekben készültek torpedóvetésre alkalmas változatok, és zömmel ez a modell horozta az Ohka nevû öngyilkos fegyvert. Az amerikaiak által "Betty" néven emlegetett széria késõbbi változatainál a keserû tapasztalatok nyomán megnövelték a védelmet. Ezeket a gépeket páncélozással is ellátták, ám ettõl a hatótávolságuk jelentõsen csökkent.

AICHI D3A "Val":

Legénység: 2 fõ Motor: 1 db 14 hengeres Mitsubishi Kinsei 54, 1300 LE Sebesség: 430 km/h (5600 m-en)
Fegyverzet: 3 db 7,7 mm-es géppuska, max. 370 kg bomba
Súly: 2618 kg (üresen); 3800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.900 m Hatótávolság: 1560 km
Fesztávolság: 14,37 m Hossz: 10,25 m Magasság: 3,35 m

Japán elsõ, teljesen fémépítésû, 1936-ban tervezett zuhanóbombázója a német Heinkel-gyár korabeli modelljeire emlékeztet. A hasonlóság nem véletlen: a németek titokban segítették a japán tervezõk munkáját. A szövetségesek kódnevén "Val"-nak hívott gép nullsorozata 1938-ban jelent meg. A második világháború elején félelmetes fegyvernek bizonyult, ez a típus mérte Pearl Harbor kikötõjére a fõcsapást. A bombakioldás nagy pontossága mellett elõnye volt, hogy a bombázás utáni esetleges közelharcban vadászgépként is jól teljesített. 1942 õszétõl megnövelt teljesítményû változatát (D3A2) gyártották, mégis fokozódtak veszteségei. Ekkor már eljárt felette az idõ, ráadásul Japán híján volt a tapasztalt pilótáknak is. Gyártása 1944-ben leállt, a háború végén kiképzésre, ill. kamikaze támadásokra használták.

[Winston Churchill]

Öngyilkos rakéták

Yokosuka MXY-7 Ohka "Baka"Pilóta által irányított rakéta:


Legénység: 1 fõ Motor: 3 db Type 4 Mark I Model 20 rakétahajtómû ; össz. 800 kg tolóerõ Sebesség: 927 km/h (a zuhanórepülés végén)
Fegyverzet: 1200 kg robbanóanyag az orrban
Súly: 440 kg (üresen) ; 2140 kg (harckészen) Indítási magasság: 8200 m Hatótávolság: 88 km
Fesztávolság: 5,00 m Hossz: 6,07 m Magasság: 1,20 m

Gyártása 1944 szeptemberében indult meg. Ekkor a japán hadvezetés már elhatározta az öngyilkos kamikaze-bevetéseket. A légierõ úgy döntött, hogy a kimustrált repülõgépek mellett egy olcsón és könnyen elõállítható típust is fog ilyen célokra használni. A részben fából épül Ohka (Cseresznyevirág) a szövetségesektõl a "Baka" nevet kapta, ami japánul "bolond"-ot jelent. Az 1200 kg-os robbanófej becsapódáskor viszont a vicces névvel ellentétben bizony súlyos károkat tudott okozni. Igaz, az elkészült 755 darabból csak kevés hajtott végre sikeres támadást. A tipikus bevetések során az Ohka-t egy G4M "Betty" bombázó szállította. Kb. 8200 m-en vált le a repülõgéprõl, ezután siklórepülésben haladt, a cél közelében pedig meredek zuhanórepülõ fázis következett. A jármû kis mérete és nagy sebessége miatt az öngyilkos pilóták csak szórványosan értek el találatot.