Amerikai repülőgépek

[Benito Mussolini]

Seversky P-35

Az első világháború után kezdték el fejleszteni ezt a gépet, és a történelem során sokszor bebizonyosodott később, hogy ez a gép az első világháború alatt is elavult gép lett volna. Legnagyobb hátránya az volt, hogy orrnehéz volt. Ezenkívül elégtelen fegyverzete (2db 8mm-es géppuska) nem egyszer kellemetlen helyzetbe hozta a pilótákat. Nem volt képes jelentős mennyiségű lőszert magával vinni, így sűrűn kellett leszállnia, amit a gyenge és nehezen javítható futóműve igencsak megsínylette. Senki sem merte kimondani, de a gép katonai célokra használhatatlan volt.

Főbb adatai:

Fegyverzet: 2db 8mm-es géppuska
Páncélzat: A gép hasán 2mm lemez
Motor: Continental 9 hengeres csillagmotor
Elméleti végsebesség: 310km/h
Maximum repülési magasság: 3500m

[Benito Mussolini]

Curtiss P-36 ''Hawk''

A P-35-ös sikertelensége után a repülőgépgyártást és fejlesztést a Severskytől átvette a Curtiss, amely a II. világháború végéig megőrizte a vezető pozícióját a repülőgépgyártásban. Az előző modellt alapul véve egykét új megoldással 1934-ben a kornak megfelelő, inkább elégséges gépet alkottak, azonban a gép teste nem bírt el komolyabb változásokat így apróbb módosításokkal próbálták a gép teljesítményét javítani, ami olcsóbb és egyszerűbb volt, de vitatható volt a hatékonysága is. A két 8mm-es géppuskát 7,62mm-esekre cserélték, amelyeknek jóval nagyobb volt a torkolati tűzsebessége.
Némi erősködés után a mérnökök leszavazták az egyik berepülőpilótát aki javasolta a páncélülés beépítését, ami azonban +60 kilót jelentett volna, ami jelentősen rontja a gép amúgy is gyenge manőverezési képességét.

Főbb adatai:

Fegyverzet: 2db 7,62mm-es géppuska
Páncélzat: 3mm-es lemez a gép hasán
Motor: Continental 9 hengeres csillagmotor
Végsebesség: 280km/h
Maximális repülési magasság: 2900m

[Benito Mussolini]

Grumman F4F "Wildcat"

1938-ban bebizonyosodott, hogy a Curtiss által kivitelezett tervek lehetetlenül szánalmasak, így egy vadonat új modellt kezdtek el tervezni. Az új modell legfőbb erénye a páncélzat megvastagítása lett. A szokatlanul vastag (8mm) páncél megakadályozta volna egy 7,62-es golyó bejutását a pilótafülkébe. A repülő 1941-ig használatban maradt.
Fegyverzetként 2 db 11,2mm-es nehézgéppuskát kapott, amelyet azonban leváltottak 12,4 mm-esre, amelyet könnyebb volt ellátni lőszerrel. Végül azonban a hatalmas súlyuk miatt inkább a szárnyak alá 2-2db 7,62mm-es mellett döntöttek, és csupán 10 példányt gyártottak le a 12,4mm-es pusztító erejű géppuskával.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 2db 12,4mm-es géppuska vagy 4db 7,62mm es
Páncélzat: 8mm a repülő hasán, oldalt 2mm, páncélülés beépítve
Motor: Grumman 16 hengeres csillagmotor (520LE)
Elméleti végsebessége: 310km/h
Maximális repülési magassága: 4200m

Grumman F6F

1939-re a Grumman felajánlotta a kismértékben módosított terveket sorozatgyártásra. A módosítások a tűzerőben, és a motor teljesítményében mutatkoztak. A repülőgép mobilitás mutatóinak javításával próbálták meg növelni a harcászati értéket, és valamilyen mértékben ez sikerült is.
1942-ig "megfelelő" osztályba lehetett sorolni a gépet.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 4db 12,4mm-es nehézgéppuska a szárnyakba, 2, egyenként 50kg-os bomba a szárnyak végén
Motor: 16hengeres csillagmotor (800LE)
Páncélzat: 8mm a repülőgép hasán, oldalt 2mm, páncélülés beépítve
Elméleti végsebesség: 420km/h
Maximális repülési magasság: 6200m

[Benito Mussolini]

Vought F4U Corsair

Az első "rendes" vadászgép az amerikaik kezében. 2*2 géppuska, 150kg bombateher, 8mm páncél. Igazi vadász. Azonban van ennek a típusnak is gyengéje: Igen gyengén teljesít a bonyolultabb manőverekben. Ez a japánok ellen vívott harcban nem egy pilóta életébe került. A gépet 1940-től sorozatgyártásban készítették, és használták anyahajókon is. Midway-i csatánál ezeknek a gépeknek a hiánya megmutatkozott a veszteséglistán, lévén, hogy a zuhanóbombázók nem kaptak vadászkíséretet.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 4db géppuska a szárnyakban, 150kg bombateher/ 1 db 125kg-os torpedó(1943 után)
Páncélzat: 8mm a hasban, 3 oldalt, páncélülés, erősített plexi a pilótafülkében
Motor: Continental V-350 18 hengeres csillagmotor (780LE)
Végsebesség: 540km/h
Maximális repülési magasság: 7000m

[Benito Mussolini]

McDonnel FH-1 "Phantom"

Az első sugárhajtású amerikai repülőgép. A prototípus 1944 végén került átadásra, és azonnali sikert aratott. Rögtön 400 példány legyártását rendelték el, amelyek átadására elméletileg 1945 telén került volna sor, de az újszerű megoldásokat igénylő gyártás elhúzódott, így csupán 1945 nyarán adták át az első Phantomokból álló repülősszázadot. Így a háború végén a repülő nem tudott hatalmas sikereket elérni.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 3db orrba épített golyószóró(8mm) 2db rakéta pod, amire egyenként 200kg terhelést lehetett helyezni.
Motor: McDonnel P-10 sugárhajtómű
Páncélzat: 12mm páncéllemez a gép hasán 5mm oldalt, erősített plexi a vezetőfülkében, páncélülés
Maximális repülési magasság: 10000m
Elméleti végsebesség: 782km/h

[Benito Mussolini]

A vadászok nagyjából időrendbeli leírása után most a bombázók következnek:

B-18 "Bolo" (Taktikai bombázó)

1922-ben a kormány kiadott egy pályázatot egy bombázó terveire, aminek az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie:
-Legalább 400kg bombateher
-Legalább 1 önvédelmi géppuska
-3000m feletti repülés
-200km/h-nál nagyobb elméleti végsebesség

A B-18-as alulról súrolta ezt a határt, de könnyű gyárthatóságának köszönhetően megkapta a gyártási engedélyt. A szerkezete hiányolt minden páncélzatot, egyedüli erénye nagyjából a fém-alapú vázszerkezet volt. Vászon és fa borítása semmiféle védelmet nem nyújtott. Egyetlen egy 8mm-es géppuskája nagyjából önvédelmi célokra sem volt elegendő. Futóműve azonban erős volt, így a kiírt 400kg helyett 525kg bombateher szerepelt a paraméterei között.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 1db 8mm-es géppuska 525kg bombateher
Motor: Continental V-400 9 hengeres csillagmotor(371LE)
Páncélzat: -
Maximális repülési magasság: 3800m
Elméleti végsebesség: 250km/h

[Benito Mussolini]

B-23 Dragon (taktikai bombázó)

A Bolo szégyenteli sikere után nagyjából ugyan ezt a pályázatot adták ki, 1935-ben. Az egyetlen módosított kritérium az volt, hogy a repülőnek fém vázasnak kellett lennie, és valamennyire a pilóta biztonságát is szolgálni kellett. A B-23 Dragon sokkalta jobban hasonlított már egy repülőre mint elődje.

Főbb adatai:
Fegyverzet: 600kg bombatehere, 2db önvédelmi 7,62mm-es géppuska

Páncélzat: 5-10mm

Motor: Boing-FP10 8700cm³-es csillagmotor(2db) összesen 1932LE

Elméleti végsebesség: 310km/h

Maximális repülési magasság: 4500m

[Winston Churchill]

[img src="Vadászrepülõgépek"]


CHANCE VOUGHT F4U CORSAIR:


Legénység: 1 fõ Motor: Pratt & Whitney R-2800-8W, 2250 LE Sebesség: 668 km/h (6090 m-en)
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 545 kg-os bomba, vagy 8 db 12,7 mm-es rakéta
Súly: 3944 kg (üresen); 5032 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11.280 m Hatótávolság: 2510 km (2 póttankkal)
Fesztávolság: 12,49 m Hossz: 10,17 m Magasság: 4,57 m


Érdekes módon a II. világháború legnagyobb méretû vadászgépe éppen a hellyel mindig is szûkölködõ haditengerészet legjobban bevált típusa lett. Bár a prototípus már 1940 nyarára készen állt, a tengerészet mégis csak 1942-ben tudta szolgálatba állítani a jellegzetesen egyszínû, tengerkék gépet, ami a nyomasztó japán Zero-fölény miatt már igen sürgetõ volt. Az alacsony támadásban is kiváló gépet a japánok méltán nevezték el "Süvítõ halál"-nak, fõ sikereit mégis vadász feladatkörben aratta. A japán kapituláció napjáig több, mint 2000 japán ellenséges gép lelövését igazolták a Corsair-ek. A Hellcat vadászokkal együtt az F4U Corsair a háború végéig biztosította a Csendes-óceán térségében a légifölényt, de utolsó változatai még Koreában is sikerrel szerepeltek.

1952 karácsonyáig összesen 12.681 gép gördült le a gyártószalagokról és ebbõl több, mint 10.000 darab a világháborúban is küzdött.

LOCKHEED P-38 LIGHTNING:


Legénység: 1 fõ Motor: 2 db Allison V-1710, 1425 LE Sebesség: 663 km/h (7620 m-en)
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es Hispano M2 (C) gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Colt-Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 230 kg-os, 460 kg-os vagy 725 kg-os bomba, vagy 10 db 12,7 mm-es rakéta
Súly: 5800 kg (üresen); 9800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.410 m Hatótávolság: 4180 km (póttankokkal)
Fesztávolság: 15,85 m Hossz: 11,53 m Magasság: 2,99 m

A Lockheed cég elsõ katonai repülõgépe, mely rengeteg újítást tartalmazott. 1937-ben kezdték el tervezni, és 1939-ben készült el a prototípusa. Az elsõ néhány kísérlet kudarccal végzõdött, de mivel a gép nagyon nagy hatótávolságúnak bizonyult, 1941-ben mégis megkezdõdhetett a gyártása. Ez a lépés az elért eredmények alapján kockázatos volt, de sikeresnek bizonyult. Bár a Lightninget gyártották a legkisebb számban a világháború alatt (kevesebb mint 10 ezer készült belõle, ebbõl is kb. ezer volt a fotofelderítõ-változat), mégis mindegyik hadszíntéren megfordult, és a Csendes-óceánon több japán gépet semmisített meg, mint bármelyik másik típus.

BELL P-39 AIRACOBRA:


Legénység: 1 fõ Motor: Allison V-1710-63, 12 hengeres; 1325 LE Sebesség: 615 km/h (3350 m-en)
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska v. 4 db 7,62 mm-es géppuska v. 1 db max. 226 kg-os bomba
Súly: 2550 kg (üresen); 3545 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.670 m Hatótávolság: 2360 km (ledobható póttankkal)
Fesztávolság: 10,37 m Hossz: 9,20 m Magasság: 3,63 m

Prototípusa 1939-ben készült el. Ez volt az elsõ vadászgép, amelyet orrfutóval szereltek fel. Szintén érdekes megoldás volt, hogy a motort a pilótafülke alatt és mögött helyezték el, hogy megnövelhessék a gép mozgékonyságát. Az elsõ rendelést a RAF adta fel, 1941-ben le is szállították a gépeket, de az angol pilóták tetszését nem igazán nyerte el a modell. Az amerikaiak viszont kiképzésre, illetve a földközi-tengeri és a távol-keleti hadszíntéren "élesben" is nagy mennyiségben használták. A legyártott 9,5 ezer darabból majd' 5 ezret a Szovjetunió kapott.

[Winston Churchill]

CURTISS P-40 WARHAWK család (TOMAHAWK, KITTYHAWK):


Legénység: 1 fõ Motor: 1 db Allison V-1710-99, 1389 LE Sebesség: 560 km/h (4940 m-en)
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 227 kg bomba
Súly: 2815 kg (üresen); 3780 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.270 m Hatótávolság: 1200 km
Fesztávolság: 11,40 m Hossz: 10,16 m Magasság: 3,76 m

A P-40-esek alapját a P-36 Hawk/Mohawk repülõgép képezte, az ebbõl a modellbõl átalakított gép 1938 októberében repült elõször. A Warhawk néven is ismert családnak ülönbözõ motor- és sárkányváltozatai voltak, kb. 14 ezer darabot gyártottak belõle. Legnagyobb számban a P-40N változat került ki a frontokra. Összességében elmondható, hogy bár nem volt a legjobb technikai mutatókkal rendelkezõ típus, de a robosztus, megbízható repülõgép hasznos szolgálatot tett mint alacsony magasságban támadó vadász, ill. földi célpontok ellen küzdõ csatarepülõgép. Az amerikaiak mellett szinte minden szövetséges hatalom alkalmazta, a RAF-nál Tomahawk ill. Kittyhawk néven volt ismert. A Szovjetunióban is nagy számban állt hadrendben.

REPUBLIC P-47 THUNDERBOLT:


Legénység: 1 fo Motor: Pratt & Whitney R-2800-59 Double Wasp, 2535 LE Sebesség: 686 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: 6 v. 8 db 12,7 mm-es Browning géppuska; max. 1175 kg bomba v. rakéta

Súly: 4860 kg (üresen); 7950 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.400 m Hatótávolság: 944 km
Fesztávolság: 12,42 m Hossz: 11,01 m Magasság: 4,32 m

Az Egyesült Államok az európai hadszíntér eseményeit figyelemmel kísérve már hadbalépése elõtt megkezdte egy korszerû vadászgép kifejlesztését. A P-47-esek gyártása 1942 elején kezdõdött, 1943-ban álltak hadrendbe. A Thunderboltok nagy és nehéz, felemetes fegyverzettel ellátott gépek lettek. Eredetileg a csendes-óceáni hadszíntérre szánták a típust, de Európában is bevetették, mivel nagy hatótávolsága miatt hosszasan tudta kísérni a B-17-es és a B-24-es bombázókat. A késõbbi típusváltozatok egyre korszerûbbek és hatékonyabbak lettek, még a sugárhajtású Me-262-esekkel is sikerrel szálltak szembe. Egyes országokban a Thunderboltok egészen az 50-es évekig hadrendben maradtak.

NORTH AMERICAN P-51 MUSTANG:


Legénység: 1 fo Motor: Rolls-Royce Packard-Merlin V-1650, 1695 LE Sebesség: 698 km/h (7640 m-en)
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 226 kg-os vagy 2 db 454 kg-os bomba, vagy 6 db 12,7 mm-es rakéta
Súly: 3450 kg (üresen); 5260 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 12.770 m Hatótávolság: 3855 km (póttankokkal)
Fesztávolság: 11,28 m Hossz: 9,82 m Magasság: 4,16 m

Az amerikai cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidõ alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1942-re aztán kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínu, buborék fülketetõju gép teljes "image"-e. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvõ németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustang-ot különösen nagy harci hatótávolsága, és az összes német vadászt meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A II. világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsu változata (Twin Mustang) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülõbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sõt 1968 és 75 között gyujtõk és más magánszemélyek számára újragyártották.

A háborús idõszak össztermelése 15.586 db volt.

NORTHROP P-61 BLACK WIDOW:


Legénység: 3 fõ Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-65 Twin Wasp, 2250 LE Sebesség: 589 km/h (6100 m-en)
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 4 db 726 kg-os bomba
Súly: 10.673 kg (üresen); 16.420 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.090 m Hatótávolság: 4828 km
Fesztávolság: 20,14 m Hossz: 15,11 m Magasság: 4,47 m

A P-61-es "Fekete özvegy" volt az elso olyan amerikai repülogép, amelyet eredetileg is éjszakai vadásznak terveztek. Prototípusa 1942 májusában repült eloször. Amikor 1944-ben a frontra került, a már kiharcolt légifölény miatt nem sok feladata maradt, ennek ellenére mégis sok légigyozelmet aratott. Kezdetben a csendes-óceán térségében alkalmazták, de az év végére Európa légterében is megjelent. Készült fotofelderíto változatban is.

[Winston Churchill]

Bombázók és utasszállítók

BOEING B-17 FLYING FORTRESS:


Legénység: 10 fõ Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE Sebesség: 480 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg bomba
Súly: 14850 kg (üresen) ; 25000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10670 m Hatótávolság: 2970 km
Fesztávolság: 31,64 m Hossz: 22,26 m Magasság: 5,80 m

Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülõ repülõgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következõ évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a "repülõ erõd" lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétõl az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fõ fegyvere lett. Az "erõd" elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektõl. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott.

CONSOLIDATED B-24 LIBERATOR:


Legénység: 12 fõ Motor: 4 db Pratt & Whitney R-1830-65, 1200 LE Sebesség: 408 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: 10 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 5800 kg bomba
Súly: 17.500 kg (üresen); 26.000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 9750 m Hatótávolság: 3360 km
Fesztávolság: 33,55 m Hossz: 21,16 m Magasság: 5,49 m

Kifejlesztése 1939-ben kezdõdött el, elsõ bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. A "Libi"-k teljesítették is ezeket az elvárásokat, igaz, nem értek el jobb teljesítményt, mint a korábbi típusok (mint pl. a B-17-es), a pilóták számára nagyobb erõfeszítést igényelt egy-egy pontosabb bevetés, és gyártásuk nagyon drága volt. Mégis, a legnagyobb példányszámban készült repülõgép a B-24-es volt. Ez talán azzal magyarázható, hogy egyrészt forradalmi újításokat tartalmazott (pl. rengeteg elektromos mûszere, berendezése volt), másrészt valóban szinte minden feladatot képes volt teljesíteni. Jó eredményeket ért el szárazföldi célok bombázásánál, a tengeralattjárók elleni harcban, és nagy hatótávolsága miatt a Csendes-óceán térségében szállítógépként is alkalmazható volt. Minden fronton harcolt, számos ország légiereje még a háború után is alkalmazta.

NORTH AMERICAN B-25 MITCHELL:


Legénység: 6 fõ Motor: 2 db Wright R-2600-29, 1850 LE Sebesség: 440 km/h (5000 m-en)
Fegyverzet: 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 1400 kg bomba
Súly: 9580 kg (üresen); 15,800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7620 m Hatótávolság: 2400 km
Fesztávolság: 20,6 m Hossz: 16,1 m Magasság: 4,8 m

A North American cég NA-40-es típusjelû gépét 1938-ban tervezték. Már a prototípus elkészülése után megrendelést kapott a gyár, és 1939-ben már sorozatban állította elõ az immár B-25 névre hallgató gépet. A Mitchelleket kategóriája legjobb gépeinek tartották, rendkívül jó közepes bombázó volt, ezt a majd' 11 ezer darab elkészült repülõgép is igazolja. Ebbõl jócskán szállítottak a Szovjetuniónak és Kínának is. Többféle feladatot is képes volt ellátni, az alpfunkción kívül fotofelderítésre és tengeralattjárók ellen is alkalmazták, ez utóbbi típust az amerikai haditengerészetnél PBJ-1-nek nevezték. 1941. április 18-án a Hornet repülõgép-hordozóról felszálló, James Doolittle parancsnok által vezetett Mitchell-kötelék intézte az elsõ amerikai légitámadást Tokió ellen

[Winston Churchill]

MARTIN B-26 MARAUDER:


Legénység: 7 fõ Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-43 Double Wasp, 1920 LE Sebesség: 455 km/h (1525 m-en)
Fegyverzet: 11 db 12,7 mm-es géppuska, 1814 kg bomba
Súly: 11.500 kg (üresen); 17.300 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6040 m Hatótávolság: 1770 km
Fesztávolság: 21,65 m Hossz: 17,12 m Magasság: 6,20 m

A B-25-össel szinte egyidõben készült B-26-ost szint még a rajzasztalról megrendelték. Az elsõ modellek 1940-ben készültek el, de az amerikai hadbalépéskor még csak egy egységet szereltek fel velük a csendes-óceáni hadszíntéren. Kezdetben nagyon rossz híre volt, a nagy szárnyterhelés és nagy leszállósebesség miatt a kezdõ pilótáknak gondot okozott a kezelése. Fanyar humorral az "Özvegycsináló" nevet adták a típusnak. A Marauderek 1943-ban jelentek meg Európa egén. A jól megerõsített, középnehéz bombázó a tapasztalt pilóták keze alatt hamarosan rácáfolt csúfnevére: az amerikai gépek közül a háború során a B-26-os szenvedte el legkisebb veszteségeket. 1948-ig maradt szolgálatban.

BOEING B-29 SUPERFORTRESS:


Legénység: 10-14 fõ Motor: 4 db Wright R-3350-23, 2200 LE Sebesség: 572 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: max. 12 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 20 mm-es gépágyú, max. 9070 kg bomba
Súly: 33600 kg (üresen); 54500 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10240 m Hatótávolság: 5200 km
Fesztávolság: 43,08 m Hossz: 30,20 m Magasság: 8,47 m

Kifejlesztése tkp. 1938-ban vette kezdetét. Egy abban az évben készült tanulmány nagy hatótávolságú, túlnyomásos kabinnal ellátott nehézbombázó-típus szükségességét vetette fel. Prototípusa 1942 elejére készült el, és a következõ év közepén már sorozatban gyártották. Elsõ bevetésére 1944-ben került sor, a kezdeti koncepcióval ellentétben már csak a csendes-óceáni hadszíntéren. Egy késõbbi változata már csak farokgéppuskával készült, mivel abban az idõben a japán vadászgépek már nem jelentettek veszélyt, és megspórolva a fegyverzetet, nagyobb bombaterhet volt képes szállítani. Egy B-29-es, az Enola Gay nevû gép dobta le Hiroshimára az atombombát.
Gyártásuk technikai csúcsteljesítmény volt, így az elkészült közel négyezer darab jelentõs számnak mondható.

DOUGLAS DB-7 család (Boston, Havoc, A-20, P-70):


Legénység: 3 fõ Motor: 2 db Wright R-2600-23 Double Cyclon, 1622 LE Sebesség: 545 km/h (3780 m-en)
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú és 5 db 12,7 mm-es Browning géppuska, vagy 9 db 12,7 mm-es géppuska, max. 1814 kg bomba
Súly: 7708 kg (üresen); 10964 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7225 m Hatótávolság: 1640 km
Fesztávolság: 18,69 m Hossz: 14,63 m Magasság: 5,36 m

A "soknevû" DB-7 család gépei a második világháború sok csataterén megfordultak, és változatos feladatokat láttak el, igen sikeresen. Kifejlesztésük alapja egy polgári célokra szánt repülõgép volt, az elsõ szállítmányok nappali bombázóként Franciaországba érkeztek, de az összeomlás elõtt gyakorlatilag nem vetették be õket. A gépek zömét átvették a britek, és késõbb is nagy számban alkalmazták a különbözõ változatait Boston (vadászbombázó), ill. Havoc (éjszakai vadász) néven. Az amerikaiak A-20 változatából a legfontosabb a G sorozat volt, de a tengerentúlon is bevetettek éjszakai vadász változatot is, P-70 jelzéssel. A kölcsönbérleti szerzõés keretében sok került a típusból a Szovjetunióba, de más hadviselõ államokba is jelentõs számban exportálták.

CONSOLIDATED CATALINA (PBY):


Legénység: 8 fõ Motor: 2 db Pratt & Whitney Twin Wasp; 1200 LE Sebesség: 286 km/h (2140 m-en)
Fegyverzet: 5 db 12,7 mm-es géppuska, max. 2041 kg bomba
Súly: 7893 kg (üresen); 15145 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6585 m Hatótávolság: 3050 km
Fesztávolság: 31,70 m Hossz: 19,46 m Magasság: 6,15 m

A jónéhány típusváltozatban gyártott PBY-k (melynek brit neve, a Catalina késõbb általánosan elterjedt) a második világháború egyik legsokoldalúbban használt repülõgépe volt. Többek között bombázóként, torpedóvetõként, felderítésre, tengeralattjáró-elhárításra is használták. Egyik kísérleti változata távolsági csúcsot tartott. Minden hadszíntéren szerepelt, több gyárban is elõállították, licenszben a Szovjetunióban is készült belõle.

[Winston Churchill]

DOUGLAS C-47 / C-53 DAKOTA:


Legénység: 4 fõ Motor: 2 db Pratt & Whitney R-1830-92 Twin Wasp, 1200 LE Sebesség: 368 km/h (2680 m-en)
Kapacitás: 4536 kg teher (C-47); 28 katona vagy 14 fekvõbeteg + 3 ápoló (C-53); vontatott vitorlázógép
Súly: 7700 kg (üresen); 14.061 kg (maximális terheléssel) Csúcsmagasság: 7315 m Hatótávolság: 2160 km
Fesztávolság: 28,90 m Hossz: 19,63 m Magasság: 5,20 m

A RAF-nál használt jelöléssel Dakotának nevezett repülõgép a légi szállítás történetének egyik legsikeresebb modellje. Eredetileg polgári célokra készült, DC-3-as jelzéssel utasszállítónak tervezték. Elõször 1935 végén repült, kísérleti célokra a hadsereg is rendelt belõle, ahol nagy sikert aratott. Szinte azonnal újabb darabokat rendeltek belõle, a háború kitörésekor pedig a polgári életben használt példányokat is lefoglalták, valamint lekötötték a teljes gyártókapacitást. Két fõ változata a teherszállító (C-47 Skytrain) és a csapatszállító / sebesültszállító (C-53 Skytrooper), de vitorlázógépek vontatására vagy mozgó harcálláspontként is bevetetté. Gyártották a Szovjetunióban (Li-2 néven) és Japánban is. (A csendes-óceáni hadszíntéren ez volt az egyetlen típus, mely mindkét harcoló felet szolgálta.) Az amerikai hadsereg alkalmazta Koreában és Vietnamban is, a polgári légitársaságok többségének gépparkjában megtalálható volt, így a MASZOVLET majd a MALÉV is használta.

DOUGLAS A-26 INVADER:


Legénység: 3 fõ Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-27, 2027 LE Sebesség: 570 km/h (4570 m-en)
Fegyverzet: max. 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 2722 kg bomba
Súly: 10.147 kg (üresen); 19.187 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6735 m Hatótávolság: 2900 km
Fesztávolság: 21,34 m Hossz: 15,42 m Magasság: 5,64 m

A gyors A-26-os Invaderek látványos karriert futottak be a második világháború során, és még azután is. A Douglas gyár DB-7 családjának (A-20, Boston, P-70,...) utódaként készült, elsõ repülésére 1942 közepén került sor. Kevés készült belõle, de azok rengeteg bevetést teljesítettek 1944-tõl. Két- és háromüléses változata is volt, használták többek között közepes magasságú és alacsonybombázóként, felderítõként, éjszakai bombázóként is. Amikor 1948-ban a Maraudereket kivonták a szolgálatból, a típust "átkeresztelték" B-26-osra. Az amerikaiak nagy hasznát vették a koreai és a vietnami háborúban is. Egyedülálló módon még 30 évvel az elsõ bevetés után is az elsõ vonalban szolgált.

[Winston Churchill]

Torpedóvetõk

DOUGLAS SBD DAUNTLESS , A-24:


Legénység: 2 fõ Motor: 1 db 9 hengeres Wright R-1820-60 Cyclone, 1200 LE Sebesség: 403 km/h (4210 m-en)
Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es géppuska, max. 1021 kg bomba
Súly: 2965 kg (üresen); 4318 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7680 m Hatótávolság: 2519 km (max.)
Fesztávolság: 12,66 m Hossz: 10,09 m Magasság: 4,14 m

1939-ben rendelte meg az elsõ sorozatot az amerikai haditengerészet ebbõl a bombázó és felderítõ repülõgépbõl. Nem volt igazán kiemelkedõ tulajdonsága, sõt, az USA háborúba lépésekor már tulajdonképpen elvaultnak volt mondható, ráadásul kimondottan nehéz volt vezetni. Paradox módon mégis a második világháború egyik leghíresebb típusa. SBD-k voltak ugyanis azok a zuhanóbombázók, melyek koordinálatlan, minden szabályzatnak és elõírásnak ellentmondó támadásukkal néhány perc alatt lángoló roccsá változtatták a japán flotta 3 anyahajóját Midway mellett. Az is tény, hogy az anyahajók védelmét ellátó típusok közül az SBD-k veszteségi mutatója volt a legjobb. Torpedóval szerelt változatát sikerrel használták tengeralattjárók ellen. Gyártását 1944 nyarán fejezték be.
A hadsereg a Stuka sikereibõl tanulva több zuhanóbombázóval is kísérletezrett, végül az SBD-k mellett döntött. Az A-24 néven rendszeresített modellt végül inkább kiképzésre és felderítésre használták. A szabad francia légierõ Délnyugat-Franciaország térségében vetette be.

GRUMMAN TBF / TBM AVENGER:


Legénység: 3 fõ Motor: 1 db Wright R-2600-8 Double Cyclone, 1850 LE Sebesség: 434 km/h (3360 m-en)
Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es Browning géppuska, max. 908 kg bomba vagy 1 db torpedó vagy 8 db rakéta
Súly: 4580 kg (üresen); 6200 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7005 m Hatótávolság: 3090 km
Fesztávolság: 16,50 m Hossz: 12,20 m Magasság: 5,00 m

Az Avenger prototípusa 1941-ben repült elõször. Elsõ harci bevetésére a midwayi csatában került sor. Kiváló torpedóvetõ repülõgépnek bizonyult, fõként anyahajókon szolgált. A Grumman gyár (TBD jelzéssel) és a GM (TBF) is gyártotta, sokat adtak át belõle a briteknek, akik bombázóként, aknaszóróként is használták, sõt, Németországban csatarepülõként is bevetették. Különbözõ változatai a háború után is hadrendben maradtak.