Szkopje

[Winston Churchill]

Szkopje a térképen

A jelenlegi Szkopje területe már legalább i. e. 3500 óta lakott volt. A Kale erõdben neolitikumi településmaradványokat találtak. Az ókori görögök Skupi néven ismerték a települést, amely a jelenlegi városközponttól északnyugatra, az új Zlokuèani negyed területén helyezkedett el. A települést talán az i. e. 3. században alapították. Skupi i. e. 148-ban római uralom alá került, és Moesia superior tartomány székhelye lett. I. sz. 395-ben a Keletrómai Birodalom (Bizánci Birodalom) kezébe került.

I. Jusztinianosz bizánci császár 483-ban született Skupi közelében, Tauresiumban. 518-ban egy földrendgés majdnem teljesen romba döntötte a várost. Jusztiniánusz a városlakók segítségére sietett, és megalapította a Justiniana Prima-nak nevezett új települést Skupi mellett. Justinianát és Skupi maradékát a szlávok betörése tette tönkre a 7. század végén, de a várost nem tudták megtartani, mert a bizánciak kiûzték õket. A Szkopje elnevezés a szlávoktól származik.

A korai középkorban a városért a bizánciak és a bolgárok viaskodtak. Az Elsõ Bolgár Császárság 1018-ban bekövetkezett bukása után Szkopje a bizánci Bulgária tartomány (katepanat) fõvárosa lett. Ebben az idõszakban Szkopje virágzó kereskedelmi város volt, de a 11. század végén egy földrengés után hanyatlásnak indult. A 13. század közepén Konstantin Asen bolgár hûbérúr birtoka volt. Ezekben az idõkben a város vidéken, de fõleg attól északra kunok telepedtek le, akiknek nevét ma Kumanovo õrzi. 1282-ben a szerbek meghódították a várost. 1346-ban Stefan Dušan szerb birodalmának fõvárosa lett.

1392-ben, három évvel azután, hogy a szerbek vereséget szenvedtek a koszovói csatában, Szkopjét a törökök foglalták el. A következõ ötszáz évben a török Üszküb vagy Üszküp néven ismerték. Üszküb volt a fõvárosa az Oszmán Birodalom koszovói tartományának (vilajet), amely sokkal kiterjedtebb volt, mint a mai Koszovó tartomány. Ebben az idõszakban a város karaktere gyökeresen megváltozott. A törökök behozták az iszlámot, több mecsetet és más tipikusan török épületet építettek, például fürdõket (hammám) és vendégfogadókat, amelyek közül néhány ma is létezik. Sok szefárd zsidó is betelepedett Spanyolországból.

A középkori várost 1555-ben egy földrengés súlyosan károsította, de gyorsan magához tért. A 17. században a lakossága 30 000-60 000 fõ között lehetett. Dulgar Dede török író ebben az idõben látogatott el Üskübbe, és így írt róla: „Sok éven át utaztam Rumélia országában és sok gyönyörû várost láttam és gyönyörködtem Allah áldásaiban, de egyik sem tett rám olyan benyomást és egyik sem töltött el olyan gyönyörûséggel, mint Szkopje égi városa, amely a Vardar folyó kétoldalán fekszik.”

1689-ben az osztrák Engelberto d'Ugo Piccolomini tábornok felégette a várost, látszólag azért, hogy a kolera kitörését megakadályozza, de az is lehetséges, hogy bosszúból tette Bécs 1683-as ostromáért. A következõ kétszáz évben a város gazdagsága eltûnt és a lakosok száma 10 000-re apadt. Csak 1873-ban, a városon áthaladó Belgrád–Thesszaloníki vasútvonal megépítése nyomán tért magához.

1905-ben Szkopje lakossága kb. 35 000 fõ volt, amely albánokból, bolgárokból, romákból, szerbekbõl és törökökbõl állt. A város az ortodox egyház püspöki székhelye volt. A város volt az egyik fõ központja a gyengülõ Oszmán Birodalom elleni lázadásnak, és 1903-ban kulcsszerepet játszott a török uralom elleni sikertelen Ilinden-felkelésben. A törököket az albán erõk 1912. augusztus 12-én ûzték ki a városból. Néhány hónappal késõbb, az elsõ Balkán-háború elején a várost elfoglalták a szerbek.

1913-ban az elsõ Balkán-háborúbeli szövetségesek egymásnak estek az osztozáskor, kirobbantva a második Balkán-háborút. Szerbia megtartotta a Szkopje feletti ellenõrzést, beleértve a Vardar völgyét is. Ez 1915 októberéig tartott, amikor Bulgária csatlakozott a Központi Hatalmakhoz és a szerbek által uralt Macedónia jó részét megkapta. 1918-ban, az I. világháború végén Szerbia visszakapta a várost. A bolgárok mindkét világháború során elfoglalták Szkopjét, de az 1944-ben felszabadulva az új Macedón Népköztársaság fõvárosává vált. A háborút követõen Szkopje (a jugoszláv Macedónia többi részével együtt) a Josip Broz Tito-féle Jugoszláv Szocialista Köztársaság része lett.