|
|
Post by Adolf Hitler on Oct 21, 2007 11:12:44 GMT 2
Krakkóban kialakított parancsnokság, ahol a páncélos és gyalogos alakulatok vezetői üléseznek napi rendszerességgel, hogy felmérjék az aktuális helyzetet. A Német páncélos alakulatok feje, Heinz Guderian is itt állomásozik a többi nagy kutyával, akik arra hivatottak, hogy átvegyék az ország fölött az irányítást.
Több száz, sőt ezer tank áll hadrendbe a bázis körül, akik bármikor készek a tábornok szavára elindulni Varsó ellen, mely Lengyelország utolsó bástyája.
Az építmény kirendelt parancsnoka Heinz Guderian vezérezredes. [/center]
|
|
|
|
Post by guderian on May 25, 2008 10:36:53 GMT 2
Több ezer adat, irat és dokumentum futott be a fõparancsnokságra, Krakkó elfoglalását követõ órákban, napokban. 1 nap alatt megtisztították a várost a gyenge ellenállástól, anélkül, hogy komoly erõket bevetettek volna. Guderian-nak minden oka megvolt az örömre. Ez a gyõzelem gyakorlatilag megpecsételte Lengyelország felett aratott diadalukat. Hogy a terjeszkedés pedig egyelõre nem keleten fog, majd továbbfolytatódni... Nos a tervezetben lévõ nyugati háború már lassan nyílt titok volt, fõleg a vezetés berkein belül. Elégedetten dõlt hátra a székében, új cigarettára gyújtott és egy újabb aktát vett a kezébe. A gyõzelem után mindig több a papírmunka mint a vereség után...
|
|
|
|
Post by Erich von Manstein on Jun 19, 2008 17:00:07 GMT 2
Egy opel személygépkocsi érkezett a főparancsnokság határára. Egy ellenőr megállította az oda tartó kocsit, majd ellenőrízte. Mikor minden adatot rendben talált tisztelgett, és hagyta tovább menni a gépjárművet, ami Erich von Manstein parancsnokot szállította. A kocsi megállt a parancsnokság épülete előtt, majd két személy szállt ki belőle: a sofőr, és maga Erich.
- Kövessen!- utasította a sofőrét, és egyben személyi testőrét Manstein, majd az ajtó előtt strázsáló őrhöz ment.
- Heinz Guderian tábornagyhoz jöttem!
|
|
|
|
Post by guderian on Jun 19, 2008 18:13:26 GMT 2
Az õr természetesen tisztelgéssel fogadja von Manstein-t, majd azonnal ajtót nyit és félreáll az érkezõk útjából. Odabent egy újabb sor tisztelgés, néhány "Heil Hitler!" kíséretében egy fiatal hadnagy veszi át a parancsnok vezetését. Gyorsan fellépcsõznek a harmadik emeletre, ahol egészen a folyosó végéig sietnek. A hadnagy bekopok a kétszárnyú ajtón, mire csakhamar az fel is nyílik, Guderian vezérezredes tisztiszolgája kukkant ki.
- Von Manstein parancsnok szeretne bebocsátást nyerni Guderian vezérezredeshez. - hadarja el a hadnagy, a protokollt betartva.
- Egy pillanat türelmet kérek... - válaszol a tisztiszolga, az ajtó becsukódik, hogy aztán pár perc elteltével most már teljesen kitáruljon.
- Kérem az urakat, fáradjanak beljebb. - invitálja beljebb a vendégeket az elõbbi fickó, miközben a hadnagy egy tisztelgés keretében távozik. Miután Manstein és a sofõre beléptek a tágas irodába, a szolga becsukja utánuk az ajtót. Guderian óvatosan az íróasztalra helyezi a kezében tartott dokumentumot, feláll az asztaltól. Némán várja, hogy a protokoll betartása szerint elõbb Erich tisztelegjen...
|
|
|
|
Post by Erich von Manstein on Jun 19, 2008 18:41:21 GMT 2
Mikor a hadseregparancsnok a folyosón követte a fiatal hadnagyot, ő csak néha egy-egy kézlegyintéssel fogadta a köszöntéseket. Sok időt megélt már, hogy neki ne kelljen minden egyes személy előtt haptákba vágnia magát, bár lassacskán nincs is kinek, hiszen a számára elérhető legmagasabb posztok egyike már az övé. Egyetlen egy személy van, akit mélységesen tisztel és kedvel, Hitler. A lépcsőzés nem túl kedvelt testmozgás az 52 éves Erich számára, de hát ez még is csak egy Főparancsnokság. Mikor felbattyogtak a harmadik emeletre, ott várnia kellett a sofőrrel az oldalán egy kis időt, mire Heinz Guderian bebocsátást engedett.
- Sieg Heil!- emelte jó magasra a kezét von Mastein, de nem rúgta össze a bokáit, és nem is egyenesedett ki teljesen. Tudta, hogy Guderian beosztásban magasabb, de rangban és korban korántsem.
- A német vezérkar nevében jöttem, remélem nem zavartam meg semmi különöset.- mondta, mikor már a tisztelgést befejezte.
|
|
|
|
Post by guderian on Jun 19, 2008 19:24:54 GMT 2
Guderian azonban, egyenes testartással, szabályosan, katonásan viszonttisztelgett, a karlendítést és az ilyenkor elvárható "Heil"-t azonban mellõzte. Sosem volt párttag, se náci. Õ elsõsorban német katona, és ennek rendelt alá mindent. A német vezetésben ezt tudták is, de amíg csendben maradt és végezte a dolgát, addig õt is békénhagyták.
- Semmi olyat ami ne várhatna, csak az ilyenkor szokásos papírmunka. - legyint egyet fellengzõsen, majd az íróasztala elõtt álló párnázott székek felé biccent. - Uraim, kérem foglaljanak helyet. Otto! Fõzzön teát, vagy kávét, amit az urak kérnek. Jómagam egy kis teát kérnék. - szól a tisztiszolgájának, arcán jóindulatú mosollyal. Otto megvárja, hogy a vendégek mit is kérnek, majd sietve távozik.
- Térjünk is a tárgyra vezérezredes. Milyen utasításokat hozott a vezérkartól? - vág rögtön a közepébe, a szokásához híven. Általában nincs ideje a protokollra, vagy az udvariaskodásra, csak az ilyen magas rangú vendégeknél kénytelen erre.
|
|
|
|
Post by Erich von Manstein on Jun 19, 2008 19:51:45 GMT 2
- Én nem kérnék semmit, köszönöm.- mondta Erich miközben az ülőalkalmatossága felé vette az irányt.
- Én sem.- mondta von Manstein testőre, majd ő is helyetfoglalt a főnöke mellett. Nem igen szokott beszélni, még akkor sem ha hosszú úton vannak a parancsnok úrral. Csak, és kizárólag abban az esetben nyitja szóra a száját, ha a helyzet úgy kívánja. Ennek ellenére a feladatát remekül látja el, bár még komolyabb akcióban nem vett részt. Ha minden jól megy, akkor a háború végéig Erich mellett szolgálhat úgy, hogy semmilyen komolyabb feladatot nem kap.
- Nagyon meg vannak elégedve a munkáival Guderian, és szeretnék, ha egy komoly védőbástyát fabrikálna ki Lengyelországból, ha sikerül legyűrni őket. Az ország keleti részén egy komolyabb védvonalat alakítson ki.- ez ugyan egyelőre érthetetlen lehetett Heinz számára, de a parancs, az parancs.
- Egy kinevezési papír van a kocsi hátsó ülésén, miszerint önt nevezik ki a Lengyelországban lévő hadtestek főparancsnokává, beleértve a gyalogos és légi alakulatokat is.- darálta szinte levegő vétel nélkül az "A" hadseregcsoport vezetője, majd csak mély lélegzetvétel után folytatta.
- Látja milyen rossz dolog az öregedés, mindent elhagyok magam körül.- mondta bohókásan az öreg.
- A vézérkar még arra is kíváncsi, hogy miként szuperáltak a harckocsik?
|
|
|
|
Post by guderian on Jun 20, 2008 11:03:32 GMT 2
Védvonal keleten. Ez csak egyet jelenthet: A német vezetés vagy nem bízik meg Sztálinban, vagy õk fontolgatnak valamit. Guderiant ez sem lepné meg, hiszen Adolf bolsevikgyûlölete igen köztudott dolog. A vadonatúj kinevezésére csak elégedetten bólogat, mosolyt erõltet az arcára. Tehát a berlini fejeseknek jó otthon a hátországban, egyiküknek sem szándékozik kijönni ide, hogy megnézzék mi is a háború. Guderian kinevezésével két legyet ütnek egy csapással. A harckocsik említésekor azonban felcsillan a szeme, látszik rajta, hogy a szívéhez közel áll ez a téma.
- Remekül. Hatalmasak érdemeik voltak Krakkó ostrománál és a gyors elõrenyomulásban. A Panzer III-asok jól szuperáltak, meg lehet kezdeni a gyártásukar. - mondja mosolyogva, hiszen a Pz 3-asból még csak nagyon kevés állt a rendelkezésére.
- Valamint további fejlesztésekre is szükség lesz. A lengyelek ellen könnyû dolgunk volt, ugye ezt nem kell részleteznem. Azonban most, hogy a szövetségesek hadat üzentek Németországnak még jobb harckocsikra lesz, majd szükségünk. - dõl hátra a székében, egy fiókból ezüstcigarettatartót vesz elõ, megkínálja az urakat, majd õ maga rá is gyújt.
- Összességében a Blitzkrieg csakis a gyors, hatékony és erõs páncélosokkal sikerülhet. Minnél több kell belõle, ezt üzenem a vezérkarnak.
|
|
