|
|
Post by Adolf Hitler on Oct 21, 2007 11:10:48 GMT 2
Ez a lódzi védőállás, ami homokzsákok meg szöges drótokból és pár MG42-esből áll.
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 19, 2007 21:27:46 GMT 2
Lódz. 1939 szeptember harmadika. Kegyetlen süvítő szél csap le város melletti pusztára. Szovjet csapatok gyűlnek a város határában, felsorakoznak, és idegesen, mondhatni inkább izgatottan veszik fel a formációt. A szél ott fütyül a lengyel árkokban is. Azonban a "polákoknak" ez volt most a legkisebb baja. Az odaát táborozó oroszok, akik hozzászoktak ehhez a hideg, húsmetsző szélhez rendületlenül gyűlnek. A lengyel tisztek próbálják figyelemre ösztökélni embereiket. A félelem vibrál a levegőben. Időnként a lengyel őrök váltják egymást. Végül kitör a hisztéria a lengyel árokban. Egy fiatal tizedes felpattan és elordítja magát:
- VALAMI TÖRTÉNJEN MÁR!-ordítja habzó szájjal. Megértik őt, és ő is megérti miért ütik le. Örülhet. Hogy nem kell tovább kuksolnia és hallgatnia a baljós csendet. Egyetlen egy madár sem dalolt, egyetlen egy falevél sem mert lehullani, nehogy megtörjék a mágikus, és félelmetes csendet, ami rátelepedett a pusztára. Az orosz pszichikai hadviselés működik. Azonban az ő idegeiket is morzsolgatja az egyhelyben álldogálás. 10-15 ember érkezik egy teherautón, egy másik ezredtől csatolták ide őket. Egy köpcös férfi, tipikus skandináv teremtés lép ki az újonnan érkezettek sorából, hogy jelentést tegyen. Az úriember nem más mint Vasilij Jankovics, az orvlövész kinek sosem remeg a keze. Volt valami baljóslatú... valami rossz a levegőben. A lengyelek nem is kételkedtek immár. Felkészültek, hogy védjék hazájukat az utolsó csepp vérükig. Tisztjeik idegesen sétáltak az árkokban fel és alá, biztató szavakat suttogva embereiknek. A pusztán valóban előny, hogy be vannak ásva, de ekkora túlerővel szemben, ez szörnyen kevés. Lódz védői halálra voltak ítélve.
Közben az orosz oldalon az egyik hadnagy vidáman kiszögdécselt a tiszti sátorból, és az újonnan érkezettekhez masírozott.
-Üdvözletem-tiszteleg-Vasilij Jankovics elvtárshoz van szerencsém?
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 19, 2007 21:44:12 GMT 2
-Igen Hadnagy Elvtárs! Vaszilij Jankovics Tizedes jelentkezik a 34. gyalogsági hadtes...
Vaszilij fülét megcsapja a hatalmas csend...
-Nem akarok akadékoskodni Hadnagy Elvtárs. De most Lódz-ba jöttünk vagy egy temetésre?
Vaszilij körbenéz és egyáltalán nemtudja hogy most pontosan mifolyik itt. Kérdően néz a Hadnagyra...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 19, 2007 21:50:32 GMT 2
-Ez jó-motyogja a hadnagy-értékelem a humort. Namármostan-szól nagy tájszólással- Ezek a francos lengyelek úgy sertepertélnek már. Én mondom ezek megszokták a látványunk. Az ezredes parancsára: Lője fejbe a legközelebb felbukkanó tisztet. Ne lepődjön meg, a mi oldalunkról maga lesz az egyetlen aki lő. Azok visszalőnek, de nem nagyon fogják törni magukat, hogy eltalálják magát. Azért húzza be a nyakát a lövés után. Ha elsőre nem sikerülne, keressen egy másik orvlövészt és azt lője ki. Bízom magában fiam, különben nem magát küldték volna.
A hadnagy nem tudta, hogy ezek a katonák nem azok a katonák akiket kért. De ha Vasilij most sikerrel jár fenntarthatja a látszatot. A valódi erősítés egy kisiklott vasúti szerelvény tetején csücsült és várták, hogy valami történjen.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 19, 2007 22:03:32 GMT 2
Vaszilij megdöbbenve nézett a hadnagy szemébe.
-Hátjó.
Erőtvett magán, magáhozszortotta puskáját, és keresett magának egy lőhelyet. Közben eszébejutott hogy milesz ha megtudják hogy a vonat kisiklott. Vaszilij odaért a magának kiszemelt helyhez, "kényelmesen" elhelyezkedett, és belenézett a távcsőbe...Sehol semmi. Pár pillanat mulva egy őr odarohant egy tiszthez. De nem siette el. Vaszilij tudta hogy itt az ő ideje.
-Drága jó istenem mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nemvagyok vallásos...de most segts rajtam.
Motyogott az orra alatt még egy-két ilyet. Miután befejezte a "tartalmas" társalgást a mindenhatóval, a mutatóújját a ravaszra helyezte, és még ezt gyorsan elmormogta magába:
-Kő vagyok, nemmozdulok...
Mután befejezte, meghúzta a ravaszt...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 19, 2007 22:12:56 GMT 2
A golyó a puska csövében lévő apró karcoktól megpördülve teljes sebességgel száguldott az árok felé, de nagyjából akkor vették észre, hogy lőttek, mikor a golyó becsapódott.
A fiatal lengyel hadnagy torkában állt meg. A sebből spriccelt a vér, de a katona inkább látszott szomorúnak mint ijedtnek. Nem volt ideje átcsapódni az ijedtségbe. Meghalt. Válaszul a lengyelek egy dögnehéz Maxim géppuskát cibáltak az árokhoz.
Ekkorra az orosz oldalon is kezdődött az élet.
-Mire vár elvtárs fedezékbe az istenit!-ordít a hadnagy az elmélázott Vasilijre.
Az első taktikai fogás bevállt. Jöhet a második.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 19, 2007 22:21:45 GMT 2
Vaszilij egy nagyobb szikladarab mögött húzta le a fejét, és hallotta, hogy szanaszétpróbálják lőni a "kavicsot". Vaszilij hangosan elkiabálja magát:
- CSAK A GÉPPUSKÁSAT! CSAK A GÉPPUSKÁSOKAT LŐJJÉTEK./halkan megjegyezte/ : Ezeknek aztán van kitartásuk hogy eddig lövik ezt a kődarabot...
Aztán átkiabált a lengyeleknek hátha megértik :
-HÉ POLÁKOK! EZT A SZIKLÁT LŐHETITEK JÖVŐ KARÁCSONYIG!...főleg azzal a géppuskával...TUDJÁOK EGYÁLTALÁN MIAZ? ... Drágajó istenem! Aztkértem hogy segíts nem azt, hogy lövess szanaszét!
Vaszilij megelégelte a dolgot, naggyábol hallotta honnan jön a lövés és egy pillanat alatt kinézett a szikla oldalából, és eltalálta a géppuskást. Azzal a lendülettel futott vissza a Hadnagyhoy amilyen gyorsan csak tudott...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 19, 2007 22:30:19 GMT 2
A lengyelek igen kitartóan lőtték a hűlt helyét még vagy öt percig, miután ő már, a hadnagytól kapott vodkát húzta meg. Pihegett egy kicsit, majd jelentette, hogy egy hadnagyot lőtt le.
-Szép munka elvtárs. Azok ott a géppuska mögött jól megizzaszthatták magát. Azzal a csotrogánnyal úgy lőttek. Áhh-rázta meg a fejét- Ezek a lengyel lövészek még egy olyan bádogdobozzal is majdnem megölték magát. Ezek veteránok. Az én embereim újoncok. Egyszerűen vadászbomázókkal és nehéztüzérséggel kikergethetnénk őket. Na mindegy engem itt kussnak hívnak, úgyhogy készülődjön katona. Még a sötétség leple alatt bejuttatunk pár embert az árokba.
Tisztelgett és magárahagyta Vasilijt. A vodkát szánt szándékkal nála "felejtette". Úgy gondolta az orvlövész megérdemel ennyit. Kábé hasonló mennyiséget izzadhatott ki a szikla mögött mire átjutott mint ami a literes vodkásüvegben volt.
~Polákok, polákok... Igazán feladhatnák.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 20, 2007 22:15:58 GMT 2
Vaszilij megvárta amíg kimegy a hadnagy, elvette az asztalróla kétüveg vodkát, jól elrejtette magánál, majd ledőlt aludni. Érzése szerint tuti az árokkúszók között lesz.Vaszilij magában "mérgelődött":
-Mivagyok én? Vakond hogy, állandóan kúsznom másznom kell?...Na mindegy inkább megpróbálok aludni hátha megúszom a dolgot.
Ezzel a mondattal befejezte mondandóját, majd az usánkát a fején, a szemérehúzta majd hátradőlt a székben és elaludt...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 21, 2007 20:10:33 GMT 2
Alighogy a fiatal orvlövész álomba szenderült a sátorponyva kishíján kiszakadt, olyan erővel tépte fel egy százados.
-AZ ANYJA ÚRISTENIT! MIT LAZSÁL?
Ekkorra kint is elkezdtek kerepelni a géppuskák és pattogni az aknavetők.
-Na... maga átjön velem és elfoglaljuk az árkot. Ha nem ellenkezik akár barátok is maradhatunk-ordibál a százados a kómás állapotú szovjetre.
Kirohan és várja, hogy fellebenjen a ponyva és kiugorjon az orvlövész. Azonban ezt a pillanatot nem éri meg. Egy eltévedt lövedék, vagy repesz a nyakába fúródik. Mikorra Vasilij is a szadba ér, már holtan fekszik. A Jankovics mögött álló sátor ekkor aknatalálatot kap. A férfit a robbanás több méterrel odébb löki. Ez nem az ő napja. Egy szép kis sártócsába érkezik, bemocskolván egyenruháját. A jéghideg, majdhogynem jeges sár kellemesen felfrissíti. A hadnagy akitől a vodkát kapta ekkor rátalál.
-Ááá! Jankovics közlegény! Jöjjön velem a sátramba. Mint láthatja a lengyelek keresztbetettek a tervemnek. Pár másik bátor jelentkező várja magát! Sajnos nem lesznek teljesen észrevétlenek, de át kell, hogy jussanak az árkaikhoz. Nem lesz egy nagy meló-hazudta, de szeme mindent elárult, ahogy a félelmetes külsejű Maxim géppuskákat figyelte a lengyelek árkaiban.
-Szóval-mondta szórakozottan-jöjjön velem.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 21, 2007 22:15:05 GMT 2
Vaszilij követte a hadnagyot, közben törölte le az arcárol a sarat, és a kesztyűjét húzta fel a jéghideg kezére...
- Már megint mit találtak ki?/morogta a "bajsza" alatt/...Valahogy éreztem hogy giliszta leszek...vagy vakond...vagymi.
Útközben betárazta a puskáját, és ő is a Maxim géppuskát figyelte. Valamiért nem félt tőle. Odaértek a többi "bátor" jelentkezőhöz...
-Hadnagy elvtárs? Mi lesz a dolgunk?...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 21, 2007 22:19:05 GMT 2
-Na. Elvtársaim! Mostan az a helyzet állt fel, hogy azok ottan az árokban nagyon jól védik magukat az aknavetőinktől és a tüzérségtől. Maguk beosonnak és annyi kárt tesznek amennyit tudnak. Itt az idő, hogy hírnevet szerezzenek maguknak.
Azt nem tette hozzá, hogy a 16 egybegyűltnek két századni lengyelen kéne átvágnia magát. Mellékes dolog...
Kint egy bomba robbant messzire szórva a sarat. Megint esni kezdett, és a szél is újra támadásba lendült. Az arcvonal felől fújt, hozván a dögletes lőporbűzt és a rettenetes hangokat.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Nov 21, 2007 22:32:39 GMT 2
Elindultunk az árokfelé rohanva, egyből leis lőttek 3 embert. Olyan gyorsan futottunk feléjük, ahogy csak tudtunk, és észrevettem mégegy Maxim géppuskáthoznak, magammal rántottam a legközelebbi "roham társamat" és fedezékbe jutottunk egy felrobbant teherautó mögött, kb 10méterre az ároktól...
-Hé! Figyelj!...Mondom ide figyelj! adj tüzet!
-Most akarsz rágyujtani?
-DEHOGYIS! ADDMÁR!
Azzal Andrejev átnyujtott nekem egy doboz gyufát, eközben letéptem az egyunruhmról 2 15centis darabot, és előkerült a 2 vodkásüveg...
-Vaszilij nemmondod komolyan hogy most...
-Képzeld el hogynem...milenne ha inkább fedeznél?...
Pár pillanat mulva elkészültek a Molotov koktélok.
-Eztfigyeld Andrejev...
Megkerestem a legközelebbi géppuskát, szerencsémra nemvolt messzebb 20 méternél. Begyujtottam, majd elhajítottam a Maxim "dög" irányába, de neméztem utánna. Nagy robbanás...
-Szerinted eltaláltam? /kérdeztem Andrejevet/
-Passz...
Pár másodpercmulva halálsikoly hallatszik a géppuska felől...
-Szerintem el /közöltem andrejevvel mosolyogva/
-Dejókedved van neked...
Kezébe vette a puskáját, és kirohant. Énis kezembe vettem a Puskámat, befeküdtem a már jólismert jeges pocsolyába, majd elkezdtem a géppuskások felé lőni. Amint leszedtem a tüzért, abban a pillanatban ottvolt egy másik. Visszahúzódtam a teherautómögé, és a másik Molotovot is eldobtam...Csak hogy az már nemvolt olyan pontos, ahogy azt elképzeltem. kinéztem, hogy hol ért földet a koktél, és hatalmas füstöt láttam. Lehasaltam, majd elkezdtem kúszni az árok felé...pár perc kínlódás után eljutottam odáig, és ottvoltak a többiekis...számszerint 10en.
-És most milegyen?/vetettem fel a kérdést/ ...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Nov 23, 2007 22:24:11 GMT 2
-Mittom én-motyogták bátortalanul a többiek.
-Induljunk és vegyük be az árkot!
Közben a hadnagy aki biztonságos távolságból figyelte őket a rádiósnak végre hajlandó volt üzenetet küldeni:
-Tartsanak ki. Küldünk két géppuskát és gránátokat. Kapnak egy lángszórót is. Ha akármilyen bunkerfélébe akadnak, küldjék a koordinátákat és a tüzérség megigazítja a terület földrajzi fekvését. Sok sikert. Bízunk magukban-hazudta befejezésképp. Egyáltalán meg se fordul a fejében, hogy a fiúk esetleg vissza is térhetnek.
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 6, 2008 21:55:23 GMT 2
-Nem várhatunk!
Vetettem fel az ötletet.
-Két felé indulunk el... ti abba az irányba, mi erre megyünk...Rajta!
Kiáltottam...5en eindultunk az árok egyik irányába...írtó lassan haladtunk, mert a nagy füsttől ne msokat láttunk. Hiretelen elénk ugrott egy Lengyel. Mindenki ijedtében tüzelni kezdett rá. Szerencsétlenből nem sok minden maradt...Hatalmas csend támadt az egész környékre, majd megtaláltuk az említett bunkert. Betörtük az ajtót, és meglepődve láttuk, hogy nincs benne senki, és semmi. csak egy géppuska...valami német gyártmánylehetett...mert hogy a lengyeleknek ilyen nincs az biztos. Utasítottam Dosztojevet, hogy a rádióba mondja le a koordinátákat, én meg addig oda mentem a géppuskához, a többbi 3 ember meg dokumentumokat keresett...nem is vártunk sokáig az égből pottyant meglepetése. Mindenki lehasalt a repülő hallatán. Hatalmas robbanások, és vártunk...Eltelhetett körülbelül 10 perc, és suttogtam a többieknek hogy menjünk vissza a Főnökhöz...hátha örül majd nekünk...kimentünk az ajtón, kimásztunk az árokból , és rohadt gyorsan visszafutottunk...bementem a sátorba, és közöltem hogyszerintem elvannak intézve örökre...deviszont sajnálom a mellettünk lévő kukoria földet ami a rombázás áldozatává vált...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Jan 6, 2008 22:07:39 GMT 2
A rohanó erősítés megérkezik... Oda ahol az imént még a maroknyi csapat volt. Ekkor meghallják a repülőgépzúgást és rohanva távoznak, magukkal víve a lángszórót és a géppuskákat is.
Visszatérve a "hősöket" megcsodálja a hadsereg. A már többször is látott hadnagy odatáncikál a mocskos, lucskos osztaghoz.
-Szép munka fiúk.-aztán az összegyűlt tömeghez fordul- Így kell harcolnia minden szovjet katonának! Látjátok! 16 ember elintézhet két századot is.
-Na ti menjetek az ezredeshez fiaim-fordul vissza az elgyötört osztaghoz-jelentsetek neki, majd várlak a sátramban titeket egy kis meglepetéssel!
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 6, 2008 22:17:31 GMT 2
Elindultam megkeresni az ezredest, de volt egy olyan érzésem hogy vodka szaga van ennek a meglepetésnek...Csak hogy az ezredes sehol...olyan helyre tévedtem a sátordzsungelba ahol még nemis voltam...de a tábor közepén hosszas járkálás után megtaláltam. Hét természetesen a legnagyobb sátor volt az. Beléptem az ajtónak csúfolt valamin.
- Jankovics tizedes jelenti, hogy a Lengyelekből semmi nem maradt!...kivéve egy bunkert ahol mi húztunk meg magunkat.
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Jan 6, 2008 22:27:07 GMT 2
-Halkabban elvtárs! Meg akar ölni engem?! Halálra rémisztett. Foglaljon helyet-mutat az ezredes egy fotelféleségre.
-Vegyen egy szivart fiam-lök egy dobozt a férfiú elé-Vagy egy pohárka ital? Tea, vodka, bor... Sőt még egy kis lengyel pálinkával is tudok szolgálni.
Vasilij leül.
-Fontos mondanivalóm van számodra gyermekem! Nagy dolgot csináltatok az árkokban. Meg kell beszélnünk pár dolgot-mondta vészjóslóan.
Ugyan Vasilij semmi rosszat nem csinált de ki tud az ezredeseken kiigazodni.
-Szóval milyen italt kérsz?
|
|
|
|
Post by Vaszilij Jankovics on Jan 6, 2008 22:30:28 GMT 2
- Azthiszem egy forró tea nemárt ...
Eltűnődtemrajta hogy egy szutykos tizedest így kiszolgálni...mitakarhat? Hallgatom tovább az Ezredest...
|
|
|
|
Post by Benito Mussolini on Jan 6, 2008 22:34:07 GMT 2
Az ezredes kiált valamit, és egy csésze gőzölgő tea bukkan fel a láthatáron. Egy cselédféle hozza.
A csésze már Vasilij átfagyott kezében van, így elkezdi, hogy mit is szeretne az ifjonctól.
-Na idefigyelj! Nem szeretem ha hülyének néznek. Mindent tudok a vonatról. Ne aggódj, nem végeztetlek ki, sőt büntetést se kapsz, de itt nem maradhatsz. Neked máshol van a helyed. Karakkó a te úticélod. Az itteni harcokban nincs rád szükség. Az az osztag akit vártunk rövidesen megérkezik. Kaptok egy teherautót, ti akiknek most máshol kéne lennetek, felpattantok rá, és meg se álltok Krakkóig. Meg vagyok értve?!
|
|
