Sztálin kiiktatása - Az utolsó esély

[Joszif V. Sztálin]

Küldetés: Joszif V. Sztálin kiiktatásaFedőnév: Utolsó esély hadművelet

Idő: 1943 szeptember 21.

Parancs kiadója, és támadásszervező: Hans G. H. Tromfeld őrnagy


Hassel egy ilyen kiírást olvasott, amikor a németek Frankfurti főhadiszállásán volt. Az ötlet megtetszett neki, így fel is kereste az említett őrnagyot. Mint megtudta az Frankfurtban van. Persze ezen kívül semmit nem tudott, így ilyen csonka információkkal szemben volt némi ellen érzete is, de hát valahogy ki kellett volna emelkednie társai közül.

[Crutzfield Hassel]

Hassel és fényűzőnek nem mondható csapat elsőször is átbeszélték a dolgot.
-Skacok, Sztálin bácsit ki kellene iktatni, mit gondoltok meg tudnánk tenni? - kérdezte Hassel egy hosszabb gondolkozás után.
-Mit gondolsz? - morogta a Légiós. - Azt hiszed csak besétálunk, átvágjuk a torkát...
-Levágjuk az újját és eljövünk? - kérdezte Steff.
-Ne legyetek olyanok, mint a puncik. - morogta Hassel mögül Pici. - Megcsináljuk, kapunk plecsnit és mehetünk kúrvázni. - mosolyodik el.
-És még mi vagyunk hülyék? - kérdezi szarkasztikusan Paul. - Téged hogy-hogy nem löttek még keresztül?
-A bűz teszi... - röhögi el magát a Légiós. - A lövedék se bírja ezt a szagot.
Az egész banda elkezd röhögni, Pici pedig akkorát lekeverne a Légiósnak, ha az nem lenne gyorsabb, hogy kirepülne az utcára.
-Na, akkor ezt megbeszéltük, szedjétek fel a felszereléseiteket, megyünk likvidálni Sztálint! - gonosz vigyor ül ki az arcára.
-Én ilyenkor félek tőled Hassel... - mondja Steff. - Fix, hogy nem vagyok százas... Egy ilyen akcióra még kényszerítve se menne el egy normális ember...
-De mi önként megyünk. - mondja Paul. - Ne félj tesó, gyorsan végezni fogunk.
-Remélem. - mondja Hassel és elindul Hans G. H. Tromfeld őrnagy irodája felé a csapattal.

Mikor belépnek zajosak és dől belőlük a piaszag - menet közben eltelt 1 nap és ők nagyban kocsmáztak egy kellemeset - és beállnak valami vigyázzállás félébe.
-Crutzfeld Hassel és 4 embere Joszif V. Sztálin elvtárs likvidálására jelentkezünk. - mosolyodik el és szalutál egyszerre.

[Joszif V. Sztálin]

Hirtelen nagy szemekkel meredt rátok az őrnagy. Úgy tűnt nem akar semmit sem mondani, de mégis megszólalt.
- Maguk igazán, khm.. bátor hazafiak, és hű németek. Ha igazán vállalják ezt a nagyon nehéz feladatot, mindössze ezt kis papírt kellene aláírni, ami röviden arról szól, hogy önök önszántukból cselekedtek, amikor Sztálinra támadtak. Ha ezt aláírják máris mondom, hogy a Sztálin elleni merénylet igazán nehéz dolog lesz. Először is el kell jutniuk Moszkváig. Tudjuk, hogy az elkövetkezendő 2 hónapban ott lesz. Önöket ejtőernyőkkel ledobjuk, majd szovjetnek öltözve, kell bejutniuk a Moszkvai parancsnokságig. Ott mesterlövészként kell helyt állniuk, s bejutni a parancsnokság épületébe. Ott valamelyikük megkérdezi, hogy merre van Sztálin, mert beszélni szeretnének vele, majd ha bejutnak egyszerűen leszúrják. De vigyázniuk kell. Általában 5-6 ember tartózkodik bent a szobájába. Persze ezt megelőzi, egy 2-hetes intenzív orosz nyelvkurzus, majd utána fognak csak elindulni. Kérdésem, vállalják-e? - mosolyodott el az őrnagy. A kockázat megvolt, hogy mivel ennyire sokat elmondott az akcióról, ha nem vállalják Hasselék, kimenet egyszerűen lelövik őket, hogy ne vigyenek ki semmilyen információt se.

[Crutzfield Hassel]

Hosszan hallgatják a tisztet, utána egymásra néznek.
-Szerintem kezdhetjük. - lép egyet előre Hassel.
-Mindannyian benne vagyunk. - mondják kórusban Hassel mögül.
-Mikor és hol kezdjük meg a kiképzést? - kérdi Hassel azzal a gyenge orosz tudásával.
Mindenki várja a tiszt reakcióját.

[Joszif V. Sztálin]

A tiszt váratlanul oroszul szólalt meg. Fogalmatok se volt róla csak néhány szófoszlányt értettetek meg. Aztán miután a tiszt látta, hogy nem értitek megszólalt németül.
- Látom egy szavamat se értik! Bizony lesz mire képezni magukat emberek! A kiképzés holnapután kezdődik meg. Akkor kérem itt írják alá! -tolt elétek az őrnagy egy ív papírost. - Köszönöm! - mondta végül. - Akkor most mehetnek is. a helyi szállodában átvehetik a szobájukat, holnapután kezdődik az orosz tanulás, illetve megtanulnak ejtőernyővel ugrani! Uraim! Van kérdés?

[Crutzfield Hassel]

-Nekem lenne uram. - mondja Hassel. - Mivel egy keveset beszélek oroszul és nem értettem mit mondott, érdekelne, hogy mit mondott.
Ha elmondja a tiszt akkor aláírja a papírt, ha nem akkor is. Hasselt csak a kíváncsiság vezérli. Miután letudtak mindent, tisztelegnek és kimennek a szobából. A szálloda felé vezető úton a szokásos taktikát beszélik át.
-Ha kiugrottunk mit kell majd tennünk? - kérdi Pici.
-A gond az, hogy nem tudom. Lehet, hogy Moszkva mellé dobnak le, de az is lehet, hogy valami istenverte falucska mellé, ahol semmi lehetőség nincs arra, hogy eljussunk Moszkvába. - mondja Hassel kis gondolkozás után.
-Akkor majd mondhatjuk, hogy elkúrtuk? - kérdi Paul mosolyogva.
-Nem lenne nyerő, ha elkúrjuk akkor inkább dezertálok. Nincs hangulatom visszajönni és kinyiratni magam azokkal akik a bajtársaimnak nevezik magukat. - mondja Steff komolyan.
Ezen mindenki elgondolkozik. Senki nem akar meghalni a csapatból. De a dezertálás is veszélyt jelent, lehet szibériai katonáknak adják meg magukat, ami egyenlő a biztos halállal.

Mikor megérkeznek a szállóba Hassel valamit nagyon magyaráz és elfelejt tisztelegni egy őrnagynak.

[Joszif V. Sztálin]

Kérdésedre az őrnagy elmosolyodott:
- A küldetésüket mondtam el! Majd ha letelt a két hét akkor is elmondom, s remélem akkor már érteni is fogják.

Ahogy elmúlt két nap elkezdődött az oktatás. Az első héten megtanultatok egy csomó szót, nyelvtani szerkezeteket mellékneveket, közhelyeket. A második hét első három napjában az ejtőernyőzést tanultátok meg a maradék négy napban pedig továbbra is napi 10 órában tanultátok az oroszt. Ahogy vége lett a "kiképzésnek" újra megjelentetek az őrnagynál. Az németül egy szót sem szólt, csak oroszul beszélt:

- Most már érteni fogják azt amit mondani fogok. A feladatuk a következő. Moszkvától 3 kilométerre dobjuk le magukat. Onnan kell bemenniük Moszkvába, ahol bemennek a helyi alparancsnokságra. Ott megérdeklődik merre van a diktátor majd bemennek oda ahol van és egyszerűen meölik. Ha minden jól megy nem lehet fennakadás. Itt vannak az álnevek és a papírok. Maga Hassel Gregorij Zuzkanov ezredes lesz. Kérdés?

[Crutzfield Hassel]

Mindenki hallgatja a tisztet, még Pici is, az ő saját bamba módján. Mikor elmondta a tiszt, Hassel előre lép.
-Uram, kérek engedélyt megszólalni. - oroszul kérdi, a választ nem várja meg. - Mikor és hol kell lejelentkeznünk? Továbbá, az egyenruháinkat, amit a mi imádott Sztálin elvtársunk adott nekünk, hogy megvédjük hazánkat a fasiszta disznóktól, mikor kapjuk meg?
Mindenki pihenj állásban áll, a tisztre szegezik tekintetüket. Alig bírják visszatartani a nevetést.

[Joszif V. Sztálin]

A tiszt komor arccal hidegen válaszul oroszul:
- Most azonnal indulnak a reptérre. Ott átöltöznek. A ruhák lehet, hogy büdösek lesznek! - mosolyodott el az őrnagy - Tudják, hulla volt bennük. Most pedig menjenek. És még egy. A visszautazást egy levélben fogják megkapni, hogy fog történni. a levelet ledobjuk oda ahova maguk landoltak, majd elolvassák s aszerint cselekednek. 5 hetük van arra, hogy elvégezzék a feladatot. És most, mehetnek! Sok szerencsét!

Majd beszálltok egy járműbe ami kivisz titeket a reptérre, ahol elkezdtétek felhúzni a hullaszagú zubbonyokat.

[Crutzfield Hassel]

Mindenki kicsit fintorogva veszi fel az egyenruhát, de már nem tudnak meglepődni semmin. Hassel heves vitatkozásba kezd, hogy ő a saját puskályát akarja vinni. Egy idő után megunja és a vállára veszi, ezzel jelezve, hogy ő már döntött. A vitapartnere feladja és elmegy a lőszerért.
-Uram, ha szabad kérdeznem mi a neve? - kérdi oroszul Paul.
-Gregorij Zuzkanov ezredes vagyok, vágja magát vigyázzba ha egy tiszttel beszél! - riváll rá Hassel szerencsétlen társára. -Mostantól kezdve csak oroszul, odafordul Picihez. Értette Alekszej?
Pici bambán néz és egy kis hatásszünet után bólint.
-Remélem mindenki tisztában van a nevével... - rázza meg a fejét Hassel. - Na, nyomás a gépre. - mondja nyugodtan, mosolyogva.
Mindenki mosolyogva megy el Hassel elött. Felszállnak és a Légiós odaszól a pilótának, hogy mehetnek.

[Joszif V. Sztálin]

Egy jó órás út után a pilóták hátraszóltak, hogy 5 perc múlva a célzóna fölé érkeztek. Ahogy a zöld lámpa kigyulladt azonnal ugrottatok. Az ugrás nem sikerült a legjobban ugyanis egyáltalán nem oda ugrottatok, ahova kellett volna, hanem egy Moszkvához közelii falu szélére. A faluban pedig nem egy szovjet katona tartózkodott. És észre is vettek titeket, de azt nem látták hová érkeztetek le.

[Crutzfield Hassel]

Hassel már esés közben felfogta, hogy valamit rohadtul eltoltak a pilóták... Ezek a gondolatok futottak végig az agyán a landolásig: Azt a jó rohadt életbe, ha ezek meglátják, hogy ejtőernyő van nálunk, minket kérdezés nélkül lelőnek... Ha viszont nem kapnak el, az ernyőket akkor is el kell rejtenünk... Nem lesz könnyű...
Miután landoltak mindenki kezét-lábát törve szedte össze az ernyőt és indultak meg a közeli erdő felé, hogy elrejtsék azokat. Beérve találtak egy üres rókalyukat, ahova befért 3-om ernyő... Steff sietve fedte el a nyomaikat, már a landolás óta. Ahogy Hassel sietve hátranézett, nyugtázta, hogy jól csinálta. A maradék kettő ernyőt egy másik rókalyukba rejtették, a Légiós elvette Hassel puskályát, hisz egy vezérkari tisztnél nincs fegyver, egy pisztolyon kívűl. Lassan, figyelve arra, hogy gyanútlan orosz katonáknak tekintsék őket elindulnak a város felé.

[Joszif V. Sztálin]

Ahogy beértetek a városba, az orosz katonák meghökkentek, hogy lehet az, hogy egy ezredes miért gyalog megy. Viszont mivel azt hitték párttag is, ezért inkább nem szólták meg, csak az iratokat, kérték el, csak...Kb 3 perce már azokat, nézegették. A helyzet egyre feszültebb lett, és már a katonáid is fészkelődtek, majd hirtelen rádnézett az orosz, és valami elképesztő raccsolással megszólalt:
- Jólvan, tovább mehetnek. - minden sazót erősen megnyomott, de a lényegét értették, úgyhogy tovább tudtatok haladni

[Crutzfield Hassel]

Hassel megfogta az okmányokat és elvette őket.
-Szpaszíva tovaris. ~ Köszönöm elvtárs. ~ - majd istenesen elkezdte szidni az egész csapatot, hogy mozogjanak már. Az őrök csak nézik őket, amíg el nem tűnnek egy utcasarok mögött.
Miután hallótávolságon belül nem volt orosz magszólalt Pici.
-Asszem szerezni kellene valami kocsit... - körbenéz. - Szerintetek?
-Bazd meg... - mondja halkan Paul. - Szerinted nem tudom?
-Kuss... - mondja Hassel. - Szerzünk egyett... - elgondolkozik. - Valahol arra van egy laktanya. - mutat előre. - Ott biztos van valami járgány egy ezredesnek.
Elmosolyodik az egész banda és elindulnak arra. Mivel ezen a környéken többnyire sorkatonák vannak, gyorsan elterjed egy olyan hír, hogy szemle lesz valamikor az elkövetkező 24 órában. Ennek az információnak a tudatában - vagy épp tudatlanságában? - mennek be a laktanya kapuján...

[Joszif V. Sztálin]

A helyi őrnagy nem várt titeket s látszódott rajta az idegesség. Azonnal mozgósítani akarta a zászlóaljat, de amikor megtudta csak egy járművet akartok, megnyugodott s adott egyet.
Úton voltatok...
Mikor megérkeztetek a Moszkvai alparancsnokságra, csak te mehettél be és egy katonád akit természetesen neked kellett kiválasztanod...

[Crutzfield Hassel]

Odafordult a csapathoz, bólintott és megfordulva elindult a lépcsőn fölfelé. A Légiós ment vele. Ezeket a dolgokat még a kiképzésen megbeszélték, félreértés nem lehetett. A Légiósnál Hassel puskálya és a saját PPSH-ja volt. Kicsit furán néztek a katonák, de mivel ezredes, nem mondhatják az embereinek azt, hogy bocsi, de te nem mehetsz vele, mert túl sok a fegyver nálad... Mikor bemennek egy köpcös százados fogadja őket.
-A papírjaikat legyenek szívesek. - nyujtja előre a kezét.
-Tessék, itt vannak. - adja oda a Légiós papírjait is az "ezredes".

[Joszif V. Sztálin]

A százados egy jó két percig nézi a papírjaitok, egyéb iratokba is belenéz majd a téged kísérőre szól:
- Tegye le közlegény arra a polcra az összes fegyvert! - majd mielőtt megszólalhatnál - Sajnálom ezredes, de itt most a maga szava semmissé válik, mert fegyveresen nem lehet bemenni, csak az őröknek, a közlegény pedig csak az ön kísérője.
Majd egy kis szünet után újra Hozzád fordult:
- Ezredes, kit keresnek, vagy esetleg útba igazítást kérnének?