Hainan

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A Kínai Népköztársaság legdélibb megyéje, tulajdonképpen egy nagy sziget. Eredetileg nem volt önálló közigazgatási egység, hanem Guangxi megyéhez tartozott. A legnagyobb városa Haikuo, amely a terület legészakkeletibb végében fekszik, és egyúttal jelentős kikötő.
A szigetet 1939-45 között megszállva tartotta a Japán Császári Hadsereg, főleg stratégiai helyzete miatt. Innen szemmel lehet tartani az Indokína felé irányuló teljes hajóforgalmat.
A helyi őslakosság körében népszerű volt a kommunizmus eszméje, és kommunista tisztek irányítása alatt harcoltak először a Kuomintang, később a japán megszállók ellen. Mindkét esetben gerillaháborúra rendezkedtek be. A japánok elleni harc sikertelen maradt, és a férfilakosság 1/3 elpusztult az összecsapásokban.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Egy óra alatt sikerült lebiciklizned a repülőtérhez. A földút nagyon rossz minőségűnek bizonyult, de szerencsére ez volt az egyetlen komolyabb probléma az út alatt. Néhány girhes paraszton, és pár állaton kívül pedig semmi különöset vagy furcsát nem láttál az út során. A reptér elég kietlennek tűnt a távolból. És az is volt, állapítottad meg, ahogy közelebb értél. A felszállópályát és a különféle épületeket szögesdrótok vették körbe, néhány őrtoronnyal a fontosabb pontokon. Ali pár őr lézengett csak a tornyokban, illetve járőrözve. Amint közelebb értél, az egyikük meg is állított. Először rád fogta a fegyverét, azonban gyorsan észrevette a rangjelzést a ruhádon, és feszes vigyázzállásba vágta magát. A reptér biztonsági parancsnokához kísértek, aki gondoskodott szállásról egy teljesen üres barakkban. Bár ennek is meg van az előnye, hiszen így kiválaszthattad a neked legjobban tetsző ágyat. Mint kiderült, a század egyik fele egy héten belül érkezik, a másik fele pedig rá egy héttel.
- Egyébként, van itt pár darab repülőgép, amik hamarosan repülhetővé válnak, csak ki kell pofozni őket –említette meg a dolgot a parancsnok, mikor megtudta, hogy miként kerültél ide. – Többek között három darab Zero vadászgép. Az egyiket pont most hozták be…

[Samayui Matsuka]

- Hol vannak a Zerok? - kérdezi gyorsan amint felfogta, hogy mit mondtak neki. Hol érdekelte őt a barakk meg, hogy a század mikor jön és mikor megy. Ahogy elmondták neki futott oda. A Zeroját azonnal felismerte. A javítók már dolgoztak rajta...
- Hé, emberek! Azzal kezdjék. Ahányan csak tudnak, mindenki arra összpontosítson. A többi megvár, mert az enyém egy őrmesteré! - mutat a mellén lévő rangjelzésre, ami a pilótákhoz illő vastag bőrdzsekire van kitűzve és a váll lapjait is megmutatja. Engedelmeskednek a felsőbb utasításnak.

Ezt követően bemegy az üres barakkba. Kiválasztja magának a 40 fős barakkban azt az ágyat, emeletes ágyat ami a legtöbb térrel rendelkezik. Jó lesz ez neki. Leveszi nagy bélelt pilótai bőrkabátját. Véres kardját megtisztítja. Fegyverében tárat cserél és pisztolyát megtölti munícióval de valahogy ez mind-mind olyan kedvtelen cselekvés. Képzelete végig a Koumintang mozdulatait játssza vissza és azon gondolkodik, hogy hogy győzhette volna le. Nagyon készül a visszavágóra.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A szerelők bólintanak, és néhányan mintha valamit morognának az orruk alatt, de hát nyugodtan tartsák meg maguknak a véleményüket. A gép egyébként rekordidő alatt elkészült, annak ellenére, hogy az alkatrész-szállítás nagyon akadozott. A legtöbb japán szállítóhajó Guangxi felé haladt, és nem erre.
Az elkövetkező pár nap eseménytelenül telt a számodra. Időnként besegítettél a javítómunkásoknak, vagy próbáltad lakhatóvá tenni a barakkot, de semmi egyéb. Az első meglepetés akkor ért, amikor az égen több vadászgép jelent meg. Mind Zerok voltak, ahogy meg tudtad állapítani. Pedig csak három nap telt el a tervezett két hét helyett. A gépek egymás után leereszkedtek a földből döngölt leszállópályára, és a végén befordultak a hangárok irányába. Az egész század érkezett meg. A legelső gépből kipattant Tandzsukuo százados, és hamarosan a többi ismerős arc jelent meg. A végén két lomha szállítógép is leszállt, ezek több katonát hoztak a fedélzetükön. A katonák egyenesen a barakkok felé siettek, és igazán meglepődtek, amikor ott találtak, egy darabban és élve.

[Samayui Matsuka]

Samayui azóta több próbarepülést is tartott a gépével és ráfestette a gép nevét, az Aka Taiyou nevet, vagyis Vörös Nap. Egy vörös kört is festett apró vonalakkal az oldalán, ez volt az ő jele mostantól (Ez egy nagy vörös nap akart lenni). Mellé még rajzolt kettő kicsi kis kínai zászlót.

Mikor látta a társai megdöbbent arcát nevetségesen visszakérdezett.
- Mi az? Olyan ritka engem életben látni? - aztán nevetés törik ki. Személyesen üdvözli legjobb barátjait, Sakuga Yoh-ot és a többieket. Erőt vett magán és oda lépett a hadnagy elé.
- Uram... - kezdi bizonytalan beszédét - A jelentésemet leadtam a parancsnokságon, és sajnálom, hogy nem tudtam a levegőben többet tenni a csapatért. - hajtja le fejét amikor a koreai szeme rá néz.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A hadnagy bólintott amikor befejezted a mondandódat.
- Tudom, olvastam a jelentést. Igazán... - tartott egy rövid szünetet, mintha a megfelelő szót keresné. - impozáns. Amennyiben ilyen tempóban folytatja, előterjesztem egy plecsnire és akár előléptetésre. Most mindenesetre be kell érnie azzal, hogy megemlítem a jelentésemben.
//Innen szabad kezet kapsz, nyugodtan írj kisebb küldetést és hasonlókat, a részleteket már úgyis megbeszéltük. Ha visszatértem, akkor folytatom a mesélést.//

[Samayui Matsuka]

Samayui a szabadnapokat próbarepülésekkel töltötte és kártyázással. Kicsit elege lett az unalomból és a hadnagy elé állt.
- Uram, nem lenne valami bevetés hamarosan a kínaiak ellen? - mondja s szemében egy fény csillan meg - Unatkozom... - szája kicsi mosolyra görbül. Illetlenség, tudja, dehát hátha kapott valami küldetést a század... Például benyomulni Guangxibe, légi támogatással. Igazából a feladat nem érdekelte csak a Kuomintangot akarta elkapni. A napjaiban amikor éppen nem kártyázott vagy repült a Kuomintang mozdulatait játszotta le újra és újra a képzelete, nagyon készült, hogy leszedje.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A hadnagyod dühösen tekintett rád, látszott rajta, hogy elöntötte a pulykaméreg. Ez a fajta beszédstílus mindenféle határon túl ment. Valami durva választ akart visszalökni, azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát. Kissé lenyugodott, és beszélni kezdett.
- Értékelem azt, hogy milyen fiatalos lendülettel és akarattal akar a Császár szolgálatába állni. Azonban a Császárt csak úgy szolgáljuk igazán, ha nem siettetjük döntéseit. A Császár a Menny Fia, ennél fogva tévedhetetlen. Ha beleavatkozunk olyan dolgokba, amely a Tenno dolga, akkor küzdjünk akármilyen hősiesen is, csak ártunk Őfelségének és a Birodalomnak.
Amint a hadnagy befejezte rövid szónoklatát, amelyet mellesleg több pilóta is figyelemmel kísért, sarkon fordult, és eltávozott, mintegy magadra hagyva téged a gondolataiddal. A háta mögött elragadott, ám mégis bátortalan taps hangzott fel, hiszen a pilóták féltek, hogy ezzel esetleg megsértik a Yonutsawa-szamát, ahogy a koreai hadnagyot, egyébként japán nevén, egymás között hívták.

Másnap azonban a kívánságod valóra vált. Reggel nyolckor összetrombitálták az egész századot az eligazítóba. A parancsnok, Tandzsukuo százados egy faasztalra támaszkodott. Oldalán ott lógott nagy becsben tartott katana-kardja, amely a silány tömeg gyártott utánzatokkal szemben, egy igazi katana volt. Ősei a szamurájok leszármazottai, és apja harcolt Mandzsúriában az oroszok ellen.
- Bajtársaim. Mint tudjátok, a Császár nagyszerű stratégiájának következtében Guangxi érett gyümölcsként hullott az ölünkbe. A kínai banditák azonban elsáncolták magukat Nanning városában. A mi feladatunk a légtér biztosítása, hogy a bombázóink zavartalanul füstölhessék ki ezeket a gyalázatos kommunista elemeket. Éljen a Császár!

[Samayui Matsuka]

~Kifüstölés... Légi támogatás... Kit érdekel, komcsit lehet ölni!~ gondolta, miközben elindult, hogy felvegye pilóta ruháját és a fejére kösse kendőjét. A Császár fényképét berakta a kabátjába és elindult a Zero-ja felé. A lassú léptek ritmusosan verték a földet.

Megállt gépe előtt pár méterre és megsimította a repülőcsoda oldalát, ahol a díszítések voltak. Az őrmester mellére csapott és az égbe legyintett miközben kiáltása áttört a robogó motorok búgása között.
- Hantai! - majd beült gépébe és egy gyors sintó imát elremegett. Szeme élesen tűzött ki a felszállópályára és megkezdte a felszállást.

További parancsokra várt, miközben a kis sziget fölé emelkedve a felhőket és a tengert csodálta.
- Százados úr! Készen állok, további parancs? - mondta hazafias dermedtséggel, miközben szeme a levegőt pásztázva helyére vezette. Kezével erősen megmarkolta a repülőgép kormányát s egy nagyot fújt miközben agya a Kuomintang mozdulatain merengett.

Fogát összeszorította miközben hallgatta a parancsot.