Guanghszi

[Samayui Matsuka]

Miután felfigyel arra, hogy a benzintartályban lévő üzemanyag mennyisége csökken, úgy dönt leszáll. Úgy dönt a csatába száll le, mivel többre nincs elég benzinje. Biztos kézzel keményen tolja le a gépet és közben az ellenséget lövi géppuskával. Mielőtt leszállt előkészíti rendszeresített oldalfegyverét és szamuráj kardját, ami mindenkinek van a japán reguláris seregben.

A leszállás sikeredett, egy kínaira szált le a gép. Matsuka azonban nem száll ki hanem kilövi maradék golyóját a géppuskájából, maga előtt rendesen megtisztítva a utat. A kínaiak csak úgy szakadoznak és hús darabok repkednek vérfelhők között. Erre nem nagyon számíthattak. Samayui közben a rádión keresztül szól a hadnagynak.
- Egyben vagyok, uram! A gépet letettem a csata kellős közepére. Kicsit besegítek szárazföldön. Valahogy majd visszajutok Formosára magam is. Ha más nem hajókkal, egy őrmestert elvégre csak haza szállítanak. - akkor kiugrott a gépből mert a töltény kifogyott és a benzin is túlságosan szét folyt így robbanás veszélyes. Type 94-esével vaktában lead pár lövést az ellenség felé és a Zero nyújtotta menedéket kihasználva a japán csapatok állásiba rohan be. Itt nagyot fújtat és bemutatkozik a parancsnoknak, majd kér egy nagyobb kaliberű fegyvert, kap is. Egy halotté volt, egy Type 100-as géppuskát. Mivel pilóta nem kap Arisakat, nem jó a pontos lövéshez, nagyobb kárt tud okozni géppuskával.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A kínai katonák megszeppenve futnak el a mészárlást látva. Legalább tíz halott és vagy ugyanennyi súlyos sebesült marad a földön a ténykedésednek köszönhetően. Azonban ez elég kevésnek tűnik ahhoz, hogy a csata közepe legyen. Valószínűleg egy japán előőrs közelében szálltál le. Nyolc felderítő húzódik az állásokban. A parancsnok mellé odalépett az egyik katonája, és valamit mondott neki, mire odasétált a csapat rádiójához. A füléhez emelte, és hosszas hallgatás után elég szűkszavúan válaszolt.
- Igen, uram. Értem, uram – hangzott a válasz, majd az osztag felé fordult. – T-26-os tankok közelednek erre. Hat darab. A kínai tüzérség támogatásával még nagy gondokat okozhatnak.
- Mi a parancs, uram? – kérdezte az egyik katona.
- Haladni előre, és elhallgattatni a velünk szemben lévő három nagyobb ágyút –az abszurd kijelentést teljes csend követte.
- A Zeroval mi legyen? – kérdezte hirtelen az egyik katona.
- Itt hagyjuk. Majd a mieink összepakolják, vagy a kínaiak szétlövik. Ez már úgysem száll fel egy darabig.
A katonák egyöntetűen bólogattak, a parancsok pedig végre felé fordult.
- Rendben van őrmester, akkor pakolja fel a puskáját, és indulhatunk. Mivel minket elszakítottak az egységünktől, és a hátunk mögött is nyüzsögnek a sárgák, így véleményem szerint nincs nagyon más választása… Bár maga tudja.

[Samayui Matsuka]

Három ágyút ki kell iktatni. A pilóta sosem volt ilyen helyzetben.
- Magukkal megyek. De hozzák az összes gránátot! Lőni nem nagyon tudok, de egy ágyúval csak elbánok. - felveszi a földről az összes olyan tárat amiben még golyó van. Egy telit emel a fegyverhez és rácsapja. - Indulhatunk. - mondja elszántan, s kiugrik az árokból. Látja a nyolc katonát... Reménytelen... Itt életben maradni nyolc zöldfülű felderítővel... Előttük - mögöttük sárgák. Csak nyomulni tudnak előre annak reményében, hogy sikerül kiiktatni a három ágyút és csatlakozni az egységhez. Nagy levegőt vesz s kifújja. Nem akar ma még egyszer veszíteni. Elszánt, bár ő a leggyengébb pontja a csapatnak.

Ahogy a kilenc ember kimászik, a parancsnokhoz odalép Matsuka.
- Hány robbanótöltetünk van és gránátunk? - mondja miközben a kardját oldalához erősíti. Biztos a dolgában ám tisztában van az erőviszonyokkal.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A kis osztag lassan pakolja össze a felszerelését. Néhányan több puskát is pakolnak a hátukra, több közülük a kínaiaktól elszedett fegyver. A puskák egyébként elég nyugatias kinézetűek, így valószínűleg valamely fejlett államtól importálták őket. Mielőtt útnak indulnátok, az egyik katona még beleereszt két golyót az egyik rádióba. Ahogy elindultok, a parancsnok kioszt még néhány parancsot, majd feléd fordul.
- Mint láthatod –tért át tegezésre, elvégre csak egy rangban vagytok. – Nem épp a fegyverhiányba fogunk belehalni.
Az út nagy része eseménytelenül telt el. Időnként bukkant fel egy-egy kínai egység, amely vagy a front felé indult, vagy sietve menekült el onnan. Körülbelül egy kilométert gyalogoltatok így, a rizsföldekre sietve, ha ellenség tűnt fel a látóhatáron. Először csak hallottátok, és ezután láttátok meg az ellenséges tüzérséget. Három ágyú meredt az ég felé, és időnként tűz csapott elő a csövükből. A három ágyú úgy volt telepítve, hogy egy szabályos háromszöget írt le. Körülötte homokzsákok voltak, és a kezelőkön kívül legalább egy tucat kínai katona. A homokzsákok között egy első világháború relikvia is helyet kapott: egy Maxim géppuska leste leendő áldozatait. A felderítők egy helyre gyűltek össze, és az őrmester körbetekintett rajtuk.
- Ez kemény menet lesz – mutatott rá egy nyilvánvaló tényre. – Valakinek valamilyen ötlete van?

[Samayui Matsuka]

Matsuka akár vezetője is lehetne a csapatnak, hiszen az egyik legmagasabb sőt a legmagasabb rangú a csapatban.

- Nekem! - szólalt fel Matsuka - Egy pontos lövő egy nyugati fegyverrel szedje le a géppuskást, kis zavarodás támad majd, ti elrohantok messzire és megvárjátok az ügyködéseimet. Addig én oldalt, a domb mellett - mutat egy íves vonalat a domb mellett - Pár töltettel elosonok. Átmászok mögéjük s egy szikla rejtekéből hosszú sorozatokat adok le és eldobok pár gránátot, addig csinálom ezt a szikla mögül míg el nem fogynak. Aztán tölteteket tapasztok az ágyukra és felrobbantom az ágyukat... - fejezi be. - Na ? - reméli elnyeri tetszését a többieknek, mert úgysincs jobb ötletük és ez is jobb mint nekirohanni a géppuskának és az ágyúknak. Matsuka elégedett magával és várja a parancsnok reakcióját, vagy reakcióit.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A parancsnok és a többiek is emészteni kezdték a hallottakat. Pár perces rövid csend állt így be. Végül az őrmester megszólalt:
- Érdekes terv, de úgy gondolom ezt nem szabad egyetlen emberre bízni. Ragaszkodom a fedező tűzhöz. Véleményem szerint a sorrenden is változtatni kell – jött bele a magyarázásba. – Először jusson oda az állások közelébe, és rejtőzzön el. Utána minden irányból tüzet nyitunk, és a pillanatnyi zavarodást kihasználva, elintézi őket gránátokkal.
Mivel őt szárazföldi harcmodorra képezték ki, így lehet, hogy jobb volna ezúttal rábízni a dolgokat.
- Még valami! – szólal meg a parancsnok, feléd fordulva ismét. – Az ágyúk lehetőleg épségben kellenének. Nagy zűrzavart okoznánk velük a kínaiaknak. Kérdés? Akkor mindenki a helyére!

[Samayui Matsuka]

- Egy foglyot mindenképp kapjunk el! - mondja és elindul halk léptekkel a szikla mellé de még visszafordul. - és sok szerencsét! - fejezi be. Pár lépés múlva már ott van. Kezd mászni, a gépfegyverrel a nyakában, nem nagy teher, max 4-5 kilo. Sikerül. Fent van s amikor kiér gyorsan kilengeti japán zászlóját, csak egy másodpercre. Ez akart lenni a jel. Reméli észreveszi társait. Visszakucorodik a golyóktól biztonságot nyújtó helyhez, a szikla mögé.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A kínai katonák nem vettek észre, hiszen alig pár őrszem volt csak kint, a többiek kényelmesen beszélgettek, szerencsejátékot játszottak vagy hasonlókat csináltak. A front még elég messze húzódott tőlük, így nem volt okuk félni. Melyik lenne az a japán katona, aki idáig eljut? A választ elég hamar megkapták.
Golyók süvítettek végig a levegőben, és a katonák között csapódtak be. Az egyik kínai őrszem, aki a géppuska mellett gubbasztott még azt sem tudta mi kapta el, ugyanis az egyik puskagolyó a homloka közepén találta el, átszáguldott az agyán, és magával vitte a koponyája egy tekintélyes részét. Egy másik lövés egy kínait gyomron talált, és a földre lökte. Még egy halálos áldozata volt az első lövéseknek: az egyik ütegkezelő, akit egy eltévedt golyó talált el, felkenve az agyvelejét az ágyúra. A többiek azonnal a földre húzódtak, és a felfegyverzett katonák a homokzsákok felé siettek, hogy viszonozzák a tüzet.
Nálad volt az osztag egyetlen géppisztolya, és innen remek rálátásod nyílt az alattad lévő katonákra. Azonban a gránátok használata most már túlságosan veszélyesnek tűnt, ugyanis mindenfelé szétszórt éles tüzérségi lőszerek hevertek, és egy ilyen robbanás a te fedezékedet is magával vitte volna.

[Samayui Matsuka]

Samayui nem tétovázik, céloz s lő. A lövések hátulról szétszaggatják a kínaiak húsát. Nagy vigyorogva nézi a hátba támadott hullákat. Egy embert direkt meghagy. Ahhoz leugrik és villámgyors léptekkel előtte van. Kirúgja a kezéből a fegyvert. S az ellenség rohamkését is kihúzza. A pisztoly tokját gyorsan levágja a rohamkéssel, ezzel lefegyverezve őt teljesen. Gyorsan odalép és megfogja jobb kezével derekát bal kezével az ő jobb kezét és egy judo mozdulattal földhöz teremti az ellenséget. A fegyvere agyával pedig rázúz a fejére így az eszméletét veszti. Int a többieknek, hogy jöhetnek. Felugrálnak a sziklákra és két katona a vállára veszi az eszméletét vesztett kínait.
Megkezdik a lövegek elfordítását és a kimaradt fegyverek, lőszerek összeszedését. Samayui és a csapat az újabb parancsra vár.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A lövegek semlegesítése úgy ment, mint ahogy az a tankönyvekben le van írva. A kínaiak alig tíz perc alatt felmorzsolódtak, és mindössze csak egy japán katona sérült meg könnyebben. A lövegek célra állítása, és a lőszerek összegyűjtése könnyedén ment, azonban, mivel az osztagból senki sem kapott lövegkezelői képesítést, így csak remélni lehetett, hogy jó irányba lőtök.
- Tűz! –adta ki a parancsot az őrmester, mire az ágyúk egyszerre sültek el. A lövedékek elég távol csapódtak be, hiszen nem lehetett látni mit találtatok el. Ki tudja mennyi ideje lövöldöztetek már, folyamatosan hátrébb és arrébb rakva az ágyúkat, amikor egy tank sziluettje jelent meg a távolban.
- Tüzet szüntess! – adta ki a parancsot az őrmester. – Készítsétek elő felhúzásra a japán zászlót!
- Szerintem rossz ötlet. Lehet, hogy egy kínai konzerv közeledik! – vetett ellen egy katona.
- Igaz is. Kell egy önkéntes, aki közel lopakodik, megnézni milyen tankhoz van szerencsénk.
Az őrmester körbepillantott, majd rajtad állapodott meg a szeme.
- Azt hiszem meg is van az önkéntesünk!

[Samayui Matsuka]

Samayui elvállalta, mert el kellett vállalnia. Egy töltettel indult el, egy gránáttal az oldalfegyverével és a kardjával. Lassan indult el. A tank egy keskeny úton ment át. A keskeny út egyik oldalán volt Matsuka. Ahogy lépdelt előre lassan látni lehetett a zászlót.

Úgy érezte kínai lesz, ezért készítette a kardot és a töltetet. Ha tényleg az, egy az egyben el kell intéznie, hogy a többieknek ne maradjon belőle egy csavar sem, meg kell mutatni, hogy apilóták szárazföldön is élhető teremtmények.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A tankra pillantasz, és kellemesen csalódnod kell. A tank oldalán ott van a felkelő nap szimbóluma. Mögötte pedig legalább öt teherautó vánszorog, japán katonákkal töltve. Az egyik katona meglátja árnyékodat mozogni a töltés mentén.
- Vigyázat, kínaiak! – kiáltja, mire mindenki felkapja a fegyverét, és a teherautó egy pillanat alatt mozgó lőállássá alakul.
- Kezeket fel, kínai disznó! – kiáltja az egyik altiszt kínai nyelven.

[Samayui Matsuka]

- Japán vagyok! - mondja japánul s a fején lévő Császári zászlós kendőre mutat és japánul beszél.
- Mi is azt hittük kínaiak vagytok! Egy pilóta vagyok, a gépemet lelőtték ezért kényszerleszállást hajtottam végre. Azóta egy nyolc fős csoporttal jövök, valami japán előőrs. Jöjjenek, van egy kínai foglyunk is! - mondja nagyon kedélyesen és elvezeti őket a nyolc fős felderítő csapathoz. Az őrmesternek int, hogy jöjjön le a tankhoz.
- Jó napot uram, mi ketten vagyunk itt a két Gunso!- folytatja és haptákba vágja magát. - Samayui Matsuka őrmester a 2. Japán Császári Vadászezredben! Elfoglaltunk három ágyút - int az ágyúk felé, érzi, hogy nem volt túl jó ötlet lőni velük. Lehet, hogy japán bázis közepére lőttek. Vagy a front japán felőli oldalára. Úgy tervezi letagadja a lövéseket, de ehhez kell a masik őrmester és a többi zöldfülű is, azt reméli lesz elég eszük, hogy nem valják be a tetteiket. Ha mégis akkor Samayui letagadja, hogy részt vett volna a lövésben vagy egyáltalán annak az eszme kitalálásában hogy lőjenek, mert ez így is volt, az előbb tapasztalta, hogy szárazföldön jobb a szárazföldiekre hallgatni, ezért most is azt tette.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A kis csapatot egy japán hadnagy vezeti, aki most a tankból bújik elő. A beszédeteket csendben hallgatja, majd bólint.
- Szóval elfoglaltak három ágyút – bólint. – A lezuhant gépet láttuk. Néhány katonám talált rájuk, és bevártuk a főbb egységeket. Azt hiszem, a mieink most pakolják össze, hogy egy szervizbe vigyék.
A hadnagy elhallgatott, és lefelé bámult a tankba. Beszéd hangja szűrődött fel, azonban nem lehetett érteni miről beszélnek. A tiszt végül felfelé nézett, egyenesen rátok.
- Mikor foglaltátok el ezeket az ágyúkat? Már legalább fél órája teljesen megvadultak, és össze-vissza lőttek, főleg a kínai csapatokat. Bár néhány a mieink közé csapódott, és pár katona otthagyta a fogát. De azért jóval több fokhagymazabálót elintéztek ezek a lövegek…

[Samayui Matsuka]

Samayui gyorsan belekezd hogy az őrmester ne tudjon beszélni.
- Nem rég, éppen most készültünk lövéseket leadni, de sajnos nincs senki a csapatból aki ilyeneket tudna kezelni, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk önöket. Lehet, hogy néhány gyatra kínai katona lövöldözött - merthogy a kínaiak nagy része az. - kicsit megkönnyebbült, hogy a Zeroját összeszedik, így ráfestheti dicsőségét, a két légigyőzelmet és az általa kitalált nevet, az Aka Taiyou-t vagyis a Vörös Nap-ot.
Ahogy ott áll a két őrmester Matsuka csak remélni tudja, hogy a másik őrmesternek is lesz annyi esze mint neki volt.

A hét katona hátul még mindig pakol.

- Nagyra értékelném ha egy csapatszállító hajóval visszavinnének Formosára, a laktanyámra! - mondja, nem túl nagy kérés, hiszen úgyis arra mennek/mentek a csapatszállító hajók. Nagy dicsőséggel térhet vissza a csapathoz: Két légigyőzelem egy csata alatt, és több tucatnyi szárazföldi katona, talán kitüntetést is kap amiért nem adta fel és egyenesbe hozta a gépét, majd az utolsókig harcolva pilóta létére még földön is harcolt és itt is nagy pusztítást végzett. Ma körülbelül negyven-negyvenöt kínait ölt meg ha mindent bele veszünk, még a lövészárkok kitakarítását is, és a lövegek kifüstölését is.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A hadnagy rövid ideig tanulmányozta az arcod, majd bólint. Az őrmester is meg akart szólalni, de aztán rájött, hogy jobb csendben maradni. Az a baráti tűz nem mutatna éppen jól a katonai aktájában. Így inkább csak bólogatott.
- Szerencsétlenek össze-vissza lőttek – mondta eltúlzott mozdulatokkal támasztva alá mondandóját. – Még minket is majdnem felrobbantottak!
- Ezek a fokhagymazabálók gyatra katonák – mosolyodott el, majd tisztelgett. – Jó utat visszafelé.
Azzal visszahúzódott a tankba, és behúzta maga után a fémlemezt. A tank motorja felberregett, és a tank lassan elindult előre. A teherautók pedig megindultak utána.
- Ez szoros volt… - fújta ki a levegőt az őrmester. – A foglyunkkal mi legyen?

[Samayui Matsuka]

- Öljük meg... - mondja s arra kéri a többieket, hogy ezt jelentésükben még csak meg se említsék. Amikor elmentek a harckocsi és a teherautók ő megkéri a többieket, hogy menjenek le a szikla oldalára. Ő elővette szamuráj kardját, s bekötötte a kínai szemét. Nemes eleganciával lesuhintotta a kínai fejét aztán összeszedte a maradványokat belőle és oda dobta ahova a többit is, a sziklák közé. Ahogy a társai feljönnek az egyik oda akar menni, de nem engedi Samayui. Gyalog elindulnak. Samayui lelkét nem gyötri a kivégzés, hadi célokra akarta használni, de most csak púp lenne a hátukon, így hát ezt kellett tenni. Nem is kérdeznek semmit róla. Így nem írhatnak róla, hogy nem tudták mi volt és ott se voltak.

Lassan elérnek a partra ahol elbúcsúzik a társaitól de a parancsnokságra mennek előtte, mindenki megírja a jelentését a nem kívánatos dolgokat kihagyva belőle. Matsuka egészen jól megbízik már abban a nyolc katonában. Később szávateszi a Zero-t, hogy szeretné pont azt visszakapni.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A táborban már kiépült a sátrak hosszú sora, és annak mintegy a közepén volt a főparancsnoki sátor. Elhaladsz a sátrak mellett, hét újdonsült társad csendben ballag melletted. Aztán csak egyszer megállnak egy sátor előtt, és búcsút intenek.
- Az istenek segítsenek utadon! – mondja az őrmester némileg elérzékenyülten, és tiszteleg. – Éljen soká a Császár!
Ahogy tovább indulsz, hamarosan eléred a partot, egy kis halászfalu közelében. A falu felett magasan leng a japán zászló, és a part mentén hajók sorakoznak, amelyekről tankok gördülnek-, és katonák masíroznak le. Amikor odamész az egyik hajóhoz, hogy visszavigyenek Formosára, a következő választ kapod:
- Oda mi most biztos nem megyünk. Sőt, egyik hajó sem. Menjen Hainan-ra, onnan majd elviszi egy másik szállítóhajó.

[Samayui Matsuka]

Samayui kicsit csalódott, hogy kerülőt kell tennie, de hát ez van. Fogja magát és felpattan egy Hainau 101 - ISG jelölésű hajóra. Nem beszél senkivel csak előveszi a mellkasánál lévő Hirohito fotót és erően nézi, majd megcsókolja. Unalmasan telik az út Hainan felé.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Egy város kikötőjében tett le a hajó. Ez volt Haikou, Hainan központja. A japán zászló itt is magasan lengett a város felett. A városi parancsnokhoz siettél, hiszen a kikötőből éppen nem indult egyetlenegy japán hajó sem Formosa irányába. A parancsnok, egy ezredes, nem fogadott személyesen, csak egy altiszttel volt lehetőséged beszélni.
- Jelenleg a hajóforgalmat erősen korlátoznunk kell – mondta rezzenéstelen arccal. – A partraszálló erők támogatása most mindennél nagyobb prioritást élvez.
Az asztal felett széttárta karjait. Ő semmiről sem tud, ő semmit sem tehet, és amúgyis minek zaklatják holmi lezuhant pilóták, olvastad le az arcáról. Aztán még valami eszébe jutott:
- Kapcsolatba lépett már a közvetlen feletteseivel? Ha nem,akkor javaslom tegye meg minél hamarabb.