Post by Joseph Bernard Steiner on Oct 17, 2009 18:12:25 GMT 2
//Előzetes moderátori kérésre, szeretném ha a karakter elfogadását követően speciális státuszt, vagy országmoderátori kapna//
Név: Joseph Bernard Steiner
Kaszt: A 8. roham század 3. támogató szakasza
Rang: Alhadnagy
Rend: Wehrmacht
Nemzetiség: Német
Kor: 36
Nem: Férfi
Születési hely: Berlin, 1903. Július 11.
Felszerelés:
Egy Luger
Egy LMG
-Több Alhadnagyi egyenruha
-Keze alatt körülbelül 40-50 ember irányítása van, ebben a szakaszban van egy tank, ez Panzer III-as, nyolc darab motor oldalkocsival, megfelelő mennyiségű munícióval. A többiek “talpasok” nagy részüknek LMG-jük vagy MP-40 - ük van Lugerrel a többieknek pedig Karabiner98 K-juk vagy PAK 36-asuk van. Ezek a fegyverek ki vannak egészülve az ellenségektől szerzett fegyverekkel is. Ezeken kívül két lángszórós. A szakaszt 4 darab Sd.Kfz. 251 szállítja.
-Meleg és nyári ruhák egyaránt.
Beszélt nyelv(ek): Német (anyanyelv), Francia (középszint), Olasz (középszint)
Előtörténet:
1903, Július 11, Berlin. Egy kilencedik hónapos kismama jár az utcán telt mosollyal. Ahogy eléri az élelmiszerboltot egy keményre dolgoztatott kezű munkáskinézetű férfi toppan hozzá. Megcsókolják egymást és a férfi megsimogatja a hölgy hasát, majd csalódottan tekint feleségére.
- Nem megmondtam, hogy majd én bevásárolok, te pihenj otthon, a baba bármikor jöhet! - mondja a férfi csalódott mosollyal. A nő arcán kicsi mosoly nyilvánul meg majd megfogja párja érdes kezét és egyszerre mennek be a boltba, s közben a nő bambén hozzáfűz valamit.
- Joseph vagy Martina. - mondja lehajtott fejjel.
- Tessék Eva? - kérdezi a férfi, miközben kiválasztja magának a legolcsóbb kenyeret.
- Ajj, tudod Bernard! Joseph vagy Martina lesz a neve! - mondja Eva panaszos mosollyal, miközben egy konzervbabot rak a fonalkosarába.
- Hát persze drágám- majd elindulnak a fizető pult felé, a szegényes kis kosárban egy kiló kenyér, egy nagyon olcsó konzerv bab, egy fél liter tej és egy kicsi liszt. Minden a legolcsóbb. Nem csoda, hisz a férfi, nevezetesen Bernard Steiner egy munkás egy gyárban, ami benzin/villany meghajtó motorral foglalkozik, ott egy alsó munkás.
Magas, elég markos, izomzata fejlett, munkásruhában van, tetőtől talpig olajba borítva azt. Rövid barna haja van, szeme árjakék, ujjai vaskosak és határozottan fogják a kosarat amit elvett feleségétől, hogy ne terhelje őt. A nő kicsit esetlenül jár vékony lábain. Keze szintén vékony, mint egy nádszál, ő viszont nem túl magas. Kecses vállaira bomlik barna haja ami teljesen jól megy gesztenyebarna szeméhez. Rajta egy korabeli ruha van. Munkáját most szünetelteti egyébként sima háztartásbeli, asszony.
Bevásárlás után felmentek a Berg Straße 37. szám alatt lévő bérház legfelső, negyedik emeletébe. Amint a hölgy kezdett hozzá az ebédhez, és a férfi lapozgatta a friss újságát a hölgy lihegni kezdett és kiabált.
- Bernard! - Azt hiszem, elkezdődött! - mondja mire a férfi hátrafordul és szenvedő szerelmét látja. Kapkodva áll fel és kemény ujjaival esetlenül szorítja meg Eva combjait, amire a nő rögtön reagál.
- Bernard, mit csinálsz ?! Hívd már a szomszédot! Annát!!! - mondja és a férfi rohanni kezd,úgy ahogy van, papucsban. Egy esetlen, gyakorlati, ám lelkes apuka. Anna egyébként a szomszédban élő cirka 50 éves szülésznő. Tiszta szerencse, hogy itt lakik.
Öt másodpercen belül itt van a hölggyel. Kicsit duci, őszhajú és rövid hajú. A nő “szakszerűen” lát hozzá. Az ilyenkor esedékes dolgok után az verejtéktől szinte átnedvsedett bőrű Eva karjában fog egy fiú kisbabát. Először egy nagyot mosolyog, majd melléhez szorítja és így suttog.
- Joseph... - suttogja – Joseph... - Az apa mindeddig a háttérben rágcsálta a körmét és fújtatott, majd ama csodás pillanatban, amikor a gyermek feje előbukkant odarohant és az egyébként roppant kar most gyöngéden fog, mint egy plüssállat. Nagyot mosolyog és árjakék szeméből könnycseppek gyűlnek össze, de nem gördülnek le, mert akkoriban a férfiaknak meg kellett tartaniuk magabiztosságuk. Ezek után a férfi vállához öleli a gyermeket s az gyönge karjaival az apa hátába markol, vagyis próbál, mert fejletlen ujjai még nem képesek ilyen “összetett” mozgásra...
A gyermek a következő pár évben anyja szárnyai alatt nevelődött. Hét év múlva kezdődött az iskola az alig 127 cm-es szőke hajú kék szemű gyermek számára a tanulmány. Az iskola éveiben nagy csínytevő volt, sosem szenvedett hiányt cinkostársakban. Ezért többször meg is verték őt az iskolában a tanárok. Ahogy ilyenkor szokás szokott lenni, az apa jót nevet rajta és úgy ítéli meg, hogy “Akár csak én ennyi idősen...” és az anya általában őrjöng. A gyermek azonban tanulmányban sem maradt el a többiek mögött. Sok ötöse volt és valamivel kevesebb négyese. Ez így ment általánosban. Iskolában sok verekedése volt, egyszer például eltörte a k... De inkább hallgassuk meg.
Igazgatói iroda. A két gyerek bent ül. Egy törött kezű, nem túl gazdag, ám Steineréknél gazdagabb családból való barna hajú gyermek. És a mi Josephünk. A szigorú arcú igazgató Josephet kérdezi.
- Miért tetted ezt társaddal? - majd gyilkoló szemét a kis Joseph Steinerra szegezi.
- Mert minden szünetben szidta a családom... Édesapámra azt mondta, hogy koszos wc tisztító bunkó munkás! Anyukámra pedig azt, hogy egy ingyenélő! Tanárúr! Nem engedhettem, hogy így beszéljen a szüleimről! - gügyögi a 8 éves Steiner sarj.
- Így volt? - szegezi most már enyhébb tekintetét a a törött kezűre. A gyermek nem mer válaszolni mert fél az újabb veréstől, így inkább csak bólint egyet. A tanár úr most kivételesen egy gazdagabbal szemben elintézi egy kis “ejnye-bejnyé-vel” megoldja, mert tudja, egyébként elvesztette a munkáját. Így állt ki szüleiért Joseph Steiner. (A fiú nem volt annyira gazdag, hogy magántanítója legyen, ezért a körzeti iskolába járt, ahova Joseph)
Jospeh, lassan nő, sok verekedéssel és sok kék-lila-zöld folttal. Amilyen jól indultak a tanulmányi eredmények, most úgy romlanak. A gyermeket egyre inkább nem érdekli a tanulás. Fizikuma azonban meg van erősödve. A kicsi gyermekből most egy erős magas fiú lett. Most már elég okos ahhoz, hogy értse, olyan szegény családból származik, hogy annál ami most van neki nem kérhet többet, például édességet, csokit sem. A munkában kissé megráncosodott édesanya testalkata még mindig vékony, szinte semmit nem változott, csak a homlokán látszanak az állandó munka, és a gyermeknevelés kicsi, nem mély de jól kivehető és sok mindent elmondó ráncai. Azt gondolták ettől rosszabb már nem lehet a helyzet. Abban az egyben bíztak, hogy a férfit, aki mára már őszhajszálakkal lett gazdagabb, nem rúgják ki, esetleg előléptetik a gyárban és megoldódik minden. Ez azonban nem így volt. Már 1913-at írunk. Az apa megkapta az alapkiképzést, és egy háború esetén bármikor behívhatják az egységéhez. Ha nem teszi ezt akkor parancsmegtagadásért főbe lövik. Tehát 1913, Eva éppen vizes ruhákat tereget. Az apa fáradtan, könnycseppekkel az ajkán tér haza, és közli a tragikus hírt, kirúgták. A hölgy a megérkezésnél a megszokott csókot nyomja a férje, - vagyis élettársa, mivelhogy házasságra nincs pénz – arcára, s a hír hallatán megrökönyödik és egy pillanat alatt sok minden átfut a fején. Könnyek fordulnak ki szeméből és gurulnak végig arcán, némileg megtisztítva azt a csíkot a kosztól. Megöleli férjét és egy jó fél óráig egymáshoz sem szólnak. A férfi, mint minden nap, most is elővette újságát, de nincs most valahogy hozzá kedve, dühöngve vágja földhöz, majd kérdez.
- Mi legyen, Eva? - a nő nem felel, csak újabb könnycseppek törnek utat a gömbölyded arcán. Végül rászedi magát, és válaszol.
- Nem tudom. Nézz munka után. - mondja.
- Manapság nincs sehol... Az én képzettségemnek meg főleg. - feleli szomorúan, de még hozzáteszi. - De megpróbálok találni.
- Remélem sikerül – mondja a nő.
Ekkor betoppan Joseph aki még nem látva szülei arcát, boldogan újságolja a legújabb és mostanság ritka jó jegyét. Aztán mikor megáll látja, hogy szüleik sírnak kérdez.
- Mi a baj? - arca megdöbbenten és rezzenéstelenül figyel. Többször megkérdi ugyanezt. Mire a lankadt válasz jön.
- Kirúgták édesapád... - mondja az anya, töretlen rosszkedvvel. A fiú felfogta a helyzetet.
- És mi lesz most? - kérdezi bamba arccal. Nem válaszolt neki senki. Az apa pár napig eljárt munkát nézni, de semmi. Úgy döntött ezek után, hogy bevonul a seregbe az egységéhez, onnan is több pénz fog haza jutni, mint a semmi és az az egyetlen hely, ahol végtelen a befogadóképesség. 1913. Május 14. Ez a dátuma Bernard Steiner bevonulásának. A gyermek és az anya folyamatosan leveleznek apa-szeretőjükkel. Csak 8 naponta írhatnak, de akkor mindig. Felváltva mennek a könnyesebbnél könnyesebb cseppek. Azonban, így hogy csak két éhes száj van, és van biztos bevétel a család helyzete jelentősen megváltozik. Az apát meg eteti az állam. Bernardon egy több hónapig tartó precízebb kiképzést követően beosztják tizedesnek a 7. Roham ezredbe. Az európai államok közt lévő folyamatos feszültség nagy katonai szövetségekre bontja az államokat, ez egy hosszabb folyamat ami a XIX. Század közepétől kezdődik és a XX. század elejére bontakozik teljesen ki. Az antant és a központi hatalmak közül Németország a központi hatalmak katonai tömbjét vezeti.
Az ellentétek megszülik “gyümölcsüket” és kirobban az Első Világháború. Bernard Steiner még mindig besorozva és a 7. Rohamezredben szolgál most már mint Szakaszvezető. Mivel szinte az összes férfi elment a háborúba, a nők veszik át a gyári munkákat. Joseph otthon marad egyedül, amíg az iskola szünetel. Nem tud magával mit tenni, előveszi atlaszát és nézegetni kezdi a frontvonalakat. Édesapját is megkeresi a térképen. Az évek teltek, a háború egyre szörnyebb lett. Az apa géppuskatüzek között és ágyúgolyókkal szemben cikázik még mindig lován. Nyolc naponta hazaír. Minden levele alján ott van, Fiam, sose tudd meg milyen a háború! A gyermeket eközben egyre jobban el kezdi érdekelni a történelem, politika, gazdaság. A háború utolsó évében 14 évesen felvételt nyer a Berlini Közgazdasági Középiskolába. Tanulmányai hármas-négyesek, nem a legjobb tanuló de nem is az osztály legalja. Átlagos tanuló. Apja visszatér a háborúból. Éles meglátásai, és irányítói készsége miatt Hadnaggyá léptetik elő és marad a hadseregnél.A pénzzel ami ebből cseppen, sok éves együttélés után létrejöhet az esküvő. A gyermek egészen a háború végétől kezdve (-1918) azt a szöveget kapja szüleitől, hogy sose legyen katona. A férfi fizetése nő, a család kicsiny mértékben meggazdagszik. Joseph az érettségiénél (1922) jól teljesít. Felvételt nyer a Berlini -Had -Gazdaság történelmi Egyetemre. Öt éves képzésen vesz részt, közben behívják egy alapkiképzésre. Az iskolában semmi különös nem történik, itt négyesekkel és ötösökkel átmegy, mert azt tanulja ami őt érdekli. 1924-ben Hitlert kiengedik, egyre jobban szimpatizál vele, mert nem ismeri mint embert, csak mint politikust. Az egyetem végén (1927) a politikai világba ássa magát bele. Ennek következménye, hogy belép a Német Nemzetszocialista Munkáspártba. Azért szimpatizál ezzel a párttal, mert együtt érez azokkal akik olyan helyzetben vannak mint ő és családja volt a világháború előtt. Ő sem tartja arányosnak a Versailles-i szerződést. Ezt követően megutálja a franciákat,briteket, amerikaiakat és oroszokat. 1925-ben az első vásárlók között veszi meg Hitler Mein Kampf című könyvét, melyet nagy áhítattal olvas végig. Teljesen egyet ért vele.
A Nemzetszocialista pártgyűléseken szájtátva figyeli Hitlert. Egyszer sikerül kezet fognia vele és ezt akkora megtiszteltetésnek érzi, hogy ebből merít erőt és bevonul a Wehrmachtba. Nem is tudja, milyen kemény kiképzések várnak ott rá.
A bevonulással nem éreztek egyet a szülők, de ez a férfit nem érdekelte. Első edzések. Először erőnléti edzések, három hónapon keresztül. Általában fa fegyverekkel kellett rohanniuk, de mindig valaki megkapta a géppisztolyt és az volt az igazi edzés. A kiképzőjük Johann Stratt. Magas, kövér, kopasz férfi. Egyszer a fafegyvereket dobálta és az egyik ember félreállt a dobás ívének irányából. A kiképző olyan perpatvart csapott, még Nagy-Britanniában is hallani lehetett. Ezért másnap vidékre mentek gyakorlatozni. Aztán, amilyen szerencséje volt pont hozzám került a géppisztoly. A büntetés mellé az volt, hogy a gázmaszknak mindig rajtunk kellett lenni. Nap végére Elterültem a mezőn, és megértette mit akart a kiképző. Azt, hogy ha már kifáradtunk akkor is annyira utáljuk őt, hogy újabb erőt szerezzünk és talpra álljunk. Az, aki nem gyűlöl, abból soha nem lesz jó katona. Később lőgyakorlatokon vettek részt. A lövés volt Joseph műfaja. Mindig mindent pontosan eltalált. A kiképző meg volt vele elégedve. A kiképzés után tizedesi rangot kapott. Apja háborús mivoltára tekintve felvette a Bernard nevet. Ezzel akarta megtisztelni apját. Joseph Bernard Steiner, Tizedes a Wehrmacht soraiban. Sosem tér haza mindig tárgyal, gyakorlatokon van, felvonulásokat szervez, tüntetéseket ver le vagy éppen pártgyűléseken van. A Lüneburger Heide melletti táborban van elszállásolva. Itt tengeti éveit és lassan csúszik fel a ranglétrán, mert elkötelezett Hitlerrel és a párttal szemben, becsületesen és öntudatosan végzi katonai munkáját, feletteseit tiszteli és egy kis apa segítség is van benne. 1939-re Alhadnagy egy 44 fős szakasszal az irányítása alatt. A szakasz fontosabb tagjai.
Ute Ahrnrich – tankvezető
Bastian Felerbohl – gépész
Adolf Schneider – egy egyszerű kökatona, de a legelvetemültebb Hitler hívő és náci az egész szakaszban
Rude Kapmer – a legjobb sofőr
Alex Heiner – A szakasz tizedese
Arzt Julius Klein – Szanitéc
1939, Szeptember 1. Joseph szakaszát a frontra, vagyis a mögé vezénylik, mondván, hogy nem lesz semmi dolguk, mert csak azt kell kirabolni, felélni, amit a tankosok hátrahagytak. Mindenki örül, de az alhadnagy nem. Tudja, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyennek hallatszik.
Kivezényelve. A frontvonal mögött. Erdős területeken kúszik előre a csapat, a tankot a táborban hátrahagyva. Érzik hogy most következni fog valami. Egyszerre az egyik bokorból egy csapat lengyel lovas ugrik elő, sebesültre tapossa néhány katonát. Joseph villámgyorsan előkapja LMG-jét válla alól és egy sorozatot küld a lovasra, a golyóból jut a ló nyakába és a katona testébe. Sokan teszik ugyanezt. A hat lovas és lova ott fekszenek a maguk hullai dermedtségükkel. Helyzetjelentést kér, a tizedes azt mondta, hogy két emberre rátapostak eltört az egyik nyaka, meghalt a másiknak Albert Strausenbergnek pedig “csak” a lába törik el. Őt vissza viszik a tankhoz és az orvos beköti a lábát, valamint visszarakja a benne lévő csontot, a megfelelő helyre, óriási ordibálás és fájdalom árán ugyan, de megvan amit akartak. Joseph és szakasza kiértek egy dombos részhez. Int a szakasz leggyorsabb futójának Michael Wolfnak és még nyolc embernek hogy jöjjenek vissza a tankkal és a nyolc motorral, ezenkívül még öt embernek, hogy másszanak fel a dombra csináljanak géppuskaállásokat és jelentsék, hogy mit látnak a dombról. Pillanatokon belül itt vannak a tankok és a motorok, robogásukat már méterekkel ezelőtt hallani lehetett, Michael kecsesen ugrik le a tank elejéről belőle pedig kimásznak a vezetői. A jelentés a következő.
- Uram! A Führer csapatai előretörnek a fejletlen lengyel hadseregnek eséje sincs, hogy megmaradjon. A Fürer és a Wehrmacht dicsőséget arat. A tankok gőzerővel lövik az ellenfél állásait! - a jelentés természetesen Adolf Schneidertől lehetett hallani, azért volt oylan amilyen a jelentés. Joseph megfordul.
- Halljátok srácok?! A Gröfaz* csapatai nekünk összetörik az ellenséget és nekünk csak az a dolgunk, hogy átgyalogoljunk rajtuk! - Nagy nevetés törik ki. Joseph azért használta a Gröfaz kifejezést mert már a háború közvetlen tapasztalásának hatására a Hitlerbe vetett hite csökkent, látta a lengyel városokon, amin át ment, hogy a háború a civileket sem kíméli, ezért nem szereti már annyira Hitlert-t. Adolf remegő hangon próbál fenyegetést kelteni.
Uram, figyelmeztetnem kell, hogy mindent jelentek, ami a Führer-t kicsúfolja vagy elárulja... És akkor Germersheim... - próbál profi lenni, de az alhadnagy leinti.
- Fogd be te seggfej! Itt pampogsz mindig a te Führeredről! Fogd be Adolf, senki nem kíváncsi a te hülye beszédeidre, te inkább menj vissza a géppuskaállásod mögé! - utasítja. Az engedelmeskedik.
Sok városon keresztül mentek... Láttak borzalmakat. Most pedig a francia frontra vezényelték a 3. szakaszt. Éppen az országúton zötykölődnek és heves káromkodások, valamint beszélgetések bontakoznak ki Adolf, a náci hívő és a többiek között. Joseph éppen az LMG-jét vállára támasztva hallgatja katonái veszekedését. Ő nem szól bele, csak azt várja, hogy vége legyen a háborúnak.
*Gröfaz - Katonák közötti gúnyos elnevezése a Führernek, Adolf Hitlernek.
Név: Joseph Bernard Steiner
Kaszt: A 8. roham század 3. támogató szakasza
Rang: Alhadnagy
Rend: Wehrmacht
Nemzetiség: Német
Kor: 36
Nem: Férfi
Születési hely: Berlin, 1903. Július 11.
Felszerelés:
Egy Luger
Egy LMG
-Több Alhadnagyi egyenruha
-Keze alatt körülbelül 40-50 ember irányítása van, ebben a szakaszban van egy tank, ez Panzer III-as, nyolc darab motor oldalkocsival, megfelelő mennyiségű munícióval. A többiek “talpasok” nagy részüknek LMG-jük vagy MP-40 - ük van Lugerrel a többieknek pedig Karabiner98 K-juk vagy PAK 36-asuk van. Ezek a fegyverek ki vannak egészülve az ellenségektől szerzett fegyverekkel is. Ezeken kívül két lángszórós. A szakaszt 4 darab Sd.Kfz. 251 szállítja.
-Meleg és nyári ruhák egyaránt.
Beszélt nyelv(ek): Német (anyanyelv), Francia (középszint), Olasz (középszint)
Előtörténet:
1903, Július 11, Berlin. Egy kilencedik hónapos kismama jár az utcán telt mosollyal. Ahogy eléri az élelmiszerboltot egy keményre dolgoztatott kezű munkáskinézetű férfi toppan hozzá. Megcsókolják egymást és a férfi megsimogatja a hölgy hasát, majd csalódottan tekint feleségére.
- Nem megmondtam, hogy majd én bevásárolok, te pihenj otthon, a baba bármikor jöhet! - mondja a férfi csalódott mosollyal. A nő arcán kicsi mosoly nyilvánul meg majd megfogja párja érdes kezét és egyszerre mennek be a boltba, s közben a nő bambén hozzáfűz valamit.
- Joseph vagy Martina. - mondja lehajtott fejjel.
- Tessék Eva? - kérdezi a férfi, miközben kiválasztja magának a legolcsóbb kenyeret.
- Ajj, tudod Bernard! Joseph vagy Martina lesz a neve! - mondja Eva panaszos mosollyal, miközben egy konzervbabot rak a fonalkosarába.
- Hát persze drágám- majd elindulnak a fizető pult felé, a szegényes kis kosárban egy kiló kenyér, egy nagyon olcsó konzerv bab, egy fél liter tej és egy kicsi liszt. Minden a legolcsóbb. Nem csoda, hisz a férfi, nevezetesen Bernard Steiner egy munkás egy gyárban, ami benzin/villany meghajtó motorral foglalkozik, ott egy alsó munkás.
Magas, elég markos, izomzata fejlett, munkásruhában van, tetőtől talpig olajba borítva azt. Rövid barna haja van, szeme árjakék, ujjai vaskosak és határozottan fogják a kosarat amit elvett feleségétől, hogy ne terhelje őt. A nő kicsit esetlenül jár vékony lábain. Keze szintén vékony, mint egy nádszál, ő viszont nem túl magas. Kecses vállaira bomlik barna haja ami teljesen jól megy gesztenyebarna szeméhez. Rajta egy korabeli ruha van. Munkáját most szünetelteti egyébként sima háztartásbeli, asszony.
Bevásárlás után felmentek a Berg Straße 37. szám alatt lévő bérház legfelső, negyedik emeletébe. Amint a hölgy kezdett hozzá az ebédhez, és a férfi lapozgatta a friss újságát a hölgy lihegni kezdett és kiabált.
- Bernard! - Azt hiszem, elkezdődött! - mondja mire a férfi hátrafordul és szenvedő szerelmét látja. Kapkodva áll fel és kemény ujjaival esetlenül szorítja meg Eva combjait, amire a nő rögtön reagál.
- Bernard, mit csinálsz ?! Hívd már a szomszédot! Annát!!! - mondja és a férfi rohanni kezd,úgy ahogy van, papucsban. Egy esetlen, gyakorlati, ám lelkes apuka. Anna egyébként a szomszédban élő cirka 50 éves szülésznő. Tiszta szerencse, hogy itt lakik.
Öt másodpercen belül itt van a hölggyel. Kicsit duci, őszhajú és rövid hajú. A nő “szakszerűen” lát hozzá. Az ilyenkor esedékes dolgok után az verejtéktől szinte átnedvsedett bőrű Eva karjában fog egy fiú kisbabát. Először egy nagyot mosolyog, majd melléhez szorítja és így suttog.
- Joseph... - suttogja – Joseph... - Az apa mindeddig a háttérben rágcsálta a körmét és fújtatott, majd ama csodás pillanatban, amikor a gyermek feje előbukkant odarohant és az egyébként roppant kar most gyöngéden fog, mint egy plüssállat. Nagyot mosolyog és árjakék szeméből könnycseppek gyűlnek össze, de nem gördülnek le, mert akkoriban a férfiaknak meg kellett tartaniuk magabiztosságuk. Ezek után a férfi vállához öleli a gyermeket s az gyönge karjaival az apa hátába markol, vagyis próbál, mert fejletlen ujjai még nem képesek ilyen “összetett” mozgásra...
A gyermek a következő pár évben anyja szárnyai alatt nevelődött. Hét év múlva kezdődött az iskola az alig 127 cm-es szőke hajú kék szemű gyermek számára a tanulmány. Az iskola éveiben nagy csínytevő volt, sosem szenvedett hiányt cinkostársakban. Ezért többször meg is verték őt az iskolában a tanárok. Ahogy ilyenkor szokás szokott lenni, az apa jót nevet rajta és úgy ítéli meg, hogy “Akár csak én ennyi idősen...” és az anya általában őrjöng. A gyermek azonban tanulmányban sem maradt el a többiek mögött. Sok ötöse volt és valamivel kevesebb négyese. Ez így ment általánosban. Iskolában sok verekedése volt, egyszer például eltörte a k... De inkább hallgassuk meg.
Igazgatói iroda. A két gyerek bent ül. Egy törött kezű, nem túl gazdag, ám Steineréknél gazdagabb családból való barna hajú gyermek. És a mi Josephünk. A szigorú arcú igazgató Josephet kérdezi.
- Miért tetted ezt társaddal? - majd gyilkoló szemét a kis Joseph Steinerra szegezi.
- Mert minden szünetben szidta a családom... Édesapámra azt mondta, hogy koszos wc tisztító bunkó munkás! Anyukámra pedig azt, hogy egy ingyenélő! Tanárúr! Nem engedhettem, hogy így beszéljen a szüleimről! - gügyögi a 8 éves Steiner sarj.
- Így volt? - szegezi most már enyhébb tekintetét a a törött kezűre. A gyermek nem mer válaszolni mert fél az újabb veréstől, így inkább csak bólint egyet. A tanár úr most kivételesen egy gazdagabbal szemben elintézi egy kis “ejnye-bejnyé-vel” megoldja, mert tudja, egyébként elvesztette a munkáját. Így állt ki szüleiért Joseph Steiner. (A fiú nem volt annyira gazdag, hogy magántanítója legyen, ezért a körzeti iskolába járt, ahova Joseph)
Jospeh, lassan nő, sok verekedéssel és sok kék-lila-zöld folttal. Amilyen jól indultak a tanulmányi eredmények, most úgy romlanak. A gyermeket egyre inkább nem érdekli a tanulás. Fizikuma azonban meg van erősödve. A kicsi gyermekből most egy erős magas fiú lett. Most már elég okos ahhoz, hogy értse, olyan szegény családból származik, hogy annál ami most van neki nem kérhet többet, például édességet, csokit sem. A munkában kissé megráncosodott édesanya testalkata még mindig vékony, szinte semmit nem változott, csak a homlokán látszanak az állandó munka, és a gyermeknevelés kicsi, nem mély de jól kivehető és sok mindent elmondó ráncai. Azt gondolták ettől rosszabb már nem lehet a helyzet. Abban az egyben bíztak, hogy a férfit, aki mára már őszhajszálakkal lett gazdagabb, nem rúgják ki, esetleg előléptetik a gyárban és megoldódik minden. Ez azonban nem így volt. Már 1913-at írunk. Az apa megkapta az alapkiképzést, és egy háború esetén bármikor behívhatják az egységéhez. Ha nem teszi ezt akkor parancsmegtagadásért főbe lövik. Tehát 1913, Eva éppen vizes ruhákat tereget. Az apa fáradtan, könnycseppekkel az ajkán tér haza, és közli a tragikus hírt, kirúgták. A hölgy a megérkezésnél a megszokott csókot nyomja a férje, - vagyis élettársa, mivelhogy házasságra nincs pénz – arcára, s a hír hallatán megrökönyödik és egy pillanat alatt sok minden átfut a fején. Könnyek fordulnak ki szeméből és gurulnak végig arcán, némileg megtisztítva azt a csíkot a kosztól. Megöleli férjét és egy jó fél óráig egymáshoz sem szólnak. A férfi, mint minden nap, most is elővette újságát, de nincs most valahogy hozzá kedve, dühöngve vágja földhöz, majd kérdez.
- Mi legyen, Eva? - a nő nem felel, csak újabb könnycseppek törnek utat a gömbölyded arcán. Végül rászedi magát, és válaszol.
- Nem tudom. Nézz munka után. - mondja.
- Manapság nincs sehol... Az én képzettségemnek meg főleg. - feleli szomorúan, de még hozzáteszi. - De megpróbálok találni.
- Remélem sikerül – mondja a nő.
Ekkor betoppan Joseph aki még nem látva szülei arcát, boldogan újságolja a legújabb és mostanság ritka jó jegyét. Aztán mikor megáll látja, hogy szüleik sírnak kérdez.
- Mi a baj? - arca megdöbbenten és rezzenéstelenül figyel. Többször megkérdi ugyanezt. Mire a lankadt válasz jön.
- Kirúgták édesapád... - mondja az anya, töretlen rosszkedvvel. A fiú felfogta a helyzetet.
- És mi lesz most? - kérdezi bamba arccal. Nem válaszolt neki senki. Az apa pár napig eljárt munkát nézni, de semmi. Úgy döntött ezek után, hogy bevonul a seregbe az egységéhez, onnan is több pénz fog haza jutni, mint a semmi és az az egyetlen hely, ahol végtelen a befogadóképesség. 1913. Május 14. Ez a dátuma Bernard Steiner bevonulásának. A gyermek és az anya folyamatosan leveleznek apa-szeretőjükkel. Csak 8 naponta írhatnak, de akkor mindig. Felváltva mennek a könnyesebbnél könnyesebb cseppek. Azonban, így hogy csak két éhes száj van, és van biztos bevétel a család helyzete jelentősen megváltozik. Az apát meg eteti az állam. Bernardon egy több hónapig tartó precízebb kiképzést követően beosztják tizedesnek a 7. Roham ezredbe. Az európai államok közt lévő folyamatos feszültség nagy katonai szövetségekre bontja az államokat, ez egy hosszabb folyamat ami a XIX. Század közepétől kezdődik és a XX. század elejére bontakozik teljesen ki. Az antant és a központi hatalmak közül Németország a központi hatalmak katonai tömbjét vezeti.
Az ellentétek megszülik “gyümölcsüket” és kirobban az Első Világháború. Bernard Steiner még mindig besorozva és a 7. Rohamezredben szolgál most már mint Szakaszvezető. Mivel szinte az összes férfi elment a háborúba, a nők veszik át a gyári munkákat. Joseph otthon marad egyedül, amíg az iskola szünetel. Nem tud magával mit tenni, előveszi atlaszát és nézegetni kezdi a frontvonalakat. Édesapját is megkeresi a térképen. Az évek teltek, a háború egyre szörnyebb lett. Az apa géppuskatüzek között és ágyúgolyókkal szemben cikázik még mindig lován. Nyolc naponta hazaír. Minden levele alján ott van, Fiam, sose tudd meg milyen a háború! A gyermeket eközben egyre jobban el kezdi érdekelni a történelem, politika, gazdaság. A háború utolsó évében 14 évesen felvételt nyer a Berlini Közgazdasági Középiskolába. Tanulmányai hármas-négyesek, nem a legjobb tanuló de nem is az osztály legalja. Átlagos tanuló. Apja visszatér a háborúból. Éles meglátásai, és irányítói készsége miatt Hadnaggyá léptetik elő és marad a hadseregnél.A pénzzel ami ebből cseppen, sok éves együttélés után létrejöhet az esküvő. A gyermek egészen a háború végétől kezdve (-1918) azt a szöveget kapja szüleitől, hogy sose legyen katona. A férfi fizetése nő, a család kicsiny mértékben meggazdagszik. Joseph az érettségiénél (1922) jól teljesít. Felvételt nyer a Berlini -Had -Gazdaság történelmi Egyetemre. Öt éves képzésen vesz részt, közben behívják egy alapkiképzésre. Az iskolában semmi különös nem történik, itt négyesekkel és ötösökkel átmegy, mert azt tanulja ami őt érdekli. 1924-ben Hitlert kiengedik, egyre jobban szimpatizál vele, mert nem ismeri mint embert, csak mint politikust. Az egyetem végén (1927) a politikai világba ássa magát bele. Ennek következménye, hogy belép a Német Nemzetszocialista Munkáspártba. Azért szimpatizál ezzel a párttal, mert együtt érez azokkal akik olyan helyzetben vannak mint ő és családja volt a világháború előtt. Ő sem tartja arányosnak a Versailles-i szerződést. Ezt követően megutálja a franciákat,briteket, amerikaiakat és oroszokat. 1925-ben az első vásárlók között veszi meg Hitler Mein Kampf című könyvét, melyet nagy áhítattal olvas végig. Teljesen egyet ért vele.
A Nemzetszocialista pártgyűléseken szájtátva figyeli Hitlert. Egyszer sikerül kezet fognia vele és ezt akkora megtiszteltetésnek érzi, hogy ebből merít erőt és bevonul a Wehrmachtba. Nem is tudja, milyen kemény kiképzések várnak ott rá.
A bevonulással nem éreztek egyet a szülők, de ez a férfit nem érdekelte. Első edzések. Először erőnléti edzések, három hónapon keresztül. Általában fa fegyverekkel kellett rohanniuk, de mindig valaki megkapta a géppisztolyt és az volt az igazi edzés. A kiképzőjük Johann Stratt. Magas, kövér, kopasz férfi. Egyszer a fafegyvereket dobálta és az egyik ember félreállt a dobás ívének irányából. A kiképző olyan perpatvart csapott, még Nagy-Britanniában is hallani lehetett. Ezért másnap vidékre mentek gyakorlatozni. Aztán, amilyen szerencséje volt pont hozzám került a géppisztoly. A büntetés mellé az volt, hogy a gázmaszknak mindig rajtunk kellett lenni. Nap végére Elterültem a mezőn, és megértette mit akart a kiképző. Azt, hogy ha már kifáradtunk akkor is annyira utáljuk őt, hogy újabb erőt szerezzünk és talpra álljunk. Az, aki nem gyűlöl, abból soha nem lesz jó katona. Később lőgyakorlatokon vettek részt. A lövés volt Joseph műfaja. Mindig mindent pontosan eltalált. A kiképző meg volt vele elégedve. A kiképzés után tizedesi rangot kapott. Apja háborús mivoltára tekintve felvette a Bernard nevet. Ezzel akarta megtisztelni apját. Joseph Bernard Steiner, Tizedes a Wehrmacht soraiban. Sosem tér haza mindig tárgyal, gyakorlatokon van, felvonulásokat szervez, tüntetéseket ver le vagy éppen pártgyűléseken van. A Lüneburger Heide melletti táborban van elszállásolva. Itt tengeti éveit és lassan csúszik fel a ranglétrán, mert elkötelezett Hitlerrel és a párttal szemben, becsületesen és öntudatosan végzi katonai munkáját, feletteseit tiszteli és egy kis apa segítség is van benne. 1939-re Alhadnagy egy 44 fős szakasszal az irányítása alatt. A szakasz fontosabb tagjai.
Ute Ahrnrich – tankvezető
Bastian Felerbohl – gépész
Adolf Schneider – egy egyszerű kökatona, de a legelvetemültebb Hitler hívő és náci az egész szakaszban
Rude Kapmer – a legjobb sofőr
Alex Heiner – A szakasz tizedese
Arzt Julius Klein – Szanitéc
1939, Szeptember 1. Joseph szakaszát a frontra, vagyis a mögé vezénylik, mondván, hogy nem lesz semmi dolguk, mert csak azt kell kirabolni, felélni, amit a tankosok hátrahagytak. Mindenki örül, de az alhadnagy nem. Tudja, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyennek hallatszik.
Kivezényelve. A frontvonal mögött. Erdős területeken kúszik előre a csapat, a tankot a táborban hátrahagyva. Érzik hogy most következni fog valami. Egyszerre az egyik bokorból egy csapat lengyel lovas ugrik elő, sebesültre tapossa néhány katonát. Joseph villámgyorsan előkapja LMG-jét válla alól és egy sorozatot küld a lovasra, a golyóból jut a ló nyakába és a katona testébe. Sokan teszik ugyanezt. A hat lovas és lova ott fekszenek a maguk hullai dermedtségükkel. Helyzetjelentést kér, a tizedes azt mondta, hogy két emberre rátapostak eltört az egyik nyaka, meghalt a másiknak Albert Strausenbergnek pedig “csak” a lába törik el. Őt vissza viszik a tankhoz és az orvos beköti a lábát, valamint visszarakja a benne lévő csontot, a megfelelő helyre, óriási ordibálás és fájdalom árán ugyan, de megvan amit akartak. Joseph és szakasza kiértek egy dombos részhez. Int a szakasz leggyorsabb futójának Michael Wolfnak és még nyolc embernek hogy jöjjenek vissza a tankkal és a nyolc motorral, ezenkívül még öt embernek, hogy másszanak fel a dombra csináljanak géppuskaállásokat és jelentsék, hogy mit látnak a dombról. Pillanatokon belül itt vannak a tankok és a motorok, robogásukat már méterekkel ezelőtt hallani lehetett, Michael kecsesen ugrik le a tank elejéről belőle pedig kimásznak a vezetői. A jelentés a következő.
- Uram! A Führer csapatai előretörnek a fejletlen lengyel hadseregnek eséje sincs, hogy megmaradjon. A Fürer és a Wehrmacht dicsőséget arat. A tankok gőzerővel lövik az ellenfél állásait! - a jelentés természetesen Adolf Schneidertől lehetett hallani, azért volt oylan amilyen a jelentés. Joseph megfordul.
- Halljátok srácok?! A Gröfaz* csapatai nekünk összetörik az ellenséget és nekünk csak az a dolgunk, hogy átgyalogoljunk rajtuk! - Nagy nevetés törik ki. Joseph azért használta a Gröfaz kifejezést mert már a háború közvetlen tapasztalásának hatására a Hitlerbe vetett hite csökkent, látta a lengyel városokon, amin át ment, hogy a háború a civileket sem kíméli, ezért nem szereti már annyira Hitlert-t. Adolf remegő hangon próbál fenyegetést kelteni.
Uram, figyelmeztetnem kell, hogy mindent jelentek, ami a Führer-t kicsúfolja vagy elárulja... És akkor Germersheim... - próbál profi lenni, de az alhadnagy leinti.
- Fogd be te seggfej! Itt pampogsz mindig a te Führeredről! Fogd be Adolf, senki nem kíváncsi a te hülye beszédeidre, te inkább menj vissza a géppuskaállásod mögé! - utasítja. Az engedelmeskedik.
Sok városon keresztül mentek... Láttak borzalmakat. Most pedig a francia frontra vezényelték a 3. szakaszt. Éppen az országúton zötykölődnek és heves káromkodások, valamint beszélgetések bontakoznak ki Adolf, a náci hívő és a többiek között. Joseph éppen az LMG-jét vállára támasztva hallgatja katonái veszekedését. Ő nem szól bele, csak azt várja, hogy vége legyen a háborúnak.
*Gröfaz - Katonák közötti gúnyos elnevezése a Führernek, Adolf Hitlernek.
