Téli háború //Fórum kaland//

[Sors]

//Üdvözletem mindnekinek!


1939. november 30-a, Finnország megtámadása. A Szovjetunió egy elutasított ajánlat után hadüzenet nélkül megtámadta a skandináv országot. Ennek értelmében erre a kalandra keresek jelentkezõket, elsõsorban szovjet részrõl, illetve jöhetnek szövetséges egységek is, mint az expediciós sereg tagjai. Értelemszerûen ebben a kalandban nem fog tudni német karakter részt venni, nekik más kalandok lesznek létrehozva. Én jövõhéten elutazom nyaralni, szóval szombatig várom mindenki jelentkezését, hogy vasárnap megírhassam a kezdõ hsz-t, utána egy hétig nem leszek. Továbbá várom a mesélésben segédkezni kívánó KM-ek levelét is.

Köszönöm! További szép nyarat!//

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Helsinki

A vonat folyamatosan lassítva gurult be a finn főváros pályaudvarára. Már az ideutazás is igen kalandos volt Magyarországról. Mivel a németek éppen Sztálin keblére borultak, így az odautazást csak jelentős kerülővel lehetett megtenni. Többek között érinteni kell Angliát és Norvégiát is, hogy ide juthassanak végre Magyarországról.
”Védjétek meg a testvéri finn népet a bolsevik agressziótól!” – kiáltották a plakátok szerte az országban. Bár tömegével jelentkeztek az emberek, a szigorú szabályok és feltételek miatt alig háromszázötvenen indultak neki állami szervezésben. Köztük volt Buday Árpád őrmester is. Igaz, hogy Kémeri Nagy Imre főparancsnok minden ráhatására szükség volt, hogy legalább pár tankkezelőt is elengedjenek a háborúba.
A vonaton a katonák szedelőzködtek, miközben elég nagy zajt csaptak, és beszélgettek.
- Végre mán itten vagyunk! Aszittem, mán sose érünk ide! – ecsetelte az egyikük ízes tájszólásban.
- Szedelőzködni! Odalent névsorolvasás lesz – osztogatta a parancsokat a vagon főnöke, Borbíró Hugó hadapród.
Amit az egész egység lekecmergett a vonatról, alakzatban felsorakoztak. Cókmókját – jobb híján – mindenki a lába mellé pakolta. A finnek részéről is volt egy apróbb küldöttség, de a formalitások nagy részét mellőzték. Elvégre ez az ország a túlélésért küzdött. A finnek odajöttek, és tisztelegtek a vezetők előtt, illetve néhányan kezet is szorítottak velük. Rövid ideig beszélgettek is valamiről, miközben mindkét részről tolmács fordította az elmondottakat. Végül egy finn tiszt, talán egy százados előre lépett, és a saját érthetetlen nyelvén mondott valamit. A finn tolmács rögtön fordította is, kicsit akcentussal beszélve a nyelvet:
- Aki ért a tankvezetéshez vagy a repüléshez, az lépjen előre!

[Buday Árpád]

Egy Angliat es Norvegiat erinto vasuti halozaton eppen Finnorszag fele tartottunk. Par vagonban mi, par vagonban az angolok es par vagonban a norvegok. Mivel nagyon csipos teli ido volt itt, a Skandinav-felszigeten, nagyon sokat kellett mozognunk, nehogy megf*ggyunk. De vegre megerkesztunk Helsinkibe, ahol mar jott is par finn. Azok kezet raztak illetve beszelgettek velunk es a tobbiekkel. Ekkor jott egy finn tiszt es egy tolmacs.
- Aki ért a tankvezetéshez vagy a repüléshez, az lépjen előre! - mondta.
En es par tankkezelo elore leptunk, de nem tudtuk, hogy vannak-e koztunk olyanok is, akik ertenek a repuleshez. Az angolok es a norvegok kozul is sokan kialltak a nagy sorbol. Itt volt az ido, hogy vegre bizonyitsam, mit erek. Persze gondoltam a gyakorlatokra es a taktikakra, melyek sosem hegytak cserben, meg akkor sem, amikor megszalltuk Karpataljat.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A finn tiszt megint mondott valamit, amit senki sem értett rajta kívül a magyarok közül. A tolmács szerencsére szinte azonnal fordította az elhangzottakat:
- Akik előre léptek külön kiképzést kapnak a többiektől! – a tiszt még mondott valamit, mire a tolmács hozzátoldotta. – Ők kövessék Lasse Turunen százados urat.
A tiszt, a tolmács és lassacskán a társaid elindultak, hogy külön utakat járjanak. Csak később tudta meg, hogy társaid Lapuába vitték, ahol harci cselekményben nem vettek részt. Számodra sokkal érdekesebb jövőt tartogatott a sors. Teherautóra pakoltak bennetek, és elindultatok a bázis felé, ahol megtanuljátok kezelni a helyi haditechnikát.
Még aznap megérkeztetek a kiképző bázisra, egy kisebb tisztásra az egyik környékbeli erdő közepén. A kiképzőbázis igen szerény méretű volt, mindössze három közepes faházból, egy garázs-javítóműhelyből és egy légoltalmi bunkerből állt. A felszerelés sem volt éppen kielégítő: mindössze két T-37-es, és egy BT-5-ös szovjet tank alkotta a felszerelést. Ezek is zsákmányolt példányok voltak.
Turunen százados egy emelvényre állt fel, és köszöntötte a katonákat, mind a négy nyelven. Bár a magyar szavakba szinte beletört a nyelve.
- Üdvölömö…Üdvzölöm…Üdvözlöm a mágyár bajtársakat!
Aztán végleg áttért finn nyelvre, és egy némileg hosszabb beszédet mondott a katonáknak. Természetesen pár emberen kívül senki sem értette, hogy mit mond. A tolmács szerencsére az egészet lefordította, bár jelentősen rövidítve.
- Katonák! A mai naptól fogva szakaszokba oszt a százados titeket. Mind a magyarok, mind az angolok és mind az észtek külön szakaszt fognak alkotni. A vezetést az adott szakaszból egy katona fogja ellátni. Mindhárom szakaszhoz egy-egy tolmács lesz beosztva, hogy megkönnyítse a kommunikációt. A beosztás holnap fog kiderülni, addig lepakolhattok, és szétnézhettek a bázis területén.

[Buday Árpád]

Elhangzott a parancs, hogy kovessuk a szazadost. Felvettem a cuccaimat es beszalatam az egyik teherautoba, mely egy igen szegenyes bazisra vitt minket. Ott korulneztem es lattam, hogy a finnek zsakmanyoltak par orosz tankot.
A szazados felallt az emelvenyre es udvozolte a jelenlevoket, amagyar nyelvvel kicsit nehezen boldogult.
Ekkor kiderult, hogy szakaszokra fognak minket osztani, akiket egy katona vezet majd. A kikepzest persze meg fogjuk kapni.
Mikor vege lett az eligazitasnak, fogtam a cuccaimat es elmentem a tankok mellett.
- Szoval ilyenek az orosz tankok, egesz csinosak.
- Ugyan mar uram, az oroszok csak masoktol lopjak az otleteket. Pedig en egyszer reszt vettem az 1917-es utkozetben Ukrajnanal. Ott lattam, hogy modern fegyverekkel jonnek rank es az osztag nagy reszet granatvetovel oltek meg, mig en es az osztag eletben maradt tagjai ott voltunk a loveszarokban.
- De ezek nagyon jol neznek ki tizedes, majd el kell vinnunk egy tervrajzot haza es majd az oroszok ellen bevetjuk sajat fegyveruket, ha tamadni probalnak.
- De uram, ezeknek nagyon jok a fegyvereik. 1917-ben, emlekszik.
- En termeszetesen nem harcoltam az elso vilaghaboruban tizedes. De ha meglesz a tervrajz, akkor az oroszok kezdhetnek is imatkozni, mivel mar sokszor kijatszottam a gyakorlaton a favorit cselemet. Az oroszok erre kenytelenek, ha csak nincs a kozelben egy orosz hirszerzo. Azokat nem szeretem.
- Ertem uram. De mi lesz, ha a magyar szakaszt egy vadonatuj es a szamunkra meg ismeretlen orosz fegyver szetzilalja?
- Akkor termeszetesen visszavonulas es valamelyik varost a kozelben tartani kell.
A beszelgetes legalabb fel oraig tartott. Amikor mar lement a nap, fogtam magamat es a cuccaimat bevittem az egyik hazba. Majd bementem egy szobaba es lefekudtem aludni. Igy vartam a reggelt.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Buday

Reggel a finn kiképzőőrmester körbesietett a táboron, és mindegyik faházba benézett. Vakkantott néhány parancsot, mire mindenki felkelt. Katonaként nem kellett érteni a parancsot, hogy tudják, ez a reggeli ébresztő ideje. Az őrmester egy nagydarab, durva fickó volt, aki mindig csak üvöltött. Úgy tűnik bizonyos dolgok mindenütt ugyanolyanok.
Pár perc múlva már az egész század készen állt, felsorakozva. Ahogy végignéztél a társaidon, láthattad, hogy összesen vagy 12 tankra elegendően voltak ott. 3 tanknyi magyar, 4 észt és 4 angol. Az őrmester még néhány parancsot kiosztott, természetesen ordítva. Aztán a százados felé fordult, és jelentett. A százados bólintott, hogy tudomásul vette a dolgokat, és ő ismét egy rövidebb beszédet mondott, aztán intett. A tolmácsok felsorakoztak, és szép sorban elmondták a dolgokat a célnyelveken. A legvégén a magyarra került sor.
- A magyarokat három tankra osztjuk be. A kiképzőtéren nincs annyi céljárművünk, ami elég lenne az egész századnak, így felváltva lesz a kiképzés. A legelső feladat a megfelelő tisztek kiválogatása. Őrmesteri rangtól felfelé mindenki tartson velem! A többiek addig leléphetnek!– rendelkezett, majd a többi tolmáccsal együtt elindultak, egyenesen a százados után. A magyarok közül még ketten léptek elő, mint ilyen rendfokozat birtokosai.
- Ez aztán érdekes lesz – mondta az egyikük. – Vajon mit kell teljesíteni?
Hamarosan kiderült a feladat. A finnek nem bízták a nagyon kevés harckocsijuk vezetését akárkire. Egy kis domb tetejére érkeztetek, a túlsó dombon lövészárok, két páncéltörő ágyú, és egy faház. A ti dombotokon egy kis sátor állt, közepén asztallal, körbe-körbe székekkel.
- Tehát, leendő parancsnokok, az a szemközti domb tömve van bolsevikokkal! – olvasta a tolmács egy lapról. – Maguknak pedig be kell venniük, mielőtt az ellenség erősítést küld ide. Tíz percük van gondolkodásra, és hogy papírra vessék, mire is gondoltak!

[Buday Árpád]

Már csak ez hiányzott. A kiképzőőrmester látszólag nem volt annyira jó hangulatban, hogy valaki beszélgetni tudjon vele. Miután felkeltettek minket, egyből mentünk az eligazító helye.
- MAGYAR jaamme sen kolmeen säiliöitä. Meillä ei ole niin paljon tavoitteena ajoneuvoja opastaa menojen tila, jonka koko Elég olisi, on sata, joten vuorotellen lesz kiképzés. Ensimmäinen tehtävä on valinta sopiviin virkoihin. Olkoon kaikki olla menossa minulle ylöspäin, koska kersantti listalla. Toiset kaapimena siihen asti!
- A magyarokat három tankra osztjuk be. A kiképzőtéren nincs annyi céljárművünk, ami elég lenne az egész századnak, így felváltva lesz a kiképzés. A legelső feladat a megfelelő tisztek kiválogatása. Őrmesteri rangtól felfelé mindenki tartson velem! A többiek addig leléphetnek!
Egy páran elmentek, miután elhangzott a tolmács szövege. Én és néhány társam ott maradtunk.
- Ez aztán érdekes lesz - mondta az egyik. - Vajon mit kell teljesíteni?
- Nem tudom - válaszoltam.
Pár perccel később egy domb tetejére érkeztünk. És persze először a finn kiképző szólalt meg.
- Joten, tulevaisuuteen komentajat, että vastapäätä kukkula on täytetty bolševikkien!...
A tolmács egy lapról olvasta a szöveget.
- Tehát, leendő parancsnokok, az a szemközti domb tömve van bolsevikokkal! Maguknak pedig be kell venniük, mielőtt az ellenség erősítést küld ide. Tíz percük van gondolkodásra, és hogy papírra vessék, mire is gondoltak!
Ekkor le is írtam a saját bevételi cselemet, mellyel biztosan győzni fogunk.

//Ha valamit rosszul írtam, akkor szóljál, de legalább benne van a lényeg. A fordítást szótárból végeztem a neten.//

[Vlagyimir Szutyejev]

Helsinkit teljesen váratlanul érte a bombatámadás: a légiriadót jelző szirénák és a légvédelmi ütegek csak az első robbanások után szólaltak meg. A légitámadásokhoz a szovjet repülőgépek már – a „segítségnyújtási” szerződések alapján – észtországi repülőterekről is felszálltak. Azonban a szovjet vezetés nemcsak katonai eszközöket vetett be: december 1-jén bejelentették, hogy egy határmenti kisvárosban (Terijokiban) megalakult a „Finn Népköztársaság Népi Kormánya”, élén egy 20 éve a Szovjetunióban élő finn kommunistával (Otto Ville Kuusinen) és társaival, akik kiáltványukban (jellegzetes bolsevik szóhasználattal) a „szenvedő finn dolgozókat” akarták megmenteni a „háborús provokátorok bűnös kormányától”, „a sötét reakció bandájától”. Ám a nyilatkozat hatására az összes parlamenti párt és a finn polgárok inkább hazájuk védelmére mozdultak meg, vagyis az „elnyomók és hóhérok rémuralma” (tehát törvényes kormányuk) mellett. A szovjet politika terve az volt, hogy a háború után Finnországot egyesítik a Karéliai ASZSZK-val, és kialakítják belőlük a Karéliai-Finn Szövetséges Köztársaságot.

[Arnold Joosep Dmitri Borodin]

Helsinki felé tartottunk 4kamionnyi katonával. A part közelében az elsõ kamiont egy bomba azonnal szétrobbantotta benne rengeteg katonával és 2 szanitéccel. Megálltunk és odahívtak, hogy lássam el a túlélõket. Becsapódott a második bomba, mint kiderült mortar ágyúk tüze alatt voltunk. Egy kamion meg is jelent, és azonnal támadtak is. A pisztolyommal dühödten irtottam az ellent amikor mögülünk is elkezdek özönleni. Utolsó túlélõként beleugrottam a vízbe és sikeresen elmenekültem. Egy erdõben bujkálok éppen, éhezem, fázom, segítségre van szükségem. Hallja ezt valaki? segítségre van szükségem!