Post by Hanna Mische on Jul 15, 2009 20:43:14 GMT 2
Születési hely: Németország, Berlin
Születési év: 1896.12.5. = 43 éves (1939-ből vontam ki, remélem így jó, hisz ez az aktuális év a játékban.)
Katonai rang, vagy valami szervezet tagja: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (amint lehetett, belépett)
Tanulmányai: otthon tanult, magán diákként volt számon tartva minden egyes előkelő iskolában, hiszen szülei helyzetükből kifolyólag megengedhették neki és el is várták, hogy ilyen helyeken tanuljon. Magán tanárok sokaságát fogadták, Hanna pedig hamar tanult, mert okos lánynak született.
Családi állapot: egyedülálló, karrierje érdekében szívesen bújik ágyba befolyásos férfiakkal.
Lakás, vagyon: nos, ha a tisztelt vezetőség engedi, akkor gazdag karakterként indítanám és egy villában élne, lenne egy házi állata, a lent említett német juhász kutya. Vagyona pedig ebből kifolyólag sok lenne. Persze, ha nem engeditek, esetleg módosítom a történetet, színvonalasabbá teszem, hogy így elfogadjátok. Szeretnék egy gazdag karaktert
.
Előtörténet:
Tél. A hó pelyhek nagy pelyhekben hullottak és a hőrmérő mínusz tízet, tizenötöt mutatott. Szegénység, kosz és éhség, ez volt jellemző akkoriban Németország több részén is. Egy fiatal kislány nevetve játszadozott az egyik udvaron, mert édesanyja vásárolt a közeli üzletben.
A kislánynak szép szőke hajacskáját copfban hordta, csillogó kék vidám szemecskéi pedig tele voltak örömmel és lelkesedéssel. Tél van, hurrá, lehet hóembert építeni és hógolyózni, havat enni, éljen, éljen!
Nevetve futott egy csapat kisfiú közé, akik ránéztek érkezésekor és úgy méregették, mintha egy undok patkány lenne, akit el kéne taposni. Pedig a lányka nagyon szép, aranyos teremtésnek tűnt és a légynek se tudott ártani. Hanna elszontyolodott, cipőcskéje sarkájával a havat kotorta ide-oda zavarában és félszegen megkérdezte.
- Játszunk hócsatát?
- Végül is... - a fiúk összenéztek sokatmondóan és furcsa vigyort váltottak. - ... jöhetsz.
Hanna őszintén meglepődött és örömében sikkantott egy vidámat. Az udvar hatalmas méretű lett, környékén pedig régimódi házak sorakoztak fel. Nem is udvar ez, inkább grund. Hannával pont tizenketten lettek, mindkét csapat tehát hat emberrel rendelkezett és néhány hógolyó gyártása után megkezdték a támadást. Fehér golyók süvítettek át és puffantak a célpontok arcán, hasán.
Így ment ez öt perrcig, majd hirtelen minden hógolyó Hanna felé repült és a kislányt váratlanul érte ez ravasz, alattomos hadművelet. Elterült és szétvetett lábakkal, karokkal szaporán vette a levegőt. Érezte, hogy ruhácskája alá beférkőzött a hó és a hideg ezer apró kicsi tőrként szurkálja piciny testét. Oda sétált az összes fiú, fölé tornyosultak fenyegetőn és az egyikük, egy nagy darab felemelte és neki lökte a másiknak.
- Szajha - köpte le az egyik fiú.
- Viccelsz? Az anyja a szajha, az a ribanc! - nevettek egy vidámat, mintha valami zaftos viccet mondtak volna egymásnak.
- Ugye tudod, hogy miért fogunk megverni kicsi Hanna? - vigyorgott az egyik és öklét egészen oda tette Hanna arcocskája elé. Hanna teljes testében remegett, mint az ősszel lehulló nyárfalevelecske. Aprót megrázta fejét.
- Németországban a ti családotok az egyik leggazdagabb a válság idején is! És úgy bántok mindenkivel, mint a kutyákkal! A Mische család, bahh! - a fiú kiköpött és öklét oda nyomta puhán a kislány orcájának. - És, ha már a szüleiddel nem tudunk mit kezdeni...
- Egyelőre, Klaus! Hisz a nép haragja utoléri a csótányokat! - mindenki nevetett a félelemtől szoborrá dermedő Hannát kivéve.
- ... igen Peter. Tehát addig a lányukat hagyjuk helyben. Úgy is egyetlen gyerek vagy a családban, hát akkor legalább a fájdalom és a kín is hatalmas lesz a szülők részére - Klaus az öklét hátrahúzta, hogy elemi erejű ütéssel sújtson le a szép arcra.
- Ne! - kiáltotta egy fiú. Mindenki ránézett. - Ezzel tedd Klaus - nevetett gonoszan és Klaus kezébe nyomott egy vörös téglát. Klaus feldobta és elkapta, bólintott.
- Igazad van Ziefrick! Így a jó! - és most már tényleg ütni készült, de ekkor fegyver dörrent a közelben, mire Klaus a lábára ejtette a téglát, a fiúk idegesen körbe néztek.
Egy tagbaszakadt férfi állt a grund bejáratánál egy kézifegyvert markolva, mellette egy magas, szőke hajú nő kék szemmel és gyönyörű alkattal megáldva. Ő volt Hanna anyukája, Elizabeth.
- Köszönöm Alfred - szólt a férfinak. - Ijesszen rá a pondró Klausra - és míg Alfred vigyorogva elindult a kisfiú felé, Elizabeth Hannát vette célba. Hanna a földön feküdt ismét.
- Mégis mit képzelsz? - és pofon csattant a kislány pofikáján, mely ettől kivörösödött. Hanna szemecskéiből megeredtek a könnyek. - Hogy merészelsz ezekkel a piszkokkal összeállni?
- De anyaaaa! Otthon magányos vagyok és nincs kivel játszani! És annyira szerettem volnaaa! - pityergett a kicsi lány és kis ökleit gyengéden anyukája hasának ütögette néhányszor mérgesen.
- Alfred bácsival játszhatsz - vont vállat. - Nem érted meg soha, igaz? Ezerszer elmondtam, hogy mi mások vagyunk és ezek az ostoba fiúk is és mindenki rajtunk kívül! Mi Németország elit, előkelő polgárai közé tartozunk. Az első tízhez és nagy a befolyásunk, minket mindenki utál! Neked pedig nem az a dolgod, hogy hócsatát vívj, hanem tanulj! És most gyere, hazamegyünk! - kézen ragadta lányát a nő és elvonszolta. Alfred közben vigyorogva dobta le a hóba Klaust, akit eddig a levegőben tartott.
Jól látható ebből a beszámolóból, hogy Hanna családja rendkívül gazdag volt és nagy befolyással bírt. Családfája kiváló, száz százalékig mindenki árja. A család tagok mindig sokra vitték, valami nagy szervezetben tevékenykedtek, céget alapítottak és dús gazdagok lettek. Ellenlábasokból sok lett, de ezt a masszív erővel és a tengernyi pénzzel, felbérelt egységekkel könnyedén megoldották.
Amikor a színre lépett Adolf Hitler, Hanna már jó pár iskolát végzett, most 43 éves úrinő, édesanyja kigyomlálta belőle a szeretet utolsó cseppjét is. Kegyetlen, rideg és precíz, ez jellemző erre az érett, gazdag nőre.
Amint tehette, belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba és kapcsolatokat épített ki. Gyakran használta fel erre gyönyörű testét és csábította el férfiak ezreit. Rendkívül intelligens és ravasz nő lett Hannából köszönhetően a tengernyi tanulásnak. Tud ezen kívül zongorázni, kedvenc állata a német juhász kutya.
Gyakran lehet hallani tőle a következő mondatokat:
- Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
„Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”
- Lang lebe unser ruhmvoller Führer!
„Sokáig éljen dicsõ vezérünk!”
- Sicher ist der Jude auch ein Mann, aber der Floh ist auch ein Tier
„Természetesen a zsidó is ember, de a bolha is állat”
Úgy gondolja, hogy Adolf Hitler egy nagyszerű ember, aki győzelemre vezeti a dicső Németországot és minden ellenséges elemet eltipor majd.
Születési év: 1896.12.5. = 43 éves (1939-ből vontam ki, remélem így jó, hisz ez az aktuális év a játékban.)
Katonai rang, vagy valami szervezet tagja: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (amint lehetett, belépett)
Tanulmányai: otthon tanult, magán diákként volt számon tartva minden egyes előkelő iskolában, hiszen szülei helyzetükből kifolyólag megengedhették neki és el is várták, hogy ilyen helyeken tanuljon. Magán tanárok sokaságát fogadták, Hanna pedig hamar tanult, mert okos lánynak született.
Családi állapot: egyedülálló, karrierje érdekében szívesen bújik ágyba befolyásos férfiakkal.
Lakás, vagyon: nos, ha a tisztelt vezetőség engedi, akkor gazdag karakterként indítanám és egy villában élne, lenne egy házi állata, a lent említett német juhász kutya. Vagyona pedig ebből kifolyólag sok lenne. Persze, ha nem engeditek, esetleg módosítom a történetet, színvonalasabbá teszem, hogy így elfogadjátok. Szeretnék egy gazdag karaktert
.Előtörténet:
Tél. A hó pelyhek nagy pelyhekben hullottak és a hőrmérő mínusz tízet, tizenötöt mutatott. Szegénység, kosz és éhség, ez volt jellemző akkoriban Németország több részén is. Egy fiatal kislány nevetve játszadozott az egyik udvaron, mert édesanyja vásárolt a közeli üzletben.
A kislánynak szép szőke hajacskáját copfban hordta, csillogó kék vidám szemecskéi pedig tele voltak örömmel és lelkesedéssel. Tél van, hurrá, lehet hóembert építeni és hógolyózni, havat enni, éljen, éljen!
Nevetve futott egy csapat kisfiú közé, akik ránéztek érkezésekor és úgy méregették, mintha egy undok patkány lenne, akit el kéne taposni. Pedig a lányka nagyon szép, aranyos teremtésnek tűnt és a légynek se tudott ártani. Hanna elszontyolodott, cipőcskéje sarkájával a havat kotorta ide-oda zavarában és félszegen megkérdezte.
- Játszunk hócsatát?
- Végül is... - a fiúk összenéztek sokatmondóan és furcsa vigyort váltottak. - ... jöhetsz.
Hanna őszintén meglepődött és örömében sikkantott egy vidámat. Az udvar hatalmas méretű lett, környékén pedig régimódi házak sorakoztak fel. Nem is udvar ez, inkább grund. Hannával pont tizenketten lettek, mindkét csapat tehát hat emberrel rendelkezett és néhány hógolyó gyártása után megkezdték a támadást. Fehér golyók süvítettek át és puffantak a célpontok arcán, hasán.
Így ment ez öt perrcig, majd hirtelen minden hógolyó Hanna felé repült és a kislányt váratlanul érte ez ravasz, alattomos hadművelet. Elterült és szétvetett lábakkal, karokkal szaporán vette a levegőt. Érezte, hogy ruhácskája alá beférkőzött a hó és a hideg ezer apró kicsi tőrként szurkálja piciny testét. Oda sétált az összes fiú, fölé tornyosultak fenyegetőn és az egyikük, egy nagy darab felemelte és neki lökte a másiknak.
- Szajha - köpte le az egyik fiú.
- Viccelsz? Az anyja a szajha, az a ribanc! - nevettek egy vidámat, mintha valami zaftos viccet mondtak volna egymásnak.
- Ugye tudod, hogy miért fogunk megverni kicsi Hanna? - vigyorgott az egyik és öklét egészen oda tette Hanna arcocskája elé. Hanna teljes testében remegett, mint az ősszel lehulló nyárfalevelecske. Aprót megrázta fejét.
- Németországban a ti családotok az egyik leggazdagabb a válság idején is! És úgy bántok mindenkivel, mint a kutyákkal! A Mische család, bahh! - a fiú kiköpött és öklét oda nyomta puhán a kislány orcájának. - És, ha már a szüleiddel nem tudunk mit kezdeni...
- Egyelőre, Klaus! Hisz a nép haragja utoléri a csótányokat! - mindenki nevetett a félelemtől szoborrá dermedő Hannát kivéve.
- ... igen Peter. Tehát addig a lányukat hagyjuk helyben. Úgy is egyetlen gyerek vagy a családban, hát akkor legalább a fájdalom és a kín is hatalmas lesz a szülők részére - Klaus az öklét hátrahúzta, hogy elemi erejű ütéssel sújtson le a szép arcra.
- Ne! - kiáltotta egy fiú. Mindenki ránézett. - Ezzel tedd Klaus - nevetett gonoszan és Klaus kezébe nyomott egy vörös téglát. Klaus feldobta és elkapta, bólintott.
- Igazad van Ziefrick! Így a jó! - és most már tényleg ütni készült, de ekkor fegyver dörrent a közelben, mire Klaus a lábára ejtette a téglát, a fiúk idegesen körbe néztek.
Egy tagbaszakadt férfi állt a grund bejáratánál egy kézifegyvert markolva, mellette egy magas, szőke hajú nő kék szemmel és gyönyörű alkattal megáldva. Ő volt Hanna anyukája, Elizabeth.
- Köszönöm Alfred - szólt a férfinak. - Ijesszen rá a pondró Klausra - és míg Alfred vigyorogva elindult a kisfiú felé, Elizabeth Hannát vette célba. Hanna a földön feküdt ismét.
- Mégis mit képzelsz? - és pofon csattant a kislány pofikáján, mely ettől kivörösödött. Hanna szemecskéiből megeredtek a könnyek. - Hogy merészelsz ezekkel a piszkokkal összeállni?
- De anyaaaa! Otthon magányos vagyok és nincs kivel játszani! És annyira szerettem volnaaa! - pityergett a kicsi lány és kis ökleit gyengéden anyukája hasának ütögette néhányszor mérgesen.
- Alfred bácsival játszhatsz - vont vállat. - Nem érted meg soha, igaz? Ezerszer elmondtam, hogy mi mások vagyunk és ezek az ostoba fiúk is és mindenki rajtunk kívül! Mi Németország elit, előkelő polgárai közé tartozunk. Az első tízhez és nagy a befolyásunk, minket mindenki utál! Neked pedig nem az a dolgod, hogy hócsatát vívj, hanem tanulj! És most gyere, hazamegyünk! - kézen ragadta lányát a nő és elvonszolta. Alfred közben vigyorogva dobta le a hóba Klaust, akit eddig a levegőben tartott.
Jól látható ebből a beszámolóból, hogy Hanna családja rendkívül gazdag volt és nagy befolyással bírt. Családfája kiváló, száz százalékig mindenki árja. A család tagok mindig sokra vitték, valami nagy szervezetben tevékenykedtek, céget alapítottak és dús gazdagok lettek. Ellenlábasokból sok lett, de ezt a masszív erővel és a tengernyi pénzzel, felbérelt egységekkel könnyedén megoldották.
Amikor a színre lépett Adolf Hitler, Hanna már jó pár iskolát végzett, most 43 éves úrinő, édesanyja kigyomlálta belőle a szeretet utolsó cseppjét is. Kegyetlen, rideg és precíz, ez jellemző erre az érett, gazdag nőre.
Amint tehette, belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba és kapcsolatokat épített ki. Gyakran használta fel erre gyönyörű testét és csábította el férfiak ezreit. Rendkívül intelligens és ravasz nő lett Hannából köszönhetően a tengernyi tanulásnak. Tud ezen kívül zongorázni, kedvenc állata a német juhász kutya.
Gyakran lehet hallani tőle a következő mondatokat:
- Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
„Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”
- Lang lebe unser ruhmvoller Führer!
„Sokáig éljen dicsõ vezérünk!”
- Sicher ist der Jude auch ein Mann, aber der Floh ist auch ein Tier
„Természetesen a zsidó is ember, de a bolha is állat”
Úgy gondolja, hogy Adolf Hitler egy nagyszerű ember, aki győzelemre vezeti a dicső Németországot és minden ellenséges elemet eltipor majd.
